YAMAHA WXAD-10, megvan a Squeezebox utóda?

Tavaly októberi bejegyzésemben elemeztem a hálózati lejátszókat. Akkor megállapítottam, hogy a Logitech miután megvásárolta a Slimdevices nevű amerikai céget, amely a Squeezebox nevű készülékével világsikert aratott nagy hibát vétett, amikor leállította a gyártást. Később megjelent a Google Chromecast Audio nevű kisméretű digitális analóg adaptere, amely nagyon olcsó (ma már 10 ezer Ft. körül megvásárolható). Ez egy ár érték arányban meglepően jó eszköz, de az audiofil vásárlók igényeit azért aligha tudja kielégíteni, annak ellenére hogy tud 24bit/96kHz-es nagy felbontású fájlokat is lejátszani és bizonyos multiroom funkciókra is képes.

Az árban következő többszobás ("multiroom") rendszer a Sonos, amelynek a hálózati központja 100 ezer forintba kerül. A SONOS-ról eddig azért nem írtam a bejegyzéseimben, mert bár évekig egyeduralkodó volt többszobás rendszerként, talán épp ezért nem igazán fejlesztettek, és amikor a nagy felbontású digitális zenei trend bejött, akkor más gyártók (pl. Bluesound) korszerűbb és jobb minőségű készülékcsaláddal jöttek ki, igaz a Bluesound hálózati központja (Node 2) mostanság kb. 160 ezerbe kerül.

Látható tehát, hogy a Chromecast Audio és a Sonos között egy jelentős űr tátongott.

Mind minőségben, mind árban betöltené ezt az űrt a Squeezebox, ha ma is létezne. 2007-ben 40 ezer forintért vettem egyet és sok évig élveztem a hangminőségét, igaz később feljavítottam a hangját egy Cambridge Audio Dacmagic hozzáadásával.

Bevallom nem nagyon hittem abban, hogy ezt az űrt bármely gyártó idén betölti, de ez az örömteli esemény mégis megtörtént.

Az Ipad-en előfizetek több HIFI magazinra (What HIFI, HIFI News, HIFI World). 

Ezek közül a leginkább anglofil a What HIFI, akiknél azért számítanak a szponzorok is (mily meglepő). A HIFI News inkább a gazdag sznobok érdeklődését elégíti ki, a legtöbb tesztelt készülék 5000 fontnál drágább, viszont remek zenei ajánlások vannak benne. A három magazin közül talán a leginkább elfogulatlan a HIFI World.

A HIFI World júliusi számában jelent meg egy teszt a YAMAHA WXAD-10 készülékről, amely most került a piacra. Előbb elolvastam a tesztet, amely csupa jót ír, 5*-osnak minősítette, és kiemelte a nagyon egyszerű telepíthetőséget, és a remek hangminőséget. Csak a teszt elolvasása után néztem rá a készülék árára, és bizony megdöbbentem amikor megláttam, hogy Angliában 150 Font az ára. A német Amazonon csak 150 euró az eszköz ára!

Ekkor kezdett el igazán érdekelni ez a készülék.

Mivel egy barátom nemrég vásárolt egy Yamaha MusicCast rendszerű készüléket és nagyon dicsérte, és mivel épp a napokban jelentették be, hogy a korábban elérhetővé tett távzene szolgáltatók (pl. Spotify, QOBUZ) után a TIDAL-t és a DEEZER-t is integrálják a rendszerbe így kíváncsi voltam hogy beszélhetünk-e ebben az esetben audiofil eszközről?

