YAMAHA WXAD-10, megvan a Squeezebox utóda?

Tavaly októberi bejegyzésemben elemeztem a hálózati lejátszókat. Akkor megállapítottam, hogy a Logitech miután megvásárolta a Slimdevices nevű amerikai céget, amely a Squeezebox nevű készülékével világsikert aratott nagy hibát vétett, amikor leállította a gyártást. Később megjelent a Google Chromecast Audio nevű kisméretű digitális analóg adaptere, amely nagyon olcsó (ma már 10 ezer Ft. körül megvásárolható). Ez egy ár érték arányban meglepően jó eszköz, de az audiofil vásárlók igényeit azért aligha tudja kielégíteni, annak ellenére hogy tud 24bit/96kHz-es nagy felbontású fájlokat is lejátszani és bizonyos multiroom funkciókra is képes.

Az árban következő többszobás ("multiroom") rendszer a Sonos, amelynek a hálózati központja 100 ezer forintba kerül. A SONOS-ról eddig azért nem írtam a bejegyzéseimben, mert bár évekig egyeduralkodó volt többszobás rendszerként, talán épp ezért nem igazán fejlesztettek, és amikor a nagy felbontású digitális zenei trend bejött, akkor más gyártók (pl. Bluesound) korszerűbb és jobb minőségű készülékcsaláddal jöttek ki, igaz a Bluesound hálózati központja (Node 2) mostanság kb. 160 ezerbe kerül.

Látható tehát, hogy a Chromecast Audio és a Sonos között egy jelentős űr tátongott.

Mind minőségben, mind árban betöltené ezt az űrt a Squeezebox, ha ma is létezne. 2007-ben 40 ezer forintért vettem egyet és sok évig élveztem a hangminőségét, igaz később feljavítottam a hangját egy Cambridge Audio Dacmagic hozzáadásával.

Bevallom nem nagyon hittem abban, hogy ezt az űrt bármely gyártó idén betölti, de ez az örömteli esemény mégis megtörtént.

Az Ipad-en előfizetek több HIFI magazinra (What HIFI, HIFI News, HIFI World). 

Ezek közül a leginkább anglofil a What HIFI, akiknél azért számítanak a szponzorok is (mily meglepő). A HIFI News inkább a gazdag sznobok érdeklődését elégíti ki, a legtöbb tesztelt készülék 5000 fontnál drágább, viszont remek zenei ajánlások vannak benne. A három magazin közül talán a leginkább elfogulatlan a HIFI World.

A HIFI World júliusi számában jelent meg egy teszt a YAMAHA WXAD-10 készülékről, amely most került a piacra. Előbb elolvastam a tesztet, amely csupa jót ír, 5*-osnak minősítette, és kiemelte a nagyon egyszerű telepíthetőséget, és a remek hangminőséget. Csak a teszt elolvasása után néztem rá a készülék árára, és bizony megdöbbentem amikor megláttam, hogy Angliában 150 Font az ára. A német Amazonon csak 150 euró az eszköz ára!

Ekkor kezdett el igazán érdekelni ez a készülék.

Mivel egy barátom nemrég vásárolt egy Yamaha MusicCast rendszerű készüléket és nagyon dicsérte, és mivel épp a napokban jelentették be, hogy a korábban elérhetővé tett távzene szolgáltatók (pl. Spotify, QOBUZ) után a TIDAL-t és a DEEZER-t is integrálják a rendszerbe így kíváncsi voltam hogy beszélhetünk-e ebben az esetben audiofil eszközről?

Eddig egy Yamaha készülékem volt, egy DVD játszó, amely korrekt készülék volt, de valahogy én eddig nem azonosítottam a Yamaha márkát az audiofil márka fogalomkörével. Lehet, hogy hiba volt 😌
Pár napja a Home Cinema Choice is tesztelte a Yamahát (hogy ők miért azt nem igazán értem, mert ez inkább zenehallgató eszköz, mint házimozi kütyü), és 4,5/5 értkelést kapott. Hogy ez mit jelent arról csak annyit, hogy ugyanebben a számban tesztelték az LG 2017. évi OLED csúcstelevízióját is, amelyet a valaha volt legjobb tv-ként emlegetett a cikk, de az is "csak" 4,5/5 értékelést kapott!

