Csoportteszt: Fiio K7 asztali DAC/fejhallgató erősítő vs. iFi Go bar vs. iFi Uno kisméretű USB-s lejátszók

 Ritkán adódik olyan lehetőség, mint most, amikor egyidejűleg három különböző, de abból a szempontból, hogy mindhárom készülék képernyő nélküli digitális zenelejátszó egyező készüléket kaptam meg a teszt elkészítése céljából. Az iFi Go bar és Uno készülékek kölcsönadásáért hálás köszönetemet fejezem ki az iFi Magyarországi hivatalos importőrének, míg a Fiio K7 kölcsönadását a hazai Fiio képviseletnek köszönöm meg.

Fiio K7

A K7 formavilága beleilleszkedik abba a kiszámítható formatervezési vonalba, amelyben már megismerhettük a K5 Pro-t és kicsit attól eltérő formában a K9 Pro-t.

Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében

Az itthon 100 ezer forintért kapható asztali készülék ellentétben a cég hordozható
készülékeivel, amelyekben ESS gyártmányú DAC (digitális - analóg átalakító)
chipek találhatók, magában foglal 2 db AKM gyártmányú AK4493SEQ DAC chipet
 és a Fiio készülékek igazi ütőkártyáját,
2 db THX 788+ szimmetrikus (balanced) kimenetet biztosító erősítőt
és még sok egyéb hangminőséget javító technikai megoldást,
USB B és egyéb digitális bementeket és analóg (RCA) be- és kimeneteket.
A 6,3 mm-es asszimetrikus (single ended) kimenet 32 Ohm-on 1200 mW, míg
a 4,4 mm-es szimmetrikus (balanced) kimenet 32 Ohm-on 2000 mW jelszintet képes kiadni.
Nyilván ha arra gondolunk, hogy 100 ezer forintért ennyi mindenre képes egy audió lejátszó,
akkor ez igazi Best Buy lehet, ha jól szól, de nekem azért hiányzik belőle az MQA képesség.

iFi Go bar

3,5 mm-es asszimetrikus (single ended) és
4,4 mm-es szimmetrikus (balanced) kimenetek. 

A Go bar kisméretű (pendrive nagyságú) készülék,
az oldalán felül van egy IEMatch (kimeneti jelszint) váltó,
két hangerő és egy többfunkciós gomb, ez utóbbival
lehet bekapcsolni az xBass és xSpace funkciókat is.
A készülék hátoldalán van 9 színes LED, amelyek a
képen látható felbontást és üzemmódokat jelzik ki.

A Go bar-on az Uno-val ellentétben van szimmetrikus kimenet,
a DAC-ról csak annyit árulnak el, hogy az egy 32 bites Cirrus Logic,

ami önmagában nem olyan nagy baj, mert ilyen van a Go blu-ban is

és annak a hangját nagyon szeretem. 😍
Azért a Go bar nem egy erőgép ha a kimeneti jelszintjét nézzük,

de nem is féltégla méretű, mint a Q7. 😋
Ami még feltűnő, az a szimmetrikus kimenet (szk=132dBA) és
az asszimetrikus kimenet (ak=108dBA) jel-zaj viszonya közötti különbség.
Megnyugtatásképpen: alig hallottam a készülék "ak" kimenetéről zajt.
A 20 - 45 kHz (-3dB) frekvencia átvitel papíron sokkal gyengébb,

mint az Uno hasonló paramétere, de ez senkit ne zavarjon meg,

mindig a fülünknek higgyünk és ne a leírt paramétereknek.

iFi Uno

Ha a 100 ezer forintos Fiio K7-nél kiemeltük, hogy jó ár-érték arányú,

akkor mit mondjunk a 79 € - ért (!!!), mai árfolyamon 31 ezer forintért kínált (?),

talán jobb lenne az utánunk dobott kifejezést alkalmazni 😍 iFi Uno-ról?
32 bit / 384 kHz PCM felbontás, DSD 256 és MQA lejátszási képesség,

S-Balanced technológia révén az asszimetrikus (single ended) kimeneten
is alacsony zaj (az Uno-n nincs szimmetrikus kimenet),
10 - 80 (-0,5 dB) kHz-es frekvencia átvitel,
analóg hangerőszabályozó, analóg (RCA) kimenet egy aktív hangfalhoz,

vagy más otthoni készülékhez való csatlakoztatáshoz és az iFi
PowerMatch technológiája, amely révén mindig a lehető legkorrektebb
szintű kimeneti jelszintet állítja be a készülék a fejhallgatóhoz igazodva!
Most akkor mi van??? 79 €-ért megkapjuk az iFi szinte minden technológiáját?
A válasz: IGEN!!!

Meglepően kisméretű és kis súlyú készülék, amelynek az alján van két tapadó szalag, 

amely az asztalhoz képes rögzíteni az Uno-t.
A tetején látható 3 piktogram jelzi, hogy az EQ (frekvenciasáv kiemelés)
gombbal a 3 üzemmód (játék, mozi és zene) közül melyiket választottuk ki

Az Uno alap beállításához, a mozi-, játék-, és zene módhoz
tartozó frekvenciagörbék. Jól látható a zene és játék módokban
a mélyhang tartomány kiemelése, míg a mozi 2-3 kHz közötti
kiemelése a dialógusokat segíti, a játék mód 4-5 kHz közötti
kiemelése  pedig a játékok életszerűségét fokoz(hat)ja.
A magas tartományban nincs különbség a négy mód között.

Felül iFi ZEN DAC V1, alul iFi ZEN CAN fejhallgató erősítő.
Először minden teszt felvételt ezen az irodámban használt
fejhallgatós rendszeren hallgattam meg ezzel a fejhallgatóval:

Az új Meze 109 Pro nyitott rendszerű dinamikus fejhallgatóm,
nemcsak különlegesen szép, de fantasztikusan is szól.

A nemrég beszerzett prémium minőségű Furukawa rézvezetővel szerelt,
 Meze gyártmányú PCUHD kábel, de az enyém 6,3 mm-es asszimetrikus.
Ez a kábel képes megmutatni a 109 Pro igazi képességeit.

A teszt felvételeket a TIDAL HIFI Plus távzene (streaming) szolgáltatás használatával hallgattam meg,
 a készülékeket a Xiaomi MI 12 mobiltelefonommal USB kábellel összekötve, az USB Audio Player Pro (UAPP) kiváló Android-os zenelejátszó alkalmazással.

Teszt felvételek

A Disney + -on megnéztem a londoni Abey Road Studios-ról
készített dokumentumfilmet, amelyben feltűnt egy elképesztően
tehetséges csellista Jaqueline du Pré. A művésznő mindössze
42 évet élt, és nagyon korán abba kellett hagynia a zenélést,

mivel szklerózis multiplexet diagnosztizáltak nála (she).
Ez az album bemutatja a nagyszerű csellista művészetét,
MQA formátumban, elképesztő dinamikával.

Az iFi asztali ZEN rendszerén meghallgatva ezt a felvételt ami azonnal feltűnik, az a már-már egy koncert élményét visszahozó hatalmas dinamikai váltások a cselló nagyon szép hangja és a kiváló térérzet.

Fiio K7

A K7 ezt a felvételt jó dinamikával adta vissza, de annyira nem volt megdöbbentő, mint a ZEN rendszeren hallgatva. A hangzás minden elemére azt mondhatjuk, hogy kicsit gyengébb a ZEN rendszernél, amely két készülék ma együtt 200 ezer forintba kerül, de ne feledkezzünk meg a Wireworld Ultraviolet 7 USB A - USB B kábelről és a szintén nem olcsó iFi iPurifier3 jel javítóról sem, igaz ezeket használtam a K7 meghallgatására is a korábbi mobiltelefonom (Xiaomi MI8) és egy Fiio DK1 (ma már sajnos nem kapható dokkoló) segítségével.

