iBasso Nunchaku kisméretű DAC/ csöves (!) fejhallgató erősítő és Meze 105 AER nyitott rendszerű, dinamikus fejhallgató: a megfizethető luxus + élelem a léleknek

 A 2024. év végi összefoglalómban díjaztam és írtam a Nagybánya-i Meze cég 2024-ben megjelent 399 €-s árú nyitott rendszerű dinamikus fejhallgatójáról, amely a tavalyi év egyik szenzációja volt. Ennek alapvető oka az volt, hogy az első - világsikert aratott - "olcsó" (309 €-ba kerülő) Meze (zárt) dinamikus fejhallgatóját (amelyet 2016-ban vásároltam meg, amelyet követően kezdtem el első lelkesedésemet követően írni a blogomat) a 99 Classics-ot követően a Meze cég elment a high end kategória irányába, sorra piacra dobva kiváló, de nagyon drága síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatókat (Empyrean, Elite, Lyric), majd 2022 őszén meglepte a világot, bemutatva a dinamikus, nyitott rendszerű és gyönyörű formatervű és az év végi díjak jelentős részét begyűjtő 109 Pro fejhallgatóját, amely árban azért jelentős ugrás volt a 99 Classics-hoz képest (799 €), tehát a 99 Classics-ot követően a Meze cég nem dobott piacra kiemelkedő hangminőségű és a tömegek számára is elérhető árú fejhallgatót. De közben nyilván már tervezték, hogy meglepik a rajongókat egy megfizethető készülékkel. Nos ez lett a 105 AER, amely mindössze 90 €-val kerül többe, a híres "elődjénél". 

A Meze fejhallgató kínálata itt tekinthető meg.

Tekintetbe véve, hogy időközben volt egy COVID világjárvány, és kirobbant az Ukrajnai háború elég nagy meglepetést okozott, hogy a Meze mégis piacra tudott dobni egy a 99 Classics-nál alig drágább készüléket, amely ráadásul formavilágában képes volt megidézni a 109 Pro elegáns megjelenését, mégha valódi fát nem is használtak a 105 AER esetében.

Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében

A 105 AER formatervezése révén a Meze egy évtizedes tervezési tapasztalatát
felhasználva olyan "műalkotást" ad a vevők kezébe, amely a 150 ezer forint környéki 
árkategóriában egyedülálló és öröm nemcsak a tulajdonosnak, de bárkinek ránézni.

A Meze minden fejhallgatóját részegységekre lehet szétszerelni,
ezáltal sokkal könnyebben javítható, mint más fejhallgatók

Ahogy tudomást szereztem az új fejhallgató megjelenéséről rögtön rákérdeztem az egyik hazai forgalmazóra, aki épp akkor szerzett be egy demo példányt, amit szerettem volna összehasonlítani a 2023. év elején beszerzett, saját 109 Pro fejhallgatómmal, amelyet a mai napig óriási lelkesedéssel használok, mint a valódi (értsd élő) zene hű tolmácsolásának egyik legjobb eszközét, különösen azóta, hogy beszereztem hozzá a Meze PCUHD prémium minőségű kábelét, amellyel a 109 Pro egy jó forrásról túlzás nélkül szenzációsan muzsikál.

A Meze 109 Pro nyitott rendszerű dinamikus fejhallgatóm,
nemcsak különlegesen szép, de fantasztikusan is szól.

A prémium minőségű Furukawa rézvezetővel szerelt,
 Meze gyártmányú PCUHD kábel, de az enyém 6,3 mm-es asszimetrikus.
Ez a kábel képes megmutatni a 109 PRO igazi képességeit.

Hálás köszönetemet fejezem ki a fent említett kereskedőnek, hogy megkaphattam a Meze 105 AER fejhallgatót kipróbálásra és tesztelésre.

Épp azon gondolkodtam, hogy milyen lejátszóval fogom összehasonlítani az új 105 AER-t a saját 109 Pro fejhallgatómmal, amikor a gondolkodást félbeszakította egy Ázsiai utazás, amelynek során felkerestünk egy nagyon érdekes helyet (Szingapúr) és a világ egyik legszebb trópusi szigetét (Palawan - Fülöp-Szigetek). Amikor az ember ilyen csodás helyeken jár, érthető módon fel van dobva, de néha a sűrű programok elfárasztják a nap végére.

Én is így jártam és egyik este az iPad-emen ránéztem John F. Darko weboldalára. Ott már sok érdekes készülékről szereztem tudomást. Tágra nyílt szemmel olvastam, hogy a kínai iBasso cég piacra dobott 299 $-ért egy olyan kisméretű USB-s lejátszót (DAC/fejhallgató erősítőt - dongle), amely kétféle üzemmódot tud: az úgynevezett AB mód a "hagyományos" szilárdtest alkatrészek használatával előállított mód, míg a másik két darab Raytheon gyártmányú, csövekkel szerelt erősítőt tartalmaz.

Bevallom amióta 2019-ben az otthoni rendszerembe beillesztettem egy lengyel gyártmányú Feliks Echo  csöves asztali erősítőt teljesen a hatása alá kerültem, mivel a csöves erősítő a digitális lejátszó rendszer hangzását közelebb vitte az analóg hangzáshoz (hanglemez - vinyl) és azóta eléggé "rákattantam" a csöves hangzásra.

Évek óta gondolkodtam azon, hogy beszerzek egy csöves rendszerű, hordozható zenelejátszót, de a korábbi években még csak közepes, vagy nagyméretű, kevésbé hordozható készülékeket árultak, mint például az amerikai Woo Audio termékei, amelyek ára jellemzően 1000 $ felett volt.

Úgy tűnik, hogy 2025-ben áttörésnek lehetünk szemtanúi,  hiszen két ismert cég is idén dobta piacra hordozható csöves funkciót is tudó készülékét:

                           

          

        A szerb EarMen L-Amp csöves lejátszó-          

          jában is a Nunchaku-ba szerelt csövek              

          találhatók. A készülék állítólag eléggé              

 érzékeny és könnyen felszed zajokat.

Az L-Amp-ben ESS DAC és 

Burr-Brown erősítő is üzemel, amelyekkel

a tesztek szerint a készülék nagyon szépen szól.

Ára: 399 $

Az iBasso Nunchaku kétféle színben kapható.

A készülék mérete nagyon hasonló a tavalyi

hordozható csúcsmodel a DC-Elite méretéhez,

    de az a lejátszó 450 $-ért nem kínál csöves módot.

Furcsa, hogy a kínai gyártó miért választotta ezt a nevet,

hiszen az eredeti Nunchaku egy cséphadaróhoz hasonlatos

védekező-támadó fegyver, amellyel nagyot lehet ütni.

Lehet, hogy az iBasso arra gondolt, hogy ezzel a relatíve

olcsó készülékkel nagyot ütnek majd a konkurrens gyártókra? 😄

Amikor 2019-ben megvettem a mindössze 16 ezer forintos árú iBasso DC01 kábeles zenelejátszót, akkor annak árához képest megmagyarázhatatlan kíválóságáról lelkes bejegyzésben számoltam be.

2022 nyarán Gábor barátom kölcsönadta az iBasso DX240-es MOZEL-jét (DAP), amely szintén kiváló volt, szóval mára már kialakult bennem egy tisztelet és egyben kíváncsiság az iBasso kínai cég termékei iránt.

Annyira megtetszett a Nunchaku (a készülék 😆) nekem, hogy mivel komolyan elgondolkodtam, hogy veszek egy ilyet, ezért elolvastam minden megjelent tesztet és beszámolót, és megnéztem minden You Tube videót.

Mivel kívétel nélkül mindenki áradozott a készülék hangminőségéről és stabilitásáról, úgy döntöttem, hogy rendelek egy ilyet magamnak. Figyelem az amerikai vámok bejelentését követően is kapható a készülék (magyar ÁFA figyelembevételével) 323 €-ért az iBasso európai webáruházában!

Rendszeres olvasóim, akik utánanéznek most a készülék specifikációjának meglepődhetnek azon, hogy ezúttal nem egy MQA kibontó/dekóder funkcióval kiegészített készüléket szerzek be, de egyrészt jelenleg még nem érhető el MQA felvételeket sugárzó távzene (streaming) szolgáltatás, habár a TIDAL-en elég sok felvétel még ma is MQA technológiával előállított, és a Lenbrook csoport (NAD, Bluesound, PSB, Dali) májusban tervezi bemutatni az új, MQA streaming platformját, de ezúttal elsősorban az vonzott a készülékben, hogy segítségével analóg hangtónusú, az élő zenét idéző hangzást tudok majd élvezni az utazások során, vagyis pont azt az előnyt, amit az MQA technológia is kínált a kompatibilis készülékek hallgatásakor.

Függetlenül attól, hogy hányan hányfélét írtak a lejátszóról ezúttal is igyekszem elfogulatlanul, korrekt módon tesztelni a készüléket, annak ellenére, hogy ezúttal - meghallgatás nélkül - sok év után először belevágtam az új kalandba és megvettem életem első hordozható csöves készülékét.

A tartozékok is korrektek, a nagyon elegáns csomagban

a lejátszó mellett található még egy sárga színű bőrtok,

egy USB C - USB C és egy USB C - Lightning kábel,

valamint egy kézikönyv és egy USB C - USB A átalakító is.

A Nunchaku-ba nem szereltek akkumulátort, így az csak akkor működik, amikor egy mobiltelefonhoz, notebook-hoz, vagy PC-hez csatlakoztatjuk. A készülék fogyasztása nem magas, így kíméletesen csökkenti mobil készülékünk akkumulátorának töltöttségét.

A Nunchaku-ba 2 darab Cirrus Logic CS43198 DAC-ot építettek be. A készülék maximum

32 bit / 768 kHz PCM felbontást és DSD 512-t tud.

A készülék két oldala fényes fekete, amikor azt csatlakoztatjuk az áram/zenei forráshoz, akkor az egyik oldalán a két cső piros színnel megvilágítva látható, míg a másik oldalon van egy OLED kijelző, amelyen a hangerő, az üzemmód (Tube/AB), az aktuálisan alkalmazott szűrő a lejátszott zeneszám PCM/DSD felbontása jelenik meg. Nagyon ötletes, hogy mivel ki-ki másképp szeret az asztalra helyezni egy ilyen kis készüléket, a szokáshoz igazítva lehet elforgatni a képernyőn a kijelző tartalmát.

Szűrőként a NOS beállítást használtam a tesztnél, mivel a szakírók ezt ajánlották, amely annyit jelent, hogy a szűrők lényegében ki vannak kapcsolva, állítólag ezzel szól legszebben a Nunchaku.

A csöves erősítésnek van egy "mellékhatása", amikor a készülék házához hozzáérünk, megszólal egy fura víjjogó hang, de szerencsére csak néhány másodpercig hallható. Ezt nevezik mikrofonikus hatásnak. Ezzel nincs mit tenni, ha élvezni akarjuk a csöves erősítés által létrehozott analógos, életszerű zenét, akkor együtt kell élnünk ezzel a kis kellemetlenséggel.

Más készüléknél ez a "mellékhatás" még erősebb (például az EarMan L-Amp-nél).

Azért ha akarjuk és olyan szerencsések vagyunk, hogy Android rendszerű a mobiltelefonunk, akkor el tudjuk kerülni a "vijjogó" hangot azzal, hogy a Google Play áruházból letöltjük az iBasso cég által fejlesztett UAC alkalmazást:

Az UAC app révén állíthatjuk a hangerőt, eltólhatjuk a sztereó hatást
a jobb, vagy bal csatorna irányába, szűrőket kapcsolhatunk ki-be,

beállíthatunk alacsony, vagy magas kimeneti jelszintet (magas a javasolt),

illetve kiválaszhatjuk a csöves, vagy az AB módot

Amikor a mobiltelefonomat csatlakoztatva hallgattam zenét, akkor azt tapasztaltam, hogy a csövek oldalán a készülék érzékenyebb volt az érintésre, ezért ha a kijelző volt felül és így érintettem meg, akkor nem volt mikrofonikus hatás.

