Fiio M11 hordozható zenelejátszó: Univerzális játékos

Mindenekelőtt hálás köszönetem a Fiio hazai importőrének, hogy a teszthez rendelkezésemre bocsátotta az idei nyár világviszonylatban egyik slágertermékének számító Fiio M11 DAP-ot.

Hogy mi is az a DAP? Nos Digital Audio Player = digitális zenelejátszó. 

Sokat gondolkodtam azon hogyan tudnám magyarítani ezt a három betűs angol szót. 

Miután többször leírtam, a digitális zenei forradalom kellős közepén járunk és hogy ne legyen kínai az amiről írok szeretnék néhány angol szakszót magyarítani, ezt az alábbi esetekben már meg is tettem:

music streamer = távzene játszó 

Bluetooth music player = légzene játszó

USB DAC/amp = USB-s zenelejátszó

ear tip = füldugó

Most pedig megpróbálkozom a DAP magyarításával is, remélem nem lesz idegen a magyar nyelvtől: 😄

DAP = mobil zenelejátszó = MOZEL

Magyarázat: ezek a készülékek megjelenésükben a mobiltelefonokat idézik, saját kijelzőjük van, és teljes funkcionalitással rendelkeznek (egyre több esetben még az operációs rendszerük is Android)

Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében

Fiio M11 esztétikus kivitelben rengeteg hasznos funkció

Az utóbbi hetek tesztjei, és a legújabb hírek alapján aktualizáltam a teljesen szubjektív, korábbi bejegyzésemben már közzétett ábrámat 2019 legjobb hordozható zenelejátszóiról:

Az egyes készülékek mellett megjelöltem az abba épített DAC típusát. Nagyon érdekes végigtekinteni az eredményen. A SONY-t leszámítva, amelynek (valószínűleg) saját típusú DAC-ja van, a legjobbak között 10 AKM DAC-al felszerelt, és 9 ESS DAC-al rendelkező készülék található. Kicsit hasonló a helyzet, mint a mobiltelefonoknál, ahol az Android és az IOS rendszerek uralják a világpiacot. Ami még érdekesség, hogy az általam legjobbnak ítélt "csúcskategóriás" MOZEL-ek kivétel nélkül AKM DAC chippel vannak ellátva (AK4490, AK4497 és AK4499 típusúakkal).

Az jól látható, hogy egy gyártón belül sem egységes a kép, a Fiio és az Astell & Kern is gyárt ESS és AKM DAC-al szerelt típusokat is.

Vájt szeműek (jujjj ez füllel jobban hangzik 😎) a fenti ábrán már ki is szúrhattak két új készüléket a Fiio BTR5-t és a Fiio M11 Pro-t, amelyeket július végén jelentettek be, és ősszel érkeznek.

Korábban azt írtam, hogy a Fiio a BTR5 helyett az M5-t dobta piacra és némi szomorúsággal állapítottam meg, hogy szimmetrikus csatlakozó nélkül...

Nos úgy tűnik én is és a fórumozók is tévedtek, mégis piacra kerül a BTR5 kicsivel nagyobb "dobozban", mint a BTR3, és akik olvasták előző Bluetooth Air race című bejegyzésemet talán nem fognak nagyon meglepődni azon, hogy a Fiio a BTR3 AKM chipje helyett a BTR5-nél ESS típusúra váltott, amely történetesen ugyanaz, mint az általam nagyon dicsért Hiby W5 légzene játszó DAC-ja.

Lehet, hogy  a Fiio-nál a döntéshozók elszívtak egy Szivarkát és ez után döntöttek? 😆

Ráadásul a Radsone earstudio ES100 (amelyen azért már foglenyomatot hagyott az idő vasfoga) után ez lesz a második légzene játszó, amelyet (az alábbiakban elmagyarázott) szimmetrikus kábellel is élvezhetünk (2,5 mm-es csatlakozóval)!

A BTR3-hoz viszonyítva 6x-os kimenő teljesítményű (!!!),

kicsit terebélyesedett és sokat "hízott" elődjéhez képest (70%-al nehezebb),

viszont nagyon komoly specifikációval rendelkezik a BTR5,

az igazi sláger a 2,5 mm-es szimmetrikus kimenet!

A Fiio M11 Pro-ról az M11 teszt végén írok majd, de annyit már most elárulok, hogy szerintem az M11 Pro lesz 2019 legizgalmasabb MOZEL megjelenése!

Szimmetrikus és asszimetrikus kábel összehasonlítása

Már többször megemlítettem az úgynevezett szimmetrikus kábel előnyét az aszimmetrikussal szemben. Most két ábrával rá is világítok a kettő közötti elvi különbségre:

Aszimmetrikus kábel

A bal és jobb csatorna jeléhez egyetlen negatív szál és földhurok tartozik,

hiába van szigetelés ez a rendszer sok zajt vesz fel,

a csatlakozó jellemzően 3,5 mm-es jack dugó

(a képen a szürke hullámvonal a zaj)

 Szimmetrikus kábel

A szimmetrikus kábelnél van mindkét csatornára egy + és egy - ér 

és a jelfolyam végén a kábelek által felvett zajt a másik 

polaritású kábel lényegében kioltja, így jobb minőség érhető el.

A csatlakozó jellemzően 2,5 mm-es, vagy 4,4 mm-es jack dugó

Aszimmetrikus és szimmetrikus kábel összehasonlítása tesztfelvétellel

Misha Mullov-Abbado elsőrangú Waves felvételét összehasonlítva aszimmetrikus kábellel
(3,5 mm-es jack dugós) és szimmetrikus kábellel (2,5 mm-es csatlakozóval) a Meze 99 Classics fejhallgatómmal  napnál világosabb, hogy a szimmetrikus kábel lényegesen jobb hangminőséget eredményez. Aki tehát megveszi a 165 ezres M11-et ne sajnálja kiadni a pénzt egy szimmetrikus kábelre. Aki sajnálná, az úgy jár, mint aki vesz egy jól gyorsuló autót, de sajnálja a pénzt minőségi gumikra. Az M11 teljes tudását csak egy szimmetrikus kábellel lehet élvezni.

Ezen a felvételen az M11 és a Szivarka - Püré páros nagyon hasonló magas szintet produkál.

Az M11 lévén Android rendszerű (Nougat) a Tidal mobil alkalmazáson belül szoftveresen  képes az MQA kódolású zenei fájlok első kibontására, 24 bit / 88, vagy 24 bit / 96 kHz-es felbontásig. Mivel a Fiio még nem csatlakozott az MQA képes eszközöket gyártók táborába, így további kibontást nem élvezhetünk, de már az első kibontással is nagyon szépen szólnak a nagy felbontású felvételek a TIDAL Mastersről, amelyen napról napra nő az ún. Master felvételek száma. (vigyázat ez csak a drágábbik előfizetéssel a TIDAL HIFI-vel érhető el. Ebből érdemes a családi csomagot használni, ahol 1+5 felhasználó használhatja a szolgáltatást havi 4500 Ft.-ért)

Ugyan az M11-en még nem tudjuk elérni a Google Play Áruházát (reméljük ősztől már az új készülékeken ez működni fog), mégis nagyon egyszerűen telepítettem a TIDAL Androidos alkalmazást a Fiio saját alkalmazás áruházából.

Itt álljunk meg egy pillanatra: akik szeretnek a hírek mögé tekinteni olvassák el ezt az igen érdekes Fiio gyári látogatásról írt beszámolót.

A legérdekesebb infók a cikkből: a Fiio két csúcsvezetője az Oppo-tól jött. Akinek ez a név nem ismerős, csak annyit mondanék, hogy az Oppo a világ harmadik legtöbb telefont értékesítő mobil gyártója! A múlt héten előzték meg az Apple-t.....
Az Oppo gyártott nagyon jó minőségű DAC-okat, Blu-Ray játszókat, fejhallgatókat is, de tavaly nagy meglepetésre beszüntették a gyártásukat, talán a mobiltelefon üzletág nagyobb haszonnal kecsegtetett.

