2022. július 29., péntek

Különböző kategóriájú fejhallgatók összehasonlítása: Meze Liric, Hifiman Edition XS, Meze Elite, Meze 99 Classics

 Az a megtiszteltetés ért, hogy a tavalyi karácsonyt megelőző napon bekerültem a Meze Liric síkmágneses (planar magnetic) fejhallgató Európai "túrája" keretében abba a 8 tesztelőből álló csoportba, akik megkaphatták ezt a nagyon izgalmas készüléket.

Végül május közepén jutott el hozzám a Liric és a sors kifürkészhetetlen kegyelméből 2 hét helyett 2 hónapig nálam is maradt, mert úgy alakult, hogy a csoport egyik tagja július végén tőlem személyesen viszi majd el a Liric-et.

Így hát a tervezettnél jóval tovább hallgathattam a Liric-et, amely a forint romlása miatt ma már 799 ezer forintba kerül. Ez lehetővé tette, hogy a hozzám sorra érkező tesztkészülékek (iFi xDSD Gryphon, EarMen Colibri, Fiio M11 Plus és iBasso DX240) mindegyikét a Meze Liric-el is tesztelhettem, amely különlegesen széles körű rálátást biztosított a fejhallgató képességeire.

Időközben a rendkívül segítőkész kereskedőtől, HR-től megkaptam az idei év egyik nagyon érdekes fejhallgatóját az amerikai kínai gyártmányú HIFIMAN Edition XS síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatót, amely ellentétben a zárt rendszerű Liric-el nyitott rendszerű (a Meze Elite/Empyrean-hoz hasonlóan) és "mindössze" 200 ezer forintba kerül, amely azért sokkal több zenekedvelőnek fizethető meg, mint a 800 ezres Liric.

HR kölcsönadta a tesztekhez az általam nagyon nagyra tartott Meze Elite-et is, amelynek továbbra is 1,5 millió forint az ára.

Úgy gondoltam, hogy ha már szinte minden árkategória képviselve van, akkor beveszem az összehasonlító tesztbe a saját, ma 100 ezer forintba kerülő, dinamikus rendszerű Meze 99 Classics fejhallgatómat is.


Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében
Meze Audio Elite


Felül Meze Liric,
alul Meze 99 Classics és Hifiman Edition XS


Meze Audio Liric

A Liric-et a Meze zárt rendszerű, relatíve kis méretű, hordozható fejhallgatóként kommunikálja, amelyből a kis méretű csak részben igaz, a mérete valóban nem nagy, de a fejemre helyezve kicsit súlyosabbnak éreztem, mint az Elite, annak ellenére, hogy elvileg a Liric 40 grammal kisebb súlyú, mint a 430 grammos Elite.

Komfort tekintetében az Elite nálam más kategóriába esik, az olyan kényelmes, hogy órákig tudom hallgatni, míg a Liric pántja kicsit nyomta a fejemet, habár a Hifiman Ananda "kényelménél" mindegyik lényegesen jobb.

A Meze Liric akárcsak a Meze drágább fejhallgatói az ukrán Rinaro meghajtó technológiáját használja, tehát egy román-ukrán együttműködés eredményeként alkották meg.

A Meze azt állítja, hogy a Rinaro új Phase-X technológiája nagyobb tér megjelenítését teszi lehetővé.

Nyilvánvalóan a Liric meghajtója nem olyan szintű, mint a drágább típusoké, de ettől még nagyon kellemes zenehallgatást tesz lehetővé.


A Rinaro által kifejlesztett meghajtó jellemzői



A Meze Liric frekvencia átvitele 4Hz - 92 kHz,
az impedanciája 30 Ohm,
az érzékenyésége 100 dB,
a súlya 391 gramm.
A design kissé visszafogott, de van akinek nagyon jól áll 😏





Hifiman Edition XS



A Hifiman portfóliója. Ahhoz képest, hogy csak 13 éve 
kezdték elég magasra törtek fel a ranglétrán.


A Hifiman a legújabb technológiáit, azaz a 2015-ben piacra dobott eredeti Edition X meghajtójánál 75%-al vékonyabb NsD-t (NEO Supernano Diaphragm) és a torzítást jelentősen csökkentő Stelth Magnet-et először a jóval drágább Arya-ban (jelenleg 1300 $) alkalmazta.

Általánosságban elmondható, hogy a Hifiman a közelmúltban jelentősen csökkentette az árait




Az Edition XS frekvencia átvitele 8Hz - 50 kHz,
az impedanciája 18 Ohm,
az érzékenyésége 92 dB,
a súlya 405 gramm.



Teszt felvételek meghallgatása


Úgy döntöttem, hogy ezúttal valamennyi fejhallgatót az épp tesztelésre nálam lévő Fiio M11 Plus MOZEL-lel (MOZEL = mobil zenelejátszó = DAP) hallgatom meg, amely 250 ezer forintért elképesztő hangminőséget nyújt, amelyről részletesen a hamarosan olvasható tesztemben írok majd (amiben összehasonlítom az M11 Plus-t az iBasso DX240-el).

Mivel a négy fejhallgató közül háromnál (Meze 99 Classics, Hifiman Edition XS és Meze Liric) a kimenetük egy 3,5 mm-es mono kimenet (azért mono, mert a két oldalon külön-külön van a hang kivezetve), ezért ezeket a Meze által gyártott prémium minőségű ezüstözött szimmetrikus (balanced) kábellel (amelynek 4,4 mm-es a csatlakozója) kötöttem össze az M11 Plus-al.

Mivel a Meze Elite-hez csak a gyári 6,3 mm-es asszimetrikus (single ended) csatlakozóval szerelt kábel állt a rendelkezésemre, ezért azt használtam egy Furutech 6,3 mm - 3,5 mm-es átalakítóval csatlakoztatva az M11 Plus-hoz.

Előzetesen a forráskészülékről annyit árulok el, hogy abba az ESS cég 2 db ES9068AS típusú új gyártmányú DAC (digitális - analóg átalakító) chipjeit építették be, amelyet mindenféle nagyon fejlett digitális zenei jelet javító technológiákkal láttak el, és van benne 2 db extrém jó minőségű THX AAA-78 típusú erősítő és ha ez még nem lenne elegendő, mindezt megfejelték egy Android 10 operációs rendszer szoftverrel. A processzor segítségével a rendszer sebessége a legújabb mobiltelefonokéval vetekszik, a kijelző pedig nagyon szép, kontrasztos képet ad, még erős napsütésben is.

De ezeknél az adatoknál is fontosabb, hogy az M11 Plus olyan hangminőségre képes, amely a korábban tesztelt, sokszoros árú készülékek hangminőségét is elhomályosítja.


A grúz származású brit énekesnő Katie Melua lenyűgöző hangját
csodálatosan adja vissza ez a kiváló felvétel, amely akkor szól jól,
ha az énekesnő és a háttérénekesek kölcsönhatása tökéletes



Meze Audio 99 Classics

Egy dinamikus fejhallgató nem képes igazán versenyre kelni egy jó síkmágneses (planar magnetic) fejhallgató által létrehozott térhatással. Ennél a felvételnél a háttérénekesek inkább az énekesnővel egy síkban hallatszanak, nem igazán különülnek el tőle. Ettől függetlenül élvezetesen szólaltatta meg a zenét a Meze 99 Classics (a saját fejhallgatóm).




Az Edition XS jobban szét tudta választani az énekesnő és a háttérénekesek hangjait, mint a 99 Classics, sokkal jobb térhatást volt képes megjeleníteni. Az énekesnő hangja ugyan természetes volt, de a Meze Liric életszerűbben, zengőbben szólaltatta meg Katie Melua hangját.



Meze Audio Liric

A zárt rendszerű Meze Liric nem képes olyan térhatásra, mint a nyitott rendszerű Edition XS, mégis ezt a felvételt nagyon szépen, természetesen szólaltatja meg, az énekesnő hangjában több az élet, mint az Edition XS-ről hallgatva. Amikor Katie Melua hangja magasba szökik, akkor elképesztő magaslatokat képes megszólaltatni a Liric. Tekintettel a Liric és az Edition XS ára közötti négyszeres különbségre, kijelenthető, hogy ekkora különbség nem volt a két megszólalás minősége között a Liric javára, ennél sokkal kisebb volt a hangzás különbség. A síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatók lényegesen kifinomultabb hangzásra képesek, mint egy dinamikus fejhallgató (tisztelet a kivételnek).

