2017. január 19., csütörtök

TIDAL Masters a sorozatgyilkos (?)



Hazai fórumokon már vádoltak azzal, hogy a blogomon bulvárt írok HIFI témában, nos ezzel a címmel erre ráerősítettem 😃
Csakhogy a cím korántsem véletlen! Az elmúlt napokban sokat olvastam audiofil fórumokat, hazait és külföldit egyaránt. Ami érdekes, itthon a többség elméleti síkon elutasítja az MQA "formátumot", mert az veszteséges formátum. Akik meghallgatták, azok is vegyes tapasztalatokról számoltak be. A többségük úgy nyilatkozott, hogy nem fog az új formátumra váltani, mert ők a veszteségmentes (lossless) formátumú zenéken kívül semmi mást nem akarnak meghallgatni.
Most nem is mennék bele miért ez a hazai szkepticizmus, az élet egyéb területein is elég szkeptikusak vagyunk mi magyarok...
Ezzel szemben a külföldi fórumok bejegyzéseinek döntő többsége a legnagyobb elragadtatás hangján beszél a TIDAL Masters révén már széles körben elérhető zenékről. Azt is leírják kicsit szomorkás hangnemben, hogy az elmúlt években sok ezer dollárt/eurót költöttek nagy felbontású zenék letöltésére (egy ilyen album ára kb. azonos egy havi TIDAL előfizetéssel), és most úgy érzik, hogy mindez kidobott pénz volt, mint ahogy a CD-k megvásárlása is az elmúlt három évtizedben.
Természetesen egy fizikailag kézbe vehető zenei albumot amikor megvettünk mondjuk 1996-ban, akkor még senki nem gondolt arra, hogy 2017-ben már nem fogjuk leemelni azt a CD-t a polcról soha többé.

Hogy miért nevezem a TIDAL Masters-t sorozatgyilkosnak? Nos azért mert aki hallotta az új minőségben elérhető zenéket, talán egyet ért velem abban (de lehet, hogy ezzel a véleményemmel is egyedül maradok 😉), hogy ez a hangminőség szépen sorban meg fogja ölni a korábban egyeduralkodó zenei formátumokat. Nem vagyok Agatha Christie, de meg merem kockáztatni az áldozatok sorrendjét:
1. Először a CD fog kimúlni, amire számtalan jel utal. Ki ad ma ki több ezer forintot egy CD lemezre, amelyet a reggeli kávénk és croissant-unk mellett a mobilunkról elindíthatunk a megjelenés napján, ugyanolyan minőségben,
2. Másodszor a nagy felbontású (High-Res) zenéket kínáló letöltő oldalak egy része fog bezárni, mert ha az MQA minőség elterjed (értsd: a Warner Music mellett a többi lemezcég is fantáziát lát a zenekedvelők többsége számára nagyon élvezetes új formátumban), akkor ki fog egyetlen albumot egy havi TIDAL előfizetés áráért letölteni?
3. Most jön a legeslegszomorúbb része a jóslatomnak: a hanglemezre is megrendítő ütést mérhet a TIDAL Masters. A hanglemez minőségét mindig is imádtam, és egyértelműen az analóg hang volt a kedvencem. Az elmúlt években egy új hanglemez vásárlási őrület tört ki a világban, aminek nagyon örültem. De ahogy arra a neves audio szakíró John H. Darko 2016-os trendeket összefoglaló írásában is felhívja a figyelmet, a fiatal zenehallgató közönség nagyon olcsó (értsd: 30 ezer Ft. alatti ) lemezjátszókat vásárolva akarja élvezni a hanglemezek minőségét, de ezekkel képtelenség! Szerinte még egy közepes DAC vásárlása esetén is jobb hangot hallunk, mint egy olcsó lemezjátszóról. Természetesen az igazi audiofilek, akik imádják a hanglemezeket, nem 100 dolláros, hallgathatatlan lemezjátszókon hallgatnak zenét, hanem legalább egy Project, vagy (olcsóbb) Rega minőséget választanak, és onnan határ a csillagos ég (pl. a csodálatos hangú Roksan Xerxes lemezjátszó millió felett kapható). Ha a fenti trend, azaz az olcsó lemezjátszók térnyerése nem változik meg, akkor bizony a hanglemezkiadások száma is csökken majd. Azért abban reménykedem, hogy a hanglemez, mint formátum nem tűnik majd el, mert annak is megvan a varázsa, amikor letisztítunk egy lemezt, majd ráemeljük a hangkart és a hangszedőt, és sercegve ugyan, de megszólal a zene 💓

Ezt a blog bejegyzést azok számára írom, akik nem kívánnak elmerülni az új technológia technikai és egyéb részleteibe, összefoglalva mit is kell tudnunk erről a zenehallgatást forradalmasító új szolgáltatásról, a 2 hete elérhető TIDAL Mastersről:


Az előfizetésről:

Általában azt tapasztaltam, hogy valahogy velünk magyarokkal zenei vonalon cudarul bánnak a világban (pl. a nagy felbontású zenéket kínáló letöltő oldalak egyike sem használható itthon), mégis a TIDAL előfizetés ára az egyik legkedvezőbb (!), összehasonlítva más országokkal: 1 forint híján havi 3000-t kell fizetnünk érte, Angliában ugyanezért 7100 Ft., Dániában 8200 Ft.-nak megfelelő helyi pénzt kell fizetni az előfizetőknek, úgyhogy mondhatom ritka szerencsések vagyunk! (jó tudom, ott magasabb az életszínvonal)
Akik ma még nem előfizetők, azoknak most a TIDAL 2 hónapig ingyen teszi lehetővé a kipróbálást (praktikusan meg kell adnunk a hitelkártya adatokat, és 2 hónapon beül lemondhatjuk a szolgáltatást). Rokonaim, barátaim, ismerőseim körében még senkivel nem találkoztam aki kipróbálta, majd lemondta volna. Általában többségük imádja.

A TIDAL-ről:

Ma már bátran kijelenthetem, hogy ebben a pillanatban a legjobb minőségű távzene szolgáltatás. Valahol a világban van egy szerver, ahol jelenleg kb. 50 millió zeneszámot tárolnak, amelyeket számítógépünk, és bármilyen mobil eszközünk segítségével bárhol és bármikor elérhetünk CD minőségben!
Január 5. óta naponta növekvő számban elérhetők a TIDAL Masters szolgáltatás keretében sugárzott albumok, amely az angol Meridian cég tulajdonos, Bob Stuart és egy kollégája által kifejlesztett MQA technológiát alkalmazva képes a stúdiófelvétel minőségével összemérhető zenei fájlokat interneten sugározni (ehhez elegendő egy 1,5 Mb/s internet elérés!). Ma már közel 1200 (!) zenei album érhető el az eddigi legjobb minőségű digitális zenei formában. Elérhető a TIDAL Masters albumok listája, amelyet naponta frissít a Roon (a mai legjobb zenelejátszó szoftver) közössége.

Hogyan hallgassuk a TIDAL Masterst:

Ma még csak PC-n, MAC-en, és az MQA dekódolással ellátott eszközökön érhető el ez a szolgáltatás, de reményeink szerint hamarosan akár a mobilunkról is élvezhetjük majd.

PC beállítás:

Először is le kell töltenünk egy asztali alkalmazást innen (ma még csak ezzel működik).

A What's New menüben az Albums menüpont alatt találunk egy Masters fület. Ott is jelentős számú szuper minőségben hallgatható album található, de messze nem az összes! Sajnos az egyes előadóknál kell keresgélnünk, és ahol két ugyanolyan lemezborítót látunk, jó esély van rá, hogy az egyik a Masters minőség lesz. Indítsuk el a zenét, és ha az asztali alkalmazás jobb alsó sarkában HIFI felirat látható, akkor a minőség CD, ha pedig Masters, akkor nagy felbontású (High-Res) minőségben élvezhetjük az adott albumot.

A képen látható, hogy a beállítások menüben, a Streaming menüpontban felül a HIFI/Master menüpontot kell kijelölnünk (ehhez TIDAL HIFI előfizetésünknek kell lennie), a Sound Outputnál pedig a System Default-ot jelöljük be. Ekkor a TIDAL asztali alkalmazás dekódolja az interneten átküldött fájlt és abból 24bit / 96 kHz-es nagy felbontású zenei fájlt készít, amely a CD minőségnél sokkal jobb minőségben élvezhető. 
A hírek szerint kb. 30 ezer zeneszám már elérhető!

Egy PC, vagy notebook hangkártyája sajnos nem elég jó (tisztelet a kivételeknek) egy ilyen minőség zavartalan élvezetéhez, úgyhogy javaslom, hogy érdemes beszerezni vagy egy digitális analóg átalakítót (DAC), vagy egy olyan készüléket, amely képes az MQA fájlok kibontására.

Javasolt DAC, és egyéb készülék:

Aki a legkevesebbet akarja erre költeni, annak ajánlom az Audioquest Dragonfly Black USB-s DAC/fejhallgató erősítő megvásárlását, kicsivel 30 ezer Ft. alatt (néha akcióban ennél jóval olcsóbb), amelyik heteken belül képes lesz az elérhető legjobb minőségben lejátszani az új formátumot:


Asztali alkalmazás beállítása USB-s DAC csatlakoztatása esetén:

Ha van a birtokunkban MQA dekódolásra képes eszköz, amit USB-n keresztül csatlakoztatunk a számítógéphez, akkor a beállítások menüben a Streaming menüpont alatt a kurzort vigyük a csatlakoztatott audio eszköz (DAC) neve fölé, ekkor a név mellett, jobbra megjelenik egy beállítási kerék. A kerékre kattintva a képen látható menü jön fel. Mindhárom opciót jelöljük meg a menüben és ekkor a csatlakoztatott eszköz teljesen átveszi az asztali alkalmazástól a dekódolási feladatot. Azért fontos ezeket mind bejelölni, mert az MQA képes eszközök több menetben "csomagolják ki" az MQA technológiával "becsomagolt" és Flac formátumban az interneten továbbított fájlokat és ellentétben a szoftveres dekódolás limitált 24bit / 96 kHz-es felbontásával, az eredeti mesterfelvétel felbontása is elérhetővé válik, akár 32bit / 384kHz felbontásban is, amennyiben az eszközünk képes ilyen felbontásra!


Aki nem akar bíbelődni a beállításokkal, és a számítógépével, hanem egy teljes távzene vevő/DAC/felhallgató erősítő/otthoni digitális zenelejátszó megoldásra vágyik, azok számára pedig a Bluesound Node 2-t ajánlom (mai ára kb. 170 ezer Ft.), amelyet nap mint nap hallgatva állíthatom, hogy kiváló készülék, amelybe alapból integrálták a TIDAL-t és az MQA fájlok teljes dekódolását:


Elérhető zenék:

Ma elsősorban a TIDAL tulajdonosainak (pl. Jay Z, Beyonce, Madonna, Coldplay), a norvég 2L lemezcégnek (az MQA technológia legfőbb támogatói) és a Warner Music-nak (cégeik elképesztően sok sztár lemezét adták ki, és pár éve megvették a komolyzenei lemezek egyik legjobb kiadóját, az EMI-t) albumai találhatóak meg. A teljesség igénye nélkül pár előadó:

Pop/rock: Alanis Morissette, Eric Clapton, Björk, Black Sabbath, Bruno Mars, David Bowie, Deep Purple, Emmylou Harris, Enya, Fleetwood Mac, Gary Clark, Jr., Glen Hansard, Green Day, Iron Maiden, Jason Mraz, Jethro Tull, Joni Mitchell, Katie Melua, Led Zeppelin, Linkin Park, Michael Bublé, Mick Jagger, Muse, Nirvana, Phil Collins, Pink Floyd, R.E.M., Red Hot Chili Peppers, Seal, Steely Dan, Talking Heads, The Black Keys, The Corrs, The Doors, Tom Petty, Van Halen, Van Morrison, Wilco, Willie Nelson, Yes, ZZ Top, Lou Reed.

Jazz: Charles Mingus, Ella Fitzgerald, Herbie Hancock, John Coltrane, Joshua Redman, Miles Davies, Ray Charles.

Komolyzene: Itzhak Perlman, Herbert Von Karajan, Engegard Quartet, Sir Simon Rattle.

Az albumok többségénél a hangminőség egészen lenyűgöző, korábban elképzelhetetlen volt, hogy digitális zenei forrásról ilyen minőséget halljunk. Természetesen akadnak gyengébb minőségű albumok, de véleményem szerint ott nem az új technológia a hibás, hanem az eredeti felvétel hangmérnöki munkája nem eredményezett kiemelkedő minőséget. Jó példa erre K.D Lang két lemeze (MQA formátumban): az Invincible Summer hangminősége finoman szólva közepes, míg a Hymns of the 49th Parallel lemezé kiemelkedően jó.
A mérnökök fejlesztései és a tudomány révén eljutottunk tehát az mp3 borzalmától az MQA gyönyörűségéig. 😍

Ajánlott zenék:

2 hetes próbálkozásaim során az alábbi albumokat találtam kiemelkedőnek, mind zenei, mind hangminőség szempontjából:
Sir Simon Rattle: Mussorgsky - Pictures at an Exhibition,
Avishai Cohen Trio: From Darkness, 
Edgar Meyer, Chris Thile: Bass & Mandolin,
Andra Day: Cheers To The Fall,
Herb Alpert: Human Nature,
Trondheimsolistene: Tchakovsky SRENADE for strings op. 48,
Eric Clapton, B.B. King: Riding With The King,
Joni Mitchell: Blue,
Herbert von Karajan: Sibelius: Symphony No. 2,
Gary Clark, Jr.: Gary Clark Jr. Live,
Duke Ellington & His Orchestra: Afro Bossa,
Katie Melua: In Winter
Emerson, Lake & Palmer: Pictures At An Exhibition (Live)

Mindenkinek nagyon jó zenehallgatást kívánok 👂

2017. január 17., kedd

Kipróbáltam a Chord Mojo-t + 2017-ben érkező igazi sláger termékek (Chord Poly, Mytek Clef)



Komoly minőségű fejhallgatóhoz aki DAC/fejhallgató erősítő kombinációt keres, azok számára érdekes lehet:

Múlt héten Brüsszelben jártam és elmentem abba a boltba, ahol a Bluesound Node 2-met vettem, és végre meg tudtam hallgatni egy Chord Mojo-t, először a Meze 99 Classics fejhallgatómmal, utána pedig egy Rega Elex erősítő és Harbeth hangfalak segítségével.