Alaposabban utána néztem az eddig megjelent teszteknek, és jó volt látni, hogy egybehangzóan dicsérik ezt a kis készüléket:

Yamaha WXAD-10

Ára külföldön 46 ezer Ft, itthon 50 ezer Ft.

A készülék főbb jellemzői:

• Ez a készülék képes a legújabb távzene vevők szolgáltatásainak és az otthoni tárolókon tárolt digitális zenei fájloknak az eljuttatására egy régebbi, ilyen funkciókkal még nem ellátott audio eszközhöz (erősítő, házimozi erősítő, mini hifi, aktív hangfal), ezáltal lehetővé téve a legújabb technológiák használatát egyszerű és megfizethető módon.
• 130 x 45 x 106 mm-es méret, 226 g-os súly, alig több, mint egy phablet súlya,
• A készülék képes vezeték nélküli hangátvitelre (AirPlay, Apt-X Bluetooth, WIFI), és ellentétben a Bluesound Node 2-vel, amelynél csak egy mobil készülékről lehet egy irányban átküldeni Bluetooth hangot, itt akár egy Bluetooth fejhallgatóval is hallgathatunk zenét, amelyet a Yamaha küld át,
• A dlna kompatibilitás révén felfedez valamennyi a hálózathoz csatolt eszközön található digitális zenei fájlt és képes azok lejátszására,
• 24bit/192kHz-es Burr-Brown PCM5121 DAC (milyen érdekes, hogy az egykori Squeezeboxban is ennek a gyártónak a DAC-ja volt), a fájlokat az eszköz vezeték nélkül is képes fogadni, illetve továbbítani más többszobás eszközhöz (pl. Yamaha vezeték nélküli hangszórói),
• Valamennyi ma használatos hangfájl formátum lejátszása,
• MusicCast, amely egy kiérlelt Androidos, vagy IOS-es eszközről irányítható rendszer, amellyel a házban/lakásban lévő bármely MusicCast kompatibilis eszköz távvezérelhető, az egyik szobában a távzene szolgáltatók, vagy internet rádiók által kínált zenék lejátszása történhet, míg pl. a hálószobában egy saját letöltött zenei fájlt hallgathat meg egy másik családtag. Természetesen ha csak a WXAD-10-es MusicCast eszközünk van, akkor a régebbi audio rendszerünkön szólaltathatjuk meg a digitális zenéket,
• Audiofil hálózati megoldást tartalmaz ("high precision low-jitter clock").

Amit nem tud a Yamaha hálózati lejátszója az a DSD, és nincs rajta Coax, ill. Toslink (optikai) digitális csatlakozó, csak RCA analóg csatlakozók,  valamint értelemszerűen egy hálózati ethernet csatlakozó és egy 3,5 collos jack aljzat, amivel akár egy Yamaha zongorához is csatlakoztathatjuk az eszközt, ami bizarr ugyan, de oktatási célra is tudják így alkalmazni a kis kütyüt. Szerintem 45-50 ezer Ft-os eszköztől nem várható el, hogy tudjon DSD fájlokat lejátszani.

Van ugyan két USB csatlakozó a hátlapon, de az egyik a hálózati tápegységhez, a másik pedig szervizeléshez használható, tehát pendrive-ot, vagy merevlemezt nem csatlakoztathatunk hozzá, de ez nem is feltétlenül szükséges, mivel akár vezetékes akár vezeték nélküli formában is átvihetünk az eszközre még nagy felbontású zenei fájlokat is.

Amit még nem tud az eszköz az a mobil applikáció általi hangerő szabályozás, de manapság már az erősítők többsége távvezérelhető, így ez talán nem olyan nagy probléma.

Nyilván jó lenne egy digitális csatlakozási lehetőség, mert akkor a kis és nem drága eszközt lehetne csak távzene/hálózati vevőként használni, csatlakoztatva hozzá egy még minőségibb DAC-ot. Ami érdekes, hogy ezt a funkciót a jó öreg Squeezebox tudta.

Ha már telhetetlenek vagyunk, akkor jó lenne benne egy akkumulátor is és egy fejhallgató erősítő, de ha ezeket mind beépítik, akkor már a SONOS árkategóriájánál járnánk.

