2023. január 20., péntek

Fiio FW5 Bluetooth fülbejátszó, a "szemfényvesztő" ("the gimmick")

 2022. végén teszteltem Bluetooth alapú fülbejátszó-kat (TWSs) és légzene játszó-kat (Bluetooth players, a fogalmakat is abban a bejegyzésemben definiáltam). Csak a tesztet követően tudtam meg, hogy a Fiio piacra dobta első fülbejátszó-ját, az FW5-t. A Fiio már forgalmazott korábban ilyen készüléket, de azt még Jade Audio márkanév alatt, nyilván azért mert még nem tekintette eléggé kiforrottnak a technológiát ahhoz, hogy saját márkás termékként forgalmazza. A Fiio gyártott olyan vezeték nélküli készülékeket is, amelyekbe beszerelhetők voltak a kedvenc belső füles-eink (IEMs), például az UTWS3 és UTWS5 készülékek, de ezek jellemzően nem tudtak magas bitrátájú, tehát magasabb minőségű lejátszást lehetővé tevő Bluetooth kodekeket kezelni (csak aptX, AAC és SBC kodekeket, amelyekkel jóval gyengébb a  hangminőség, mint a legjobb LDAC és LHDC kodekekkel).


Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében

Fiio UTWS5 Meze Rai Penta belső füles-sel (IEM),
régen a meggyet tették így rá a kisgyerek fülére, 😊
azért nem ugyanaz a komfort, mint amikor
a készülék egésze a fülünkbe helyezhető


Az új FW5-öt a teszthez a hazai Fiio képviselettől kaptam kölcsön, amelyért hálás köszönetemet fejezem ki nekik. A készülék alap áron 65 ezer forint. (A 1More Evo jelenleg az angol Amazon-ról szállítással együtt kb. 52 ezer forintért vehető meg).



Az FW5 a Fiio által kedvelt formavilággal és 
többféle szilikon füldugóval érkezik, de ezeket érdemes
haladéktalanul még jobb minőségűre cserélni,
én a koreai Azla SednaEarfit MAX-t használtam,
amely nagyon kényelmes, nagyon jó zárást biztosít a fülben,
de olcsónak azért nem mondható (párja 12€).


Látható, hogy a Fiio FW5 töltőtokja jóval nagyobb,
mint a 1More Evo-é, nem lesz egyszerű futás
közben a zsebünkben elhelyezni, már ha ilyet tervezünk.


Amikor először olvastam az FW5 specifikációjáról tágra nyíltak a pupilláim. 👀

A legtöbb ilyen készüléknél a Bluetooth vevőt, a DAC (digitális-analóg átalakító) egységet és az erősítőt egyetlen chipre szerelik, nem sok fülbejátszó-ról (TWS) olvastam olyat, hogy külön Bluetooth vevő (Qualcomm QCC5141 típusú, 5,2-es szabványú chip van benne), külön DAC (AKM gyártmányú AK4332-es), ráadásul csatornánként három (!) meghajtóval szerelték fel, egy-egy 10 mm-es dinamikus és két-két Knowles gyártmányú lengőnyelves (Balanced Armature = BA) meghajtóval, tehát ez egy a piacon egyedülálló, összesen hat (!) meghajtóval szerelt hibrid fülbejátszó (TWS).

Amennyiben vetünk egy pillantást a Fiio hibrid rendszerű, szintén Knowles meghajtókkal szerelt belső füles-eire, akkor láthatjuk, hogy azoknak rendesen megkérik az árát, hozzájuk képest a 65 ezer forintos ár igencsak jónak mondható.

A Fiio ígéri, hogy hamarosan egy firmware frissítéssel elérhető lesz az FW5-ön a SONY által kifejlesztett ma elérhető legjobb Bluetooth kodek, a 990 kB/mp bitrátájú LDAC is, de addig is képes a készülék az LHDC kodek fogadására, amely maximum 900 kB/mp bitrátát és 24 bit 96kHz felbontást tud.