A K7 mindenesetre MQA kibontási képesség nélkül is kellemes hangszínnel és jó térérzettel játszotta le a felvételt.

iFi Go bar

A Go bar dinamikája megidézte a ZEN rendszernél hallottakat. A halk részeket is kellő finomsággal és természetességgel játszotta le. Hihetetlen, hogy manapság egy ilyen kis méretű USB-s lejátszóból (dongle) milyen hangminőséget volt képes kihozni a gyártó. Az igaz, hogy ez a kisméretű készülék 30 ezer forinttal többe kerül, mint a jóval nagyobb méretű K7 asztali lejátszó.

iFi Uno

Már az első hangoknál nem nagyon akartam hinni a füleimnek. Ezt meg hogy? Egy 79 €-s készülék hogy szólhat megközelítően olyan jól, mint egy 330 €-s Go bar? Na jó a Go bar az élő koncerten megfigyelhető finom hangerő átmeneteket jobban visszahozta, mint az Uno, és nagyob dinamikai váltásokat volt képes megjeleníteni, de az a fajta elképesztően életszerű hangzás és transzparencia, amelyre az Uno képes (fontos, hogy az EQ gombot zene állásba tegyük) az a 100 € alatti árkategóriában eddig példa nélküli!

Patricia Barber jazz zongorista 24 bit / 352.8 kHz felbontású felvétele egyfajta etalon.
Kiválóan alkalmas a lejátszó transzparenciájának ellenőrzésére
a részletgazdagság megfigyelésére és az életszerű
emberi énekhang visszaadás vizsgálatára

Ez az MQA technológia révén nagy felbontásban élvezhető nagyszerű felvétel gyönyörűen szólal meg az iFi ZEN páros előadásában. A hangzás nagyon neutrális. Barber selymes hangja csodás, a hangszer-hangok nagyon természetesek, a zongora kicsit még jobban is szól, mint a gitár. A dob és a cinnek szinte tökéletesek és nagyon jó a térhatás is, szóval a ZEN páros feladja a leckét a csoportteszt résztvevőinek.

Fiio K7

A K7-en a hangzás kicsit melegebb, de ez nagyon kellemessé teszi. Hogy hiányzik-e itt az MQA kibontás? Nos talán a térhatás beszűkültebb, mint a ZEN pároson és Barber hangja sem olyan kellemes. Az MQA technológia sok más előnye mellett az emberi énekhangot képes különösen életszerűvé varázsolni. Ennek ellenére ez egy nagyon jó hangzás, élvezhető és ebbe csak a minden hangban tökéleteset, az élő zene hangzását kereső, "beteges" audiofilek tudnak belekötni. Remélem én nem tartozom közéjük. 😄

A K7 AKM és a ZEN rendszer Burr Brown DAC-jai közötti hangszín különbség azért jól érzékelhető, az AKM kicsit melegebb, a Burr Brown kicsit neutrálisabb.

iFi Go bar

A Go bar-nál meg kell említenem, hogy minden lejátszásnál a hallgató hallásának védelmében a készülék automatikusan leveszi a hangerőt. Én jobban szeretem azt a megoldást, amikor a készülék emlékszik az utoljára használt hangerőre. Itt minden a forráskészülékhez való újra csatlakozásnál fel kell venni a hangerőt a készülék oldalán található hangerőszabályozó gombbal.

Ami a hangminőséget illeti a Go bar hangja sokkal neutrálisabb, inkább a ZEN párosra emlékeztet, mint a K7-re. A gitár és a zongora hangja is nagyon életszerű és sok finom részletet képes a Go bar visszaadni.

Barber hangja nem olyan varázslatos, mint a ZEN rendszeren, de nincs messze tőle.

Ne feledjük el, hogy a Go bar a kisméretű USB-s lejátszó-k között szinte egyedülálló módon teljes - hardveres - MQA dekódolásra képes és nem csak úgynevezett MQA kibontó (renderer), mint amilyen a ZEN DACV1! És ezzel rá is mutattam arra, hogy a régi Márkus László féle kabaré jelenetet idézzem: "Mi kerül ezen a fotelon 7200 forintba?" 😀, azaz mi kerül a Go bar-on 330 €-ba...

Aki megnézte a megadott linken a régi kabarétréfát, mindenkit megnyugtatok, hogy az iFi Go bar-t nem szedtem szét darabokra , mint Márkus László a fotelt. 😂

Enélkül is meg tudtam állapítani, hogy a teljes MQA dekóder (full decoder) Go bar-on ez a zene érzékelhetően egy magasabb minőségi osztályban szólalt meg!

Az UAPP Android-os zenelejátszó alkalmazás Beállítások/MQA menüpontjában

található a fenti képen bejelölt MQA Passthrough funkció. Mivel nem voltam
tisztában azzal, hogy ezt mikor kell használni rákérdeztem a Head-Fi.org fejhallgatós
fórumon az app-ot fejlesztő Davy Wentzler-re, aki megírta, hogy ezt a funkciót
az alkalmazás következő verziójából már ki fogja hagyni, mivel ez csak a Pro-ject S2
készülék miatt került bele. Minden más eszköz esetében ezt a funkciót be kell jelölni,
az UAPP alkalmazás rákérdez a DAC-ra, és a válasz alapján az UAPP dönti el,
hogy a DAC kibontó (renderer), vagy teljes dekóder (full decoder).
Az alkalmazás használója a végeredményből ennyit fog majd látni:

Amikor ezt látjuk a mobiltelefonunk képernyőjén, akkor tudjuk,
hogy a használt készülék teljes MQA dekóder (full decoder).
Ezt onnan lehet tudni, hogy az MQA logó mellett nincsen se kék, se zöld pont.
Ilyenkor az UAPP teljesen átadja mindhárom kibontást a lejátszónak.

Ilyen képernyőt látunk az MQA kibontó (renderer) készülék használatakor.
A kék és zöld pontok (a zöld esetében a művész is jóváhagyta az MQA változatot)
amikor megjelennek, akkor az UAPP alkalmazás végzi el az első kibontást,
jellemzően 24 bit / 96 kHz-ig és a további kibontásokat a lejátszó végzi.

Ennél a felvételnél a kis Go bar - vélhetően a teljes MQA dekóder (full decoder) funkciójának is köszönhetően - a ZEN asztali rendszerem színvonalán zenélt, ami finoman szólva nem semmi, figyelembe véve, hogy az asztali rendszer hangminőségét még egy iFi iPower2 tápegység és egy szintén iFi gyártmányú AC iPurifier hálózati jelet feljavító egység is emelte, nem is kis mértékben.

iFi Uno

A Go bar egyértelműen sokkal jobban szólt, mint az Uno, de ugye az árkülönbség több mint négyszeres a két készülék között! Mindenesetre az Uno ezúttal is varázsolt annak ellenére, hogy Barber hangja nem volt olyan csodás, mint a Go bar és a ZEN rendszer előadásában, és az Uno a teret sem tudta a másik két készülék szintjére "kiszélesíteni", mégis azt kell, hogy mondjam, hogy azoknak, akiknek az Uno-t szánták, azaz diákoknak, kispénzű, a telefonjukon filmet néző, játékokat játszó, és néha zenét hallgató embereknek az Uno megmutatja, hogy mit jelent az a fogalom, hogy audiofil zenelejátszás! 💓

Kanada őslakosainak leszármazottjai számára biztosan sokat jelent,
hogy egyikük Arooj Aftab nemzetközi sikert ért el a kiváló albumával (her).

A kicsit az indiai zenére emlékeztető dallamok különleges élményt 

nyújtanak és a felvétel is elsőrangú, az énekesnő hangjával egyetemben.

A ZEN pároson szinte elringat a zene, nagyon szépek a mélyek és kiemelkedően szépen szól az énekesnő hangja, amely lenyűgöző.

Fiio K7

A K7 eddigi legjobb produkciója. Ez a zene viszonylag egyszerű, nem komplex, nincsen sok közreműködő. Ezt az egyszerű zenét a K7 nagyszerűen adja vissza. Jó a sztereó megszólalás, nagyon szép az énekesnő hangja, a zene érzelmeket vált ki a hallgatóból. Egészen kiváló! Talán a kicsit melegebb hangtónus ennél a felvételnél előnyt jelent a nagyon analitikus megközelítéssel szemben.

iFi Go bar

A Go bar nagyon szépen játssza le ezt a felvételt, de ezúttal nekem jobban tetszett a K7 produkciója, abban a hangzásban volt valami sejtelmes, valami különleges. Ez nem jelenti azt, hogy a Go bar hangja ne lenne kifogástalan, de ehhez a dalhoz jobban illik az AKM DAC melegebb tónusa.

iFi Uno

Az iFi Uno már az év elején az év készüléke díj esélyesei közé számít nálam! Ez mindent elmond az elképesztő hangminőségéről. Tudom, hogy akik ezt fogják megvenni, közülük nagyon kevesen hallhatják majd az Uno-t egy 800€-s fejhallgatóval és egy drága prémium kábellel, de ha ezekkel ilyen szenzációsan szól, akkor azért egy gyengébb fejhallgatóval sem kell majd szégyenkeznie a teljesítménye miatt.

Az Egy gésa emlékiratai című film zenéje mindig lenyűgöz.
John Williams keleties dallamai Yo Yo Ma, Itzhak Perlman
és más kiváló művészek előadásában.
Ez a felvétel a térleképezés és a dinamikai váltások remek próbája

A ZEN rendszeren a transzparencia és a térhatás elképesztő, na a Meze 109 Pro-t pontosan az ilyen felvételek meghallgatására találták ki. Tökéletes részletezettség, az egyre növekvő dinamika néha már-már félelmetes. 😳

Fiio K7

A K7 kicsit "lesimítja" a hangzást, nem olyan tű éles, mint a ZEN rendszeren, de mégis nagyon jó.😍

A K7 jövőbeni tulajdonosai élvezni fogják a lejátszó selymes hangját. A felvétel végén a dinamikai váltás azért korántsem olyan félelmetes, mint a ZEN rendszeren, de azért nincs ezzel semmi gond.

iFi Go bar

A Go bar-on kicsit kisebb a tér, mint a ZEN rendszeren. A magas hangok sokkal jobbak a Go bar-on, mint a Fiio K7-en. A Go bar-on hallgatva ez a felvétel kicsit ijesztőbben hangzik, mint a K7-en. Kérdés, hogy az alkotók szándéka ez volt-e. Egy biztos, aki imádja az analitikus, a leginkább részletező, a felvétel minden apró részletét tökéletesen visszaadó zenelejátszókat, annak nagy élmény lesz az iFi Go bar, főleg annak aki ki akarja használni a kis készülék egyik legjobb tulajdonságát, a teljes MQA dekóder funkciót.

iFi Uno

Az iFi Uno hangja ezen a felvételen nem volt olyan selymes, mint a K7-é, sem olyan félelmetesen részletező, mint a Go bar-é, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezt a készüléket nem audiofilek részére fejlesztetti ki az iFi, hanem a minőségi zenehallgatással most ismerkedők számára. Ők pedig ha az Uno-n meghallgatják ezt a felvételt, akkor biztosan tágra nyílik majd a szemük, miután a fejhallgatójukkal eddig a notebook-ról hallgattak zenét. 👀 Ahhoz a minőséghez képest az iFi Uno fényévekkel jobban szól!

A kitűnő brit rockzenész albumát sokat hallgattam tavaly nyáron.
Nagyon tetszik ez hang és ez a zene.
Ez a felvétel egyrészt a megfelelő csatorna egyensúly (channel balance),
másrészt a rockzenéből jó esetben áradó energiák megfigyelésére kitűnő.

A ZEN rendszeren kellő energiákkal szólal meg a felvétel és élvezetes hangzást nyújt.

Fiio K7

A K7 hangzása nagyon dinamikus. Egy kicsit itt magasabb a zajszint, de nem zavaró mértékben.
Jó a sztereó tér. Egész kicsit balról szól az ének, nem középről, de összességében ez egy nagyon jó hangzás.

iFi Go bar

A Go bar ezúttal meglepő módon kicsit kevesebb dinamikával szólaltatja meg a felvételt, mint  a K7. Ennek ellenére jó a hangzás, de ennél a rock dalnál előnyt jelent az a kis "füstösség", amit a K7 AKM DAC-ja belevisz a hangzásba.

iFi Uno

Az iFi Uno megint remekel. Igaz, hogy szűkebb a tér, mint a K7-en, de a rockzene energiái ott vannak a füleinkben az Uno által. Elképesztő ez a kis készülék! 😘

Ami Chris Botti az amerikaiaknak, az Till Brönner a németeknek.
Mindketten kiváló trombitaművészek és mindketten

előszeretettel dolgoznak fel ismert dallamokat jazzes változatban.

Ezen a felvételen balról egy nagybőgő, jobbról pedig a trombita hangja
dominál és ezáltal a mély hangokat és a hangszerek természetességét
ellenőrizhetjük a lejátszón. Elsőrangú hangmérnöki munka!

Ki kell emelnem, hogy ennél a felvételnél az iFi xBass mélyhang kiemelése sokat javít a hangzáson.

Ez a K7-el szemben előnyt jelent. A ZEN páros nagyon szépen, tisztán életszerűen hozza a hangszerek hangjait és egyáltalán nem túlozza el a basszust. Pont jó. 😊 A Meze 109 Pro egy ilyen kiváló felvételből kihozza a legjobbat. A 109 Pro magas tartománya sokkal jobb a
99 Classics-hoz viszonyítva, de a trombita hangja egyáltalán nem tolakodó, nagyon életszerű.

Fiio K7

A K7 hangzásában a ZEN rendszeren a nagybőgő és a trombita között meglévő nagyon harmonikus egyensúly kicsit eltolódik a nagybőgő irányába. A mélyhang imádók (bassheads) szeretni fogják ezt a hangzást, de a ZEN rendszer szerintem természetesebb mélyhangokat produkált és a trombita hangja is szebben szólt, mint a K7-en. Érdekes, hogy a K7 alapból dúsabb mélyeket produkál, mint a ZEN páros xBass mélyhangkiemelő használatával. Úgy tűnik ez a felvétel alkalmas arra, hogy kihozza a lejátszók közötti minőségi különbségeket. Azért ez a hangzás korántsem rossz, csak kevésbé természetes.

iFi Go bar

A Go bar-t is bekapcsolt xBass funkcióval hallgattam meg és mind a basszus hangok (bass), mind a trombita természetesebbek voltak a K7-nél. Mivel ez is egy iFi készülék, még ha a ZEN DACV1-ben Burr-Brown, a Go bar-ban pedig Cirrus Logic DAC chip teljesít szolgálatot, az iFi - ahogyan azt nemrég az egyik fórumon valaki ki is emelte - mégis a készülékei többségéből hasonló hangzást képes kihozni, ami kisebbfajta varázslás, tekintettel arra, hogy mennyire meghatározó egy zenelejátszó hangzásánál a DAC chip. Azért a ZEN rendszeren a trombita hangja kicsit még természetesebb volt, mint a Go bar-on.

iFi Uno

Az iFi Uno hangzása nagyon levegős, remek hangzás. A hangszerek hangja ugyan kevésbé természetes, mint a akár a Go bar-on, akár a ZEN pároson, de ezért a pénzért az Uno messze jobban szól, mint bármelyik készülék, amit eddig 80 € alatti kategóriában hallottam.

Összefoglalva három különböző felhasználási célú készüléket hallgattam meg és hasonlítottam össze.

A teszt azért volt nagy élmény, mert a maga módján mindhárom lejátszó remek és élvezet volt őket meghallgatni.

Nyilván a Fiio K7-et azoknak ajánlom, akik az irodájukba, vagy a hálószobájukba akarnak egy könnyen használható állandó - máshol csak esetileg használt - készüléket, amelyet néha be akarnak illeszteni egy otthoni hangszórós rendszerbe is.

Az iFi Go bar-t azok fogják megvenni, akiknek kisméretű, akár egy zsebbe is becsúsztatható, hangminőségben azonban a jobb asztali készülékekkel vetekedő minőségű lejátszóra fáj a foguk.

Őszintén remélem, hogy a közeli években a fülbejátszó-k (TWSs) nem fogják kiszorítani a fejhallgatókat a fiatalok körében, mert az az élmény, amit egy igazán jó fejhallgatóval élvezhetünk, ahhoz még csak hasonlót sem nyújtanak ma még a legjobb fülbejátszók (TWSs) sem. Ezt azért vetem fel, mert ha valaki igazán jót akar tenni például a tinédzser gyermekével, akkor vegyen neki egy iFi Uno-t és hozzá egy elérhető árú, de jó minőségű fejhallgatót, például egy Meze Neo-t, amely most 65 ezer forintba kerül. Ezáltal a "gyerek"-et felkészíthetjük arra, hogy felnőtt korában legyen igénye minőségi zenehallgatásra a megfizethető, de ma még a fejhallgatós zenehallgatás élményével össze nem hasonlítható fülbejátszó (TWS) helyett.

A két készülék 107 ezer forintos együttes áráért bizony még az audiofilek egy része is meglepődne, ha hallaná, hogy milyen remekül muzsikálnak ezek együtt.

A Meze 109 Pro a prémium kábellel nyilván teljesen más árkategória, de aki ennyit költ egy fejhallgatóra, neki már egy az Uno-nál még komolyabb lejátszót javaslok, ha otthonra, vagy irodába kell, akkor az én irodai lejátszó párosomnál még többet tudó ZEN DACV2 + ZEN CAN párost ajánlom. 
Van azért árban ennél kedvezőbb szett is: a ZEN Air DAC + ZEN Air Can páros, amelynek mindkét tagja egyenként 40 ezer forint alatt remek hangminőséget produkál, de ennél kicsit drágábban az amerikai Shiit cég is kínál nagyon jó DAC-ot és fejhallgató erősítőt, illetve meg kell említenem az utóbbi években sokat fejlődött Topping készülékeket is. 

Van persze még az én irodai rendszeremnél komolyabb minőségű rendszer is azoknak, akik hozzám hasonlóan elsősorban az elképesztő fejhallgatókat gyártó román Meze készülékeiben gondolkodnak: a ZEN Signature Set MZ99, amely még komolyabb alkatrészekből lett összerakva, kifejezetten a Meze 99 Classics-ra hangolva, de szerintem a 109 Pro-val is remekül szólhat. 

Igyekszem ezt a szettet kölcsönkérni egy tesztre, mert nagyon kíváncsi vagyok rá.

Az iFi gyárt a 99 Classics-on kívül Sennheiser
(illetve annak Drop által készített 6XX változata),
és Hifiman fejhallgatókra optimalizált ZEN párost is

és feltétlenül említést érdemel az iFi ZEN One Signature
készüléke, amelyben van DAC, Bluetooth vevő (LDAC

képességgel), de ahhoz fejhallgatós zenehallgatáshoz

még kell venni/csatlakoztatni egy fejhallgató erősítőt.

Fiio K7

Ami tetszett

A gyártűz miatt már-már elfeledett "jó öreg" AKM hang
újra meglepetést okozott, nagyon kellemes, a neutrálisnál

melegebb hangszínével (AKM a DAC márkája),
Elsőrangú gyártási minőség, komoly funkcionalitás,

amely révén egy otthoni rendszerbe is beilleszthető a K7;
Szemnek kellemesek a hangerőszabályozó körüli RGB színek;
Szimmetrikus erősítőt foglal magában;
Nagyon jó dinamika, kellemes mély és közép tartomány;
Nem kiemelkedő, de a készülék árához képest jó transzparencia,
jó térhang visszaadás, a zene számos esetben érzelmeket vált ki

a hallgatóból a Fiio K7-et hallgatva

Ami nem tetszett

A korábban bemutatott K5 Pro és K9 készülékek számomra kicsit

unalmas formavilágát "köszönthettük" újra a K7-nél is,
100 ezer forintért a BTR7 tud MQA kibontást (vezetékes módban),

egy annál jóval nagyobb, asztali készüléknél ez ma már elvárható,

igaz a K7 sok olyan funkciót tud, amit a BTR7 méretéből fakadóan nem.

iFi Go bar

Ami tetszett

Kisméretű, ténylegesen hordozható, zsebre vágható készülék,
mégis a hangminősége jó néhány asztali készüléket is megszégyenít;
Nagyon alacsony zaj, nagyon sok részlet, kiváló transzparencia,
A K7-nél jobb magashang visszaadás,
A készülék méretéhez képest elképesztő dinamika,
természetesen szép énekhangok, életszerű hangszerhangok,

remek összhatás, amely az élő koncerteket idézi,
teljes MQA dekóder (full decoder), amely kiemelkedően
jó hangminőséget eredményez a TIDAL HIFI Plus szolgáltatásban
a TIDAL Master (MQA technológiával előállított) felvételeket hallgatva;
Az xBass funkció bekapcsolásával kiváló mély és szubbasszus hangok,
az xSpace funkció használatával pedig remek térhatás.