Azért remélem ha ez az eszköz sikeres lesz, amire jó esély van, akkor a Yamaha elgondolkodik azon, hogy piacra dobjon egy ilyen méretű hordozható hálózati/távzene vevő/DAC/fejhallgató erősítőt is, mondjuk 80 ezer Ft. körüli áron, mert arra különösen nagy igény lenne.

Aki tehát megveszi a Yamaha eszközt, azt később nem tudja feljavítani, maximum egy jó hálózati adapterrel, és analóg összekötő kábellel.

Az eddig megjelent tesztek:

Techradar, avforums angolul, és av-online magyarul.

A hangminőségénél kiemelik, hogy ilyen árú készüléktől meglepő térérzet, természetes hangzás és kifejezetten kellemes összkép hallható, valamint a mélyei is igen jók.

Nem mindig adódik lehetőség egy készülék kipróbálására, de ezúttal szerencsére sikerült szereznem egy teszt készüléket, köszönet érte a netdepo.hu-nak.

Ennek a készüléknek az üzembe helyezése rendkívül egyszerű, az alján kell egy csatlakozó gombot megnyomni 5 másodpercig, majd az Androidos telefonomra a Google Play-ből letöltött MusicCast CONTROLLER applikációban be kell írni a WIFI jelszót, és a készülék előlapján lévő ledsor világít, jelezve a térerőt. Azonnal jelezte az app, hogy van új firmware frissítés, amely kb. 3 perc alatt letelepült. Nagy örömmel láttam, hogy a nemrég bejelentett TIDAL és Deezer integráció máris megjelent a MusicCast rendszerben. Csak a TIDAL belépési adatokat kellett beadni, és máris üzemkész volt a rendszer, miután nevet adtam annak a helységnek, ahol zenét hallgatok.

A MusicCast app-ban lévő Server menüpontban azonnal el tudtam érni az otthoni NAS tárolón lévő valamennyi zenei fájlomat.

Svédországban élt nagynénémnek a családban elhíresült mondása jut eszembe, aki a fényképezőgépe egyszerű használatát úgy érzékeltette, hogy ez a gép bizony "idiotproof" ("ostobabiztos") 😉

Magáról a MusicCast Android appról csak annyit, hogy teljesen rendben van, én csak két dolgot változtatnék rajta, a Mute (némítás) "gomb" a bal alsó sarokban van, és amikor felkaptam a mobilomat az asztalról többször megnyomtam a mute-ot. A másik hiányosság, hogy nem lehet beletekerni a zeneszámokba, ami tesztelésnél hasznos funkció, és a Bluesound BlueOS tudja.

Már az első meghallgatásnál érezni lehetett, hogy a méretéhez, és a valljuk be kissé túl egyszerű kialakításához képest ez a kütyü később jól fog szólni.

2 napos folyamatos bejáratást követően meg is jött az a hang, amelyet a fent említett tesztek is említettek.

Kifejezetten kulturált, kellemes hangú készülék, amelynek hangminősége váratlan az árcédula és a doboz láttán.

Andra Day Rise Up című felvételén a kitűnő énekesnő hangja jó energiákkal kerül közvetítésre és a térérzet is meglepően jó.

Egyik kedvenc felvételem B.B. King és Eric Clapton Come Rain or Come Shine hasonlóan kellemes érzetet kelt bennem, mint amikor a Bluesound Node 2 lejátszómon hallgatom.

A jó minőségű jazz felvételeken jó a hangszerek szétválasztása, és a térérzet.

Miután épp most tesztelem a HEED új Abacus DAC-ját (ezért Huszti Zsolt-nak mondok hálás köszönetet), természetesen összehasonlítottam azzal is a Bluesound Node 2-t használva távzene vevőként.

Nos a Bluesound Abacus rendszer mélyei, az emberi énekhangok, a hangszerek megszólalása sokkal természetesebb volt, mint a  Yamaha-é, de ne feledjük itt egy 45 ezer Ft-os készülék került szembe egy kb. 450 ezer Ft-os készülékpárral, tehát ők nem egy ligában játszanak.

