Gigabites switch és minőségi Cat7 hálózati kábel mint audiofil hangzásjavító eszközök? Ugyan már! Vagy mégis? 2. rész

Az 1. részben említettem a CAT5, CAT7 és CAT8 szabványos megjelöléseket. Hogy ezek a valóságban mit is jelentenek, jól jellemzi a következő táblázat (az összes képnél klikk a képre a jobb minőség érdekében):

Hálózati kábel kategóriák főbb jellemzői

Jól látszik, hogy a korábban használt CAT5-s kábel maximális sebessége 100 Mbit/s, a CAT7-s kategóriáé 10 Gbit/s, míg a CAT8-as kategóriáé 40 Gbit/s!

Időközben rákérdeztem hazánk egyik legkiválóbb digitális zenei "guru"-jára, a HEED Audio fejlesztőjére, Oláh Attilára, vajon miért szól lényegesen jobban a rendszerem egy gigabites switch (hálózati kábelek jelét összekötő eszköz), és korszerűbb CAT7-es hálózati kábel(ek) beiktatását követően.

Két lehetséges indokot említett:

1. Lehet, hogy az új switch tápegysége lényegesen jobb a réginél, amely javítja a hangminőséget,

2. A régi CAT5-s kábeleknél előfordulhat, hogy az azon szállított csomagok egy része - az alacsony sebesség következtében - nem jut el időben a lejátszóhoz. Ilyenkor a lejátszó egy beépített algoritmus használatával "beszerkeszt" egy szerinte megfelelő digitális jelcsomagot a meg nem érkezett helyett, azonban korántsem biztos, hogy az a csomag megfelel a valóságosnak. Ezért a nagy sebességű újabb hálózati kábelek esetén nincs szükség ilyen "beinterpolálásra", és ez is jelentős minőségjavítást eredményezhet.

Ezek szerint nem csalt a fülem 😉

Az első részt azzal zártam, hogy össze fogom hasonlítani a  már kipróbált Audioquest (AQ) Pearl CAT7, a SUPRA CAT8 és az AQ Cinnamon CAT7 kábeleket.
Nos Végül a SUPRA-t megvettem 12 ezer Ft-ért, de mivel nem volt raktáron a Cinnamon, így a helyett szereltek nekem egy AQ Carbon-t, amely 0,8 cm hosszú, és arra az "egyszerűbb" CAT7-es csatlakozót szerelték. Így került a Carbon 16 ezer Ft-ba. Aki megnézi itt láthatja, hogy egy ilyen kábel (spéci csatlakozókkal együtt) Angliában bizony közel 100 Fontba kerül (!), igaz viszont, hogy ott az AQ különleges minőségű csatlakozóját kalkulálták be az árba, amivel itthon a Carbon ára már felszökik közel 30 ezer Forintra (!) 
A Cinnamon 1,25 % ezüstöt tartalmaz, míg a Carbon 5% ezüstöt. Ennek igen nagy jelentősége van, mert az ezüst állítólag bármely audio kábelnél jelentős minőségjavulást tud eredményezni.

Nem is baj, hogy három különböző kategóriájú kábelt próbáltam ki, hisz ez alapján lehetett igazán jól megválaszolni az 1. rész végén feltett kérdésemet, hogy van-e határa a hálózati eszközök feljavításának az észlelt hangminőség szempontjából.

Kábelek bejáratása

A szakírók általában 100 órát ajánlanak (kb. 4 nap) bármely kábel bejáratására. Ez a SUPRA CAT8 kábel esetében elegendőnek is bizonyult, azt követően már számottevően nem javult a hangminőség.

Viszont az AQ Carbon-t egy időben járattam be az irodámba a fali csatlakozó és az ASUS router közé beiktatott, 4 m hosszú AQ Pearl kábellel. Nem tudni, hogy a hosszú kábel, vagy az ezüst tartalom volt az oka, de 1 hét után még nem voltam megelégedve a Carbon hangminőségével, így türelmesen, további egy hétig járattam éjjel-nappal. Nagyon megérte! Ugyanis 2 hét után olyan hangminőséget tapasztaltam, amitől leesett az állam.

Nézzük, hogy a fejlesztés teljessé tételét követően hogy is néz ki a digitális zenelejátszáshoz használt eszközök rendszere:

Ezúttal a szokottnál több zeneszámot hallgattam meg, hogy kiválasszam a három hálózati kábel végül milyen helyen fog szolgálatot teljesíteni a számomra.

Nézzük a tesztszámokat:

Először a TIDAL távzene szolgáltatás segítségével CD minőségű felvételek alapján hasonlítottam össze a kábelek hangminőségét:

Látható hogy két kábel, a SUPRA és az AQ Carbon az esetek többségénél kiemelkedett, és érzékelhetően jobban szólt a Pearl-nél, de még a Pearl-el is jobb minőséget élveztem, mint amilyen a fejlesztés előtt volt.