Na nekem ezzel a firmware frissítéssel egy ideig gondom volt, mert ugyan létezik egy a Google Play áruházból letölthető Fiio Control alkalmazás, amellyel szabályozni lehet az FW5 működését (ugyanezt a funkciót elérhetjük a Fiio Music Androidos alkalmazás Beállítások menüjéből is), de közel 2 hétig nem ismerte fel a Fiio Control az FW5-t.



Szerencsére január közepén már együttműködött a Fiio Control
és az FW5. Jól látható, hogy az alkalmazásból indított firmware frissítést
követően az FW5 firmware-ét v1.26-osra frissítette, a rossz hír az,
hogy az LDAC kodek még most sem érhető el:




Fontos a mobil alkalmazás letöltése, mert ha ezen a képernyőn
kiválasztjuk az LHDC-t, akkor az FW5 minden alkalommal 
azt használja majd, különben alapból aptX Adaptive kodek
jelenik meg a Bluetooth menüben, és mindig át kell állítani
LHDC-re, feltéve ha valaki abban jobban hisz.




Állíthatjuk még a csatorna egyensúlyt (chanel balance)
és a zenék, a jelzések és a beszélgetések hangerejét is.








Fülbejátszó-kon szokatlan módon nem tapigomb (Touch Control),
hanem fizikai gombok vezérlik az FW5-t, ami azért furcsa kicsit,
mert eléggé kiáll a fülünkből a készülék (nyilván a sok meghajtó miatt),
és így a mutatóujjunkkal be kell nyúlnunk a készülék és a fülcimpánk közé,
hogy meg tudjuk nyomni a gombokat. Nem feltétlenül a legpraktikusabb megoldás.





Abszolút az én szubjektív véleményem: sokkal elegánsabb és szebb
a 1More Evo, mint az FW5, könnyebb a fülbe helyezni, mert nincsenek az oldalán
gombok, amelyeket fülbe helyezés közben véletlenül megnyomva máris
elállítottuk például a hangerőt. Az Evo-t a töltőtokba helyezni is könnyebb,
mivel abban van egy mágnes, ami behúzza azt a tokba.


A jóval nagyobb toknak lenne egy nagy előnye, ugyanis az Evo-val ellentétben az FW5 tokjába befér a SednaEarfit MAX-nál vastagabb és magasabb JVC Spiral Dot szilikon füldugóval ellátott készülék és azt még tölteni is tudja a bezárt tok, amellyel hallgatva a legtöbb fülbejátszó (TWS) sokkal jobban szól, mint a gyári szilikon füldugókkal, DE....
...az FW5 kialakítása olyan, hogy egy vastag szilikon füldugó nem biztosít elegendő szigetelést (zárást), ami ront a hangminőségen. Az Azla MAX viszont nagyon kényelmes volt a fülben, és jól zárt, ráadásul azzal a JVC-nél jobb hangminőség volt elérhető az FW5-n.

Ami az FW5 funkcióit illeti, tudása messze elmarad a 1More Evo-tól, mivel nincs beépített zajelnyelő funkció (ANC), nincs helyzetérzékelő (proximity sensor), amely révén a fülünkből kivéve az eszközt a lejátszás megáll (az Evo-n ez is jól működik). Csak egy készülékkel párosítható egyszerre, ellentétben az Evo-val, amely úgynevezett multipoint funkcióval rendelkezik, azaz egyidejűleg több készülékkel is párosítható.

Mivel az ígért LDAC kodek vételét lehetővé tevő firmware frissítés még január közepéig sem érkezett meg, így a teszt során végig az LHDC kodeket használtam, azért mert azzal kicsit jobban szólt az FW5, mint az aptX Adaptive kodekkel. Vannak fórumok, ahol a tagok arról számolnak be, hogy nem éreznek különbséget az LDAC és például az aptX Adaptive kodekek hangminősége között. Lehet, hogy nekem van különleges képességem, amellyel meg tudom állapítani az egyes kodekek közötti minőségi különbséget - habár nem hiszem, hogy ez így lenne - de számomra egyértelmű az LDAC fölénye.
Nálam biztosan nagy előnyt jelent, hogy van egy igazi etalon vezeték nélküli rendszerem, amely egy átlagos kütyünél sokkal jobban képes kimutatni a különbségeket:



Az iFi Go blu S-Balanced technológiája lehetővé teszi, 
hogy a 3,5 mm-es asszimetrikus (single ended) kimeneten is
képes legyen nagyon alacsony zajszintű hangot kiadni,
A német Vorzüge erősítővel pedig kvázi vezetékes
hangzásra képes az angol vezeték nélküli lejátszó.
Egy ilyen szintű berendezésen az LDAC kodek
jelenti az audiofil hangzás alapját.