A tesztzenéknél majd részletesen leírom, de már most érdemes megjegyezni, hogy ez a készülék 4 napos folyamatos bejáratást követően máris megörvendeztetett egy rendkívül természetes hangzással, mind a hangszerek, mind az énekhang az élő zenét idéző, analóg forrásokra emlékeztető hangzást produkál, még akkor is, ha az azért érezhető, hogy ha valaki az angol Chord cég rajongója és minden hangot és apró rezdülést meg akar hallani a hangzásban, akkor máshol kell körülnéznie, mivel a Nunchaku jelzaj viszonya nem kiemelkedő: Tube módban 107 db a szimmetrikus (balanced) kimenetről és 112 dB az asszimetrikus (single ended) kimenetről. Más a helyzet az AB módban, ahol 130 dB a jel/zaj viszony a szimmetrikus kimenetről és 125 dB asszimetrikus kimenetről. Aki tehát technikai értelemben a tökéleteset keresi, vagy AB módba kapcsol, vagy vásárol egy ennél sokkal drágább készüléket.

Viszont aki imádja a természetes hangzású zenei reprodukciót ő nem foglalkozik a puszta számadatokkal, hanem tágra nyílt szemekkel élvezi a csöves mód elképesztően természetes hangzását, a nagyon jó térhatást, az élő zenére emlékeztető hangszínt.

Ez a készülék az első, amely megkérdőjelezi az általam korábban hordozható zenelejátszásra használt iFi Go blu Bluetooth lejátszó + Vorzüge erősítőt, mint számomra legjobb hordozható zenelejátszó rendszert, mert a Nunchaku azért természetes hangzásban annál jobb minőséget produkál. Nyilván egy USB-s lejátszó képes veszteségmentesen (lossless) megszólaltatni a zenét, míg a Bluetooth technológia (ma még?) erre csak elméletben képes, de itt a különbség a két lejátszó között nem csak ez, sokkal inkább a csöves erősítés az, ami korábban nem tapasztalt nagyon jó érzést vált ki az emberből.💋

Szólnom kell arról, hogy jelentős különbség van a 4,4 mm-es szimmetrikus (balanced) kimenet és a 3,5 mm-es asszimetrikus (single ended) kimenet jelszintje között. Előbbi AB módban 450 mW@32 Ohm, Tube módban pedig 525 mW@32 Ohm, utóbbi pedig AB módban 125 mW@32 Ohm, Tube módban pedig 150 mW@32 Ohm.

A Meze 105 AER 42 Ohm impedanciájú, míg a 109 Pro 40 Ohm-os. Nyilvánvalóan ez nem lényeges eltérés, tapasztalatom szerint mindkét fejhallgató viszonylag könnyen meghajtható szinte bármely forráskészülékről. Egy biztos semmilyen gondom nem volt az iBasso Nunchaku használatakor egyik Meze fejhallgató meghajtásával sem szimmetrikus kimenetről.

Ami az asszimetrikus (single ended) kimenetet illeti a PCUHD kedvenc kábelem használatakor ugyan a hangerőt nem kellett jelentősen növelnem az alacsony kimeneti szint ellenére, de a szimmetrikus kimenetről az ezüstözött kábellel valamivel szebben szólt a zene, mint az asszimetrikus kimenetről a PCUHD kábellel, nyilvánvalóan az alcsonyabb jelszint miatt.

Ezért a jelen teszt nagy részénél a másik Meze gyártmányú ezüstözött prémium szimmetrikus kábelt használtam, amelynek használatával nagyon kellemes zenei hangzást produkáltak a fejhallgatók.

A tesztfelvételek kiválasztásánál természetesen azt terveztem, hogy a Xiaomi 12 Androidos telefonomra korábban (még a tavaly júliusi TIDAL "tisztogatás" előtt) a TIDAL applikációban letöltött még ma is MQA-ben hallgatható (mivel nem frissítettem azóta az app-ot) kedvenc felvételeimből tudok válogatni.

Korábban a TIDAL applikációt használva ha csatlakoztattam egy audió lejátszót a telefon 

USB C aljzatához nem működött a zenehallgatás. Azóta már ezt megoldották, de messze nem tökéletesen.

Ezért amikor a Nunchaku-t csatlakoztattam a telefonomhoz, akkor olyan jelenséggel szembesültem, mintha a Nunchaku kimeneti jelszintjét alacsonyra állítottam volna át, jelentősen meg kellett növelni a hangerőt és bizony MQA technológia ide, vagy oda a hangzás közel nem volt olyan jó, mint amikor a telefonom USB Audio Player Pro (UAPP) zenelejátszó alkalmazását használtam, amely viszont ma már nem írja ki, hogy melyik felvétel maradt a TIDAL-en MQA és melyik lett nagyfelbontású (high-res) FLAC fájl.

Így tehát viszonylag gyors döntést hoztam, hogy az UAPP alkalmazást használva fogok tesztelni, mert az - ellentétben a TIDAL app-al - audiofil zenekedvelőknek készült és kiváló hangminőséget produkált.

Tesztfelvételek meghallgatása

Elég sok zeneszámot meghallgattam, hogy eldöntsem melyiket

fogom használni a térhatás és a koncert ottlét érzés megállapítására,

amikor (újra) ráleltem a Jurassic Parc sztárja Jeff Goldblum - aki

egyben kiváló jazz zongorista is - felvételére, amely remek próbája

az élő nagyzenekari hangzásnak és egészen elsőrangú felvétel

Kipróbáltam mind a 105 AER-t, mind a 109 Pro-t a szimmetrikus és a PCUHD kábellel is. 

Ami meglepő volt, hogy a jelentősen alacsonyabb kimeneti jelszint ellenére nem kellett sokat emelnem a hangerőn. Mégis meg kellett állapítanom, hogy a csöves varázslat egyértelműen jobban átjön a szimmetrikus (balanced) kimenet használatakor, annak ellenére hogy akkor egy árban félárú kábelt használtam, mint amivel (PCUHD) a 109 Pro fejhallgatómmal szoktam zenét hallgatni.

Ez a varázslat mindkét fejhallgatón átjött, jobb dinamika, jobb ottlét érzet, zeneibb hangzás, mint az asszimetrikus kimenetről. Persze tudnotok kell, hogy a Meze dinamikus fejhallgatóira jellemző, hogy meghálálják a magasabb kimeneti jelszintet és akkor szebben szólnak. Elképzelhető, hogy egy más gyártmányú fejhallgató az asszimetrikus (single ended) kimenetről szólhat jobban, de valljuk meg ennek kisebb esélyt adnék.

Ugyanakkor a fenti megállapítás jó hír is lehet, mert így kevésbé mélyen kell a zsebünkbe nyúlni, amikor kábelt vásárolunk az új fejhallgatónkhoz. Gondolom ezen a ponton sok olvasóm felteszi a kérdést, hogy ha egy világhírű cég új fejhallgatóját 150-170 ezer forint vételár megfizetését követően valaki hazaviszi (vagy hazaviszik neki), akkor miért kellene új kábelt venni hozzá, mikor a dobozban ott a gyári kábel.

Ahogy itt a blogomon már sokszor leírtam a gyári kábel bizony nem képes kihozni egy fejhallgatóból a legjobb hagminőséget és ez a megállapítás még egy egy millió forint feletti Meze síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatóra (Meze Elite) is igaz. Amennyiben a Meze berakna egy ezüstözött szimmetrikus kábelt a gyári dobozba, akkor a 105 AER-t 399 € helyett 518 €-ért kellene adnia, amely ár már durván fogalmazva egy másik kategóriába tenné a terméket.

Egyik fejhallgató gyártó sem ad kiemelkedően jó, prémium minőségű kábelt a gyári dobozban, arról nem is beszélve, hogy a prémium kábelek elkészítése komoly már-már tudományos fejlesztéseket igényel és annak is megvan az önálló piaca. Különben is a kábelek hangzása és szinergiája a fejhallgatóval nagyon egyéni ízlés kérdése, ami az egyik audiofil zenehallgatónak nagyon tetszik, az a másiknak már magasba húz és hosszú távon azt nem tudná elviselni.

Szóval van egy rossz hírem, aki magas minőségű, egyértelműen audiofil hangzású fejhallgatót vásárol magának, annak célszerű beruháznia egy azt kiegészítő, prémium minőségű kábelre is. Ez a beruházás nagyon megéri, ahogy korábban ezt leírtam aki a gyári kábellel hallgatja a 109 Pro-t kürölbelül a fejhallgató valós tudásának a 70%-át élvezheti csak, mivel annak valós tudása a prémium kábellel mutatkozik meg.

A fenti tapasztalatom miatt a 105 AER gyári kábelét a teszt során nem használtam, csak a már fent említett kábeleket.

A fent bemutatott tesztfelvételt a szimmetrikus kábellel meghallgattam mindkét fejhallgatóval és ami nagyon jó hír azoknak, akik gondolkodnak egy 105 AER megvásárlásában az az, hogy a két fejhallgató hangkaraktere nagyon hasonló egymáshoz. Bevallom néha le kellett vennem a fejemről az épp hallgatott fejhallgatót, hogy megézzem melyik szól, annyira hasonló volt a hangzásuk.

Azért a 109 Pro tulajdonosoknak sem kell elszontyolodniuk, hogy sok pénzt feleslegesen dobtak ki zenehallgatásra, mert a 109 Pro kifinomultabb fejhallgató, a felvétel több finom részletét képes megjeleníteni, jobb dinamikára képes, mint a 105 AER, amelyre jellemző, hogy kicsit magasba húz a hangzása, a magas hangokat kicsit az optimálisnál erőteljesebben jeleníti meg. 

Ezen a felvételen ez a szaxofon szólóknál érzékelhető, de azért ez a hangzás még nem bántó, csak kevésbé kifinomult, mint a 109 Pro-nál.

Térhatás tekintetében a két fejhallgató nagyon hasonló szintet hoz és az ottlét érzet is mindkettőnél kiváló. 😍

Meghallgattam a 109 Pro fejhallgatómmal a Nunchaku AB módjával ezt a felvételt, amely érzékelhetően kisebb zajjal tolmácsolta a zenét, tulajdonképpen nem igazán lehet belekötni ebbe a hangzásba.

A hangszerek hangja szép tiszta, jó a térleképezés és a transzparencia.

Pusztán az a fajta varázslat hiányzik a hangzásból, amit a csöves (tube) módban hallhattunk. Itt az analitikus hangzás, a finom részletek megjelenítése, a jó dinamika a transzparencia kerül előtérbe.

Akik nem érzik magukat meghatottnak, áldottnak, ha egy jó berendezésen meghallgatnak egy hanglemezt, amely egy jó minőségű felvétel, nekik az AB mód talán még jobban is tetszhet, de én nem tartozok ebbe a csoportba. Számomra az élő zene varázsa az analóg hangzás csodája révén valósul meg, ezért amikor visszakapcsoltam a Tube módra, nos éreztem, hogy ezt a lejátszót nem fogom sűrűn AB módban hallgatni. 😊

Szerintem azok többsége aki ilyen lejátszót vesz inkább a csöves hangzást részesíti előnyben.