Eddig egy Yamaha készülékem volt, egy DVD játszó, amely korrekt készülék volt, de valahogy én eddig nem azonosítottam a Yamaha márkát az audiofil márka fogalomkörével. Lehet, hogy hiba volt 😌
Pár napja a Home Cinema Choice is tesztelte a Yamahát (hogy ők miért azt nem igazán értem, mert ez inkább zenehallgató eszköz, mint házimozi kütyü), és 4,5/5 értkelést kapott. Hogy ez mit jelent arról csak annyit, hogy ugyanebben a számban tesztelték az LG 2017. évi OLED csúcstelevízióját is, amelyet a valaha volt legjobb tv-ként emlegetett a cikk, de az is "csak" 4,5/5 értékelést kapott!

Alaposabban utána néztem az eddig megjelent teszteknek, és jó volt látni, hogy egybehangzóan dicsérik ezt a kis készüléket:

Yamaha WXAD-10

Ára külföldön 46 ezer Ft, itthon 50 ezer Ft.

A készülék főbb jellemzői:

• Ez a készülék képes a legújabb távzene vevők szolgáltatásainak és az otthoni tárolókon tárolt digitális zenei fájloknak az eljuttatására egy régebbi, ilyen funkciókkal még nem ellátott audio eszközhöz (erősítő, házimozi erősítő, mini hifi, aktív hangfal), ezáltal lehetővé téve a legújabb technológiák használatát egyszerű és megfizethető módon.
• 130 x 45 x 106 mm-es méret, 226 g-os súly, alig több, mint egy phablet súlya,
• A készülék képes vezeték nélküli hangátvitelre (AirPlay, Apt-X Bluetooth, WIFI), és ellentétben a Bluesound Node 2-vel, amelynél csak egy mobil készülékről lehet egy irányban átküldeni Bluetooth hangot, itt akár egy Bluetooth fejhallgatóval is hallgathatunk zenét, amelyet a Yamaha küld át,
• A dlna kompatibilitás révén felfedez valamennyi a hálózathoz csatolt eszközön található digitális zenei fájlt és képes azok lejátszására,
• 24bit/192kHz-es Burr-Brown PCM5121 DAC (milyen érdekes, hogy az egykori Squeezeboxban is ennek a gyártónak a DAC-ja volt), a fájlokat az eszköz vezeték nélkül is képes fogadni, illetve továbbítani más többszobás eszközhöz (pl. Yamaha vezeték nélküli hangszórói),
• Valamennyi ma használatos hangfájl formátum lejátszása,
• MusicCast, amely egy kiérlelt Androidos, vagy IOS-es eszközről irányítható rendszer, amellyel a házban/lakásban lévő bármely MusicCast kompatibilis eszköz távvezérelhető, az egyik szobában a távzene szolgáltatók, vagy internet rádiók által kínált zenék lejátszása történhet, míg pl. a hálószobában egy saját letöltött zenei fájlt hallgathat meg egy másik családtag. Természetesen ha csak a WXAD-10-es MusicCast eszközünk van, akkor a régebbi audio rendszerünkön szólaltathatjuk meg a digitális zenéket,
• Audiofil hálózati megoldást tartalmaz ("high precision low-jitter clock").

Amit nem tud a Yamaha hálózati lejátszója az a DSD, és nincs rajta Coax, ill. Toslink (optikai) digitális csatlakozó, csak RCA analóg csatlakozók,  valamint értelemszerűen egy hálózati ethernet csatlakozó és egy 3,5 collos jack aljzat, amivel akár egy Yamaha zongorához is csatlakoztathatjuk az eszközt, ami bizarr ugyan, de oktatási célra is tudják így alkalmazni a kis kütyüt. Szerintem 45-50 ezer Ft-os eszköztől nem várható el, hogy tudjon DSD fájlokat lejátszani.

Van ugyan két USB csatlakozó a hátlapon, de az egyik a hálózati tápegységhez, a másik pedig szervizeléshez használható, tehát pendrive-ot, vagy merevlemezt nem csatlakoztathatunk hozzá, de ez nem is feltétlenül szükséges, mivel akár vezetékes akár vezeték nélküli formában is átvihetünk az eszközre még nagy felbontású zenei fájlokat is.