Talán nem véletlen, hogy a Fiio is az Android operációs rendszer felé vette az irányt, és reméljük, hogy hamarosan már Oreo, vagy Pie operációs rendszer fut majd a MOZEL-jeiken.

A fejlesztési igazgató megemlítette, hogy két cég is üzleti kapcsolatot létesítene a Fiio-val, a THX és az MQA (!!!) Ami a THX-et illeti itt már létre is jött az üzlet, hisz a THX szállítja a Q5S-re "csavarozható" erősítő modult (THX AAA 78), amelyet be fognak építeni az M11 Pro-ba is! Ez az a THX, amelyik a házimozi eszközöket is minősíti!

Ami az MQA-t illeti, ahogy a mondás tartja nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Gondoljunk bele, ha a Barcelona labdarúgó csapatának játékosok szerződtetéséért felelős menedzsere azt közli, hogy Antoine Griezmann-al tárgyalnak, akkor nyilvánvaló, hogy a háttérben már meg is állapodtak.
Csodálkoznék, ha ezek után a Fiio idén nem jelentené be, hogy készülékeik MQA kompatibilisek lesznek, hisz a konkurencia (Astell & Kern, iBasso) már léptek. A Fiio belépése az MQA "családba" a digitális zenei forradalom egyik legforróbb fejleménye lenne, és egy belépési hullámot indíthatna el, nem beszélve arról, hogy milyen szuper minőségben hallgathatnánk a Fiio készülékeken a TIDAL Masterst és a jövőben induló egyéb MQA alapú távzene szolgáltatásokat! 😘

M11 Vorzüge Püré-vel

Ez az összeállítás mutatja meg azt, hogy az M11-ben lévő AKM DAC nagyon jó minőségű, de az M11 fejhallgató erősítő része gyengébb Vorzüge Püré-nél. Ez talán az árak fényében nem is olyan nagy meglepetés (M11 = 165 ezer Ft., Vorzüge Püré = 170 ezer Ft.)

Az M11 minden létező jót magába foglal (távzene/hálózati vevő, duplex Bluetooth funkció, DAC, fejhallgató erősítő aszimmetrikus és szimmetrikus kimenetekkel, Android operációs rendszer, amely játékokat és filmnézést is lehetővé tesz!), míg Püré "csak" egy fejhallgató erősítő, igaz ebben a műfajban az egyik legjobb.

Nem csoda hát, ha az M11 árába nem fért bele egy Püré szintű fejhallgató erősítő. Aki olyat akar venni vegye meg a nemsokára kapható Fiio Q5S készüléket, amelynek az erősítő része feljavítható még magasabb minőségű erősítő modulra cserélve a gyárit, igaz akkor már az ára az M11-hez hasonló, de korántsem tud annyi funkciót, mint az M11.

Fiio X7-hez, vagy Q5S-hez csatlakoztatható AM3D erősítő modul, amelybe

THX AAA 78 típusú erősítőt építettek 4,4 mm-es szimmetrikus kimenettel

Ára: 45 ezer Ft.

Először az etalonnak számító otthoni fejhallgatós rendszeremen hallgattam meg a felvételt.

A rendszer elemei (és amennyibe nekem kerültek):

Netgear lefedettségnövelő (WIFI extender) = 5 ezer Ft.

Audioquest Carbon hálózati kábel (0,75 m) = 16 ezer Ft.

Bluesound Node 2 távzene/hálózati zenelejátszó = 150 ezer Ft.

Nordost Heimdall analóg összekötő kábel(pár) = 100 ezer Ft.

Feliks Echo csöves fejhallgató erősítő = 170 ezer Ft.

iFi AC iPurifier hálózati szűrő = 40 ezer Ft.

Összesen = 481 ezer Ft.

A hordozható zenelejátszók árai:

Fiio M11 = 165 ezer Ft.

Fiio BTR3 (Fiio-ka) = 25 ezer Ft.

Hiby W5 (Szivarka) = 32 ezer Ft. 

(én még szponzorként vettem 20 ezerért)

Vorzüge VorZAMPpure II+ (Püré) = 170 ezer Ft.

Amennyiben az elektromos hálózati kábeleket is beleszámoljuk, akkor fél milliós otthoni fejhallgatós berendezésről beszélhetünk.

Az otthoni rendszer hangjára elképesztő transzparencia, ottlét érzet, nagyon életszerű gitárhangok, nagy tér és a közönség minden rezdülésének tökéletes visszaadása a jellemző, nagyon jelentős dinamikai váltásokkal. Ez tényleg etalon hang. Egészen szenzációs!

Ezután a Fiio-ka - Püré páros következett. Önmagában nagyon kellemes, alacsony zajú, dinamikus előadást hallottam, DE....amikor átváltottam a Szivarka - Püré párosra rájöttem, hogy Fiio-ka kevésbé természetes gitárhangokat szólaltatott meg, a hangosabb részeknél kicsit tolakodóbb volt a hangzás. ezzel szemben a Szivarka - Püré páros végig mosolyt csalt az arcomra.

Az M11 nagyon szépen szólaltatja meg az élő felvételt, de a színpad kicsit közelebb van hozzánk, mint a Szivarka - Püré páros előadásában és az utóbbival a közönség apró rezdülései is jobban hallhatók.

Jobban elválnak a gitárhangok és az azoktól független hangok. A gitárok hangját kicsit élénkebben, életszerűbben szólaltatja meg a Szivarka - Püré páros.

Az M11 dinamikája viszont valamivel jobb, mint a Szivarka - Püré párosé.

Az M11-ben található DAC nagyon korrekt, hasonló színvonalú, mint Szivarka DAC-ja, ami az áruk közötti különbséget tekintve Szivarkára nézve hízelgő.

USB-C töltés és audió kimenet, 2,5 mm-es és 4,4 mm-es

szimmetrikus kimenetek, 3,5 mm-es aszimmetrikus kimenet

M11 belső fülessel (IEM) hallgatva

Az úgynevezett cool faktor, az ahogyan a zene képes magával ragadni a hallgatót az M11-t a KZ ZS5 belső fülesemmel hallgatva még jobb volt, mint a Meze 99 Classics fejhallgatómmal! Ennek oka nem az, hogy a KZ jobb lenne a Meze-nél, hanem úgy gondolom, hogy a Fiio fejlesztői ma már inkább a belső fülesekhez optimalizálhatták a készüléket, mint a fejhallgatókhoz. Mind fejhallgatóval, mind belső fülessel a High Gain beállítást használtam (magas kimeneti jelszint), mert azzal sokkal élőbb zenét hallottam, mint a Low gain üzemmódban (alacsony kimeneti jelszint).

Kipróbáltam azt is, hogy az M11 és a Hiby W5 (Szivarka) között Bluetooth kapcsolatot létesítettem és kiválasztottam az M11 menüjének Audio menüpontjában az "LDAC-Quality priority mode" üzemmódot. A kapcsolat teljesen stabil volt, a hangminőség pedig elsőrangú.
Mivel az M11 képes úgynevezett duplex Bluetooth működésre, ezért egy Androidos vagy IOS-s eszközről zenéket küldhetünk át rá. Ekkor célszerű a Beállítások - Bluetooth menüben bekapcsolni a "Bluetooth decoding amp mode"-ot, hogy jobb hangminőségben tudjuk meghallgatni a zenét.

Az M11 hangerő szabályozója 120 (!) fokozatban állítható. Érdekes, hogy a Bluetooth lejátszásnál 100 körüli szinten volt jó a hangerő, a mobiltelefonom úgy tűnik erősebb vezeték nélküli jelet szolgáltat, mint az M11. Ez a tény azonban semmiben sem befolyásolta azt, hogy a hangminőség kitűnő volt.

Tesztszámok belső fülessel (KZ ZS5) meghallgatva

Összehasonlítva az M11-et a Szivarka - Püré párossal nagyon hasonló hangminőséget kapunk. A gitár hangja a cinnek természetessége nagyon hasonló szintű, talán az M11 a nagybőgő hangját kicsit természetesebben szólaltatja meg. Mindkét megszólalás nagyon élvezetes.