Meghallgattam a felvételt a Meze 99 Classics zárt rendszerű fejhallgatómmal is a Nunchaku szimmetrikus (balanced) kimenetéről. Ilyenkor újra és újra mosolygok, hogy nem véletlen, hogy én olyan sokáig imádtam ezt a fejhallgatót. A Nunchaku csöves módját használva nagyszerűen szólalt meg a felvétel. Kétségtelen, hogy kicsit intimebb módon (kisebb térrel) szólt a koncerten rögzített felvétel, de a fúvósok hangja, a dobok természetessége, az összhatás nagyszerű volt. Lám lám a csövek még a jó "öreg" 99 Classics-ból is kihozták a legjobb formát. 😘

Azért a 105 AER több finom részletet, szebb hangszer hangokat, jóval jobb térérzetet eredményez, akinek fontos a jó térhangzás, a jó dinamika és a hangszerek megfelelő szétválasztása mindenképpen ezt válassza.

Az utóbbi időben ez a kedvenc felvételem, talán azért, mert

a tunéziai oud művész zenéje élelem a léleknek.

Néha bizony szükség van rá, hogy egy zenét ne az eszünkkel hallgassunk,

hanem az a lelkünkig hatoljon és amikor ez a csodálatos zene megszólal,

mindig mosolyt csal az arcomra. Az már csak ráadás, hogy a stúdiófelvétel is tökéletes.

A 105 AER-el hallgatva a felvételt a Nunchaku szimmetrikus kimenetéről Tube módban a zene áradása magával ragadó, gyönyörűen szól, tisztán, szeplőtelenül. A hangszerek és az énekhang teljes összhangban szólal meg, kifogástalan minőségben. Ez a felvétel kicsit intimebb, hiszen a hangmérnök is így akarta ezt, de ez semmit nem von le a művészi értékéből és a zsenialitásából.

Itt kevés a mély és magas hang, alapvetően a középtartományban szólal meg a zene, de ettől még amit hallunk, az teljes, semmi hiányérzetünk nincs.

Átváltva a 109 Pro-ra azonnal érezni, hogy nem kell nagyon komplex, sok frekvenciatartományt magában foglaló felvétel ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani a különbségeket két fejhallgató között.

A 109 Pro plasztikusabban szólaltatja meg a felvételt, jobb dinamikával, kristálytisztán.

Különösen mesésen szólalnak meg a halk részek, amelyekből az átmenet a hangosabb részekbe az élő kocertek varázsát idézi. 💘

Az arab oud hangszer (lanthoz hasonló) hangja a 109 pro-n tökéletesebb, természetesebb, életszerűbb.

Azért akkor vagyunk korrektek, ha figyelembe vesszük, hogy a 109 Pro kétszer annyiba kerül, mint a 105 AER és habár a zenei minőségnél nem nagyon lehet szorzókban gondolkodni, számokkal nem, csak szavakkal tudjuk kifejezni a különbséget, de be kell vallani, hogy az árkülönbség nagyobb a két fejhallgató között, mint ennél a felvételnél a hangminőség különbség!

A Columbia lemezcég 1951-es (!) felvételét hallgatva az ember arra gondol, hogy 

nem volt és nem is lesz szükség a zenei felvételeknél a mesterséges intelligenciára (AI)

Elképesztő hangminőség 74 év távlatából. Még a hangmérnök is belevitt
egy kis játékosságot, öblös hangzást, dinamikai váltásokat.

A 109 PRO-val hallgatva ez a felvétel kifogástalanul szól! A zongorajáték és az emberi énekhang is természetes, nagyon élvezhető. Annyira jól szól, hogy itt abszolút nem érezni azt, hogy a csöves (tube) módnál általában kicsit magasabb az alapzaj. Itt a legfinomabb részletek is kijönnek, a zenei játékosság tökéletes élményt nyújt szerintem még azoknak is, akik nem kedvelik a jazz zenét.

Zsenális felvétel, zseniális tolmácsolásban!

Ahogy megszólal a felvétel máris érezni a 105 AER egyik jellegzetességét, a zongora hangok kicsit magasba húznak, nem szólnak olyan természetességgel, mint a 109 Pro-n.

A fúvós hangok viszont nagyon jók, úgy szólalnak meg, mintha épp a MÜPA-ban ülnénk egy koncerten.

A nagyon dinamikus részeknél a fúvósok hangja egy kicsit tolakodó, megint kicsit magasabb az ideálisnál.

A női énekhang szép, de kicsit "vékonyabb"-ban szólal meg, mint a 109 Pro-n, ahol tökéletes a hangzás.

Félreértés ne essék ez a minőségi szint nagyon is magas, csak éppen a 109 Pro-n tapasztalt varázslatot nem képes megismételni.

Kíváncsiságból kipróbáltam a 105 AER-t a PCUHD asszimetrikus (single ended) kábellel is.

Nos a réz anyagú kábellel használva a 105 AER kicsit kevésbé húzott a magas hangok irányába, kicsit kiegyensúlyozottabb volt a hangzás, 

A női énekhang sokkal szebb a PCUHD kábellel, mint a jóval olcsóbb ezüstözött kábellel, de nyilván kevés az olyan vásárló, aki egy 399 €-s fejhallgatóhoz vásárolni akarna egy 250 €-s kábelt.

Azért mindenkit megnyugtatok, hogy az ezüstözött kábellel is szépen szól a 105 AER, de tény, hogy ennél a felvételnél elég nagy a különbség a két Meze fejhallgató között.

Fontos tudni, hogy azok, akik tökéletességre törekednek, számukra drágább, de jobb megoldás lehet az ezüstözött kábelnél a szimmetrikus (balanced), 4,4 mm-es csatlakozóval szerelt PCUHD réz kábel, amelyet a Nunchakuhoz csatlakoztatva valószínűleg a legjobb hangzást tudják elérni.

Nagyszerű stúdiófelvétel négy világhírű zenész

fantasztikus játékával. Én Chris Thile koncertjén

voltam a Magyar Zene Házában, amely szenzációs volt.
Ez alapvetően egy kamarazenei felvétel, tehát nincs nagy tér

intim, de mégis magával ragadó a zenészek virtuozitása

A 105 AER-el szimmetrikus kimenetről hallgatva nagyon tisztán, szépen szól a zene. A halk részek is finoman, a hangszereket térben jól megjelenítve szólalnak meg és a dinamikával sem lenne baj, ha az erőteljes részek nem szólnának kicsit túl erőteljesen. A halk részeknél úgy érzi a hallgató, hogy fel kellene tekerni a hangerőt, míg a hangos részeknél visszavenne belőle. Hogy ennek pontosan mi az oka, azt nehéz megmondani, de a 109 Pro-val meghallgatva meg fogjuk látni, hogy mennyi tulajdonítható ebből a "problémából" a Nunchaku-nak és mennyi a 105 AER-nek.

A 105 AER súlya 336 gramm, a 109 PRO-é 375 gramm, ami nem nagy különbség, mégis kijelenthető, hogy a 105 AER az egyik lekényelmesebb fejhallgató, ami valaha a fejemen volt, igaz, hogy a 109 PRO sem marad el kényelemben sokkal tőle.

A 109 PRO-n a nagybőgő hangja határozottabb, életszerűbb, a zene összhatása még élményszerűbb, mint a 105 AER-en, amely már alapból nagyon jól szólt. A legjobb szó erre a hangzásra a kifinomultság.

Minden hangszert külön külön is élvezni lehet, mégis az összhatás is tökéletes.

A 109 Pro-t hallgatva nem érzem szükségét, hogy a hangerőt állítsam a Nunchaku-n.

Komolyzene kedvelőknek nagyon jó hír, hogy a Nunchaku Tube módja bizony a koncertek élményét hozza el akár egy távoli szállodába is! 😍

Biztos ami biztos belehallgattam a nagyszerű norvég lemezcég a 2L Villanelle című felvételébe is, amelyet egy templomban rögzítettek és nagyszerű térhatást élvezhetünk általa.

A Nunchaku minden műfajon nagyszerűen szól, de sokat utazó komolyzene kedvelőknek különösen ajánlott eszköz. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen kisméretű (65 x 34,6 x 15 mm, 

50 gramm) audió lejátszóról ilyen természetes komolyzenei konertélményt idéző hangzást és térhatást élvezhetünk.

Remek élő felvétel, komplex zene és sok hangszer szólal meg,

nagyon jó térhatással és ottlét érzettel, ha jó berendezésen hallgatjuk.

A nemzetközi etno-jazz csapat zenéje nagyon sajátos, de nagyon jó.

Ennél a felvételnél volt talán a legkisebb a különbség a két fejhallgató között! 

Először a 105 AER-el hallgattam meg, amely kiválóan tolmácsolta ezt az élő felvételt.

Különösen szép hangszínekkel adta vissza az egyes hangszereket az alapvetően fúvósokra épülő felvételen. Talán a mélyhangok kicsit lehettek volna hangsúlyosabbak, de ezt leszámítva abszolút élvezhető volt a produkció. 😀

Amikor ez a felvétel megszólalt a 109 PRO-val hallgatva, azon gondolkodtam, hogy ez a hangminőség néhány éve még a jóval drágább és nagyobb asztali/irodai lejátszók között is kiemelkedően jó lenne, nemhogy egy öngyújtó méretű készülékről. 👀

A 109 PRO mélyhangjai hangsúlyosabbak, de ezzel együtt természetesek. A hangszerek szétválasztása kicsit jobb a 109 PRO-n, mint a 105 AER-en, de nagy különbség nincs.

Adam Ben Ezra izraeli zenész, zeneszerző. Ez a nagyszerű felvétele

egyszemélyes performansz nagybőgőre és ütőhangszerekre 😎

Valójában a saját hangszerét püföli, de azt zseniális tehetséggel.

Aki vizuális típus, a stúdió felvételt itt megnézheti.

Ez a felvétel a mély hangok és a természetes hangzás remek tesztje.

A 109 PRO-val hallgatva kifogástalan a minőség, nagyon szép, abszolút az élő zenét idéző nagybőgő mélyhangokat hallunk és nagyon ritmusos, erőteljes (nagybőgő) dob hangokat. Tökéletes zenei reprodukció!

Ugyanez a felvétel a 105 AER-rel meghallgatva nagyon hasonló dinamikával, nagyon szépen szól, de ahogy már korábban is említettem a magasabb (ütős) hangok háttérbe szorítják a nagybőgő mély hangjait, nincs meg az a tökéletes összhang, amely a 109 PRO esetében megvan.

Nagy kár ezért, mert amúgy ez a hangzás is az élő zenét idézően természetes, csak az arányok tolódnak kicsit el az ütős hangok irányába (és a kész felvételt már nem tudja egy hangmérnök kiegyensúlyozni, de erre valójában nincs is szükség).

Összeségében nagyon jó élmény volt ez a teszt, elsősorban az iBasso Nunchaku jóvoltából, amelyiket órákig lehet hallgatni nagy élvezettel, különösen a 109 PRO-val semmilyen fárasztó, tolakodó hangzást nem tapasztaltam, tökéletes volt a harmónia a két készülék között. 

Igaz ezért a harmóniáért és ilyen szintű élvezetért már mélyen zsebbe kell nyúlnunk (Nunchaku 130 ezer + 109 PRO 300 ezer = 430 ezer forint).

Ennél sokkal kedvezőbb árú a 105 AER és a Nunchaku kettőse (105 AER 157 ezer + Nunchaku 130 ezer = 287 ezer forint). Ennyi pénzért már egy nagyon szépen szóló hordozható fejhallgatós rendszert kapunk, amelyik úgy minden 10. felvételnél túlhangsúlyozza a magas hangokat, de az esetek döntő többségénél abszolút élvezetesen muzsikál.

iBasso Nunchaku

Ami tetszett

Amikor Steve Jobs a szinpadon felmutatta az első iPhone-t

az egy korszakhatárhoz való megérkezés pillanata volt.