A Blue Note Patricia Barber Norwegian Wood felvétele komplex zene, a zongora a dobok (főleg a cinek) a basszusgitár és az emberi énekhang nagyon kellemes elegye, amely próbára tesz minden zenelejátszót. A Yamaha jelesre vizsgázott ezen a felvételen is. Természetes hangzás, a térleképezés remek, élmény hallgatni.

Pumeza Matshikiza Dél-afrikai operaénekesnőt nemrég hallgattam a Zeneakadémián, így volt összehasonlítási alapom. A Bohémélet ária nagyszerű természetességgel szólalt meg a Yamaha-n, és a végén a dinamikai váltást élmény volt hallgatni.

Ami a nagy felbontású zenéket illeti, a legnagyobb élmény Charles Lloyd How Can I Tell You című szerzeménye (24 bit/44,1 kHz, amiből látszik, hogy a hangmérnöki munka számít, nem pedig a felbontás), ahol a szaxofon mintha a szobámban szólna, a cinek természetessége magával ragadó.

Robert Len Brasilia felvétele (24 bit/96 kHz) a szakírók kedvenc tesztzenéje. Amikor ezt hallgattam hátradőltem a székemben és élveztem a zenét mosollyal az arcomon. Ez mindent elmond egy zenelejátszóról, itt már nem fontosak a hangzás részletei.

Arnesen Magnificat kórusműve (24 bit/96 kHz) a TrondheimSolistene előadásában nagyszerűen szólalt meg, az énekhang a térérzet mind remek.

Jan Gunnar Hoff Living (24 bit/192 kHz) zongorafelvétele nagyon szépen, természetesen szólalt meg a Yamaha tolmácsolásában.

Itt fontos megemlítenem, hogy habár a Yamaha-tól 10 cm-re volt egy ethernet kábel, soha nem kellett azt bedugnom, mert akadás mentesen közvetítette a nagy felbontású zenéket a NAS szerverről a zenerendszeremre WIFI-n.

Azt, hogy a Yamaha WXAD-10 hogyan szerepel a Squeezebox Classic-al összehasonlítva, az nemsokára elolvasható a blogomon, amikor a "megfizethető" árú hálózati/távzene lejátszók (Google Chromecast Audio, Yamaha WXAD-10, Squeezebox Classic, Bluesound Node 2) össehasonlító tesztjét teszem majd közre.

A kínai piacokon kapható készülékekre emlékeztető formavilág nem szabad, hogy megtévesszen bennünket. Azt gondolom, hogy kijelenthetjük a YAMAHA most egy Squeezebox utódot dobott piacra, hasonló áron. Akinek volt Squeezeboxa, az tudja milyen nehéz volt például a TIDAL (Ickstream) Plug-In-t telepíteni a Windows-os LMS programon belül, úgyhogy ehhez képest a MusicCast egy kiérlelt, sőt bevált rendszer, és nem kell egyetemi diplomát szerezni annak, aki ezt a készüléket akarja sokoldalúan használni. Azt azért a korrektség érdekében hozzá kell tennem, hogy az LMS egy nyitott rendszer volt, sokan fejlesztettek hozzá Plug-In-eket és meglepő hírek jöttek, hogy ezáltal mi mindenre lehet alkalmassá tenni a Squeezebox-ot. Hazai fórumokon ma is sokan arról számolnak be, hogy még a Squeezeboxot használják LMS-el és nagyon szeretik, amit meg tudok érteni, én is rajongtam érte, egész addig, amíg haza nem vittem a Bluesound Node 2-t.

A Yamaha WXAD-10 hálózati/távzene lejátszó egy az árához képest meglepően jó hangú készülék, mindenkinek ajánlom, akinek régebbi erősítője van, amelyhez egy jó minőségű analóg összekötő kábellel (RCA) hozzákötve a Yamaha dobozt máris kitárul előttünk a lehetőségek tárháza és akár nagy felbontású zenéket is hallgathatunk rajta nagyon jó minőségben. Kicsit pátoszosan fogalmazva a XX. század eszközeit ezzel a kütyüvel képessé tehetjük a XXI. század technikájának fogadására. Vitán felül ajánlott vétel.