Azt már előre kell bocsátanom, hogy az LHDC - habár jobb volt, mint az aptX Adaptív kodek - véleményem szerint gyengébb hangzást tesz lehetővé, mint az LDAC kodek használata.

A teszt felvételek fülbejátszó-kon való meghallgatása előtt a zeneszámokat meghallgattam a Fiio Q7 prémium minőségű nagyméretű USB-s lejátszó-n (a Xiaomi telefonommal összekötve, UAPP Androidos alkalmazást használva), az új Meze 109 Pro fejhallgatómmal és az ahhoz nemrég beszerzett Furukawa rézvezetővel szerelt Meze PCUHD prémium minőségű kábellel. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy az a hangzás, amit ezen a rendszeren hallottam referencia minőségű hangzás volt, így ehhez viszonyítva könnyebb volt megállapítani, hogy melyik fülbejátszó hangzása természetesebb, neutrálisabb és melyik által biztosított hangszín, illetve térérzet áll közelebb a stúdió felvétel minőségéhez.



Teszt felvételek

Mindkét fülbejátszó-t az AZLA SednaEarfit MAX szilikon füldugóval teszteltem,
annak érdekében, hogy csak a készülékek közötti különbséget legyek képes megállapítani és
a hangzás béli különbségek ne a szilikon füldugók közötti különbséget mutassák.



Ezt a dalt 2022. év legjobb popdalaként jelöltem meg,
az elmúlt időszakban nagy kedvencem.
A felvétel minősége is elsőrangú.






Az FW5-n hallgatva a színpadkép szélesebb volt mint az Evo-ról, a hegedű hangja a fejünkön kívülről szólt bal oldalról. A mély hangok kevéssé tudtak megszólalni az FW5-n, ugyanakkor a magas hangok túlságosan erőteljesek voltak. A dobos egyik eszköze az FW5-ön erősen csattogott, ez a hang az Evo-n egy kellemes háttérhangként szólalt meg. A két énekesnő egymástól nagyobb távolságra szólal meg az FW5-n, mint az Evo-n, mégis az összhatás gyengébb az FW5-ön.






Sokkal természetesebben szólt az Evo, mint az FW5. A zenei finomságokat sokkal jobban meg tudta szólaltatni a vetélytársánál. Hiába volt az FW5 képes nagyobb teret produkálni, ha a természetességben, a zenei finomságok megmutatásában egyértelműen az Evo volt a jobb. Hozzá kell tennem, hogy az Evo-t a Sound ID funkció bekapcsolása mellett teszteltem, amely a saját zenei ízlésvilágomhoz igazította az Evo hangzását.





A U2 világhírű dalának a capella, tehát énekesek által előadott változata,
nagyszerű felvétel, remek térhangzással.





Az FW5-n hiányoltam a férfi énekes baritonjának a mély hangját. Természetesen mélyhang kiemeléssel ez kompenzálható, de ezt én annyira nem szeretem, kivéve ha az olyan jó, mint a 1More Evo-n a Sound ID funkció. Az FW5 nagy előnye a térhatás. Még soha nem hallottam fülbejátszó-n ennyire a fejemen kívülről megszólalni zenei hangokat. Akinek tehát kiemelten fontos a nagy tér, a lehető legszélesebb sztereó színpad, nagyon fogja élvezni az FW5 hangját. Összességében kellemesen szólt a felvétel az FW5-n.





Nagyon jól összeállt a felvétel hangképe. Tény, hogy a 2 x 3 meghajtó nagyobb teret képes megjeleníteni az FW5-n, mint a 2 x 2 meghajtó az Evo-n, de az Evo transzparenciája jobb az FW5-nél, alacsonyabb zajjal képes lejátszani a felvételt az Evo. Ez a felvétel az Evo-n nagyszerűen szólt, ha azt tekintjük sikernek, hogy a zene érzelmeket vált ki belőlünk, akkor az Evo sikeresen teljesítette a feladatot, míg az FW5 csak részben.