Az M11 nagyszerű dinamikára képes, ez nagy előnye. Szép a hegedű hangja is. Kicsit nagyobb tér még jobban hangzana. A Szivarka - Püré párossal nagyobb a tér, Joshua Bell hegedű játéka nagyon erőteljes és természetes, kicsit a csöves erősítők hangjára emlékeztet. A zenekar többi részeiből kicsit több hallható, mint az M11-en, de alapvető különbség nincs a két hangzás között, mindkettő nagyon jó.

Ezen a felvételen a szép női énekhang a jelenlét érzet, és a hangszerek hangja is különleges. A Szivarka - Püré páros ezen a felvételen szárnyal, az MQA felvételeket idéző természetes hangzás. Pár éve elképzelhetetlen volt ilyen hangminőség vezeték nélküli lejátszásnál. Analógos hangzás, egyszerűen gyönyörű! Az M11 teljesítményéről az jut eszembe, amikor Güttler Károly 1 század másodperccel vesztette el az olimpiai aranyat. Az M11 majdnem olyan jó, mint a másik lejátszó, de picivel minden téren alulmarad ezen a felvételen. Azért 100-ból 90 embernek nagyon tetszene ez a hangzás, ez csak az én egyéni szociális "problémám", hogy van egy ilyen jó hordozható erősítőm. 😊


Végeztem egy érdekes összehasonlítást is: van háromféle memóriahabos füldugóm, amelyet a belső fülesre kell ráhúzni és a füldugót bedugni a hallójáratunkba.
Ezt most olvastam egy fórumon és működik (!!!): ahogy itt részletesen leírtam miután megnyomkodtuk a füldugót nyitott szájjal dugjuk be a fülünkbe! Amióta így teszek szinte sohasem kellett kivennem és újra bedugnom a füldugót. Két ujjal óvatosan próbáljuk meg kifelé húzni a belső fülest a fülünkből, ha könnyen kijön nem jól dugtuk be. Ugye milyen egyszerű módszer? 😘

A három kipróbált füldugó:

Ez a felvétel mindig az igazság pillanata. Amikor jó a lejátszó rendszer, akkor ez a zene a létező legjobb minőséget hozza. Lássuk hogyan szerepeltek az egyes füldugók:

1. KZ

Nem kis meglepetés, hogy a Comply harmadába kerülő KZ-vel szólt a legjobban ez a felvétel. Nagyon jó mély hangok, nem tolakodó, finom részleteket (például cinnek) megmutató magas hangok.

2. Comply

A Comply-al kisebb a transzparencia, kevésbé jól hallatszik a nagybőgős lihegése, vagy a "távoli" seprű hangja. Ugyanakkor a mélyek szépen szólnak, és zenei a hangzás.

3. Fiio

Fura módon a Fiio mutatja meg a legtöbb részletet, azáltal, hogy a magas hangokat kiemeli, de ezek a hangok kissé tolakodók, túlhangsúlyozottak. Ez jó eséllyel azért van, mert a másik kettőnél kevésbé rugalmas anyagú füldugó nem képes tökéletesen felvenni a hallójáratunk alakját és emiatt "kiengedi" a zenei jel egy részét. Hasonló ez a hangzás ahhoz, amikor a KZ belső fülesemet a gyári szilikon füldugóval használtam, amely "szivárogtat", és nem jut elegendő zene a fülünkhöz.
Azért a szilikonnál a Fiio füldugó egyértelműen jobban szól, mivel a mélyek nem tűnnek el, hanem kellemesen szólnak ellentétben a szilikon füldugóval.

Nagyon hasonló megállapításokat tettem a Maria Callas Carmen felvételt meghallgatva, ott is a Fiio lógott ki lefelé, viszont az opera felvételnél a Comply kicsit jobban szólt a KZ-nél.

Még egy tipp, ezúttal a fejhallgatókhoz: a nagyon meleg nyári időszakban a fa tartóján tartottam a Meze 99 Classics fejhallgatómat. Levéve az állványról nagyon elszomorodtam, mert a jobb oldali fülpárna ráragadt a fa tartóra és cafatokban jött le róla a bőr felső rétege. Szerencsére a kereskedő, akitől vettem a fejhallgatót gyorsan behozatott nekem egy pár új fülpárnát (a nagyobb méretűt), és lássunk csodát, a szigetelés nem csak a füldugóknál lényeges, hanem a fejhallgatóknál is.
Leellenőriztem a régi fülpárnát, és láttam, hogy nem csak a bőr felső rétege jött le, hanem a 2,5 éves intenzív használattól be is nyomódott a fülpárna (deformálódott).

Ebből az esetből két tanulságot is levonhatunk:
1. Nagy nyári hőségben tegyünk a fa fejhallgató tartó és a fejhallgató közé egy finom anyagot, amely megakadályozza, hogy beleragadjon a bőr fülpárna a fába,
2. 2-3 évenként célszerű kicserélni a fülpárnát mert az új párnákkal sokkal jobban szól a fejhallgatónk, mint a "megnyomorodott" korábbi párnákkal.

Fiio M11

Ami tetszett

A mai csúcs minőségű ("flagship") mobiltelefonokat
idéző működési sebesség, kijelző, kezelhetőség,
Nagyon muzikálisra sikerült finomhangolás, kellemes hallgatni,
hangkaraktere az otthoni (csöves erősítős) rendszeremet idézi,
Ebben az árkategóriában példátlan funkcionalitás
(duplex Bluetooth aptX HD, LDAC-al, 2 SD kátya hely,
USB DAC funkció, külső DAC csatlakoztatási lehetőség),
Szimmetrikus kimenetek (2,5 mm, 4,4 mm),
Nagyon jó dinamika, kitűnő transzparencia,
Aki nem akar gumiszalagokkal, csatlakozó vezetékekkel
bajlódni, annak teljes funkcionalitást ad, és az eszközzel
még YouTube-ot, vagy filmeket is nézhetünk, és játszhatunk is.

Ami nem tetszett

Viszonylag behatárolt térélmény, főleg élő felvételeken,
Egyes felvételeken a mély hangok nem voltak elég természetesek.

A lehetséges fejlesztési irányok

Lehet, hogy már idén lesz olyan Fiio mobil zenelejátszó amelyik tudja az Android Oreo-t, 

amelyben elérhetővé válik a Google Play Áruház és a legjobb zenelejátszó alkalmazások 

(pl. az MQA első kibontására képes UAPP = USB Audio Player Pro applikáció) használata,
amely már önmagában jelentősen javítja a hangminőséget (próbáljuk ki mobiltelefonon),

Az M11-nél a fejhallgató erősítő az a rész, ahol a legnagyobb fejlődési lehetőség kínálkozik,
egy az M11-be épített OPA 926-nál minőségibb erősítő révén az egyébként kitűnő
AK4493 DAC-ból még jobb hangot ki lehetne csikarni.

Miután minden teszt során keresem az ár-érték bajnokokat, az igazi "óriásölő" készülékeket, ígyhát magától értetődik, hogy feltettem magamnak a kérdést: Az M11 óriásölő? A válaszom: nem nem óriásölő, csak a kategória legjobbja. Ma még bátran kijelenthetjük, hogy 300 ezer Ft. alatt aligha kaphatunk az M11-nél tökéletesebb, jobban szóló mobil zenelejátszót a piacon!
Ez azért nagyon komoly siker.

Piros riasztás:  Ez a helyzet azonban már csak néhány hétig áll fenn!!!

Az M11 alig került piacra, a Fiio július végén máris bejelentette az M11 Pro érkezését. Fent azt írtam, hogy ez a készülék lehet az idei év legizgalmasabb MOZEL megjelenése, az alábbi táblázat talán rávilágít miért gondolom így:

Az M11 450 dollárba, míg az M11 Pro 700 dollárba kerül. Érdekes, hogy az M11-nek a legnagyobb konkurenciát jelentő készüléket épp a Fiio dobja piacra. Az itthoni ára várhatóan 250 ezer Ft. lesz. A nagy kérdés, hogy megéri-e a 85 ezer Ft. különbséget?