A MusicCast rendszer egyszerűen vezérelhető, intuitív megoldás

A korábbi távzene vevőkről írt bejegyzésem végén található ábrát aktualizáltam, és kiegészítettem a nyilvánvalóan legjobb vételnek minősíthető YAMAHA WXD-10 készülékkel és a Lumin D1-essel is. Ez utóbbinak az ára összemérhető az Aurelic Aries készülékkel, amelyben nem található DAC, csak távzene vevő, míg a Lumin DAC-ot is tartalmaz, tehát egy teljes megoldást ad a digitális zenei fájlok lejátszására, kiváló minőségben, tehát függetlenül attól, hogy hamarosan képes lesz MQA fájlok lejátszására is helye van a legjobb távzene vevők ábráján.

Szárnyalnak a szitakötők

Már 2016-ban nagyon népszerűek voltak az Audioquest Dragonfly Black és Red pendrive méretű DAC/fejhallgató erősítői, amelyek új szintre emelték a zenei minőséget olyan kisméretű formában, amelynél a legnagyobb veszély, hogy elhagyjuk, mivel olyan kicsi.

  

          

             Audioquest Dragonfly Black                               Audioquest Dragonfly Red

                          30 ezer Ft.                                                           62 ezer Ft.

Amikor a TIDAL 2017 januárjában elindította a Masters szolgáltatását, amely révén először élvezhettük a digitális zenéket nagyfelbontású formátumban távzene formában lesugározva, a fórumokon azt elemezték, hogy vajon milyen készülékekkel élvezhetjük az új minőséget.

Akkor még a legolcsóbb megoldás a Meridian Explorer 2 volt, nem véletlenül, hisz a Meridian tulajdonosa Bob Stuart egyike volt az MQA technológia megalkotóinak. 2017. év elején még elég kevés MQA képes készülék volt a piacon, ezért fogadták sokan nagy lelkesedéssel az Audioquest bejelentését, hogy még január hónap folyamán egy firmware frissítéssel MQA képessé teszik a méltán népszerű szitakötőket.

Mindenki várta a híreket, de eltelt január, február, március, április és semmi nem történt a témában. Végül a Müncheni High End show-hoz kapcsolódva az Audioquest 2017. május 17-én végre megjelentette a várva várt firmware frissítést itt.

Csak a Black és a Red frissíthető és tehető MQA képessé, a korábbi alapmodell és az 1.2 verzió már nem. A frissítés által a szitakötők ún "renderer"-é válnak, A renderer önmagában nem képes teljes MQA dekódolásra, hanem szüksége van egy szoftverre, amely az ún. "mag" (core) kibontásra képes (24bit/88.2, vagy 24bit/96kHz felbontás).

Ami a lényeg, a szitakötők a végére képesek az eredeti stúdió felvétel felbontását előállítani, akár 24bit/384kHz felbontásig.

Az MQA technológiával "becsomagolt" és a TIDAL Masters távzene szolgáltatás keretében Flac formátumban lesugárzott zenei fájlok "kicsomagolásának menete tehát a következő:

1. Szoftveres első kibontás az ún. "mag" minőségig, amelyet jelenleg két program képes

   megvalósítani, a TIDAL asztali applikációja (Windows, MAC), és az Audirvana Plus 3 (MAC),    a hírek szerint az Amarra a közeljövőben szintén képes lesz az első kibontásra.

2. Audioquest Dragonfly Black és Red DAC/fejhallgató erősítők, amelyek a már elérhető 1.06-os verziószámú firmware frissítést követően képesek a következő kibontásra/helyreállításra, amelynek  eredményeképpen az eredeti stúdiófelvétel felbontását élvezhetjük.

A korábbi bejegyzésemben szerepeltettem egy ábrát, amely a több lépcsős kibontást vizuálisan mutatja be. Íme ennek aktualizált változata:

A firmware frissítés bejelentése után élénk diskurzus alakult ki a Computer Audiophile fórumán.