Ár-érték arányt tekintve tehát ennél a felvételnél a Hifiman Edition XS szerepelt a legjobban! 👍



Meze Audio Elite


A Meze Elite szintjén már tényleg nincs jelentősége annak, hogy nem volt nálam szimmetrikus (balanced) kábel. Ezt a felvételt az Elite egészen szenzációsan szólaltatja meg! A hangmérnök a felvétel készítésekor játszott a háttérénekesek hangjával, hol bal oldalon, hol jobb oldalon szólaltatva meg őket.
Ezt a fajta játékosságot a 99 Classics-nál alig hallani, míg az Elite-nél minden finom részlet megjelenik, itt a legtermészetesebb a hangzás. Ez a hangzás egyesíti magában a nyitott fejhallgatók által megszólaltatott nagyobb teret és a prémium fejhallgatók természetes, muzikális, nagyon neutrális, de egy pillanatig sem unalmas hang visszaadási képességét. Egyszerűen tökéletes. 😍

Összességében a nyitott fejhallgatókkal hallgatva nagyobb élményt nyújt ez a zene, mint a zárt fejhallgatókkal.



A BassDrumBone 40 éve létező trió (harsonás, nagybőgős és dobos),
mégis ők hárman ezen a felvételen elképesztő hangkavalkádot képesek
megszólaltatni, amihez a remek hangmérnöki munka is hozzájárul.
Ez "csak" CD minőségű felvétel, mégis ez egyik általam hallott legjobb minőségű.




Meze Audio 99 Classics

Ez a fajta zene a dinamikus rendszerű 99 Classics-on remekül szólal meg. A dinamikai váltások nagyon jók, a dobok, a harsona (trombone) a nagybőgő és a cintányérok hangjai is természetesek, élvezetesek.
A 99 Classics-ra az a jellemző, hogy inkább egy kicsit hozzátesz a neutrális hangzáshoz, kicsit melegebben, zengőbben szólnak róla a hangszer hangok.
Az M11 Plus kimeneti jelszintje szimmetrikus (balanced) kimenetről olyan magas, hogy a síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatóknál szokásos 70-80 közötti hangerő szintet a 99 Classics esetében 39-re (!) kellett csökkenteni.




Az Edition XS-t hallgatva mintha egy teljesen más felvételt hallgatnánk, sokkal jobban "szétkapja" a hangszer hangokat, mint a 99 Classics. Jobb transzparencia és több finom részlet hallható az Edition XS-t hallgatva. Az Edition XS hangvisszaadása nagyon neutrális, lesz akik pont erre a kicsit visszafogottabb, "hűvösebb" előadásmódra vágynak, mások viszont a 99 Classics zengőbb, melegebb hangját részesítik előnyben. Az Edition XS hangzása nagyon élvezetes, különösen feltűnő a cintányérok remek megszólaltatása, ugyanakkor a nagybőgő kicsit jobban szólt a 99 Classics-ról.



Meze Audio Liric

A Meze Liric hangzása kicsivel melegebb, mint az Edition XS-é, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne természetes. Azt a három dimenziós élményt, amit a felvétel hangjai az Edition XS-en nyújtanak, amely mint a bolygók a napot körül járja a fejünket, ezt a Liric nem képes bemutatni, mivel nem nyitott fejhallgató.
Minden hangszer hangja nagyon természetes a Liric-en. A Liric feltűnően gyorsabban játssza le ezt a felvételt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a Liric más ütemben szólaltatja meg a zenét, hanem azt, hogy a Liric-ben található ultravékony meghajtó gyorsabb tranziens megszólaltatásra képes, mint az Edition XS.

Összességében a kellemesebb hangszín miatt ez a felvétel nekem egyértelműen a Liric-en tetszett jobban, mint az Edition XS-en. A különbség itt nagyobb volt, mint a River esetében, de a négyszeres árkülönbözetet itt sem támasztotta alá a hangzás különbség.





Meze Audio Elite


A Meze Elite hangszíne valahová az Edition XS neutrális hangzása és a Liric kicsit melegebb hangzása közé esik, kicsit közelebb a Liric-hez, ami a legtöbb zene esetében ideális hangszínt jelent. 
Ez a felvétel mégis kicsit izgalmasabban szólal meg a Liric-en, mint az Elite-en (!), mivel a melegebb hangzás jót tesz az összhatásnak.
Ennek ellenére összességében az Elite hangzása a legjobb, mert nagyon sok finom részletet szólaltat meg, és az a könnyedség, ahogyan az Elite muzsikál, az szinte utánozhatatlan.

Ezt a felvételt meghallgattam a saját hordozható zenelejátszómmal:

Senkit ne zavarjon meg, hogy ez egy Bluetooth alapú,
vezeték nélküli lejátszó, amely "csak" veszteséges (lossy)
fájlátvitelre képes, ettől még félelmetesen jól szól 😘


Ami igaz az igaz a fenti képen látható két készülék együttes ára (720 €) nagyon kicsivel több, mint a Fiio M11 Plus ára (680 €), de azért a két ár összemérhető.
LDAC használatával a saját hordozható rendszeremen szenzációsan szól ez a felvétel. Nyilván a veszteséges (lossless) fájlátvitel miatt ez a rendszer nem képes minden téren hozni az M11 Plus hangminőségét, de meglepően közel van hozzá, nem véletlenül jelöltem meg az iFi Go blu-t a 2021. év legjobb hordozható zenelejátszójának. Akik a vezeték nélküli lejátszókat keresik, azok számára fontos hír, hogy már kapható (igaz még nem itthon) a Fiio BTR7, amely bár jóval nagyobb méretű lesz, mint a Go blu, de komoly technikát építenek bele, például mindkét csatorna kap majd THX erősítőket!






A világhírű, kiváló minőségű hangfelvételeiről ismert
svéd Proprius lemezcég albumán található, templomban
rögzített élő felvétel, orgonával és kórussal, 
kiválóan alkalmas a térhatás vizsgálatára.


Meze Audio 99 Classics

Nem hallható túl nagy tér, de mégis nagyon kellemes ezt a felvételt hallgatni a 99 Classics-on.
Nagyon jó a dinamika, életszerű az orgona hangja, nagyon jól harmonizál egymással a hangszeres zene és az ének.





Az Edition XS-t hallgatva érzékelhetően nagyobb teret jelenít meg, mint a 99 Classics. Van a felvételen egy fúvós hang, amely mintha egy erkélyről szólna, az sokkal hátrébbről szólal meg az Edition XS-ről.
Teljesen korrekt, neutrális hang, mégis a 99 Classics összességében izgalmasabban szólaltatta meg ezt a felvételt. Az a harmónia, ami a hangszeres zene és az énekhangok között hallható, az a különleges élmény jobban átjön a 99 Classics-ot hallgatva.



Meze Audio Liric

A Meze Liric hangzása kicsit izgalmasabb, mint az Edition XS-ről hallgatva. Az énekhangok kicsit halkabban szólnak a Liric-ről, mint az eddig említett két fejhallgatóról.
Hihetetlenül hangzik, mégis az eddig hallott három fejhallgató közül ezt a felvételt a Meze 99 Classics adta vissza a legizgalmasabban.





Meze Audio Elite


A Meze Elite-el hallgatva, amit a másik három fejhallgatóról hiányoltunk (térhatás, erőteljesebb  énekhangok, harmónia) azt mind tökéletesen megkapjuk! Teljesen olyan, mintha a felvétel helyszínén, a templomban ülnénk és hallgatnánk, ahogy a nagy térben árad a gyönyörű zene.
Kifogástalan, hibátlan megszólalás, finoman és természetesen szól az Elite.
Itt is kicsit halkabb a kórus, de itt azt érezzük, hogy ez tudatosan így lett rögzítve, és itt egyáltalán nem zavaró.




Amikor az első otthoni házimozi rendszeremet kialakítottam,
a kedvenc zenei DVD-m a Bruce Springsteen videóit feldolgozó
lemez volt, azon belül is ez a zeneszám volt az egyik csúcs.


Az idei Tour de France egyik legérdekesebb szakaszán történtek
is a dal szövegét juttatták eszembe:


I'll wait for you....
(Várok rád...)


....should I fall behind....
(szó szerint: ha hátul elesek, valós jelentése: ha lemaradok) 😏


Wait for me....
(Várj reám...)






Meze Audio 99 Classics

Nagyon kellemes ottlét érzet. Kicsit hiányzott a nagyobb tér. A felvételen minden E-Street Band tag ugyanannál a mikrofonnál énekel. Nagyon nagy élmény a különböző karakterű énekesek hangjait hallgatni, remek a közép tartománya (is) a 99 Classics-nak.





Az Edition XS-t hallgatva sokkal nagyobb teret képez le. Ugyanakkor az emberi énekhangok természetesebben, zengőbben szólaltak meg a 99 Classics-ról hallgatva. A szaxofon hangja viszont szenzációsan szólt az Edition XS-ről! Érdekes volt, mert más felvételeknél az Edition XS közép tartománya kitűnőnek bizonyult. Összességében azért nagyon jól szólt ez a felvétel a Hifiman fejhallgatón.