Nézzük mi volt a helyzet, amikor részben CD, részben (MQA technológia felhasználásával lesugárzott) Masters minőségű felvételeket hallgattam meg a három kábelnek a Bluesound-hoz való csatlakoztatása révén:

Most következik az amikor már csak TIDAL Masters felvételek minőségét hasonlítom össze:

Jól érzékelhető az egyes zeneszámok hangminőségének értékelésekor, hogy az MQA technológia felhasználásával átküldött zeneszámok sokkal természetesebben szólnak, még a gyengébb minőségű kábel esetében is hasonló a hangminőség, mint amikor egy jobb kábellel CD minőségű felvételt hallgatunk.

Mivel a két jobb minőségű kábellel olyan hangzást hallottam, amely nem egy esetben felidézte a hanglemez hangminőségét, ezért megkerestem néhány lemezemet, amelyek a TIDAL kínálatában is megtalálhatóak, és összehasonlítottam a három kábellel a digitális lejátszó rendszeremet a hanglemez minőségével. Jó, hogy ezt megtettem, mert sok érdekes tapasztalatot gyűjtöttem.

Nézzük először az összehasonlítást:

Ami nagy kedvencem Melody Gardot hangját illeti most van összehasonlítási alapom, mivel múlt héten ott voltam a MÜPA-ban a koncertjén. Ami nagyon meglepett, hogy az új hálózati kábelek és eszközök beiktatásával ugyan Gardot hangja nem érte el az élő koncert minőségét (ez egyelőre kivitelezhetetlen), de nagyon kellemes, életszerű módon szólalt meg, úgy, hogy mosolyt csalt az arcomra 😊

Az összehasonlítás folytatása és a hálózati kábelek végső minősítése:

A hanglemez és a digitális zenei fájlok minőségének összehasonlítását 

követően az alábbi megállapítások tehetők meg:

1. Az MQA technológia alkalmazásával a digitális zenelejátszás néhány éve még elképzelhetetlen közelségbe került az analóg hanglemez minőségéhez!

2. Már korábban is jeleztem, hogy az akkori berendezésemen a nagyon jó minőségű felvételek a hanglemez minőségének kb. 80%-os szintjét képesek hozni. 

Természetesen ilyen %-os értékelés nagyon szubjektív, de vállalom a felelősséget! 😌

A fenti hálózati rendszer ábrán látható 2 db AQ Pearl, a TP-Link fémházas switch és az "audiofil" minőségű, közvetlenül a lejátszó elé beillesztett hálózati kábelek beiktatását követően élvezhető berendezés nagyjából megfelezte ezt a 20%-os különbséget!

Ez alapján kijelenthető, hogy ma már a digitális zenei fájlok hangminősége egyes esetekben vetekszik az analóg felvétel minőségével! Tudom, hogy ez a kijelentés audiofil körökben eretnekséggel ér fel, mégis vállalom. Ezt amúgy a kiváló hallással rendelkező kedves feleségem is megerősítette, miután több meglepően jól hangzó felvételt megmutattam neki.

Amikor ehhez a ponthoz elérkezik a Kedves Olvasó, akkor ahogy bennem, úgy gondolom másokban is felvetődik egy igen fontos kérdés: Mi a helyzet a vezeték nélküli (WIFI-s) zenelejátszással? Mi történne ha teljesen kiiktatnánk ezeket a most tesztelt kábeleket a rendszerből?

Amikor először üzembe helyeztem a Bluesound Node 2-t, akkor az elsődleges célom az volt - amivel gondolom nem vagyok teljesen egyedül - hogy valamennyi (beleértve az otthoni tárolómról lejátszott nagy felbontású felvételeket is) zeneszám akadás-mentesen szólaljon meg a lejátszó berendezésemen. Azt gondoltam ez épp elég, hiszen a digitális zenék esetén az információ 1-ekből és 0-ákból áll, tehát ha a router átküldi azt a lejátszóra WIFI-s módban, akkor a zenei minőség szinte azonos lesz azzal, mint amit akkor élveznék, ha a másik szobában (!) lévő routeremet egy kábellel kötném össze a lejátszóval. Csak amikor a nappalimban lévő TP-Link "N"-es router tönkrement, akkor kezdtem azon agyalni, hogy hogyan küldhetném át az információt egy WIFI-s eszköz beiktatásával. Erről itt írtam első lelkesedésemben. Akkor még azt hittem, hogy attól szól sokkal jobban a berendezésem, mert a WIFI Extender (lefedettségnövelő) jóval közelebb volt a zenelejátszómhoz, mint a nappaliban használt router, és jobb volt a jelerősség. Ma már tudom, hogy a beiktatott kábelnek legalább ekkora, ha nem nagyobb jelentősége volt!