Érdekessé tette ezt az eszmecserét az, hogy a szitakötők atyja, a nemzetközileg elismert digitális zenei guru Gordon Rankin is írt a fórumba. Ő erősítette meg azt is, hogy a TIDAL beállításokban a Streaming menüpontban csak a Use Exclusive Mode opciót kell bejelölni, a Passtrough MQA opciót nem, így:

Ő számolt be arról is, hogy akkor élvezhetjük a legjobb hangminőséget, ha a Black-en, vagy Red-en a szitakötőt lila (purple) színben látjuk. Ami különösen érdekes, az az, hogy a 24bit/96kHz-es maximális felbontással bíró szitakötők hogyan képesek 24bit/384kHz-es felbontás előállítására?

Nos a gyári specifikáció csak az USB csip teljesítményére utal, de mivel a "mag" dekódolása során a programok max. 24bit/96 kHz-es felbontást állítanak elő, amelyet a szitakötők képesek fogadni az USB bemenetükön, ezt követően a szitakötőkbe épített 32 bites ESS DAC csipek már képesek előállítani az eredeti mesterfelvétel felbontását.

"Hétköznapi" példával ezt úgy kell elképzelnünk, mint amikor egy vírus kutató egy kisérleti állatba egy pár milliliternyi vírusanyagot fecskendez, amely később elterjed az egész testében...😉

Az első YouTube-on megjelent MQA képes szitakötő tesztben egy holland szakértő erről is beszél.

Tudjuk jól, hogy a felbontás messze nem minden, a hangminőség javításának csak egy eleme.

Lássuk hát, hogy hogyan szól a az MQA képessé tett Dragonfly Red:

Tesztanyagnak az 1963-ban felvett Duke Ellington Afro Bossa albumot használtam.

Ez a felvétel a bizonyítéka, hogy nem az határozza meg egy hangfelvétel minőségét, hogy analóg mesterszalagra rögzítették, vagy digitális formában, hanem a hangmérnöki munka minősége.

A tesztnél használt eszközök:

Lenovo Yoga 3 Pro notebook Windows 10 operációs rendszerrel,

Audioquest Jitterbug USB szűrő,

Audioquest Dragonfly Red DAC/fejhallgató erősítő,

Meze 99 Classics fejhallgató 

(nemrég kaptam meg hozzá az újabb, nagyobb méretű fülpárnákat, 

amelyekkel még jobban szól, és még jobban kizárja a külvilág zajait)

Már az első benyomásaim nagyon kedvezőek voltak.

A szitakötőm a zenét sokkal természetesebben, levegősebben, térben sokkal jobban megjelenítve reprodukálta. Az eredeti állapotában is jó hangú eszköz a Red, de az új képességével olyan szintre emeli a zenei minőséget, amely ilyen méretű eszköz esetén meglepő, és váratlan.

Összehasonlítottam ugyanezekkel az eszközökkel a TIDAL HIFI minőséget is (16bit/44kHz, 1400 kb/s bitráta) ugyanezzel az albummal, és jól érzékelhető, hogy habár a CD minőségű HIFI távzene is kellemes, hallgatható, de jobban összemossa a hangszereket, a hangszerek hangja kevésbé természetes, a dinamika jóval kisebb, mint a Masters felvétel esetén. A Masters minőségű felvételen (megnéztem a HDtracks oldalán, ott az album 24bit/192kHz-es felbontásban tölthető le, feltételezhető, hogy ez a TIDAL-en elérhető felbontás is) lényegesen jobb a térérzet, a hangszerek hangja sokkal jobban felidézi a valódi koncertélményt, a mély hangok visszaadása sokkal természetesebb.

Amióta több ezer album elérhető a TIDAL Masters-en az audiofil fórumokon állandó téma, hogy érdemes-e MQA képes DAC-ot (digitális analóg átalakítót) vásárolni, vagy a "mag" szintre való kibontás után is élvezhetővé válnak az MQA technológia előnyei egy nem MQA képes, de kiváló minőségű DAC révén? 

A témában eddig megjelent egyik legérthetőbb cikk azt állítja, hogy a "mag" szintre történő szoftveres kibontás már az MQA technológia előnyeinek 90%-át magában hordozza.

Nagyon érdekes hozzászólás a témához John H. Darko nemrég megjelent cikke.