Meze Audio Liric

A Meze Liric eddigi legjobb produkciója! Ezt a felvételt hallgatva, teljesen hihető, hogy a Liric négyszer annyiba kerül, mint az Edition XS. Az olcsóbb fejhallgatókon a közönség hangjaiból, a reakciókból alig hallani valamit, míg a Liric ezeket sok részlettel, életszerűen szólaltatja meg, nagyszerű transzparenciával. Különlegesen szép a szaxofon hangja. Semmilyen tekintetben sem lehet "belekötni" ebbe a hangzásba, egyszerűen tökéletes. 😍 Igaz, hogy a nyitott rendszerű Edition XS kicsivel nagyobb teret képes megjelentetni, de az ottlét érzet, a zene természetessége itt teljesen más szinten van a Liric tolmácsolásában.




Meze Audio Elite


Miközben a Meze Elite-el hallgattam meg ezt a felvételt, eljátszottam a gondolattal, hogy ha valakinek, aki ért a high end audió készülékekhez bekötnénk a szemét, bevinnénk a zenehallgató szobámba, a fülére tennénk az Elite-t és a felvétel meghallgatását követően csak annyit kérdeznénk, hogy szerinte vajon milyen forráskészüléket tippel, amelyről a zene szólt, jó eséllyel azt mondaná az illető, hogy az a forrás szerinte egy sok ezer $-os kategóriába eső asztali készülék lehet.
Ez bizony nagyon nagy dicséret az M11 Plus hangminőségére, mert az egy igazán kiváló fejhallgatóval lenyűgöző hangzásra képes.
Ugyanakkor meg kell azt jegyeznem, hogy ennek a felvételnek van egyfajta intimitása és az énekesek hangja a zárt rendszerű fejhallgatókról hallgatva kicsit természetesebben szól, mint a nyitott rendszerű fejhallgatókról, ami első hallásra meglepő, de ettől még igaz.
Furcsa ilyet kijelenteni, de összhatásában egy kicsivel jobban tetszett ezen a felvételen a Liric, mint az Elite az énekhangok tökéletes visszaadása miatt.




Annak ellenére, hogy a Beatles hangfelvételei szerintem nem tartoznak
a legjobb audiofil tesztzenék közé, ez a felvétel kivétel, mert nagyszerűen szól,
köszönhetően a nagy felbontású változatnak. Zeneileg a Beatles zseniális.💖
Azért is választottam ezt a felvételt, mert július közepén Egerben jártunk,
és meglátogattuk a Beatles múzeumot. Aki ott jár feltétlenül menjen el oda,
aki ezt a múzeumot létrehozta az előtt megemelem a kalapomat!
Szenzációs gyűjtemény! Ha eddig magamat Beatles rajongónak tartottam,
akkor ezt a címet bizony át kell engedjem a múzeum létrehozóinak 😀



Meze Audio Elite


Ezúttal fordított sorrendben hallgattam meg a felvételt.
A felvételben nagyon sok élettel teli energia van és a hangmérnök is játékos kedvében volt. Az Elite-en a hangzás tökéletes, egyáltalán nem érezni, hogy 1969-es technológiával rögzítették a dalt, több, mint 50 évvel ezelőtt!



Meze Audio Liric

A Liric-ről hallgatva ugyan az összhatás nagyon kellemes, viszont itt már megmutatkozik a fél évszázaddal ezelőtti hangtechnika mai szemmel nézve tökéletlensége, azt mondanám, hogy kicsit "durvább" volt a megszólalás, mint az Elite hangzása. Ettől függetlenül a dinamikai váltások nagyon jók, és a hangos rock zenei részek remekül szólaltak meg a Liric-ről.




Ennek a fejhallgatónak ez volt az eddigi egyik legjobb produkciója! Amig a Liric felnagyítja a felvétel hibáit, addig az Edition XS-s sokkal megengedőbb, ami azt jelenti, hogy a felvételt hallgatva végig a zenére tudtam koncentrálni, az Edition XS nagyszerű tolmácsolásában és egy pillanatra sem gondoltam, arra hogy a régi hangtechnika miben volt gyengébb a mainál. Az énekhangok is jók voltak. Ugyan a dinamika nem volt olyan szintű, mint az Elite és a Liric esetében, de ennek ellenére az Edition XS a szokásos magas szintet hozta és nagyon élvezetesen szólt róla a dal.



Meze Audio 99 Classics

Nagyon megnyugtató volt a 99 Classics-al meghallgatni ezt a felvételt, mert nem volt olyan érzésem, hogy na most aztán már le kell cserélnem a fejhallgatómat valami komolyabb, síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatóra. A 99 Classics még mindig nagy kedvenc, lehet, hogy nem tud olyan teret produkálni, mint a nyitott fejhallgatók, lehet hogy nem tud olyan finom részleteket produkálni, mint a fél millió forint felett kapható modellek, de egyet nagyon tud, elképesztő zenei energiákat tud közvetíteni a hallgató felé. Addig amíg például a Liric inkább a felvétel hibáit mutatta meg, a 99 Classics inkább a felvétel előnyös oldalait domborította ki, talán épp a tökéletlensége segített itt.😘
Továbbra is kijelenthetjük, hogy 100 ezer forintért ilyen minőségű hangot nem nagyon lehet kapni a piacon.


És akkor most a Meze fejhallgatók szerelmeseinek következzék egy szenzációs hír:
A Meze októberben új fejhallgatót dob piacra, de ezúttal nem a milliós kategóriában, hanem várhatóan 300 ezer forint körüli áron!
A nemrég bejelentett, és több kiállításon már bemutatott Meze 109 Pro alapvetően a világsikert aratott 99 Classics dizájnját követi, az új füles is dinamikus rendszerű lesz, DE ez lesz az első megfizethető Meze fejhallgató, amelyik nyitott rendszerű!!! 😍
Az első vélemények már áradoznak róla..... Kíváncsian várom....




Állítólag nem csak szép, nagyon kényelmes és ami a lényeg:
az első hírek szerint nagyon jól is szól.



A különböző kategóriájú fejhallgatók összehasonlításának összefoglalásaként hangot adok annak a véleményemnek, hogy a Meze Elite egy fenomenálisan jó fejhallgató, és még egy relatíve nem drága, negyed millió forintért kapható MOZEL (mobil zenelejátszó = DAP) is képes a legjobb formáját kihozni belőle.
Akinek van 1,5 millió forintja (a gáz és villanyszámla kifizetését követően 😔), és hajlandó ennyi pénzt szánni egy fejhallgatóra, annak nagyon ajánlom az Elite-et.

Amikor a Meze Liric-et először a fejemre tettem, bevallom némi csalódást éreztem, mert nem volt olyan kényelmes, mint a korábban tesztelt két drágább Meze fejhallgató, az asztali rendszeremen be kellett kapcsolnom a mélyhang kiemelést, mert kicsit hiányoltam a Liric-ről a 99 Classics-nál megszokott mélyeket, és viszonylag hamar meg kellett, hogy állapítsam, hogy a Liric által keltett térérzet bizony nincs az Elite szintjén. Nem volt tehát szerelem első látásra a Liric megismerése.

A sors viszont, ahogy említettem kegyes volt hozzám és 2 hónapig rendszeresen hallgathattam a Liric-et részben az otthoni (csöves) fejhallgatós rendszeremről, részben hordozható készülékekről (iFi xDSD Gryphon, EarMen Colibri, iBasso DX240, Fiio M11 Plus és az iFi Go blu + Vorzüge vezeték nélküli hordozható lejátszó) és ahogy telt múlt az idő egyre jobban tetszett a Liric hangja.
Hangkarakterében az Empyrean-t és az Elite-et idézte, a legjobb lejátszókat hallgatva nagyszerű volt a transzparencia, remekül szóltak a mély hangok, természetesen szépek voltak az ének-, és hangszerhangok, és remek zenei energiákat közvetített a Liric.
Szóval ez egy olyan szerelem, amely nem azonnal, hanem lassan de biztosan alakult ki a Liric és köztem. 💘

Ami a Hifiman Edition XS-t illeti ez a fejhallgató egy igazi felfedezés volt számomra!
Ebben a tesztben egyértelműen kijelenthetem, hogy a legjobb ár-érték arányú fejhallgató a 200 ezer forintért megvásárolható Edition XS! A fejlesztői nagyszerűen eltalálták az arányokat, hasonlóan, mint egy remek parfüm esetében. Nagyon megbízható az Edition XS, szinte minden műfajon képes hozni a szokásosan jó minőséget. Igaz, hogy elsősorban a nagyon neutrális, a zenét kellő alázattal közvetítő fejhallgatók kedvelőinek ajánlom, akik több izgalomra, vagy drámára vágynak, azok másik típust válasszák. Aki hezitál az Edition XS és a szintén Hifiman által gyártott Ananda között, annak egyértelműem az olcsóbb (!) Edition XS-t ajánlom. Az Ananda kevésbé komfortos és szinte minden zenéből drámát csinál, míg az Edition XS nem akar hozzátenni a zenéhez, azt csak mint egy postás a levelet, továbbítja a hallgató felé, de nagyon élvezhető módon teszi mindezt.

