Audiofil Bluetooth? 2. rész Fiio BTR3 légzene játszó (Bluetooth vevő / DAC / fejhallgató erősítő), gumi nélkül nagyobb az élvezet!!!

Ezt a címet nyilván meg kell magyarázzam... 😎

Mielőtt bárki másra gondolna a címben jelzett gumi arra utal, hogy a megszállott audifilek, akik amikor mozgásban vannak, akkor is minőségi zenehallgatásra vágynak a különböző mobil eszközeiket jellemzően két gumiszalaggal kötik össze így:

Minden képnél klikk a képre a jobb minőség érdekében

iFi xDSD + Onkyo DPS1

Chord Mojo + mobiltelefon

Oppo HA 2SE + Iphone 6S

Lehet, hogy ez a módszer elsőre praktikusnak tűnik, de aki már próbálta, tudja, hogy ezek bizony kényszer szülte megoldások. A gumi néha pont oda esik a mobiltelefon / DAP (digitális audio lejátszó) képernyőjén, ahol valamit szeretnénk megnyomni, szóval ez így valljuk meg nem az igazi.

Mennyivel praktikusabb ez a megoldás:

Fiio BTR3 (IEM-el használva) 

mindössze 26 gramm súlyú, 

ruhára csíptethető 

Kezdjük a bejegyzésben használt mozaikszavak, fogalmak meghatározásával:

DAP = "Digital Audio Player" = hordozható digitális zenelejátszó, legismertebb gyártók:

Astell & Kern, SONY, Fiio, Onkyo, Pioneer. Feltörekvő gyártók: HyBy, Shanling, Hidizs, iBasso.

DAC = "Digital-to-Analog Converter" = digitális-analóg átalakító, a fizikai formátumban (pl. CD) meglévő, vagy távzene szolgáltató által interneten lesugárzott (pl. Spotify, TIDAL) digitális fájlokat alakítja át egy fül / fejhallgatón, vagy erősítő közbeiktatásával egy hangszórón hallható analóg jellé.

IEM = In-ear monitor, fülbe helyezhető fülhallgató, amelyet mostantól belső füles-nek nevezek majd elsősorban azért mert élesen külön kell választani a belső fülest (IEM) a lényegesen gyengébb fülhallgatótól (earbud). Reneszánszát éli napjainkban, százával jönnek ki az új modellek. Az egyik legjobb teszt oldal a témában. Árban határ a csillagos ég, ahogy ez jól látható az egyik legnevesebb gyártó weboldalán. Az IEM-ek piacán egyre inkább meghatározók a kínai gyártók (új keletű megnevezésük Chi-Fi, azaz Chinese Fidelety) , ahogy ez az érdekes ajánlás is mutatja. Ahogy jól látni a tervezők nem csak technikai eszköznek tekintik a belső füles-t, hanem szinte korunk újfajta ékszerének, tekintet nélkül arra, hogy nő, vagy férfi használja. A rossz hírem az, hogyha valaki úgy gondolja, hogy a legújabb csilli-villi "flagship" mobiltelefon dobozában található belső füles tökéletesen alkalmas lesz minőségi zenehallgatásra nagyot téved! Az esetek többségében egy olcsó kínai spéci belső füles is jobban szól, mint a mobil mellé adott fülhallgató! 

OTG = On the Go, azaz az "úton" használatos átalakító kábeles, vagy közvetlen elem, a mobil eszközünkhöz egy külső DAC (például AQ szitakötő) csatlakoztatására szolgál, és amelyet a továbbiakban uti-kötő-nek nevezek majd.

Bitráta (kbps = kilobit/másodperc) = a Bluetooth technológia által másodpercenként átvitt audio információ, minél magasabb az értéke, annál minőségibb zenét hallunk a folyamat végén. Egy alacsonyabb bitráta nagyobb tömörítést és gyengébb hangot jelent, míg egy magasabb bitráta kisebb tömörítést és jobb minőségű hangot eredményez. Ebből az is adódik, hogy a Bluetooth technológiával átvitt fájlok nem veszteségmentesek (lossless), hanem tömörítettek (lossy), de ettől még alkalmasak minőségi zenelejátszásra.

Bluetooth kodek = szoftveres fogalom, meghatározza hogyan kerül átküldésre az információ a Bluetooth technológiával a forrás (mobiltelefon / DAP) és a vevő (vezeték nélküli fejhallgató / légzene játszó) között, lényegében egy kódolási - dekódolási eljárás. Néhány éve még csak néhány kodek közül választhattunk (SBC, AAC, aptX). Az elmúlt 2 év alapvető változást hozott a Qualcomm aptX HD és a Sony LDAC kodek-ek megjelentetésével.

Ma már rendelkezésünkre állnak minőségi 

zenehallgatást lehetővé tevő kodek-ek is

Bluetooth Adapter = légzene játszó, senki ne lepődjön meg ha ezt a kifejezést még nem hallotta ezt én találtam ki. A Bluetooth Adapter-t ugyanis szó szerinti fordításban nevezhetnénk kékfog átalakítónak, de ugye ez teljesen értelmetlen, és nem fejezi ki a lényeget, hogy egy digitális zenei jelcsomagot vezeték nélkül, a levegőben továbbítunk például a mobiltelefonunkról egy átalakítóra, amely azután a digitális jelet analóggá alakítja.

Itt most egy nagyon fontos ponthoz érkeztünk. Külföldi fórumokon a témában kevésbé jártas fórumozók megkérdezték, hogy a mobiltelefonba szerelt DAC belejátszik-e a légzene játszó-ról hallható hangminőségbe. Az egyértelmű válasz: NEM! 

A Bluetooth technológiát ugyanis digitális jelátvitelre találták ki. Még a kisméretű Bluetooth fejhallgatókban is van DAC, csak nyilván nem olyan minőségű, mint egy dedikált audiofil DAC.

Értelemszerűen a Fiio BTR3-ba is beépítettek egy új típusú AK4376A típusú DAC-ot és egy fejhallgató erősítőt is.

Épp ezért nagyon jelentős a Fiio BTR3 szerepe a minőségi hordozható eszközről történő zenehallgatás szempontjából, mivel jelenleg csak néhány mobiltelefon gyártó figyel oda az audiofilek igényeire, és épít be a mobilokba minőségi DAC-o(ka)t. Ezek a gyártók a HTC, LG, Google, Vivo, ZTE, Essential, Razor és a 2018-as Samsung csúcstelefonok.

Sajnos az Apple látványosan negligálja az audiofileket, ha azt mondom, hogy a BTR3-ba dugott belső fülessel sokkal minőségibb hangot hallhatunk egy Android-os mobilról (LDAC kodekkel) átküldött zenei fájlról, mint a 2018 szeptemberében bejelentett iPhone XS-el, vagy XS Max-al, akkor sokan meglepődnek, pedig a hír igaz. Steve Jobs imádta a zenét, de halála óta az Apple jelenlegi döntéshozói nem tulajdonítanak a zenének nagy jelentőséget. Ők szüntették meg először a 3,5 mm-es "jack" aljzatot, amihez egyszerűen csatlakoztatni lehetett egy belső fülest, vagy fejhallgatót, és 2018-ban sem tették lehetővé nagy felbontású zenei fájlok lejátszását. Az Apple által használt Bluetooth kodek az AAC habár általános vélekedés szerint a 250 kbps bitrátája alapján várhatónál jobban teljesít, de nem hasonlítható össze a közel négyszeres bitrátájú LDAC által elérhető minőséggel. Addig amíg az Android Oreo már tudja az összes fenti ábrán feltüntetett kodek használatával történő zene átküldést, addig az Apple telefonjai erre nem képesek. Ami nagyon különös, hogy az Apple MacOS készülékei (például Macbook) képesek kiadni aptX jelet, de az IOS készülékeknél (iPhone, iPad) nem. Hol van itt a logika, hisz ha az irodánkban hallgatunk zenét, ott nem gond egy USB-s DAC használata, pont a mozgásban lévőknek lenne jó egy minőségibb Bluetooth kodek.

A világon eladott hihetetlen számú mobiltelefon döntő többségéről tehát nem hallgathatunk jó minőségben zenét, ugyanakkor az Oreo-val, vagy majd a Pie-al egy jó Bluetooth-os eszközzel már igen.

2018 szeptemberében ugyan még csak 15% volt az Oreo használati részesedése az összes Android-os telefonon belül, míg a Nougat-é 30%, de épp a BTR3-hoz hasonló zenelejátszók megjelenése növelheti meg látványosan ezt az arányt.

Útmutató Bluetooth kodek-ek elérhetőségének beállításához Android Oreo-n

Mint említettem az Android Oreo már képes az azok fogadására alkalmas eszközök felé átküldeni a szokásos (SBC, aptX, AAC) kodek-ek mellett a legújabbakat is (aptX HD, LDAC), de ezt sajnos ma még simán a mobiltelefonunk menüjéből nem tudjuk elérni. Az alábbi nem túl bonyolult beállításokat követően viszont már igen 😍 (vigyázat, telefononként kismértékű eltérés lehetséges, a képeken a Xiaomi MI8 képernyőképei láthatók): 

                       

        1. Klikk A telefonról menüpontra                  2. 7 x klikk a MI8-on MIUI verziója,

                                                                                    angol menüben Build number
                                                                              menüpontra (ezáltal fejlesztők leszünk)

                        

        3. Ekkor a További beállítások                        4. A Fejlesztői beállítások

           menüben (MI8) megjelenik a                         menüben már több Bluetooth

            Fejlesztői beállítások menü                                beállítás lehetséges

            

                                  


        5. Ekkor már kiválaszthatjuk                               6. Az LDAC kodek-en belül
            melyik Bluetooth kodeket                                háromféle bitráta állítható be
                kívánjuk használni                                     (330 kbps, 660 kbps, 990 kbps)


Aki rendszeresen olvassa a blogomat tudja, hogy szeretem elnevezni az audio eszközeimet egy kedves becenévvel. Nos ezúttal sem teszek kivételt a Fiio BTR3-nak a Fiio-ka becenevet adtam. Hogy miért? Azért mert habár kis picike, mégis nagyon szépen csiripel 😂 

A Fiio BTR3 műszaki adatai:

Súly: 26 g

Méret: 58 x 25 x 10,4 mm, elegáns fém ház, üveg előlappal

Frekvencia átvitel: 20 - 20 kHz (aptX),  20 - 40 kHz (LDAC)

Jel-zaj viszony: > 120 dB (ugyanannyi, mint az A&U-é!)

Teljes harmonikus torzítás: 0,003 %

Kimeneti teljesítmény:

25 mW (32Ω -os terheléssel)

33 mW (16Ω-os terheléssel)

Fül/fejhallgatók meghajthatósága: 16-100 Ω

Akkumulátor: 300 mAh (1,5 órás töltést követően 11 óra üzemidő,

de a legjobb bitrátájú LDAC-al ez akár 6-7 órára is csökkenhet)

NFC támogatás az egyszerű csatlakoztatáshoz

Bluetooth chip: Qualcomm CSR8675 (BTv4.2)

(ugyanezt a chipet építették be a most bejelentett 

Bluesound Node 2i távzene lejátszóba is!)
Már letölthető a Fiio Music applikáció  
a Google Play-ről és az App Store-ból,
de ma még nagyon kevés funkciót tud, és sok benne a hiba

A Fiio BTR3 által támogatott kodekek és azok színkódjai:

Az üveg előlap mögött a FiiO felirat színe változik

A DAC az USB-s, kábeles üzemmódot jelenti


Mobil lejátszók összehasonlítása, hangminőség teszt:

Minden felvételt az USB Audio Player Pro applikációval játszottam le, 
ahol lehetett ott Bit perfect módra állítva a legjobb minőség érdekében.
Az összehasonlításhoz a Meze 99 Classics fejhallgatómat használtam.

 1. HTC 10 mobiltelefon, saját DAC-al (24bit/192kHz)

2. Fiio BTR3 légzene játszó

3. XIAOMI MI8 + uti-kötő (Nonda)+ Audioquest Piros szitakötő DAC
A szitakötő itt átveszi a MI8 közepesnél kicsit jobb DAC-jától a feladatokat

A három zenelejátszó együtt

                Ryan Adams - Oh My Sweet Carolina - TIDAL Masters (24 bit - 44 kHz)

                 Mire befejeztem a tesztet már "csak" a CD verzió volt fent a TIDAL-en

Ez az élő felvétel sok finom részletet visszaad, a nagy térrel megszólaló közönség tapstól és reakcióktól kezdve az énekes lágy hangján és a gitár zengésén át a szájharmonika elképesztően életszerű megszólalásáig.

A HTC 10 korrekten zenél, de kicsit az egész digitálisabb, mint Fiio-ka produkciója. Vele sokkal érzelmesebb a hangzás, teltebb, melegebb a tónus, jobb az ottlét érzet. 

A külső DAC-os verzió életszerűbb a HTC-nél, és nagyon korrekt, de egész picit szárazabb, neutrálisabb hangzású, mint Fiio-ka előadása.

A szájharmonika Fiio-ka-n a legjobb, teljesen életszerű.

Ne feledjük az AQ piros szitakötő és az uti-kötő együtt 55 ezer Ft-ba került (akcióban), míg Fiio-ka kevesebb, mint a felébe, 25 ezerbe (!), mégis szinte azonos hangminőséget produkálnak, ízlés kérdése kinek melyik tetszik jobban. Ugyanakkor funkcionalitásban Fiio-ka verhetetlen!

            Manu Katché - Swing Piece - TIDAL Masters (24 bit - 44 kHz)

Fiio-ka: Nagyon szép fúvós hang, remek dob és cinnek, nagyon jó ottlét érzet. Szinte nem hallani zajt róla, sok finom részletet kihoz. Elképesztő hang egy ekkora kis készülékről.

HTC 10: nagyon jó, de picit kevésbé természetes. Olyan mint egy korrekt, visszafogott újságcikk, az izgalmat hiányolom belőle. 

MI8-uti-kötő- Piros szitakötő: Nagyon jó fúvós, és cinnek. Abszolút korrekt megszólalás, csak kicsit hiányzik belőle Fiio-ka lelkesedése, de a két hang hasonló minőségű.

                                            Dua Lipa - IDGAF

                                    TIDAL Masters (24 bit - 44 kHz)

Manapság az egyik kedvenc számom, sokat hallgatom. Dua Lipa elképesztően tehetséges, de remélem a jövőben ehhez hasonló jó dalokat énekel majd, mert nem mindegyik száma ilyen jó.

MI8-uti-kötő- Piros szitakötő: Nagyon jól szól, talán egy kis plusz dinamikát hiányolok belőle.

Fiio-ka: Nagyon élő, jó dinamika, remek énekhang, de a mélyek picit döngenek, nem annyira természetes, habár ki tudja milyen eszközzel állították elő 😉. Az ilyen feldúsult basszuson sokat tud segíteni a Vorzüge erősítő, de most nem lenne korrekt azzal együtt hasonlítani 
Fiio-ka-t a vetélytársaihoz.

HTC 10: Sajnos meg kell állapítanom, hogy a három közül a leggyengébb produkció. Úgy tűnik két év elteltével az újabb DAC-ok már többet tudnak, mint a 2016 nyarán világot látott HTC. Nagyon digitálisan hangzik a másik kettőhöz képest. Kevésbé szerethető.

David Axelrod - Holy Thursday

TIDAL HIFI (16 bit / 44 kHz)

HTC 10: Hiányzik a varázslat ebből a varázslatos felvételből. Kissé egysíkúan, laposan szólal meg. Ne feledjük korábban a HTC-t "Püré"-vel hallgattam, amely sokat javított a hangzáson.

MI8-uti-kötő- Piros szitakötő: Kellemes, minőségi hangzás, sokkal több zenei réteg szólal meg, nagyon jó cinnek és dobhangok. Teljesen neutrális. Nagyobb dinamika, mint a HTC-ről. Jól összeáll a jazz zenekar a nagy-zenekari hangzással.

Fiio-ka: Remek dob, jó mély hangok, remek dinamika. Kiváló transzparencia. A vibrafon itt a legtermészetesebb. Fiio-ka élettel tölti meg a zenét 😘. Mosolyt csal az arcomra.


Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy sajnos a HTC 10 korábban kiváló minősítésű DAC-ja felett már eljárt az idő. Vannak akik úgynevezett vintage (patinás, régi) zene eszközökön szeretnek zenét hallgatni. Egy valamivel nekik is tisztában kell lenniük: a DAC-ok fejlődése nagy ütemű, nem szabad 5-10 évvel ezelőtti DAC-ot megvenni, mert egy 10 éves nagy asztali DAC ma gyengébb hangot produkál, mint a hüvelykujj méretű Fiio-ka!
Az AQ Piros szitakötő máig remek DAC/fejhallgató erősítő. 

Amikor ezeket a teszt felvételeket meghallgattam a Lenovo notebookomhoz egy Jitterbug zajszűrővel hozzácsatolt Piros szitakötővel, akkor a TIDAL Masters felvételek esetében a szitaötő már kibontó-ként ("renderer") funkcionált, azaz a Windows 10 alá telepített TIDAL asztali applikáció által kibontott fájlt tovább bontotta és így a rendszer az eredeti stúdió felvétel felbontását volt képes előállítani (Teljes MQA dekódolás). Ekkor már a Szitakötő adta a legjobb hangminőséget, hiába az MQA dekódolásra képes eszközöknél nincs jobb (vagy ha van, az sokkal drágább, mint például a Chord Hugo 2). Mégis a Fiio-ka-ról elérhető hangminőség nagyon meglepett. Itt az ár a minőség és a funkcionalitás egy hihetetlenül jó elegyével szembesülünk, amely azt kell hogy mondjam kihagyhatatlan vétel!

Kalapot kell emeljek a SONY mérnökei és döntéshozói előtt, akik miután kifejlesztették a döbbenetesen jó LDAC kodeket, nem ragaszkodtak ahhoz, hogy csak SONY készülékekbe építsék azt be, hanem más gyártók számára is elérhetővé tették. 
Az LDAC legalább olyan jelentőségű innováció, mint az MQA és a kettő révén még ha nem is valósul meg a Mytek Clef marketing szlogenje: "vidd magaddal a hanglemez hangját", de tényleg elképesztő minőségben vihetjük magunkkal a zenéket az egyre kisebb méretű mobil eszközeinkkel meghallgatva.

Gondolati játék

"There is one more thing" - "Még van valami"

Ha Steve Jobs élne, akkor jó eséllyel az egyik leginnovatívabb audio készülék gyártó a Fiio már az Apple birodalom része lenne, és az éves bemutató show végén, miután Jobs lerántotta a leplet a nagy felbontású zenék lejátszására képes 4"-os kijelzőjű telefonokról a fenti híres mondatot követően bemutatná a legújabb kis csoda készüléket valahogy így:
"Hölgyeim és Uraim a 21. század embere már nem úgy hallgat zenét, mint a 20. századé.
Az a készülék, amit a kezemben tartok minőségileg teljesen más szintre emeli a zenehallgatást és mindezt elképesztően jó áron teszi, mindössze 399 dollárért!!!"
Mondaná ezt egy olyan kütyüről, amelynek az önköltségi ára kb. 60 dollár...

Félreértés ne essék nem Steve Jobs-on, vagy az Apple-n akarok gúnyolódni, nekem épp hogy hiányzik az a tökéletesség iránti elkötelezettség, ami Jobs-ot jellemezte. Biztos vagyok benne, ha Jobs élne az Apple dobta volna piacra Fiio-kát.

Szerencsére a kínai gyártók a sok sok eladott készülék révén akarnak komoly bevételekre szert tenni és nem az extra profit által (A Xiaomi például 5%-ban maximálta a profitot!!!)
Amúgy a Fiio-ka-val ma 79 euróért elérhető hangminőség  5 évvel ezelőtt kb. 500 euróba került!

Miután bejárattam Fiio-kát és megállapítottam milyen zseniálisan szól (főleg az árához képest) komoly gondban voltam, hogy hol használjam majd. Az autómban tartsam? Szuperül szólt ott is de egy ilyen kis csodát csak az autóban használni? Eldöntöttem, hogy hosszabb utakra viszem majd magammal. Edzéshez? Nyilvánvalóan ott fogom használni. Késő este filmet, vagy TV műsort nézni fejhallgatóval? Nos erre is kiválóan alkalmas eszköz, viszonylag problémamentesen összelőttem az LG tévémmel, az Nvidia Shield TV média lejátszómmal, majd a SONY UBP-X800 UHD Blu-ray lejátszómmal. Ez utóbbiba, mivel a SONY alkotta meg az LDAC kodeket azt be is építették, úgyhogy az amúgy is kiváló hangú filmeket a Meze fejhallgatómmal szuper minőségben tudom meghallgatni. A Meze nem térhangzású fejhallgató, "csak" sztereó, de akinek van SONY készüléke próbálja ki, meg fog lepődni 😱

Amikor bejáratás alatt volt Fiio-ka, akkor még aggódtam vajon milyen lesz a szinergia közte és a Vorzüge Püré hordozható fejhallgató erősítő között. Egy hetes intenzív bejáratást követően (ami vonatkozott az L17-es Fiio kábelre is) éreztem, hogy már nemcsak a hajgumi köti őket össze, hanem remekül muzsikálnak egymást kiegészítve. Az eredmény: eldöntöttem, hogy mostantól a Fiio-ka - L17 kábel - Püré hármas lesz a mobil lejátszó rendszerem. Az a hangminőség amit erről a rendszerről (LDAC bluetooth kodekkel)  hallottam egyértelműen felülmúlta a korábbit.
A figyelmes olvasó bizonyára észrevette, hogy az Asahi Kasei DAC-ba épített fejhallgató erősítő teljes harmonikus torzítása < 0,1 %, míg a Vorzüge erősítő hasonló paramétere
< 0.0008%! Ez is hozzájárul, hogy Püré-vel minden zene sokkal élvezetesebben szól.

A mobil zenehallgatás fejlődéstörténete

Mobil zenehallgatás 2017 ősz

HTC 10 + Vorzüge "Püré" + Vorzüge kábel + Brodit tartó

Mobil zenehallgatás 2018 ősz

Fiio BTR3 + Vorzüge "Püré" + Fiio L17 kábel,

igen...látom...egy hajgumival összefogva 😎

 2028 ősz

Ágikám ugye nem felejted el a gyermek fülébe 

beépíteni a lég/távzene chipet?

Jó ez ma még vicc de ki tudja 😄 Ami a 2018 őszén használatos rendszert illeti sokáig keresgéltem minőségi, audiofil jack - jack (3,5 mm - 3,5 mm) kábeleket, amíg rá nem bukkantam a Fiio webshopjában arra, hogy a Fiio minőségi kábeleket árul. A képen látható L17 típusjelű kábel  (4490 Ft.) csatlakozóit a híres Oyaide cég készíti (a Vorzüge is az ő csatlakozójukat árulja), míg a kábelt a nem kevésbé híres Furukawa gyártja. Megérkeztünk hát a globalizmus világába: a kínai Fiio-t egy japán kábel köti össze a Szingapúrban gyártott, német tervezésű Vorzügével. 👍
A lényeg: ezek ez elemek együtt álomian szólnak! 😘

Természetesen összehasonlítottam a fenti teszt számokat meghallgatva a Fiio-ka - Püré párost az otthoni rendszeremmel (Yamaha WXAD-10 távzene játszó, Arcam rHead fejhallgató erősítő és iFi AC iPurifier zajszűrő) is, amely nemrég hangminőségben meglepően közel tudott kerülni az A & Ultima SP1000 DAP-hoz, amely 1,3 millió Ft.-ba kerül.

Otthoni fejhallgatós és mobil zenehallgató rendszer összehasonlítása

A tesztnek ez a része különösen nagy élmény volt, mivel mindkét rendszer nagyszerű formát mutatott.

Az otthoni rendszer (mai ára kb. 150 ezer Ft.) egészen apró zenei finomságok megjelenítésére képes. Ez különösen a Manu Katché felvételen volt nagyon élvezetes. A kiváló teljesítményhez jelentősen hozzájárult, hogy a Yamaha a digitális jelfolyamot egy Supra CAT8 nagy sebességű kábelről kapja.

Hozzá képest a mobil rendszer (jelenlegi ára 200 ezer Ft.) ugyan remek transzparenciával szólalt meg, de nem tudta hozni azt a varázst, amit az otthoni rendszer. A különbség viszont meglepő módon nem volt jelentős, a Fiio-ka - Püré páros Dua Lipa és David Axelrod felvételénél egészen jól megközelítette az otthoni rendszer teljesítményét. Mind a kettő a maga módján nagyon kellemes, élvezetes, zenei reprodukciót ad. Gondoljunk bele abba, hogy a Bluetooth alapú jelátvitel még LDAC módban is csak közel 1 Mb/s sebességű, míg a CAT8 szabványú kábel elméletileg 40 Gb/s sebességre képes! Ehhez képest a mobil rendszer hihetetlenül jól szólt.

Fiio-ka USB DAC-ként is használható

Fiio-ka USB DAC szerepkörben:

Alapból amikor egy USB kábellel csatlakoztatom Fiio-kát a notebookomhoz, akkor csak a legújabb v0912-es firmware-el ismeri fel a Windows automatikusan, mint USB DAC. Még kell vennem pár nagy levegőt mielőtt firmware frissítést végzek rajta, annyira bonyolult, és félek, hogy ha valamit nem a tudományos szintű leírás szerint csinálok, nem fog működni a légzene játszó.

Jelenleg a bekapcsológombot kell gyorsan megnyomni háromszor és akkor a Fiio felirat kék villogóról fehér állandóra vált. Ezután a TIDAL asztali applikációban a Settings-en belül a Streaming menüben a Sound Output-nál át kell állítani Hangszórók (FiiO BTR3)-ra.
A (More settings) menüben én nem javaslom bekapcsolni a Use Exclusive Mode-ot, mert így szólt jobban, mint mikor bekapcsoltam.

Már meg sem lepődöm, hogy Fiio-ka megint remekel, nagyon kellemes, élvezetes a hangja, fényévnyire van egy notebook alaplapi hangkártyájának minőségétől. Elég ha meghallgatjuk a három virtuóz gitáros felvételét, a Short Tales of the Black Forest-et és máris a koncerten érezzük magunkat.

Aki csak a számítógépéhez akar venni egy USB-s DAC-ot ő is bátran vásárolja meg Fiio-kát.

Ebben az árkategóriában az Audioquest Dragonfly Black (Fekete szitakötő) az egyetlen igazi vetélytársa, de 5 ezer forinttal drágább Fiio-ká-nál, igaz MQA képes.

Végül nem hagyhattam ki, hogy Fiio-ka-t bekössem az otthoni nagy rendszeremben és megnézzem mire képes hangszórókon hallgatva. 

Fiio BTR3 HEED Obelisk erősítővel összekötve
Fiio-kán látni egy mikrofon jelet, ugyanis zenehallgatás
közben is tudunk bejövő hívásokat fogadni,
sőt a külső zajokat még el is nyomja a készülék!

Az korántsem lepett meg, hogy Fiio-ka nem volt képes az otthoni nagy zenerendszeremben megközelíteni a Bluesound Node 2 távzene játszó szintjét. Na az már igazi csoda lett volna. Viszont ha azt mondom, hogy Fiio-ka ebben a rendszerben szebben zenélt, mint a Squeezebox Classic lejátszóm, akkor egy ilyen méretű és árú készüléktől ez igencsak komoly bravúr!

Megállapíthatjuk tehát, hogy Fiio-ka nem helyettesíthet egy otthoni távzene játszót, de akinek nincs pénze egy sok százezer forintos asztali lejátszóra, átmenetileg, vagy például egy hétvégi házban, vagy egy buliban tökéletes megoldás lehet erősítő - hangszóró rendszerbe illesztve is. Fiio-káról mindenképpen minőségibb hangot hallunk majd, mint a Chromecastról.

Hangminőség (sárga) és használati kényelem (szürke)

alakulása a különböző zenei formátumok esetében

A blogomon 2 éve közzétett fenti ábra azt mutatja, hogyan alakult a különböző zenei formátumok (orsós magnó - hanglemez - CD - DVD Audio / SACD - letöltés - távzene/internet rádiók) és a használhatóság viszonya. A két ábra az esetek többségében távol volt egymástól. 2017 január óta (TIDAL Masters távzene szolgáltatás kezdete, amelyen ma már több, mint      1 millió zeneszám hallgatható!!!) már nem kell kompromisszumot kötni és a vonalak a fenti ábra ideálisnak nevezett pontján találkoznak.
Fiio-ka (amely már itthon is kapható!) pedig ezt a mennyországot hozza le nekünk a földre 😍
És most még csak kis fióka! Mi lesz ha majd megtanul repülni? Na akkor már nem BTR3-nak, hanem BTR5-nek fogják hívni, ugyanis a Fiio egy éven belül bemutatja az új, még minőségibb DAC-al szerelt, és 2,5 mm-es/balanced csatlakozóval ellátott, kifejezetten audiofileknek szánt készülékét.😲

Ami tetszett

Szinte észrevehetetlenül alacsony zajszint,

Hangszerek nagyon jó térbeli elhelyezése,

Jó mély hangok, amelyeket Püré még jobbá tesz,

Életszerű énekhangok és hangszer reprodukció,

Ár - érték arányban 2018 őszén verhetetlen készülék,

Utolérhetetlen funkcionalitás, amely révén magunkkal

 vihetjük a zenét akár egy lakatlan szigetre is (csak legyen WIFI 😉),

Remek dinamika, főleg amikor nagy felbontású felvételeket hallgatunk,

Nem kell kompromisszumot kötnünk egy Bluetooth fejhallgató megvásárlása

révén, mivel Fiio-ka a meglévő kedvenc fejhallgatónkat, vagy belső füles-ünket

vezeték nélküli fejhallgatóvá, vagy belső füles-sé alakítja át lényeges minőségromlás nélkül!

Ami nem tetszett

A firmware (készülék hibáit javító,

 és a készüléket új funkciókkal ellátó program)

frissítéshez informatikai másoddiplomára van szükség,

Néha voltak kiesések (főleg 990kbps LDAC módban),

ilyenkor Fiio-ka kikapcs, bekapcs, és a mobilon újra-

indítani az UAPP appot és minden működik tökéletesen,

Az USB módba való váltáskor háromszor kell gyors 

egymásutánban megnyomni a bekapcsoló gombot, ez nem sikerül mindig,

 gyakorolni kell a technikáját, vagy halált megvető bátorsággal firmware-t frissíteni 😏

Az év legjobb hordozható audiofil készüléke nálam a Fiio BTR3

2018. november 9-én jelent meg ez a nagyon korrekt teszt a Fiio BTR3-ról. Nem lep meg, hogy kitűnő minősítést kapott. A teszt is kiemeli, amit én is tapasztaltam, hogy milyen jól szól együtt Fiio-ka a Meze 99 Classics-al!

A konkurensek:

Earstudio ES 100: hasonló tudású készülék (majdnem minden kodeket tud), 

korábbi DAC-al, jobb applikációval, szélesebb körű hang beállítási lehetőségekkel, 

de kevésbé elegáns és kevésbé praktikus kivitelben, kicsit drágábban (85 euró)

Ampio M1 VS-1880: nagyon jól sikerült Tajvan-i légzene játszó 

Hasonlóan jó hangú, mint Fiio-ka,  de sajnos 189 USD az ára 

Az audiofil bluetooth sorozatom ezzel még nem ér véget, még izgalmas kérdések várnak ránk:

1. Hogyan szól az új zenehallgató rendszerem a Chi-Fi audio rendszert teljessé tevő már megrendelt belső fülesekkel? Egy 8 USD-s (Venture Electronics VE Monk) és egy 24 USD-s (Knowledge Zenith ZS5) belső füles-t rendeltem, ki akarom próbálni, hogy ezek az ár/érték bajnokok hogyan szólnak, tekintettel a későbbi futásokra, edzésekre és strandolásokra.

2. Hogyan szerepel Fiio-ka - Püré (jujj ez úgy hangzik, mint amivel egykoron a Beatrice-t vádolták, hogy csirkéket daráltak a színpadon 😎) az egyik legkiválóbb DAP, az Astell & Kern Kann és a világ legjobb hangú mobiltelefonja az LG V30 ellenében. Hamarosan eldől ki a megfizethető mobil zenelejátszók királya...

Astell & Kern A & Ultima SP1000 a világ egyik legdrágább hordozható zenelejátszója. Megéri a pénzét?

Már korábban jeleztem, hogy nem kívánok arab sejkeknek blogot írni, azaz az ár-érték arányban legjobb készülékekről írok és nem az abszolút értelemben legjobbakról, amelyek csak a szupergazdagok számára fizethetők meg. Ennek ellenére amikor lehetőségem volt meghallgatni ezt az 1,3 millió Forintért kínált hordozható digitális zenelejátszót (DAP), akkor a kíváncsiságom legyőzte a drága készülékek iránti ellenérzésemet. Köszönet az Astell & Kern termékek hazai forgalmazójának, hogy a rendelkezésemre bocsátották ezt a készüléket, amelyet ebben a bekezdésben A&U-ként fogok emlegetni.

Minden képnél klikk a képre a jobb minőség érdekében

Astell & Kern A&Ultima SP1000 DAP,
Meze 99 Classics fejhallgató

Az A&U egy hordozható digitális zenelejátszó, amelybe csatornánként külön működő DAC-okat (AK4497EQ) és egy kiváló minőségű fejhallgató erősítőt építettek bele. A hordozhatót persze ne úgy értsük, hogy majd az anyagilag jól szituált vevő bedobja a "könnyű" "kis" készüléket az ingzsebébe és onnan hallgatja a vezetékes fül-, vagy fejhallgatójával a zenét.

Amikor ugyanis az egyébként nagyon elegáns fémházú készüléket először a kezembe vettem igencsak megdöbbentem annak méretén és súlyán! A 76 mm / 132 mm / 16 mm mérető DAP súlya a mai phableteknél is sokkal súlyosabb: 387 g. Különben is egy ilyen drága gépet nem illik semmilyen zsebbe beleszuszakolni.

Az A&U a 2015-ös év mobiltelefonjainak 5"-os képernyőjével készült, amely LCD és nem AMOLED, ami az árat tekintve némileg meglepő, igaz a hangjáért veszik meg azok, akik megengedhetik maguknak, és nem fotókat akarnak rajta nézegetni az Instagram-on (szerencsére ilyen funkciót nem is tud a masina).

Balra: Xiaomi Mi8 mobiltelefon 6,2 "-os AMOLED kijelzővel,

Jobbra: A&U 5"-os LCD kijelzővel

Ha nem felülről nézünk a kijelzőkre, akkor látszik, hogy

az A&U képe már nem annyira színhelyes és kontrasztos, mint a MI8-é

A készülék elnevezésekor a gyártó nyilvánvalóan valami soha nem volt, non plus ultra csodakészülékre akart utalni, de ez a név nekem már túl sok, egyszerűbb nevet kellett volna választaniuk, mert a vásárlók amúgy sem a névért vesznek meg valamit.

Nézzük a legfontosabb műszaki paramétereit az A&U-nak:

1. 8 magos CPU (processzor),
2. Felbontás: PCM 32bit / 384 kHz-ig, DSD256 (1 bit 11,2 MHz-ig),
3. Teljes harmonikus torzítás: 0,0005%, Jel-zaj viszony: 120 dB
4. WIFI n-es, Bluetooth Aptx HD,
5. TIDAL integrálás, de MQA fájlokat nem tud kibontani (egy interjúban nemrég jelezték, hogy készek hamarosan MQA képessé tenni az Astell & Kern lejátszókat),
Pontosítás: 2018. október 4-én az Astell & Kern bejelentette, hogy egyes (nyilván a drágább) készülékeit még idén MQA képessé fogja tenni!)
6. 3,5 mm-es és 2,5 mm-es/balance fejhallgató csatlakozó aljzatok,
7. Type C USB csatlakozó, 2 órás gyors-töltéssel, 12 órás üzemidővel (a hallgatott fájlok függvényében),
8. 256 GB beépített memória + SD kártya olvasó (max. 256 GB kapacitással).

Természetesen a paraméterek csak egy elemét képezik egy eszköz tudásának, vannak az A&U töredékéért kapható hasonló paraméterekkel rendelkező DAP-ok, a lényeg a hangminőség, amit a saját fülünkkel hallunk.

A TIDAL-t remekül integrálták az A&U-ba, belépés után kifogástalanul elérhető a teljes zenekínálat, beleértve saját albumainkat, zeneszámainkat és lejátszási listáinkat.

Van viszont egy lényeges funkció, amit az A&U nem tud, a TIDAL-ről nem lehet rá zenéket letölteni (offline mód), amit minden Android-os és IOS-es mobil eszköz megenged!

Ez a repülőn nagyon hasznos, ahol egyelőre csak néhány légitársaság kínál WIFI-t és nagyon drágán.
Pontosítás: Az Astell & Kern október 4-én bejelentette, hogy hamarosan a drágább készülékeire lehetővé tesz egy úgynevezett Open Apk szolgáltatást, amelynek segítségével ezekre az eszközökre rá lehet majd telepíteni egyes, szelektált Android applikációkat. Ez azért lesz hasznos, mert így lehetővé válik az albumok letöltése, és az offline zenehallgatás ezeken a DAP-okon is!

Épp a múlt héten szembesültem azzal, hogy az egyébként nagyszerű USB Audio Player Pro (fórumokon UAPP néven emlegetik) applikáció sem tudta lejátszani a repülőgépen az új mobiltelefonom (MI8) TIDAL app-jában letöltött albumokat. Viszont jó tudni, hogy az UAPP abban az esetben, ha egy nagy felbontású (Hi-Res) zenelejátszásra képes mobilon használjuk, akkor ma már képes együttműködni a mobilba épített DAC-al (régebben csak az USB aljzaton keresztül csatlakoztatott DAC-okkal volt képes működni), és ezáltal az UAPP-vel kiválthatjuk a ma még nem tökéletes TIDAL applikációt. Az UAPP bitperfect lejátszásra képes, amit a TIDAL applikáció nem tud. Ezen felül az UAPP egy Hi-Res AUDIO logót jelenít meg minden a TIDAL-en lévő MQA technológiával készített albumon és zeneszámon, és kijelzi annak felbontását (nem MQA képes mobiltelefonon 24 bit / 44,1 kHz, vagy 24 bit/ 48 kHz látható) és a bitrátáját is. Ez sokat segít a nagy felbontású albumok megkeresésénél is, eddig ugyanis a TIDAL mobil applikációkban (Android, IOS) egy album két képét láttuk egymás mellett, de nem tudtuk melyik a nagy felbontású (Hi-Res - MQA).

Így jeleníti meg az UAPP a

TIDAL Masters felvételeket, albumokat

A napokban érdekes cikk jelent meg, amely szerint októberben jön az A&Ultima SP1000M (hogy miért nem bíz meg a cég egy névadót), amely kisebb (4"-os képernyővel), és az A&U-nál jóval olcsóbb árral (várhatóan itthon 750 ezer Ft. körül lesz az ára) fog megjelenni. Azért én a cikk szerzőjével ellentétben nem nevezném "mainstream"-nek (a vásárlók főárama) azt a vásárlói kört, amelyet az új lejátszóval megcéloztak, ahhoz még kettővel osztani kellene az árát...

Számomra az alapvető kérdés nyilvánvalóan az volt, hogy összevetve a mobil zenehallgató rendszeremmel, és az otthoni fejhallgatós rendszeremmel vajon tényleg fényévnyivel jobban szól majd az A&U, mint azok és kimondhatjuk, hogy megéri a pénzét?

Nézzük mit mivel hasonlítottam össze:

Mobil zenelejátszó rendszerem:

HTC 10 mobiltelefon,

Vorzüge "Püré" hordozható fejhallgató erősítő,

Meze 99 Classics vezetékes fejhallgató,

Összár (fejhallgató nélkül): 300 ezer Ft.

Otthoni fejhallgatós zenelejátszó rendszerem:

Yamaha WXAD-10 távzene/hálózati lejátszó,

Arcam rHead fejhallgató erősítő,

Összár: 105 ezer Ft.

Ezt a fejhallgatós rendszert néhány hete még jobbá teszi az iFi AC iPurifier, amelyet formája alapján azonnal "minibojler"-nek neveztem el. Ez a kis készülék megérdemel egy külön blogbejegyzést, amelyet nemsokára olvashattok is. Addig annyit, hogy ez a remek kütyü csökkenti a hálózatból jövő zavarokból eredő zajszintet (aktív zajcsökkentő, amely sokkal hatékonyabb a passzív eszközöknél), ellenőrizni és beállítani lehet vele a készülékek hálózati csatlakozója / áramelosztó helyes polaritását, szükség esetén hiányzó földelés pótolható vele, és túlfeszültség (például villámlás) esetén megakadályozza, hogy azok az eszközök tönkremenjenek, amelyek abba az elosztóba vannak bedugva, amelybe minibojlert is csatlakoztattuk. Mindezt 120 Euróért  (Magyarországon "természetesen" nem kapható!)

A "minibojler" érezhetően csökkenti a zenelejátszó rendszer

zajszintjét, több finom részlet hallható. Ára: 120 euró.

A kölcsönkapott készülékben voltak nagy felbontású zenék, amelyek nagyon szépen szóltak. Már ekkor meg lehetett állapítani, hogy az A&U egy kiemelkedő képességű zenelejátszó. Ezt megerősítette a kedvenc zeneszámok meghallgatása TIDAL-ről is.

Nagyon zenei hangzás jellemzi, kiváló transzparencia, feltűnően jó mély hangok, a hangszerek természetes megszólalása. A közép és a magas tartomány is természetes, nagyon kellemesen szól. Ugyanakkor nem érzékelünk lényegesen nagyobb teret, de ez részben a Meze 99 Classics zárt rendszerének is betudható.

Nézzük a fenti rendszerekkel összevetve hogyan szerepelt az A&U?

David Axelrod - Holy Thursday

TIDAL HIFI (16 bit / 44 kHz)

A hangminőség tekintetében képzeljünk el három lépcsőfokot. A legalsó szinten van a mobil rendszerem, a középső szinten van az otthoni rendszerem, és a legfelső szinten van az A&U. Ez utóbbinál szólnak a legtermészetesebben a dobok, és nagyszerűen összeáll a nagyzenekari hangzás.

Meglepően közel kerül az A&U szintjéhez  az annak 8%-ába kerülő otthoni rendszer. 

A mobil rendszer önmagában kellemesen szól, de nem tudja megközelíteni a másik kettő hangzását.

Jan Garbarek, The Hilliard Ensemble

Parce Mihi Domine

TIDAL HIFI (16 bit / 44 kHz)

A mobil rendszeren  a kórus énekhangjai kicsit összemosódnak, Garbarek hangszere kicsit kevésbé természetes, kicsit "szőrösen" szól. Az otthoni rendszeren nagyon kellemes a hangzás, a kórus hangjai jobban különválnak, de Garbarek hangszere egész picit tolakodóan szólal meg, elég közel a hallgatóhoz. Az A&U-n a legtermészetesebb a hangzás, mind a kórusé, mind a fúvós hangszeré. 

Az A&U nagyon szépen jeleníti meg a templomi hangulatot és teret.

A különbség azonban megint nem jelentős az otthoni rendszerem-hez viszonyítva.

Dizzy Gillespie & Friends - If I Should LoseYou

TIDAL MASTERS (24 bit / 48 kHz)

A legjobb hangzást az A&U produkálja, de meglepően közel kerül hozzá hangminőségben nem csak az otthoni, de a mobil rendszerem is!!!

Ennél a felvételnél jól érzékelhető, hogy az MQA technológia révén egy kevésbé jó minőségű rendszerről is minőségi hangot hallhatunk még akkor is, ha a rendszerben lévő DAC nem MQA kompatibilis (még ilyenkor is a CD minőségnél jobbat élvezhetünk).

A TIDAL Masters albumok hallgatásakor tehát kiegyenlítődnek a CD minőségű felvételek esetében még igen jelentős hangzásbeli különbségek is.

Herbie Hancock - The Jungle Line

TIDAL MASTERS (24 bit /96 kHz)

Az előbb felvázolt elméletnek ellentmondva ennél a felvételnél a legnagyobb a különbség, az A&U magasan jobban szól, mint a mobil rendszerem. Az otthoni rendszer viszont megdöbbentően közel kerül az A&U hangminőségéhez, abszolút élvezetes, kellemes és természetes hangzás.

Hiba lenne itt nem megemlíteni, hogy egy 1,3 millió Ft.-ba kerülő abszolút elit lejátszó mellett már valószínűleg egy magasabb kategóriájú fejhallgatót célszerű figyelembe venni.

Egy ilyen csúcsminőségű készülékhez jó eséllyel jobban illik egy Sennheiser HD800-as, vagy egy Audeze LCD-X, nem beszélve napjaink egyik sláger fejhallgatójáról a Focal Utopia-ról, mert az ugyanannyiba kerül, mint az A&U és a kettő együttes áráért már kaphatunk egy kisméretű városi autót.

Ugyanakkor semmiképpen nem kell a szemünket lesütni a Meze miatt.

Egyik kedvenc szakíróm épp ezen a héten osztotta meg velünk véleményét, hogy ő vasárnap délelőttönként miért - egy itthon 95 ezer Ft-ba kerülő - Meze 99 Classics-on hallgat zenét. Pedig ahogy a filmből kiderül van neki otthon egy Sennheiser HD800S is (itthon fél millió Ft. az ára).

Kijelenthetjük, hogy csoda nem történt, egy mobiltelefon és egy (bármennyire is kiváló) hordozható fejhallgató erősítő együtt nem volt képes versenyre kelni a világ legdrágább hordozható zenelejátszójával. A kérdés csak az, hogy el tudjuk-e fogadni az előbbinél tapasztalható hátrányokat, vállaljuk-e a kompromisszumot. Ez az a pillanat, amikor ki kell jelentenem, hogy a mobil rendszerem hangzása tökéletesen vállalható az A&U árának kevesebb, mint negyedéért. 

Az A&U egészen kiváló készülék e felől semmi kétség, de szerintem túlárazták.

Ígéret szerint meg fogom kapni tesztelésre az Astell & Kern 340 ezer Ft.-ba kerülő Kann lejátszóját, amely az importőr egyik munkatársa szerint a Best Buy.

A teszt végén még tettem egy felségsértéssel felérő kísérletet, az A&U fejhallgató kimenetéről jövő jelet egy spéci kábellel összekötöttem a Vorzüge fejhallgató erősítőmmel. Arra voltam kíváncsi, hogy egy ennyire drága eszköz esetében is tapasztalok-e javulást a szenzációs Vorzüge közbeiktatásával, ahogy eddig minden alkalommal. Nos a jó hír azoknak, akik több, mint egy milliót kiadnak az A&U-ra, hogy abban egészen kiváló fejhallgató erősítő található, de lássunk csodát a Vorzüge minimális mértékben ugyan, de javított a hangzáson. Ezt azonban szerintem csak vájtfülűek és "némileg" elfogult ámde korrekt ítéletre törekvő hozzám hasonló audiofilek fogják meghallani.

Addig, amíg egy mobiltelefon, vagy egy AQ szitakötő (Dragonfly Black, vagy Red) mellé egyértelműen ajánlom a Vorzüge megvásárlását, mert jelentősen javít a hangminőségen, az A&U esetében értelmetlen lenne még egy fejhallgató erősítőt is venni, az úgy jó, ahogy van.

Biztos, hogy lesznek olyanok, akik már csak presztízsből is megveszik az A&U-t. Aligha fognak benne csalódni, csak nem biztos hogy ennyi pénzt egyetlen lejátszóra kellene kiadni, hiszen ha a Kann tényleg igazolja az előzetes véleményeket, akkor a mellé még egy kiemelkedő hangzású fejhallgatót is lehet venni az A&U árának megfelelő keretből.

Ennek a tesztnek a másik tanulsága, hogy ha rohanó világunkban nem ragaszkodunk a drága hordozható zenelejátszóhoz, hanem otthon egy fotelben hallgatunk zenét, akkor a Yamaha - Arcam - Meze - iFi minibojlerrel feljavított - otthoni rendszer a világ legdrágább hordozható lejátszóját megközelítő minőségben képes zenélni a fejhallgató és a minibojler árát is beszámítva 240 ezer Ft.-ért. (tehát az A&U árának kevesebb, mint ötödéért!)

Ki tehát az igazi győztese ennek a tesztnek? 

Őszintén remélem, hogy a zenekedvelő olvasók 😃 kinek mit enged meg a pénztárcája...

Előzetesen még annyit, hogy hamarosan tesztelni fogom az idei ősz egyik slágerének ígérkező Fiio BTR3 Bluetooth vevő / DAC / fejhallgató erősítőt, amely a Fiio hivatalos német webáruházában már kapható 79 euróért (!!!). Ez a kisméretű eszköz tudja a ma létező összes Bluetooth codec-et (beleértve a már az audiofilek számára is kielégítő Aptx HD és LDAC codec-eket is). Mivel a manapság megjelenő Android-os telefonok többségén már elérhető az Oreo verzió, így a kis BTR3 segítségével minőségi zenehallgatásra számíthatunk akár a blúzunkra / ingünkre csíptetve, egy jó vezetékes fej-, vagy fülhallgató használatával akár az autónkba installálva.

A gyártó neve Fiio de mostantól a lányoknak sem kell

MP3 minőségben zenét hallgatniuk 😏

Természetesen aki azt állítja, hogy a BTR3 hangminősége majd jobb lesz a jelenlegi királyénál (A&U) számíthat egy udvari bolond pozícióra a király udvarában 😎

Az viszont tény, hogy a hordozható zenelejátszók piacán kevés az igazán optimális készülék, amelynél a funkcionalitás (például Android Play áruházból letölthető zenei applikációk használhatósága, távzene szolgáltató által lehetővé tett - offline - zeneletöltés) és a hangminőség egyaránt kiemelkedő.

A kevesek között is a legjobbnak számít az LG V30-as mobiltelefonja (tavalyi modell), amelyet a legtöbb szakíró a legjobb hordozható zenelejátszóként emleget. A világ első MQA képes (ez jelenti a memóriájába átmásolt MQA zenei fájlok és a TIDAL Masters távzene szolgáltatás lejátszási képességét egyaránt) mobiltelefonjáról az audio szakmai körökben mértékadónak tekintett Stereophile magazin tesztelője egyenesen azt állította, hogy jobban szól, mint az ő otthoni, átszámítva 6 millió forintos asztali lejátszója!!!

Az LG V30 manapság kártyafüggetlenül 127 ezer Ft.-ért kapható, tehát az A&U árának 10%-ért!!!

Megfontolandó tehát azoknak, akik utazás közben, vagy egy nyaralás, vagy hivatalos út során is "high end" hangzásra vágynak, és fejest ugranának audiofília ezen medencéjébe, hogy egy LG V30-assal próbálkozzanak az előtt, hogy megtakarításaikat egy A&U megvásárlásába ölnék.

A már említett Stereophile tesztelte az A&U-t is, és kiemelkedőnek ítélte, de érdemes elolvasni a commenteket is. Egyikük arra hívja fel a figyelmet, hogy egy olcsóbb DAP, vagy mobiltelefon megvétele és kiegészítése egy Vorzüge fejhallgató erősítővel jobb döntésnek bizonyulhat az A&U megvételénél. Amikor ilyet olvasok, mindig jó érzés fog el ...😍

Fontos megemlíteni, hogy azóta az LG G7 ThinQ és a most bejelentett LG G7 One (a Google "lecsupaszított", tehát igen jól használható Android One operációs rendszerével ellátott) mobiltelefonok is a V30 úgynevezett Quad HD DAC rendszerével és MQA lejátszási funkcióval vannak ellátva, így azok is hasonló zenei élményt nyújthatnak, mint a V30.

Az egyik fórumon többen jelezték, hogy amikor meghallották az LG V30 hangját, utána eladták a Chord Mojo DAC / fejhallgató erősítőjüket (a korábbi etalont, amely nem MQA képes), mert a V30 annyival jobban szólt.

LG V30 az audiofilek kedvenc mobil zenelejátszója,

amely "mellesleg" még egy csúcs minőségű mobiltelefon is

Gigabites switch és minőségi Cat7 hálózati kábel mint audiofil hangzásjavító eszközök? Ugyan már! Vagy mégis? 2. rész

Az 1. részben említettem a CAT5, CAT7 és CAT8 szabványos megjelöléseket. Hogy ezek a valóságban mit is jelentenek, jól jellemzi a következő táblázat (az összes képnél klikk a képre a jobb minőség érdekében):

Hálózati kábel kategóriák főbb jellemzői

Jól látszik, hogy a korábban használt CAT5-s kábel maximális sebessége 100 Mbit/s, a CAT7-s kategóriáé 10 Gbit/s, míg a CAT8-as kategóriáé 40 Gbit/s!

Időközben rákérdeztem hazánk egyik legkiválóbb digitális zenei "guru"-jára, a HEED Audio fejlesztőjére, Oláh Attilára, vajon miért szól lényegesen jobban a rendszerem egy gigabites switch (hálózati kábelek jelét összekötő eszköz), és korszerűbb CAT7-es hálózati kábel(ek) beiktatását követően.

Két lehetséges indokot említett:

1. Lehet, hogy az új switch tápegysége lényegesen jobb a réginél, amely javítja a hangminőséget,

2. A régi CAT5-s kábeleknél előfordulhat, hogy az azon szállított csomagok egy része - az alacsony sebesség következtében - nem jut el időben a lejátszóhoz. Ilyenkor a lejátszó egy beépített algoritmus használatával "beszerkeszt" egy szerinte megfelelő digitális jelcsomagot a meg nem érkezett helyett, azonban korántsem biztos, hogy az a csomag megfelel a valóságosnak. Ezért a nagy sebességű újabb hálózati kábelek esetén nincs szükség ilyen "beinterpolálásra", és ez is jelentős minőségjavítást eredményezhet.

Ezek szerint nem csalt a fülem 😉

Az első részt azzal zártam, hogy össze fogom hasonlítani a  már kipróbált Audioquest (AQ) Pearl CAT7, a SUPRA CAT8 és az AQ Cinnamon CAT7 kábeleket.
Nos Végül a SUPRA-t megvettem 12 ezer Ft-ért, de mivel nem volt raktáron a Cinnamon, így a helyett szereltek nekem egy AQ Carbon-t, amely 0,8 cm hosszú, és arra az "egyszerűbb" CAT7-es csatlakozót szerelték. Így került a Carbon 16 ezer Ft-ba. Aki megnézi itt láthatja, hogy egy ilyen kábel (spéci csatlakozókkal együtt) Angliában bizony közel 100 Fontba kerül (!), igaz viszont, hogy ott az AQ különleges minőségű csatlakozóját kalkulálták be az árba, amivel itthon a Carbon ára már felszökik közel 30 ezer Forintra (!) 
A Cinnamon 1,25 % ezüstöt tartalmaz, míg a Carbon 5% ezüstöt. Ennek igen nagy jelentősége van, mert az ezüst állítólag bármely audio kábelnél jelentős minőségjavulást tud eredményezni.

Nem is baj, hogy három különböző kategóriájú kábelt próbáltam ki, hisz ez alapján lehetett igazán jól megválaszolni az 1. rész végén feltett kérdésemet, hogy van-e határa a hálózati eszközök feljavításának az észlelt hangminőség szempontjából.

Kábelek bejáratása

A szakírók általában 100 órát ajánlanak (kb. 4 nap) bármely kábel bejáratására. Ez a SUPRA CAT8 kábel esetében elegendőnek is bizonyult, azt követően már számottevően nem javult a hangminőség.

Viszont az AQ Carbon-t egy időben járattam be az irodámba a fali csatlakozó és az ASUS router közé beiktatott, 4 m hosszú AQ Pearl kábellel. Nem tudni, hogy a hosszú kábel, vagy az ezüst tartalom volt az oka, de 1 hét után még nem voltam megelégedve a Carbon hangminőségével, így türelmesen, további egy hétig járattam éjjel-nappal. Nagyon megérte! Ugyanis 2 hét után olyan hangminőséget tapasztaltam, amitől leesett az állam.

Nézzük, hogy a fejlesztés teljessé tételét követően hogy is néz ki a digitális zenelejátszáshoz használt eszközök rendszere:

Ezúttal a szokottnál több zeneszámot hallgattam meg, hogy kiválasszam a három hálózati kábel végül milyen helyen fog szolgálatot teljesíteni a számomra.

Nézzük a tesztszámokat:

Először a TIDAL távzene szolgáltatás segítségével CD minőségű felvételek alapján hasonlítottam össze a kábelek hangminőségét:

Látható hogy két kábel, a SUPRA és az AQ Carbon az esetek többségénél kiemelkedett, és érzékelhetően jobban szólt a Pearl-nél, de még a Pearl-el is jobb minőséget élveztem, mint amilyen a fejlesztés előtt volt.

Nézzük mi volt a helyzet, amikor részben CD, részben (MQA technológia felhasználásával lesugárzott) Masters minőségű felvételeket hallgattam meg a három kábelnek a Bluesound-hoz való csatlakoztatása révén:

Most következik az amikor már csak TIDAL Masters felvételek minőségét hasonlítom össze:

Jól érzékelhető az egyes zeneszámok hangminőségének értékelésekor, hogy az MQA technológia felhasználásával átküldött zeneszámok sokkal természetesebben szólnak, még a gyengébb minőségű kábel esetében is hasonló a hangminőség, mint amikor egy jobb kábellel CD minőségű felvételt hallgatunk.

Mivel a két jobb minőségű kábellel olyan hangzást hallottam, amely nem egy esetben felidézte a hanglemez hangminőségét, ezért megkerestem néhány lemezemet, amelyek a TIDAL kínálatában is megtalálhatóak, és összehasonlítottam a három kábellel a digitális lejátszó rendszeremet a hanglemez minőségével. Jó, hogy ezt megtettem, mert sok érdekes tapasztalatot gyűjtöttem.

Nézzük először az összehasonlítást:

Ami nagy kedvencem Melody Gardot hangját illeti most van összehasonlítási alapom, mivel múlt héten ott voltam a MÜPA-ban a koncertjén. Ami nagyon meglepett, hogy az új hálózati kábelek és eszközök beiktatásával ugyan Gardot hangja nem érte el az élő koncert minőségét (ez egyelőre kivitelezhetetlen), de nagyon kellemes, életszerű módon szólalt meg, úgy, hogy mosolyt csalt az arcomra 😊

Az összehasonlítás folytatása és a hálózati kábelek végső minősítése:

A hanglemez és a digitális zenei fájlok minőségének összehasonlítását 

követően az alábbi megállapítások tehetők meg:

1. Az MQA technológia alkalmazásával a digitális zenelejátszás néhány éve még elképzelhetetlen közelségbe került az analóg hanglemez minőségéhez!

2. Már korábban is jeleztem, hogy az akkori berendezésemen a nagyon jó minőségű felvételek a hanglemez minőségének kb. 80%-os szintjét képesek hozni. 

Természetesen ilyen %-os értékelés nagyon szubjektív, de vállalom a felelősséget! 😌

A fenti hálózati rendszer ábrán látható 2 db AQ Pearl, a TP-Link fémházas switch és az "audiofil" minőségű, közvetlenül a lejátszó elé beillesztett hálózati kábelek beiktatását követően élvezhető berendezés nagyjából megfelezte ezt a 20%-os különbséget!

Ez alapján kijelenthető, hogy ma már a digitális zenei fájlok hangminősége egyes esetekben vetekszik az analóg felvétel minőségével! Tudom, hogy ez a kijelentés audiofil körökben eretnekséggel ér fel, mégis vállalom. Ezt amúgy a kiváló hallással rendelkező kedves feleségem is megerősítette, miután több meglepően jól hangzó felvételt megmutattam neki.

Amikor ehhez a ponthoz elérkezik a Kedves Olvasó, akkor ahogy bennem, úgy gondolom másokban is felvetődik egy igen fontos kérdés: Mi a helyzet a vezeték nélküli (WIFI-s) zenelejátszással? Mi történne ha teljesen kiiktatnánk ezeket a most tesztelt kábeleket a rendszerből?

Amikor először üzembe helyeztem a Bluesound Node 2-t, akkor az elsődleges célom az volt - amivel gondolom nem vagyok teljesen egyedül - hogy valamennyi (beleértve az otthoni tárolómról lejátszott nagy felbontású felvételeket is) zeneszám akadás-mentesen szólaljon meg a lejátszó berendezésemen. Azt gondoltam ez épp elég, hiszen a digitális zenék esetén az információ 1-ekből és 0-ákból áll, tehát ha a router átküldi azt a lejátszóra WIFI-s módban, akkor a zenei minőség szinte azonos lesz azzal, mint amit akkor élveznék, ha a másik szobában (!) lévő routeremet egy kábellel kötném össze a lejátszóval. Csak amikor a nappalimban lévő TP-Link "N"-es router tönkrement, akkor kezdtem azon agyalni, hogy hogyan küldhetném át az információt egy WIFI-s eszköz beiktatásával. Erről itt írtam első lelkesedésemben. Akkor még azt hittem, hogy attól szól sokkal jobban a berendezésem, mert a WIFI Extender (lefedettségnövelő) jóval közelebb volt a zenelejátszómhoz, mint a nappaliban használt router, és jobb volt a jelerősség. Ma már tudom, hogy a beiktatott kábelnek legalább ekkora, ha nem nagyobb jelentősége volt!

És ekkor határoztam el, hogy kiiktatom a WIFI-s eszköz és a Node 2 között használt kábelt, és meghallgatom a WIFI-s üzemmód hangját. Bevallom kicsit féltem tőle, hogy a kábeles módhoz hasonló kellemes hangzást tapasztalok, és akkor ugye sok pénzt és sok órát dobtam ki feleslegesen az ablakon....

Amikor WIFI-s módban elkezdtem hallgatni a zenét először egészen kellemesnek tűnt, de amikor a "vízválasztó" felvételekhez értem, akkor már csak mosolyogtam a korábbi félelmemen.

A templomi kórus egy masszaként szólalt meg, Garbarek szaxofonja ugyan zengett, de az élmény a közelében nem volt a jobb kábelek által szállított élménynek. A Norwegian Wood felvételnél a cinnek mintha szél által rezgetett papírlapok lettek volna, minden digitálisan és laposan szólalt meg. Milt Jackson vibrafonjának hangja nem volt köszönőviszonyban sem azzal, amit a jobb kábelekkel hallottam. A legmegdöbbentőbb az volt, amikor Miles Davies Round Midnight-ja megszólalt. Ez nem csak relatíve - a jó minőségű hálózati kábelekkel összehasonlítva - szólt pocsékul, hanem abszolút értelemben is! A WIFI-s módban hallott hangminőséghez képest még a Bluesoundhoz mellékelt CAT5-ös kábel által produkált hang is sokkal jobb, élvezhetőbb volt, nem beszélve az elérhető árú Pearl hangjáról.

Nagyon örülök, hogy kipróbáltam a WIFI-s zenelejátszást, mert döntő fontosságú, és általános érvényű tapasztalatokra tettem szert:

1. Annak ellenére, hogy a Bluesound Node 2 által mért jelerősség a WIFI Extenderről -23 dB volt, amely bőséggel elegendő a teljesen akadásmentes zenelejátszáshoz a hallott minőség sokkal gyengébb volt a fejlesztés előtt tapasztalt hangminőségnél!

2. Amennyiben eddig úgy gondolta valaki, hogy WIFI-s módban - akadás-mentesen - képes kiemelkedő minőségű digitális zenelejátszásra, nos ezt gyorsan el kell felejteni! Amennyiben a zenelejátszó egy szobában van az internet szolgáltató routerével, még akkor is ha közel vannak fizikailag egymáshoz szükséges beiktatni a lejátszó és a router közé egy jó minőségű kábelt. A különbség megdöbbentő lesz!

3. Amennyiben több hálózati eszközt kell közbeiktatni az internet szolgáltató routere és a lejátszó közé, akkor az alábbi fejlesztéseket javaslom a jelentős minőségjavítás érdekében (a sorrend egyben fontossági sorrendnek is tekinthető):

a) Minőségi hálózati kábel beiktatása közvetlenül a lejátszó elé,

b) Amennyiben szükséges gigabites, fémházas switch beiktatása a rendszerbe,

c) Amennyiben hozzám hasonlóan egy WIFI-s szakaszt is be kell iktatni a rendszerbe, úgy a legjobb minőséget egy fémházas, komoly router (pl. ASUS) képes biztosítani. Itt nyilván felvetődik a kérdés, hogy ha a lejátszó előtt ennyit ront a minőségen a WIFI-s megoldás, akkor azt megelőzően miért nem ront? Nos tudományos magyarázatot erre a kérdésre nem tudok adni, talán az Oláh Attila által említett digitális adatcsomagok lejátszóba érkezési sebessége a ludas, de tény: a router és a WIFI lefedettségnövelő közötti vezeték nélküli átvitel nem ront lényegesen a hangminőségen, viszont a lejátszó előtti vezeték nélküli megoldás hihetetlenül sokat ront a hangzás minőségén,

                                                               

                                      

                                 

                                 

                          

d) Amennyiben ez kivitelezhető a rendszerben található régebbi, CAT5-ös kábelek cseréje egy korszerű CAT7-es kábelre.

Az, hogy a fenti a) pontban említett minőségi hálózati kábelként melyiket választjuk, az csak pénztárca és egyéni ízlés kérdése. 

Amennyiben valaki rászán 6 ezer Ft-ot, akkor ajánlott egy AQ Pearl CAT7 kábel megvétele itt. Cserébe nagyon korrekt gyártási minőséget, korrekt élvezhető hangminőséget kap majd az illető.

Amennyiben ennek kétszerese még belefér a büdzsébe, akkor célszerű egy SUPRA CAT8-as kábelt vásárolni itt. Ez a kábel bizonyult ár/érték arányban a legjobbnak a tesztben, mivel a bruttó 12 ezer Ft-os áráért óriási minőségi javulást eredményez egy "egyszerű" számítógép hálózati kábelhez viszonyítva, nem beszélve a vezeték nélküli megoldásról.

Amennyiben a minőség oltárán ennél is több pénzt hajlandó valaki feláldozni, akkor meg kell venni egy AQ Carbon CAT7 szerelt kábelt itt (ebből a típusból gyári kivitel nem, csak a forgalmazó által szerelt típus kapható). Ez a kábel kiemelkedett a mezőnyből és végül azért kapta meg a Legjobb Vétel minősítést, mert olyan zenei élményt képes nyújtani, amihez képest a 16 ezer Ft-os ár egyáltalán nem számít drágának, különös tekintettel arra a tényre, hogy a 150 ezer Ft-os Bluesound Node 2 hangminősége a fejlesztések hatására bizony egy lényegesen magasabb osztályba került, amely minden bizonnyal vetekszik a drágább készülékekkel, főleg ha azokat WIFI-s módban, vagy régi CAT5-ös kábellel használják!!! 

Aki kételkedik ebben, próbálja ki...

Fontos, hogy a megvásárolt kábelt a gyártó által ajánlott módon kössük be a rendszerbe. Ez az AQ Carbon és a SUPRA esetében akkor helyes, ha a kábelen olvasható szöveg irányában megy a jel, míg az AQ Pearl-n a gyártó által feltüntetett nyilak mutatják a jel helyes irányát.

Az 1. rész végén feltett kérdésemre pedig azt a választ kaptam, hogy ha vannak is korlátok, de korábban elképzelhetetlen mértékű hangminőség javulás érhető el a korszerű, nagy sebességű, kívül-belül szigetelt hálózati kábelek, switch és jó minőségű, fémházas router beiktatásával. Akinek számít, hogy milyen minőségben hallgat zenét annak számára ez egy viszonylag kis költségű (különös tekintettel az eredményre) befektetéssel elérhető hatalmas, kimondom katartikus élményt jelentő javulást eredményez majd anélkül, hogy egy új lejátszót/DAC-ot vásárolna! 

Óriási élmény volt a most megosztott felfedezés számomra, hiszen a teljes (a hagyományos zenelejátszó rendszeremben történt) fejlesztés összesen 40 ezer Ft-ba került, kevesebbe, mint a lejátszóm harmada! 

Mindenképpen meg kell említenem azt a tényt, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyen erősítővel, milyen hangfalakon és milyen egyéb kábelek, és hangminőség javító eszközök közbeiktatásával szól az otthonunkban a zene.

Köszönetet kell tehát mondanom a HEED Audio-nak, akiknek az Obelisk erősítőjét használom külön tápegységgel és végfokkal, valamint a brit Spendor-nak, amelynek S5e típusú kisméretű, de nagy tudású hangfalait használom, valamint a kábelgyártóknak (Chord - hangfalkábel, Nordost összekötő kábelek) és az elektromos hálózat jelét feljavító készülék gyártójának (IsoTEK).

Bluesound Node 2 távzene / hálózati zenelejátszó 

HEED Obelisk elektronikákkal,

Nordost Pulsar Point rezonanciát elvezető alumínium alátéteken,

Atacama Evoque Eco 60-40 bambusz állványon

(háttérben a WIFI extender látható)

Egy rendszerben minden elem számít, de hogy a hálózati elemek ennyit számítanak az számomra óriási meglepetés volt. Örülök, hogy rájöttem és a felfedezést másokkal is megoszthatom.

Végül úgy döntöttem, hogy az egyes felvételeken a hanglemez minőségét "ostromló" AQ Carbon CAT7 hálózati kábelt hagyom meg a fenti képen látható berendezésben, a Supra CAT8 kábelt az otthoni fejhallgatós rendszerembe ( Yamaha WXAD-10 távzene vevő / hálózati zene lejátszó, Arcam rHead fejhallgató erősítő, Meze 99 Classics kábeles fejhallgató) illesztem be. Már ki is próbáltam és elképesztően izgalmas, élvezetes zenei minőséget produkál, annak ellenére, hogy a SUPRA CAT8 egy powerline adapter és a Yamaha között van, tehát az említett digitális jelcsomagok az otthoni elektromos hálózat közbeiktatásával érkeznek meg a lejátszóhoz.

Az AQ Pearl CAT7 hálózati kábelt pedig a SONY UBP X800 típusú Ultra HD Blu-Ray lejátszóhoz használom (Marantz NR1608 házimozi erősítővel), amely képes nagyon kellemes élményt nyújtó hálózati zenelejátszásra is.

Minden kábel megtalálta hát a megfelelő helyét, én pedig mindhárom rendszeren jó érzéssel és remek minőségben hallgathatok majd zenét 😀

A sebesség nem csak az úton okoz mámort 😄

Gigabites switch és minőségi Cat7 hálózati kábel mint audiofil hangzásjavító eszközök? Ugyan már! Vagy mégis? 1. rész

Köszönöm Telekom! Na nem azt, hogy egyik pillanatról a másikra eltűntek a HD adások, majd amikor felhívtam őket azt közölték velem, hogy Magyarországon fokozatosan kivezetik a digitális kábel tv adást és köteleznek engem az IPTV előfizetésre. Olyan ez, mintha egy elegáns étteremben bécsi szeletet rendelnék, majd szójafasírtot hoznának ki nekem, és amikor reklamálnék csak annyit mondanának: éttermünkben fokozatosan kivezetjük a bécsi szeletet, mert elkészítése nagyon költséges számunkra.

Azért sem mondok köszönetet, hogy 2 hétig váratott a Telekom az IPTV beszerelésével, mert állítólag az egyik szerelő visszaadta a munkalapot (!)

Az már csak "hab a tortán", hogy amikor végre beszerelték az IPTV-t akkor az addig kifogástalanul működő ASUS AC (kétsávos) routerem nem volt hajlandó működni. Ez azért érintett különösen kellemetlenül, mert ahogy erről egy korábbi bejegyzésemben írtam az ASUS router (amely az emeleten az irodámban található) fontos szerepet játszik a zenehallgatásban, mivel egy 5 ezer Ft.-ért vásárolt Netgear WIFI extenderhez (lefedettségnövelő) csatlakoztatva és a Netgear kütyüt a Bluesound Node 2 távzene / hálózati lejátszómhoz mellékelt minőségi CAT5-ös kábellel összekötve a lejátszóval stabil és nagyon jó minőségű zenehallgatást élveztem a TIDAL-ről és az otthoni NAS szerveremről is.
Mivel az ASUS router fél percenként ledobta a netet, így a Bluesound sem működött.

Áthívtam a szomszédban lakó informatikus barátomat, aki kicsit átalakította a Telekom routere körüli káoszos kábelrengeteget. Ekkor vette észre, hogy ott én egy 100 Mb/s-os switchet (hálózati kábelek jelét összekötő eszköz) használok és javasolta, hogy ezt cseréljem ki egy gigabitesre. Kérdeztem tőle, hogy ha a falban 100Mb/s sebességre képes CAT5 kábelek futnak, akkor is érdemes gigabites switchet vennem?

Azt felelte, hogy mindenképpen. Másnap vettem 8700 Ft.-ért egy TP-Link gigabites switch-et a régi helyett. 

TP-Link fémházas "audiofil" switch

Már az feltűnő volt, hogy az asztali PC-men a korábban mért 95 Mb/s-os letöltési sebesség 200 Mb/s-ra ugrott. A Telekom otthoni internet 250-es csomagjára fizetek elő.

Habár tudom a zenei minőség szempontjából milyen nagy jelentősége van a jitter-nek, eddig nem foglalkoztam azzal, hogyan tudnám azt csökkenteni. 

Egy szakanyag szerint a jitter egy nemkívánatos fázismoduláció, amely tökéletlen órajelet eredményez, laikusan megfogalmazva a jitter olyan hibát visz a rendszerbe, amely hangminőség romlást eredményez digitális zenék lejátszásakor. Szánom bánom de korábban nem néztem internetes sebességméréskor mennyi volt a jitter, de a gigabites switch beiktatásával ez 1 ms értéket mutat.

Szombaton a Telekom műszaki segítségnyújtó szolgálatának egy munkatársa, aki - meglepő módon - nagyon értett a témához 1,5 órás távsegítséggel végre működőképessé tette az otthoni WIFI rendszeremet, és újra bekapcsolhattam a Node 2-t.

Na ez volt az a pillanat, amikor nem nagyon tudtam értelmezni, hogy mitől szól jobban a rendszerem.

Behívtam a feleségemet, aki megerősítette, hogy ez bizony jobban szól, ő úgy fogalmazott, hogy teltebbek a hangok. Én ezt úgy mondanám, hogy természetesebben, levegősebben szólal meg az emberi énekhang, és a hangszerek hangja is, a zengésük is különlegesen életszerű, és jobban összeáll a hangkép, a térérzet. 

A digitális zenei jelek az alábbi útvonalon közelítik meg a lejátszómat (nem nevetni!!!):

A pincébe érkezik a Telekom háromszoros árnyékolású koax kábele, amely csatlakozik a Telekom Sagem routeréhez. Ez a router össze van kötve az új gigabites switch-el, amelybe be vannak kötve a falban futó közönséges CAT5-ös kábelek (van a rendszerben egy régebbi típusú számítógép hálózati központ is). Az irodámban a fali csatlakozó egy kb. 4 m hosszú közönséges CAT5-ös kábellel kapcsolódik az ASUS router-hez. Az ASUS kb. légvonalban 15 méterre van a Netgear WIFI extendertől, és van közöttük egy födém is.
Hogy miért ilyen bonyolult a rendszer? Nos 18 évvel ezelőtt, amikor a házunk épült még nem volt evidens, hogy később a filmeket, sorozatokat és a YouTube-ot a nappaliban netről fogjuk nézni, akár 4K felbontásban is, és a zenehallgató szobában a hangsúly inkább a hangfalak és az elektronikák elhelyezésén volt, ki hitte volna akkor, hogy a sok-sok CD-t később le sem vesszük a polcról, mert olyan, vagy annál is jobb minőségben a netről tudunk zenét hallgatni, ezért sem a TV, sem az audió állvány helyére nem vezettünk hálózati kábeleket.
Ezért hát vettem egy powerline adaptert, hogy a nappalimban a netes tartalmakat használni tudjam.
Mindent gond nélkül átvisz, a 4K tartalmakat is. Kipróbáltam a zenehallgató szobámban is, de sajnos ott volt egy alapzaja, ami a WIFI extender esetén nem jelentkezett.

Amikor először tapasztaltam, hogy a WIFI extender milyen jó szolgálatot teljesít a zenelejátszáskor, akkor nem értettem, hogy az azon a helyen mért - WIFI-s zenelejátszásra alkalmatlan - 87 dB-es jelszint mellett hogyan tud ez működni. Egy másik informatikus ismerősöm magyarázta el, hogy a fenti router digitális jelcsomagokat küld a WIFI extender felé, és ha ez utóbbi képes ezeket értelmezni, akkor ugyanolyan marad a minőség, mintha a zenelejátszómat a fenti routerbe kötném be. Hozzátette ez nem analóg jeltovábbítás, ahol ha egy nagyon gyenge analóg jelet felerősítünk hallgathatatlanul zajos lesz a jel.

Bennem két én él az egyik a csodaváró, a másik a racionális. Amikor értelmezni próbáltam az érezhető minőségi javulást a két énem össze is csapott rendesen.

Lehet, hogy a zene azért szól most jobban, mert a falban futó kábelek ugyan névlegesen 100 Mb/s-os sebességre képesek, de valójában gyorsabbak lehetnek, és a gigabites switch beiktatásával fellélegezhettek, és nagyobb sebességgel szállítják a digitális fájlokat? Vagy azért, mert a minőségi switch csökkenti a jittert?

Meg vagy te húzatva? Ez nem analóg jel! Itt 1-esek és 0-k vannak! Teljesen mindegy milyen kábelt, vagy switch-et iktatunk a rendszerbe, ugyanúgy fogják továbbítani a digitális információt. 

Ekkor utánanéztem néhány tesztnek, ahol hálózati kábeleket értékeltek.
Néhány érdekes teszt: Supra CAT8, SOtM dCBL-CAT7, Audioquest Pearl-Cinnamon.

Szinte minden szakíró azzal kezdi, hogy soha nem hitték, hogy az egyik hálózati kábel jobban szólna egy másiknál, de mindenki arra a megállapításra jut, hogy pedig de, sőt jelentős különbségek vannak.
A miértet keresve az egyik tesztelő megállapítja, valószínűleg a CAT7-es, minőségi kábelek nagyobb sebessége, a CAT5-ös kábeleknél sokkal komolyabb csatlakozója és a többszörös szigetelés együtt jelenthetik a zenében a jelentős minőség javulást. Ugyanő állapítja meg, hogy egy jó switch csökkenti a jittert, megszünteti a hibákat, és feljavítja a jelet.

A SOtM CAT7-es kábelvége futurisztikus a CAT6-hoz képest

Megnéztem az audiofil gyártók hálózati kábeleinek árát is, nos a tesztelő által istenített SOtM CAT7 kábel 500 dollárba, a napjainkban leginkább ajnározott gyártó a Tellirium Q Black Diamond Ethernet kábele 1000 dollárba, míg az Audioquest 100%-ban ezüst Diamond kábele 1300 dollárba kerül!!!!
Normális vagy??? Ez totál kidobott pénz!!! Az amerikai Amazonon lehet kapni 7 dollárért olyan CAT7 hálózati kábelt, amelyre 2 ezer ember írt 5*-os tesztet! Szerinted ezek mind hülyék?
Nem dehogy, habár sokan közülük Trump-ra szavaztak...
No comment 😆

Azért vannak az Ethernet kábelek között nagyon jó ár/érték arányúak is, mint a 12 ezer Ft-os svéd SUPRA CAT8 (amelynek a hazai forgalmazó által szerelt 1 m-es változata "csak" 10 ezer Ft.)  és az akcióban néha 20 ezer alatt kapható Audioquest Cinnamon CAT7, amelyekről a legtöbb tesztelő elismeréssel ír.

Néhány nap megfelelő működés után a nappalimban az IPTV működött, de a netes tartalmak eltűntek.
Kezdtem elkeseredni, már majdnem felhívtam a Telekom-ot, amikor rájöttem, hogy a powerline adapterhez csatlakoztatott egyik CAT5 kábelvég kicsúszott (!). Na mondom ha ez így ki tud csúszni, akkor ezeket a kábeleket sürgősen le kell cserélni.

Ezt már másnap megtettem az összes nappaliban használt régi CAT5-s kábelt Audioquest Pearl belépőszintű, de nagyon korrekt minőségű CAT7 kábelekre cseréltem a mindig nagyon készséges Kácsa Audiónál megvéve (6250 Ft./db). Na ezek aligha fognak maguktól kicsúszni az aljzatból.

Ha már volt a házban ilyen kábel, beiktattam az egyiket a WIFI Extender és a Node2 közé (figyelemmel a kábelen lévő nyilakra is, amelyek a jel irányát jelölik), és napokig bejárattam, mert bizony ezt is be kell járatni. (100 órát javasolnak a szakírók)
Ezt követően meghallgattam a kedvenc teszt zenéimet.
Mondom magamban ne már!!! Ez nem létezik, hogy megint javult a minőség...
Nem is létezik. Egy olyan rendszerben, ahol három Ethernet kábelszakasz van, egy switch, egy router + egy WIFI-s eszköz, amelyhez megint egy kábel csatlakozik, ott ha ezt az utolsó kábelt kicseréled, nehogy már meghalld a különbséget.
Pedig én hallom! Patricia Barber Norwegian Wood felvétele még soha nem szólt ilyen jól, a cinek természetessége lenyűgöző, Barber hangja olyan, mintha a szobámban énekelne.
A fent említett tesztek egyike is megemlíti, a legjobb, ha a lejátszó előtti kábel a kiemelkedő minőségű a rendszerben, a többi lehet alapszintű, de korrekt CAT7-es kábel.

Ezt a célt elérendő kicseréltem a Telekom routere és a gigabites switch közötti kábelt is Pearl-re.
És lássunk csodát a hangminőség megint jobb lett!
A Node 2-ről még soha nem hallottam ennyire minőségi, az élő koncertek hangszereinek zengését idéző, teljesen természetes zenét, nagy térrel, és olyan dobhangokkal, amelyekről korábban azt hittem, hogy csak milliós árú készülékek képesek ilyet produkálni, nem egy 150 ezer Ft.-ért vett lejátszó!
Kedvenc tesztszámom Dizzy Gillespie If I Should Lose You című élő felvétele, ahol Milt Jackson vibrafon játékának életszerű zengése akkor szól jól, ha betölti a teret és különlegesen csengő hangon szólal meg. Ezt hallottam a Meze fejhallgatómon a Yamaha WXAD-10 - Vorzüge rendszeren, és öröm volt ugyanazt az elképesztően élő zenei hangot élvezni végre a hangszórókból is.
Talán a valaha legtöbbet hallgatott albumom a Pink Floyd Final Cut lemeze, amelyet ugyan nem emlegetnek a zenekar legjobbjai között, de én imádom.
Most a feljavított hálózattal megtámogatva annyira élveztem Roger Waters hangját és a sok-sok korábban alig hallható finom részletet (pl. tudtátok, hogy az egyik felvételen a jobb csatornából egy suttogó női hangot hallani?), hogy végig hallgattam és mondhatom nagy élvezetet okozott, mint ahogy Rameau: Zais nyitány felvétele is, ahol a nagyzenekar még soha nem töltött be ekkora teret, és az üstdobok hangja már - már félelmetesen szólalt meg.

El is határoztam, hogy a falban menő kábelt leszámítva, amelyet nem kívánok megbolygatni kicserélek minden kábelt Pearl-re.

Egy biztos a gigabites switch és a négy Ethernet kábel közül kettő lecserélése (eddig kb. 21 ezer Ft.-os ráfordítással) jobb minőségű, korszerűbb kábelre a hangminőség olyan mértékű javulását eredményezte, hogy akik ma azon gondolkodnak, hogy milyen DAC-al lehetne feljavítani a Bluesound Node 2 hangját, mielőtt több száz ezer forintot elköltenének, cseréljék le a hálózati kábelüket, és ha van régebbi switch a rendszerben, akkor azt is egy fémházas gigabitesre. Nem állítom, hogy ez egy minőségi DAC-al azonos minőségjavulást eredményez, de lehet, hogy ha a hálózati eszközök feljavítása után valaki meghallgatja a zene minőségét talán eszébe sem jut DAC-ot vásárolni.

Köszönöm Telekom, hogy az Önök által okozott hibák rávilágítottak arra, hogy a minőségi netes zenehallgatáshoz nem csak egy kiváló távzene / hálózati lejátszóra van szükség, hanem a digitális információt megfelelő eszközökkel kell eljuttatnunk  a lejátszóhoz .

A 2. részben összehasonlítom a jelenleg használt Audioquest Pearl CAT7 kábelt a lejátszó elé bekötött SUPRA CAT8 és Audioquest Cinnamon CAT7 kábelekkel, és beszámolok róla, hogy a csoda folytatódik-e, vagy van egy határa a hálózati eszközök szerepének a zenehallgató által érzékelt hangminőség javításában.