Paul Simon Graceland című albuma nagyon nagy siker volt.
Az album megjelenésének 25. évfordulóján újra kiadták,
és ennek a dalnak a hangminősége kiemelkedően jó.





A 1More Evo kifogástalan, tökéletes hangminőségben játssza le a felvételt. Simon hangja simogatóan kellemes, az afrikai kórus mintha előttünk énekelne, a hangszerhangok is kellemesek. Ebbe a hangzásba egyszerűen nem lehet belekötni. 👌







Ez az FW5 eddigi leggyengébb produkciója volt! Paul Simon hangja amikor sz-hez hasonló magas hangokat énekel, akkor a hangzás tolakodóvá, agresszívvé válik. Lehet, hogy ez az LHDC kodek hibája. Nehéz elképzelni, hogy a belső füles-ekben (IEMs) remeklő Knowles gyártmányú BA meghajtók, amelyek a magas tartományt tolmácsolják ennyire torzítanának. Akik a széles sztereó képet kedvelik, nekik tetszeni fog ez a hangzás, de a Fiio-nak valamit kezdeni kell ezzel a problémával. Lehet, hogy a később érkező LDAC kodek kompatibilitás lesz erre a megoldás. Nagyon sajnálom, hogy nem volt módomban kipróbálni az FW5-t LDAC Bluetooth kodekkel, mert lehet, hogy azzal sokkal magasabb minőségű hangzásra lesz majd képes.






A norvég 2L lemezcég élő felvétele, amely egy templomban készült.
A 2L hangmérnökei a szakma legjobbjai közé tartoznak, ez a felvétel is
nagyon természetesen, levegősen szól. A fúvós hang és a kórus hangja
egy jó lejátszón elképesztően életszerűen szólal meg.





Ez az FW5 egyik legjobb produkciója volt! Talán az is közrejátszott, hogy ezen a felvételen kevés a mély hang, amelynek hiánya az FW5 egyik gyengesége. A trombita nagyon szépen, levegősen szólalt meg. Ami kicsit zavaró volt az a zongora hangok erőteljesebb megszólalása, mint a koncerten. Hogy milyen volt a koncerten, azt a Fiio Q7 - Meze 109 Pro kettős tökéletesen tolmácsolta. A magas hangok enyhe kiemelése itt a zongora hangoknál jelentkezik az FW5-n. Ez azonban nem volt annyira bántó. Ez a felvétel az FW5-n kellemesen, élvezhetően szólt.





A 1More Evo a trombita hangját kicsit visszafogottabb módon adta vissza, ahogy a zongorajátékot is, de annál ez volt a természetesebb. Az összhatás viszont az Evo-n volt életszerűbb, kellemesebb.
Olyan érzés volt hallgatni, mintha koncerten ülnénk. Összességében ezt a felvételt az Evo adta vissza életszerűbben, muzikálisabb formában, mint az FW5, de a különbség itt sokkal kisebb volt, mint a Paul Simon dalnál.






A kedvenc dalaim listáján régóta fent volt ez a dal, de most vettem észre, 
hogy ma már MQA változatban van fent, aminek nagyon megörültem.
Gábor barátommal a minap jókat vitatkoztunk egy fórumon, hogy ez, vagy
a Csík zenekar féle feldolgozás a jobb. Nos mindkettő más ok miatt tetszik.
Ez a felvétel Veca gyönyörű énekhangja miatt emlékezetes, a másik pedig
a "műdal" és a népzene varázslatos találkozása.
Mindenesetre a hangmérnök büszke lehet erre a felvételre, ha valaki ki akarja próbálni,
hogy az MQA technológia milyen hangminőségre képes, ajánlom hallgassa meg a TIDAL-n.
Elősorba az emberi énekhang (közép tartomány) ellenőrzésére jó,
mert sok magas és mély hangot ez a felvétel nem foglal magába,
de nagyon jó a belőlünk kiváltott érzelmek ellenőrzésére is.