Ami a Meze 99 Classics fejhallgatómat illeti, amikor épp nincsnek nálam más, még varázslatosabb fejhallgatók, akkor változatlanul azon fogok zenét hallgatni, mert imádom minden érzékelhető hiányossága ellenére, egy jó lejátszóról nagyszerű élmény vele zenét hallgatni.






Meze Audio Liric


Ami tetszett

A Liric képes megmutatni a különböző lejátszók előnyös oldalait;
Nagyon kellemes, természetes hangszín, remek transzparencia, 
sok finom részlet, gyengébb fejhallgatókon nem hallható
zenei részleteket is képes megmutatni a Liric;
Kellemes, élvezetes mély és szub-basszus hangzás, 
jó közép tartomány, természetes énekhangokkal,
nagyon jó magas hangok, sok finom részlettel;
Zárt fejhallgatóról egészen elfogadható térérzet;
Nagyon jó dinamika, a hangos részek sem szólnak bántóan.


Ami nem tetszett

A drágább Meze fejhallgatóknál gyengébb komfort,
a pánt megoldás lehetne jobb, kicsit mindig nyomja a fejet;
Azt, hogy melyik a bal és jobb csatorna kimenete, 
azt csak onnan lehet tudni, hogy a kábelvégek
a fejünktől előrefelé indulnak el, jelzés nincs;
Az Edition XS-el összehasonlítva az ára elég magas.






Hifiman Edition XS


Ami tetszett

Az idei év egyik nagy felfedezése, hogy ma már 200 ezer forintért is kapható
nagyon komoly teljesítményre képes síkmágneses (planar magnetic) fejhallgató!
Megbízhatóság, állandóság, konstans élvezhető zenei minőség;
Remek mély és nagyon jó szub-basszus hangok;
Jó közép tartomány, kitűnő magas tartomány;
Nagyon  nagy teret képes megjeleníteni, 
néha újra értelmezve egyes felvételeket;
Hordozható lejátszókkal is könnyen meghajtható;
Árához viszonyítva meglepő módon az egyik legkényelmesebb
fejhallgató volt a tesztben, soha nem nyomta a fejemet.



Ami nem tetszett

Lesznek olyanok akiknek az Edition XS neutralitása már
kicsit sok is lesz, azaz unalmasnak tartják majd,
és izgalmasabb, melegebb hangú fejhallgatót választanak.


A Meze Audio Elite tesztje és értékelése itt, a Meze Audio 99 Classics tesztje és értékelése itt olvasható.



Következik:

        

                       Fiio M11 Plus (ESS)             vs                     iBasso DX240








2022. június 8., szerda

Útra valók: iFi xDSD Gryphon és Earman Colibri DAC/fejhallgató erősítők összehasonlítása Meze Liric fejhallgatóval

 Eredeti tervem az volt, hogy egymásnak eresztem az idei tavasz két legizgalmasabb hordozható audió készülékét, a Chord Mojo 2-t és az iFi xDSD Gryphon-t, de sajnos a Chord új "csoda" készülékének gyártása során valami gond adódott, vagy csak a hatalmas érdeklődés az oka, de így az első példányok csak júniusban érkeznek hozzánk.

Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében

        

                 A ma 530 €-s árú készülékről                              A 600 €-s xDSD Gryphon
             részletesen írok amint megérkezik                            OLED kijelzőt is kapott

Közben viszont a szerb EarMen cég piacra dobta a Colibri névre keresztelt, a 2020-ban tesztelt Sparrow-nál mind méretben, mind árban jóval nagyobb USB-s DAC/fejhallgató erősítőjét.

Az EarMen-el az elmúlt években kitűnő kapcsolat alakult ki, így amikor kértem egy teszt készüléket, néhány héten belül az meg is érkezett. Hálás köszönetem az EarMen-nek ezért a korrekt segítségért.

Az angol iFi audió cégről már sok bejegyzésemben írtam, Európában az utóbbi időkben egyértelműen ők diktálták a legnagyobb tempót, már én is alig tudom követni az általuk piacra dobott újabbnál újabb készülékeket. A mostani bejegyzés írásakor készítettem egy képernyőképet az iFi Audio honlapjáról, amely a jelenleg forgalmazott audió készülékeket mutatja be:


A képen feltüntetett 17 termék közül 5 teljesen új, köztük a legeslegújabb a néhány napja bejelentett Go bar, amellyel az iFi is beszáll a gyártók dzsungelharcába, akarom mondani "dongle" harcába, azaz a kisméretű (65 x 22 x 13 mm) USB kábellel működő DAC/fejhallgató erősítővel veszik fel a küzdelmet épp az olyan készülékek ellen, mint a most tesztelt EarMen Colibri (77 x 35 x 14 mm), vagy a nemrég piacra dobott Questyle M15 (62 x 27 x12 mm, 250 €).

A Go Bar méretéhez képest komoly kimenő teljesítménnyel rendelkezik, a beépített technika lehetővé teszi a jitter (jitter = periódusidő ingadozása, amely torzítást okoz) jelentős csökkentését, a készülékben található Cirrus Logic DAC és szimmetrikus erősítés is és teljes MQA dekódolásra képes.

Felhívom még a figyelmet az iFi új Air szériájára, amelyik a nagy sikerű ZEN széria (DAC, CAN, BLUE) egyszerűbb változata. Lényegében a fémházat kicserélték műanyagra, a szimmetrikus erősítést és kimenetet elhagyták róla, de a mai nehéz időkben ezek a 99 €-s (itthon 40 ezer forintos) készülékek nagyon sok vásárló számára hozhatnak minőségi zenelejátszást, mivel a beléjük épített technika alapvetően nagyon hasonló, mint az eredeti ZEN széria készülékeinél, tehát jó eséllyel ennyi pénzért (40 ezer forintért) nem igazán kínál más gyártó (talán a Schiit-et leszámítva) ilyen minőségű asztali audió lejátszókat. Remélem hamarosan kipróbálhatom az Air széria készülékeit is.

Figyelemre méltó még a ZEN One Signature nevű asztali készülék is, amelybe beépítettek egy ZEN DAC V2-t (digitális - analóg átalakítót) és egy ZEN BLUE V2-t (Bluetooth vezeték nélküli lejátszót). Tekintve, hogy ezek a készülékek külön külön 120 ezer forintba kerülnek, a ZEN One Signature 141 ezer forintos ára meglepően jó vételnek tűnik.

Aki nem otthoni rendszerbe venné ezt a készüléket forrásként, hanem fejhallgatóhoz keres forrást, annak még vennie kell egy ZEN CAN-t vagy ZEN CAN Signature-t, mert a One Signature-be nem építettek fejhallgató erősítőt.

Az iFi idén év elején megegyezett egy hazai nagykereskedővel, amelyik a hivatalos Magyarországi iFi partner szerepét tölti be. A JTC bocsátotta rendelkezésemre a mostani teszthez az xDSD Gryphon-t, amelyet hálásan köszönök nekik és remélem a jövőben az iFi napról napra növekvő kínálatának legérdekesebb készülékeit is megkaphatom majd tőlük.



iFi xDSD Gryphon

A Gryphon a korábbi nagy sikerű xDSD modell új változata, ahhoz formailag nagyon hasonló. Lényegi különbséget a Gryphon OLED kijelzője jelent és nem mellékesen az xDSD vezeték nélküli (Bluetooth) módban csak aptX kodeket tudott, míg a Gryphon tudja a két legjobbat (aptX HD és LDAC).

Nem mellékesen a még mindig kapható xDSD ára 400 € , míg a Gryphon-é 600 €!


iFi xDSD DAC/fejhallgató erősítő


iFi xDSD Gryphon DAC/fejhallgató erősítő


A Gryphon előlapján balról jobbra találunk egy 3,5 mm-es asszimetrikus (single ended) kimenetet, amely felett az S-BAL felirat az iFi kitűnően működő S-Balanced technológiájára utal, amely révén egy asszimetrikus kimenetről is a szimmetrikus kimenethez hasonlóan alacsony torzítást és áthallást (crosstalk) élvezhetünk, és ez itt nem csak egy marketing "bulshit", hanem állítom, hogy tényleg remekül működik, nap, mint nap élvezem az iFi GO blu-t hallgatva. 
Eggyel jobbra találjuk a ma már szinte minden hordozható készüléken standard 4,4 mm-es szimmetrikus kimenetet. 
A szimmetrikus kimenettől jobbra van két LED, az alsó a használt bemenetet jelzi (az USB-t például bíbor-, a Bluetooth-t kék színnel jelzi), felül pedig az audió jel formátumát jelzi (PCM például fehér, míg az MQA bíbor színű).
Középen található a nagyon finoman állítható hangerőszabályzó, amely egyben multifunkciós irányítógomb is (bekapcsolás, némítás, menü, hangerő szabályozás).
És itt mindjárt ki kell hangsúlyoznom a készülék egyik igencsak zavaró hibáját: amikor a készüléket nem használjuk az automatikusan kikapcsol, ilyenkor a bekapcsolás után a hangerőszabályzó keréken lévő LED sárgán világít. Vigyázat! Alapból -3 dB-es hangerőt hoz be a Gryphon, ami - tekintettel a nagyon magas kimeneti jelszintre - fejhallgatón tényleg fülsiketítő! Amikor én kapcsoltam ki a készüléket és később újra bekapcsoltam, akkor időnként a kikapcsoláskori (normális) hangerő szintet hozta vissza a Gryphon, ami jellemzően -21 - -37 db közötti, de néha a -3 dB-es szinten kapcsolt be.
Jövőbeni Gryphon tulajdonosok nagyon vigyázzanak mielőtt elindítják a lejátszást!
Reméljük egy későbbi szoftver frissítés megoldja majd ezt a kellemetlen problémát.