Balról jobbra: Bluesound Node 2, Chord Mojo, Chord 2Qute,
és alattuk a Meze 99 Classics fejhallgató


Nos röviden és velősen szenzációs hangja van. Összehasonlítottam a Bluesound Node 2-vel, mind TIDAL HIFI-n (CD minőség), mind TIDAL Masters-en (High-Res minőség). A Mojo-val még a CD minőségű zenék is mosolyt csaltak az arcomra, de érdekes módon az MQA zenéken nagyobb különbség volt a Node 2 és a Mojo hangja között a Mojo javára. A Node 2 volt mindkét esetben a távzene vevő, és a két készüléket a kereskedő egy spéci optikai kábellel kötötte össze. A Node 2 hangja inkább visszafogottabb, de nagyon kellemes, míg a Mojo inkább élénk, aki az ilyen hangkaraktert keresi, az könnyen rá tud kattanni, mert hihetetlenül zenei élményt nyújt.

Ami számomra és a kereskedő számára is furcsa és nehezen magyarázható volt, az az, hogy eddig mindketten úgy tudtuk, hogy az MQA fájlok "kicsomagolását" az MQA kompatibilis DAC végzi, Amíg a Node 2 DAC-ja már MQA kompatibilis, addig a MOJO-é nem az. Mégis a Mojon lévő szines gömb szinte minden MQA számnál más színre váltott. Láttunk sárga színt (88kHz), zöldet (96 kHz), és a CD minőségű számoknál pedig pirosat (44 kHz). Néhány napja jelent meg az általam nagyon kedvelt stílusú szakíró John H. Darko vonatkozó cikke

Ebből megtudhatjuk, hogy az MQA fájlok kicsomagolása több lépcsőben történik, és úgy tűnik, hogy a Bluesound Node 2 az első kicsomagolást elvégezve adja tovább a már High-Res formátumú zenét a Mojo-nak. Ezt a Bluesound támogatás is megerősítette, jelezvén, hogy a Node 2 minden kimenetre kiadja a dekódolt (első "kicsomagolás") nagy felbontású zenei fáljt, így az optikai kimenetre is. Ez azért jó hír, mert mindenki attól félt, hogy csak MQA képes DAC-kal lehet majd ezt a minőséget hallgatni. Ez ugyan nem áll fenn, de az igaz, hogy a teljes "kicsomagolást" csak egy MQA képes DAC tudja elvégezni. Ekkor akár 32bit/384kHz-es fájlokat is élvezhetünk.

Egy biztos óriási élvezet volt hallgatni ezt a hangminőséget már a CD minőségű tesztszámoknál is (Dire Straits Private investigation, Nigel Kennedy New four seasons Autumn 11), nem beszélve az MQA minőségről (Engegard Quartett Haydn vonósnégyes, Eric Clapton - BB King Come rain or come shine, Avishai Cohen trio Abie, Edgar Meyer, Chris Thile Tarnation, hogy csak a legszenzációsabbakat említsem)

A kereskedő elmondta és meg is hallgattuk, hogy sajnos a Chord Mojo ilyen szenzációsan csak a fejhallgatókkal szól, mert ugyan tud vonali szintű kimenetet is, de csak a fejhallgató kimenetről és egyszerűen nem tudja azt a minőséget hozni az erősítő-hangfal rendszeren, mint fejhallgatóval.

Összehasonlítottuk a Mojo hangját a hangfalakra kiadva a 2Qute hangjával szintén a hangfalakkal. A kereskedő szerint a 2Qute klasszissal jobban szól így, de én azért ekkora különbséget nem hallottam. Ha választanom kéne a kettő közül, nem biztos, hogy a kétszeres árú 2Qute-ra szavaznék, hisz az se nem hordozható, se nincs benne akkumulátor, se nincs benne fejhallgató erősítő és bemenet. De tény a hangfalakon a legszebb hangot a Bluesound Node 2-ről jövő TIDAL zene szolgáltatta a 2Qute DAC-al.

Kipróbáltam egy épp ott lévő Aurelic Vega-t is, amelyről a blogomban már írtam. Nos ez a gép ugyan mindent tud (távzene vevő/DAC/fejhallgató erősítő), és meg kell hagyni, hogy kellemes, kulturált hangja van, de a Bluesound, mint távzene vevő és a Chord Mojo, mint DAC/fejhallgató erősítő együtt sokkal nagyobb durranás! Ami az árakat illeti, az Aurelic Vega 2000 euróba kerül, a Node 2 és a Mojo együtt "csak" 1000 euró.

Felül a 8000 eurós Chord DSX 1000 távzene/hálózati vevő/DAC, fejhallgató erősítő
középen a 2000 eurós Aurelic Vega távzene/hálózati vevő/DAC, fejhallgató erősítő


Szóval a nagyon élvezetes szeánsz tanulsága ez volt: a kb. 300 ezerért beszerezhető korszerű zenelejátszó(k) hangja megveri a 600 ezres készülékét.

Ez azért nem rossz hír 😊

Jó tudom, sokan nem tudnak kifizetni egy digitális zenelejátszóra 300 ezret, de sokan rászánnának ennyit, de eszükbe sem jut egy Bluesound - Chord kombináció, pedig ennél jobbat eddig csak ugyanebben a boltban hallottam egy Bluesound - Chord 2Qute - HEED Elixir rendszeren, de az így együtt kb. 750 ezer forint. 


A legújabb hírek szerint a Chord bejelentette, hogy hamarosan piacra dobja a Poly nevű készülékét:



A Chord Mojo már így is a piac egyik sztár készüléke, de a Poly hozzáadásával egy távzene és bármely saját zenénk (beleértve bármely Apple készülékről történő lejátszást Airplay segítségével, WIFI és Bluetooth kapcsolatot) lejátszására alkalmas, hordozható készülék, amely a Mojo-val együtt 8 órán keresztül használható (önmagában 9 óra). Specifikációja lenyűgöző, különösen a nagyon kis méretét tekintve:
  • SD kártya olvasó, végtelen kapacitású (!) micro SD kártya fogadására,
  • PCM (zenei) fájlok fogadása 768 kHz-ig,
  • DSD64 - DSD512 fájlok fogadása (ez utóbbiak már olyan nagy méretűek, hogy kell is hozzájuk a nagy kapacitású micro SD kártya)
  • Nincs szükség többé semmilyen vezeték csatlakoztatására a Mojohoz.
Arról még nincsenek hírek, hogy alapból integrálják-e a távzene szolgáltatókat (elsősorban a TIDAL integráció lesz izgalmas), vagy pedig valamilyen tükrözéses módszerrel küldhetjük át a zenéket a Poly-n keresztül, hogy azután a Mojo végezze el a digitális - analóg átalakítást, és annak fejhallgató erősítőjével, vagy vonali szintű kimenetével élvezzük a zenét.
Állítólag a Chord tulajdonosa kijelentette, hogy semmi sem gátolja meg őket abban, hogy a készülékeiket MQA képessé tegyék. Ha ez megtörténik, akkor a konkurenciának fel lesz adva a feladat, hogy ennél jobb hangot produkáljanak, és ne csak olajsejkek számára, hanem a "tömegeknek" is.

A Mojo-Poly kettős véleményem szerint a digitális zenéket kiemelkedő minőségben lejátszani vágyók számára, mind hordozható, mind otthoni rendszerbe illeszthető, teljes funkcionalitást adó készülékpár lesz, és nem nehéz megjósolni, hogy nagy számban fogják eladni.
Majdnem ugyanezt a funkcionalitást tudja a Bluesound Node 2 is (DSD, Airplay kivételével), ma kb. 170 ezerért, míg a Mojo ára ma 400 Ł (az angol Font mélyrepülésének idején) kb. 140 ezer Ft., míg a Poly 500 Ł lesz (mai árfolyamon 175 ezer Ft.), tehát együtt kb. 315 ezer Ft.
Meggyőződésem, hogy ennyiért ilyen tudású, és ilyen hangminőségű teljes funkcionalitást kínáló megoldás nincs ma a piacon. Szerintem a Mojo - Poly kettős az audiofilek, főleg a fejhallgatóval zenét hallgatók leginkább vágyott készülékei lesznek idén.

Persze a helyzet gyorsan változik, hisz a DAC gyártók az MQA megjelenésével (TIDAL Masters) bizonyára elérkezettnek látják az időt, hogy új készülékeket dobjanak piacra.

Ugyancsak sláger termék lehet idén a New York-i Mytek cég Clef hordozható készüléke, amely alapból tudja az MQA dekódolást, a 24bit/192kHz-es nagy felbontású zenei fájlok és DSD128 fájlok fogadását ESS Sabre 9018 chip (amely a korábbi több bejegyzésemben említett kiváló asztali DAC-okban is megtalálható), és mindezt 300 dollárért (!). Az általam csak "butykos"-nak nevezett készülék az idei év második negyedévében érkezik a piacra:



Úgy tűnik 2017 nagyon izgalmas év lesz az audiofilek számára 😃

2017. január 4., szerda

MQA: veszteséggel tömörített hangformátum, vagy a digitális zene forradalma?




Nemrég fedeztem fel a The absolute sound Észak-Amerikai HIFI magazin idén nyári különszámát, amely az MQA-t népszerűsítő weblapról érhető el.
Mint azt korábban már megírtam az egyik neves ausztrál szakíró John H. Darko is kifejtette véleményét a témában. Cikkének címe: Egy kellemetlen igazság: az MQA jobban szól!
Az MQA-ról először akkor hallottam, amikor az megkapta a Stars of CES díjat (a CES a világ egyik legnagyobb szórakoztató elektronikai kiállítása Las Vegasban) 2015-ben.
Nagyon izgalmasan hangzott az az állítás, miszerint interneten keresztül lehet majd hallgatni egy a CD minőségnél sokkal jobb új hangformátumot, amelyet majd a TIDAL fog sugározni.
Azután Jay Z és művésztársai megvették a TIDAL-t, és habár sikeres teszteken bemutatták, hogy képesek MQA formátumú fájlokat átküldeni a neten, mégsem indult el a formátum terjedése. 
A fórumokon már azt latolgatták, vajon ez is a korábbi ígéretes formátumok sorsára jut majd? (DSD, DVD-Audio). Még ma sem nyilvánvaló, hogy el fog-e terjedni ez a nagy reményű formátum, de az elmúlt év szakcikkei és a Bluesound Node 2-ről MQA formátumban meghallgatott zenék alapján ma már nagyon drukkolok, hogy ez megtörténjen.

Az MQA formátum előnyei:
  • Kisméretű hordozó fájlokban (Flac) sugározható a neten (kb. 0,8 - 1,3 Mb/s), bárki egy nem túl acélos internet eléréssel is élvezheti, ha van olyan eszköze, amely dekódolja (a nagy felbontású zenei fájlok bitrátája ennek a 7-szerese, praktikusan nem lehet azokat távzene formájában sugározni!),
  • Elképesztően természetes, már már analóg hangzás, egyértelműen a legközelebb áll az analóg zenéhez,
  • Ha valaki meg akar venni MQA formátumú albumokat (tőlünk nyugatra ezt már megtehetik a 7 digital, Highresaudio és Onkyo Music zenei letöltő oldalakon, de mi magyarok valahogy ebből kimaradtunk...), akkor sokkal kisebb tárhely kell a tároláshoz, mint egy High-Res zene esetében,
  • Az MQA felülről kompatibilis formátum, ami azt jelenti, hogy ha egy olyan eszközön hallgatjuk meg, amelyikbe nincs beépítve MQA dekóder, akkor idézem a cikkírót: "a hang a CD-nél kicsit jobb minőségben fog megszólalni"
  • A szakírók szerint az MQA jobban szól, mint az eredeti digitális (!) mesterfelvétel (!!!!), erre a hihetetlen megállapításra majd még visszatérek.
Az MQA-ról szóló elmélkedésemet a the absolute sound szakírójának konklúziójával kezdem:

Az eredeti szöveg egy részének fordítása:

"Ha az MQA a cikkemben említett hangzásbeli előnyöket nem praktikus, nagyon nagyméretű fájlokkal érte volna el, amelyeket csak audiofilek tudnak elérni, nem kis küzdelmek árán, akkor is diadalról számolnék be. De csodálatos módon az MQA ezt a korábban még soha nem tapasztalt hangminőséget a CD-nél kisebb 0.8 - 1,3 Mb/s-os bitrátával éri el. MINDENKI könnyen, hozzáférhet majd ehhez a forrásminőséghez, nem csak az audiofilek. Ez véleményem szerint egy sorsfordító mérföldkő a zenei és hangtechnikai iparban. Továbbá az a tény, hogy a dekóder képes eltávolítani az MQA fálj készítésekor használt A/D átalakító által "hozzáadott" torzításokat, ez egy példa nélküli fejlődés/fejlesztés a hangtechnika történetében.
Én alaposan megvizsgáltam az MQA hangminőségét különös tekintettel arra, hogy az hogyan javít a meglévő technológiákon. Hisz ez a dolga egy tesztelőnek. De egy ilyen analízis nem tud kitérni a zenei kommunikáció elmélyült szintjére, a meghittségre és a kifejezés gazdagságára, amelyet az MQA megvalósít. A zene egyszerűen "jól" szól az MQA formátumban, könnyeden, természetesen, olyan elkötelezettséggel, amely a hagyományos digitális hangot a zene halvány utánzatává teszi. Ez (MQA) sokkal többet közvetít a zeneművészek önkifejezéséből és művészi értékeiből.
Az MQA az én életem legfontosabb hangtechnikai fejlesztése. Az egyetlen nyitott kérdés, hogy mikor fogják a lemezcégek a katalógusaikat MQA formátumban megjelentetni annak érdekében, hogy a zenehallgatók végre olyan szinten élvezhessék a zenét, ahogy azt az alkotók szerették volna eljuttatni a közönséghez."

A különszám legmeglepőbb cikkének címe:
"Hogyan képes az MQA feljavítani az eredeti mesterfelvétel hangját?"

A cikkről nem szó szerinti fordítást teszek közzé, hanem a lényegét emelem ki, 
mert a szerző néha elveszik a szakmai részletekben.