Lehet, hogy pár év múlva az iBasso Nunchaku-ról is 

úgy beszélnek majd, mint egy új korszak eljövetelének

első eszközéről, hiszen ugyan már 5 éve is kapható volt 

1000 - 2000 $ közötti áron nagyméretű, csöves audió lejátszó,

de a Nunchaku a manapság kialakult dongle méretnél

alig nagyobb és nem nehezebb méretbe képes volt

belesűríteni egy csöves és egy szilárdtest alkatrészekkel

szerelt üzemmódot, amelyek közül a csöves ami forradalmi.

Ilyen kisméretű készülékből jómagam még nem hallottam

ennyire életszerű, természetes hangzást, amely ugyan

nyilvánvalóan nem képes az asztali csöves erősítők 

beszippantó hangminőségére, de méretéhez képest

valósággal csodát tesz! A beépített DAC elsőrangú!

Viszonylag alacsony a fogyasztása, így nem szívja le

gyorsan egy mobiltelfon akkuját.

A Nunchaku tiszta, természetes, analógos hangzású,

nagyon szép énekhangokat produkál, mindegy,

hogy az illető hangtartománya bariton, vagy szoprán.

Technikailag lehet, hogy kicsit magasabb az alapzaj, de ebből

a zene hallgatása közben szinte semmit nem érzékelünk, 

annyira természetes a zene megszólalása.

Nagyon jó dinamika, remek térhangzás és térleképezés jellemzi.

Ez az a hangzás, amire az audifil zenebarátok képesek rendesen rákattanni...

A Nunchaku még órák után sem válik forróvá, remek a szigetelése.

Még az AB mód hangzásáért is meg kell dícsérni a kínai mérnököket, 

mivel nagyon korrekt minőséget hoztak létre, de gondoljunk a párválasztásra:

Ott sem a paramétereiben tökéletes, de a mindennapokban kicsit szürke, 

néha unalmas bombázó hölgyet választja az intelligens férfiember,
hanem azt aki a szívéhez közelebb áll és lelki társa tud lenni....

Ami nem tetszett

Nagyon keveset lehet ide írni, mivel az a bizonyos "vijjogó" hang 

a lejátszó testének érintésekor elkerülhetetlen mellékhatása 

egy csöves erősítőnek, de a gyakorlatban a zenehallgatást

ez semmiben nem befolyásolta,

Az asszimetrikus (single ended) kimenet jelszintje nem minden

fejhallgató meghajtásához elegendő.

100%

130 ezer forint körüli áron az iBasso kínál egy árkategóriájában

egyedülállóan természetes, analógos, életszerű hangzást kínáló

DAC + csöves erősítőt, egészen kiváló műszaki paraméterekkel.

Azért forradalmi ez a készülék, mert ebben a méret-, és ár kategóriában

nem volt még a piacon az audiofil zenehallgatók igényeit

ennyire tökéletesen eltaláló zenelejátszó.

Még akkor is, ha nem tud MQA kibontást, vagy dekódolást,

hibátlan készülék! Nehéz abbahagyni vele a zenehallgatást. 😍

Meze 105 AER

Ami tetszett

Fél áron nagyon hasonló hangkaraktert kínál, mint az egészen elképesztően 

muzikális Meze 109 PRO! A Nunchaku-val hallgatva a 105 AER

analógosan természetesen zenél, nagyon szépek mind a hangszer hangok,

mind az énekhangok, kiváló a térleképezés, jó a hangszerek térbeli elhelyezése.

A középtartomány megközelíti a 109 PRO középtartomány megjelenítését!

A mélyhangok tolmácsolása kellemes, de nem éri el a 109 PRO szintjét.

A magas hangok a felvételek többségénél szépen tisztán szólnak.

Ebben az árkategóriában igaz, hogy messze nem hallottam az összes 

fejhallgatót, de azok közül amelyeket módom volt kipróbálni

a 105 AER szerintem kiemelkedően jó teljesítményt nyújt.

Remek, a 109 PRO szintjét megközelítő dinamika.

Szimplán és egyszerűen megfogalmazva a legkényelmesebb

és az egyik legszebb fejhallgató, amely eddig a fejemen volt!

Az Alcantara fülpárnához sokkal jobb anyag, mint a bőr, 

főleg nyáron, amikor a melegben az ember feje a párna alatt izzad és

az élettartama is várhatóan hosszabb, mint a bőré,

amit jellemzően a 99 Classics-on 3 évente cserélnem kell.

Ami nem tetszett

Hiányoltam egy kicsivel több mélyhang energiát, például szebb nagybőgő hangokat.

Nem túl sűrűn, de előfordul, hogy a magas hangok túlhangsúlyozottá válnak

és kissé háttérbe szorítják a mélyebb hangokat.

A gyári kábelt szerintem lehet, hogy nem kéne a csomagba tenni, én inkább

azt csinálnám, hogy az internetes vásárlásnál ki lehessen választani

hogy milyen kábellel kérjük a fejhallgatót. Ez azért is jó lenne,

mert sok "megszállott" fejhallgatósnak már van 4 -5 darab prémium

fejhallgatója, amelyekhez már vásárolt prémium kábel(eke)t,

így egy új fejhallgató vásárlásakor a kábel árát a vevő megtakaríthatná.

90%

A Meze 105 AER a 99 Classics óta a legjobb, megfizethető,

mégis audiofil minőségű fejhallgató, amely jó eséllyel

jobbnak bizonyulna a hasonló árkategóriában induló versenytársaknál.

2024. legjobb audiofil készülékei

 Kedves olvasóm.

Mindenekelőtt szeretném kifejezni, hogy a szeretet ünnepén én is szeretettel gondolok minden kedves zenehallgató olvasómra, akik a korábban megjelent cikkeimet olvasták.

Lehet, hogy már az elején egyértelműen tisztáznom kellett volna, hogy nálam a blog írás egy hobbi és nem a hivatásom. Nem is kerestem vele egyetlen fillért sem, hisz nem ezzel a céllal kezdtem el írni a blogomat, hanem annak idején (2016. őszén) szerettem volna másokkal megosztani az örömömet, amelyet a fejhallgatós zenehallgatás és a távzene (streaming) szolgáltatók hazai megjelenése együttesen okozott nekem. Később a pozitív visszajezések hatására nagyon belelkesedtem és elkezdtem a számomra legérdekesebb készülékeket tesztelni és a tapasztalataimat a blogomon megosztani, évi 8-9 bejegyzést írva.
Nyilván aki rendszeres olvasóm volt, közülük sokan - megbízva az értékítéletemben - vásároltak is az általam javasolt készülékekből és visszacsatolták az elégedettségüket.

Ilyen előzmények után talán meglepő lehetett, hogy a februárban közzétett Fiio Q15 tesztem után már nem jelent meg új írásom/tesztem idén. Ennek oka az volt, hogy tavasszal nagyon sok munkát kellett elvégeznem (szerződéses tanácsadóként hazai és külföldi projektek előkészítésén és megvalósításán fáradozok), így nem jutott energiám a blogomon teszteket közzétenni.

Ezután jött a nyár, ami munka szempontjából kicsit lazább volt, de ekkor meg eljött egy fekete betűs nap az audiofil zenekedvelők életében, a TIDAL július 24-én megpróbálta a szervereiről letörölni az összes (!) MQA technológiával rögzített zenei fájlt, ami szerencsére azért teljeskörűen nem sikerült, így még vannak fellelhető ritkaságok...

Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de az elmúlt évtized általam legjobbnak tartott digitális zenei technológiájának "tömegsírba rakása", mégha ez így kicsit túl drámaian is hangzik, bevallom őszintén kicsit depressziós időszakot okozott számomra és hiszitek, vagy nem hetekig sokkal kevesebbszer hallgattam zenét...

Számomra hihetetlen volt, hogy a világ legjelentősebb lemezcégei hatalmas munkával, időt és pénzt nem spórolva előállítottak több millió zeneszámot az angol szakemberek által szabadalmaztatott MQA technológiával, majd a TIDAL távzene (streaming) szolgáltató ezek mindegyikét közzé is tette, mi audiofil zenemegszállottak pedig nagy élvezettel hallgattuk meg az analóg zenére (hanglemezek) legjobban emlékeztető, a digitális zenei reprodukció eddigi csúcsát jelentő felvételeket.

Igaz, hogy a TIDAL előfizetési díja magasabb volt a legtöbb távzene szolgáltató havi díjánál (kb. 2-szeres árra gondoljunk), na de ezért sokkal többet is nyújtottak, mint a többiek (leszámítva a szintén kiváló hangminőségű QOBUZ-t, ami viszont itthon nem elérhető).

Tény, hogy az, hogy zseniális hangtechnikai szakemberek megalkotnak egy új technológiát az nem jelenti automatikusan azt, hogy az a pénzügyi modell, amit a technológia mellé tesznek (licensz díjak formájában) az életképes lesz hosszú távon. Ezért történhetett meg, hogy bármennyire is kiváló minőségűek voltak az MQA technológiával átalakított zenék - amit a leghíresebb hangmérnökök is lelkesen támasztottak alá - sajnos az MQA cég csődvédelmet kért maga ellen, majd a céget felvásárolta a kanadai Lenbrook csoport, amelyhez tartoznak a Bluesound, NAD, PSB és DALI márkák és ezt követően (2024. júniusában) bejelentették, hogy a HD Tracks-el (amelyik zeneletöltő weboldalként működik) létrehoznak egy új távzene (streaming) szolgáltatást az első hírek szerint még 2024. év végéig.

Számomra nyilvánvaló, hogy a kitűnő BluOS szoftver rendszer birtokában olyan távzene szolgáltatást kívánnak majd ajánlani, amelybe be tudják integrálni az eddig elkészült és a jövőben elkészítendő sok millió MQA technológiával rögzített zeneszámot. Azt már sejtjük/tudjuk, hogy 2024-ben nem érkezik ilyen szolgáltatás, de a többi zenei streaming szolgáltatónak is több időre volt szüksége egy ilyen szolgáltatás előkészítésére.

Legújabb információk 2025. január elején:

Egy szakíró interjút készített a korábbi MQA Ltd.-t vezető és az új tulajdonos által alapított Lenbrook Media Group vezetőjével Mike Jbara-val, aki nem tért ki a kérdések elől, hanem elég őszintén válaszolt.

A leglényegesebb információk:

- Lenbrook nem a HD Tracks-el közösen, hanem saját maga, egy külső partner segítségével hozza létre új streaming szolgáltatását, amelynek elnevezésére még a jövőben kerül sor,

- Ennél a szolgáltatásnál, amely várhatóan a májusi Müncheni High End Show-n kerül bemutatásra és az első naptól elérhető lesz a BluOS platformon (a NAD és Bluesound készülékek ezt az operációs rendszert használják) nem a mennyiségre, hanem a minőségre fókuszálnak, tehát ne várjunk 100 millió zeneszámot, mint más, már bejáratott streaming szolgáltatásnál. Azt a döntést hozták, hogy az új szolgáltatás csak MQA formátumú zenéket fog interneten lesugározni, tehát nem lesz egy zeneszámnak, vagy albumnak két verziója. Azt már én teszem hozzá, hogy ez azt jelenti, hogy az új streaming szolgáltatáshoz MQA kompatibilis hardverrel kell majd rendelkeznie az előfizetőknek. Ílymódon a szolgáltatás ára versenyképes maradhat majd.

Az MQA tehát tovább él és új technológiákkal is kiegészítik azt, amelyek egy szoftver frissítéssel a meglévő (nem MQA kompatibilis) eszközeinken a PCM zenei felvételek minőségének javításához használhatók majd!

Nagy várakozással tekintettem az MQA technológiát megalkotó team másik innovációja a korábban MQAir-nek elnevezett, az SCL6 többféle vezeték nélküli technológiával lesugározható max. 24 bit / 384 kHz-es felbontásra képes kodek megjelenésére. Voltak olyan hangok, hogy a LENBROOK cég elsősorban az SCL6 miatt vásárolta meg az MQA Ltd. céget és be is jelentették, hogy hamarosan piacra dobnak ilyen technológiával felszerelt fejhallgatókat, de ma még erre is várni kell, reméljük már nem sokáig...