700 dollárért ma még nem kapni ilyen komoly beltartalmú készüléket!

Vegyük alapul azt a tényt, hogy a piacon jelenleg az AK4497EQ az egyik legjobb DAC, ilyen található az Astell & Kern SP1000M-ben (2400 dollár), az általam is tesztelt SP1000-ben (3500 dollár) és a Cayin N8-ban (3400 dollár).

Jól látható, hogy 3,5 - 5 - szörös az árkülönbség az M11 Pro és az azzal azonos DAC-al szerelt csúcskategóriás készülékek között!!!

Ráadásul az M11 Pro megkapja a Q5S-hez még opcionálisan (160 dollárért) rendelhető kiemelkedő minőségű THX AAA fejhallgató erősítőt is!

Ha ehhez még hozzávesszük az M11 Pro-ban az eredeti M11-hez hasonló nagyon gyors processzort,  elsőrangú Bluetooth chip-et, a 32 Gb-ról 64 Gb-ra növelt belső tárolót, a 15%-al nagyobb kapacitású akkumulátort és a kifogástalan felhasználói élményt a működés során, akkor nem kell nagy jóstehetség annak megállapításához, hogy az M11 Pro igazi "óriásölő" lehet...nem véletlenül helyeztem el olyan magasra az ábrán.

Aki fontolgatja most az M11 megvásárlását, de érzi magáról, hogy maximalista, annak azt ajánlom, hogy döntése előtt hallgassa meg az ősz első felében érkező M11 Pro-t.
Nem lepődnék meg, ha sokan azt választanák majd.

Következik: Audioquest Dragonfly Cobalt (Kék szitakötö) USB-s zenelejátszó teszt

Felkészül😉: Fiio M5 légzene játszó

Bluetooth Air Race, azaz Fiio BTR3 (Fiio-ka) Hiby W5 (Szivarka) ellen

Tavaly ősszel nagy lelkesedéssel írtam a Fiio BTR3 légzene játszóról, amelyet Fiio-kanak neveztem el. Árához (25 ezer Ft.) és méretéhez (hüvelykujjnyi) képest nagyon szépen zenél, azóta is használom edzésen, strandon, autóban.

Idén májusi, az idei év várható sláger termékeit bemutató bejegyzésemben már jeleztem, hogy piacra került a feltörekvő kínai, zenelejátszókat gyártó cég a Hiby (ejtsd Hájbi) első légzene játszója, a W5, amelyet a formája alapján Szivarka-nak neveztem el. 

A Kickstarter kampányban mint a "legnagyobb tudású Bluetooth HIFI erősítő" reklámozták. Valójában egy kisujj méretű Bluetooth vevő/DAC/fejhallgató erősítő készülékről van szó:

Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében

Ahogy már a dobozról is látszik a Fiio-ka tesztben felsorolt Bluetooth kodekek-en túlmenően a W5 a világ első olyan légzene játszója, amelyik a Hiby által kifejlesztett UAT (Ultra Audio Transmission) 1200 kbps (kilobit/másodperc) bitrátájú Bluetooth kodek átvitelére képes. Ez a kodek az eddigi legjobb, maximum 990 kbps bitrátájú, a SONY által kifejlesztett LDAC kodek-nél is fejlettebb, nem csak a magasabb bitráta (amely alacsonyabb tömörítést és ezáltal jobb hangminőséget eredményez), hanem a vezeték nélkül átvinni képes 24bit / 192 kHz felbontású digitális zenei fájlok miatt is ( az LDAC 24bit /96 kHz-es fájlokat képes átvinni).

Csak hogy érzékeljük Szivarka méretét

A készüléken egyetlen érintő gomb van, amely a fenti képen látható kék kör felett használható. Ezt azért így találták ki, mert a légzene játszó IP 67-es vízállósággal rendelkezik (egy rövid ideig még víz alatt is működik, de ezt nem próbáltam ki 😏), és ez "fizikai" gombok mellett nem működne.
A készülék formája nagyon kellemes, esztétikus, de annyira kicsi, hogy könnyen kiejthető. Célszerű a saját töltőként szolgáló tartójában tárolni:

A töltést villogó piros karika jelzi,

a töltő oldalán látható három kis LED

utal arra, mennyi "kakaó" van a töltőben

Maga a teljesen feltöltött W5 elvileg 5 órán át használható, igaz SBC (legkisebb bitráta) kodek használata esetén. Azt tapasztaltam, hogy LDAC-al használva 3-4 óra közötti üzemidő jött ki.
Fiio-ka kodek-től függően 7-11 óra üzemidőt tud egy feltöltéssel.
A tárolóba helyezve kb. 1 óra alatt 80-90%-ra feltöltődött a W5, és a teljesen feltöltött tároló/töltővel 5-ször lehet a W5-t újra tölteni. Fél óra töltés után kb. 60%-os töltöttséget mutatott a HiBy Blue.
Sajnos töltés közben zenét nem hallgathatunk, tehát hosszú autóútra csak szünetekkel használható a W5.

Felvettem a kapcsolatot a Hiby-val, és megkérdeztem, hogy a SONY LDAC kodek-jéhez hasonlóan ők is elérhetővé teszik-e a saját UAT kodek-jüket más gyártók, illetve az Androidos mobiltelefonok számára. Azt válaszolták, hogy minden Hiby OS-t használó lejátszó (pl. Hiby R3, R6. R6Pro, Cayin N8, Hidizs AP80) alapból tudja az UAT kodeket. A W5 a mobiltelefonról kapja a jelet, tehát ebbe a lejátszóba nem építettek be Hiby OS rendszert, így az UAT kodek a Google Play áruházból letölthető Hiby Music alkalmazásban kapcsolható be. Aki a mobiljáról a Hiby Music, vagy a jelenlegi legjobb Androidos zenelejátszó applikáció segítségével a W5 felé átküldött kodek típusát és a mintavételi frekvenciát (max. 192 kHz) akarja ellenőrizni, töltse le a Goggle Play áruházból a HiBy Blue alkalmazást. Ez egy egyszerű, de nagyon hasznos applikáció, amely azon túlmenően, hogy mutatja a fent említett információkat, be lehet vele állítani a kimeneti jelszintet (gain - javaslom a high -  magas beállítást, de persze ez fej/fülhallgatónként eltérő lehet), le lehet vele zárni az érintőgomb (Szivarka egyetlen vezérlőgombja) funkcióit (nehogy véletlenszerű érintés esetén nem kívánt funkció induljon el), van benne ekvalizátor (különböző frekvenciák jelét emelni, vagy csökkenteni lehet) és még néhány hasznos állítási lehetőség.

HiBy Blue képernyőkép

A W5 akkumulátorának 

töltöttségét is mutatja

Arról, hogy hogyan képzelik el az UAT kodek széles körű bevezetését, még a jövőben döntenek majd (illetve ez nemcsak rajtuk múlik).

Addig, amíg a Hiby OS lejátszókba beépítették az TIDAL-t, a Hiby Music alkalmazás még nem tudja. A Hiby tájékoztatása szerint tárgyalnak a TIDAL-el az alkalmazásba integrálásról, de még nem tudni mikor lehet majd használni. 

Így hát az UAT hangminőségét csak az otthoni tárolómról tudtam kipróbálni, amelyről Szivarka gond nélkül lejátszotta akár a nagy felbontású zenei fájlokat is. Az otthoni tárolókat a Hiby Music alkalmazásban a felső menüsor jobb szélső (kicsit szerencsétlenül Private cloud-nak nevezett) menüpontban tudjuk elérni.

Sajnos az első tapasztalatok nem voltak kedvezőek az UAT kodek-kel, amelyről hamar bebizonyosodott, hogy még nem kiforrott technika. Amikor CD minőségű zenéket játszottam le UAT használatával, akkor jó minőséget produkált Szivarka, de néha megakadt a lejátszás.