Amit még nem tud az eszköz az a mobil applikáció általi hangerő szabályozás, de manapság már az erősítők többsége távvezérelhető, így ez talán nem olyan nagy probléma.

Nyilván jó lenne egy digitális csatlakozási lehetőség, mert akkor a kis és nem drága eszközt lehetne csak távzene/hálózati vevőként használni, csatlakoztatva hozzá egy még minőségibb DAC-ot. Ami érdekes, hogy ezt a funkciót a jó öreg Squeezebox tudta.

Ha már telhetetlenek vagyunk, akkor jó lenne benne egy akkumulátor is és egy fejhallgató erősítő, de ha ezeket mind beépítik, akkor már a SONOS árkategóriájánál járnánk.

Azért remélem ha ez az eszköz sikeres lesz, amire jó esély van, akkor a Yamaha elgondolkodik azon, hogy piacra dobjon egy ilyen méretű hordozható hálózati/távzene vevő/DAC/fejhallgató erősítőt is, mondjuk 80 ezer Ft. körüli áron, mert arra különösen nagy igény lenne.

Aki tehát megveszi a Yamaha eszközt, azt később nem tudja feljavítani, maximum egy jó hálózati adapterrel, és analóg összekötő kábellel.

Az eddig megjelent tesztek:

Techradar, avforums angolul, és av-online magyarul.

A hangminőségénél kiemelik, hogy ilyen árú készüléktől meglepő térérzet, természetes hangzás és kifejezetten kellemes összkép hallható, valamint a mélyei is igen jók.

Nem mindig adódik lehetőség egy készülék kipróbálására, de ezúttal szerencsére sikerült szereznem egy teszt készüléket, köszönet érte a netdepo.hu-nak.

Ennek a készüléknek az üzembe helyezése rendkívül egyszerű, az alján kell egy csatlakozó gombot megnyomni 5 másodpercig, majd az Androidos telefonomra a Google Play-ből letöltött MusicCast CONTROLLER applikációban be kell írni a WIFI jelszót, és a készülék előlapján lévő ledsor világít, jelezve a térerőt. Azonnal jelezte az app, hogy van új firmware frissítés, amely kb. 3 perc alatt letelepült. Nagy örömmel láttam, hogy a nemrég bejelentett TIDAL és Deezer integráció máris megjelent a MusicCast rendszerben. Csak a TIDAL belépési adatokat kellett beadni, és máris üzemkész volt a rendszer, miután nevet adtam annak a helységnek, ahol zenét hallgatok.

A MusicCast app-ban lévő Server menüpontban azonnal el tudtam érni az otthoni NAS tárolón lévő valamennyi zenei fájlomat.

Svédországban élt nagynénémnek a családban elhíresült mondása jut eszembe, aki a fényképezőgépe egyszerű használatát úgy érzékeltette, hogy ez a gép bizony "idiotproof" ("ostobabiztos") 😉

Magáról a MusicCast Android appról csak annyit, hogy teljesen rendben van, én csak két dolgot változtatnék rajta, a Mute (némítás) "gomb" a bal alsó sarokban van, és amikor felkaptam a mobilomat az asztalról többször megnyomtam a mute-ot. A másik hiányosság, hogy nem lehet beletekerni a zeneszámokba, ami tesztelésnél hasznos funkció, és a Bluesound BlueOS tudja.

Már az első meghallgatásnál érezni lehetett, hogy a méretéhez, és a valljuk be kissé túl egyszerű kialakításához képest ez a kütyü később jól fog szólni.

2 napos folyamatos bejáratást követően meg is jött az a hang, amelyet a fent említett tesztek is említettek.

Kifejezetten kulturált, kellemes hangú készülék, amelynek hangminősége váratlan az árcédula és a doboz láttán.

Andra Day Rise Up című felvételén a kitűnő énekesnő hangja jó energiákkal kerül közvetítésre és a térérzet is meglepően jó.