A Jbara interjú szerint a Lenbrook által Airia-ra átkeresztelt kodek felhasználásával jó néhány új készülék lát majd napvilágot, amely nem csak vezeték nélküli fül-, és fejhallgatót jelent, hanem vezeték nélküli sztereó hangsugárzókat is.

Annyit még elmondanék a TIDAL szolgáltatásról, hogy az MQA fromátumú zeneszámokat MAX megjelölésű nagyfelbontású formátumra cserélték ki, amelyek meghallgatásához nincs szükség speciális (MQA kompatibilis) zenelejátszóra. Személyes tapasztalatom az, hogy habár a TIDAL MAX formátumú zeneszámai jobban szólnak a Spotify zenéinél, de egyértelműen gyengébb minőségűek, mint az MQA formátumú zenék. A TIDAL idén jelentősen csökkentette a díjait, az én esetemben a 6 személy zenehallgatását lehetővé tevő családi csomag árát 4500 forintról 2700 forintra, megpróbálva ezzel versenyképesnek maradni a konkurrenciával szemben, csakhogy a TIDAL már a kezdetek óta elsősorban az audiofilek, azaz a hangminőségre érzékeny zenekedvelők kedvenc szolgáltatója volt, és arra is büszkék lehettünk, hogy amikor a sok-sok híres zenész (Jay Z-vel az élén) megvásárolta a svéd-norvég tulajdonú céget, akkor azt ígérték, hogy a zenészek magasabb jogdíjban részesülhetnek, mint például a "híresen" keveset fizető Spotify-tól.

A TIDAL életében történt egy szerény véleményem szerint tragikus fejlemény, amikor a Twitter alapító amerikai milliárdos Jack Dorsay 2 évvel ezelőtt megvásárolta a TIDAL többségi tulajdonrészét.

Dorsay a TIDAL-t mindig is csak egy befektetésnek kezelte, és nem törődött azzal, hogy mit gondolnak az audiofilek, akik többsége levelet írt a TIDAL-nek kérve, hogy a jövőben is meghallgathassák az MQA formátumú zenéket és sokáig úgy tűnt, hogy kérésük meghallgatásra is talál, de végül az MQA zenék többségét letörölték nem kis szomorúságot okozva ezzel a technológia csodálóinak.

Az előfizetési díj felére csökkentése egy a korábbinál gyengébb minőségű szolgáltatásért hasonlóan botor cselekedet, mintha a NETFLIX-től kapnánk egy e-mailt, hogy nagyszerű hírünk van az Ön számára: 2025. januártól a korábbi előfizetési díj felét kell csak fizetnie, amiért a korábbi (4K felbontású HDR, térhangzású) tartalom helyett 720p felbontású képminőséget és sztereó hangot kapnak majd, de higgyék el az bőven élvezhető lesz az Önök számára 😌

Ez év vége felé Dorsay már arról beszélt, hogy a TIDAL-nél úgy kellene majd dolgozni, mintha egy stratup (kezdő cég) lenne. Egy ilyen nyilatkozat már előre vetíti annak lehetőségét is, hogy a TIDAL a csőd szélére kerül majd, ami tekintetbe véve, hogy az MQA "hosszú kések éjszakáját" követően elég sokan felmondták az előfizetést annyira nem meglepő, de bevallom őszintén nagyon sajnálnám, ha ez a korszakos szolgáltatás megszűnne egy érthetetlen koncepció következtében...

Ami engem illet az első döbbenetet követően azért fokozatosan visszatértem a jó zenékhez és a rendszeres zenehallgatáshoz, de ősszel négy képzést kellett megtartanunk cégtársammal, ami 16 előadást jelentett és sok-sok új előadás megírását, tehát megint nem maradt időm a készülékek tesztelésére.

Azért végül úgy döntöttem, hogy a szokásos év végi legjobb készülékek bejegyzésemet idén is megírom, legyen ez egy új kezdet és remélem, hogy vissza tudok majd térni a kedvenc hobbimhoz és be tudok számolni a zenehallgatási szokások, lehetőségek és a készülékek ajánlásához....

2024. sok szempontból nem volt ideális az audio készülékgyártók szempontjából. Ennek sokrétű okai vannak, ezek közé tartozik a legnagyobb európai országok gazdaságainak gyengébb szereplése, amelynek okai az ukrajnai háború következményei, a húzó ágazatok (például autógyártás) nehézségei, az emberek gondolkodásának megváltozása, amely abba az irányba mutat, hogy még a zenei eszközökre sokat költő audiofilek is inkább abban gondolkodnak, hogy a pénzüket megújuló energia eszközök (napelem, hőszivattyú) vásárlására költsék és nem feltétlenül egy sokadik audio eszközre.

Azért a gyártók idén is elég sok érdekes készüléket dobtak piacra és egyre jellemzőbb, hogy még a prémium gyártók is a tömegigények felé mozdultak el. Ez megfigyelhető volt a MOZEL-ek (az általam korábban audió készülék kategóriákra kreált elnevezések meghatározásait egyrészt itt, másrészt pedig itt olvashatjátok), angol elnevezése DAP piacán, például a Shanling M0 Pro, vagy Hiby R4, vagy a hordozható USB-s lejátszó-k között a csak 109 $-ba kerülő ONIX Apha X1I, de a tendenciát jelezte az is, hogy a korábban a drágább árkategóriában "játszó" Nagybányai Meze cég is piacra dobott egy (kitűnőnek mondott) - belső füles-t, a "mindössze" 159 €-ba kerülő Alba-t.

Azért jó néhány nagynevű gyártó továbbra is kínál drága audió készülékeket, de ahogy korábban is, most is igyekszem a megfizethető árú és magas minőségű zenehallgatást lehetővé tévő készülékeket bemutatni, néha azért megemlítve azokat is, amelyek megvásárlásához komolyabb anyagi források kellenek.

Nyilván ahogy bennem is, úgy másokban is felvetődött már, hogy ha elutazunk valahova, miért kell egy audiofilnek magával vinnie a szokásos mobil telefonját és ha kiemelkedő minőségben akar zenét hallgatni, akkor ezen felül egy MOZEL-t (DAP), vagy egy másik hordozható készüléket?
Miért nem dobnak piacra egy olyan mobiltelefont, amelyik képes minden ma használt funkcióra (mint telefonálás, fotó készítés, internet böngészés, vezeték nélküli zenelejátszás, stb.) plusz ezek felett még szükségtelenné teszi a hordozható zenelejátszónkat, mivel magába a mobiltelefonba beépítették azt a digitális technológiát (DAC-ok, és egyéb hangminőségjavító elektonikák), amellyel akár vezeték nélkül, akár vezetékesen olyan minőségben tudunk hallgatni zenét, amely vetekszik a jobb MOZEL-ek (DAPs) hangminőségével.

Ilyen készüléket akár a "végtelen" források felett rendelkező Apple, vagy Google, de akár a Xiaomi, vagy a Huawei is készíthetett volna, de - talán nem véletlenül - egy feltörekvő kínai audió cég a Moondrop dobott piacra egy ilyen készüléket:

Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében

Moondrop Miad One készülék, amely dupla Cirrus Logic DAC-ot,
3,5 és 4,4 mm-es kimeneteket kínál 399 $-os áron,
tehát egy középkategóriás MOZEL (DAP) áráért.

Kár, hogy mint telefon (gyenge kamera és Google Maps hiánya miatt)
nem vetekszik a jobb mobilok képességeivel, zenelejátszónak viszont kiváló!

Pont az ilyenfajta innovatív megoldásokat hiányoltam az idei évben. Azért még egy innovatív készüléket meg kell említenem, a Fiio BT11 kisméretű, a legújabb 5.4-es Bluetooth szabványt tudó eszközt, amelyet szinte mindenki tud használni egy WINDOWS PC / laptop USB C aljzatához csatlakoztatva, és ami a legérdekesebb, hogy akik megvették az újabb iPhone-okat (iPhone 15 és 16), amelyeknek már USB C csatlakozójuk van, ők is élvezhetik a BT11 meglepően jó hangminőségét (LDAC kodek használatával!).

A BT11 a legújabb iPhonokat és a WINDOWS PC-ket audió lejátszókká

képes varázsolni. Az iPhone-oknál egyedül használható AAC kodek
hangzása egyértelműen gyengébb, mint a SONY által kifejlesztett LDAC,
de mostantól a kis kütyüt csatlakoztatva remek hangminőséget élvezhetünk

Annak ellenére, hogy a FIIO a rájuk nagyon nem jellemző módon kvázi félkész állapotban dobta piacra ezt a készüléket idén októberben, ami azt jelenti, hogy a hardver kész és elképesztően sokat tud, az LDAC mellett több más nagyobb bitrátájú Bluetooth kodeket, köztük a Qualcomm aptX Lossless (veszteségmentes, CD minőségű) vezeték nélküli technológiáját is magában foglalja, de a szoftverfejlesztéssel még nem voltak készen. Azt igérik, hogy nagyon hamarosan (várhatóan 2025. januárban) egy program frissítés révén a készülék teljes funkcionalitása elérhető lesz. Meglátjuk. 😘

Amúgy ez az aptX Lossless technológia ma még elég kevés zenekedvelő számára elérhető, mivel a technológiával nem kompatibilisek (még?) az Apple, Google, Samsung, Xiaomi, Huawei, LG, Motorola, tehát a legismertebb mobiltelefon gyártók készülékei (!)

Mindenesetre a fiamnak vettem egy 20 ezer forintba kerülő ilyen készüléket, mert ő elsősorban a notebookján dolgozik és van egy 1More Sonoflow LDAC képes vezetéknélküli fejhallgatója, amelyen a notebookról alapból hallható hangnál lényegesen jobb minőségre képes a BT11.
Erről magam is meggyőződtem a saját 1More Evo fülbejátszóm segítségével. Azt azért mindenkinek tudnia kell, hogy a WINDOWS alapból képtelen lejátszani az LDAC kodeket (a WINDOWS 10 SBC és aptX, míg a WINDOWS 11 SBC, aptX és AAC kodekek lejátszására képes.

Ahhoz, hogy élvezni tudjuk egy WINDOWS alapú számítógépen a legjobb hangminőséget biztosító LDAC-ot, meg kell vásárolnunk egy Alternative A2DP Driver-t 5,99 $-ért, amelyet a gépünkre telepítve és a BT11-t bedugva az egyik USB (A, vagy C) csatlakozóba (USB C - USB A átalakítót ad a Fiio a csomagban), majd a fülbejátszó-nkat, vagy vezeték nélküli fejhallgatónkat (miután kikapcsoltuk a szobában minden készülék Bluetooth funkcióját) a BT11-hez közelítve azon a párosítás üzemmód kék-piros színei helyett hirtelen megjelent egy a trópusi tengerek türkizkék színére emlékeztető szín (a FIIO hivatalos tájékoztatójában ezt fehérnek mondják, de nem az), amely az LDAC kodeket jelzi. Ezt követően néhány napig bejárattam a BT11-et, majd mind a 1More EVO-val, mind az általam használt iFi Go blu vezetéknélküli lejátszó + Vorzüge "Püré" hordozható erősítő + Meze 109 Pro nyitott, dinamikus fejhallgató hordozható zenelejátszó rendszerrel meghallgattam a TIDAL WINDOWS alkalmazásáról jövő hangot (a megvásárolt A2DP-t LDAC-ra állítva) és lássunk csodát számítógépről még nem hallott kiváló hangminőségben élvezhettem a zenéket. Egy Kaleo felvételt még YouTube-on is meghallgattam és a zene és annak meglepően jó minősége mosolyt csalt az arcomra 😍.
A BT11 tehát már ma is nagyszerű hangminőséget produkál és ha szoftveresen is továbbfejlesztik majd, akkor ezért az árért mindenkinek nagyon ajánlom...