És ekkor határoztam el, hogy kiiktatom a WIFI-s eszköz és a Node 2 között használt kábelt, és meghallgatom a WIFI-s üzemmód hangját. Bevallom kicsit féltem tőle, hogy a kábeles módhoz hasonló kellemes hangzást tapasztalok, és akkor ugye sok pénzt és sok órát dobtam ki feleslegesen az ablakon....

Amikor WIFI-s módban elkezdtem hallgatni a zenét először egészen kellemesnek tűnt, de amikor a "vízválasztó" felvételekhez értem, akkor már csak mosolyogtam a korábbi félelmemen.

A templomi kórus egy masszaként szólalt meg, Garbarek szaxofonja ugyan zengett, de az élmény a közelében nem volt a jobb kábelek által szállított élménynek. A Norwegian Wood felvételnél a cinnek mintha szél által rezgetett papírlapok lettek volna, minden digitálisan és laposan szólalt meg. Milt Jackson vibrafonjának hangja nem volt köszönőviszonyban sem azzal, amit a jobb kábelekkel hallottam. A legmegdöbbentőbb az volt, amikor Miles Davies Round Midnight-ja megszólalt. Ez nem csak relatíve - a jó minőségű hálózati kábelekkel összehasonlítva - szólt pocsékul, hanem abszolút értelemben is! A WIFI-s módban hallott hangminőséghez képest még a Bluesoundhoz mellékelt CAT5-ös kábel által produkált hang is sokkal jobb, élvezhetőbb volt, nem beszélve az elérhető árú Pearl hangjáról.

Nagyon örülök, hogy kipróbáltam a WIFI-s zenelejátszást, mert döntő fontosságú, és általános érvényű tapasztalatokra tettem szert:

1. Annak ellenére, hogy a Bluesound Node 2 által mért jelerősség a WIFI Extenderről -23 dB volt, amely bőséggel elegendő a teljesen akadásmentes zenelejátszáshoz a hallott minőség sokkal gyengébb volt a fejlesztés előtt tapasztalt hangminőségnél!

2. Amennyiben eddig úgy gondolta valaki, hogy WIFI-s módban - akadás-mentesen - képes kiemelkedő minőségű digitális zenelejátszásra, nos ezt gyorsan el kell felejteni! Amennyiben a zenelejátszó egy szobában van az internet szolgáltató routerével, még akkor is ha közel vannak fizikailag egymáshoz szükséges beiktatni a lejátszó és a router közé egy jó minőségű kábelt. A különbség megdöbbentő lesz!

3. Amennyiben több hálózati eszközt kell közbeiktatni az internet szolgáltató routere és a lejátszó közé, akkor az alábbi fejlesztéseket javaslom a jelentős minőségjavítás érdekében (a sorrend egyben fontossági sorrendnek is tekinthető):

a) Minőségi hálózati kábel beiktatása közvetlenül a lejátszó elé,

b) Amennyiben szükséges gigabites, fémházas switch beiktatása a rendszerbe,

c) Amennyiben hozzám hasonlóan egy WIFI-s szakaszt is be kell iktatni a rendszerbe, úgy a legjobb minőséget egy fémházas, komoly router (pl. ASUS) képes biztosítani. Itt nyilván felvetődik a kérdés, hogy ha a lejátszó előtt ennyit ront a minőségen a WIFI-s megoldás, akkor azt megelőzően miért nem ront? Nos tudományos magyarázatot erre a kérdésre nem tudok adni, talán az Oláh Attila által említett digitális adatcsomagok lejátszóba érkezési sebessége a ludas, de tény: a router és a WIFI lefedettségnövelő közötti vezeték nélküli átvitel nem ront lényegesen a hangminőségen, viszont a lejátszó előtti vezeték nélküli megoldás hihetetlenül sokat ront a hangzás minőségén,

                                                               

                                      

                                 

                                 

                          

d) Amennyiben ez kivitelezhető a rendszerben található régebbi, CAT5-ös kábelek cseréje egy korszerű CAT7-es kábelre.

Az, hogy a fenti a) pontban említett minőségi hálózati kábelként melyiket választjuk, az csak pénztárca és egyéni ízlés kérdése. 

Amennyiben valaki rászán 6 ezer Ft-ot, akkor ajánlott egy AQ Pearl CAT7 kábel megvétele itt. Cserébe nagyon korrekt gyártási minőséget, korrekt élvezhető hangminőséget kap majd az illető.

Amennyiben ennek kétszerese még belefér a büdzsébe, akkor célszerű egy SUPRA CAT8-as kábelt vásárolni itt. Ez a kábel bizonyult ár/érték arányban a legjobbnak a tesztben, mivel a bruttó 12 ezer Ft-os áráért óriási minőségi javulást eredményez egy "egyszerű" számítógép hálózati kábelhez viszonyítva, nem beszélve a vezeték nélküli megoldásról.

Amennyiben a minőség oltárán ennél is több pénzt hajlandó valaki feláldozni, akkor meg kell venni egy AQ Carbon CAT7 szerelt kábelt itt (ebből a típusból gyári kivitel nem, csak a forgalmazó által szerelt típus kapható). Ez a kábel kiemelkedett a mezőnyből és végül azért kapta meg a Legjobb Vétel minősítést, mert olyan zenei élményt képes nyújtani, amihez képest a 16 ezer Ft-os ár egyáltalán nem számít drágának, különös tekintettel arra a tényre, hogy a 150 ezer Ft-os Bluesound Node 2 hangminősége a fejlesztések hatására bizony egy lényegesen magasabb osztályba került, amely minden bizonnyal vetekszik a drágább készülékekkel, főleg ha azokat WIFI-s módban, vagy régi CAT5-ös kábellel használják!!! 

Aki kételkedik ebben, próbálja ki...

Fontos, hogy a megvásárolt kábelt a gyártó által ajánlott módon kössük be a rendszerbe. Ez az AQ Carbon és a SUPRA esetében akkor helyes, ha a kábelen olvasható szöveg irányában megy a jel, míg az AQ Pearl-n a gyártó által feltüntetett nyilak mutatják a jel helyes irányát.

Az 1. rész végén feltett kérdésemre pedig azt a választ kaptam, hogy ha vannak is korlátok, de korábban elképzelhetetlen mértékű hangminőség javulás érhető el a korszerű, nagy sebességű, kívül-belül szigetelt hálózati kábelek, switch és jó minőségű, fémházas router beiktatásával. Akinek számít, hogy milyen minőségben hallgat zenét annak számára ez egy viszonylag kis költségű (különös tekintettel az eredményre) befektetéssel elérhető hatalmas, kimondom katartikus élményt jelentő javulást eredményez majd anélkül, hogy egy új lejátszót/DAC-ot vásárolna! 

Óriási élmény volt a most megosztott felfedezés számomra, hiszen a teljes (a hagyományos zenelejátszó rendszeremben történt) fejlesztés összesen 40 ezer Ft-ba került, kevesebbe, mint a lejátszóm harmada! 

Mindenképpen meg kell említenem azt a tényt, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyen erősítővel, milyen hangfalakon és milyen egyéb kábelek, és hangminőség javító eszközök közbeiktatásával szól az otthonunkban a zene.

Köszönetet kell tehát mondanom a HEED Audio-nak, akiknek az Obelisk erősítőjét használom külön tápegységgel és végfokkal, valamint a brit Spendor-nak, amelynek S5e típusú kisméretű, de nagy tudású hangfalait használom, valamint a kábelgyártóknak (Chord - hangfalkábel, Nordost összekötő kábelek) és az elektromos hálózat jelét feljavító készülék gyártójának (IsoTEK).

Bluesound Node 2 távzene / hálózati zenelejátszó 

HEED Obelisk elektronikákkal,

Nordost Pulsar Point rezonanciát elvezető alumínium alátéteken,

Atacama Evoque Eco 60-40 bambusz állványon

(háttérben a WIFI extender látható)

Egy rendszerben minden elem számít, de hogy a hálózati elemek ennyit számítanak az számomra óriási meglepetés volt. Örülök, hogy rájöttem és a felfedezést másokkal is megoszthatom.

Végül úgy döntöttem, hogy az egyes felvételeken a hanglemez minőségét "ostromló" AQ Carbon CAT7 hálózati kábelt hagyom meg a fenti képen látható berendezésben, a Supra CAT8 kábelt az otthoni fejhallgatós rendszerembe ( Yamaha WXAD-10 távzene vevő / hálózati zene lejátszó, Arcam rHead fejhallgató erősítő, Meze 99 Classics kábeles fejhallgató) illesztem be. Már ki is próbáltam és elképesztően izgalmas, élvezetes zenei minőséget produkál, annak ellenére, hogy a SUPRA CAT8 egy powerline adapter és a Yamaha között van, tehát az említett digitális jelcsomagok az otthoni elektromos hálózat közbeiktatásával érkeznek meg a lejátszóhoz.

Az AQ Pearl CAT7 hálózati kábelt pedig a SONY UBP X800 típusú Ultra HD Blu-Ray lejátszóhoz használom (Marantz NR1608 házimozi erősítővel), amely képes nagyon kellemes élményt nyújtó hálózati zenelejátszásra is.

Minden kábel megtalálta hát a megfelelő helyét, én pedig mindhárom rendszeren jó érzéssel és remek minőségben hallgathatok majd zenét 😀

A sebesség nem csak az úton okoz mámort 😄