Amikor viszont nagy felbontású fájlokat akartam lejátszani UAT használatával, akkor ez a megakadás folyamatossá vált, lényegében élvezhetetlenné téve a zenehallgatást.

Írtam a Hiby-nak újra, és jelezték, hogy egyrészt közel kell tartani a W5-t a mobiltelefonhoz UAT kodek használatakor, másrészt a csíptető felőli oldalán van a vevő, tehát annak kell a mobil felé néznie:

Így próbálkozzunk UAT kodekkel zenét hallgatni

Sajnos sehogy nem akart ez az új technika működni. A Hiby Music applikáció legújabb változatát június 11-én tették fel a Play árházba. Azóta nem jött frissítés.

Ránéztem a legismertebb audio fórum W5-el foglalkozó fórumára, ahol hasonló tapasztalatokról számoltak be a fórumtagok is. 

Mindig komoly dilemma, hogy amikor ekkora verseny van a gyártók között, mikor dobjanak piacra egy terméket. Úgy tűnik a kínai gyártó túl korán lépett.

Mielőtt azonban olyan képet festenék, hogy Szivarka egy elhibázott, rossz készülék, fontos megemlítenem, hogy LDAC kodek-kel teljesen stabilan zenél, és nem is akármilyen színvonalon.

Íme a vetélytársak:

Hiby W5 tartó/töltő, Szivarka és Fiio-ka

....és ahogy teszteltem őket:

Balról jobbra: Fiio-ka, Vorzüge Püré és Szivarka

Kíváncsian vártam, hogy mire képes az új jövevény a nagyszerű Fiio BTR3 (Fiio-ka) ellenében. Azért hogy a létező legjobb ellenőrzést tudjam megvalósítani mindkét légzene játszót egy Fiio L17 típusú jack - jack kábellel (felváltva) összekötöttem Püré-vel a piacon kapható egyik legjobb hordozható fejhallgató erősítővel, amely lényegesen magasabb szintre helyezte mindkét légzene játszót. 

Amikor elkezdtem tesztelni Fiio-kat Szivarka ellen, akkor még nálam volt a közel 1 millió Ft.-ba kerülő Meze Empyrean planár mágneses csoda fejhallgató, így bevallom nagy élmény volt az összehasonlítás. Nézzük hogyan szerepelt a két légzene játszó:

Tesztszámok:

Feleségem meghallgatta a Szivarka - Püré párost a Meze Empyrean-nel (LDAC kodek-kel) és azt mondta, ezt még soha nem hallottam ennyire szépen szólni. Egyetértek vele! Szivarka és Püré együtt élettel teli módon, hihetetlenül muzikálisan szólaltatja meg ezt a felvételt. Tény ami tény ez a három készülék együtt 1 millió 165 ezer Ft.-ba kerül, tehát az, hogy mesésen szól a rendszer ilyen árért nem annyira meglepő, ami az igazi szenzáció az az, hogy ebből az árból a távzene vevő/DAC (digitális - analóg átalakító) mindössze 20 ezer Ft.-ba került (nekem), és jelenlegi ára is "csak" 32 ezer Ft. 

Önmagában azért Fiio-ka is nagyon szépen szól, minőségi hang, de a varázslatot itt Szivarka hozza a rendszerbe.

Ennél a felvételnél nincs nagyon komoly különbség a két légzene játszó között, de valamivel transzparensebben, életszerűbben szól Szivarka. Amikor megszólal a szaxofon, akkor nagyon szép, természetes a hangzás Szivarkán.

UAT próba:

Ez a felvétel megvan nekem FLAC fájlban is és a TIDAL-ről is meghallgatható, így össze tudtam hasonlítani Szivarkát az UAT kodek-et használva Fiio-kaval, LDAC kodek-kel.

UAT fényesebben szól, de nagyon jó az ottlét érzet, de a fúvós hangszer hangsúlyosabb, előtérbe kerül Fiio-ka LDAC-al kicsit kiegyensúlyozottabb, jó térhatás, összességében kicsit jobb, mint a W5 UAT, mert visszafogottabb, kevésbé tolakodó. 

W5 LDAC nagyon tiszta hangzás, a fúvós rész kicsit tolakodóbb, mint a Fiio-ka LDAC-nál.

W5 nagyszerűen szól, szinte hibátlan reprodukció, nagyon természetes dob és mély hangokkal.

Fiio-ka nagyon jól szól, kicsit kisebb a transzparencia, mint a W5-nél, de a különbség minimális.

Hasonlóan szólnak a légzene játszók. A W5-nél kicsit erősebb a dinamikai váltás. A W5 jobban harmonizál a planár fejhallgatóval, mint Fiio-ka.

W5 nagyon szép az énekhang, tiszta, zenei hangzás. Akusztikus gitár hangja remek. A "támadás" dinamikája remek. Ha valakit bekötött szemmel bevezetnének a tesztszobába és a fejére tennék a Meze Empyreant, miután meghallgatta ezt a felvételt meg kellene mondania milyen eszközről hallja ezt, akkor valószínűleg lényegesen nagyobb (asztali) és lényegesen drágább készüléket említene a hallgató. Amúgy 200 ezer Ft. alatti berendezés nem sok van olyan, amelyik ilyen hangminőségre képes, vezeték nélküli pedig szerintem konkrétan nincs!

Ennél a felvételnél Fiio-ka dinamikája, a "támadás" foka egyértelműen elmarad Szivarkától.

Ez a zene szinte teljesen szintetikus, alig vannak benne természetes hangszer hangok, mégis különleges élmény meghallgatni.
Fiio-ka mélyei nagyon jók, de kicsit fátyolosabb a hangzás, a W5 térben jobban helyezi el a hangokat, a cintányér szerű hangokat a W5 sokkal természetesebben hozza, mint Fiio-ka.
A basszus a W5-ön kiemelkedően jó.

A híres Reference Records lemezcég kórusmű felvétele 

a térhatás ellenőrzésére az egyik legjobb tesztszám

A W5 életszerűbben szólal meg, de a legdinamikusabb részeknél, ahol a szoprán énekesek énekelnek, akkor tolakodóvá válik a hangzás. Fiio-ka ugyan kevésbé képes megszólaltatni a teret és gyengébb a dinamikája is, de ennél a felvételnél épp a gyengeségből kovácsol előnyt, mivel kevésbé tolakodó a hangzása, mint Szivarkáé.


Lám lám nálam tavaly a Fiio BTR3 bizonyult az év legjobb hordozható zenelejátszójának, és tessék, alig több, mint fél évvel ezután egy még jobb, még szebb hangú légzene játszó érkezett.

Ezért mondom azt, hogy napjainkban digitális zenei forradalomról beszélhetünk.

A Hiby W5-be lényegében azt a DAC-ot (digitális - analóg átalakító) építették be, amelyet a nagy sikerű, a legjobb zenei minőségre képes LG V30 mobiltelefonba, de nem a QUAD DAC változatát.

Bevallom nagyon vártam Szivarkát, de azt feltételeztem, hogy hasonló hangminőségre képes, mint Fiio-ka. Az első csalódás az UAT miatt szomorúvá tett, de amikor a kedvenc zeneszámokkal meghallgattam Szivarkát az LDAC kodek-et használva nem nagyon hittem a fülemnek. Ekkora méretű készülékből ilyen hangot varázsolni, le a kalappal!

Kár, hogy nem tudtam összehasonlítani a tavalyi csoporttesztem második helyezettjével az Astell & Kern Kann-al, mert igaz emlékezetből mondom, de szerintem a Szivarka - Püré páros hangminősége versenyben van a Kann-éval!

Kipróbáltam önmagában is Szivarkát (Püré nélkül) és mondhatom az edzőteremben is elvarázsolt az ESS DAC és a W5-be épített fejhallgató erősítő szuper minősége.

Igen ESS DAC, tavaly azt kommunikáltam, hogy nekem a japán Asahi Kasei Microdevices (AKM) DAC-ok hangkaraktere jobban tetszik, mint a néha tolakodó hangzású ESS Sabre DAC-oké.

Úgy tűnik 2019-ben ez megváltozott, a W5 ES9218P DAC-ja szinte tökéletesen szól, nincs benne semmi tolakodó (egy-egy zeneszámot leszámítva).

Figyelem Spoiler!
Már nálam van tesztelésre az Audioquest Dragonfly Cobalt (amit a jövőben "Kék szitakötő"-ként említek majd). Ebbe az ESS Sabre idei egyik legjobb DAC chipjét az ES9038Q2M-t építették be, és ugyan tény, hogy több más új technikát is kapott a Kék szitakötő, de az ESS DAC hangminőségéről előzetesen csak annyit árulok el, hogy az Astell & Kern SP2000-es csúcs DAP-jának (digitális zenelejátszó) szeptemberi piacra dobását követően össze fogom hasonlítani a Kék szitakötő hangminőségével, és bár sem méretben sem árban nincsenek egy kategóriában (áruk között közel 12x-es a különbség!), nem lepődnék meg ha az ES9038Q2M DAC hangban közel kerülne az AKM legjobbjának számító AK4499EQ DAC-hoz!
Valószínűleg mindkét DAC, ahogy a nevükből is következtethetünk rá Q..va jól szól. 😄

Tény, hogy Fiio-ka vezérlése sokkal praktikusabb, mint Szivarkáé. Amíg Fiio-kan vannak hangerő gombok, addig Szivarkánál a hangerőt csak a mobilról tudjuk állítani. A zeneszámok váltása sem túl intuitív Szivarkán (2 illetve három érintés). Aki viszont napjaink legjobb hangminőségre képes légzene játszóját keresi, a Hiby W5-ben megtalálta.

Hiby W5 - Szivarka

Ami tetszett

Nagyon esztétikus kivitel,

Kicsit mesterséges, de kellemes 

női hang jelzi, ha bekapcsoljuk

a készüléket, és ha csatlakozott a mobilhoz

Kiemelkedően jó transzparencia,

Elképesztően jó dinamikai váltások,

Nagyszerű hangminőség vezeték nélkül,

hangzása megközelíti a vezetékes DAC-ok minőségét

Nagyon természetes, mindig muzikális hangzás,

Élményszerű részletgazdagság és jelenlét érzet,

Nehéz elhinni, de a W5-nek kisebb a zaja, mint Fiio-kaé

32 ezer Ft.-ért ma egyszerűen nem kapható ennél jobb hangú zenelejátszó

Ami nem tetszett

Az UAT még kiforratlan technika,

ha nem hirdeti meg a Hiby ez a lejátszó 

sokkal jobb fogadtatásra talált volna,

Értelmetlen az IP67 (vízálló) képesség, 

amely miatt nélkülöznünk kell a fizikai vezérlő

gombokat, elsősorban a hangerő szabályozást,

A csíptető csak vékony anyagra húzható rá, Fiio-kaé jobb,

Hosszabb autó, vagy repülőúton csak szakaszosan használható,

mert a tartójában töltve nem tudunk róla zenét hallgatni

Elég ritkán fordul elő, hogy a negatívumokat hasonló terjedelemben írom le, mint a pozitívumokat, de ez senkit ne tévesszen meg, gondoljunk egy középsúlyú súlyemelőre, aki minden világrekordot megdöntött már, és rá akar menni a nehézsúly csúcsaira is, de ott fel sem tudja emelni a súlyt. Így van ez az UAT-vel, lehet, hogy jövőre már működni fog, de ez engem nem zavar, és elég egyértelmű az értékítéletem, 2019 nyarától ezt a hordozható zenelejátszó rendszert használom majd:

A Szivarka - Püré páros mosolyt csal az arcomra 😍

Fiio-ka pedig mostantól elsősorban az autómban teljesít szolgálatot

Következik: Fiio M11 DAP (teljes funkcionalitású digitális zenelejátszó) teszt

Feliks Elise Mk. II csöves fejhallgató erősítő, előerősítő Lengyelországból: a figyelemre méltó Nagy Testvér

A megfizethető és elképesztően muzikális lengyel Feliks Echo tesztjénél említettem, hogy a cég három zászlóshajója a megjelenés sorrendjében az Euforia (580 ezer Ft.), az Elise Mk II. (425 ezer Ft.) és az Echo (170 ezer Ft.).

A Feliks hazai képviselőjének jóvoltából megérkezett hozzám az Elise Mk. II amelynek piacra dobása megelőzte a tavaly ősz végén érkezett Echo-t. Ez azért fontos információ, mert nekem úgy tűnik, hogy az Echo-nál már figyelembe vették azokat a kisebb hiányosságokat, amelyeket a korábbi modelleknél a vevők és a szakma tapasztalt (például alacsony kimeneti jelszint), vagy tudatosan más célt fogalmaztak meg.

Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében

Az Elise dizájnja az Echo-hoz képest kicsit komorabb, "jelentőségteljesebb"

Az Elise csövei sokkal nagyobbak, mint az Echo-é.

Arra figyelni kell, hogy a csövek felett kellő légtér legyen,

mert igen komoly hőt bocsátanak ki, mint ahogy a doboz is.

Gyengén látóknak hasznos lehet a hangerő szabályzó 

oldalán található süllyesztett vájat, de én szenvedtem vele, 

szemből ugyanis nem látni hova van állítva a hangerő.

Érdekes módon az Elise kisebb helyet foglalt az állványon, mint az Echo (keskenyebb). Ugyanakkor tekintélyesebb darab, igen jelentős méretű tápegységgel, amely a csövek mögött helyezkedik el. Ezt az elemet akár a készülék fekete dobozának is nevezhetnénk 😄 de az Elise elég súlyos darab, egyhamar nem fog lezuhanni 😉

Az állvány tetején látható az Elise Mk. II,

míg alulról a második polcon az Echo.

A tesztet a Bluesound Node 2 távzene / hálózati zenelejátszóval

 végeztem, mint forráskészülékkel. Tartozékokról az Echo tesztben írtam.

Természetesen a tesztet közel egy hetes bejáratás után végeztem csak el, mert a dobozából kivéve még igen nyersen szólt az Elise.

Viszonylag gyorsan megállapítottam, hogy az Elise 2,5 x-es ára ellenére kisebb kimeneti teljesítménnyel rendelkezik, mint az  olcsóbb Echo. Az Echo-t fejhallgatóval hallgatva a hangerő szabályozót "9 óra", otthoni rendszerbe illesztve "12 óra", míg az Elise-t fejhallgatóval "12 óra", otthoni rendszerben "3 óra" állásba kell állítani. Ezek az értékek a Meze 99 Classics fejhallgatóval hallgatva értendők, a Meze Empyrean-nel még "2 órát" jobbra kell tekerni.

Ennek az információnak látszólag semmi jelentősége nincs, de majd meg fogjuk látni, hogy bizony az otthoni rendszerbe illesztve van jelentősége annak, hogy a csöves erősítőt előerősítőként használva mennyire tud "beleszólni" a végső hangképbe.

Meg is kérdeztem erről Lukasz Feliks-et a gyártó cég vezetőjét, aki mint mindig most is nagyon készségesen válaszolt a kérdéseimre.

Tájékoztatott arról, hogy igen jól érzem, az Elise tervezésénél 90%-ban a fejhallgató erősítő funkciót tartották szem előtt. Az Echo tervezésénél viszont az volt a cél, hogy a fejhallgató erősítő funkció mellett aki szeretné az otthoni sztereó rendszerébe belevinni a nagyon kellemes csöves (analógos) hangzást, az megtehesse. Az Echo vonal szintű kimeneti jelszintje 20-30 %-al magasabb az Elise-nél.

Nagyon jó érzés fogott el, amikor elolvastam a levelét, mert tökéletesen visszaigazolta, amit a teszt alatt mindvégig éreztem. 😄

Az Elise-hez megvásárolható csőkészlet ára 180 euró + szállítás, de Lukasz Feliks szerint elég kevés csőkészletet adnak el, mert a csövek hosszú élettartammal rendelkeznek.