Most pedig annak ellenére, hogy ahogy azt már említettem idén elég kevés készüléket tudtam tesztelni/meghallgatni mégis közzéteszem az általam idén legjobbnak tartott készülékek listáját, kategóriánként bemutatva a dobogósokat.

A Fiio idén valósággal ontotta a jobbnál jobb készülékeket mind a hordozhatókat, mind az asztaliakat.

A Fiio minden évben konkurenciát teremt saját magának, legjobb példa erre az M23 MOZEL, 750 $-os (itthon 330 ezer forint) jóval kedvezőbb ára ellenére több területen is jobban teljesít, mint a jóval drágább M15S (420 ezer forint). Az M23 mellett a Fiio jónéhány bátran ikonikusnak nevezhető készüléket dobott piacra idén, például a BTR 17 légzene játszót, (Bluetooth player), vagy a K19 asztali DAC / fejhallgató erősítőt és az R9 streamer - DAC - fejhallgató erősítőt. 
Szerintem idén vitathatatlanul a Fiio tette le a legtöbbet az asztalra.

Az iBasso kínálata ugyan korlátozottabb a Fiio-énál, de amire koncentrál (kis-, és nagyméretű DAC/fejhallgató erősítők és MOZEL-ek), abban kiváló készülékeket alkotott, mint a nálam is dobogós DC Elite, vagy D16 TAIPAN, vagy MOZEL (DAP) vonalon a DX 170 és DX 320.

A Topping - mint az elmúlt években mindig - ezúttal is sok díjat zsebelt be az asztali DAC-okért (digitális - analóg átalakító) és fejhallgató erősítőiért, mint a D90 III és a D50 III DAC-ok és az A50 III erősítő.

Az iFi-t idén azért nem tettem be a legjobb három készülékgyártó közé, mert a korábbi éveknél jóval kevesebb készüléket dobott piacra, amiket viszont bemutatott, azok minősége továbbra is kiemelkedő, mint a Go bar Kensei, amelyiknek a hangminősége egy néhány évvel ezelőtti asztali készülék hangminőségével vetekszik.

A 450 $-os iBasso Elite nagyon hasonló szintet hoz zenei minőségben, mint a Go bar Kensei, de ez utóbbit azért tettem az első helyre, mert korábban teszteltem az eredeti Go bar-t, amely már kiváló hangminőségre volt képes, a 450 $-os Kensei változat pedig ezen még csak javított.

A Fiio KA17 hangminősége kismértékben elmarad ugyan az első két helyezettétől, de nagyon jó teret jelenít meg és sok funkciót tud. Azért azt mindenképpen meg kell említenem, hogy a KA 17 ára jóval kedvezőbb a két vetélytársánál (150 $!), úgyhogy ár-érték arányban kiválóan teljesít.

Tavaly a Shanling H7-est választottam az év legjobbjának, azóta a Shanling piacra dobta a H5-t, majd a még kisebb H2-es készüléket is. Ez utóbbi idén a bronzérmes pozícióba került, mivel 170  $-os elképesztően jó áráért (itthon 80 ezer forintba kerül) nagyon komoly funkcionalitást és kifejezetten szép és kisméretű formát kínál, amely valóban hordozhatóvá teszi.

Idén is második pozícióba tettem a Fiio nagyszerű Q15-ös készülékét, amely ha összehasonlítanánk egy 10 évvel ezelőtti asztali készülék hangjával, minden túlzás nélkül kenterbe verné azt. Mivel a Q15 tavaly év végén jelent meg és a vevők többsége 2024-ben juthatott hozzá, jogos, hogy az idei dobogóra is felférjen. A Q15 különösen a vezeték nélküli hangzásával lépett szintet a korábbi "közép kategóriás" készülékekhez képest és ha ehhez hozzávesszük, hogy a Fiio új készülékeinek egy része már tudja a legújabb 5.4-es Bluetooth szabványt és a Snapdragon Sound (Qualcomm által kifejlesztett) specifikációt, amely lehetővé teszi az aptX Lossless zenelejátszást, először kínálva CD minőségű, veszteségmentes lejátszást vezeték nélkül (!), akkor el lehet képzelni, hogy a vezeték nélküli hangzás még a tavalyi modellekhez képest is javult.

Az idei év egyértelműen legjobbnak tartott nagyméretű USB-s lejátszója az iBasso D16 TAIPEN, amelynek ára ugyan 1500 $ (itthon 660 ezer forint), ami azért már nem nevezhető olcsó készüléknek, mégis ez a hordozható készülék hangminőségben egyértelműen egy jobb asztali készülék minőségét hozza, tűpontos (holografikus) térleképezéssel, sok életszerű részlettel, méretéhez képest elképesztő hangminőséggel. Amire vigyázni kell az az, hogy a D16 a legnehezebben meghajtható fejhallgatók által igényeltnél kisebb kimeneti jelszintet kínál.

 A Fiio évek óta magának állít konkurrenciát, ami egyértelműen azt jelenti, hogy egy drágább korábbi készülékét egy évvel később a régebbi modellnél jobb hangminőségű és annál olcsóbb készülékkel egészítenek ki. Nem kérdés, hogy a vásárló melyiket fogja megvenni...

Az M23 kiemelkedően jó hangminőségű készülék, fantasztikus specifikációval. Hiába a Fiio az elmúlt évtizedben megtanulta hogyan kell megalkotni egyre jobb és később ikonikussá váló készülékeket. 

Ami igaz, hogy a 330 ezer forintos vételár egyesek számára már manapság túl sok(k), de nekik is kínál alternatívát a 250 $-ba kerülő Hiby R4, amelynek hátlapja futurisztikus, de egy manapság szerénynek mondható árért nagyon komoly funkcionalitást kínál, és nagyon jó távzene (streaming) lehetőséget.

Hangminősége vetekszik a sokkal drágább készülékekkel.

Listám harmadik helyére a jóval drágább (2000 $-os) Hiby R8 II készüléket tettem, amely olyan zenebarátoknak készült, akik mélyebben a zsebükbe tudnak nyúlni és akik nem akarnak semmilyen kompromisszumot felvállalni. Az R8 II a Hiby saját DARWIN-MPA DAC technológiáját használja, közel egy teljes napig működik feltöltött akkumulátorral és még MQA kibontásra is képes (amúgy érdekes, hogy a Hiby R4 is MQA kibontó, míg az M23 teljes MQA dekódolásra képes, vagyis a nagy gyártók nem gondolják úgy, hogy az MQA technológiára a jövőben már nem lesz szükség...)

Hangminősége állítólag szenzációs, de ugye ezt ma már ebben az árkategóriában el is lehet várni (?) 😋

Kétség nem fér hozzá, hogy ennek a kategóriának a győztese az idei év egyik legjobb audió készüléke a Fiio BTR17, amelynek megalkotásakor a Fiio lehet, hogy elgondolkodott a saját korábbi koncepcióján (Q7), vagyis azon, hogy a vevők nem biztos, hogy hajlandók egy féltégla méretű, 60 dkg súlyú készüléket cipelni magukkal, ha a legújabb technikákat be lehet építeni egy 16 x 41 x 87 mm-es, kicsit több, mint 7 dkg súlyú kisméretű készülékbe. Mindezt két új fejlesztésű ES9069Q DAC chippel, és olyan 16 magos XMOS technológiával, amely teljes MQA dekóderként (is) funkcionál.

A készülék 130 dB-es jel/zaj viszonyra képes, amelyet még sokkal nagyobb és drágább készülékek egy része sem tud.

A BTR17-be beépítettek két db. a KA17-ben és az M23-ban is használt THXAAA 78+ továbbfejlesztett erősítőt is. Akik korábban olvasták a blogomat tudják mennyire szeretem a THX erősítők hangját, amelyre rendesen "rá lehet kattanni". 😍

A kimeneti jelszint a 3,5 mm-es asszimetrikus (single ended) kimeneten 32 Ohm-on 280 mW, míg a 4,4 mm-es szimmetrikus (balanced) kimeneten 650 mW (!) csatornánként, akkor, amikor egy USB (áram)forráshoz csatlakoztatjuk a készüléket (ez lehet egy notebook USB csatlakozója is)!
Ilyen jelszint bőségesen elegendő a legnehezebben meghajtható fejhallgatók és belső füles-ek használata esetén is.

Ezeket az elképesztően fejlett technológiai elemeket nem öncélúan alkalmazta a Fiio, hanem azok - mint a jelenlegi Liverpooli focicsapat - csapatként is remekül együttműködnek és egy 200 $-os (itthon 100 ezer forintba kerülő) készülékről olyan hangminőséget hallhatunk, amely néhány éve elképzelhetetlen volt egy ilyen kis méretű audió lejátszó esetében.

Második helyre az iFi asztali Bluetooth lejátszóját a ZEN Blue 3-at tettem, amely egy nagyon korszerű Bluetooth chipet és egy DAC-ot is tartalmaz, és amelyhez már csak egy otthoni erősítőt és hangfalakat, vagy egy fejhallgató erősítőt (pélrául iFi ZEN CAN 3) kell csatlakoztatni és máris meglepően tiszta és élvezetes zenei minőséget hallgathatunk. A ZEN Blue 3 a Fiio BTR17-hez hasonlóan szinte minden Bluetooth kodeket képes lejátszani (beleértve az LDAC-ot és az aptX Lossless-t is).

Ezért a kitűnő készülékért 300 €-t (itthon 157 ezer forintot) kell kifizetni.

A fejhallgatós fórumokon komoly vita alakult ki arról, hogy vajon tekinthető-e kész terméknek a Fiio BT11, ezért én is hetekig hezitáltam azon, hogy megvegyem-e azt karácsonyra. Mások kevésbé hezitáltak, mivel az importőrtől végül az utolsó elérhető darabot sikerült megszereznem karácsony előtt. 😀 A Head-Fi fórumon december közepén 2 héten belül ígérték a firmware frissítést, amely a problémák (például Android telefonhoz való csatlakozás hibái) többségét megoldaná és később a készülék egy újabb szoftver verziója majd képes lesz az aptX Lossless kodek lejátszására is, feltéve hogy van olyan forrásunk, amelyről ilyen fájlok lejátszhatók.

Bevallom én ha tehetem elsősorban a saját fülemnek hiszek és ami tény, néhány napos bejáratás után a BT11 notebook-ról, vagy PC-ről korábban általam soha nem hallott remek hangminőséget produkált LDAC használatával, úgyhogy aki az életének egy jelentős részét egy Notebook társaságában tölti, (néha azért javaslom, hogy élő emberekkel is kommunikáljunk 😄) ők nagyon fogják élvezni, hogy az Android rendszerű telefonjuk és vezeték nélküli fejhallgatójuk / fülbejátszó-juk együttműködéséhez nagyon hasonló hangminőséget élvezhetnek a számítógépükről is, akár egy videó lejátszásakor, akár egy játék során, vagy egy távzene (streaming) szolgáltatás igénybevételekor.

Mivel ilyen méretű kütyüről ilyen hangminőség vezeték nélkül példátlan, ezért a hibái ellenére is dobogós helyet érdemel nálam a BT11.