Ő egy olyan összeállítással tesztelte az MQA zenéket, amelyben egy MacBook Air-en futó Audirvana Plus 3 szoftver végezte el ez első kibontást a "mag" szintre, majd ehhez csatolt egy Meridian Explorer 2 MQA képes DAC-ot, és végül ehhez egy analóg kábellel egy iFi Micro IDSD Black Label-t, amelyben szintén van DAC, de az nem MQA képes, így annak csak a fejhallgató erősítőjét használta Audioquest NightOwl Carbon és Audeze Sine fejhallgatókkal.

Az ismert szakíró először a HDtracksről letöltött David Bowie 24 bit/192kHz-es felbontású nagy felbontású felvételt hasonlította össze az MQA verzióval, és egyértelműen megállapította, hogy az MQA változat a jobb. Úgy fogalmazott, hogy mind a gitár, mind a dob hangok hihetőbbek az MQA változatban, de a különbség azért nem jelentős. Mindkét zenei reprodukció önmagában élvezhető.

Ami a cikk legérdekesebb megállapítása:

Amikor John kivette az MQA képes Meridian DAC-ot és közvetlenül az iFi Micro iDSD Black Label-t csatlakoztatta a MacBook Airhez, akkor annak ellenére, hogy az utolsó kibontásra már nem került sor, és "csak" a "mag" szintű felbontású zenét hallgathatta, mégis jobban szólt így a rendszer, mint amikor az Explorer 2 is részét képezte.  Nyilvánvalóan ennek az lehetett az oka, hogy az iFi készülékben lévő DAC jobb minőségű, mint az Explorer2 DAC-ja.

Ebből következően John H. Darko nagyon érdekes, és a digitális zenék hétköznapi hallgatása szempontjából meghatározó jelentőségű megállapítást tesz:

Amikor egy DAC-ot megvásárolunk válasszuk ki a nekünk legjobban tetsző hangú készüléket, tekintet nélkül arra, hogy MQA képes-e, vagy nem, mert a szoftveres "mag" szintű kibontás után az MQA technológia előnyeinek többsége élvezhetővé válik egy nem MQA képes DAC-al átalakítva a digitális zenéket analóggá. Ez a megállapítás összecseng a korábban említett Computer Audiophile fórumon megjelent cikk állításaival is.

Ez mindenképpen jó hír, hisz jelentősen január óta sem növekedett az MQA képes DAC-ok száma, habár a Müncheni rendezvényen sok új és érdekes bejelentést tettek MQA témában. A Sony Music és a független albumokat megjelentető Merlin is csatlakozott az MQA-val szerződő lemezcégeket tömörítő csoportokhoz, így ma már szinte minden meghatározó lemezcég vállalta, hogy elkészítik albumaik MQA változatát is. Számíthatunk tehát arra, hogy 1-1,5 éven belül jelentős számú album lesz elérhető a TIDAL Mastersen, és korántsem zárhatjuk ki azt, hogy más távzene szolgáltatóknál is.

Szintén új hír az is, hogy olyan jelentős cégek is csatlakoztak az MQA családhoz, mint a Krell, a Mark Levinson, a Lumin, a dCS és a Moon by SIMAUDIO. Mivel ezek a cégek inkább a felső árkategóriába sorolható termékeket állítanak elő, így kijelenthetjük az MQA térhódításához sokkal inkább hozzájárulhatnak az MQA képessé tett, megfizethető árú szitakötők, mint a fenti gyártók kiváló minőségű, de nagyon drága készülékei.

Ahogy John H. Darko is fogalmazott, kissé cikizve a kezdeti MQA szkeptikusokat, akik szerint az új formátum már az elején látványosan fog kimúlni az MQA jövője ma sokkal biztosabb, mint tavaly és úgy tűnik, hogy az új digitális zene térhódítása megállathatatlan.

Egy biztos, időközben meghallgatva a Dragonfly Black-et is megállapítható, hogy ezek a kisméretű audio eszközök digitális zenék esetében korábban  nem létező hangminőségre képesek egy ingzsebbe helyezhető méretben.

Mindenkinek ajánlom a kipróbálásukat, aki még nem hallotta meg fog lepődni 😊

Windows 10 notebook - AQ Jitterbug USB szűrő -

 AQ Dragonfly Red DAC/fejhallgató erősítő - MEZE 99 Classics fejhallgató