A hangerőszabályozó/multifunkciós keréktől jobbra találunk két kis LED-et, amelyek az iFi készülékeken szokásos xSpace (térhatás növelő) és xBass (mélyhang kiemelő) funkciók bekapcsolására figyelmeztetnek. Ezek az analóg funkciók jól működnek a Gryphon-on, én mindkettőt bekapcsoltam - tekintettel arra a tényre, hogy így jobban szólt a Meze Liric - de azért itt ne gondoljunk nagymértékű eltérésekre a kikapcsolt állapothoz képest.
Végül a jobb oldali kapcsoló az üzemmódok közötti váltást teszi lehetővé: USB > Bluetooth > S/PDIF (digitális) > vonali kimenet (analóg). Az üzemmódokat a készülék felső felén lévő OLED kijelző is jelzi.

Az első látásra is nyilvánvaló, hogy a Gryphon kiváló gyártási minőségű készülék, amelyet tulajdonosa sok éven át élvezhet.




A készülék hátoldalán balra találjuk a "Presence" kapcsolót. Ezzel adhatjuk meg a Gryphon-nak, hogy csak a mély tartományt (bass), vagy a mély tartományt és a felső középtartományt (upper midrange) együtt akarjuk-e kiemelni, ezáltal a fejhallgatónk karakterisztikájához igazítva a Gryphon hangzását.

Ezután az 5V-os USB-C aljzatot találjuk a készülék töltéséhez. Tekintettel a nagyon magas kimeneti jelszintre, a készülék töltése 6-12 óráig (!) tart, viszont utána én napokig tudtam használni a Gryphon-t.

A töltő aljzat alatt van egy LED, amelynek színe tájékoztat az akku töltöttségi állapotáról.

Tovább haladva jobbra találjuk az USB-C audió aljzatot, amellyel a készülékhez adott USB-C - USB C kábellel egy Androidos mobiltelefonhoz, az USB-C - Lightning kábellel pedig egy Apple mobil készülékhez tudjuk csatlakoztatni a Gryphon-t.

A következő 3,5 mm-es csatlakozó egy koaxiális, vagy optikai digitális bemenet, amellyel a Gryphon-t össze tudjuk kapcsolni például egy távzene játszóval (streamer).

Ezután egy 4,4 mm-es analóg be és kimenetet (!) találunk. Ezt például arra használhatjuk (én is ezt teszem az iFi ZEN DACV1 és a ZEN CAN között az asztali rendszeremen), hogy a Gryphon-ról egy analóg fejhallgató erősítőre vigyük ki a jelet.

Végül egy 3,5 mm-es analóg ki/bemenetet találunk.

A Gryphon alján található egy IEMatch kapcsoló, amellyel elsősorban a belső füleseknél (IEM) tapasztalható sziszegést lehet kiszűrni oly módon, hogy a kimeneti jelszintet hozzáigazítják a belső füles igényéhez.


A készülék 32 bit / 768 kHz-es PCM felbontásra képes és DSD512-re.

A Gryphon MQA dekódoló készülék (figyelem nem csak kibontó = renderer, mint az MQA képes hordozható audió lejátszók többsége), amely egy még magasabb minőséget jelent, mivel már az első kibontás (unfold) is hardveresen a készülékben megy végbe, és nem a mobil eszközünkön szoftveresen. Épp ezért utána kell járni, hogy hogyan kell beállítani a TIDAL mobil alkalmazásban, vagy az UAPP (USB Audio Player Pro) Androidos alkalmazásban azt, hogy egy MQA teljes dekódolásra képes eszközt csatlakoztatunk a mobil eszközünkhöz.

Az UAPP (a legjobb minőségű Android-os zenelejátszó alkalmazás) fejlesztője egy korábbi kérdésemre, hogy hogyan lehet használni egy teljes MQA dekódoló készüléket az alkalmazással azt válaszolta, hogy az UAPP automatikusan felismer egy ilyen készüléket és a felhasználónak csak a Bitperfect módot kell bekapcsolnia.

A készülék lelke az iFI készülékeiről jól ismert Burr Brown DAC (digitális analóg átalakító).

A kimeneti jelszint szimmetrikus (balanced) kimenetről 6,7 V, asszimetrikus (single ended) kimenetről pedig 3,5 V, ami kiemelkedően magas érték. Ezek az értékek az EarMen Colibri-n 3 V és 1,5 V! Természetesen itt nagy jelentősége van a fejhallgató impedanciájának, nagyon is számít hogy egy 16 Ohm-os, vagy 600 Ohm-os fejhallgatót használunk.  


EarMen Colibri


A Colibri a Sparrow-hoz hasonló, de annál sokkal nagyobb, 
elegáns kialakítást kapott, és saját akkumulátorról üzemeltethető!

Az EarMen egyik munkatársa már tavaly jelezte, hogy jön a Colibri, de csak idén tavasszal jöttek az első hírek a szerb USB-s zenelejátszóról. Amikor először hallottam arról, hogy a Colibri 333 $-ba kerül majd, eléggé megdöbbentem. Korábban azt hittem, hogy a Colibri lényegében egy olyan eszköz lesz, amelyben már kiküszöbölik a Sparrow-nál tapasztalt interferencia zajt, lesz rajta hardveres hangerőszabályozó, és lényegében a Sparrow utódáról beszélhetünk.

Valóságban azonban a Sparrow-t az EarMen továbbra is gyártja, és a Colibri egy prémium modell, amelyen valóban van hangerőszabályozó, sőt beépítettek egy akkumulátort is, és még mélyhangkiemelő funkció is van rajta, de ennek ellenére kicsit soknak tartom az árát, hiszen ennél kevesebbért kaphatók a legjobb készülékek, például Cayin RU6 R2R és Questyle M15 és ezek 70 €-val olcsóbbak a Colibrinél. Ez persze nem zárja ki azt, hogy a Colibri is a legjobbak között legyen és megérje ezt a magas árat.

Elég volt 5 perc a Colibri-vel való ismerkedés során ahhoz, hogy megállapítsam, jó lett volna ha a gyártó a prototípust kiküldi néhány felhasználónak, mert akkor a visszajelzések alapján némileg módosíthattak volna rajta a legjobb felhasználói élmény biztosítása érdekében.

Itt most nem a hangminőségről beszélek, arról majd később, hanem a készülék vezérléséről.

Kezdjük azzal, hogy egy ilyen készüléket jellemzően a telefonunk és a fejhallgatónk közé iktatunk be. A Sparrow esetében a gyártónak sikerült a nagyon stílusos kivilágítható fejet helyesen elhelyezni a készüléken, ez a Colibri-nél nem sikerült:


Jól látható a két készülék méretkülönbsége és a Colibri-n
nem megfelelő irányban elhelyezett fej.

Az EarMen Colibri legnagyobb újdonsága a beépített akkumulátor. Azon túlmenően, hogy a Sparrow esetében a mobiltelefonnal USB kábellel összekötve jelentkező interferencia zaj megszűnik, a saját akkumulátor révén a készülék nem meríti le a mobil eszközünk akkuját, és a hangminőséget is javítja a "tiszta" akkumulátoros üzemmód. Ezért van a készülék alján két USB-C aljzat, a jobb oldali a töltésre szolgáló, a bal oldali pedig az audió bemenet. A lejátszó másik végén található egy 3,5 mm-es, asszimetrikus (single ended) és egy 4,4 mm-es szimmetrikus (balanced) fejhallgató aljzat. 