Idén megpróbáltam kiválasztani a legjobb minőségű fülbejátszó-kat (TWSs). Minden relatív, hogy mit jelent az, hogy megfizethető, hiszen 370 $ nem kevés pénz egy ilyen készülékért (a saját 1More EVO fülbejátszó-mat 99 $-ért vásároltam 2 éve, de figyelem ha valaki most akar ilyet venni, akcióban az eddigi legalacsonyabb árért veheti meg!), de az amerikai Noble cég egészen különleges meghajtókat kínál ezért a pénzért, egy 6,5 mm-es dinamikus és egy úgynevezett xMEMS piezo szilikon meghajtóval szerelt hibrid rendszert, amelynek részleteibe most nem mennék bele, akiket a részletek érdekelnek elolvashatja itt. Ami a lényeg, hogy a Triumph nevéhez hűen legyőzi a konkurrens termékek hangminőségét és a strandon, vagy a szálloda medencéje mellett is audiofil hangzásra vágyóknak kb. 150 ezer forintért megadja azt, amire annyira vágytak. Ki ki döntse el, hogy hajlandó-e ennyit áldozni a zenei minőségre...

Mindenképpen meg kell említenem, hogy több tesztoldal is a 650 $-ért kínált Noble Fokus Apollo-t választotta az év legjobb vezeték nélküli fejhallgatójának.

A japán - elsősorban nagyszerű fejhallgatóiról ismert - Final cég legújabb terméke szintén kiváló hangminőségre képes, igaz ezért már 400 $-t kell leszurkolnunk. Ezért a korábbi modellnél jobb zajcsökkentésre képes, több finom részletet megjelenítő igazi high end készüléket élvezhetünk.
Nem tudom megállni, hogy be ne idézzem a ZE8000 MK2-t a nemzetközi árnál olcsóbban (!) kínáló hazai forgalmazó ismertetőjének egy mondatát:
"Ahogy a Final többi szériájában is a 8000-es szám a csúcsot jelképezi, ez a szám a ZE sorozatban is az innovációnak, a határok megkérdőjelezésének, a lehetetlen megvalósításának, a végső mérföldkövek szinonímájává vált." Lám-lám a marketingesek költői vénája hogy előtört... 😊

Azért ez a filozófia jellemző a japánokra, gondoljunk csak arra, hogy a 2. világháborút és az atombombák ledobását követően két évtizeddel a háborúban vesztes Japán már tranzisztoros rádiókat állított elő a világon először...

Nem is az a lényeg, hogy hogyan akarják eladni a készüléket, hanem annak a tesztelők által visszaigazolt remek hangminősége.

A 300 $-os Sennheiser Momentum True Wireless 4 kényelmes viselet a fülben, miközben nagyszerű hangminőséget hallhatunk és a működése teljesen hibamantes. Fentieken túlmenően nagy kapacitású akkumulátorával hosszú ideig élvezhetjük a zenét kiválóan működő zajcsökkentő rendszerrel, vagy anélkül.

A dinamikus fejhallgatók kedvelői számára nem mondhatjuk, hogy igazi készülék esővel kedveskedtek a gyártók, de a kisebb kínálat egyben megkönnyíti a legjobb készülékek kiválasztását is.

Szinte minden tesztoldal egyetértett abban, hogy az év legjobb dinamikus fejhallgatója az Austrian Audio the Composer volt. Ránézve a készülékre nem állítom, hogy ez a valaha volt legszebb formatervű készülék. Nekem személy szerint a román Meze Audio fejhallgatóinak formaterve tetszik a legjobban, de ez egyéni és szubjektív vélemény. Aki erről a fejhallgatóról többet szeretne megtudni itt olvashat róla.

A nemzetközi ára 2500 $, amely közel 1 millió forint. Lehet, hogy meglepő, hogy egy ilyen drága készüléket jelöltem meg az év legjobbjának, de ebben szinte minden szakember egyetértett.

A tesztelők szerint nagyon természetes mélyhangok jellemzik és nagyon kényelmes viselet is.

A már említett MEZE Audio Nagybányai cég idén elég kevés új fejhallgatóval jelentkezett (Liric II és 105 AER), viszont ezek nagyszerűen sikerültek. Az első MEZE fejhallgatóm a blogomon sokat emlegetett - 100 ezer forintért vásárolt - 99 Classics volt, amelynek mind a formatervezése, mind a hangzása messze kiemelkedett a kategóriájából. Néhány éve már a cégalapító Antonio Meze is beismerte, hogy a cég ráfizet a 99 Classics 300 €-s árára, de mivel ez a modell alapozta meg a cég világsikerét, ezért mind a mai napig nem változtattak az árán (!). Amikor megvettem a zseniális hangzású 109 Pro fejhallgatómat, akkor tudtam, hogy annak árába beépítették a 99 Classics veszteségét, de a 800 €-s áráért még így is egy olyan fejhallgatót kaptam, amelynek 1000 € alatt nincs igazi versenytársa.

A 109 Pro nyitott rendszerű, míg a 99 Classics zárt rendszerű fejhallgató.
2024-ben a Meze kedvezni akart azoknak a vevőknek, akik szeretnének egy megfizethető nyitott rendszerű fejhallgatót vásárolni és piacra dobta a 105 AER típust 400 €-ért (!!!).
2024-ben egy MEZE nyitott rendszerű, dinamikus fejhallgató 400 €-s áron, na erre minden fejhallgatós zenehallgatást kedvelő felkapja a fejét. A készülék formaterve - mégha a színe fekete is - elképesztően szép, bárkinek a fején meglátja ezt valaki tágra nyílt szemekkel néz majd rá. Engem Gaudi Sagrada Familia templomának belső szerkezetére emlékeztet, amelyet mindenkinek (aki teheti) látnia kell!

Ennél is lényegesebb, hogy állítólag a hagminősége nem áll messze a kétszeres áron kínált 109 Pro hangzásától, ami mindent elmond róla. Azt azért mindenkinek tudnia kell, hogy egy nyitott rendszerű fejhallgatóval egy repülőn, vagy vonaton nem igazán lehet zenét hallgatni, mert azt mások is hallják, és nem biztos, hogy nekik is ugyanolyan a zenei ízlésük. 😘

A szemeket ugyan nem vonzza olyannyira, mint a 105 AER, de hangzásában igencsak kitűnő a Sennheiser új HD620S típusmegnevezésű dinamikus fejhallgatója, amely a sokak által kedvelt 600-as széria legújabb tagja. Ennek a zárt rendszerű fejhallgatónak a nagy előnye, hogy lényegében bármely hordozható, vagy asztali forráskészülékkel párosítható, azaz nem túl érzékeny a kimeneti jelszintre.

A tesztelők még kiemelik a kiváló szub-basszus hangzását is.

Idén a szakírók többségénél a Dan Clark Audio (korábban Mr. Speakers) fejhallgatói számos díjat érdemeltek ki, köztük az 1000 $-os árú Noire X zárt rendszerű síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatóról is ódákat zengtek, de a legtöbb elismerést a 2000 $-ért kínált E3 kapta. Azt emelték ki az E3 kapcsán, hogy sokkal nagyobb teret képes megjeleníteni, mint a zárt rendszerű fejhallgatók többsége és a dinamikus hangolása révén rendkívüli élményt nyújt vele a zenehallgatás.

Szerencsés embernek gondolom magam, mivel kedvenc fejhallgató gyártóm a Nagybányai Meze Audio összes fejhallgatóját módom volt meghallgatni. Nem tagadom, hogy a legnagyobb kedvencem a legdrágább modelljük a ma már sajnos 1,5 millió forintba kerülő Elite.

2016 és 2022 között a Meze 99 Classics zárt rendszerű, dinamikus fejhallgatóval hallgattam zenét és nagyon szerettem. 2022-ben vásároltam meg a jelenleg is használt Meze 109 Pro nyitott rendszerű, dinamikus fejhallgatót, amelyre nem túlzás a szenzációs jelző, különösen amióta a Meze PCUHD réz prémium kábellel hallgatok vele zenét.

2022 júliusában teszteltem az eredeti Meze Liric síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatót és habár nagyon kellemesen szólt, mégis ez volt az egyetlen olyan Meze termék, amellyel kapcsolatban voltak fenntartásaim, mivel a formatervezése nem volt olyan szép, mint a többi készüléké és ha levettem a fejemről, furán oldalra bicsaklott a szerkezet.

A Meze nemrég jelentette meg a Liric II modelljét, amelynél már egy sokkal szebb, fabetétes kivitelt terveztek. A 2000 $-os készülék a szakírók szerint jelentős minőségjavításon ment át, az egyik legkényelmesebb fejhallgatónak írták le és nagyon magas pontszámot adtak neki. Tudom, hogy 700 ezer forint nem kevés pénz egy fejhallgatóért, de aki nem tudja / nem akarja megfizetni az Empyrean II 1,2 milliós árát, vagy az Elite 1,5 milliós árát, az ő számára a Liric II bizonyára nagy élményt jelenthet, feltéve, hogy szereti a sík mágneses fejhallgatók természetes hangzását.

Az első két helyezett árához képest szinte "nevetséges" 400 $-ért adják az Audeze MM-100-as nyitott rendszerű fejhallgatóját, amelynél a tesztelők azt emelték ki, hogy kiválóan képes közvetíteni a lejátszó berendezés minőségét, különösen akkor, ha szimmetrikus (balanced) kábellel használjuk.
Ezért a pénzért jó minőségű síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatóból nem sok kapható manapság.

Általánosan elterjedt szakírói vélekedés alapján már sok éve a világ legjobb fejhallgatójának a HIFIMAN SUSVARA-t emlegetik, amelyet 6000 $-ért lehetett megkapni. Ehhez képest a HIFIMAN mind árban (8000 $), mind minőségben még képes volt rátenni egy lapáttal.

Ez a készülék még a gazdag audiofilek számára is a plafont jelenti, állítólag lélegzetelállító felbontást, hihetetlen sok finom részletet megjelenítve és talán ez a készülék képes a hallgatót a legközelebb vinni az élő zene varázsához, megérintve a lelkünket.

A fent díjazott Meze Liric II 2000 $-os árához már csak 300 $-t kell hozzáadni és máris megvásárolhatjuk (erősítővel együtt!) az elektrosztatikus HIFIMAN Mini Shangri-La fejhallgatós rendszert, igaz mire a készülékek Magyarországra érnek, már 1.150.000 forintot kell fizetnünk érte. 😌

Aki meghallgatta ezt a rendszert azt mondta, hogy a hangzása lineáris, gyors, dinamikus, zenei, részletező, miközben a készülék könnyű és nagyon kényelmes. Állítólag a high end készülékek között ez ma a legjobb ár-érték arányú fejhallgató rendszer!

Végül nálam a harmadik helyezett a 4000 $-ért megvásárolható Abyss Diana DZ. A Diana fejhallgatókat a gyártó kvázi hordozható modelleknek szánta és minden évben kijön egy újabb modellel. A DZ-re jellemző tulajdonságok: az életszerű hangszíne, a kiváló térleképezés, a markáns mélyhangok és élő magashangok, és a rendkívüli kényelem, amikor a fejünkre helyezzük. Azért azt tudnunk kell, hogy egy ilyen szuper prémium fejhalgatóhoz kell szereznünk egy komolyabb forráskészüléket és fejhallgató erősítőt is, hogy megmutassa tudása legjavát.

A WIIM cégről, mint a legjobb feltörekvő audió készülékgyártóról a tavaly év végi bejegyzésemben írtam. Előfizetek az iPad-emen az angol HI-FI News szaklapra, amely ez év végén (is) közzétette az év szerintük legjobb HI-FI készülékeit. Ez az újság inkább a drágább kategóriájú készülékeket teszteli, ritkábban de előfordulnak azért a tesztek között megfizethetőbb készülékek is.