Először a Fiio Q7 - Meze 109 Pro kettőssel meghallgatva ez a felvétel óriási élmény! A háttérhangoknak olyan finomságait tálalja fel ez a jobb asztali fejhallgatós rendszerekhez nagyon közel álló berendezés, amelyre sajnos ma még a fülbejátszó-k nem képesek. Talán az MQAIR technológia révén majd közelebb kerülhetnek a vezeték nélküli lejátszók a mai legjobb vezetékes lejátszókhoz.






Az FW5 kellemesen tolmácsolta ezt a felvételt, ezúttal nem volt gondom a hangzással. Egy picit azért az énekesnő hangjának természetessége nem volt kifogástalan és néha a háttérből jövő zenei hangokat a Q7-nél megfigyelt háttérhang státusznál előrébb hozta az FW5. 





A 1More Evo természetesen és kellemesen szólaltatta meg a felvételt, de a Q7-el megfigyelt zenei finomságokat nem volt képes feltálalni. Ez a felvétel jól megmutatja, hogy a mára audiofilnek minősíthető új generációs - elsősorban hibrid rendszerű - fülbejátszók (TWSs) fejlesztése még jóval magasabb szinteket is elérhet majd, elsősorban a már remélhetőleg 2023-ban megjelenő olyan új vezeték nélküli technológiák révén, mint a Bluetooth LE Audio, az Ultra-wideband (UWB) audio, vagy a már említett MQAIR technológia, amelyekről többet itt lehet megtudni.






A tunéziai oud (arab lant) művész Anouar Brahem zenéje olyan, hogy nem lehetünk
olyan mélyen lelkileg, hogy ne legyen képes megérinteni, felemelni, megnyugtatni.
Nagyon szép (dob, pengető és fúvós) hangszer hangok.






A hangzás kicsit magasba húzott, pedig a felvétel kiváló minőségű. Igaz, hogy az LDAC nem tud veszteségmentes (lossless) fájlátvitelt, de képes 24 bit 96 kHz-es fájlok vezeték nélküli átvitelére. Ez a felvétel MQA fájlként elérhető, amelyről azt kell tudni, hogy az általam használt - szerintem legjobb - Androidos lejátszó alkalmazás az UAPP (USB Audio Player Pro) a neten való lesugárzáshoz kis csomagba "becsomagolt" MQA fájlt szoftveresen kibontja az úgynevezett Mag (Core) szintig, azaz 24 bit 96 kHz-ig, és lássunk csodát az LDAC átviteli képessége pont eddig a szintig terjed. Bár biztosan lesznek a most következő állításommal szembeni vélemények is, de én hallom (hallani vélem) a minőségi különbséget egy MQA felvételt hallgatva a CD minőségű felvétellel szemben vezeték nélküli (LDAC) módban is! A felvételt az FW5 tisztességesen lejátszotta, de nagyon messze volt ez a hangzás a természetestől.






A 1More Evo egyértelműen jobban szólt, kellemesen keveredtek a magas és mély hangok és az összhangzás is élvezetes volt. Egy ennyire finom zenét azért sokkal jobb egy vezetékes rendszeren, vagy egy kiemelkedő minőségű Bluetooth lejászón meghallgatni, mint amilyen a Fiio Q7 (LDAC Bluetooth módban is), vagy a Fiio BTR7 és az iFi Go blu. Nyilvánvaló, hogy sok fiatal zenekedvelő nem ilyen zenékre veszi a fülbejátszó-kat (TWS), hanem a sokkal több "csitt-csatt"-ot tartalmazó hip-hop, pop, vagy rockzenére, vagy az elektronikus zenékre, ahol természetes hangzásról eleve kevésbé beszélhetünk, mint egy élő koncert-, vagy stúdió felvétel esetén.