Ami nem tetszett

Minden egyes mobil eszközhöz való csatlakozáskor a Go bar
automatikusan lehalkítja magát, ezáltal mindig be kell állítani a hangerőt;
A gombokkal történő hangerő szabályozás közel nem olyan
felhasználóbarát, mint az iFi UNO remek "tekerős" szabályozója;

A készülék hátoldalán található LED-ek egyrészt túl kicsik
ahhoz, hogy jól tájékoztassanak, másrészt a mellettük lévő

feliratokat a készülék hátlapjának színével megegyező színben
tették fel, így lényegében csak egy nagyítóval olvashatók.

iFi Uno

Ami tetszett

79 €-s vételárért korábban elképzelhetetlen műszaki tartalmat kapunk 
és már ebbe az árba is "belefér" az MQA kibontó (renderer) funkció;

A készülék, bár nagyobb, mint a Go bar, de kis mérete és súlya miatt
abszolút hordozható és e mellett még más készülékekhez is 
csatlakoztatható a 2 RCA vonali kimenet révén!
Hihetetlen, hogy milyen könnyedén hajtotta meg a Meze 109 Pro-t,
nekem úgy tűnt, hogy egy annál sokkal nehezebben meghajtható
fejhallgatóval is könnyedén "elbánna" az Uno;
Az talán nem véletlen, hogy az alatt a 3 hét alatt, amíg ez a 
három készülék nálam volt legtöbbet az Uno-t hallgattam!
Ár-érték arányban ma nem tudok az iFi Uno-nál jobb audió lejátszót
mondani. Elképesztő az ezért az árért kapott életteli, muzikális

hangzás, alacsony zaj, remek mély hangok, szép énekhangok,
jó térhatás. Egyértelműen audiofil lejátszónak minősítem az Uno-t,
miközben egy az Uno-nál gyengébb hangú Apple AirPods 3 

több, mint kétszer annyiba kerül, mint az Uno!
Amennyiben már 2022-ben meg tudtam volna hallgatni
az iFi Uno-t, egész biztosan dobogóra tettem volna 
az év legjobb hordozható zenelejátszói között!

Ami nem tetszett

Most ide írhatnám, hogy az Uno-n nincs xBass és xSpace,

vagy azt, hogy nincs rajta szimmetrikus (balanced) kimenet,

de nagyon igazságtalan lennék, ha ezeket elvárnám

egy szenzációs hangú 79 €-ba kerülő lejátszótól.

Végezetül a hosszú és az olvasó számára "kimerítő"
teszt végén bemutatok egy emlékezetes pillanatot.
A Meze 109 Pro-val és az iFi Uno-val meghallgattam
az elképesztően magas színvonalú  zenei felvételeiről
híres norvég 2L lemezcég legújabb kórus albumát,
az Yggdrasil-t, amely mosolyt csalt az arcomra.
Erre a zenére, amikor az otthoni berendezésen
meghallgattuk, feleségem azt mondta:
"Ez pontosan úgy szól, mint egy hanglemez (vinyl)" 😍

Fiio Q7 nagyméretű USB-s -, értelmezhetetlen formában tálalt zenelejátszó csoda

 Miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan kezdjek el írni a Fiio Q7 nemrégiben piacra dobott 330 ezer forintba kerülő vezetékes és vezeték nélküli lejátszásra egyaránt képes készülékről, előjött belőlem a rosszaság 😘
Kezdem egy találóskérdéssel: Mi az - extrém nagy, fekete és óriási élvezetet okoz?
Senki félre ne értse, a válasz nem az, amire most sokan gondolnak. 

A válasz: Fiio Q7 💋

Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében

Hogy miért értelmezhetetlen a Q7 formája? Nos azért, mert nehéz kitalálni, hogy ezt az elképesztő technikát, amely lényegében megegyezik a Fiio csúcs MOZEL-jének (DAP) az M17-nek a műszaki tartamával, leszámítva annak képernyőjét és Android operációs rendszerét, és amelyet a Fiio 800 $-ért kínál az M17 1800 $-os árával szemben (!!!) miért egy ilyen jellegtelen, mondjuk ki rideg fekete fém testbe helyezték, amely ráadásul hordozhatónak semmiképpen nem mondható a maga 623 gramm súlyával (lemértem!), inkább csak átvihető egyik helyről a másikra.

A Q7-re tehát ránézésre nem mondhatjuk azt, hogy az "a vágy titokzatos tárgya", hiszen ha a fenti - áthallásos - gondolatot folytatnám, azt mondanám, hogy ezzel a mérettel már nem mindenki tud kezdeni valamit. 😄 

Amikor kibontottam a Q7-et az első kérdésem az volt: miért nem egy esztétikus csomagolásba (mint például a Fiio Q5S TC volt) helyezték el, vagy miért nem készített a Fiio egy olyan asztali készüléket, amelyet nem csak hálózati áramról, hanem akkumulátorról is lehet használni és ezáltal akár a kertbe, vagy egy parkba is kivihetjük?

Maga a készülék "teste" egy elég komor hangulatú nagyméretű fekete fém, amelyen megtalálható minden ma használatos kimenet (3,5 mm, 6,3 mm, 2,5 mm, 4,4 mm fejhallgató, valamint USB C, optikai és koax digitális kimenetek, amelyekkel a készülék egy asztali készülék funkcionalitását nyújtja, tehát otthoni rendszerbe is behelyezhető, igaz forráskészülék (mint mobiltelefon, tablet, pc) kell hozzá.

A készülék felső és alsó élei az ideálisnál élesebbek,
és az egyébként finom hangerőszabályozást lehetővé tevő hangerő-
szabályozó kicsit lehetne magasabb a könnyebb használat érdekében

A Q7-be ES9038Pro DAC-ot (digitális - analóg átalakítót) szereltek, amelyik a piac egyik legjobbja.

A készülék képes MQA teljes dekóder-ként (full decoder), vagy kibontóként (renderer) is működni.
Eddig azt hittem már mindent tudok az MQA technológiáról, de a Fiio fórumon talált bejegyzés ebben a hitemben kicsit elbizonytalanított. 😄

Vajon miért írják azt, hogy az MQA lejátszáshoz szükség van egy olyan zenei alkalmazásra, amelyik (szoftveresen) elvégzi az első kibontást a "mag" (core) szintig? Egy teljes kibontónál (full decoder) pont az a lényeg, hogy a zenei alkalmazás semmit nem tesz, hanem átengedi az összes kibontást a készüléknek. Erről még írok a következő bejegyzésemben is... 

Ami furcsán hangzik, hogy a Fiio weboldalán található specifikációban 8 x -os MQA paraméter szerepel, pedig a teljes dekóderek általában 16 x-os MQA kibontásra képesek.

Ezeket a szorzókat úgy kell elképzelni, hogy ha az MQA technológia alkalmazásával egy digitális zenei fájlt 24 bit / 48 kHz-es felbontással "csomagolnak be" a neten történő egyszerűbb átvitel érdekében, akkor az MQA képes készülékek egy része az alap 48 kHz  8 x- át, azaz 384 kHz-et képes a kibontások után előállítani, míg más készülékek az alap 16 x-át, azaz 768 kHz-et képesek előállítani.

Értelemszerűen alig vannak (vagy nincsenek) ilyen felbontású stúdió felvételek, a TIDAL távzene szolgáltatásban eddig maximum 24 bit / 352,8 kHz-es felbontású felvételt találtam.

Fontos tudni, hogy a készülék alján vannak kis átváltó kapcsolók (bal oldalon), egyikükkel kiválaszthatjuk, hogy akkumulátoros, vagy hálózati üzemmódban akarjuk hallgatni a készüléket (kipróbáltam és nagy különbséget nem hallottam a kettő között), a másikkal pedig azt állíthatjuk be, hogy az USB bemenet használata közben töltődjön-e a Q7. Néhányszor ezt elfelejtettem kikapcsolni és reggelre a Q7 teljesen leszívta a mobilom aksiját.