A készülék két oldalán vannak kerek vezérlő gombok:

Esztétikus kivitel, de átgondolatlan
vezérlőgomb elhelyezés, a vezérlőgombok
funkcióit a hátlapra (!) írták fel

A képen ugyan jónak tűnik a vezérlőgombok elhelyezése, de a valóságban a 2-2 gomb pont egymással szemben található. Az egyik oldalon a hangerőt lehet szabályozni a két vezérlő gombbal, a másik oldalon pedig a bekapcsoló gomb található felül, amely egyben lejátszás/szünet vezérlést is tud, alatta pedig a "Bass Boost" mélyhangkiemelő gomb található. Ez utóbbi mellé igazán tehettek volna egy apró LED-et, hogy lássuk mikor van bekapcsolva ez a funkció. Egy ilyen méretű készüléket a használója jellemzően egy kézzel használ, azaz ha odanyúlok a hangerő gombokhoz a hüvelyk ujjammal, akkor a mutatóujjamnak a készülék másik oldalán kellene támaszkodnia, de ha nem vigyázok, akkor a mutató ujjammal akár ki is kapcsolhatom a készüléket.

Ennek a tervezési feladatnak van egy kitűnő megoldása, az iFi GO blu még kisebb, mint a Colibri, mégis remekül megoldották a készülék oldalán található vezérlőgombokkal való működtetést:


Jól látható, hogy a GO blu-n nincsenek egymással szemben
lévő vezérlőgombok, épp ezért könnyedén működtethető

Azért igazságtalanság lenne egy készüléket az ergonómiai kialakítás alapján megítélni, elvégre ezek az eszközök a zenehallgatást szolgálják, csak kár, hogy a gyártó nem gondolta végig a funkcionalitást, mert úgy még jobb lehetne a felhasználói élmény. A Gryphon esetében mindent nagyon átgondoltak, ezért minden funkció jól vezérelhető és azok működéséről a felhasználó kap visszajelzést (LED-ek, kijelző).

Elvileg a Colibri alján különböző színekkel kellene látszódnia a készülék akkujának töltöttsége, de nekem nem sikerült ezt a kijelzőt beazonosítani. Az akkuval viszont soha nem volt gondom, az sokáig működött.

A Colibri 32 bit / 384 kHz-es PCM felbontásra képes és DSD128-as fájlok lejátszására.

A készülék MQA kibontó (renderer), azaz az első kibontást (unfold) a készülékkel kábelesen összekapcsolt mobil eszközön futó alkalmazás (UAPP, vagy TIDAL) végzi el szoftveresen, míg a további kibontást a Colibri hardvere végzi.



A tesztkészülékek






Tesztzenék meghallgatása


Szokásosan a saját Meze 99 Classics (román) fejhallgatómmal szoktam tesztelni, de ezúttal a véletlenek összejátszása folytán a tesztelés idején épp nálam volt az európai tesztelő körút során hozzám érkezett 2000 $-os (mai árfolyamon 730 ezer forint) ukrán síkmágneses (planar magnetic) meghajtóval szerelt román tervezésű Meze Liric fejhallgató, ezért azzal hasonlítottam össze a két tesztkészüléket és az otthoni fejhallgatós rendszeremet (kanadai Bluesound Node 2 forráskészülék + lengyel Feliks Echo csöves erősítő). Természetesen a közeljövőben közzéteszek egy részletes tesztet a Meze Liric-ről külön.


Meze Liric síkmágneses (planar magnetic) fejhallgató teszt...hamarosan


Figyelem spoiler 😚: A Meze Liric hangkaraktere nagyon hasonló a korábban általam tesztelt Meze Empyrean (jelenlegi ára kb. 1 millió forint) és a Meze Elite (jelenlegi ára kb. 1,5 millió forint) fejhallgatókhoz, ami tekintve a "felmenőik"-et nem meglepetés. A Liric nagyon gyors fejhallgató és elég könnyű meghajtani, habár az irodámban használt ZEN DAC V1 + ZEN CAN fejhallgatós rendszeren a kimeneti jelszintet a 99 Classics-hoz képest eggyel magasabbra kellett állítani és az utazásokon használt kisméretű EarMen Sparrow elég nehezen tudta meghajtani a Liric-et, volt olyan felvétel, ahol a maximum hangerő közelében lehetett csak élvezni a zenét. Ennek ellenére a 32 Ohmos impedanciájú Liric meghajtható lényegében majdnem minden komolyabb hordozható audió lejátszóval.


Ez a világzenei felvétel adja az egyik legjobb "ottlét érzetet",
amit koncertfelvételről eddig hallottam


Először etalonként az otthoni fejhallgatós rendszeremen hallgattam meg ezt a felvételt a Meze Liric-el. A csöves erősítőm csöveit nemrég kicseréltem és az 1984-ben, még a Szovjetunióban gyártott csövekkel ez a lengyel gyártmányú erősítő elképesztő természetességgel szólal meg. Még mielőtt bárki félreértelmezné a szavaimat, az elektroncsöveken kívül semmilyen nosztalgikus érzésem nincs az egykori Szovjetunió iránt.😔

Ezen a rendszeren nagyszerű érzéseket keltett bennem a zene, csodás természetességgel és remek transzparenciával szólalt meg.



Az otthoni fejhallgatós rendszerem



iFi xDSD Gryphon

A Gryphon-t a saját (iFi gyártmányú) USB C - USB C kábelével csatlakoztattam a Xiaomi MI8-as mobilomhoz, amelyen az USB Audio Player Pro remek zenelejátszó alkalmazást használva a tesztszámokat a TIDAL távzene (streaming) szolgáltatás segítségével játszottam le.
A Gryphon hangszíne nagyon neutrális, abszolút élvezhető, jó transzparenciával, természetes hangszerhangokkal. Az ottlét érzet is kitűnő volt.


EarMen Colibri

A Colibri igazi meglepetés volt nekem. A fent említett ergonómiai hiányosságok miatt kicsit szomorkodtam, hogy a Sparrow-val nagy sikert arató EarMen új készülékénél miért nem voltak a tervezésnél körültekintőbbek, de amint megszólalt a zene minden szomorúságom azonnal elszállt, mert a hangzás remek volt. 
A Colibriben is a Sparrow-ban használt ESS DAC chip található, aminek a hangját már sokat hallgattam és nagyon szeretem. Lehet, hogy kicsit ez is befolyásolt, de számomra ennél a zeneszámnál a Colibri hangja tűnt zeneibbnek, élvezetesebbnek, mint a Gryphon, de a különbség korántsem volt számottevő.

Egyik hordozható készülék sem volt képes olyan magas minőségű zenelejátszásra, mint az otthoni rendszerem, de hát ha magunkkal akarjuk vinni a zenét utazásainkra, vagy akár csak egy parkba is, akkor kompromisszumot kell kötnünk.


Vezeték nélküli (Bluetooth) zenelejátszás


Az EarMen Colibri semmilyen vezeték nélküli funkciót nem tud, tehát csak a Gryphon-t tudtam összehasonlítani a saját vezeték nélküli zenelejátszómmal (iFi GO blu + Vorzüge "Püré").

A vezetékes lejátszáshoz képest a vezeték nélküli (Bluetooth) lejátszásnál a transzparencia nem volt olyan szinten, mint a vezetékes módban és a hangszerek hangjának természetessége is romlott, érthető módon, hiszen a mai legjobb Bluetooth kodekek sem képesek veszteségmentes (lossless) zenelejátszásra, de meglepő módon a vezeték nélküli hangzás nem sokkal maradt el a vezetékestől! 

Amikor a Gryphon-t Bluetooth módba állítottam, akkor alapból az aptX HD mód jött be, de a mobilomon a fejlesztői beállításokban át tudtam azt állítani a legjobb minőségű LDAC kodekre.
Jó a készüléknek az a szolgáltatása, hogy egy kellemes női hang bemondja, hogy épp milyen kodekkel játssza le a Gryphon a zenét.

A két lejátszó között nem volt nagy különbség, de úgy találtam, hogy a Go blu + Vorzüge páros kicsit szebben szólt, jobban megjelenítve a magas és mély hangokat. Talán a Vorzüge fejhallgató erősítő kicsit jobb, mint a Gryphon-é.
Bevallom szinte hitetlenkedve hallgatom, hogy mennyire jó a harmónia a GO blu és a Vorzüge között, amely révén ez a vezeték nélküli lejátszó rendszer a vezetékes hangzáshoz közeli minőségre képes, még úgy is, hogy a Vorzüge-be nem építettek be szimmetrikus (balanced) erősítést, igaz közelmúltban vettem egy a Meze alap asszimetrikus kábelénél sokkal jobb minőségű, szintén Meze gyártmányú ezüstözött kábelt 3,5 mm-es jack csatlakozóval, amely a Liric-hez is használható!


A meglepően varázslatos hangzásra képes kettős 😍



Csak emlékezetből tudom felidézni, de azt mondhatom, hogy a Gryphon (méret) kategóriájába tartozó általam eddig hallott legjobb erősítővel rendelkező hordozható DAC/fejhallgató erősítő a Fiio Q5S TC volt, jó eséllyel azért, mert abban egy THX fejhallgató erősítő teljesít szolgálatot, amely a műfaj egyik legjobbja.



Béla Fleck neve ellenére nem magyar művész, csak azért lett Béla,
mert a szülei nagy Bartók rajongók voltak.
Ez a felvétel az egyik legjobb a szubbasszus visszaadás értékelésére,
és a pontos térleképezés megállapítására.


Ha már szubbasszust említettem, akkor előre szaladva a Liric teszt előtt megemlítem, hogy a Liric nagyon kellemes mélyhangokat jelenít meg, de akik erőteljes mélyhangokhoz (bass) és szubbasszus (sub-bass) hangokhoz szoktak (mint én a Meze 99 Classics révén), azok lehet, hogy kicsit keveselni fogják a Liric mélyhang terjedelmét. Ezért én mindkét tesztkészüléknél bekapcsoltam a mélyhang kiemelést (mindkét eszközön van ilyen funkció). Ezen túlmenően a Gryphonon még az xSpace-re keresztelt térhatás növelő funkciót is használtam.

Azért azt tudni kell, hogy itt ne gondoljunk a korábbi évek olcsó HIFI készülékeinek mélyhang kiemelésére, ezek a mai funkciók alig változtatják meg a hangzás minőségét.


iFi xDSD Gryphon


A Gryphon nagyon kellemesen és természetesen szólaltatta meg ezt a felvételt. Teljesen neutrális volt a hangzás, semmilyen túlzó (szúrós = sibilant) magas hang sem szólalt meg. A szubbasszus (sub-bass) kellemes volt, de nem volt az a szub-basszus (sub-bass) amely az egész testünket átjárja és bennünk dübörög. Összességében remek minőségű hangot produkált a Gryphon.


EarMen Colibri

A Colibri akárcsak a Hadouk trió felvételen itt is remekelt. Nagyon dinamikusan, jó transzparenciával, a hangszerek sokféle hangszínét élethűen megszólaltatva zenélt. A szubbasszus (sub-bass) rész nekem jobban tetszett, mint a Gryphon-ról, kicsit természetesebben szólt. 

Lehet, hogy lesz olyan olvasóm, aki megkérdőjelezi, hogy egy kategóriába sorolható-e a két tesztkészülék, azonban amit a füleimmel hallottam, azok alapján mondhatom, hogy hangminőség tekintetében mindenképpen egy kategóriába esnek. Azért funkcionalitás terén már hiba lenne ilyet kijelenteni, mivel a Gryphon sokkal több funkciót tud (vezeték nélküli zenelejátszás, digitális hangkimenetek, OLED kijelző, stb.), mint a Colibri.



Nagyszerű gitárzene elképesztően jó hangminőségben felvéve.
Remek egy lejátszó rendszer gyorsaságának ellenőrzésére, 
amelyhez komoly segítséget nyújtott a nagyon gyors Meze Liric.




iFi xDSD Gryphon

A Gryphon eddigi legjobb produkciója. Nagyon jól visszaadja a gitár hangjának meglepően sok rétegét az egész mélytől a magasig. Kicsit nagyobb teret képes ezen a tesztfelvételen megjeleníteni a Gryphon, mint a Colibri.


EarMen Colibri

A Colibri is nagyon jól szól, ehhez a nagyon dinamikus felvételhez nekem kicsit túl élénk volt a hangzás, viszont a gitár kicsit zengőbb módon szólalt meg, mint a Gryphon, ami közelebb állt a természeteshez.

Összességében mindkét hangzás kitűnő volt, aki e két készülék közül választana azt kell eldöntenie, hogy az élénkebb, vagy a visszafogottabb, neutrálisabb hangzást részesíti előnyben. Aki az előbbit az válassza a Colibri-t, aki az utóbbit, az válassza a Gryphon-t.




Négy hangszer (hegedű, nagybőgő, mandolin és cselló)
kiváló klasszisai együtt szenzációsak,
akárcsak ez a nagyszerű minőségű felvétel.
Már akkor is használtam tesztekre, amikor még "csak" 
CD minőségben volt fent a TIDAL-en.
MQA változatát minden audiofilnek érdemes meghallgatnia 😍



iFi xDSD Gryphon

Nagyon jól elhelyezi térben az egyes hangszereket. A halk (quiet) részek is tisztán és szépen szólnak. Nagyon finom, kicsit visszafogott hangzás.
A markáns mély hangokat viszont még az xBass mélyhang kiemelő funkció  bekapcsolása mellett is hiányolom a Gryphon-ról hallgatva.


EarMen Colibri

A mély hangok (bass) az első pillanattól jobbak, mint a Gryphonról hallgatva. Ez bizonyítja, hogy nem a Liric mélyhang visszaadása okozza a mélyek hiányát a Gryphon-on, ami egyébként más felvételeken nem volt ennyire érzékelhető. A mandolin pengetésének finomságait nagyon szépen visszaadja a Colibri.
Transzparencia tekintetében mindkét készülék hasonlóan magas szintet hoz.




Teljesen szubjektív módon ezt a Grammy díjas 
(úristen ez milyen keveset mond ma már 😔)
albumot én minden idők egyik legjobb rockzenei albumának tartom.
Egy jó berendezésnek képesnek kell lennie visszaadni az ebből 
a felvételből szinte vulkán szerűen kirobbanó energiákat. 




EarMen Colibri

A Colibri hatalmas energiával szórja ránk a zenét (ezt hangosan kell hallgatni), mégis a zenekar hangszereit kicsit összemossa és a térhatás is eléggé limitált, de lehet, hogy ez utóbbi a felvétel hibája inkább.
A dob viszont nagyon jó és a dinamika olyan, amit ez a zene megkíván.




iFi xDSD Gryphon

Kicsit magasba húzó hangzás, valamivel jobb a sztereó kép és a térhatás, mint a Colibri-n, mégis összességében kevésbé izgalmas, kisebb a dinamika és nekem hiányoztak azok az energiák, amik a Colibri-nél megvoltak. Egyre valószínűbb, hogy a két DAC (digitális - analóg átalakító) közötti különbség lehet itt a hangzáskülönbség oka, és az eléggé egyértelmű, hogy nekem az ESS DAC hangzása (Colibri) közelebb áll a zenei ízlésvilágomhoz.

Ezt a felvételt meghallgattam az asztali fejhallgatós rendszeremmel (iFi ZEN DAC + ZEN CAN) is (szimmetrikus kimenetről) és annak a hangzása közelebb állt a Gryphon hangzásához, mint a Colibri-éhez, habár valamivel jobban szólt. Ez is azt támasztja alá, hogy úgy tűnik az ESS 9281 PRO DAC-ja egyszerűen jobb rock zenére, mint az iFi legtöbb készülékében favorizált Burr-Brown Multibit DAC.

Nem tudtam megállni, hogy ki ne próbáljam ezt a felvételt az asztali rendszeremen a saját Meze 99 Classics (dinamikus) fejhallgatómmal. Nos annak ellenére, hogy a hangzás összemosottabb volt, mint a Liric-el hallgatva, mégis mosolyt csalt az arcomra, mivel a 99 Classics mélyben gazdag hangzása remek energiákat szabadított fel rock zenén.




Mind zeneileg, mind a felvétel minőségét tekintve 
egyik nagy kedvencem ez a zene.
Az üstdobok zengése, ahogy hangjuk betölti a teret,
a zenekari szekciók nagyszerű térbeli megszólalása,
mindez nagyon komoly dinamikával.



Először az otthoni (csöves-tube) rendszeren hallgattam meg és meg kell, hogy mondjam nagy élmény volt. Nagyszerű energiával szólalt meg a zene, jó térhatással, igaz a zárt rendszerű Meze Liric nem tudott olyan nagy teret megjeleníteni, mint korábban a Meze Emyprean vagy Elite, amelyek nyitott fejhallgatók. Igaz azok használata nyilvános helyen nem olyan zavartalan, mint a zárt fejhallgatóké, amelyek hangját zenehallgatás közben a külvilág nem hallja.
Nagyon jó volt az üstdobok hangja, jó mélyekkel, a zenekari szekciók térben jól elhelyezve, jól kivehetően elkülönülve szólaltak meg. Nagyszerűek voltak a dinamikai váltások.

Ezután szintén  az otthoni rendszeremet használva meghallgattam a felvételt a Meze 99 Classics dinamikus fejhallgatómmal. Olvasóim már bizonyára tudják, hogy én mindig leírom őszintén, amit gondolok, még akkor is ha néha a véleményem felér egy eretnek gondolattal.😎
Nos ezt a zeneszámot hallgatva a 99 Classics-al elérhető élvezet bizony nem maradt el lényegesen a Liric-hez képest, meglepően jó volt a tér, és a dinamika. Ez pedig azt mondatja velem, hogy a Meze 99 Classics és a Liric között hangminőségben nincs olyan fényévnyi távolság, mint amit az Empyrean és az Elite hallgatása közben éreztem. Ettől függetlenül a Liric egy remek fejhallgató, nagyon élvezetes vele bármilyen műfajon zenét hallgatni. 


EarMen Colibri

Az eddig remekül szereplő Colibri-nek ez volt eddig a leggyengébb produkciója. A hangzásból hiányzott az a fajta ottlét érzés, amit az otthoni rendszeremen végig éreztem. Hiányoltam a hangzás kifinomultságát, a hangszercsoportok megfelelő szétválasztását. Az egyetlen ami igazán tetszett az a dinamika volt. Lehet, hogy a készülék kis mérete nem tette lehetővé egy nagyon komoly fejhallgató erősítő beépítését, habár ez a gondolat csak a nagyzenekari felvétel alatt jutott szembe, más műfajokon kitűnően teljesített a Colibri.




iFi xDSD Gryphon

A Gryphon ezen a nagyszerű komolyzenei felvételen kiválóan teljesített. Nagyon jó ottlét érzet volt, a zenekari szekciókat jól elhelyezte térben, sok finomságot mutatott meg a hangszerek hangjában. Nagyon jól szóltak az üstdobok. Végig azt éreztem, hogy mindenben hasonlóan szól az otthoni rendszeremhez, de annál kicsit kevésbé természetesen.
Mielőtt ki tudnám jelenteni, hogy a komolyzene megszállottjai a két készülék közül a Gryphon-t válasszák, azért még teszek egy próbát egy másik, a Rameau műnél kicsit intimebb komolyzenei felvétellel.




A komolyzene legismertebb magazinja a Gramophon
szereplő album ugyan elég komor zene, de az egyik
 legtermészetesebben megszólaló digitális felvétel amit hallottam.
Akik kételkednek az MQA technológia előnyeiben,
azok hallgassák meg ezt az albumot.



EarMen Colibri

Amikor meghallgattam ezt a felvételt megnyugodtam, hogy a Rameau mű tolmácsolása csak egyszeri kisiklás volt a Colibri-nál. Ezt a felvételt remek transzparenciával, nagyon alacsony zajjal adta vissza, igaz, hogy ez a felvétel nem jelenít meg nagy teret, intimebb a nagyzenekari felvételnél.



iFi xDSD Gryphon

Nagyszerű hangminőség, kiváló, természetes hangszerhangok, jó transzparencia, kellemes összhatás.
Egy biztos: a Gryphon komolyzenén nagyon élvezetes produkciót nyújt, ahol az extra mélyhangok némi hiánya semmilyen hátránnyal nem jár.


Végül az otthoni rendszeremen is meghallgattam a felvételt a Liric-el, amely kifejezetten analógos, természetes módon szólalt meg, a zenét nem minden pillanatban, de a minőséget nagy élvezet volt hallgatni.




Az egyik első MQA (nagy felbontású) minőségben élvezhető
magyar albumra büszkék lehetnek a készítői.
Erre mondják, hogy nagyon finom zene 😘


EarMen Colibri

Nagyon kellemes hangzás, Palya Bea hangja zengő, természetes, a kisérő gitár és a fúvós hangszer is olyan jól szól, mintha a szobámban játszanának.
Aki ezt a felvételt meghallgatja az EarMen Colibrin, azt mondhatja rá, hogy ez maga a tökély.
Én is így gondoltam, egészen addig, amíg meg nem hallgattam a Gryphon-nal 😄



iFi xDSD Gryphon

Ezt a nagyon finom felvételt a Gryphon tökéletesen szólaltatja meg. Minden a helyén van, jobb a térhatás, mint a Colibri esetében, jobb a fúvós hang, természetesebb, térben jobban elválik az énekhangtól. Egyre jobban erősödik bennem az a vélemény, hogy a nagyon dinamikus rock zenéhez, és jazz zenéhez, az elektronikus zenei számokhoz jobban illik a Colibri hangkaraktere és minél visszafogottabb, minél komplexebb egy felvétel hangzása, annál jobban illik hozzá a Gryphon.


Hogy a tesztelés végén kifejezetten jó emlékeim legyenek meghallgattam a Nagy utazást az otthoni rendszeremen a Liric-el. Nos mit mondjak, szenzációsan szólalt meg ez a zene, olyan finomságokat mutatott meg a csöves (tube) rendszer, amelyre azért a hordozható lejátszók nem igazán képesek, a finom gitár hangoktól a fúvós hangszer hangszínein keresztül, Palya Bea hangjának sokszínűségéig.


Összefoglalva a teszt tapasztalatait mindkét hordozható DAC/fejhallgató prémium kategóriás termék, kiváló DAC-al, beépített saját akkumulátorral.

A Gryphon a kettő közül a komplettebb készülék, magas kimeneti jelszintje alkalmassá teszi nehezen meghajtható fejhallgatók, vagy belső fülesek (IEMs) csatlakoztatására. Nagyon sok funkciót tud, amellyel akár egy otthoni rendszer digitális forráskészüléke is lehet (persze kell hozzá egy mobil eszköz, vagy egy számítógép). 

Akik imádják az átlagnál hangsúlyosabb mély hangokat (bass) és a rock zenét, azok válasszák inkább az EarMen Colibrit, akik viszont mint egy gurman étteremben minden finomságot ki akarnak élvezni, szeretik a nagyobb teret megszólaltató zenelejátszókat, amelyek komolyzenei felvételeket is részletezően, nagy térrel szólaltatnak meg, azok bátran dönthetnek a Gryphon megvásárlása mellett.
Egy biztos, bármelyiket is választja valaki, nem fog csalódni egyikben sem.

Ezek után nagyon kíváncsian várom a Chord Mojo 2 megérkezését...




iFi xDSD Gryphon

Ami tetszett

Elképesztően sok funkció (vezeték nélküli lejátszás LDAC-al, digitális kimenetek,
mélyhang -, és térhang kiemelés, szimmetrikus erősítés, akkumulátoros használat, stb.);
Nagyon kellemes, tiszta, életszerű megszólalás,
akik a kevésbé élénk hangzásra szavaznak, számukra remek választás;
Kitűnő térleképezés, nagyon jó térhangzás, nagyon jó transzparencia;
Nagyon finom hangerőszabályozó, LED színekkel megtámogatva;
Minden extra funkció bekapcsolását (pl. xBass, xSpace) LED is jelzi, a kijelző mellett;
Nagyszerű felszereltség, a vevő kap minőségi USB-C - USB-C és USB-C - Lightning
kábelt is mobil eszközhöz való csatlakoztatáshoz, és egy tokot is.




Ami nem tetszett

Amikor a készülék egy idő után automatikusan kikapcsol, 
az újra bekapcsolásnál nem a kikapcsoláskori hangerőt hozza be,
amely felvételtől függően váltakozva -21 és -37 dB között ingadozik,
hanem -3 dB-es szintet, amelyen fülsiketítően hangos a zene;
Bár hölgyek szempilla igazításához hasznos lehet, 
de az OLED kijelző bevonata inkább egy tükörhöz hasonlít,
amely nappali fényben, lapos szögből nézve nem engedi,
hogy leolvassuk a kijelző tartalmát;
A készülék egy kicsit nagy és nehéz,
de ennyi funkciót egyébként nem tudtak volna belezsúfolni.







EarMen Colibri

Ami tetszett

Elégséges kimenő teljesítmény, kényelmesen meghajtotta
a síkmágneses (planar magnetic) Liric-et;
Nagyon élvezetes hangszín, természetes megszólalás, remek énekhangok, 
nagyon jó hangszerhangok, jó transzparencia, 
kitűnő térleképezés, jó térhangzás, alacsony zaj;
Nagyon tiszta hangzás, nincsenek szúrós (sibilant) magas hangok;
Az általam nagyon kedvelt EarMen Sparrow-val
összehasonlítva egyértelműen magasabb hanghűséget hoz;
Remek szubbasszus (sub-bass) megjelenítés, jó mélyhangok.


Ami nem tetszett

Nagy kár, hogy a prototípust nem küldték el egy zenehallgató vevőhöz,
rögtön jelezte volna, hogy a készülék oldalán egymással szemben
elhelyezett nyomógombok nem a legpraktikusabbak;
A Sparrow esetében a nagyon designos, az EarMen szimbólumának számító
fejet helyes tájolással helyezték el, vajon miért fejjel lefelé látjuk a Colibri-n?;
Akku töltöttség visszajelző elvileg van, gyakorlatilag nem értelmezhető;
A mélyhang (bass) kiemelő gomb fölé nem tettek egy LED-et, 
jelezve, hogy az be van kapcsolva, így csak a fülünkre hagyatkozhatunk;
Néhány felvételen kicsit túl élénk megszólalás.





Következik:                                                                 

Meze Liric, HIFIMAN Edition XS,
és Meze 99 Classics összehasonlítás