Egyik kedvenc felvételem B.B. King és Eric Clapton Come Rain or Come Shine hasonlóan kellemes érzetet kelt bennem, mint amikor a Bluesound Node 2 lejátszómon hallgatom.

A jó minőségű jazz felvételeken jó a hangszerek szétválasztása, és a térérzet.

Miután épp most tesztelem a HEED új Abacus DAC-ját (ezért Huszti Zsolt-nak mondok hálás köszönetet), természetesen összehasonlítottam azzal is a Bluesound Node 2-t használva távzene vevőként.

Nos a Bluesound Abacus rendszer mélyei, az emberi énekhangok, a hangszerek megszólalása sokkal természetesebb volt, mint a  Yamaha-é, de ne feledjük itt egy 45 ezer Ft-os készülék került szembe egy kb. 450 ezer Ft-os készülékpárral, tehát ők nem egy ligában játszanak.

A Blue Note Patricia Barber Norwegian Wood felvétele komplex zene, a zongora a dobok (főleg a cinek) a basszusgitár és az emberi énekhang nagyon kellemes elegye, amely próbára tesz minden zenelejátszót. A Yamaha jelesre vizsgázott ezen a felvételen is. Természetes hangzás, a térleképezés remek, élmény hallgatni.

Pumeza Matshikiza Dél-afrikai operaénekesnőt nemrég hallgattam a Zeneakadémián, így volt összehasonlítási alapom. A Bohémélet ária nagyszerű természetességgel szólalt meg a Yamaha-n, és a végén a dinamikai váltást élmény volt hallgatni.

Ami a nagy felbontású zenéket illeti, a legnagyobb élmény Charles Lloyd How Can I Tell You című szerzeménye (24 bit/44,1 kHz, amiből látszik, hogy a hangmérnöki munka számít, nem pedig a felbontás), ahol a szaxofon mintha a szobámban szólna, a cinek természetessége magával ragadó.

Robert Len Brasilia felvétele (24 bit/96 kHz) a szakírók kedvenc tesztzenéje. Amikor ezt hallgattam hátradőltem a székemben és élveztem a zenét mosollyal az arcomon. Ez mindent elmond egy zenelejátszóról, itt már nem fontosak a hangzás részletei.

Arnesen Magnificat kórusműve (24 bit/96 kHz) a TrondheimSolistene előadásában nagyszerűen szólalt meg, az énekhang a térérzet mind remek.

Jan Gunnar Hoff Living (24 bit/192 kHz) zongorafelvétele nagyon szépen, természetesen szólalt meg a Yamaha tolmácsolásában.

Itt fontos megemlítenem, hogy habár a Yamaha-tól 10 cm-re volt egy ethernet kábel, soha nem kellett azt bedugnom, mert akadás mentesen közvetítette a nagy felbontású zenéket a NAS szerverről a zenerendszeremre WIFI-n.

Azt, hogy a Yamaha WXAD-10 hogyan szerepel a Squeezebox Classic-al összehasonlítva, az nemsokára elolvasható a blogomon, amikor a "megfizethető" árú hálózati/távzene lejátszók (Google Chromecast Audio, Yamaha WXAD-10, Squeezebox Classic, Bluesound Node 2) össehasonlító tesztjét teszem majd közre.

A kínai piacokon kapható készülékekre emlékeztető formavilág nem szabad, hogy megtévesszen bennünket. Azt gondolom, hogy kijelenthetjük a YAMAHA most egy Squeezebox utódot dobott piacra, hasonló áron. Akinek volt Squeezeboxa, az tudja milyen nehéz volt például a TIDAL (Ickstream) Plug-In-t telepíteni a Windows-os LMS programon belül, úgyhogy ehhez képest a MusicCast egy kiérlelt, sőt bevált rendszer, és nem kell egyetemi diplomát szerezni annak, aki ezt a készüléket akarja sokoldalúan használni. Azt azért a korrektség érdekében hozzá kell tennem, hogy az LMS egy nyitott rendszer volt, sokan fejlesztettek hozzá Plug-In-eket és meglepő hírek jöttek, hogy ezáltal mi mindenre lehet alkalmassá tenni a Squeezebox-ot. Hazai fórumokon ma is sokan arról számolnak be, hogy még a Squeezeboxot használják LMS-el és nagyon szeretik, amit meg tudok érteni, én is rajongtam érte, egész addig, amíg haza nem vittem a Bluesound Node 2-t.