A Q7-hez adnak egy két fokozatú ventilátort magában foglaló, tehát hűtést biztosító tartót. Állítólag a Q7 extrém forró tud lenni, de gyanítom csak akkor, ha egy nagyon nehezen meghajtható fejhallgatóval használjuk, vagy abnormális hangerőn, mert én normál hangerőn és a jól meghajtható Meze 109 Pro fejhallgatóval és az ahhoz nemrég vásárolt prémium minőségű Furukawa rézvezetővel szerelt PCUHD asszimetrikus (single ended) kábellel használva semmilyen melegedést nem tapasztaltam, ezért csak kíváncsiságom okán egyszer kapcsoltam be a ventilátort és meg is állapítottam, hogy milyen jó lett volna egy ilyen a tavaly nyári forró napokon. 😂

A Fiio formatervezőit úgy látszik megérintette a "sötét oldal" és az elmúlt időszakban nagyon komor készülékeket terveznek, a Q7 formatervére a Birodalom egyenruha tervezői is büszkék lennének. 😄

Na ígérem most már befejezem a gúnyolódást, mert amikor bejárattam (run in 4-5 napig) a Q7-et és amikor megérkezett az új fejhallgató kábelem és azt is bejárattam (run in több, mint 100 órát), attól a perctől fogva elképesztő élmény volt a Q7-tel zenét hallgatni. Előre bocsátom, hogy ennél az összeállításnál jobb hangot, csak a Chord Hugo TT2 - Meze Elite pároson hallottam, de az a két készülék együtt ma 4 millió forintba kerül (!!!), míg a Fiio Q7 - Meze 109 Pro páros még a szenzációs, de elég drága prémium kábellel együtt is "csak" kb. 750 ezer forint.

Természetesen összehasonlítottam a korábban vásárolt ezüstözött réz anyagú 3,5 mm monó - 2,5 mm szimmetrikus (balanced) Meze kábellel a Q7 hangminőségét az új PCUHD asszimetrikus (single ended) réz kábellel elérhető minőséggel és meg kellett állapítsam, hogy habár korábbi tesztekben egyértelműen a szimmetrikus (balanced) kimenetről élvezhető hangot tartottam minőségibbnek, de az új prémium kábellel hallgatva a 109 Pro-t bizony finomabb, kellemesebb a hangzás. A szimmetrikus kábellel a Q7 kicsit élénkebben, a magashangokat jobban kiemelve szól, míg a prémium minőségű asszimetrikus kábellel hallgatva a hangzás kiegyensúlyozott, neutrális és nagyon természetes.

Úgy tűnik tehát, hogy van az a kábel, amellyel a "hagyományos" asszimetrikus kimenetről jobb hangzást érhetünk el, mint a szimmetrikus kimenetről. Igaz ilyenkor a kimeneti jelszint alacsonyabb, mint a szimmetrikus kimenetet használva, de ez az "erőgép" Q7-en semmit nem jelent, mert ez a készülék akkumulátoros módban 1500 mW, míg tápegységgel használva (mert ilyet is adnak hozzá) 3000 mW jelszintet képes produkálni. Bár magam nem tudtam kipróbálni, de bátran állíthatom, hogy nincs olyan fejhallgató a piacon, amelyiket ez a készülék ne tudna megfelelően meghajtani.

A fentiek miatt a teszt egészét a Q7 6,3 mm-es asszimetrikus kimenetét használva végeztem el.

A Q7-et először összehasonlítottam az irodámban található iFi ZEN DACV1 - ZEN CAN fejhallgatós rendszerrel. Egy Xiaomi MI8 mobiltelefont egy Fiio DK1 dokkoló használatával, egy Audioquest Dragontail OTG (OTG = On The Go, azaz útra való) USB C - USB A kábel közbeiktatásával egy Wireworld Ultraviolet 7 USB A - USB B kábellel és végül egy iFi iPurifier3 jel javítóval csatlakoztattam a ZEN DAC V1 USB B bemenetére. 

Felül iFi ZEN DAC V1, alul iFi ZEN CAN fejhallgató erősítő

A két készülék összevetésében egyértelműen a Fiio Q7 volt a jobb, de a különbség nem volt ég és föld.
A Q7 több finom részletet jelenített meg és kifinomultabb zenei élményt nyújtott, jobb transzparenciával, kicsit kevesebb zajjal. A ZEN páros is nagyon szépen zenélt, de a Q7-be szerelt THX AAA 788+ erősítő kiemelkedően jó minőségű és nagyon szépen muzsikált, de az egész technika szinte hibátlan hangot eredményezett. 

Ezután egy kettős összehasonlító teszt következett. A Q7-et a saját ventilátorral felszerelt tartójára helyezve a Xiaomi mobiltelefonommal a Q7 gyári csomagjában található USB C - USB C kábellel összekötve a Meze 109 Pro nyitott rendszerű dinamikus fejhallgatóval, a Meze prémium minőségű PCUHD réz kábelét használva hallgattam meg. Ugyanezzel a fejhallgatóval az otthoni csöves fejhallgatós rendszeremet használva is meghallgattam a teszt felvételeket.

Az otthoni fejhallgatós rendszerem: 
kanadai Bluesound Node 2 távzene játszó (DAC) +
lengyel Feliks Echo csöves erősítő,
Nordost Heimdall prémium RCA - RCA kábelekkel összekötve.
Az Echo kimeneti jelszintje 350 mW, ami töredéke csak
a Q7 akkumulátoros módban 1500 mW, hálózati módban 3000 mW (!) jelszintjének,
de a Feliks Echo elvileg könnyedén meghajt szinte minden fejhallgatót 600 Ohm-ig

Mégis meg kellett állapítanom, hogy a 109 Pro és a Q7 között jobb a szinergia,
mint a csöves erősítős otthoni rendszeremmel. 
Később viszont megdöbbentő felfedezésre jutottam:
a csöves erősítőmön konzekvensen erősebb volt a bal csatorna jele, mint a jobb csatornáé.
Nem értettem, hogy mi romolhatott el, de szerencsére rájöttem,

hogy valószínűleg takarítás közben ki lett mozdítva a tápkábel csatlakozója.

Miután azt visszahelyeztem ütközésig a hangminőség visszatért az eredeti,
egészen kiváló szintre 😍

A Q7 a már említett állványon. A készülék oldalán színes nyilak vannak,

amelyek a felbontásra utalnak (kék, vagy sárga), illetve a zöld szín
a DSD fájlokat jelenti, a bíbor szín pedig az MQA fájlokra utal,
a kár csak az, hogy szemből nézve a színek nem nagyon látszanak.
A Q7-től balra egy a közeljövőben megjelenő asztali készülék, az R7 látható,

amely némileg meglepő módon  egy Android operációs rendszerre épül,

ES9068AS DAC chippel és THXAAA 788 erősítővel ellátva.

A Q7 előlapján van egy kis színes kijelző is, amely a legfontosabb infókat kiírja.

A másik összehasonlító tesztet a Q7 vezeték nélküli képességeinek megismerésére végeztem el, a Q7-t Bluetooth LDAC módban hallgatva és azt összehasonlítva a saját hordozható, vezeték nélküli rendszeremmel:

Az angol, Cirrus Logic DAC chippel felszerelt iFi Go blu-t,
a német Vorzüge VorzAMPpure II (általam Püré-nek becézett)
hordozható fejhallgató erősítőmmel összekötve egy a vezetékes
lejátszókhoz nagyon hasonló hangminőség érhető el.

Teszt felvételek

Az elképesztő hangú Andra Day nagyszerű felvétele,
a háttérénekesek egy jó rendszeren remek harmóniában
vannak az énekesnővel és a zenészekkel

A vezetékes módban a Q7 és az otthoni (csöves) rendszer nagyon hasonló szintet hozott, ami azt jelenti, hogy a 330 ezer forintba kerülő Q7 hasonló szinten muzsikált, mint az 500 ezer forintos otthoni rendszerem. A felvételen a háttérénekesek hangját a Q7 kicsit jobban jelenítette meg, az otthoni rendszer pedig a felvétel végén hallható részt, amikor csak a háttérénekesek énekelnek hozta kicsit természetesebben.