A bejáratást követően meghallgatva néhány kiváló minőségű teszt felvételt megállapítottam, hogy az Elise Mk. II, mint egy nagy testvérhez ez illik nagyon komolyan és felelősségteljesen végzi a feladatát. A hangzása kicsit komorabb, "sötétebb", mint az Echo-é. 

Feliks Elise Mk. II és Meze Emyprean

Néhány jelző a két készülék jellemzésére:

Elise Mk. II:     transzparens, precíz, komoly, testes, komor, intim, bensőséges, 

                        szerethető (A zenei ízlésvilággal)

Echo:               könnyed, analógos, térhatásos, dinamikus, játékos, fiatalos, 

                        szerethető (B zenei ízlésvilággal)

Ezeket a jellemzéseket meg kell magyaráznom...

Most megcseréltem a teszt sorrendet és először az otthoni rendszerembe illesztve hallgattam meg az Elise Mk. II előerősítő funkcióját, és azután hasonlítottam össze az Elise-t az Echo-val fejhallgatóval hallgatva (Meze Empyrean).

Az már a teszt elején kiderült, hogy az Elise-t minden pillanatban kellemes hallgatni, nagyon szépen jeleníti meg az emberi énekhangokat, a hangszerek hangját, természetesen, levegősen, életszerűen.

Nagyon jó mély hangokat produkál, a közép tartományt kiegyensúlyozottnak mondanám, szép énekhangokkal. A magas tartománya nem tolakodó, sőt kissé visszafogottnak mondanám, de nagyon természetes hangzást produkál.

Ugyanakkor a térélmény terén ha pozitívan akarunk fogalmazni, akkor mint a fejhallgatóknál szokás mondani, intim, bensőséges az előadásmódja, ha viszont képesek vagyunk egy ilyen kiváló készülékkel szemben negatívumot is leírni, azt kell, hogy mondjuk, hogy érezhetően kisebb teret jelenít meg, mint a jóval olcsóbb Echo!

Ez különösen a következő felvételeken volt tetten érhető:

Callas Carmen felvételén a hátul elhelyezkedő kórus az Echo-ról hallgatva sokkal hátrébbről szólt, mint az Elise-ről. A színpadkép széltében is messzebb terjedt az Echo-n, mint az Elise-en.

Ugyanakkor Callas hangjának sokszínűsége az Elise-en jobban érvényesült. Dinamikai szempontból a két erősítő hasonlóan magas szinten teljesített.

A Meze Empyrean fejhallgatót időközben a szakírók által összeállított listák többségénél már a világ öt legjobb fejhallgatója között találjuk, ugyanakkor a csodás hangzásra képes Empyrean-nek nem a legnagyobb erőssége a nagy tér, tehát amikor vele hallgattam meg ezt a felvételt, akkor a különbség nem volt annyira szignifikáns. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a zeneszobám kerek alakú, amely akusztikailag a legjobb és nagyon jó teret képes megjeleníteni.

 Ez a felvétel "csak" CD minőségű mégis lenyűgöző a hangzás, nagy tér, remek dinamika, és Joshua Bell ördöngös hegedűjátéka. Otthoni rendszerben az Echo által megjelenített tér nagyobb volt, de a hegedű hangja kicsit "vékonyabb" volt, mint az Elise-en.

Fejhallgatón hallgatva a hegedűs virtuozitását kicsit jobban szemléltette az Elise, de a térélmény egyértelműen az Echo-n volt jobb. Itt is jól látszik, hogy fontos kinek mi előbbre való, a térélmény, vagy a testesebb, komolyabb, levegősebb hangzás.

A blogomon már sokszor hivatkozott nagyszerű templomi felvételen egy férfi kórus és egy szaxofon hangja szól, néha félelmetesen "belehasítva" a térbe.

Otthoni rendszeren az Elise kicsit több részletet jelenített meg a kórustagok hangjából, és a fúvós "szekció" hangja is élményszerű volt, viszont az Echo jobb ottlét élményt nyújtott, még ha kicsit össze is mosta a férfi énekesek hangjait.

Fejhallgatón az Elise fölénybe került az Echo-val szemben, de nem volt nagyon jelentős a különbség.

Ez a felvétel érzelmi teszt, ha végig mosolygunk a meghallgatása közben, akkor rendben van a lejátszórendszer. Egyik kedvencem Melody Gardot felvételén a zene szinte lebeg, magával ragadva az érzelmeinket. 

Ennél a felvételnél nem volt lényeges különbség az otthoni rendszer és a fejhallgató hallgatása közben. Az Echo könnyedebben, az Elise komolyabban szólaltatta meg ezt a nagyszerű zenét. Ízlés dolga, kinek melyik tetszik jobban.

Természetesen nemcsak a térhatásra voltam kíváncsi, hanem az úgynevezett A capella zenékre is:

A nagyszerű énekesekből álló Pentatonix ugyan A capella együttes, de ezen a felvételen játszanak hangszeres zenészek is, pont ez teszi különlegessé a térhatást, az énekesek és az együttes összhangzását.

Újfent hasonló eredményt hozott az otthoni rendszerben és a fejhallgatón való zenehallgatás.

A felvételből áradó meleg lágyságot az Echo tudta jobban megszólaltatni, az Elise-en szinte minden rendben volt, az énekhangok, a hangszerek hangjai, csak épp az összhatás nem volt olyan magával ragadó, mint az Echo-ról.

Ezt a felvételt a dinamikai váltások ellenőrzésére, és a "támadás" fokának vizsgálatára szoktam használni, azon kívül, hogy nagy kedvencem (egy ideig a telefonomon ez volt a csengőhang).

Az otthoni rendszerben ezúttal mindkét erősítő jól teljesített. Az Elise-nél kevésbé mosódtak össze a hangszerek. Mindkettő nagyszerű dinamikai váltásokat produkált.

Fejhallgatóval hallgatva egyértelműen az Elise volt jobb, transzparensebb módon visszaadta a hangszerek hangját. Itt az együttes tagjai majdnem síkban zenélnek, tehát a térérzet itt nem játszott komoly szerepet, sokkal inkább a rockzenéhez elengedhetetlen gyorsaság, ritmus, és testes megszólalás.

Ezen a komolyzenei felvételen a zene ritmusa egyre gyorsabb, nagyon érdekes a csörgődobok és a nagyzenekar életszerű megszólalása.

A térérzetet újfent az Echo tudja jobban visszaadni, de a hangszerek hangja jobban szétválasztható az Elise-t hallgatva. ettől függetlenül mindkét eszköz nagyszerűen zenél. Az ottlét érzet mindkettőnél nagyon élvezetes.

Azért mielőtt bárki azt a következtetést vonná le a fenti tesztszámoknál leírtakból, hogy az Elise Mk. II nem jó erősítő, mondjuk ki, a zenei hangzás szubjektív ítélet és ízlés kérdése. Ahogy például nekem nem tetszett a nagyon analitikus, nagyon steril Chord Dave, a világ egyik legjobbjának tartott, 3 millióba kerülő DAC-ja (digitális - analóg átalakító), úgy simán elképzelhető, hogy az Elise kicsit sötétebb tónusú, kicsit testesebb hangját mások imádni fogják.

Hogy egy hasonlattal éljek: nemrég egy baráti társasággal bejártuk Toszkánát, több borászat termékeit végigkóstolva. Ott voltak testesebb vörösborok (például Brunello Riserva) és voltak könnyedebb vörös borok (például Rosso di Montalcino), itthoni boroknál említhetném az elsőre a Cabernet Franc-t, a másodikra a Pinot Noir-t. Az, hogy valakinek egy testesebb bor ízlik, vagy egy könnyedebb az egyéni ízlés kérdése, tehát nem szabad szubjektív módon kijelenteni, hogy egy könnyed, "játékos" bor jobb, mint egy testes.

Bizonyítandó, hogy nem vagyok "szakbarbár":

Családi borászat szőlő ültetvénye Toszkánában...

... a közös nevező talán az lehet, hogy egy lengyel hölgy

mutatta be nekünk a nagyon finom vörös borokat 👌

Összefoglalva:

A Feliks Elise Mk. II azt az árkategóriát képviseli, mint amit a Feliks Echo tesztje után az Echo hangminősége alapján reálisnak tartottam volna. Mily szerencse, hogy lengyel barátaink az Echo-t ilyen "olcsón utánunk dobják". 😍

Függetlenül az egyéni ízléstől és hangzásbeli preferenciától azt megállapíthatjuk, hogy az Elise annyit tud, mint amennyibe kerül. Nagyon komoly hang, élmény hallgatni.

A hátlapon alig van különbség a két erősítő között,

Ahogy az Echo-n, az Elise-n sincs szimmetrikus kimenet,

az ilyen erősítőket "puristának" szokták nevezni

Specifikáció

- Frekvencia átvitel: 10 Hz - 60 kHz +/- 3 dB

- Kimenő teljesítmény: 200 mW

- Teljes Harmonikus Torzítás: 0,4%

- Ideális fejhallgató impedancia sáv: 32 - 600 Ohm
(mind a Meze 99 Classics, mind az Empyrean 32 Ohm-os, 

tehát gond nélkül illeszkednek az Elise-hez)

- Súly: 6 kg

- Méretek: 295 x 203 x 165 mm (csövek nélkül)

- Garancia: 3 év (!)

Mindenkit óvok attól, hogy egy teszt, vagy egy odaítélt díj alapján vásároljon egy csöves erősítőt. Amennyiben azt csak fejhallgató erősítőként kívánja használni, akkor kisebb lehet a csalódás, de előerősítőként az otthoni rendszerbe illesztve bizony ahogy ez a teszt jól mutatta a készülékek közötti szinergia nagyon sokat számít, mint ahogy a kimeneti jelszint is.

Az Echo sokkal jobban illeszkedett az otthoni rendszerembe, mint az Elise, elképzelhető, hogy a szinergia hiánya mellett az Echo magasabb kimeneti jelszintjének is köszönhetően.

Talán ezért nem tudta azt a nagyon kellemes, selymes, analógos hangzást produkálni az Elise, mint amire az Echo képes.

Fejhallgató erősítőként viszont az Elise nagyszerűen szerepelt. Elképesztő természetességgel, transzparens módon, levegősen szólaltak meg segítségével a zeneszámok. Természetesen ehhez a zenei minőséghez kellett a Meze Empyrean félelmetes gyorsasága, könnyedsége és természetessége amely a planár technológiának és a román - ukrán fejlesztők tehetségének köszönhető.

A Feliks Elise Mk. II tehát véleményem szerint elsősorban egy nagyon magas minőségű fejhallgató erősítő (ne feledjük ehhez még kell venni egy zenelejátszót és/vagy egy digitális-analóg átalakítót).

Az simán elképzelhető, hogy egy másik otthoni rendszerbe illesztve sokkal jobb eredményt produkálhat, mint az enyémben.

Akik olvasták a Feliks Echo tesztemet már tudják, hogy az a készülék annyira tetszett, hogy megvásároltam. Ezek után nyilván lesznek olyan olvasóim, akik úgy gondolják, hogy a készülék megvételét igazolandóan "akartam" jobbnak hallani az Echot. Valójában én azt szeretem, amikor a vételár tükrözi a valós tudást. Ez nem azt jelenti, hogy az Elise Mk. II-t drágán adja a Feliks, sokkal inkább azt, hogy az Echot - amelynek tudása vetekszik az Elise-el - véleményem szerint messze a valós ára alatt árulják!

A Feliks hazai importőrével többször beszéltünk arról, hogy jó lenne a tesztek során megállapítani, hogy melyik az a készülék, amellyel már tudása legjavát képes megmutatni a Meze Empyrean.

Azok számára, akik megvásárolják a mind kivitelében, mind hangminőségét tekintve lenyűgözően jó Meze Empyrean-t, de ezt követően már nem tudnak, vagy nem akarnak még egy milliót, de még fél milliót sem kifizetni egy fejhallgató erősítőre nagyon jó hírem van:

A 170 ezer Forintos Feliks Echo tökéletesen képes kihozni az Empyreanből mindazt, amiért ezt a fejhallgatót annyira lehet szeretni. Nyilvánvalóan egy nagy Auris, vagy egy Manley Absolute csöves erősítővel, vagy egy Chord Hugo TT2-vel még sokkal jobban szólna az Empyrean, de korántsem biztos, hogy annyival jobban, amennyivel azok többe kerülnek

(8 - 10 - szeres árkülönbség!).

Figyelem spoiler (!):

Időközben megérkezett a Hiby W5 légzene játszóm. Próbaképpen kipróbáltam a Meze Empyrean-t a Hiby W5 (Szivarka) légzene játszó - Vorzüge Pure II+ (Püré) hordozható fejhallgató erősítő párossal is. 

Massenet: Thais - Meditation különleges hangulatú felvétel hegedűvel és zongorával. Egy jó berendezésen árad a zene, a hangszerek levegősen, könnyedén szólnak és a hegedű hangja az egész halktól a nagyon hangosig terjed. Azért tettem be ezt a képet, hogy érzékeltessem, a Meze Empyrean még egy ilyen hordozható zenelejátszó rendszeren is nagyon szépen meg tud szólalni.

Amikor a fenti felvételt feleségem meghallgatta a képen látható Szivarka - Püré - Empyrean rendszeren, a végén azt mondta: "ezt még soha nem hallottam ilyen szépen szólni". 

A Feliks Elise Mk. II kiváló erősítő. Fontos megemlíteni, hogy semmilyen alapzajt nem hallottam róla és nem csak azért, mert bekapcsoláskor nem azonnal szólal meg a zene rajta, hanem kb. 20 másodperc után. 😏

Fejhallgató erősítőként abszolút megszolgálja a vételárát, és otthoni rendszerben is élvezhető, csak a hangzás közelebb áll egy nagyon jó félvezetős erősítő hangjához, mint egy csöves hangzáshoz.

Ami tetszett

Semmilyen zajt nem hallani, alapból teljes csend honol rajta,

Fejhallgató erősítőként nagyon komoly teljesítményt nyújt:

Az énekhangok és a hangszerek hangja élettel teli (testes karakter),

Semmilyen érzékelhető torzítást nem hallottam róla,

Műfajtól függetlenül élvezhető a hangja,

Az otthoni rendszeren teljesen "doboztalanul" 

szól a zene, azaz szinte lebegnek a hangok,

Nagyon jó transzparencia,

Kiváló dinamika

Ami nem tetszett

Nem kifejezetten otthoni (hangszórós) rendszerhez tervezték,

ezért a nem elégséges kimeneti jelszint miatt nem tudja az 

otthoni hangrendszert kellőképpen "ellátni" a csöves (analógos) karakterrel.

Limitált térérzet, intimebb hangzás, mint amit egy ilyen árú erősítőtől elvárnánk,

A hangerő szabályzó előlapjára egy fehér vonalkát rakhattak volna...

Ár - érték arányban meggyőződésem, hogy ma a Feliks Echo az igazi szenzáció.

Javaslom mindkét fejhallgató erősítőt meghallgatni (akár az otthoni rendszerbe illesztve is) és a hallottak alapján dönteni, hogy melyikkel szeretnénk hosszú távon együtt élni. 

A kevésbé tetszőt pedig visszaadhatjuk, ma már erre is van törvényes lehetőség.

Senki ne keverje össze ezt a fejhallgató erősítő vásárlásnál fennálló lehetőséget egy házasságra való felkészüléssel. Ott egy ilyen összehasonlítás végén lehet, hogy a férfiember szingli maradna 😂 

Következik:  

Kis mérettel és nagy hanggal rendelkező  (Bluetooth) légzene játszók összehasonlítása:

                                                    Fiio-ka  Szivarka ellen