A Yamaha WXAD-10 hálózati/távzene lejátszó egy az árához képest meglepően jó hangú készülék, mindenkinek ajánlom, akinek régebbi erősítője van, amelyhez egy jó minőségű analóg összekötő kábellel (RCA) hozzákötve a Yamaha dobozt máris kitárul előttünk a lehetőségek tárháza és akár nagy felbontású zenéket is hallgathatunk rajta nagyon jó minőségben. Kicsit pátoszosan fogalmazva a XX. század eszközeit ezzel a kütyüvel képessé tehetjük a XXI. század technikájának fogadására. Vitán felül ajánlott vétel.

A MusicCast rendszer egyszerűen vezérelhető, intuitív megoldás

A korábbi távzene vevőkről írt bejegyzésem végén található ábrát aktualizáltam, és kiegészítettem a nyilvánvalóan legjobb vételnek minősíthető YAMAHA WXD-10 készülékkel és a Lumin D1-essel is. Ez utóbbinak az ára összemérhető az Aurelic Aries készülékkel, amelyben nem található DAC, csak távzene vevő, míg a Lumin DAC-ot is tartalmaz, tehát egy teljes megoldást ad a digitális zenei fájlok lejátszására, kiváló minőségben, tehát függetlenül attól, hogy hamarosan képes lesz MQA fájlok lejátszására is helye van a legjobb távzene vevők ábráján.

Szárnyalnak a szitakötők

Már 2016-ban nagyon népszerűek voltak az Audioquest Dragonfly Black és Red pendrive méretű DAC/fejhallgató erősítői, amelyek új szintre emelték a zenei minőséget olyan kisméretű formában, amelynél a legnagyobb veszély, hogy elhagyjuk, mivel olyan kicsi.

  

          

             Audioquest Dragonfly Black                               Audioquest Dragonfly Red

                          30 ezer Ft.                                                           62 ezer Ft.

Amikor a TIDAL 2017 januárjában elindította a Masters szolgáltatását, amely révén először élvezhettük a digitális zenéket nagyfelbontású formátumban távzene formában lesugározva, a fórumokon azt elemezték, hogy vajon milyen készülékekkel élvezhetjük az új minőséget.

Akkor még a legolcsóbb megoldás a Meridian Explorer 2 volt, nem véletlenül, hisz a Meridian tulajdonosa Bob Stuart egyike volt az MQA technológia megalkotóinak. 2017. év elején még elég kevés MQA képes készülék volt a piacon, ezért fogadták sokan nagy lelkesedéssel az Audioquest bejelentését, hogy még január hónap folyamán egy firmware frissítéssel MQA képessé teszik a méltán népszerű szitakötőket.

Mindenki várta a híreket, de eltelt január, február, március, április és semmi nem történt a témában. Végül a Müncheni High End show-hoz kapcsolódva az Audioquest 2017. május 17-én végre megjelentette a várva várt firmware frissítést itt.

Csak a Black és a Red frissíthető és tehető MQA képessé, a korábbi alapmodell és az 1.2 verzió már nem. A frissítés által a szitakötők ún "renderer"-é válnak, A renderer önmagában nem képes teljes MQA dekódolásra, hanem szüksége van egy szoftverre, amely az ún. "mag" (core) kibontásra képes (24bit/88.2, vagy 24bit/96kHz felbontás).