Vezeték nélküli módban azt kell, hogy mondjam, hogy a Fiio Q7 az általam valaha hallott legjobb vezeték nélküli hangminőséget produkáló készülék! Az LDAC Bluetooth kodekkel élvezhető vezeték nélküli módban a Q7 a vezetékes módhoz megdöbbentően közeli minőséget produkált! 😍

Amíg a tavalyi év végén az általam legjobb hordozható zenelejátszóként megjelölt Fiio BTR7 esetében az volt különleges, hogy bár szépen szólt vezeték nélkül is, de a vezetékes képességei voltak a 100 ezer forintos árához képest kiemelkedően jók, addig a Q7 mind vezetékes, mind vezeték nélküli módban szenzációs hangminőséget produkál, és a veszteséges (lossy) Bluetooth alapú lejátszás alatt egyáltalán nem érezzük azt a bizonyos Bluetooth "ködöt", amelyet korábbi bejegyzésemben említettem.

Ez lehetőséget ad arra, hogy egy meleg nyári napon a kertben, vagy egy parkban a Q7-el vezeték nélkül is szinte vezetékes hangminőségben hallgassunk zenét.

A Q7-hez képest a saját hordozható rendszerem egyértelműen alulmaradt, de ez csak a Q7-el összevetve igaz, mert önmagában ez a rendszer is nagyon szépen zenél.

Nagyszerű felvétel négy zseniális zenész közreműködésével
Nálam ez egyik etalon MQA felvétel

Vezeték nélküli módban először a Go blu - Vorzüge párossal hallgattam meg, majd a Q7-el. A saját rendszeremen nagyon szépen, természetesen szólalt meg a zene, mégis a Q7 volt az, amelyik jobb transzparenciával, több részletet tudott megszólaltatni, inkább idézve az élő koncertek hangulatát, például akkor, amikor Yo-Yo Ma a bal oldalon csellózott és Chris Thile a jobb oldalon a tőle megszokott virtuozitással pengette a mandolinját. A Q7-en kicsit természetesebbek, levegősebbek voltak a hangszerhangok, mint az én rendszeremen. Én az iFi Go blu-t mindig az xBass mélyhangkiemelő és xSpace térhatás növelő funkciót bekapcsolva használom, és ezáltal ennél a felvételnél a mély hangok különösen szépen szólaltak meg az én hordozható rendszeremen. Igaz, hogy a Fiio Control alkalmazás révén a Q7-nél is van úgynevezett EQ (frekvencia sáv kiemelési) lehetőség.

Érdekes, hogy amikor az USB-s kábellel összekapcsoltam a telefonomat a Q7-el, és a több funkciós hangerőszabályzó gombbal kiválasztottam az USB módot a Q7-en, ennél az instrumentális felvételnél lényegesen nagyobb volt a különbség a vezetékes módban hallgatva a felvételt a vezeték nélküli lejátszással összevetve, mint az előző teszt felvételnél.

Az otthoni csöves (tube) rendszerem nagyon szépen szólalt meg. A csöves erősítők a klasszikus és instrumentális zenékre kiválóak. A Q7 ezúttal is nagyon hasonló hangminőséget produkált az otthoni rendszeremhez, ami tekintve a két rendszer méreteit elismerésre méltó teljesítmény a fejlesztőktől.

Hallgatva a Q7 hangját lám-lám a féltégla méret már nem is tűnik olyan óriásinak.

A tunéziai arab lant (oud) művész hihetetlenül kellemes,
megnyugtató zenéje, amely a lejátszó berendezés
kifinomultságát képes megmutatni

Először vezetékes módban az otthoni rendszeremet hallgattam meg. A hangszerek (fúvós, dob, lant) hangja nagyon szépen, természetesen szólalt meg. Amikor viszont a Q7-en meghallgattam ezt a felvételt, akkor újfent megállapítottam, hogy az általam csak THX varázsnak nevezett, erősen addiktív hangzás, amely a Q7-be épített THX erősítőnek köszönhető ezúttal is mosolyt csalt az arcomra. 💕

Vezeték nélküli módban is működött a THX hatás, mégha kicsivel kevésbé jól szólt is LDAC módban a Q7, mint USB módban, de ha valakire rátettem volna a fejhallgatómat abban a pillanatban, aki semmit nem tud a lejátszó rendszerről és megkérdeztem volna az illetőt, hogy szerinte vezetékes, vagy vezeték nélküli módban hallgatja a zenét, szerintem aki kicsit is ért az audió lejátszókhoz azt mondta volna, hogy szerinte ez vezetékes lejátszás.

A saját vezeték nélküli rendszerem legjobb teljesítményét ennél a felvételnél volt képes megmutatni.
Nagyszerűen természetes, életszerű hangok, remek művészi összhatás.

Azt azrt látni kell, hogy az én rendszerem kis súlyú és kis méretű, amelyet egy kis dobozban bárhová el lehet vinni, míg ugyanezt a Q7-re azért nem lehet elmondani. Csak érdekességként írom le, hogy az én rendszerem együttes ára kb. 750 €, míg a Q7 800 €-ba kerül, tehát abszolút összemérhető áruk van.

Ugyanakkor az is tény, hogy vezetékes módban a két lejátszó nem igazán összemérhető, ott a Q7 klasszisokkal jobb az én rendszeremnél, amit viszont én soha nem használok vezetékes módban.

Nagyszerű minőségű smooth jazz felvétel,
kiváló tesztelésre

Vezetékes módban a csöves otthoni redszerről hallgatva a nagybőgő visszafogottabb volt, mint az optimális, míg a zongora kicsit harsányabb volt, de összességében így is nagyon szépen szólt ez a remek felvétel.

A Q7 szenzációs minőségben zenélt, minden a helyén volt, tökéletes volt az összhang a hangszerek és a zenészek között.

Vezeték nélküli módban nagyon ritkán hallani ennyire tökéletes hangminőséget, mint a Q7-el ezen a felvételen! A Q7 zsenialitása abban jelentkezik, hogy egy árnyas fa alatt egy forró nyári napon szinte olyan minőségben hallgathatunk a Q7-ről zenét, mint eddig csak egy a zeneszobámban található csöves rendszeren akkor, ha kellően közel húztam a fotelt a Feliks Echo-hoz (mert a prémium kábel csak 2,5 m hosszú).

Ugyanez a felvétel nagyon izgalmasan szólt az én hordozható rendszeremen! Ez a felvétel nagyon alkalmas az iFi xBass és xSpace analóg rendszereinek kipróbálása. Aki azt szereti, ha a zongora hangja a meghatározó, ő kapcsolja ki az xBass-t, aki viszont szereti ha erőteljesen szól a nagybőgő, a mélyebb dob hangok és szeret megélni egy komplex térélményt akkor kapcsolja be ezt a két funkciót.

A három lejátszó rendszeren nagyon eltérő módon szólalt meg ez a felvétel, de az említett iFi által kifejlesztett funkciókkal ezúttal a legizgalmasabb megszólalást a Go blu - Vorzüge páros produkálta!

Elképesztően virtuóz basszusgitár játék, nagyszerű hangmérnöki munka,

remekül keverték össze a hangmérnökök az egyéb hangszerek hangjával.

Vezetékes módban a csöves fejhallgatós rendszer eddigi legjobb produkciója volt. A hangmérnökök jóvoltából nagyon összetett, sok elemből álló megszólalás, amit az otthoni rendszer nagyon élvezetesen szólaltatott meg. Ebben a rendszerben nem használok semmilyen EQ-t (frekvenciasáv kiemelést), mégis gyönyörűen életszerű volt a basszusgitár hangja. 

