2022. június 8., szerda

Útra valók: iFi xDSD Gryphon és Earman Colibri DAC/fejhallgató erősítők összehasonlítása Meze Liric fejhallgatóval

 Eredeti tervem az volt, hogy egymásnak eresztem az idei tavasz két legizgalmasabb hordozható audió készülékét, a Chord Mojo 2-t és az iFi xDSD Gryphon-t, de sajnos a Chord új "csoda" készülékének gyártása során valami gond adódott, vagy csak a hatalmas érdeklődés az oka, de így az első példányok csak júniusban érkeznek hozzánk.

Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében

        

                 A ma 530 €-s árú készülékről                              A 600 €-s xDSD Gryphon
             részletesen írok amint megérkezik                            OLED kijelzőt is kapott

Közben viszont a szerb EarMen cég piacra dobta a Colibri névre keresztelt, a 2020-ban tesztelt Sparrow-nál mind méretben, mind árban jóval nagyobb USB-s DAC/fejhallgató erősítőjét.

Az EarMen-el az elmúlt években kitűnő kapcsolat alakult ki, így amikor kértem egy teszt készüléket, néhány héten belül az meg is érkezett. Hálás köszönetem az EarMen-nek ezért a korrekt segítségért.

Az angol iFi audió cégről már sok bejegyzésemben írtam, Európában az utóbbi időkben egyértelműen ők diktálták a legnagyobb tempót, már én is alig tudom követni az általuk piacra dobott újabbnál újabb készülékeket. A mostani bejegyzés írásakor készítettem egy képernyőképet az iFi Audio honlapjáról, amely a jelenleg forgalmazott audió készülékeket mutatja be:


A képen feltüntetett 17 termék közül 5 teljesen új, köztük a legeslegújabb a néhány napja bejelentett Go bar, amellyel az iFi is beszáll a gyártók dzsungelharcába, akarom mondani "dongle" harcába, azaz a kisméretű (65 x 22 x 13 mm) USB kábellel működő DAC/fejhallgató erősítővel veszik fel a küzdelmet épp az olyan készülékek ellen, mint a most tesztelt EarMen Colibri (77 x 35 x 14 mm), vagy a nemrég piacra dobott Questyle M15 (62 x 27 x12 mm, 250 €).

A Go Bar méretéhez képest komoly kimenő teljesítménnyel rendelkezik, a beépített technika lehetővé teszi a jitter (jitter = periódusidő ingadozása, amely torzítást okoz) jelentős csökkentését, a készülékben található Cirrus Logic DAC és szimmetrikus erősítés is és teljes MQA dekódolásra képes.

Felhívom még a figyelmet az iFi új Air szériájára, amelyik a nagy sikerű ZEN széria (DAC, CAN, BLUE) egyszerűbb változata. Lényegében a fémházat kicserélték műanyagra, a szimmetrikus erősítést és kimenetet elhagyták róla, de a mai nehéz időkben ezek a 99 €-s (itthon 40 ezer forintos) készülékek nagyon sok vásárló számára hozhatnak minőségi zenelejátszást, mivel a beléjük épített technika alapvetően nagyon hasonló, mint az eredeti ZEN széria készülékeinél, tehát jó eséllyel ennyi pénzért (40 ezer forintért) nem igazán kínál más gyártó (talán a Schiit-et leszámítva) ilyen minőségű asztali audió lejátszókat. Remélem hamarosan kipróbálhatom az Air széria készülékeit is.

Figyelemre méltó még a ZEN One Signature nevű asztali készülék is, amelybe beépítettek egy ZEN DAC V2-t (digitális - analóg átalakítót) és egy ZEN BLUE V2-t (Bluetooth vezeték nélküli lejátszót). Tekintve, hogy ezek a készülékek külön külön 120 ezer forintba kerülnek, a ZEN One Signature 141 ezer forintos ára meglepően jó vételnek tűnik.

Aki nem otthoni rendszerbe venné ezt a készüléket forrásként, hanem fejhallgatóhoz keres forrást, annak még vennie kell egy ZEN CAN-t vagy ZEN CAN Signature-t, mert a One Signature-be nem építettek fejhallgató erősítőt.

Az iFi idén év elején megegyezett egy hazai nagykereskedővel, amelyik a hivatalos Magyarországi iFi partner szerepét tölti be. A JTC bocsátotta rendelkezésemre a mostani teszthez az xDSD Gryphon-t, amelyet hálásan köszönök nekik és remélem a jövőben az iFi napról napra növekvő kínálatának legérdekesebb készülékeit is megkaphatom majd tőlük.



iFi xDSD Gryphon

A Gryphon a korábbi nagy sikerű xDSD modell új változata, ahhoz formailag nagyon hasonló. Lényegi különbséget a Gryphon OLED kijelzője jelent és nem mellékesen az xDSD vezeték nélküli (Bluetooth) módban csak aptX kodeket tudott, míg a Gryphon tudja a két legjobbat (aptX HD és LDAC).

Nem mellékesen a még mindig kapható xDSD ára 400 € , míg a Gryphon-é 600 €!


iFi xDSD DAC/fejhallgató erősítő


iFi xDSD Gryphon DAC/fejhallgató erősítő


A Gryphon előlapján balról jobbra találunk egy 3,5 mm-es asszimetrikus (single ended) kimenetet, amely felett az S-BAL felirat az iFi kitűnően működő S-Balanced technológiájára utal, amely révén egy asszimetrikus kimenetről is a szimmetrikus kimenethez hasonlóan alacsony torzítást és áthallást (crosstalk) élvezhetünk, és ez itt nem csak egy marketing "bulshit", hanem állítom, hogy tényleg remekül működik, nap, mint nap élvezem az iFi GO blu-t hallgatva. 
Eggyel jobbra találjuk a ma már szinte minden hordozható készüléken standard 4,4 mm-es szimmetrikus kimenetet. 
A szimmetrikus kimenettől jobbra van két LED, az alsó a használt bemenetet jelzi (az USB-t például bíbor-, a Bluetooth-t kék színnel jelzi), felül pedig az audió jel formátumát jelzi (PCM például fehér, míg az MQA bíbor színű).
Középen található a nagyon finoman állítható hangerőszabályzó, amely egyben multifunkciós irányítógomb is (bekapcsolás, némítás, menü, hangerő szabályozás).
És itt mindjárt ki kell hangsúlyoznom a készülék egyik igencsak zavaró hibáját: amikor a készüléket nem használjuk az automatikusan kikapcsol, ilyenkor a bekapcsolás után a hangerőszabályzó keréken lévő LED sárgán világít. Vigyázat! Alapból -3 dB-es hangerőt hoz be a Gryphon, ami - tekintettel a nagyon magas kimeneti jelszintre - fejhallgatón tényleg fülsiketítő! Amikor én kapcsoltam ki a készüléket és később újra bekapcsoltam, akkor időnként a kikapcsoláskori (normális) hangerő szintet hozta vissza a Gryphon, ami jellemzően -21 - -37 db közötti, de néha a -3 dB-es szinten kapcsolt be.
Jövőbeni Gryphon tulajdonosok nagyon vigyázzanak mielőtt elindítják a lejátszást!
Reméljük egy későbbi szoftver frissítés megoldja majd ezt a kellemetlen problémát.

A hangerőszabályozó/multifunkciós keréktől jobbra találunk két kis LED-et, amelyek az iFi készülékeken szokásos xSpace (térhatás növelő) és xBass (mélyhang kiemelő) funkciók bekapcsolására figyelmeztetnek. Ezek az analóg funkciók jól működnek a Gryphon-on, én mindkettőt bekapcsoltam - tekintettel arra a tényre, hogy így jobban szólt a Meze Liric - de azért itt ne gondoljunk nagymértékű eltérésekre a kikapcsolt állapothoz képest.
Végül a jobb oldali kapcsoló az üzemmódok közötti váltást teszi lehetővé: USB > Bluetooth > S/PDIF (digitális) > vonali kimenet (analóg). Az üzemmódokat a készülék felső felén lévő OLED kijelző is jelzi.

Az első látásra is nyilvánvaló, hogy a Gryphon kiváló gyártási minőségű készülék, amelyet tulajdonosa sok éven át élvezhet.




A készülék hátoldalán balra találjuk a "Presence" kapcsolót. Ezzel adhatjuk meg a Gryphon-nak, hogy csak a mély tartományt (bass), vagy a mély tartományt és a felső középtartományt (upper midrange) együtt akarjuk-e kiemelni, ezáltal a fejhallgatónk karakterisztikájához igazítva a Gryphon hangzását.

Ezután az 5V-os USB-C aljzatot találjuk a készülék töltéséhez. Tekintettel a nagyon magas kimeneti jelszintre, a készülék töltése 6-12 óráig (!) tart, viszont utána én napokig tudtam használni a Gryphon-t.

A töltő aljzat alatt van egy LED, amelynek színe tájékoztat az akku töltöttségi állapotáról.

Tovább haladva jobbra találjuk az USB-C audió aljzatot, amellyel a készülékhez adott USB-C - USB C kábellel egy Androidos mobiltelefonhoz, az USB-C - Lightning kábellel pedig egy Apple mobil készülékhez tudjuk csatlakoztatni a Gryphon-t.

A következő 3,5 mm-es csatlakozó egy koaxiális, vagy optikai digitális bemenet, amellyel a Gryphon-t össze tudjuk kapcsolni például egy távzene játszóval (streamer).

Ezután egy 4,4 mm-es analóg be és kimenetet (!) találunk. Ezt például arra használhatjuk (én is ezt teszem az iFi ZEN DACV1 és a ZEN CAN között az asztali rendszeremen), hogy a Gryphon-ról egy analóg fejhallgató erősítőre vigyük ki a jelet.

Végül egy 3,5 mm-es analóg ki/bemenetet találunk.

A Gryphon alján található egy IEMatch kapcsoló, amellyel elsősorban a belső füleseknél (IEM) tapasztalható sziszegést lehet kiszűrni oly módon, hogy a kimeneti jelszintet hozzáigazítják a belső füles igényéhez.


A készülék 32 bit / 768 kHz-es PCM felbontásra képes és DSD512-re.

A Gryphon MQA dekódoló készülék (figyelem nem csak kibontó = renderer, mint az MQA képes hordozható audió lejátszók többsége), amely egy még magasabb minőséget jelent, mivel már az első kibontás (unfold) is hardveresen a készülékben megy végbe, és nem a mobil eszközünkön szoftveresen. Épp ezért utána kell járni, hogy hogyan kell beállítani a TIDAL mobil alkalmazásban, vagy az UAPP (USB Audio Player Pro) Androidos alkalmazásban azt, hogy egy MQA teljes dekódolásra képes eszközt csatlakoztatunk a mobil eszközünkhöz.

Az UAPP (a legjobb minőségű Android-os zenelejátszó alkalmazás) fejlesztője egy korábbi kérdésemre, hogy hogyan lehet használni egy teljes MQA dekódoló készüléket az alkalmazással azt válaszolta, hogy az UAPP automatikusan felismer egy ilyen készüléket és a felhasználónak csak a Bitperfect módot kell bekapcsolnia.

A készülék lelke az iFI készülékeiről jól ismert Burr Brown DAC (digitális analóg átalakító).

A kimeneti jelszint szimmetrikus (balanced) kimenetről 6,7 V, asszimetrikus (single ended) kimenetről pedig 3,5 V, ami kiemelkedően magas érték. Ezek az értékek az EarMen Colibri-n 3 V és 1,5 V! Természetesen itt nagy jelentősége van a fejhallgató impedanciájának, nagyon is számít hogy egy 16 Ohm-os, vagy 600 Ohm-os fejhallgatót használunk.  


EarMen Colibri


A Colibri a Sparrow-hoz hasonló, de annál sokkal nagyobb, 
elegáns kialakítást kapott, és saját akkumulátorról üzemeltethető!

Az EarMen egyik munkatársa már tavaly jelezte, hogy jön a Colibri, de csak idén tavasszal jöttek az első hírek a szerb USB-s zenelejátszóról. Amikor először hallottam arról, hogy a Colibri 333 $-ba kerül majd, eléggé megdöbbentem. Korábban azt hittem, hogy a Colibri lényegében egy olyan eszköz lesz, amelyben már kiküszöbölik a Sparrow-nál tapasztalt interferencia zajt, lesz rajta hardveres hangerőszabályozó, és lényegében a Sparrow utódáról beszélhetünk.

Valóságban azonban a Sparrow-t az EarMen továbbra is gyártja, és a Colibri egy prémium modell, amelyen valóban van hangerőszabályozó, sőt beépítettek egy akkumulátort is, és még mélyhangkiemelő funkció is van rajta, de ennek ellenére kicsit soknak tartom az árát, hiszen ennél kevesebbért kaphatók a legjobb készülékek, például Cayin RU6 R2R és Questyle M15 és ezek 70 €-val olcsóbbak a Colibrinél. Ez persze nem zárja ki azt, hogy a Colibri is a legjobbak között legyen és megérje ezt a magas árat.

Elég volt 5 perc a Colibri-vel való ismerkedés során ahhoz, hogy megállapítsam, jó lett volna ha a gyártó a prototípust kiküldi néhány felhasználónak, mert akkor a visszajelzések alapján némileg módosíthattak volna rajta a legjobb felhasználói élmény biztosítása érdekében.

Itt most nem a hangminőségről beszélek, arról majd később, hanem a készülék vezérléséről.

Kezdjük azzal, hogy egy ilyen készüléket jellemzően a telefonunk és a fejhallgatónk közé iktatunk be. A Sparrow esetében a gyártónak sikerült a nagyon stílusos kivilágítható fejet helyesen elhelyezni a készüléken, ez a Colibri-nél nem sikerült:


Jól látható a két készülék méretkülönbsége és a Colibri-n
nem megfelelő irányban elhelyezett fej.

Az EarMen Colibri legnagyobb újdonsága a beépített akkumulátor. Azon túlmenően, hogy a Sparrow esetében a mobiltelefonnal USB kábellel összekötve jelentkező interferencia zaj megszűnik, a saját akkumulátor révén a készülék nem meríti le a mobil eszközünk akkuját, és a hangminőséget is javítja a "tiszta" akkumulátoros üzemmód. Ezért van a készülék alján két USB-C aljzat, a jobb oldali a töltésre szolgáló, a bal oldali pedig az audió bemenet. A lejátszó másik végén található egy 3,5 mm-es, asszimetrikus (single ended) és egy 4,4 mm-es szimmetrikus (balanced) fejhallgató aljzat. 

A készülék két oldalán vannak kerek vezérlő gombok:

Esztétikus kivitel, de átgondolatlan
vezérlőgomb elhelyezés, a vezérlőgombok
funkcióit a hátlapra (!) írták fel

A képen ugyan jónak tűnik a vezérlőgombok elhelyezése, de a valóságban a 2-2 gomb pont egymással szemben található. Az egyik oldalon a hangerőt lehet szabályozni a két vezérlő gombbal, a másik oldalon pedig a bekapcsoló gomb található felül, amely egyben lejátszás/szünet vezérlést is tud, alatta pedig a "Bass Boost" mélyhangkiemelő gomb található. Ez utóbbi mellé igazán tehettek volna egy apró LED-et, hogy lássuk mikor van bekapcsolva ez a funkció. Egy ilyen méretű készüléket a használója jellemzően egy kézzel használ, azaz ha odanyúlok a hangerő gombokhoz a hüvelyk ujjammal, akkor a mutatóujjamnak a készülék másik oldalán kellene támaszkodnia, de ha nem vigyázok, akkor a mutató ujjammal akár ki is kapcsolhatom a készüléket.

Ennek a tervezési feladatnak van egy kitűnő megoldása, az iFi GO blu még kisebb, mint a Colibri, mégis remekül megoldották a készülék oldalán található vezérlőgombokkal való működtetést:


Jól látható, hogy a GO blu-n nincsenek egymással szemben
lévő vezérlőgombok, épp ezért könnyedén működtethető

Azért igazságtalanság lenne egy készüléket az ergonómiai kialakítás alapján megítélni, elvégre ezek az eszközök a zenehallgatást szolgálják, csak kár, hogy a gyártó nem gondolta végig a funkcionalitást, mert úgy még jobb lehetne a felhasználói élmény. A Gryphon esetében mindent nagyon átgondoltak, ezért minden funkció jól vezérelhető és azok működéséről a felhasználó kap visszajelzést (LED-ek, kijelző).

Elvileg a Colibri alján különböző színekkel kellene látszódnia a készülék akkujának töltöttsége, de nekem nem sikerült ezt a kijelzőt beazonosítani. Az akkuval viszont soha nem volt gondom, az sokáig működött.

A Colibri 32 bit / 384 kHz-es PCM felbontásra képes és DSD128-as fájlok lejátszására.

A készülék MQA kibontó (renderer), azaz az első kibontást (unfold) a készülékkel kábelesen összekapcsolt mobil eszközön futó alkalmazás (UAPP, vagy TIDAL) végzi el szoftveresen, míg a további kibontást a Colibri hardvere végzi.



A tesztkészülékek






Tesztzenék meghallgatása


Szokásosan a saját Meze 99 Classics (román) fejhallgatómmal szoktam tesztelni, de ezúttal a véletlenek összejátszása folytán a tesztelés idején épp nálam volt az európai tesztelő körút során hozzám érkezett 2000 $-os (mai árfolyamon 730 ezer forint) ukrán síkmágneses (planar magnetic) meghajtóval szerelt román tervezésű Meze Liric fejhallgató, ezért azzal hasonlítottam össze a két tesztkészüléket és az otthoni fejhallgatós rendszeremet (kanadai Bluesound Node 2 forráskészülék + lengyel Feliks Echo csöves erősítő). Természetesen a közeljövőben közzéteszek egy részletes tesztet a Meze Liric-ről külön.


Meze Liric síkmágneses (planar magnetic) fejhallgató teszt...hamarosan


Figyelem spoiler 😚: A Meze Liric hangkaraktere nagyon hasonló a korábban általam tesztelt Meze Empyrean (jelenlegi ára kb. 1 millió forint) és a Meze Elite (jelenlegi ára kb. 1,5 millió forint) fejhallgatókhoz, ami tekintve a "felmenőik"-et nem meglepetés. A Liric nagyon gyors fejhallgató és elég könnyű meghajtani, habár az irodámban használt ZEN DAC V1 + ZEN CAN fejhallgatós rendszeren a kimeneti jelszintet a 99 Classics-hoz képest eggyel magasabbra kellett állítani és az utazásokon használt kisméretű EarMen Sparrow elég nehezen tudta meghajtani a Liric-et, volt olyan felvétel, ahol a maximum hangerő közelében lehetett csak élvezni a zenét. Ennek ellenére a 32 Ohmos impedanciájú Liric meghajtható lényegében majdnem minden komolyabb hordozható audió lejátszóval.


Ez a világzenei felvétel adja az egyik legjobb "ottlét érzetet",
amit koncertfelvételről eddig hallottam


Először etalonként az otthoni fejhallgatós rendszeremen hallgattam meg ezt a felvételt a Meze Liric-el. A csöves erősítőm csöveit nemrég kicseréltem és az 1984-ben, még a Szovjetunióban gyártott csövekkel ez a lengyel gyártmányú erősítő elképesztő természetességgel szólal meg. Még mielőtt bárki félreértelmezné a szavaimat, az elektroncsöveken kívül semmilyen nosztalgikus érzésem nincs az egykori Szovjetunió iránt.😔

Ezen a rendszeren nagyszerű érzéseket keltett bennem a zene, csodás természetességgel és remek transzparenciával szólalt meg.



Az otthoni fejhallgatós rendszerem



iFi xDSD Gryphon

A Gryphon-t a saját (iFi gyártmányú) USB C - USB C kábelével csatlakoztattam a Xiaomi MI8-as mobilomhoz, amelyen az USB Audio Player Pro remek zenelejátszó alkalmazást használva a tesztszámokat a TIDAL távzene (streaming) szolgáltatás segítségével játszottam le.
A Gryphon hangszíne nagyon neutrális, abszolút élvezhető, jó transzparenciával, természetes hangszerhangokkal. Az ottlét érzet is kitűnő volt.


EarMen Colibri

A Colibri igazi meglepetés volt nekem. A fent említett ergonómiai hiányosságok miatt kicsit szomorkodtam, hogy a Sparrow-val nagy sikert arató EarMen új készülékénél miért nem voltak a tervezésnél körültekintőbbek, de amint megszólalt a zene minden szomorúságom azonnal elszállt, mert a hangzás remek volt. 
A Colibriben is a Sparrow-ban használt ESS DAC chip található, aminek a hangját már sokat hallgattam és nagyon szeretem. Lehet, hogy kicsit ez is befolyásolt, de számomra ennél a zeneszámnál a Colibri hangja tűnt zeneibbnek, élvezetesebbnek, mint a Gryphon, de a különbség korántsem volt számottevő.

Egyik hordozható készülék sem volt képes olyan magas minőségű zenelejátszásra, mint az otthoni rendszerem, de hát ha magunkkal akarjuk vinni a zenét utazásainkra, vagy akár csak egy parkba is, akkor kompromisszumot kell kötnünk.


Vezeték nélküli (Bluetooth) zenelejátszás


Az EarMen Colibri semmilyen vezeték nélküli funkciót nem tud, tehát csak a Gryphon-t tudtam összehasonlítani a saját vezeték nélküli zenelejátszómmal (iFi GO blu + Vorzüge "Püré").

A vezetékes lejátszáshoz képest a vezeték nélküli (Bluetooth) lejátszásnál a transzparencia nem volt olyan szinten, mint a vezetékes módban és a hangszerek hangjának természetessége is romlott, érthető módon, hiszen a mai legjobb Bluetooth kodekek sem képesek veszteségmentes (lossless) zenelejátszásra, de meglepő módon a vezeték nélküli hangzás nem sokkal maradt el a vezetékestől! 

Amikor a Gryphon-t Bluetooth módba állítottam, akkor alapból az aptX HD mód jött be, de a mobilomon a fejlesztői beállításokban át tudtam azt állítani a legjobb minőségű LDAC kodekre.
Jó a készüléknek az a szolgáltatása, hogy egy kellemes női hang bemondja, hogy épp milyen kodekkel játssza le a Gryphon a zenét.

A két lejátszó között nem volt nagy különbség, de úgy találtam, hogy a Go blu + Vorzüge páros kicsit szebben szólt, jobban megjelenítve a magas és mély hangokat. Talán a Vorzüge fejhallgató erősítő kicsit jobb, mint a Gryphon-é.
Bevallom szinte hitetlenkedve hallgatom, hogy mennyire jó a harmónia a GO blu és a Vorzüge között, amely révén ez a vezeték nélküli lejátszó rendszer a vezetékes hangzáshoz közeli minőségre képes, még úgy is, hogy a Vorzüge-be nem építettek be szimmetrikus (balanced) erősítést, igaz közelmúltban vettem egy a Meze alap asszimetrikus kábelénél sokkal jobb minőségű, szintén Meze gyártmányú ezüstözött kábelt 3,5 mm-es jack csatlakozóval, amely a Liric-hez is használható!


A meglepően varázslatos hangzásra képes kettős 😍



Csak emlékezetből tudom felidézni, de azt mondhatom, hogy a Gryphon (méret) kategóriájába tartozó általam eddig hallott legjobb erősítővel rendelkező hordozható DAC/fejhallgató erősítő a Fiio Q5S TC volt, jó eséllyel azért, mert abban egy THX fejhallgató erősítő teljesít szolgálatot, amely a műfaj egyik legjobbja.



Béla Fleck neve ellenére nem magyar művész, csak azért lett Béla,
mert a szülei nagy Bartók rajongók voltak.
Ez a felvétel az egyik legjobb a szubbasszus visszaadás értékelésére,
és a pontos térleképezés megállapítására.


Ha már szubbasszust említettem, akkor előre szaladva a Liric teszt előtt megemlítem, hogy a Liric nagyon kellemes mélyhangokat jelenít meg, de akik erőteljes mélyhangokhoz (bass) és szubbasszus (sub-bass) hangokhoz szoktak (mint én a Meze 99 Classics révén), azok lehet, hogy kicsit keveselni fogják a Liric mélyhang terjedelmét. Ezért én mindkét tesztkészüléknél bekapcsoltam a mélyhang kiemelést (mindkét eszközön van ilyen funkció). Ezen túlmenően a Gryphonon még az xSpace-re keresztelt térhatás növelő funkciót is használtam.

Azért azt tudni kell, hogy itt ne gondoljunk a korábbi évek olcsó HIFI készülékeinek mélyhang kiemelésére, ezek a mai funkciók alig változtatják meg a hangzás minőségét.


iFi xDSD Gryphon


A Gryphon nagyon kellemesen és természetesen szólaltatta meg ezt a felvételt. Teljesen neutrális volt a hangzás, semmilyen túlzó (szúrós = sibilant) magas hang sem szólalt meg. A szubbasszus (sub-bass) kellemes volt, de nem volt az a szub-basszus (sub-bass) amely az egész testünket átjárja és bennünk dübörög. Összességében remek minőségű hangot produkált a Gryphon.


EarMen Colibri

A Colibri akárcsak a Hadouk trió felvételen itt is remekelt. Nagyon dinamikusan, jó transzparenciával, a hangszerek sokféle hangszínét élethűen megszólaltatva zenélt. A szubbasszus (sub-bass) rész nekem jobban tetszett, mint a Gryphon-ról, kicsit természetesebben szólt. 

Lehet, hogy lesz olyan olvasóm, aki megkérdőjelezi, hogy egy kategóriába sorolható-e a két tesztkészülék, azonban amit a füleimmel hallottam, azok alapján mondhatom, hogy hangminőség tekintetében mindenképpen egy kategóriába esnek. Azért funkcionalitás terén már hiba lenne ilyet kijelenteni, mivel a Gryphon sokkal több funkciót tud (vezeték nélküli zenelejátszás, digitális hangkimenetek, OLED kijelző, stb.), mint a Colibri.



Nagyszerű gitárzene elképesztően jó hangminőségben felvéve.
Remek egy lejátszó rendszer gyorsaságának ellenőrzésére, 
amelyhez komoly segítséget nyújtott a nagyon gyors Meze Liric.




iFi xDSD Gryphon

A Gryphon eddigi legjobb produkciója. Nagyon jól visszaadja a gitár hangjának meglepően sok rétegét az egész mélytől a magasig. Kicsit nagyobb teret képes ezen a tesztfelvételen megjeleníteni a Gryphon, mint a Colibri.


EarMen Colibri

A Colibri is nagyon jól szól, ehhez a nagyon dinamikus felvételhez nekem kicsit túl élénk volt a hangzás, viszont a gitár kicsit zengőbb módon szólalt meg, mint a Gryphon, ami közelebb állt a természeteshez.

Összességében mindkét hangzás kitűnő volt, aki e két készülék közül választana azt kell eldöntenie, hogy az élénkebb, vagy a visszafogottabb, neutrálisabb hangzást részesíti előnyben. Aki az előbbit az válassza a Colibri-t, aki az utóbbit, az válassza a Gryphon-t.




Négy hangszer (hegedű, nagybőgő, mandolin és cselló)
kiváló klasszisai együtt szenzációsak,
akárcsak ez a nagyszerű minőségű felvétel.
Már akkor is használtam tesztekre, amikor még "csak" 
CD minőségben volt fent a TIDAL-en.
MQA változatát minden audiofilnek érdemes meghallgatnia 😍



iFi xDSD Gryphon

Nagyon jól elhelyezi térben az egyes hangszereket. A halk (quiet) részek is tisztán és szépen szólnak. Nagyon finom, kicsit visszafogott hangzás.
A markáns mély hangokat viszont még az xBass mélyhang kiemelő funkció  bekapcsolása mellett is hiányolom a Gryphon-ról hallgatva.


EarMen Colibri

A mély hangok (bass) az első pillanattól jobbak, mint a Gryphonról hallgatva. Ez bizonyítja, hogy nem a Liric mélyhang visszaadása okozza a mélyek hiányát a Gryphon-on, ami egyébként más felvételeken nem volt ennyire érzékelhető. A mandolin pengetésének finomságait nagyon szépen visszaadja a Colibri.
Transzparencia tekintetében mindkét készülék hasonlóan magas szintet hoz.




Teljesen szubjektív módon ezt a Grammy díjas 
(úristen ez milyen keveset mond ma már 😔)
albumot én minden idők egyik legjobb rockzenei albumának tartom.
Egy jó berendezésnek képesnek kell lennie visszaadni az ebből 
a felvételből szinte vulkán szerűen kirobbanó energiákat. 




EarMen Colibri

A Colibri hatalmas energiával szórja ránk a zenét (ezt hangosan kell hallgatni), mégis a zenekar hangszereit kicsit összemossa és a térhatás is eléggé limitált, de lehet, hogy ez utóbbi a felvétel hibája inkább.
A dob viszont nagyon jó és a dinamika olyan, amit ez a zene megkíván.




iFi xDSD Gryphon

Kicsit magasba húzó hangzás, valamivel jobb a sztereó kép és a térhatás, mint a Colibri-n, mégis összességében kevésbé izgalmas, kisebb a dinamika és nekem hiányoztak azok az energiák, amik a Colibri-nél megvoltak. Egyre valószínűbb, hogy a két DAC (digitális - analóg átalakító) közötti különbség lehet itt a hangzáskülönbség oka, és az eléggé egyértelmű, hogy nekem az ESS DAC hangzása (Colibri) közelebb áll a zenei ízlésvilágomhoz.

Ezt a felvételt meghallgattam az asztali fejhallgatós rendszeremmel (iFi ZEN DAC + ZEN CAN) is (szimmetrikus kimenetről) és annak a hangzása közelebb állt a Gryphon hangzásához, mint a Colibri-éhez, habár valamivel jobban szólt. Ez is azt támasztja alá, hogy úgy tűnik az ESS 9281 PRO DAC-ja egyszerűen jobb rock zenére, mint az iFi legtöbb készülékében favorizált Burr-Brown Multibit DAC.

Nem tudtam megállni, hogy ki ne próbáljam ezt a felvételt az asztali rendszeremen a saját Meze 99 Classics (dinamikus) fejhallgatómmal. Nos annak ellenére, hogy a hangzás összemosottabb volt, mint a Liric-el hallgatva, mégis mosolyt csalt az arcomra, mivel a 99 Classics mélyben gazdag hangzása remek energiákat szabadított fel rock zenén.




Mind zeneileg, mind a felvétel minőségét tekintve 
egyik nagy kedvencem ez a zene.
Az üstdobok zengése, ahogy hangjuk betölti a teret,
a zenekari szekciók nagyszerű térbeli megszólalása,
mindez nagyon komoly dinamikával.



Először az otthoni (csöves-tube) rendszeren hallgattam meg és meg kell, hogy mondjam nagy élmény volt. Nagyszerű energiával szólalt meg a zene, jó térhatással, igaz a zárt rendszerű Meze Liric nem tudott olyan nagy teret megjeleníteni, mint korábban a Meze Emyprean vagy Elite, amelyek nyitott fejhallgatók. Igaz azok használata nyilvános helyen nem olyan zavartalan, mint a zárt fejhallgatóké, amelyek hangját zenehallgatás közben a külvilág nem hallja.
Nagyon jó volt az üstdobok hangja, jó mélyekkel, a zenekari szekciók térben jól elhelyezve, jól kivehetően elkülönülve szólaltak meg. Nagyszerűek voltak a dinamikai váltások.

Ezután szintén  az otthoni rendszeremet használva meghallgattam a felvételt a Meze 99 Classics dinamikus fejhallgatómmal. Olvasóim már bizonyára tudják, hogy én mindig leírom őszintén, amit gondolok, még akkor is ha néha a véleményem felér egy eretnek gondolattal.😎
Nos ezt a zeneszámot hallgatva a 99 Classics-al elérhető élvezet bizony nem maradt el lényegesen a Liric-hez képest, meglepően jó volt a tér, és a dinamika. Ez pedig azt mondatja velem, hogy a Meze 99 Classics és a Liric között hangminőségben nincs olyan fényévnyi távolság, mint amit az Empyrean és az Elite hallgatása közben éreztem. Ettől függetlenül a Liric egy remek fejhallgató, nagyon élvezetes vele bármilyen műfajon zenét hallgatni. 


EarMen Colibri

Az eddig remekül szereplő Colibri-nek ez volt eddig a leggyengébb produkciója. A hangzásból hiányzott az a fajta ottlét érzés, amit az otthoni rendszeremen végig éreztem. Hiányoltam a hangzás kifinomultságát, a hangszercsoportok megfelelő szétválasztását. Az egyetlen ami igazán tetszett az a dinamika volt. Lehet, hogy a készülék kis mérete nem tette lehetővé egy nagyon komoly fejhallgató erősítő beépítését, habár ez a gondolat csak a nagyzenekari felvétel alatt jutott szembe, más műfajokon kitűnően teljesített a Colibri.




iFi xDSD Gryphon

A Gryphon ezen a nagyszerű komolyzenei felvételen kiválóan teljesített. Nagyon jó ottlét érzet volt, a zenekari szekciókat jól elhelyezte térben, sok finomságot mutatott meg a hangszerek hangjában. Nagyon jól szóltak az üstdobok. Végig azt éreztem, hogy mindenben hasonlóan szól az otthoni rendszeremhez, de annál kicsit kevésbé természetesen.
Mielőtt ki tudnám jelenteni, hogy a komolyzene megszállottjai a két készülék közül a Gryphon-t válasszák, azért még teszek egy próbát egy másik, a Rameau műnél kicsit intimebb komolyzenei felvétellel.




A komolyzene legismertebb magazinja a Gramophon
szereplő album ugyan elég komor zene, de az egyik
 legtermészetesebben megszólaló digitális felvétel amit hallottam.
Akik kételkednek az MQA technológia előnyeiben,
azok hallgassák meg ezt az albumot.



EarMen Colibri

Amikor meghallgattam ezt a felvételt megnyugodtam, hogy a Rameau mű tolmácsolása csak egyszeri kisiklás volt a Colibri-nál. Ezt a felvételt remek transzparenciával, nagyon alacsony zajjal adta vissza, igaz, hogy ez a felvétel nem jelenít meg nagy teret, intimebb a nagyzenekari felvételnél.



iFi xDSD Gryphon

Nagyszerű hangminőség, kiváló, természetes hangszerhangok, jó transzparencia, kellemes összhatás.
Egy biztos: a Gryphon komolyzenén nagyon élvezetes produkciót nyújt, ahol az extra mélyhangok némi hiánya semmilyen hátránnyal nem jár.


Végül az otthoni rendszeremen is meghallgattam a felvételt a Liric-el, amely kifejezetten analógos, természetes módon szólalt meg, a zenét nem minden pillanatban, de a minőséget nagy élvezet volt hallgatni.




Az egyik első MQA (nagy felbontású) minőségben élvezhető
magyar albumra büszkék lehetnek a készítői.
Erre mondják, hogy nagyon finom zene 😘


EarMen Colibri

Nagyon kellemes hangzás, Palya Bea hangja zengő, természetes, a kisérő gitár és a fúvós hangszer is olyan jól szól, mintha a szobámban játszanának.
Aki ezt a felvételt meghallgatja az EarMen Colibrin, azt mondhatja rá, hogy ez maga a tökély.
Én is így gondoltam, egészen addig, amíg meg nem hallgattam a Gryphon-nal 😄



iFi xDSD Gryphon

Ezt a nagyon finom felvételt a Gryphon tökéletesen szólaltatja meg. Minden a helyén van, jobb a térhatás, mint a Colibri esetében, jobb a fúvós hang, természetesebb, térben jobban elválik az énekhangtól. Egyre jobban erősödik bennem az a vélemény, hogy a nagyon dinamikus rock zenéhez, és jazz zenéhez, az elektronikus zenei számokhoz jobban illik a Colibri hangkaraktere és minél visszafogottabb, minél komplexebb egy felvétel hangzása, annál jobban illik hozzá a Gryphon.


Hogy a tesztelés végén kifejezetten jó emlékeim legyenek meghallgattam a Nagy utazást az otthoni rendszeremen a Liric-el. Nos mit mondjak, szenzációsan szólalt meg ez a zene, olyan finomságokat mutatott meg a csöves (tube) rendszer, amelyre azért a hordozható lejátszók nem igazán képesek, a finom gitár hangoktól a fúvós hangszer hangszínein keresztül, Palya Bea hangjának sokszínűségéig.


Összefoglalva a teszt tapasztalatait mindkét hordozható DAC/fejhallgató prémium kategóriás termék, kiváló DAC-al, beépített saját akkumulátorral.

A Gryphon a kettő közül a komplettebb készülék, magas kimeneti jelszintje alkalmassá teszi nehezen meghajtható fejhallgatók, vagy belső fülesek (IEMs) csatlakoztatására. Nagyon sok funkciót tud, amellyel akár egy otthoni rendszer digitális forráskészüléke is lehet (persze kell hozzá egy mobil eszköz, vagy egy számítógép). 

Akik imádják az átlagnál hangsúlyosabb mély hangokat (bass) és a rock zenét, azok válasszák inkább az EarMen Colibrit, akik viszont mint egy gurman étteremben minden finomságot ki akarnak élvezni, szeretik a nagyobb teret megszólaltató zenelejátszókat, amelyek komolyzenei felvételeket is részletezően, nagy térrel szólaltatnak meg, azok bátran dönthetnek a Gryphon megvásárlása mellett.
Egy biztos, bármelyiket is választja valaki, nem fog csalódni egyikben sem.

Ezek után nagyon kíváncsian várom a Chord Mojo 2 megérkezését...




iFi xDSD Gryphon

Ami tetszett

Elképesztően sok funkció (vezeték nélküli lejátszás LDAC-al, digitális kimenetek,
mélyhang -, és térhang kiemelés, szimmetrikus erősítés, akkumulátoros használat, stb.);
Nagyon kellemes, tiszta, életszerű megszólalás,
akik a kevésbé élénk hangzásra szavaznak, számukra remek választás;
Kitűnő térleképezés, nagyon jó térhangzás, nagyon jó transzparencia;
Nagyon finom hangerőszabályozó, LED színekkel megtámogatva;
Minden extra funkció bekapcsolását (pl. xBass, xSpace) LED is jelzi, a kijelző mellett;
Nagyszerű felszereltség, a vevő kap minőségi USB-C - USB-C és USB-C - Lightning
kábelt is mobil eszközhöz való csatlakoztatáshoz, és egy tokot is.




Ami nem tetszett

Amikor a készülék egy idő után automatikusan kikapcsol, 
az újra bekapcsolásnál nem a kikapcsoláskori hangerőt hozza be,
amely felvételtől függően váltakozva -21 és -37 dB között ingadozik,
hanem -3 dB-es szintet, amelyen fülsiketítően hangos a zene;
Bár hölgyek szempilla igazításához hasznos lehet, 
de az OLED kijelző bevonata inkább egy tükörhöz hasonlít,
amely nappali fényben, lapos szögből nézve nem engedi,
hogy leolvassuk a kijelző tartalmát;
A készülék egy kicsit nagy és nehéz,
de ennyi funkciót egyébként nem tudtak volna belezsúfolni.







EarMen Colibri

Ami tetszett

Elégséges kimenő teljesítmény, kényelmesen meghajtotta
a síkmágneses (planar magnetic) Liric-et;
Nagyon élvezetes hangszín, természetes megszólalás, remek énekhangok, 
nagyon jó hangszerhangok, jó transzparencia, 
kitűnő térleképezés, jó térhangzás, alacsony zaj;
Nagyon tiszta hangzás, nincsenek szúrós (sibilant) magas hangok;
Az általam nagyon kedvelt EarMen Sparrow-val
összehasonlítva egyértelműen magasabb hanghűséget hoz;
Remek szubbasszus (sub-bass) megjelenítés, jó mélyhangok.


Ami nem tetszett

Nagy kár, hogy a prototípust nem küldték el egy zenehallgató vevőhöz,
rögtön jelezte volna, hogy a készülék oldalán egymással szemben
elhelyezett nyomógombok nem a legpraktikusabbak;
A Sparrow esetében a nagyon designos, az EarMen szimbólumának számító
fejet helyes tájolással helyezték el, vajon miért fejjel lefelé látjuk a Colibri-n?;
Akku töltöttség visszajelző elvileg van, gyakorlatilag nem értelmezhető;
A mélyhang (bass) kiemelő gomb fölé nem tettek egy LED-et, 
jelezve, hogy az be van kapcsolva, így csak a fülünkre hagyatkozhatunk;
Néhány felvételen kicsit túl élénk megszólalás.





Következik:                                                                 

Meze Liric, HIFIMAN Edition XS,
és Meze 99 Classics összehasonlítás

2022. január 21., péntek

"Irodalmi" fejhallgató körkép 2022 elején: HIFIMAN Ananda = Dráma, Meze Elite = Költészet, Meze 99 Classics = Romantika

 Amint az év végi bejegyzésemben említettem a tesztelésre ígért HIFIMAN Ananda fejhallgatót a forgalmazótól valaki megvette és nem volt nála másik. 

Januárban viszont kellemes meglepetés volt, hogy a nagyon kedves kereskedő, HR felhívott, hogy most már tud adni Ananda-t meghallgatásra. Köszönet érte.


Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében
Minőségi dobozban érkezik a 250 ezer Ft.-ba kerülő Ananda


Éltem a lehetőséggel és meghallgattam az Ananda-t, a középkategória egyik sokat dicsért fejhallgatóját, amely síkmágneses (planar magnetic) rendszerű, amelynek alapja egy hihetetlenül vékony  (1-2 mikron vastagságú) film membrán "hártya", amely a dinamikus fejhallgatóknál sokkal gyorsabb működést és ezáltal valósághűbb megszólalást tesz lehetővé.


Az Ananda egy rövidebb és egy hosszabb 6,3 mm-es jack dugóval szerelt
kábellel érkezik. Szerencsére a fejhallgatókhoz egy-egy 3,5 mm-es csatlakozóval
csatlakoztatható, így a Meze szimmetrikus (balanced) kábelét is tudtam hozzá használni


Amikor először felvettem az Ananda-t a fejemre érdekes érzés volt, az körül ölelte a füleimet, és annak ellenére, hogy jobbra-balra a fejhallgató nem mozgatható kényelmes volt a fejemen, habár a szokásosnál kicsit jobban nyomta a fül előtti részt. 

A fejre ható erőt nagyon jól eltalálták, az én Meze 99 Classics fejhallgatóm egyetlen hibája, hogy kicsit jobban nyomja a fejet, mint az ideális.

Az Ananda nyitott (open) fejhallgató, tehát egy irodába (ha még működik valahol iroda a pandémia alatt) nem ajánlanám, mert a kollégák mindent hallanak majd, igaz a szintén nyitott rendszerű Meze Empyrean-ről a külvilág felé hangosabban szól a zene, mint az Ananda-ról.


Kicsit komor hangulatú, de minőségi kivitelű a 399 gramm súlyú Ananda


Az Ananda kivitele a HIFIMAN design jegyeit tükrözi, alapvetően jól néz ki, de a Meze Empyrean műalkotás szerű kivitelével nem tud versenyre kelni, igaz az áruk között is négyszeres a különbség.

Először az irodámban használt iFi ZEN DAC (eredeti, nem V2) + ZEN CAN párossal próbáltam ki az Ananda-t. 



Az együtt itthon 128 ezer Forintba kerülő együttes (a DAC-ból már csak a V2 kapható)
nagyszerű hangminőségre képes, különösen a 4,4 mm-es szimmetrikus kimenetről,
de az iFi S-Balanced technológiája révén az asszimetrikus (single ended) kimenetről is.

Alapból a ZEN CAN-en csak a térhatást némileg kellemesebbé tevő (analóg) 3D funkciót használom, de mivel a fülem hozzászokott a Meze 99 Classics fejhallgató lehet, hogy egyesek számára a természetesnél erőteljesebb mélyhangjaihoz (bass), amely viszont számomra nagyon kellemes, és mivel alapból az Ananda mélyhangjai habár kellemesek voltak, de nem voltak számomra eléggé hangsúlyosak, így a ZEN CAN-en bekapcsoltam az XBass mélyhangkiemelő (bass) funkciót is, amelynek segítségével az Ananda már sokkal élvezetesebben szólalt meg.

Az Ananda specifikációja szerint az általa lefedett  frekvencia tartomány 8 Hz - 55 kHz, de ennek az adatnak önmagában semmi jelentősége, úgyis a hangminőség a lényeg.

Ami már lényegesebb adat az a 25 ohm-os impedancia és a 103 dB-es érzékenység, amely révén az Ananda egy átlagos kimeneti jelszinttel rendelkező hordozható lejátszóval is hallgatható. Ezt igazolandó rákötöttem a még nálam lévő iFi GO blu légzene játszóra (Bluetooth lejátszó), amellyel remekül, mindenféle erőlködés nélkül szólalt meg az Ananda.

A ZEN CAN-en a Meze fejhallgatómhoz az alap (0 dB-es) kimeneti jelszint beállítást használom, de ez alacsonynak mutatkozott az Ananda-hoz, az ideális a 6dB megjelölésű második kimeneti jelszint volt.

Amikor az Ananda-t összehasonlítottam a Meze 99 Classics-al (amely ma kicsivel 100 ezer Forint alatt kapható) az alapból feltűnt, hogy az Ananda-n sokkal jobb a transzparencia, sok finom zenei részletet tud megmutatni, és az egyes hangszerek elhelyezkedéséről valósabb képet ad. A Meze az élő felvételeknél az Ananda-hoz képest kicsit összemosta a hangszereket.

A hangszer hangok is természetesebben (kevésbé színezett módon) szólaltak meg az Ananda-n, igaz kicsit komorabb, sötétebb volt a hangzás hangszíne. A Meze 99 Classics kicsit melegebb hangszíne közelebb áll az én zenei ízlésvilágomhoz.

Már javában teszteltem az Ananda-t, amikor HR, aki Audeze, Hifiman, Beyerdynamic és Meze fejhallgatókat is forgalmaz szólt, hogy tud adni a teszt kibővítéséhez egy igazán ütős fejhallgatós összeállítást:

Kaptam tőle egy hétre egy angol Chord Hugo TT2 DAC/fejhallgató erősítő/előerősítő készüléket, amely 6 ezer $-ba kerül (!!!), amely ma kb. 1,9 millió Forintnak felel meg és megkaptam a román Meze cég zászlóshajó fejhallgatóját az új Meze Elite-t is, amely 4 ezer €-ba, azaz 1,5 millió Forintba kerül. Hálás köszönet HR-nek a támogatásért! 👍

Csak hogy érzékeljük milyen kategóriába esik a Chord Hugo TT2 emlékeztetőül egy korábbi bejegyzésemben már közzétett ábrám a világ legjobb fejhallgató erősítőiről:


A Chord Hugo TT2 a fejhallgató erősítők elitjének tagja




1,5 millió Forintért már egy precíziós műszer dobozának megfelelő
fém bőröndöt is kapunk, egy rövidebb és egy hosszabb kábellel
(6,3 mm-es csatlakozós). Szimmetrikus (balanced) kábel nincs a dobozban, 
van viszont a bőr borítású mellett egy pár Alcantara fülpárna is.
A Meze Elite még az Ananda-nál is könnyebb, súlya 430 gramm.
A 3-112.000 Hz-es frekvenciaátvitel finoman szólva is nem semmi. 👀




A Chord Hugo TT2-höz egy Wireworld Ultraviolet 7 USB A - USB B kábelt
egy Audioquest DragonTail átalakítóval egy Fiio DK1 dokkolót használva
 csatlakoztattam a Xiaomi MI8 mobiltelefonomat. A Hugo TT2-n két 6,3 mm-es  és egy
 3,5 mm-es aszimmetrikus (single ended) kimenet van, szimmetrikus (balanced) nincs (!).
Ezúttal azért nem használtam a Bluesound Node 2 távzene lejátszómat, mert azon nincs
USB kimenet, azt csak koax digitális kábellel tudtam volna csatlakoztatni a Chord-hoz,
annak érdekében, hogy a Hugo TT2 lényegesen jobb DAC-jának hangját élvezhessem.


A Chord formatervezése igen sajátos ezt valaki vagy imádja, vagy nagyon nem tetszik neki. Maradjunk annyiban, hogy én hűvös tisztelettel figyeltem a készüléket, amelynek nem a kivitele a lényeg, hanem a hangja, az viszont elképesztően jó 💘 Korábban már módom volt kipróbálni a Chord leginkább ikonikus készülékét a 11 ezer $-ért kínált Dave-t és bizony nekem az csalódás volt, mivel az alkotók alapvetően arra mentek rá, hogy minden mikroszkopikus részletet visszaadjon a készülék. Én az ilyen túlságosan analitikus audió lejátszókat nem igazán szeretem, nekem kell az, hogy a zene érzelmet váltson ki belőlem. Szerencsére a Hugo TT2 egészen más kávéház, sokkal muzikálisabb, melegebb hangzású készülék, amit első hallásra meg tudtam szeretni. A Hugo TT2-re nézve feltűnik egy gömb alakú színes valami, ami a hangerőszabályozó, és ha növeljük, vagy csökkentjük a hangerőt, akkor különböző színekkel jelzi az aktuális hangerőt. 




Ezen a színskálán változnak a színek, én maximum középkékig
hangosítottam fel a készüléket, a fölött már halláskárosodásra számíthatunk 😉



A Chord egyelőre nem csatlakozott az MQA képes készülékeket gyártók sorába, így a telefonomon az UAPP alkalmazást használva az elvégezte az első MQA kibontást (first rendering). Így maximum 24 bit / 96 kHz-es fájlokat hallgathattam meg a Chord Hugo TT2 segítségével. 
Ránéztem egy Roon fórumra, ahol a tagok megvitatták a Chord készülékek és az MQA viszonyát, és ezen a diskurzuson jót nevettem. Mint egy szekta tagjai szinte minden Chord készülék tulajdonos azt javasolta, hogy kapcsolják ki az MQA kibontást (rendering) ha Chord készüléken TIDAL-ről hallgatnak zenét. Úgy tűnik sokan az MQA-t egyfajta újkeletű vallásként fogják fel és ma már beszélhetünk MQA-ateisták csoportjáról is, ami a blogomon korábban leírtak fényében kicsit vicces 😚

Azt viszont el kell ismernem, hogy a Chord Hugo TT2 szintjén már nem sokat változtat ha CD minőségű, vagy ha nagy felbontású (MQA technológiával kialakított) zenei fájlt hallgatunk a TIDAL távzene szolgáltatással.


Amikor megkaptam a Hugo TT2-t akkor a kimeneti jelszint magasra volt állítva (High). Ezt a jelszintet hallgatva az egyik tesztszámnál az Ananda már-már torzított és kellemetlenül szúrós hangokat adott ki magából. Gondoltam ennek fele sem tréfa, ezért visszaállítottam a TT2-n a kimeneti jelszintet alacsonyra (Low), amellyel szerencsére ezek a kellemetlen hangok megszűntek, és az Ananda elkezdett kulturáltan zenélni😀. Annak ellenére, hogy a Meze Elite 32 ohmos impedanciájú és az érzékenysége 101 dB, mégis mindig az Ananda-t kellett kicsit felhangosítani és nem az Elite-et.



Hifiman Ananda fejhallgató a Chord Hugo TT2-höz csatlakoztatva


A Meze Elite-ről szinte minden ugyanúgy elmondható, mint amiről részletesen beszámoltam    3 évvel ezelőtt a Meze Empyrean tesztemben. Azt hallottam, hogy a Meze ukrán partnere a Rinaro továbbfejlesztette az Empyrean-ban található síkmágneses (planar magnetic) rendszerű meghajtót, amely még kisebb súlyú, és még vékonyabb, mint a korábbi verzió volt.



A legújabb Rinaro Parus rendszer, amellyel a gyártó szerint
tovább javul a sebesség és a felbontás


Nagy kérdés, hogy a Meze Empyrean 1 milliós árához képest megéri-e egy továbbfejlesztett meghajtóval szerelt, de lényegében az Empyrean-nel külsejében azonos fejhallgatóért 50%-al magasabb árat kifizetni?

Nagyon szerettem volna az otthoni fejhallgatós rendszeremen kipróbálni az Ananda-t és az Elite-t, de sajnos pont amikor ezek hozzám kerültek, akkor értek a Feliks Echo csöves erősítőm elektroncsövei pályafutásuk végéhez. Ezek a csövek néhány ezer üzemórát bírnak, nálam 3 év után volt érezhető, hogy a hang torzít és a bal csatorna gyengébben szólt a másiknál. Remélem miután megtörténik a csőcsere akkor is meghallgathatom a Meze Elite-t az otthoni berendezésemen (Bluesound Node 2 távzene játszó + Feliks Echo csöves fejhallgató erősítő).

A Chord Hugo TT2 mellett mindkét fejhallgatót meghallgattam a tavalyi év végén általam a legjobbnak tartott hordozható zenelejátszóval az iFi Go blu-val és egészen megdöbbentem. Ez a kis miniatűr lejátszó a két síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatóval hihetetlenül szépen szólalt meg, simán meg tudta hajtani azokat. Bluetooth rendszerű lejátszóról bevallom még soha nem hallottam ilyen hangminőséget.
Természetesen azért ez a hangminőség nem tudott versenyre kelni a Chord Hugo TT2 által okozott zenei élvezettel.



Teszt zenék


Ezúttal a szokásos hat felvételnél többet hallgattam meg a három fejhallgatóval (a harmadik az én Meze 99 Classics-om volt, amely ugyan teljesen más árkategória, mint a másik kettő, de érdekes volt az összehasonlítás).





Különleges elektronikus felvétel, amelyben mintha különböző keménységű
golyókat ejtenének le egy asztalra. Nagyon érdekes hangélmény 😊


Az Ananda-n kellemesen, jó transzparenciával szólt ez a zene, viszont az Elite sokkal gyorsabban, természetesebben és zeneibb módon tolmácsolta ezt a különleges felvételt. 

A Meze 99 Classics-al teljesen másképp szólt ez a zene. A hangszer hangokat és a "golyók" hangjait jobban összemosta, mint a két síkmágneses (planar magnetic) fejhallgató, ennek ellenére egészen jó élmény volt hallgatni.






Néha a legegyszerűbb zenék a legjobb teszt felvételek.
Imádom Glen Hansard ír énekes zenéjét és elárulok egy (nyílt) titkot:
Glen Hansard idén június 5-én fellép Kismartonban az Eszterházy kastélyban
és jegyek még kaphatók! Mi ott leszünk 😃.
Rossz hír április elején:
Glen Hansard családon belüli betegség miatt
lemondta Európai turnéját.
Javaslom, hogy az ír zenét kedvelők nézzék meg ezt a videót.
Az ünnepek alatt az egyik legnagyobb zenei élményt nyújtotta
ez a karácsonykor felvett jótékonysági koncert, amely csak 
 megerősítette bennem, hogy milyen rendkívüli az írek zenei tehetsége 💓
Nem tudom az megvan-e az olvasóimnak, hogy egy ír énekes megnyerte az
EUROVÍZIÓ-s dalfesztivált és ezért következő évben Dublinban kellett
komoly költségvetéssel megrendezni a döntőt. Ekkor az írek azért, hogy ezt 
az óriási kiadást legközelebb megspórolhassák egy teljesen esélytelen versenyzőt
neveztek be a versenyre, és mit tesz a sors még ő is megnyerte...👌
Írország 1992 és 1996 között négyszer nyerte meg az EUROVÍZIÓ-s
dalfesztivált, és összesen 7 alkalommal győztek.


Először a Meze 99 Classics-al hallgattam meg és annak ellenére (vagy talán épp azért, mert) a természetes hangzásnál színezettebben szólt nagyon kellemes volt az összhatás.

Az Ananda teljesen különválasztotta az énekes és a gitár hangját. Semmit nem vett el és semmit nem tett hozzá a felvételhez, de talán épp ezért kicsit unalmasnak tartottam a hangzását, vagy ha igazságos akarok lenni, akkor úgy fogalmazok, hogy kevésbé izgalmasan szólt, mint a két Meze.

Ennél a felvételnél az Elite nem nyújtott kiemelkedően jobb teljesítményt az Ananda-hoz képest. Hansard énekhangja kicsit vékonyabb volt, kevésbé "testes", mint az Ananda-n, mégis az énekhang több rétegét volt képes megszólaltatni. Az Elite-ről hallgatva a dal a fejemen belülről szólt, míg az Ananda-ról kicsivel nagyobb térben szólt.

Az persze ízlés kérdése, hogy ki mit szeret, van aki például egy vörösborban a könnyedebb Pinot Noir-t részesíti előnyben, mások viszont a testesebb Cabernet Franc-t. Még jó, hogy lehet választani 😘





A "polgárpukkasztó" fenegyerek Nigel Kennedy jazzes elemekkel újra értelmezi
Vivaldi Négy Évszak-át. Nagyon szeretem ezt a játékos, szórakoztató zenét,
amely ráadásul elképesztő transzparenciával és dinamikával szólal meg.



Mindhárom fejhallgatóval meghallgatva nagy élmény volt ez a zene, de teljesen mást hallottam róluk. 😆
A Meze 99 Classics nagyon szépen dinamikusan, jó magashangokkal hozza le a felvételt, persze messze nem képes olyan finom részleteket megjeleníteni, mint a másik kettő.

Annak ellenére, hogy összességében élvezhető volt ez a zene, mégis ez volt az Ananda eddigi legkevésbé jó produkciója. Más felvételeknél pont az volt a fura, hogy az Ananda elemi részeire bontotta fel a felvételt, annak minden elemét nagyon analitikusan tolmácsolva, de itt kissé összemosta a hangszereket és bizony a magas hangok sem voltak eléggé hangsúlyosak. 

A Meze Elite minden műfajon kiválóan teljesít, de ezt a felvétel egészen zseniálisan szólaltatta meg, minden a helyén volt, végig mosolyogtam amikor ezt a zenét az Elite-el hallgattam meg.


Nem tudtam megállni, hogy néhány felvételt össze ne hasonlítsak a Meze Elite-t hallgatva a Chord Hugo TT2-t összevetve az iFi ZEN DAC + ZEN CAN párossal. 
Ennél a felvételnél volt a legnagyobb  a különbség a két egymáshoz képest 15-szörös árkülönbözetet mutató készülék hangzása között. A Hugo TT2 sokkal több finomságot hozott ki, jobb magas hangokat, jobb dinamikát, szebb teret és a hegedű hangja is sokkal életszerűbb volt, mégis azt kell, hogy mondjam nagyon élveztem a zenét az iFi rendszeren is. Szinte semmi zajt nem hallottam, nagyon jó transzparenciát mutató, élettel teli előadás volt ez a sokkal olcsóbb rendszert használva is.





Egyik kedvenc teszt felvételem, az egyik legjobb szubbasszus hangzás,
fontos, hogy a mandolin hangja természetes legyen. Kiváló hangmérnöki munka.



A Meze Elite megint csillogott ezen a zenén, tökéletesen életszerű hangszer hangok, tökéletes szubbasszus hangzás, az összhatás lenyűgöző élmény volt, igaz ezért a rendszerért egy kisebb autó árát kell kiadnunk.

Az Ananda-n mintha egy másik zene szólalt volna meg. A mandolin hangja sem volt igazán természetes, a szubbasszus pedig feldúsított volt, ami azért furcsa, mert korábban már jeleztem, hogy az Ananda mélyhangban kicsit hiányos, a szubbasszus hangokat viszont túl hangsúlyosan tolmácsolja. Pedig volt jó kiindulási alapom, hogy milyen az igazán természetes szubbasszus, mert nemrég a MÜPA-ban hallottam ilyen hangokat az Avishai Cohen trió nagyszerű koncertjén.

Amikor ezt a zenét hallgattam az Ananda-ról akkor a fejemben az "elidegenített" szó jelent meg.


Annak ellenére, hogy paraméterekben a Meze 99 Classics alulmarad az Ananda-val szemben, mégis sokkal jobb érzelmeket vált ki ezen a felvételen, mint az Ananda. A mandolin hangja jobban tetszett a 99 Classics-on, viszont a szubbasszus hasonlóan túl hangsúlyos volt rajta, mint az Ananda esetében.



Ennél a felvételnél volt talán a legkisebb a különbség a Chord Hugo TT2 és az iFi páros hangja között! Tény, hogy az iFi ZEN DAC MQA kibontó (renderer) funkciót tud, amit a Chord nem és ez egy hangyányit segíthet a hangzás javításában, de ez önmagában még nem lenne elég. Az iFi ZEN szériája azért csodálatos, mert megfizethető áron adja a kezünkbe az igazán minőségi zenehallgatás lehetőségét.
A Hugo TT2 a Meze Elite segítségével természetesebb szubbasszus (subbass) hangokat szólaltatott meg és a mandolin hangja is jobb volt, de az iFi rendszeren is félelmetesen életszerűen szólalt meg a zene. 
Le a kalappal az angol tervezők előtt!
Ja hogy mindkét készüléket angolok tervezték?     Pláne!!! 😂 (even more so)







Nagyon érzelmes zene, csodás énekhanggal, és a hangmérnök jóvoltából
nagyszerű térhatás háttérénekesekkel és háttérzenével. Egy jó berendezésen
ez a felvétel képes hatni az érzelmeinkre és képes elbűvölni.



Az Ananda ezt a felvételt szépen tolmácsolja, de teljesen különválasztja az egyes összetevőket, ami a komplex felvétel esetében inkább már hátrány. Gondoljunk bele micsoda különbség van a között, amikor bemegyünk egy Michelin csillagos étterembe, ahol a séf elkápráztat bennünket egy nagyon finom étellel és a között, amikor ugyanott ennek az ételnek az egyébként kiváló minőségű alkotó elemeit kirakják nekünk egy tányérra és az összetevőket esszük meg egyiket a másik után. Ugye hogy ég és föld a különbség az élvezet szintjén?

A Meze Elite, mint egy Michelin csillagos séf elkészíti az ételt és még elegáns körítéssel is tálalja azt fel nekünk. A hatás egészen rendkívüli, általam fejhallgatóval soha nem hallott elképesztő élvezet.

Ami érdekes, hogy a Meze 99 Classics sokkal inkább képes megvalósítani a hangmérnök elképzelését, mint az Ananda. Hogy utaljak a most folyó kézilabda EB-re (European Championship) ez olyan, mint amikor az egyik csapat összes játékosa jobb, mint a másiké, a szebb játékot mégis a gyengébb játékosokból álló csapat játssza.


A Chord Hugo TT2 hangját összehasonlítva az iFi ZEN párossal mindkét rendszeren elképesztő élmény volt meghallgatni ezt a nagyszerű zenét a Meze Elite-el. Kétségtelen, hogy a Chord-al hallgatva nagyobb a tér, komplexebb a hangzás, némileg jobb a dinamika, de az énekesnő hangját a Chord-hoz közeli szinten hozza az iFi párosa, ami azért finoman szólva is elképesztő 😍.

Miközben ezt a felvételt hallgattam azon gondolkodtam, hogy a két lejátszót milyen jelzőkkel lehetne legjobban illetni. Nos ha a Chord Hugo TT2-re a zseniális jelzőt használom, amelyet joggal kiérdemel, akkor az iFi párosa viszont megérdemli a szenzációs minősítést, mivel a Chord árának tizenötöd részéért ragyogóan szólaltatja meg a zenét. Persze ehhez az eredményhez kell egy ennyire fenomenálisan jó fejhallgató is.

Lehet, hogy a Meze Elite még egy Sokol rádióból is audiofil minőséget tudna kihozni? 

Ezután összehasonlítottam a Meze Elite-el az iFi ZEN rendszerem hangzását az iFi GO Blu + Vorzüge "Püré" hordozható rendszerrel és megállapítottam, hogy az asztali készülékekkel gyönyörűen tisztán, nagyon szép teret leképezve szólal meg a zene, de nem sokkal maradt el ettől a hangzástól a hordozható rendszer sem. Még ha lenne is egy Meze Elite fejhallgatóm, akkor sem hiszem, hogy egy utazásra magammal vinném, de jó tudni, hogy ma már egy Bluetooth alapú lejátszó is az asztali készülékeket megközelítő hangminőségre képes. Ez a próba újfent megerősített abban, hogy jól döntöttem, amikor 2021 legjobb hordozható lejátszójaként az iFi GO blu-t jelöltem meg. 




Bluetooth alapú lejátszóról még nem hallottam ilyen szép hangzást,
ehhez nem kis mértékben hozzájárul az iFi úgynevezett S-Balanced
technológiája, amely a hagyományos asszimetrikus (single ended) kimeneteken
tapasztalható "áthallást" (crosstalk) és torzítást a felére csökkenti.
Ezen a rendszeren ez azért fontos, mert a Vorzüge erősítő 
csak asszimetrikus (single ended) bemenettel rendelkezik.









Szenzációs élő felvétel, nagyon komplex zene remek térrel,
sok hangszerrel és effektussal és a Sting varázzsal.



A térhatást és az összhatást a Meze Elite csodálatosan képes visszaadni, a hegedű hangja nagyon természetes.

Az Ananda nem szól rosszul, önmagában hallgatva egészen élvezhető, de az élvezeti értéke a közelében sincs a Meze Elite-ének.

A Meze 99 Classics-al hallgatva a dinamikai váltások meglepően jók voltak, néha nagyobb dinamikával szólalt meg, mint az Ananda.
A felvételen szereplő zenészek hangszerei viszont itt összemosottabbak, nincs az a transzparencia, mint a két drágább fejhallgatónál.

Itt meg kell említeni, hogy ennél a felvételnél a Hugo TT2 a Meze 99 Classics eddig hallott legjobb formáját hozza ki, elképesztően jól szól vele ez a kb. 100 ezer Forintba kerülő fejhallgató, de ez nem jelenti azt, hogy ez a dinamikus fejhallgató képes lenne a jóval drágább síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatók szintjén zenélni.




Nagyszerű rockzenei felvétel, telepakolva hangmérnöki trükkökkel, 
játékokkal. A Chord Hugo TT2-vel hallgatva óriási élmény.



A Meze Elite bebizonyítja, hogy az új meghajtóval rockzenei felvételekhez is kiválóan alkalmas, elsősorban az Empyrean-hez képest megnövelt gyorsasága miatt. Óriási energiák szabadulnak fel a felvétel meghallgatása során.



Lányom élvezettel hallgatja a Tool Fear Inoculum című felvételét
a Chord Hugo TT2 + Meze Elite rendszeren


Az Ananda egészen jól hozza ezt a felvételt, úgy tűnik ez a komor hangszín a rockzenénél akár előny is lehet, a magas hangjai viszont lényegesen gyengébbek az Elite-hez képest.

A Meze 99 Classics más szinten képes megjeleníteni ezt a felvételt, jóval kevesebb a transzparencia, kisebb a dinamika és messze nem olyan ütős, mint a másik két fejhallgató megszólalása.




Csodás természetességgel szólal meg Bach orgona zenéje,
mintha egy templomban hallgatnánk a híres művész orgonajátékát


Az Ananda-n nagyon jól szólalt meg az orgona. Tetszett ez a hangzás egészen addig, amíg meg nem hallgattam a Meze Elite-el, amelyről a dinamikai váltások lényegesen jobbak voltak, elképesztő természetességgel szólalt meg Bach zenéje. Az Ananda igazi drámaként interpretálja ezt a zenét, míg az Elite sokkal inkább költészetként fogja fel Bach csodás zenéjét.

A Meze 99 Classics meglepően jól tolmácsolja az orgona hangját, csak kicsit színezettek a hangok, de  nagyon élvezetes az egész koncerthangulat.







Egy jó berendezésről ez a jazzes hangzást a komolyzenei elemekkel
ötvöző gyönyörű felvétel komoly érzelmeket vált ki a hallgatóban.


A Meze 99 Classics nagyon szépen, érzelmesen tolmácsolja ezt a dalt, de értelemszerűn kevesebb részlettel, mint a másik két fejhallgató.

A Meze Elite egészen csodálatosan volt képes megjeleníteni az érzelmeket, az összhatást. a háttérzene nem tolakodott előre, hanem a háttérben maradt, de szerves részét képezte az előadásnak.
Számomra ez az igazi költészet.

Az Ananda megint a drámát hallotta meg és azt tolmácsolta ebből a felvételből, az eredetileg háttérzeneként elképzelt nagyzenekari részleteket előtérbe hozza, túl nagy hangsúlyt adva neki, és megint drámázik.

Az Ananda egyszerűen képtelen a Meze Elite könnyed, légies megszólalásához hasonlót produkálni.


Kíváncsi vagy mennyire gyors a Meze Elite?  Hallgassd meg vele ezt a felvételt:






Összefoglalás


Jelen teszt elkészítése előtt tudatosan nem olvastam Ananda, vagy Elite teszteket, de amikor befejeztem a tesztelést akkor körülnéztem és találtam ezt a nagyon érdekes tesztet. Tudom sokan meglepődtök, hogy pont az MQA technológiát leginkább elítélő tesztelőt idézem annak ellenére, hogy én vagyok az MQA technológia egyik leglelkesebb hazai támogatója, de egyrészt senkit nem tekintek ellenségemnek, sokkal inkább azzal értek egyet, hogy egy témát több nézőpontból is körül kell járni.
A tesztelő arról híres, hogy elsősorban nem a fülének, hanem a műszereinek hisz.
Ebben a tesztben megjelenteti az Ananda frekvencia görbéjét ami igencsak szemléletesen visszaigazolja azt, amit én a fülemmel hallottam, azaz hogy alapból kevés a mélyhang, nagyon egyenetlen a frekvencia görbe és abban vannak beszakadások és kiemelkedések.
A torzítási görbe sem néz ki igen jól.

Ő megállapítja, hogy ha "equalizálással", azaz egyes frekvencia sávok módosításával (kiemelés, süllyesztés) operálunk, akkor az Ananda-ból egy egészen jó hangú készüléket faraghatunk.

Namármost ha tudatmódosító szerekkel élünk, bocsánat miket beszélek 😎, azt akartam mondani, ha egyes frekvencia tartományokat kiemelünk, másokat lesüllyesztünk és csak így szól jól egy fejhallgató, akkor ott már baj van. A tesztelő csak azoknak ajánlja az Ananda-t akik hajlandók ezekre a változtatásokra.

Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy lehet-e 250 ezer Forintért igazán kiemelkedő síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatót kapni. Ez volt a második "megfizethető" ilyen modell amelyet meghallgattam, az első az Audeze LCD-1 volt, amely csak 50%-al kerül többe, mint a Meze 99 Classics, de semmivel nem produkált jobb hangminőséget nála!

Szóval a fenti kérdésre egyelőre azt tudom válaszolni, hogy igazán jó síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatóért lehet, hogy bizony legalább fél millió Forintot kell kifizetnünk...
Azért még keresem az ennél olcsóbb megoldását is a feladatnak.

Mindenesetre az elmúlt években azt reméltem, hogy a Meze piacra dob majd egy 1000 $ körüli síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatót, de e helyett a 2000 $-os Liric-et hozták ki, ami a fentiek fényében lehet, hogy nem véletlen. A Meze Liric-et várhatóan áprilisban kapom meg 2 hétre tesztelésre a készülék világkörüli tesztturnéjának keretében. Kíváncsian várom :)




HIFIMAN Ananda

Ami tetszett

Jó súlyelosztás, nagy méretéhez képest viszonylag nem nagy súlyú;
Nagyon jó középtartomány, jó énekhangokkal;
Korrekt hangszerhang megjelenítés, kifejezetten jó térhatással;
Komolyzenei felvételeket korrekt, élvezhető módon tolmácsol.



Ami nem tetszett

Horizontálisan (jobbra-balra) nem állítható, ezért a viselésekor
néha úgy érezzük magunkat, mint egy kalodában (stocks) 😏;
25 ohmos impedanciája ellenére nehezebben meghajtható,
mint a tesztben szereplő másik két, magasabb impedanciájú fejhallgató;
Érzékelhető mélyhang hiány, túlhangsúlyozott, nem természetes szubbasszus;
Túlságosan szétválasztja a felvételen szereplő hangszereket, énekeseket,
az ennyire analitikus megközelítés már az eredeti műtől eltérő hangzást eredményez;
Néha a hangmérnök által a háttérbe tervezett hangokat is előrébb hozza;
Még a könnyed, vidám, játékos zenei darabokból is drámát csinál;
Hangszíne komor, rideg, nem igazán vált ki pozitív érzelmeket.





Meze Elite


Ami tetszett

Az általam eddig valaha hallott legjobb hangminőségű fejhallgató!
Mindent kiküszöböltek, amit az Empyrean tesztben még hiányoltam,
a gyorsaság révén az Elite már a rockzenét is elsőrangúan adja vissza;
Minden műfajon zseniális megszólalás, könnyed, levegős,
a zenét kellő térrel megjelentető csodálatos hangzás;
Némi túlzással bármilyen lejátszóhoz csatlakoztatva varázslatos 
zenét csal elő belőlük, ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy
a 4000 €-s kategóriában szinte példa nélküli módon
nem igazán érzékeny a lejátszó rendszerre, akár egy
200 €-s Bluetooth lejátszóról hallgatva is szenzációs;
Képes egészen közel vinni hallgatóját a zene lelkéhez;
Nagyon könnyű, nagyon jól a fejünkre igazítható,
hosszú távon is nagyon kényelmes viselni;
Szemet gyönyörködtető, művészi kivitelű design;


Ami nem tetszett

Az énekhangok egyes felvételeknél egész kicsit
vékonyabban, kevésbé testesen szólaltak meg;
Az Empyrean-hez képesti 50%-os árkülönbözet nem feltétlenül
tükröződik a két fejhallgató hangminősége közötti különbségben.


Ami a Meze 99 Classics-ot illeti nem hiszem, hogy 100 ezer Forintért ma ennél jobb és ennél szebb fejhallgatót lehet kapni. A szenzációs hangminőségű Chord Hugo TT2 megmutatta mire képes igazán a Meze 99 Classics. Természetesen sokkal szerényebb szinten de ez a dinamikus fejhallgató is képes közel vinni a hallgatóját a zene lelkéhez, ennél nagyobb elismerést pedig aligha lehet mondani egy megfizethető fejhallgatóra. 😍



Ezúton szeretném HR-nek még egyszer megköszönni nemcsak a tesztkészülékek biztosítását, hanem a csodás élményt is, amit a teszt során jómagam és családtagjaim is átélhettek. 💝