A cikkíró (Robert Harley) azzal kezdi, hogy internetes fórumozók között komoly ellenségeskedés volt az MQA azon állításával szemben, hogy a technológia jobb hangot képes előállítani, mint az eredeti mester felvétel.
A fórumozók azt állították, hogy ez lehetetlen, sőt odáig merészkedtek, hogy az MQA egy csalás!
"Azok, akik a fotelükből kritizálták az MQA-t valószínűleg nem olvasták a Hangtechnikai Mérnökök Társaságának ide vonatkozó véleményét, és saját maguk még nem hallgatták meg az MQA formátumú zenéket".
Az alapkérdés, hogyan lehetséges az amit az MQA állít? Az eredeti mester felvétel nem a high end szent grálját nyújtja a hallgatóságnak?
Ezután a cikk szerzője azt elemzi mi tekinthető mester felvételnek, és arra jut, hogy az lehet egy mesterszalag, vagy egy eredeti digitális felvétel, amely valóban tökéletes minőségű, de akkor már nem az, ha egy tárolón tároljuk. Egy az eredeti digitális mesterfelvételről készített MQA fájl kiterjedt meta-adatokat tartalmaz, és használja az MQA fájl készítésekor használt analóg-digitális (továbbiakban A/D) átalakító adatait is. Az MQA dekóder eltávolítja azokat a felvételkor a szűrő miatt keletkezett torzításokat, amelyek homályossá teszik a hangzást. Ez az egyik oka, hogy az MQA képes közelebb vinni a hallgatót a digitális mester felvétel elkészítése előtti ponthoz, jobb minőséget előállítva, mint a digitális mester felvétel.
Ezután visszaemlékszik, hogy a legutóbbi CES-en összehasonlított egy 24bit / 88kHz-es eredeti digitális opera mesterfelvételt egy MQA-val. Az eredeti bitrátája 4,23 Mb/s, az MQA felvételé 1,3 Mb/s volt. Az MQA minden szempontból sokkal jobban szólt, a hangszerek megszólalása, a térérzet, a taps valósághűsége, és mindenek előtt a zenei kommunikáció. Az összehasonlító teszteket egy Meridian 808v6 CD játszó/DAC és egy Aurender W 20 hálózati lejátszó segítségével végezte el, CD és TIDAL-ről sugárzott CD minőségű felvételeket összehasonlítva az MQA-val és minden alkalommal, néha jelentős mértékben az MQA fájl szólt szebben. Itt a korrektség érdekében megemlíti, hogy lehet, hogy az MQA fájlt egy másik mesterfelvételről készítették, mint azokat, amelyekkel összehasonlította azt.

Tesztkészülékek:

Aurender W20 szerver, hálózati lejátszó, ára 13 ezer Font

Meridian 808v6 CD játszó/DAC, ára: 22 ezer Font


Ezután elküldött egy DAT "magnó"-val általa készített jazz felvételt, kérve, hogy arról készítsenek egy MQA változatot, megadva a felvételnél használt A/D konverter adatait. Kíváncsi volt az eredményre, mert ezt a felvételt nagyon sokszor hallotta már az elmúlt 28 évben. Az MQA felvétel szerinte sokkal jobban szólt, nagyobb térérzet, levegősség, a hangszerek helyének pontosabb leképezése. Az eredeti laposabban, és sokkal kisebb teret alkotva szólalt meg. Azt állítja, most először szólalt meg a zene úgy, hogy képes volt reprodukálni a zenészek eredeti "szándékait". 
Ezt a megfigyelést igazolta vissza két neves hangmérnök is, akikkel együtt végezték az összehasonlító elemzést. A norvég 2L lemezcég Grammy díjra jelölt hangmérnöke is megerősítette saját Magnificat felvételének MQA változatáról, hogy az nagyszerűen szól, természetesebb hangzást eredményezve.
"Az MQA azon képessége, hogy visszahozza az eredeti hangszínt, teret, dinamikai csúcsokat, az egyes hangszerek elválasztását csodálatra méltó." Már nem is hitt abban, hogy egy 16bit/44 kHz-es felvétel (amely jellemző a 80-as, 90-es évekre) feljavítható.
A kritikusok szerint azok a felvételek, amelyek csak analóg mesterszalagon találhatók meg nem is tekinthetők "nagy felbontású" zenéknek, de a cikkíró szerint ez az állítás nyilvánvalóan hamis.
Az 50-es 60-as években analóg mesterszalagra felvett zenékből készített MQA felvételek véleménye szerint ugyanolyan nagy felbontásúnak tekinthetők, mint a korszerű digitális technológiával készítettek. Példaként  Frank Sinatra With Every Breath I Take című felvételét említi, amely szerinte semmilyen tekintetben sem tekinthető "alacsony felbontásúnak".

Látható tehát, hogy egy eredetileg képtelennek tűnő állításnak nagyon is megvan a műszaki alapja.

Még néhány gondolat a cikkek szerzőjétől:
  • 27 év óta hasonlítok össze készülékeket, de az MQA annyival jobb minden más digitális zenei formátumnál, hogy a korábbi tesztjeimben a formátumok, illetve a készülékek közötti különbségek eltörpülnek ahhoz képest, amennyivel az MQA jobban szól minden másnál,
  • Az MQA a térérzet terén mutatja a legjelentősebb javulást (színpadkép, mélységérzet, levegős hangzás), továbbá a hangszín, a finom részletek megjelenítése, és a tökéletes tranziensek terén, amelyek felülmúlják még a 192kHz / 24bit nagy felbontású zenék minőségét is,
  •  A Reference Recordings Tűzmadár felvételén a szoba falai szinte eltűntek (MQA-ban hallgatva), a tér kitágult, a zenekar hátsó sora lényegesen hátrébbről szólt és a falak helyét a hangversenyterem tág terű akusztikája váltotta fel,
  • Az MQA-t hallgatva a hangzásbeli hűség összehasonlíthatatlanul jobb, mint más digitális formátumok esetén, amelyek laposnak és kétdimenziósnak hatnak az MQA 3D térhatása mellett,
  • A korábbi digitális formátumok hangzása egy olyan több száz éves festményre emlékeztetett, amely az idők folyamán, mivel nem restaurálták elfeketedett, míg az MQA ennek a képnek a restaurált változata,
  • Kiemel három "hangszert", amelyeknek a hangja különösen természetesen, magával ragadóan szólt az MQA felvételen: a zongora, az emberi énekhang és a dobok, elsősorban a cintányérok hangja. Azért ezeket emeli ki, mert a korábbi digitális formátumoknál pont ezek szoktak leggyakrabban elszíneződni.
Nyilvánvalóan látszik, hogy a szerző lelkesedése a szokásosnál jóval nagyobb. Biztosan lesznek olyanok, akik elfogultsággal vádolják majd őt, pedig szerintem csak az történt vele, ami sokáig velem is, hogy nem bízott abban, hogy egyszer valaki kitalál egy olyan technológiát, amellyel a digitális zenék minősége közel olyan élményt nyújthat, mint egy jó minőségű lemezjátszón hallgatva egy hanglemezt. Úgy tűnik az MQA révén mégis létrejött (létrejöhet) ez a váratlan csoda.
Csak a jövő dönti el, hogy az egyre szélesebb körben elismert, sőt ünnepelt technológia képes lesz-e elterjedni. Egy tény, az MQA elterjedésének irányába mutat, hogy nemrég csatlakozott a formátum támogatóihoz a Warner Music Group, amelynek része a Parlophone, amelyhez tartozó művészek közül csak párat említenék meg: Radiohead, Pink Floyd, Edith Piaf, Iron Maiden, David Bowie, Coldplay, Tina Turner, Kate Bush és új kedvencem Gabrielle Aplin.

Állítólag a Warner Music Group-hoz tartozó cégek 2017 közepéig előállítják az eredeti mester felvételek felhasználásával az MQA formátumú fájlokat, és reményeim szerint akár már idén elindulhat a TIDAL, vagy más távzene szolgáltató révén az MQA fájlok sugárzása.

Korrekció: 2017. január 5-én a TIDAL elindította a világ első nagy felbontású (High-Res) távzene szolgáltatását!


Ahogy a fenti képen is látszik a What's new menüpontban jobb oldalon található egy Masters fül, ahonnan elérhető a ma (2017.01.14-én) kb. 800 zenei album (forrás a Roon közösség által naponta frissített táblázat szerint), de nem csak ezek vannak fent MQA formátumban, hanem jóval több, egyes hírek szerint 30 ezer zeneszám. Ha egy művész oldalára belépünk, és azt látjuk, hogy ugyanaz az albumborító kétszer látható, jó esély van rá, hogy az egyik az MQA verzió. Amikor valamelyiket lejátsszuk, akkor a lejátszó jobb alsó sarkában ha HIFI felirat látható, akkor CD minőségben élvezhetjük a felvételt, ha pedig MASTERS feliratot látunk, akkor nagy felbontású zeneként hallgathatjuk meg. pl. a Pink Floyd Division bell albumánál oda is írták, hogy HD 24bit/96 kHz.
Egyenlőre ezt a hangminőséget PC-n, vagy MAC-en, ott is csak az innen letölthető asztali alkalmazással, illetve MQA dekódolási képességekkel rendelkező más eszközökön élvezhetjük. Reméljük hamarosan mobil eszközökön is elérhető lesz a digitális zene eddigi legjobb minőségű változata.
A TIDAL saját asztali alkalmazása szoftveresen dekódolja az MQA technológiával "becsomagolt", de Flac fájlként interneten továbbított zenei fájlokat! Egyenlőre az elérhető maximális felbontás 24bit/96kHz. Amerikai fórumokon már láttam képeket egy Mytek lejátszóról, amint az előlapján kijelezte, hogy a TIDAL Masters szolgáltatás révén sugárzott jel 24bit/384kHz felbontásban élvezhető a lejátszón! A Bluesound Node 2-n már meg tudom hallgatni az eredeti felbontásban az MQA technológiával készített zenéket. Az első benyomásom nagyon kedvező. Digitálisan kódolt zenék meghallgatása során ilyen természetes hangzást, ilyen dinamikát még soha nem hallottam. 

Jó példa erre az alábbi album:


Érdemes meghallgatni, és egy jó fejhallgatóval, vagy otthoni berendezéssel óriási élményben lesz részünk!

Ahogy korábbi bejegyzésemben már említettem jelenleg csak néhány DAC képes dekódolni az MQA formátumot (pl. Meridian, Pioneer, Onkyo, NAD, Bluesound, Mytek), de várhatóan ezek száma idővel jelentősen nőni fog.

Korrekció: az Audioquest 2017. január 5-én bejelentette, hogy még januárban egy firmware frissítés révén MQA képessé teszik a Dragonfly Black és Dragonfly Red USB-s DAC/fejhallgató erősítőiket!