Az év legjobbjai között - nem meglepő módon - ott volt a Wiim Pro Plus készülék is, amely jelenleg 219 Ł-ba kerül (figyelem, itthon nagyon jó áron kapható 80 ezer forintért!). Korábban elolvastam a készülék tesztjét is és bizony tágra nyílt szemmel láttam, hogy ennek a készüléknek a tesztelők olyan pontszámot adtak, amelyet csak a 10 ezer Ł feletti készülékek szoktak kapni. Az amerikai székhellyel rendelkező, Kínában a Linkplay cég által gyártott WIIM készülékek árukat meghazuttoló minőségű zenei élvezetet okoznak. A Pro Plus egy hálózati lejátszó (WIFI és Ethernet kapcsolattal), valamennyi távzene (streaming) szolgáltató elérhető rajta, ahogy a helyi hálózaton tárolt zenéink is és Roon kompatibilis (ez a ma elérhető egyik legjobb zenei szoftver). Mivel magán a készüléken elég kevés dolgot lehet szabályozni, azt egy WIIM Home mobil alkalmazás segítségével irányíthatjuk, amely állítólag az egyik legjobb a piacon. Ez a funkcionalitás önmagában is meglepő ilyen alacsony árért, de a készülék ennél sokkal többet tud, állítólag kifejezetten szépen zenél messze felülmúlva a saját árkategóriáját. Számomra nem kérdés, hogy ennyi pénzért ilyen tudású és hangú készüléket kínáló cég sikerre van ítélve és ezt én a kategória első helyével díjazom.

109 $-ért az ONIX Aplha X1I meglepően jó hangminőségre képes, miközben egy kisméretű USB lejátszóhoz képest még a kimeneti jelszintje is nagyon jó, lehetővé téve elég sok fejhallgató és belső füles csatlakoztatását.

Habár sokan azok közül, akik már megvásárolták vitatni fogják a döntésemet, hogy díjaztam a nagyon kis méretű Fiio BT11 Bluetooth adaptert, mivel az ma még nem képes a gyártó által ígért teljes funkcionalitásra, de amit a saját fülemmel hallottam egy számítógépről, az nagyon meggyőző volt, amikor a BT11-et összekötöttem a saját hordozható zenelejátszó rendszeremmel, amelynek forráskészüléke az iFi Go blu az MQA zeneszámok TIDAL-ről történt eltávolítása óta először élveztem igazán a zenehallgatást, annyira szépen, természetesen szólaltak meg kedvenc zenéim, szóval ne becsüljük alá ezt a kis kütyüt, elképesztő amilyen technikát ebbe belepakolt a Fiio és nagyon bízom abban, hogy néhány héten belül az ígéreteknek megfelelően megjön rá a firmware frissítés, amivel a teljes funkcionalitás elérhetővé válik és a hibák megszűnnek. Na akkor jó eséllyel magamnak is fogok venni egy BT11-et.😉

A lengyel HEM cég által gyártott DAC-ok és fejhallgató erősítők az utóbbi években világszerte óriási elismerést vívtak ki maguknak kezdve az OOR erősítővel, kiegészítve a HYPSOS tápegységgel. Később piacra dobták a WANDLA DAC-ot és az ERCO DAC/fejhallgató erősítőt amelynek továbbfejlesztett változatát díjazom most. Az új változat ára 1800 $, amely alapján akár a high end kategóriába is sorolhatnánk, de sokak szerint ilyen hangminőséget nyújtó, az emberi énekhangokat ennyire természetesen megszólaltató és ennyi érzelmet kiváltani képes készülék, amelyhez akár a legdrágább fejhallgatók is játszva csatlakoztathatók csak az ERCO 2 árának többszöröséért kapható manapság, így ár-érték arányban ez ma az egyik legjobb készülék.

Ha a Fiio BTR17-re azt mondtuk, hogy csúcstechnikát építettek a viszonylag kis dobozba, akkor mit mondjunk a K19 műszaki tartalmáról. Nos mindenből a csúcs került bele, mint a 8 csatornás ESS gyártmányú DAC, a szintén 8 csatornás THX AAA 788+ erősítő, amelynek 32 Ohm-on a csatornánkénti kimenő teljesítménye 8000 mW, amelyre bátran kijelenthetjük, hogy ember még nem gyártott olyan fejhallgatót, amit ez a "szörnyeteg" nem tud meghajtani. A teljes MQA dekóder és az LDAC képes Bluetooth chip már csak hab a tortán. Ezek alapján egy még dollárban is ötszámjegyű árcédulára számíthatnánk, de a valóságban ez az elképesztő tudású és kiváló hangú készülék "mindössze" 1.350 $-ba kerül (itthoni ára 550 ezer forint), szóval aki nem elégszik meg az átlagossal, hanem egy korábban csak zenei stúdiókban használt szintű készülékre vágyik ő bátran vegye meg a K19-et.

Az iFi cég ebben az évben kicsit visszavett a korábban megcsodált (néha nem is igazán értett) tempóból és kevesebb készüléket jelentetett meg, viszont az általam is használt és nagyra tartott irodai, vagy otthoni használatra tervezett ZEN széria 3.verziója során kibocsátott minden készülék nagyon nagy elismerést kapott a szakíróktól, beleértve a ZEN DAC 3 digitális - analóg átalakítót és a ZEN CAN 3 fejhallgató erősítőt is (mindkét készülék ára 229 €!). A ZEN CAN 3-at ellátták a jóval drágább Diablo-X nagyméretű USB lejátszóba épített xMEMS jövőbe mutató technológiával, amely révén az alap ZEN CAN-nél is sokkal alacsonyabb zajszint érhető el és tovább javult a korábban is kiváló hangminőség.

A tavalyi dobogós gyártók maradtak, de a készülékek és a sorrend is változott.

A Fiio nemrég piacra dobta előbb az R7, majd az R9 típusjelű készülékeket előbbi 280 ezer forintba utóbbi 600 ezer forintba kerül itthon), amelyek első ránézésre inkább egy kisméretű számítógépre emlékeztettek, azzal a különbséggel, hogy előlapjukra szereltek egy nagyméretű (R9 esetében 15 cm átmérőjű) színes kijelzőt. Mivel az R9 Android 10 operációs rendszert futtat, így a kijelző egy nagyméretű mobiltelefonnak felel meg és hasonló funkcionalitást is tud. (mindenkit megnyugtatok, hogy kamerát nem szereltek bele 😘) Az R9 a fent bemutatott K19-hez nagyon hasonló műszaki tartalmat kapott, a csatornánkénti kimenő teljesítmény 7200 mW (tehát hatalmas, konkrétan az R7 teljesítményének kétszerese), ebben a gépben is megtalálható a 8 csatornás THX erősítő és más fejlett digitális hangminőségjavító techológia is. 

Ami miatt az R9-et tettem az első helyre az az a tény, hogy az Eversolo DMP-A8 készülékhez, ha azt fejhallgató forráskészülékeként szeretnénk használni még kell vennünk egy fejhallgató erősítőt és a mobiltelefonhoz teljesen hasonló (álló) képernyő is megkönnyíti az R9 használatát.

Tavaly óriási sikere volt a kínai (korábban videó lejátszóiról ismert Zidoo cég által gyártott) Eversolo DMP-A6 készüléknek, amelynek mai ára 390 ezer forint. Ahhoz képest, hogy ilyen márkanév alatt komolyabb audiofil hangminőségű készüléket korábban nem forgalmaztak minden szakíró egészen kiemelkedőnek ítélte a DMP-A6 hangminőségét.

Az idei - továbbfejlesztett - modell  a DMP-A8 a high end műszaki megoldások felé mozdult el, amit a 900 ezer forintos ára is jól tükröz. Viccesen hangozna, ha csak azt emelném ki, hogy a DMP-A8 dobozába távirányítót is tettek, amiért a DMP-A6 esetében még külön kellett fizetni, de ennél sokkal többről van szó. Az egyik alapvető változás egy kiemelkedő minőségű tápegység alapfelszereltségként való biztosítása. Akik belementek már ebbe az utcába, jól tudják mibe kerül egy igazán jó HIFI tápegység. A DMP-A8 esetében a DMP-A6 ESS gyártmányú DAC chipjét az AKM a Fiio Q15 tesztje során már általam is bemutatott dupla DAC chipje váltotta fel, de sok más az A6 műszaki tartalmánál jobb minőségű megoldást is kapott az A8. Az előerősítő minőségét is javították az új készülékben.

Összefoglalva ebben az árkategóriában egészen kivételes hangminőséget kényelmi funkciókat és felhasználói élményt nyújt az Eversolo-DMPA8 és ez a minőség képes alátámasztani a DMP-A6-hoz képesti jelentős árkülönbözetet is.

A harmadik helyezett iFi Neo iDSD 2 egy kiváló asztali készülék, ahol nem kell törődni az egyes készülékek közötti kábelek, vagy a tápegység minőségével, mivel mindent egy készülékbe építettek bele.

Talán ez a készülék volt az első a piacon, amelyikben egy 5.4-es legújabb szabványú Bluetooth chip  (QCC518x) található, amely már képes a Qualcomm aptX Lossless kodekjét lesugározni. Nyilván felvetődhet a kérdés, hogy mivel egy ekkora készüléket csak egy lakásban (vagy irodában) tudunk használni, így ez a megoldás helyettesítheti-e a mobiltelefonról sugárzott aptX Lossless jelet. A válasz nyilvánvalóan a nem, csak otthon élvezhetünk az iDSD 2 segítségével vezeték nélküli kiváló hangminőséget a veszteségmentes jel vételével.

Végezetül az általam teljesen szubjektíven választott legjobb három készülék idén:

Idén keveset hezitáltam azon, hogy melyiket nevezzem meg az év legjobb mobil zenelejátszójának.

A Fiio BTR 17 tervezésekor a jóval korábbi előd BTR3-nál még elvárt funkció, azaz, hogy a futó trikónkra csíptethető kisméretű, könnyű Bluetooth lejátszót hozzon ki a Fiio az időközben sokat fejlődött fülbejátszó-k (TWSs) révén már a múltté. Ma már sokkal inkább arra vágyik egy igényes zenehallgató, hogy egy könnyen hordozható méretben bárhol használható és az asztali készülékek teljesítményével és hangminőségével összemérhető, a legújabb vezeték nélküli funkciókat is magában foglaló, de akár USB-s DAC-ként is használható készülékünk legyen. A most folyó DARTS világbajnokság alapján elmondhatom, hogy a Fiio a BTR 17-el eltalálta a Bullt. Hogy egy sajnos a családok egy részében gyakran elhangzó kérdést idézzek: "Mondd te mindent jobban tudsz???". Amennyiben ezt a kérdést a Fiio-nak tennénk fel egyértelmű IGEN lenne a válasz. 😃

Az itthon 80 ezer forintért kínált Shanling H2 egy nagyon gondosan megtervezett és kivitelezett készülék, amely azoknak is képes komoly zenei élményt nyújtani, akik nem engedhetik meg maguknak egy sok százezer forintos készülék megvásárlását.

Az iFi Go bar Kensei japán neve nem véletlen. A Victor Studio által kifejlesztett K2 technológiai eljárást alkalmazó készülék a digitális zenei reprodukció egyik csúcskészüléke, amelynek hangminősége vetekszik a legjobb asztali készülékek minőségével. Amit ezután el kell dönteni, az az, hogy valaki kiad-e egy ilyen "remekmű"-ért 180 ezer forintot. Aki ad érte ennyit ő - feltéve hogy rendelkezik egy igazán jó minőségű fejhallgatóval, vagy belső füles-el - kiemelkedő hangminőséget élvezhet a kisméretű, könnyen hordozható készülékről.

Egy előzetes tipp 2025-re:

A napokkal ezelőtt bejelentett Fiio S15 streamer - DAC - előerősítő 
az 1000 $-ért kínált készülék az Eversolo DMP-A8-hoz hasonló

funkciókat kínál, állítólag egészen kíváló hangminőséggel.

Minden kedves olvasómnak Áldott Boldog és Békés Új esztendőt
és sok sok zenehallgatást kívánok