A Q7 hangzása egyszerűen tökéletes volt. 😘 A gitár mélyhangjai életszerűen, levegősen szólaltak meg.

Kifogástalan hangminőség, óriási élvezet!

Vezeték nélküli módban ezúttal kisebb volt a különbség a Q7-en a vezetékes módhoz képest, azaz itt is kijelenthetjük, hogy tökéletesen szólt a Q7. 

Ami a saját vezeték nélküli rendszeremet illeti, ezen a felvételen a hangmérnökök azon törekvése, hogy zenei hangokkal töltsék meg a teret kiválóan érződik a Go blu xSpace funkciójának bekapcsolását követően. Nagyon kellemes az összhatás. Az iFi - Vorzüge kicsit más oldalát mutatja meg a felvételnek. A Q7 megpróbál nagyon őszinte, neutrális lenni, míg az xBass és xSpace funkciók ezúttal kicsit úgy érvényesülnek, mint a mesterszakács kezében a fűszerek, még élvezetesebbé teszik az összhatást.

Spielberg nagy sikerű (első) dínós filmjének zenéje,
a dinamikai váltások megfigyelésére kiváló

Az ünnepélyes zene a vezeték nélküli módban a Q7-en ugyan ünnepélyesen szólalt meg, de a készülék nagyon komor hangszínt adott a hangzásnak. Kellemesebb, kicsit kevésbé sötét hangszínnel szólalt meg az iFi - Vorzüge páros nagyon szépen közvetítve az ünnepélyes hangzást.

Vezetékes módban a Q7 hasonló szintet hozott, mint vezeték nélkül, minimális volt a különbség, de itt is ugyanolyan komoran szólalt meg.

Az otthoni csöves berendezésről hallgatva kicsit beszűkültebb volt a térhatás, de a zene ünnepélyessége átjött, és remek volt a dinamikus részre váltás is.

Tipikus popdal, van benne csitt-csatt, hangsúlyos mélyhangok,
nagyon jó felvétel és nekem mint dal is tetszik.

Először vezetékes módban, az otthoni csöves rendszeremen hallgattam meg. Ez a rendszer kellemesen szólt, de nem tudott olyan térhatást produkálni, mint a Q7! 

A Q7 kifogástalanul, nagyon jó dinamikával hozta ezt a felvételt. Ebben a dalban nem az énekhang a meghatározó, hanem inkább a zenei alap, de Taylor Swift hangja is szépen szólt.

Vezeték nélküli módban először a Go blu-Vorzüge párost hallgattam meg és bár nagyon kellemesen szólalt meg, ezúttal a lejátszó páros legnagyobb előnye, a kitűnő transzparencia, a sok finom részlet megjelenítése kevésbé tudott érvényesülni, mint más felvételeken. Ugyanakkor az xPace használatakor a hangzás különleges és kicsit más térélményt szolgáltatott, mint amikor a Q7-el hallgattam meg a teszt felvételt. A Go blu kicsit hozzátett ehhez a felvételhez a teljes neutralitáshoz képest.

A legtökéletesebben a Q7 szólalt meg ezen a felvételen, de a hangzás ezúttal kicsit távolabb volt a vezetékes módhoz képest. A hangmérnökök által megalkotott, nagyon sok zenei részletet felvonultató "kavalkád"-ot ezúttal nem tudta a vezetékes megszólalás szintjén hozni a Q7 vezeték nélküli módban.

Összefoglalva a Fiio Q7  330 ezer forintért egy elképesztően kiváló, szenzációs lejátszó és ha képesek vagyunk a hordozható kategóriába sorolni a féltégla mérete ellenére, akkor kijelenthetem, hogy "hordozható"' készülékről ennél jobb hangot még soha nem hallottam, igaz eddig csak egy high end hordozható készülék volt nálam (Astell & Kern A & Ultima SP1000), de a Q7 sokkal inkább a jobb asztali készülékek hangminőségére képes. A Fiio Q7 - Meze 109 Pro páros a prémium kábellel összekötve olyan lenyűgöző hangminőségre képes, ami tökéletesen elegendő a legjobb zenei élvezethez még egy maximalista audiofil zenekedvelő számára is, aki akár milliókat is költene a hobbijára, de higgyük el, hogy ez innentől fogva már felesleges pénzkidobás.

Egyedül az kár, hogy ezt a fantasztikus technikát nem egy kisebb és esztétikusabb csomagolásban tálalja a Fiio.

Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy néhány hónap múlva megkapja-e a Q7 az MQAir technológia használatát lehetővé tevő SCL6 kodek dekódolási képességet, mert azzal az amúgy is szenzációs vezeték nélküli hangminőségen még lehetne egy szintet emelni, de ahogy mondani szokták ez már a jövő zenéje. 

Fiio Q7

Ami tetszett

Ár-érték arányban ha csak a hangminőségét és a funkcionalitását tekintjük,

a piac egyik legjobb készüléke 1000 $-al kevesebbért az M17-hez
hasonló high end minőségű hangot produkál;
A Q7-en szükségtelen a szűrőket állítgatni, vagy EQ-t használni,
alapból szenzációs a hangminősége;
A legtöbb felvételen alig van különbség a vezetékes és vezeték nélküli
(Bluetooth) hangzás között, amely révén a Q7 az általam eddig hallott
legjobb vezeték nélküli lejátszó;
A legtöbb ma használatos fejhallgató, vagy belső füles (IEM) esetében
szükségtelenül nagy kimeneti jelszint, amely viszont képes meghajtani
a legnehezebben meghajtható fejhallgatókat is.
Nagyméretű akkumulátor, amellyel napokig élvezhető a Q7;
A THX erősítők közül az eddig hallott legjobb változat, amely
az asszimetrikus (single ended) kimeneten is nagyon komoly jelszintre,
és más nagyméretű USB lejátszók szimmetrikus (balanced) kimenetéhez
képest is nagyon alacsony zajszintre és remek transzparenciára képes; 
Bármilyen végződésű prémium kábelt vásároltunk korábban,
mindegyiket átalakító nélkül bedughatjuk a Q7-be;
A menü rendszert egyszerű elérni és könnyen használható, logikus; 
A Fiio Q7 - Meze 109 Pro (PCUHD réz kábellel) páros közötti szinergia
lenyűgöző, ennél jobb hangot csak több millió forintos rendszeren lehet hallani.

Ami nem tetszett

A féltégla méretet néha el lehet viselni, gondoljunk csak a Chord Hugo2-re,
de az szokatlan a Fiio-tól, hogy egy se nem szép, se nem finoman kimunkált fém
testbe helyezi el ezt a kiemelkedően jó technikát, amelynek élesek egyes élei;
A készülék alján lévő kapcsolók, ha az állványra helyezzük a Q7-et 
nem túl praktikusak, főleg nem akkor ha tápegységgel használjuk;
A Q7 oldalán lévő színes nyilak nem láthatók, ha állványon és úgy
helyezzük el a készüléket, hogy a kijelző szembe legyen velünk;
A Q7 eléggé súlyos egyéniség, azt aligha fogja a tulajdonosa
sűrűn magával hordozni, kivéve ha fitnesz eszköznek is tekinti. 😉 

Még februárban jön:
Csoportteszt: Fiio K7 asztali DAC/fejhallgató erősítő vs. iFi Go bar vs. iFi Uno kisméretű USB-s zenelejátszók