Összefoglalva úgy tűnhet, hogy számomra a Fiio FW5 csalódás volt, de hogy ez nem így van az bizonyítja legjobban, hogy a tavalyi évet összesítő bejegyzésemben a Fiio FW5 került a harmadik helyre. Az FW5-el a Fiio jó irányba indult el, csak még nem ért el a célig. Remélhetőleg hamarosan érkezik a firmware frissítés, amely LDAC képessé teszi a viszonylag könnyű súlyú és viszonylag komfortos FW5-t, amely révén szerintem a legtöbb fent vázolt hiányosság vagy azonnal kiküszöbölhető, vagy jelentősen javít majd ezeken.

Ami már most is vonzóvá teszi az FW5-t az az élményt jelentően nagyméretű tér, amely különleges érzés egy fülbejátszó-t hallgatva, mert néha a hang a fejünkön kívülről szólal meg, amelyet eddig csak nyitott rendszerű (open back) minőségi fejhallgatókon élvezhettünk. A lejátszó hangszíne is kellemes és egyértelműen előrelépés a néhány évvel ezelőtti fülbejátszó-khoz képest (mint például a Fiil T1X)

Mivel a 1More Evo-ról már megjelentettem egy részletes tesztet, így annak értékelése is ott olvasható.





Fiio FW5


Ami tetszett

A piacon tudomásom szerint nem kapható csatornánként 3 db (1 dinamikus + 2 BA),
összesen tehát 6 meghajtóval szerelt hibrid fülbejátszó, ami meg is mutatkozik
a készülék azon képességénél, hogy extrém nagy teret képes megjeleníteni;
Kellemes az FW5 hangszíne, ha nem lennének a valószínűleg az LHDC kodeknek
tulajdonítható hibák (tolakodó magas hangok, mély hangok hiánya), akkor az elsőrangú Knowles BA meghajtók révén véleményem szerint minőségibb módon
lenne/lesz képes megszólalni az FW5;
Korrekt gyártási minőség, kis súly, jó komfort a fülbe helyezve;
A sok meghajtó ellenére sem kellemetlenül nagy, vagy súlyos az eszköz;
Várhatóan hamarosan megkapja az LDAC frissítést, amellyel biztosan javul a hangminőség;
Az énekhangok kifejezetten szépen szólnak az FW5-n.



Ami nem tetszett

A mély tartomány nagyon halovány, míg a magas tartomány néha tolakodó, túl erőteljes, ami jó eséllyel nem a benne lévő dinamikus meghajtónak, hanem a jelenleg elérhető aptX Adaptive
és LHDC Bluetooth kodeknek tudható be és az LDAC kodekkel javítható lesz;
A töltőtok kényelmes zsebbe helyezéshez túl nagy méretű, főleg túl széles;
A fizikai kezelő gomb (oldalanként kettő) első látásra jó ötletnek tűnt, 
de a gyakorlatban nehezen használható, jobb lenne a tapigomb alkalmazása;
A Fiio az FW5-nél a magas hangminőséget célozta meg és 165 €-ért bizony
nagyon sok a kedvezőbb árú 1More Evo-ban megtalálható funkció
(zajelnyelő rendszer, vezeték nélküli töltés, személyre szabott hangprofil,
helyzetérzékelő, multipoint) nem került az FW5-be beépítésre.



Meg kell magyarázzam, hogy a címben miért neveztem az FW5-t "szemfényvesztő"-nek ("the gimmick"). Nos ez a szó ugyan rossz gondolatokat válthat ki az emberből, ha úgy értelmezzük, hogy a szemfényvesztés átverés, valami szupert próbál valaki mutatni, miközben nincs mögötte semmi különös. Én azonban a szót úgy értelmeztem, hogy valami nagyon fényes, különleges, a piacon eddig még meg nem jelent készülékkel "kápráztatták el" a vásárlókat, amely azonban még nem kiforrott, azt vagy szoftveresen, vagy ha az nem elég, akkor hardveresen (a beleépített alkotó elemek javításával) még fel kall majd javítani, de a készülék mint a gyártó első próbálkozása ezen a területen bíztató és a Fiio-t ismerve biztos vagyok abban, hogy néhány éven belül kijönnek majd egy az FW5-nél is lényegesen komolyabb és jobb készülékkel, kivéve a specifikációt, mert az már ma is nagyon komoly.




Következik: Fiio Q7 nagyméretű USB-s lejátszó teszt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése