Vorzüge hordozható fejhallgató erősítő: az új szerelem

Évek óta figyelemmel kísérem a fejhallgató erősítő piac sztárjait, de általában az asztali készülékeket követtem, mert azt gondoltam, hogy kis, hordozható méretben aligha lehet előállítani olyan hangú készüléket, amelyik vetekszik egy asztali készülék hangminőségével.

Azért kíváncsiságból megnéztem mely hordozható erősítőket tartják a legjobbnak, és kutatásaim során ráleltem erre az oldalra.

Innen kiindulva elolvastam a német Vorzüge által gyártott hordozható fejhallgató erősítőkről írt teszteket, és bizony megdöbbentem. Többen is azt állították, hogy a legjobb kis méretű eszközök hangja vetekszik az asztali készülékek hangjával.

Hogy milyen készülékről beszélünk? Nézzük csak:

Vorzüge VorZAMPpure II+ hordozható fejhallgató erősítő

Ára: 520 euró (gyártó weboldaláról rendelhető)

A német tervezésű, és Szingapúrban gyártott készülékekre a gyártó ad egy 7 napos kipróbálási időszakot, tehát ha nem tetszik visszaküldjük, és visszakapjuk a teljes vételárat.

A Vorzüge két családot gyárt, a Duo és a Pure családot. A Duo-t azoknak szánják, akik szeretnék a saját ízlésvilágukhoz hangolni a készülék hangját. Ennek érdekében a Duo család tartalmaz egy EQDuo funkciót, amelynek segítségével a mély és magas kiemelést jelentős tartományban állíthatjuk.

A Pure családot az igazi "puristáknak", azaz mindent az eredeti állapotában, változtatás nélkül hallgatni szeretőknek alkották meg, de ún. Gain állítási funkciót az is tartalmaz, azért, hogy minden fül-, és fejhallgató gond nélkül csatlakoztatható legyen hozzá.

Mivel szinte csak nagyon jót írtak róluk, gondoltam egyet és írtam a gyártónak megkérdezve, hogy a Meze 99 Classics fejhallgatómhoz melyik típust ajánlják. Azonnal jött a válasz, hogy a Pure II+-t, aminek örültem, mert én nem szeretek equalizátorral szórakozni, olyankor ugyanis a zene élvezete helyett állandóan arra koncentrálnék, hogy milyen beállítással szól a legjobban a rendszer.

Megrendeltem a készüléket. Bár nem vagyok egy becézős típus, de az egyszerűség kedvéért a Vorzüge VorZAMPpure II+ név helyett a sokkal egyszerűbb Püré-t fogom használni. 😊

2 héten belül megérkezett Püré. Már a kicsomagolásnál meglepett milyen kicsi ez a kissé retró kinézetű, de elképesztő minőségben legyártott dobozka.

Nos hogy valójában mekkora, íme két kép:

HTC 10 mobiltelefon (Brodit asztali tartón) - 

Vorzüge VorzAMP Pure II+ - Meze 99 Classics

Lenovo Yoga 3 Pro Windows 10 Notebook - AQ Jitterbug USB zajszűrő - 

AQ Dragonfly Red USB DAC - Vorzüge VorzAMP Pure II+ fejhallgató erősítő -

 Meze 99 Classics fejhallgató

Már az első bekapcsolásnál meglepett a hangja, de hosszabban csak a 3 napos állandó bejáratás után kezdtem hallgatni. Nos ha azt mondom ez a kis doboz minden várakozásomat felülmúlta, nem túlzok.

Ezt a készüléket azért vásároltam, mert sokat utazom, néha a világ másik felére, és utazás közben és a távoli vidékeken is szeretnék minőségi zenehallgatást élvezni.

Azt gondoltam, hogy egy ilyen eszköz sokat javít az olyan készülékek hangján, mint a HTC 10 mobiltelefonom, vagy a notebookomhoz csatlakoztatott AQ Dragonfly Red, amelyre innentől piros szitakötőként hivatkozok majd, de a gyakorlatban kiderült, hogy egy jó DAC-ból származó hangot Püré arra a minőségi szintre emel fel, amelyet eddig csak olyan, sem méretben sem árban Pürével nem összemérhető készülékről hallottam, mint a HEED Elixir.

Azt eddig is sejtettem, hogy egy mobiltelefonba, vagy egy pendrive méretű DAC/fejhallgató erősítőbe aligha lehet kiemelkedő minőségű fejhallgató erősítőt belezsúfolni, de úgy gondoltam, hogy már csak a korrekt tápegység miatt is kell egy bizonyos méret ahhoz, hogy egy fejhallgató erősítő nagyon jól szóljon. Bevallom tévedtem...

Egy tényezőt például figyelmen kívül hagytam, és ez az akkumulátor. Neves tervezők, mint például Rob Watts (Chord) is azt állítják, hogy az akkumulátoros tápellátásnak jelentős előnye van a hálózatról történő táppal szemben (például jóval alacsonyabb a zajszint).
Püré ugyan használható az USB-s töltővel való töltés alatt is, de a gyártó nem ajánlja.

2,5 órás töltéssel 11 órán át használható (60%-os töltöttségnél egy, 15%-os töltöttségnél egy második piros led is kigyullad az előlapon), amely akár egy London - San Francisco repülőútra is elég lehet. Úgy tűnik, hogy a német tervezőknek sikerült az, amit nem is reméltem, vagyis egy igazi High End hangminőséget kihoztak egy cigis doboz méretből.

Persze mindenki mást ért High End alatt, évekkel ezelőtt egy ún. High End rendezvényen hallottam én 10 millió forintos berendezést is pocsékul szólni. Én a High End alatt azt értem, hogy olyan minőségű hangot hallok, amelyet a korábban hallott legjobb készülékek tudtak csak produkálni. Csak tájékoztatásul, Burmester-t, Dan D'Agostino-t, vagy Mark Levinsont nem szoktam hallgatni.

Arról viszont beszámolhatok, hogy pár napig volt nálam egy Chord 2Qute, az egyik legnépszerűbb DAC, és legnagyobb megdöbbenésemre a minden apró zenei részletet kihozó 2Qute után ugyanazt a felvételt meghallgatva (Nigel Kennedy - Vivaldi: The New Four Seasons: Autumn) a HTC 10 mobilomra kötve (egy "sima" jack - jack kábellel) Püré a felvétel minden részletét ugyanolyan részletezettséggel hozta, mint a közel 400 ezer forintos árú Chord DAC az otthoni rendszeremen hallgatva!

Néhány elképesztő műszaki adat a gyártó specifikációjából:

Súly: 130 g

Méret: 83 x 66 x 18 mm

Frekvencia átvitel: 15 - 100 kHz ± 0,2 dB

Jel-zaj viszony: > 110 dB

Teljes harmonikus torzítás: 0,0008 %

Ez a készülék számomra elég hamar bebizonyította, hogy minőségi DAC-ot lehet ugyan kis méretben gyártani, de a kis méretű, hordozható eszközöknek a gyenge pontja a fejhallgató erősítő.

Hónapok óta hallgatva ezt a kis műszaki csodát a szerelem első (látásra) hallásra érzés mit sem csökkent bennem. Azért természetesen kipróbáltam azt is, hogy meghallgassam Pürével egy notebook hangját, jó DAC közbeiktatása nélkül.  Csodák természetesen nincsenek, a piros szitakötőt kiiktatva Pürével is pocsékul szólt a Lenovo notebookom. Épp a napokban beszélgettem egy ismerősömmel, aki azt gondolta, hogy ha vesz egy minőségi fejhallgatót, akkor a számítógépről is jó hangot hallhat majd, de ki kellett ábrándítsam ebből a tévhitéből, jelezve, hogy kell egy jó DAC és kell egy jó fejhallgató erősítő is. Vannak persze olyan kütyük, amelyek ezeket együtt tartalmazzák, például Chord Mojo, vagy iFi micro iDSD Black Label, de állítólag Püré azokkal összekötve is képes javítani a hangminőségükön.

Íme ilyen amikor Pürét társítjuk egy Chord Mojoval:

Lássunk most egy összehasonlító tesztet a mobil eszközök saját hangja és Püré áldásos közreműködésével előállított hang között:

Látható, hogy minden felvételen lényeges minőségjavulást eredményez Püré közbeiktatása.
Ezen az erősítőn a zaj fogalmát kiiktathatjuk, szinte semmilyen zaj nem érzékelhető rajta.

Már annak a gondolata is kellően lelkesítő, hogy valahol a világ nálunk melegebb szegletében egy szálloda medencéjének partján is ezt a hangminőséget élvezhetem, és nem kell ehhez magammal vinnem súlyos eszközöket (mint a régi viccben az orosz kisrádió mellé a csak egy nagy bőröndben elférő tápegységet).

A Vorzüge fejhallgató erősítők kisebbfajta műszaki csodák. Ebből a méretből kihozni egy olyan hangot, amelyet csak a drága asztali fejhallgató erősítők képesek produkálni, ez művészi teljesítmény, igazi mestermunka.

Bizton állathatom, hogy Püré megvásárlása az eddigi egyik legjobb vételemnek bizonyult, olyannyira, hogy mióta Püré nálam van, sokkal többet hallgatok fejhallgatóval zenét, mint a zenehallgató szobámban a hangsugárzós rendszeremen.

Mindenképpen szót kell ejteni a nagy felbontású (MQA) és a CD minőségű felvételek Püré általi tolmácsolásáról. Nos Püré a jó minőségű CD felbontású felvételeket is képes nagyszerűen reprodukálni, de a piros szitakötő segítségével a TIDAL Masters albumok immáron teljes MQA kibontásban, az eredeti mesterszalag felbontásán olyan természetességgel szólalnak meg Püré által, hogy aki teheti hallgassa meg ezek egy részét (sajnos ma még a mobiltelefonok közül csak a nemrég bejelentett LG V30-as tud MQA zenéket dekódolni). Azért csak egy részét, mert ennek a weboldalnak a tanúsága szerint ma már több, mint 3 ezer album érhető el a TIDAL Masters-n az új formátumban.

Aki eddig azt állította, hogy a piros szitakötő bizony gyengécske, hallgasson meg néhány TIDAL Masters albumot egy Vorzüge erősítővel, és biztos vagyok benne, hogy megváltozik a véleménye.

Az új formátumban minden természetesebb, analógosabb, jobban hasonlít arra a hangra, amit a hanglemez kedvelők, az analóg zene szerelmesei megszoktak.

Ajánlott tesztlemez az MQA előnyeinek megismeréséhez:

Melody Gardot - Currency of Man

(néhány hete elérhető MQA verzióban is
a TIDAL Masters-n, ahol egy családi előfizetés
4500 Ft./6 fő, azaz 750 Ft./fő havonta)

Úgy tűnhet, hogy a fenti zenehallgatási teszt a mobilom és a kisméretű szitakötő összehasonlítása. Persze fel lehet fogni így is, de valójában azt mutatja meg, hogy nincs szükség sok százezres DAC-ot vásárolnia annak, aki igazán lenyűgöző hangminőségre törekszik, ennek eléréséhez tökéletesen elegendő egy a mobilok között kiemelkedő DAC-al szerelt okostelefon és/vagy egy kisméretű USB DAC megvásárlása, és Püré előcsalja belőlük a legjobb formájukat.

A mobiltelefont részletre 128 ezer Forintért vásároltam meg az egyik hazai szolgáltatótól, míg a piros szitakötőt 50 ezerért akciósan, de a néha akciósan 24 ezerért kapható fekete szitakötő sem marad el sokkal hangminőségben a piros testvérétől.

A mobilt természetesen nem csak zenehallgatásra használom, hanem sok minden más hasznos funkcióját is élvezem. Hogy az ebbe épített DAC mennyibe került, ezt homály fedi, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy egy jó minőségű asztali DAC áránál kevesebb pénzből megdöbbentő hangminőséget kapunk. A teszt tanulsága azonban az is, hogy egy Vorzüge erősítő nem elégséges egy minőségi DAC hiányában, viszont a kisméretű, hordozható eszközökbe (mobilok, szitakötők) épített fejhallgató erősítők szerepét átvéve libabőrössé tevő zenei élményben lehet részünk általa.

Hogy kiknek ajánlom?

Akik egy utazás, nyaralás, repülés, hétvégi kiruccanás alatt is a legjobb
asztali készülékekkel vetekedő minőségben kívánnak zenét hallgatni,

Akik nem fogadják el a mobil eszközök kis méretéből fakadó kompromisszumokat,

Akik a zenei felvételek minden részletét ki akarják élvezni,

Akik nem akarnak sok százezret költeni egy MQA képes DAC/fejhallgató erősítőre
(pl. Mytek Brooklyn), de kiváló minőségben akarják élvezni
a legújabb innováció által kínált digitális zenei forradalmat.
(ezt a már említett fekete, vagy piros szitakötő segítségével tehetik meg)

Következő bejegyzés: Meze 99 Neo fejhallgató teszt...

Digitális forráskészülékek összehasonlítása: Chromecast Audio, Squeezebox Classic SB3, YAMAHA WXAD-10, Bluesound Node 2

A legismertebb hazai audiofil fórumon az AVX-en gyakran felteszik a kérdést: Milyen elérhető árú hálózati digitális lejátszót vegyek? Van akinek a rendelkezésre álló kerete 50 ezer forint, mások akár 200 ezret is költenének rá. Vannak akik a Lumin készülékeire esküsznek, mások a Linn-t emlegetik, de vannak olyanok is akik a régi jó Squeezebox-ukat akarják egy külső DAC-al feljavítani.
A fent említett L betűvel kezdődő készülékek jóval 500 ezer forint feletti árukkal csak egy bizonyos célközönséget céloznak meg, a többség számára ezek elérhetetlenek.
Ahogy már korábbi bejegyzéseimben is jeleztem évek óta kutatom a legjobb ár/érték arányú digitális zenei fájlok lejátszására alkalmas készülékeket. Közülük néhányat meg is vásároltam az elmúlt évek során. Most láttam elérkezettnek a pillanatot, hogy megosszam kutatásaim és személyes tapasztalataim eredményét.

Ebben az elemzésben négy készüléket hasonlítottam össze: 

Yamaha WXAD-10 (balra világosszürke készülék), Squeezebox Classic (kijelzőjén 7:58 AM), Bluesound Node 2 (balra fent sötétszürke készülék), 

Chromecast Audio (jobbra fent fekete kerek, mobil akkumulátor táppal) 

Lássuk először is a négy készülék legfontosabb jellemzőit 

(a képre kattintva előtűnik a jól olvasható változat):

Hogy miért éppen ezt a négy készüléket hasonlítottam össze? Nos a legutóbbi bejegyzésem végén található egy ábra, amelyen feltüntettem a vevők számára talán legérdekesebb hálózati/távzene vevő/lejátszó készülékeket. Az ábrán látható, 200 ezer forint alatti árkategóriájú készülékek közül három van a birtokomban (időrendben: Squeezebox Classic, Chromecast Audio, Bluesound Node 2), és nemrég kölcsönkaptam egy új készüléket (YAMAHA WXAD-10), amelynek részletes tesztje a fent linkelt bejegyzésemben olvasható.

Sajnos nem dúskálunk a 200 ezer forint alatti árkategóriában audiofil minőségű készülékekben, így szerettem volna adni egy átfogó képet, hogy a fenti négy készülék hogyan szerepel egy összehasonlító tesztben és vajon melyik nyújtja a legjobb hangminőséget az árához képest.

Először önálló készülékként teszteltem őket, azaz a saját hálózati/távzene vevőjüket és a beépített DAC-ot, majd pedig csak a hálózati/távzene vevő képességüket vizsgáltam egy épp nálam lévő HEED Abacus DAC segítségével (köszönet érte Huszti Zsoltnak, a HEED Audio motorjának).

Akkor nézzük a meghallgatás eredményét.

Az otthoni zenelejátszó rendszerem: HEED Obelisk erősítő, külön táppal és végfokkal, bi-amp üzemmódban, Spendor S5e álló hangfalak (kábelek: Nordost Heimdall analóg, Chord Epic Twin hangfalkábel).

Egy kifejezést szeretnék előre megmagyarázni: amikor a tesztben azt írom digitális hangzás az alatt azt értem, hogy amikor egy hanglemezen hallgatunk egy analóg felvételt, akkor az jól visszaadja a zene eredeti hangzását. Sajnos pár évvel ezelőtt a digitális felvételek többsége csak az eredeti zene imitációja volt, mintha köd lepte volna be az eredeti felvételt, a hangszerek hangja nem volt természetes, ezt nevezem én digitális hangzásnak.

1. Készülékek összehasonlítása saját DAC-ot használva:

(a képre kattintva előtűnik a jól olvasható változat)

A négy tesztkészülék közül három (kivétel a Yamaha) továbbfejleszthető, azaz külső DAC csatlakoztatható hozzá. Természetesen kíváncsi voltam rá hogyan szólnak ezek a készülékek egy külső, minőségi DAC-al, azaz hogyan teljesítenek, mint hálózati/távzene vevő.

A nemrég piacra került HEED Abacus mind külső design-ban, mind belső tartalomban az Elixir integrált erősítő méltó társa.

HEED Abacus, ára 295.000 Ft.

Az Abacus-ban lévő DAC chip egy AKM4490 típusú, az elérhető felbontás USB-n keresztül 

32bit / 384 kHz, míg a többi bemeneten 24bit / 192 kHz. Az Abacus már képes DSD64 és DSD128 fájlok lejátszására is (a DA ezt még nem tudta). Ahogy azt a HEED korábbi termékeinél is megszokhattuk nem a paraméterekben kell keresnünk a HEED termékek sikerének az okát, hanem a hangminőségükben. Az Abacus később továbbfejleszthető, van benne egy kártyahely (előlapon a 6-os gomb), amely révén további szolgáltatások adhatók az alapból is komoly tudású készülékhez.

Mindenképpen szeretném megemlíteni az Abacus szellemi atyját Oláh Attilát, aki már a DA-val is nagyot alkotott, és reméljük az Abacus üzletileg még a DA-nál is sikeresebb lesz.

A Chromecast Audio-t egy Audioquest Evergreen Toslink - mini Toslink kábellel, a Squeezebox Classic-ot egy Chord Coax digitális kábellel, míg a Bluesound Node 2-t egy Ixos Coax digitális kábellel kötöttem rá az Abacusra.

2. Lássuk tehát, hogy hogyan szerepeltek az egyes készülékek az Abacus DAC-ra kötve 

    hálózati/távzene vevőként (a képre kattintva előtűnik a jól olvasható változat):

Ami a fentiekből egyértelműen kitűnik:

• Akinek van egy Squeezebox készüléke, és szereti, nem kell feltétlenül túladni rajta, mert egy jó minőségű külső DAC segítségével kiváló digitális zenei lejátszó varázsolható belőle. Ugyanakkor azért ne hallgassuk el a tényt, hogy egy ilyen szintű minőségjavítást közel 300 ezer Forint kifizetése esetén tudunk biztosítani. Amennyiben ezt megtesszük, akkor valamivel jobb minőséget kapunk a Yamaha-nál, de ugye azért itthon "mindössze" 50 ezret, külföldön pedig 46 ezret kell kifizetnünk.
  Mindenki döntse el melyik számára a jobb megoldás.
• A Yamaha 100 ezer Forint alatti árkategóriában egyértelműen a legjobb vétel, rock, jazz, pop műfajokra fenntartás nélkül ajánlható, viszont komolyzenén kicsit kevésbé visszafogott, néha túl élénk hangzás jellemző rá. Nem lehet feljavítani külső DAC-al, de összességében nem is kell, mert a benne lévő Burr-Brown DAC meglepően jó, főleg ezért az árért. Itt meg kell említeni, hogy a MusicCast vezérlés sokkal stabilabb, mint a Chromecast ún. cast ikonos rendszere, és egy applikációból tudjuk elérni pl. a TIDAL-en lévő zenéket és az otthoni tárolónkon lévő digitális zenei fájlokat, míg ehhez a Chromecast-ot használva két app. szükséges (pl. TIDAL és BubbleUPnP).
• A Chromecast Audio a kevéssel 10 ezer Forint feletti árához képest meglepően sok szolgáltatást nyújt, de csak egyes felvételek esetében és egy nálánál nagyságrendekkel drágább készülékkel feljavítva nevezhető audiofil terméknek, az esetek többségében minden téren alulmarad a másik három tesztkészülékkel szemben. A Chromecast Audio háttérzenére nagyon megfelel, de aki minőségi zenehallgatást szeretne hangsugárzóról, annak nem igazán ajánlható.
• A Bluesound Node 2 a 200 ezer Forint alatti árkategória királya. Már a saját DAC-al hallgatva is nagyszerű élményt nyújt. Sokat gondolkodtam azon, vajon az Abacus jelent-e a Node 2 számára ugrásszerű javulást. Egy tény, a Node 2 az Abacus-al hallgatva természetes, már már analógos hangzást varázsol a szobánkba, nagyszerű zenei élmény. Itt azt kell eldönteni, hogy valakinek megéri-e a fenti összeget beinvesztálnia akkor, amikor a Node 2 már alapból is zenei, és nem igazán hiányzik a hangjából semmi, illetve, hogy mi hiányzik belőle, azt csak az Abacussal  együtt hallgatva érezzük: a hangszerek hangjának sokszínűsége, az énekhang elképesztő természetessége, a koncertélményre emlékeztető dinamika.

Egy biztos ez a teszt számomra megnyugtató volt abban a tekintetben, hogy a Bluesound Node 2 megvásárlása az egyik legjobb invesztíció volt a digitális zenék minőségi hallgatása érdekében.

A Bluesound által kifejlesztett BluOS operációs rendszer kisebb hibái ellenére a legjobb a piacon, ma már minden egyes zeneszámnál található egy jelzés, hogy az CD, vagy Masters (MQA), vagy HR (High-Res = nagyfelbontású) minőségű. 

Egy lejátszási listába helyezhető egy távzene szolgáltatónál elérhető-, és az otthoni tárolónkon lévő zeneszám, ami nagyon praktikus.

A Yamaha Musiccast rendszere is kiforrott, jól használható, de találtam benne hibákat:

• elég lassú a működése,
• korábban elmentett lejátszási lista később nem volt megtalálható,
• nem lehet a számba "beletekerni",
• nem lehet hangerőt szabályozni az applikáció segítségével, csak az erősítőn (egy kedves blog olvasó szerint a jack aljzatot használva lehet hangerőt szabályozni az applikációból is),
• szerencsétlen helyre tették a "mute" (némítás) gombot, sokszor a telefont felkapva véletlenszerűen megnyomja az ember és a lejátszás elhallgat.

Ettől függetlenül az áráért a Yamaha abszolút zenei, sőt audiofil készüléknek tekinthető, és akiknek régi rendszere van otthon, amiben még nincsenek digitális zenei fájlok lejátszását lehetővé tevő elemek, azok számára jó szívvel ajánlható.

És akkor most azok számára jönnek érdekes hírek, akik fejhallgatón szeretnek zenét hallgatni.

Évek óta "agyalok" azon, hogy egy jó DAC megvásárlásával javítható fel a meglévő digitális lejátszó minősége, vagy egy minőségi fejhallgató erősítő beillesztésével.

Nyilván lehet erre egy olyan válasz is, hogy mindkettőt meg kell venni, de miután az ilyen válasszal szemben voltak kételyeim, ezért úgy döntöttem veszek egy felső kategóriás fejhallgató erősítőt, pont akkor, amikor nálam van a HEED Abacus, és így a fenti kérdésre választ kaphatok.

Ezen az oldalon olvastam először a Vorzüge fejhallgató erősítőiről. Erről a kis audiofil csoda készülékről egy külön bejegyzésben tervezek írni, ahol minden fontos információt megadok majd.

Egyelőre elég annyi, hogy 535 Euróért a német gyártó weboldaláról megrendeltem a Vorzamp Pure II + hordozható fejhallgató erősítőt. A méretét legjobban az Audioquest Dragonfly Red ("piros szitakötő") és a HTC 10 telefonom mellett lehet érzékeltetni:

Lenovo Yoga 3 Pro Windows 10 Notebook - AQ Jitterbug - 

AQ Dragonfly Red - Vorzüge VorzAMP Pure II+

HTC 10 mobiltelefon (Brodit asztali tartón) - Vorzüge VorzAMP Pure II+ - Meze 99 Classics

Hogy miért pont ezt a típust vettem meg? Egyrészt sokat utazom és szeretek a távolban is minőségi zenehallgatást élvezni, másrészt erről a készülékről a tesztek ódákat zengtek és ahhoz képest, hogy a hangját összemérhetőnek ítélték olyan ikonikus fejhallgató erősítőkkel, mint pl. a Cavalli Liquid Carbon a 170 ezer Ft-os ára még megfizethető (tudom, hogy ennek megítélése persze nagyon szubjektív, és pénztárca méret függő).
A német tervezésű és Szingapúrban gyártott kis készülék néhány nap múlva megérkezett, és 2 napos bejáratást követően máris bizonyította miért tartják olyan sokra a szakírók.
Ezután nem volt nehéz úgy döntenem, hogy az épp tesztelt négy készülékkel is összekötöm a Vorzüge erősítőt, és megnézem mire képesek ezek a kütyük egy igazán minőségi erősítő használatával a Meze 99 Classics fejhallgatómon.
Korábban is terveztem, hogy a teszt részeként fejhallgatóval is értékelem a négy készüléket, de sajnos a 10 éves Squeezebox Classic-omon a fejhallgató kimenet már nem működik, a Yamaha-n pedig nincs fejhallgató kimenet, ezért is jól jött a Vorzüge a korrekt összehasonlítás érdekében.
Fontos megemlíteni, hogy a Node 2-nél kipróbáltam mind a fejhallgató kimeneten (3,5"-os, az előlapon), mind az RCA kimeneten kiadni a jelet a Vorzüge-re, de egyértelműen a vonali szintű (RCA) kimenetről hallottam a jobb minőségű zenét, így később már csak azt használtam. Squeezeboxnál kényszerből mindenképpen az RCA kimenetet kellett használnom, míg Chromecastnál nincs választási lehetőség. A Yamaha-nál ugyanakkor van egy RCA és egy 3,5"-os analóg kimenet, miután nem éreztem nagy különbséget a kettő között, így az egyszerűség miatt a Vorzüge-hez adott jack - jack kábelt használtam a teszt során.

Akkor lássuk hogyan szerepeltek a digitális zenei lejátszók 

az egyik legjobb hordozható fejhallgató erősítővel hallgatva 

(a képre kattintva előtűnik a jól olvasható változat):

Röviden úgy lehet összefoglalni, hogy nincsenek csodák. A Bluesound Node 2 magasan kiemelkedett a mezőnyből, annyira, hogy a saját fejhallgató erősítőjét összehasonlítva a Vorzüge-vel, habár a Vorzüge egyértelműen szebben szólt, azért a különbség nem volt túl nagy, azaz a Node 2 önmagában is felső kategóriás hangot ad fejhallgatóval is.

A Yamaha itt is nagyszerűen szerepelt, nagyon kellemes a hangja. Vannak ugyan olyan zeneszámok, amelyekkel kicsit túl élénk, de a legtöbb zenén nagyon jól szól.

A Squeezebox a legérdekesebb résztvevő. Saját DAC-ját már túlhaladta az idő és a technológiai fejlődés, mégis kellemes, élvezetes zenélésre képes főleg egy jó fejhallgató erősítővel feljavítva.

Ma már azonban a Yamaha egyértelműen jobb vétel a Squeezebox-nál.

A Chromecast Audio az árához képest hallgatható, de semmiképpen nem nevezhető audiofil terméknek. 

Mindenképpen beszélnem kell az ún. szinergiáról. Fontos ugyanis, hogy az egyes készülékek hogyan működnek együtt. Nagyon jó szinergia volt megfigyelhető a Squeezebox és az Abacus DAC között, és ez utóbbi nagyszerűen működött együtt a Node 2-vel is, kiemelkedően a legszebb zenei hangot produkálva.

Nézzük a teszt végeredményét 

(a képre kattintva előtűnik a jól olvasható változat):

Színkód:

Zöld = kiváló

Sárga = jó

Szürke = közepes

Piros = gyenge

A fenti táblázatban 10 pontos etalonnak vettem a Node 2 - Abacus (hangsugárzós), és a Node 2 - Abacus - Vorzüge (fejhallgatós) összeállítások hangminőségét és ehhez hasonlítottam a többi készüléket.

A Chromecast a gyenge DAC és erősítő miatt maradt le a versenyben, de egy jó fejhallgató erősítővel élvezhető zenei produkciót nyújtott.

A Squeezebox legjobb része a hálózati/távzene vevője, amely egy jó DAC-al, illetve fejhallgató erősítővel abszolút élvezhető teljesítményre képes. A DAC-ja az, aminél az újabb és drágább készülékek egyértelműen jobb szintet hoznak ma már.

A Yamaha 45-50 ezer Ft-ért csak kevéssel maradt el a Squeezebox - Abacus páros hangjától, amelynek az ára (ha az eredeti vételárat számolom): 40 ezer + 295 ezer = 335 ezer Ft.

A jó hír azoknak, akik ragaszkodnak a Squeezebox-ukhoz az, hogy fel lehet egy külső DAC-al javítani a hangminőséget, csak éppen nem érdemes, mert a Yamaha sokkal kisebb pénzbefektetéssel megteszi nekünk ugyanezt.

Nézzük a fejhallgatós zenehallgatóknak milyen összeállítás ajánlható:

  

Meze 99 Neo    Ára: 250 USD  

    Ára itthon:         75 ezer Ft., DE erre     a blogra hivatkozva csak   70 ezer az ár!     (a kosárban kedvezménykód:                                                                 "audiofil")

             Yamaha WXAD-10                                                                 Arcam rHead 

   Ára: 149 EUR (Amazon.de)                                   Ára: 199 Font (!)+szállítás (ebay, Amazon)            Ára itthon: 50 ezer Ft.                                                       Ára itthon: 173 ezer Ft. (!!!)

A kedves olvasó nyilván megkérdezi majd, miért nem a szenzációs Vorzüge erősítőt ajánlom a Yamaha-hoz: Nos erre több indokom is van:

• A Yamaha csak hálózati tápról működik, nem hordozható, tehát értelmetlen hozzá hordozható erősítőt venni,
• Célszerű hasonló kategóriájú készülékekből összeállítani egy nagyon jó hangú rendszert, ha ez egyébként lehetséges,
• A másik két ajánlott készülék ár/érték arányban elképesztően sokat nyújt, akárcsak a Yamaha,
• A Yamaha, a Vorzüge és a Meze 99 Classics is egész picit a neutrálistól az élénk hangzás irányába mutat, a három együtt felerősíti ezt a hatást.

Az Arcam rHead szintén hálózati tápról működő fejhallgató erősítőről eddig nagyon sok jót írtak a szakírók, például ezt. Volt aki a hangját fantasztikusnak nevezte, mások kiemelték mennyire neutrális a hangja, azaz semmit nem tesz hozzá és nem vesz el az eredeti hangfelvételből. Volt olyan tesztelő aki szerint az rHead hangja az 1000 Font feletti készülékek minőségével vetekszik.

Amikor tavaly piacra dobta az Arcam ezt a készüléket az ára közel 400 Font volt. Idén tavasszal ezt 300 Fontra mérsékelték, majd pár napja, amikor megnéztem az angol Amazon-on az aktuális árát, alig hittem a szememnek, amikor megláttam a 199 Font-os árat (a mai Font árfolyamot figyelembe véve) kb. 67 ezer Ft.! Ez példátlan a nagy nevű angol HIFI készülékgyártók gyakorlatában, de ne bánkódjunk, hanem örüljünk ennek. Az Amazon-ról sajnos egyik kereskedő sem szállítja ezt az erősítőt hazánkba már van olyan kereskedő, aki szállítja, és ott az ára 70 ezer Ft. szállítással együtt!!! Az ebay-en megvehető szállítással együtt 80 ezer Ft-ért! 

Ennek fényében különösen érthetetlen a hazai 173 ezer Ft-os ár.

Arról már sokat írtam mennyire élvezem a román Meze 99 Classics hangját, nos ez a cég nemrég dobta piacra a 99 Neo modelljét, amely szinte azonos a Classics-al, csak az igazi fa betétek helyett műanyag betétek vannak benne és az ára 309 USD helyett 250 USD.

A tesztek kiemelik, hogy alig van különbség a két Meze hangminősége között, sőt van aki a szubbasszus hangokban kevésbé dús Neo-t tartja jobbnak.

Fenti indokok alapján úgy gondolom (bár nem volt módom a rendszert kipróbálni, de amint tudom pótolom), hogy ez a három készülék nagyságrendileg 200 ezer forintos áron nagyszerű minőségű hangot produkál fejhallgatón. Értelemszerűen akiknek már van fejhallgatójuk, aligha fognak csalódni a Yamaha és az Arcam megvételét követően, hisz a két készülék együtt 120-130 ezer Forint, és ennyiért másik ilyen sokoldalú és jó hangú digitális zenei lejátszót és ennyire minőségi fejhallgató erősítőt ma nem lehet kapni a piacon.

Felmerül a kérdés, hogy mit ajánlok a Bluesound Node 2 mellé kiegészítőnek (DAC, fejhallgató erősítő). Nos a válaszom lehet, hogy meglepő lesz, de egyelőre semmit!

A Node 2 hangját ugyan kétségtelenül feljavította a 170 ezer Ft-os Vorzüge és a 295 ezer Ft-os Abacus is, de a javulás nem feltétlenül olyan mértékű, ami megérné ilyen árú készülékek megvásárlását. Amint találok egy a Node 2 árával összemérhető, az Abacus-hoz hasonlóan a Bluesound-al tökéletesen harmonizáló  DAC-ot, vagy egy olyan fejhallgató erősítőt, amely jelentős minőségjavulást eredményez a Node 2 saját fejhallgató erősítőjéhez képest és kedvező árú, azonnal jelezni fogom, addig pedig a boldog Node 2 tulajdonosok élvezzék ezt a nagyszerű készüléket, amely ezen a teszten is csillagos 5-re vizsgázott.

YAMAHA WXAD-10, megvan a Squeezebox utóda?

Tavaly októberi bejegyzésemben elemeztem a hálózati lejátszókat. Akkor megállapítottam, hogy a Logitech miután megvásárolta a Slimdevices nevű amerikai céget, amely a Squeezebox nevű készülékével világsikert aratott nagy hibát vétett, amikor leállította a gyártást. Később megjelent a Google Chromecast Audio nevű kisméretű digitális analóg adaptere, amely nagyon olcsó (ma már 10 ezer Ft. körül megvásárolható). Ez egy ár érték arányban meglepően jó eszköz, de az audiofil vásárlók igényeit azért aligha tudja kielégíteni, annak ellenére hogy tud 24bit/96kHz-es nagy felbontású fájlokat is lejátszani és bizonyos multiroom funkciókra is képes.

Az árban következő többszobás ("multiroom") rendszer a Sonos, amelynek a hálózati központja 100 ezer forintba kerül. A SONOS-ról eddig azért nem írtam a bejegyzéseimben, mert bár évekig egyeduralkodó volt többszobás rendszerként, talán épp ezért nem igazán fejlesztettek, és amikor a nagy felbontású digitális zenei trend bejött, akkor más gyártók (pl. Bluesound) korszerűbb és jobb minőségű készülékcsaláddal jöttek ki, igaz a Bluesound hálózati központja (Node 2) mostanság kb. 160 ezerbe kerül.

Látható tehát, hogy a Chromecast Audio és a Sonos között egy jelentős űr tátongott.

Mind minőségben, mind árban betöltené ezt az űrt a Squeezebox, ha ma is létezne. 2007-ben 40 ezer forintért vettem egyet és sok évig élveztem a hangminőségét, igaz később feljavítottam a hangját egy Cambridge Audio Dacmagic hozzáadásával.

Bevallom nem nagyon hittem abban, hogy ezt az űrt bármely gyártó idén betölti, de ez az örömteli esemény mégis megtörtént.

Az Ipad-en előfizetek több HIFI magazinra (What HIFI, HIFI News, HIFI World). 

Ezek közül a leginkább anglofil a What HIFI, akiknél azért számítanak a szponzorok is (mily meglepő). A HIFI News inkább a gazdag sznobok érdeklődését elégíti ki, a legtöbb tesztelt készülék 5000 fontnál drágább, viszont remek zenei ajánlások vannak benne. A három magazin közül talán a leginkább elfogulatlan a HIFI World.

A HIFI World júliusi számában jelent meg egy teszt a YAMAHA WXAD-10 készülékről, amely most került a piacra. Előbb elolvastam a tesztet, amely csupa jót ír, 5*-osnak minősítette, és kiemelte a nagyon egyszerű telepíthetőséget, és a remek hangminőséget. Csak a teszt elolvasása után néztem rá a készülék árára, és bizony megdöbbentem amikor megláttam, hogy Angliában 150 Font az ára. A német Amazonon csak 150 euró az eszköz ára!

Ekkor kezdett el igazán érdekelni ez a készülék.

Mivel egy barátom nemrég vásárolt egy Yamaha MusicCast rendszerű készüléket és nagyon dicsérte, és mivel épp a napokban jelentették be, hogy a korábban elérhetővé tett távzene szolgáltatók (pl. Spotify, QOBUZ) után a TIDAL-t és a DEEZER-t is integrálják a rendszerbe így kíváncsi voltam hogy beszélhetünk-e ebben az esetben audiofil eszközről?

Eddig egy Yamaha készülékem volt, egy DVD játszó, amely korrekt készülék volt, de valahogy én eddig nem azonosítottam a Yamaha márkát az audiofil márka fogalomkörével. Lehet, hogy hiba volt 😌
Pár napja a Home Cinema Choice is tesztelte a Yamahát (hogy ők miért azt nem igazán értem, mert ez inkább zenehallgató eszköz, mint házimozi kütyü), és 4,5/5 értkelést kapott. Hogy ez mit jelent arról csak annyit, hogy ugyanebben a számban tesztelték az LG 2017. évi OLED csúcstelevízióját is, amelyet a valaha volt legjobb tv-ként emlegetett a cikk, de az is "csak" 4,5/5 értékelést kapott!

Alaposabban utána néztem az eddig megjelent teszteknek, és jó volt látni, hogy egybehangzóan dicsérik ezt a kis készüléket:

Yamaha WXAD-10

Ára külföldön 46 ezer Ft, itthon 50 ezer Ft.

A készülék főbb jellemzői:

• Ez a készülék képes a legújabb távzene vevők szolgáltatásainak és az otthoni tárolókon tárolt digitális zenei fájloknak az eljuttatására egy régebbi, ilyen funkciókkal még nem ellátott audio eszközhöz (erősítő, házimozi erősítő, mini hifi, aktív hangfal), ezáltal lehetővé téve a legújabb technológiák használatát egyszerű és megfizethető módon.
• 130 x 45 x 106 mm-es méret, 226 g-os súly, alig több, mint egy phablet súlya,
• A készülék képes vezeték nélküli hangátvitelre (AirPlay, Apt-X Bluetooth, WIFI), és ellentétben a Bluesound Node 2-vel, amelynél csak egy mobil készülékről lehet egy irányban átküldeni Bluetooth hangot, itt akár egy Bluetooth fejhallgatóval is hallgathatunk zenét, amelyet a Yamaha küld át,
• A dlna kompatibilitás révén felfedez valamennyi a hálózathoz csatolt eszközön található digitális zenei fájlt és képes azok lejátszására,
• 24bit/192kHz-es Burr-Brown PCM5121 DAC (milyen érdekes, hogy az egykori Squeezeboxban is ennek a gyártónak a DAC-ja volt), a fájlokat az eszköz vezeték nélkül is képes fogadni, illetve továbbítani más többszobás eszközhöz (pl. Yamaha vezeték nélküli hangszórói),
• Valamennyi ma használatos hangfájl formátum lejátszása,
• MusicCast, amely egy kiérlelt Androidos, vagy IOS-es eszközről irányítható rendszer, amellyel a házban/lakásban lévő bármely MusicCast kompatibilis eszköz távvezérelhető, az egyik szobában a távzene szolgáltatók, vagy internet rádiók által kínált zenék lejátszása történhet, míg pl. a hálószobában egy saját letöltött zenei fájlt hallgathat meg egy másik családtag. Természetesen ha csak a WXAD-10-es MusicCast eszközünk van, akkor a régebbi audio rendszerünkön szólaltathatjuk meg a digitális zenéket,
• Audiofil hálózati megoldást tartalmaz ("high precision low-jitter clock").

Amit nem tud a Yamaha hálózati lejátszója az a DSD, és nincs rajta Coax, ill. Toslink (optikai) digitális csatlakozó, csak RCA analóg csatlakozók,  valamint értelemszerűen egy hálózati ethernet csatlakozó és egy 3,5 collos jack aljzat, amivel akár egy Yamaha zongorához is csatlakoztathatjuk az eszközt, ami bizarr ugyan, de oktatási célra is tudják így alkalmazni a kis kütyüt. Szerintem 45-50 ezer Ft-os eszköztől nem várható el, hogy tudjon DSD fájlokat lejátszani.

Van ugyan két USB csatlakozó a hátlapon, de az egyik a hálózati tápegységhez, a másik pedig szervizeléshez használható, tehát pendrive-ot, vagy merevlemezt nem csatlakoztathatunk hozzá, de ez nem is feltétlenül szükséges, mivel akár vezetékes akár vezeték nélküli formában is átvihetünk az eszközre még nagy felbontású zenei fájlokat is.

Amit még nem tud az eszköz az a mobil applikáció általi hangerő szabályozás, de manapság már az erősítők többsége távvezérelhető, így ez talán nem olyan nagy probléma.

Nyilván jó lenne egy digitális csatlakozási lehetőség, mert akkor a kis és nem drága eszközt lehetne csak távzene/hálózati vevőként használni, csatlakoztatva hozzá egy még minőségibb DAC-ot. Ami érdekes, hogy ezt a funkciót a jó öreg Squeezebox tudta.

Ha már telhetetlenek vagyunk, akkor jó lenne benne egy akkumulátor is és egy fejhallgató erősítő, de ha ezeket mind beépítik, akkor már a SONOS árkategóriájánál járnánk.

Azért remélem ha ez az eszköz sikeres lesz, amire jó esély van, akkor a Yamaha elgondolkodik azon, hogy piacra dobjon egy ilyen méretű hordozható hálózati/távzene vevő/DAC/fejhallgató erősítőt is, mondjuk 80 ezer Ft. körüli áron, mert arra különösen nagy igény lenne.

Aki tehát megveszi a Yamaha eszközt, azt később nem tudja feljavítani, maximum egy jó hálózati adapterrel, és analóg összekötő kábellel.

Az eddig megjelent tesztek:

Techradar, avforums angolul, és av-online magyarul.

A hangminőségénél kiemelik, hogy ilyen árú készüléktől meglepő térérzet, természetes hangzás és kifejezetten kellemes összkép hallható, valamint a mélyei is igen jók.

Nem mindig adódik lehetőség egy készülék kipróbálására, de ezúttal szerencsére sikerült szereznem egy teszt készüléket, köszönet érte a netdepo.hu-nak.

Ennek a készüléknek az üzembe helyezése rendkívül egyszerű, az alján kell egy csatlakozó gombot megnyomni 5 másodpercig, majd az Androidos telefonomra a Google Play-ből letöltött MusicCast CONTROLLER applikációban be kell írni a WIFI jelszót, és a készülék előlapján lévő ledsor világít, jelezve a térerőt. Azonnal jelezte az app, hogy van új firmware frissítés, amely kb. 3 perc alatt letelepült. Nagy örömmel láttam, hogy a nemrég bejelentett TIDAL és Deezer integráció máris megjelent a MusicCast rendszerben. Csak a TIDAL belépési adatokat kellett beadni, és máris üzemkész volt a rendszer, miután nevet adtam annak a helységnek, ahol zenét hallgatok.

A MusicCast app-ban lévő Server menüpontban azonnal el tudtam érni az otthoni NAS tárolón lévő valamennyi zenei fájlomat.

Svédországban élt nagynénémnek a családban elhíresült mondása jut eszembe, aki a fényképezőgépe egyszerű használatát úgy érzékeltette, hogy ez a gép bizony "idiotproof" ("ostobabiztos") 😉

Magáról a MusicCast Android appról csak annyit, hogy teljesen rendben van, én csak két dolgot változtatnék rajta, a Mute (némítás) "gomb" a bal alsó sarokban van, és amikor felkaptam a mobilomat az asztalról többször megnyomtam a mute-ot. A másik hiányosság, hogy nem lehet beletekerni a zeneszámokba, ami tesztelésnél hasznos funkció, és a Bluesound BlueOS tudja.

Már az első meghallgatásnál érezni lehetett, hogy a méretéhez, és a valljuk be kissé túl egyszerű kialakításához képest ez a kütyü később jól fog szólni.

2 napos folyamatos bejáratást követően meg is jött az a hang, amelyet a fent említett tesztek is említettek.

Kifejezetten kulturált, kellemes hangú készülék, amelynek hangminősége váratlan az árcédula és a doboz láttán.

Andra Day Rise Up című felvételén a kitűnő énekesnő hangja jó energiákkal kerül közvetítésre és a térérzet is meglepően jó.

Egyik kedvenc felvételem B.B. King és Eric Clapton Come Rain or Come Shine hasonlóan kellemes érzetet kelt bennem, mint amikor a Bluesound Node 2 lejátszómon hallgatom.

A jó minőségű jazz felvételeken jó a hangszerek szétválasztása, és a térérzet.

Miután épp most tesztelem a HEED új Abacus DAC-ját (ezért Huszti Zsolt-nak mondok hálás köszönetet), természetesen összehasonlítottam azzal is a Bluesound Node 2-t használva távzene vevőként.

Nos a Bluesound Abacus rendszer mélyei, az emberi énekhangok, a hangszerek megszólalása sokkal természetesebb volt, mint a  Yamaha-é, de ne feledjük itt egy 45 ezer Ft-os készülék került szembe egy kb. 450 ezer Ft-os készülékpárral, tehát ők nem egy ligában játszanak.

A Blue Note Patricia Barber Norwegian Wood felvétele komplex zene, a zongora a dobok (főleg a cinek) a basszusgitár és az emberi énekhang nagyon kellemes elegye, amely próbára tesz minden zenelejátszót. A Yamaha jelesre vizsgázott ezen a felvételen is. Természetes hangzás, a térleképezés remek, élmény hallgatni.

Pumeza Matshikiza Dél-afrikai operaénekesnőt nemrég hallgattam a Zeneakadémián, így volt összehasonlítási alapom. A Bohémélet ária nagyszerű természetességgel szólalt meg a Yamaha-n, és a végén a dinamikai váltást élmény volt hallgatni.

Ami a nagy felbontású zenéket illeti, a legnagyobb élmény Charles Lloyd How Can I Tell You című szerzeménye (24 bit/44,1 kHz, amiből látszik, hogy a hangmérnöki munka számít, nem pedig a felbontás), ahol a szaxofon mintha a szobámban szólna, a cinek természetessége magával ragadó.

Robert Len Brasilia felvétele (24 bit/96 kHz) a szakírók kedvenc tesztzenéje. Amikor ezt hallgattam hátradőltem a székemben és élveztem a zenét mosollyal az arcomon. Ez mindent elmond egy zenelejátszóról, itt már nem fontosak a hangzás részletei.

Arnesen Magnificat kórusműve (24 bit/96 kHz) a TrondheimSolistene előadásában nagyszerűen szólalt meg, az énekhang a térérzet mind remek.

Jan Gunnar Hoff Living (24 bit/192 kHz) zongorafelvétele nagyon szépen, természetesen szólalt meg a Yamaha tolmácsolásában.

Itt fontos megemlítenem, hogy habár a Yamaha-tól 10 cm-re volt egy ethernet kábel, soha nem kellett azt bedugnom, mert akadás mentesen közvetítette a nagy felbontású zenéket a NAS szerverről a zenerendszeremre WIFI-n.

Azt, hogy a Yamaha WXAD-10 hogyan szerepel a Squeezebox Classic-al összehasonlítva, az nemsokára elolvasható a blogomon, amikor a "megfizethető" árú hálózati/távzene lejátszók (Google Chromecast Audio, Yamaha WXAD-10, Squeezebox Classic, Bluesound Node 2) össehasonlító tesztjét teszem majd közre.

A kínai piacokon kapható készülékekre emlékeztető formavilág nem szabad, hogy megtévesszen bennünket. Azt gondolom, hogy kijelenthetjük a YAMAHA most egy Squeezebox utódot dobott piacra, hasonló áron. Akinek volt Squeezeboxa, az tudja milyen nehéz volt például a TIDAL (Ickstream) Plug-In-t telepíteni a Windows-os LMS programon belül, úgyhogy ehhez képest a MusicCast egy kiérlelt, sőt bevált rendszer, és nem kell egyetemi diplomát szerezni annak, aki ezt a készüléket akarja sokoldalúan használni. Azt azért a korrektség érdekében hozzá kell tennem, hogy az LMS egy nyitott rendszer volt, sokan fejlesztettek hozzá Plug-In-eket és meglepő hírek jöttek, hogy ezáltal mi mindenre lehet alkalmassá tenni a Squeezebox-ot. Hazai fórumokon ma is sokan arról számolnak be, hogy még a Squeezeboxot használják LMS-el és nagyon szeretik, amit meg tudok érteni, én is rajongtam érte, egész addig, amíg haza nem vittem a Bluesound Node 2-t.

A Yamaha WXAD-10 hálózati/távzene lejátszó egy az árához képest meglepően jó hangú készülék, mindenkinek ajánlom, akinek régebbi erősítője van, amelyhez egy jó minőségű analóg összekötő kábellel (RCA) hozzákötve a Yamaha dobozt máris kitárul előttünk a lehetőségek tárháza és akár nagy felbontású zenéket is hallgathatunk rajta nagyon jó minőségben. Kicsit pátoszosan fogalmazva a XX. század eszközeit ezzel a kütyüvel képessé tehetjük a XXI. század technikájának fogadására. Vitán felül ajánlott vétel.

A MusicCast rendszer egyszerűen vezérelhető, intuitív megoldás

A korábbi távzene vevőkről írt bejegyzésem végén található ábrát aktualizáltam, és kiegészítettem a nyilvánvalóan legjobb vételnek minősíthető YAMAHA WXD-10 készülékkel és a Lumin D1-essel is. Ez utóbbinak az ára összemérhető az Aurelic Aries készülékkel, amelyben nem található DAC, csak távzene vevő, míg a Lumin DAC-ot is tartalmaz, tehát egy teljes megoldást ad a digitális zenei fájlok lejátszására, kiváló minőségben, tehát függetlenül attól, hogy hamarosan képes lesz MQA fájlok lejátszására is helye van a legjobb távzene vevők ábráján.

Szárnyalnak a szitakötők

Már 2016-ban nagyon népszerűek voltak az Audioquest Dragonfly Black és Red pendrive méretű DAC/fejhallgató erősítői, amelyek új szintre emelték a zenei minőséget olyan kisméretű formában, amelynél a legnagyobb veszély, hogy elhagyjuk, mivel olyan kicsi.

  

          

             Audioquest Dragonfly Black                               Audioquest Dragonfly Red

                          30 ezer Ft.                                                           62 ezer Ft.

Amikor a TIDAL 2017 januárjában elindította a Masters szolgáltatását, amely révén először élvezhettük a digitális zenéket nagyfelbontású formátumban távzene formában lesugározva, a fórumokon azt elemezték, hogy vajon milyen készülékekkel élvezhetjük az új minőséget.

Akkor még a legolcsóbb megoldás a Meridian Explorer 2 volt, nem véletlenül, hisz a Meridian tulajdonosa Bob Stuart egyike volt az MQA technológia megalkotóinak. 2017. év elején még elég kevés MQA képes készülék volt a piacon, ezért fogadták sokan nagy lelkesedéssel az Audioquest bejelentését, hogy még január hónap folyamán egy firmware frissítéssel MQA képessé teszik a méltán népszerű szitakötőket.

Mindenki várta a híreket, de eltelt január, február, március, április és semmi nem történt a témában. Végül a Müncheni High End show-hoz kapcsolódva az Audioquest 2017. május 17-én végre megjelentette a várva várt firmware frissítést itt.

Csak a Black és a Red frissíthető és tehető MQA képessé, a korábbi alapmodell és az 1.2 verzió már nem. A frissítés által a szitakötők ún "renderer"-é válnak, A renderer önmagában nem képes teljes MQA dekódolásra, hanem szüksége van egy szoftverre, amely az ún. "mag" (core) kibontásra képes (24bit/88.2, vagy 24bit/96kHz felbontás).

Ami a lényeg, a szitakötők a végére képesek az eredeti stúdió felvétel felbontását előállítani, akár 24bit/384kHz felbontásig.

Az MQA technológiával "becsomagolt" és a TIDAL Masters távzene szolgáltatás keretében Flac formátumban lesugárzott zenei fájlok "kicsomagolásának menete tehát a következő:

1. Szoftveres első kibontás az ún. "mag" minőségig, amelyet jelenleg két program képes

   megvalósítani, a TIDAL asztali applikációja (Windows, MAC), és az Audirvana Plus 3 (MAC),    a hírek szerint az Amarra a közeljövőben szintén képes lesz az első kibontásra.

2. Audioquest Dragonfly Black és Red DAC/fejhallgató erősítők, amelyek a már elérhető 1.06-os verziószámú firmware frissítést követően képesek a következő kibontásra/helyreállításra, amelynek  eredményeképpen az eredeti stúdiófelvétel felbontását élvezhetjük.

A korábbi bejegyzésemben szerepeltettem egy ábrát, amely a több lépcsős kibontást vizuálisan mutatja be. Íme ennek aktualizált változata:

A firmware frissítés bejelentése után élénk diskurzus alakult ki a Computer Audiophile fórumán.

Érdekessé tette ezt az eszmecserét az, hogy a szitakötők atyja, a nemzetközileg elismert digitális zenei guru Gordon Rankin is írt a fórumba. Ő erősítette meg azt is, hogy a TIDAL beállításokban a Streaming menüpontban csak a Use Exclusive Mode opciót kell bejelölni, a Passtrough MQA opciót nem, így:

Ő számolt be arról is, hogy akkor élvezhetjük a legjobb hangminőséget, ha a Black-en, vagy Red-en a szitakötőt lila (purple) színben látjuk. Ami különösen érdekes, az az, hogy a 24bit/96kHz-es maximális felbontással bíró szitakötők hogyan képesek 24bit/384kHz-es felbontás előállítására?

Nos a gyári specifikáció csak az USB csip teljesítményére utal, de mivel a "mag" dekódolása során a programok max. 24bit/96 kHz-es felbontást állítanak elő, amelyet a szitakötők képesek fogadni az USB bemenetükön, ezt követően a szitakötőkbe épített 32 bites ESS DAC csipek már képesek előállítani az eredeti mesterfelvétel felbontását.

"Hétköznapi" példával ezt úgy kell elképzelnünk, mint amikor egy vírus kutató egy kisérleti állatba egy pár milliliternyi vírusanyagot fecskendez, amely később elterjed az egész testében...😉

Az első YouTube-on megjelent MQA képes szitakötő tesztben egy holland szakértő erről is beszél.

Tudjuk jól, hogy a felbontás messze nem minden, a hangminőség javításának csak egy eleme.

Lássuk hát, hogy hogyan szól a az MQA képessé tett Dragonfly Red:

Tesztanyagnak az 1963-ban felvett Duke Ellington Afro Bossa albumot használtam.

Ez a felvétel a bizonyítéka, hogy nem az határozza meg egy hangfelvétel minőségét, hogy analóg mesterszalagra rögzítették, vagy digitális formában, hanem a hangmérnöki munka minősége.

A tesztnél használt eszközök:

Lenovo Yoga 3 Pro notebook Windows 10 operációs rendszerrel,

Audioquest Jitterbug USB szűrő,

Audioquest Dragonfly Red DAC/fejhallgató erősítő,

Meze 99 Classics fejhallgató 

(nemrég kaptam meg hozzá az újabb, nagyobb méretű fülpárnákat, 

amelyekkel még jobban szól, és még jobban kizárja a külvilág zajait)

Már az első benyomásaim nagyon kedvezőek voltak.

A szitakötőm a zenét sokkal természetesebben, levegősebben, térben sokkal jobban megjelenítve reprodukálta. Az eredeti állapotában is jó hangú eszköz a Red, de az új képességével olyan szintre emeli a zenei minőséget, amely ilyen méretű eszköz esetén meglepő, és váratlan.

Összehasonlítottam ugyanezekkel az eszközökkel a TIDAL HIFI minőséget is (16bit/44kHz, 1400 kb/s bitráta) ugyanezzel az albummal, és jól érzékelhető, hogy habár a CD minőségű HIFI távzene is kellemes, hallgatható, de jobban összemossa a hangszereket, a hangszerek hangja kevésbé természetes, a dinamika jóval kisebb, mint a Masters felvétel esetén. A Masters minőségű felvételen (megnéztem a HDtracks oldalán, ott az album 24bit/192kHz-es felbontásban tölthető le, feltételezhető, hogy ez a TIDAL-en elérhető felbontás is) lényegesen jobb a térérzet, a hangszerek hangja sokkal jobban felidézi a valódi koncertélményt, a mély hangok visszaadása sokkal természetesebb.

Amióta több ezer album elérhető a TIDAL Masters-en az audiofil fórumokon állandó téma, hogy érdemes-e MQA képes DAC-ot (digitális analóg átalakítót) vásárolni, vagy a "mag" szintre való kibontás után is élvezhetővé válnak az MQA technológia előnyei egy nem MQA képes, de kiváló minőségű DAC révén? 

A témában eddig megjelent egyik legérthetőbb cikk azt állítja, hogy a "mag" szintre történő szoftveres kibontás már az MQA technológia előnyeinek 90%-át magában hordozza.

Nagyon érdekes hozzászólás a témához John H. Darko nemrég megjelent cikke.

Ő egy olyan összeállítással tesztelte az MQA zenéket, amelyben egy MacBook Air-en futó Audirvana Plus 3 szoftver végezte el ez első kibontást a "mag" szintre, majd ehhez csatolt egy Meridian Explorer 2 MQA képes DAC-ot, és végül ehhez egy analóg kábellel egy iFi Micro IDSD Black Label-t, amelyben szintén van DAC, de az nem MQA képes, így annak csak a fejhallgató erősítőjét használta Audioquest NightOwl Carbon és Audeze Sine fejhallgatókkal.

Az ismert szakíró először a HDtracksről letöltött David Bowie 24 bit/192kHz-es felbontású nagy felbontású felvételt hasonlította össze az MQA verzióval, és egyértelműen megállapította, hogy az MQA változat a jobb. Úgy fogalmazott, hogy mind a gitár, mind a dob hangok hihetőbbek az MQA változatban, de a különbség azért nem jelentős. Mindkét zenei reprodukció önmagában élvezhető.

Ami a cikk legérdekesebb megállapítása:

Amikor John kivette az MQA képes Meridian DAC-ot és közvetlenül az iFi Micro iDSD Black Label-t csatlakoztatta a MacBook Airhez, akkor annak ellenére, hogy az utolsó kibontásra már nem került sor, és "csak" a "mag" szintű felbontású zenét hallgathatta, mégis jobban szólt így a rendszer, mint amikor az Explorer 2 is részét képezte.  Nyilvánvalóan ennek az lehetett az oka, hogy az iFi készülékben lévő DAC jobb minőségű, mint az Explorer2 DAC-ja.

Ebből következően John H. Darko nagyon érdekes, és a digitális zenék hétköznapi hallgatása szempontjából meghatározó jelentőségű megállapítást tesz:

Amikor egy DAC-ot megvásárolunk válasszuk ki a nekünk legjobban tetsző hangú készüléket, tekintet nélkül arra, hogy MQA képes-e, vagy nem, mert a szoftveres "mag" szintű kibontás után az MQA technológia előnyeinek többsége élvezhetővé válik egy nem MQA képes DAC-al átalakítva a digitális zenéket analóggá. Ez a megállapítás összecseng a korábban említett Computer Audiophile fórumon megjelent cikk állításaival is.

Ez mindenképpen jó hír, hisz jelentősen január óta sem növekedett az MQA képes DAC-ok száma, habár a Müncheni rendezvényen sok új és érdekes bejelentést tettek MQA témában. A Sony Music és a független albumokat megjelentető Merlin is csatlakozott az MQA-val szerződő lemezcégeket tömörítő csoportokhoz, így ma már szinte minden meghatározó lemezcég vállalta, hogy elkészítik albumaik MQA változatát is. Számíthatunk tehát arra, hogy 1-1,5 éven belül jelentős számú album lesz elérhető a TIDAL Mastersen, és korántsem zárhatjuk ki azt, hogy más távzene szolgáltatóknál is.

Szintén új hír az is, hogy olyan jelentős cégek is csatlakoztak az MQA családhoz, mint a Krell, a Mark Levinson, a Lumin, a dCS és a Moon by SIMAUDIO. Mivel ezek a cégek inkább a felső árkategóriába sorolható termékeket állítanak elő, így kijelenthetjük az MQA térhódításához sokkal inkább hozzájárulhatnak az MQA képessé tett, megfizethető árú szitakötők, mint a fenti gyártók kiváló minőségű, de nagyon drága készülékei.

Ahogy John H. Darko is fogalmazott, kissé cikizve a kezdeti MQA szkeptikusokat, akik szerint az új formátum már az elején látványosan fog kimúlni az MQA jövője ma sokkal biztosabb, mint tavaly és úgy tűnik, hogy az új digitális zene térhódítása megállathatatlan.

Egy biztos, időközben meghallgatva a Dragonfly Black-et is megállapítható, hogy ezek a kisméretű audio eszközök digitális zenék esetében korábban  nem létező hangminőségre képesek egy ingzsebbe helyezhető méretben.

Mindenkinek ajánlom a kipróbálásukat, aki még nem hallotta meg fog lepődni 😊

Windows 10 notebook - AQ Jitterbug USB szűrő -

 AQ Dragonfly Red DAC/fejhallgató erősítő - MEZE 99 Classics fejhallgató