Ami a lényeg, a szitakötők a végére képesek az eredeti stúdió felvétel felbontását előállítani, akár 24bit/384kHz felbontásig.

Az MQA technológiával "becsomagolt" és a TIDAL Masters távzene szolgáltatás keretében Flac formátumban lesugárzott zenei fájlok "kicsomagolásának menete tehát a következő:

1. Szoftveres első kibontás az ún. "mag" minőségig, amelyet jelenleg két program képes

   megvalósítani, a TIDAL asztali applikációja (Windows, MAC), és az Audirvana Plus 3 (MAC),    a hírek szerint az Amarra a közeljövőben szintén képes lesz az első kibontásra.

2. Audioquest Dragonfly Black és Red DAC/fejhallgató erősítők, amelyek a már elérhető 1.06-os verziószámú firmware frissítést követően képesek a következő kibontásra/helyreállításra, amelynek  eredményeképpen az eredeti stúdiófelvétel felbontását élvezhetjük.

A korábbi bejegyzésemben szerepeltettem egy ábrát, amely a több lépcsős kibontást vizuálisan mutatja be. Íme ennek aktualizált változata:

A firmware frissítés bejelentése után élénk diskurzus alakult ki a Computer Audiophile fórumán.

Érdekessé tette ezt az eszmecserét az, hogy a szitakötők atyja, a nemzetközileg elismert digitális zenei guru Gordon Rankin is írt a fórumba. Ő erősítette meg azt is, hogy a TIDAL beállításokban a Streaming menüpontban csak a Use Exclusive Mode opciót kell bejelölni, a Passtrough MQA opciót nem, így:

Ő számolt be arról is, hogy akkor élvezhetjük a legjobb hangminőséget, ha a Black-en, vagy Red-en a szitakötőt lila (purple) színben látjuk. Ami különösen érdekes, az az, hogy a 24bit/96kHz-es maximális felbontással bíró szitakötők hogyan képesek 24bit/384kHz-es felbontás előállítására?

Nos a gyári specifikáció csak az USB csip teljesítményére utal, de mivel a "mag" dekódolása során a programok max. 24bit/96 kHz-es felbontást állítanak elő, amelyet a szitakötők képesek fogadni az USB bemenetükön, ezt követően a szitakötőkbe épített 32 bites ESS DAC csipek már képesek előállítani az eredeti mesterfelvétel felbontását.

"Hétköznapi" példával ezt úgy kell elképzelnünk, mint amikor egy vírus kutató egy kisérleti állatba egy pár milliliternyi vírusanyagot fecskendez, amely később elterjed az egész testében...😉

Az első YouTube-on megjelent MQA képes szitakötő tesztben egy holland szakértő erről is beszél.

Tudjuk jól, hogy a felbontás messze nem minden, a hangminőség javításának csak egy eleme.

Lássuk hát, hogy hogyan szól a az MQA képessé tett Dragonfly Red:

Tesztanyagnak az 1963-ban felvett Duke Ellington Afro Bossa albumot használtam.

Ez a felvétel a bizonyítéka, hogy nem az határozza meg egy hangfelvétel minőségét, hogy analóg mesterszalagra rögzítették, vagy digitális formában, hanem a hangmérnöki munka minősége.

A tesztnél használt eszközök:

Lenovo Yoga 3 Pro notebook Windows 10 operációs rendszerrel,

Audioquest Jitterbug USB szűrő,

Audioquest Dragonfly Red DAC/fejhallgató erősítő,

Meze 99 Classics fejhallgató 

(nemrég kaptam meg hozzá az újabb, nagyobb méretű fülpárnákat, 

amelyekkel még jobban szól, és még jobban kizárja a külvilág zajait)

Már az első benyomásaim nagyon kedvezőek voltak.

A szitakötőm a zenét sokkal természetesebben, levegősebben, térben sokkal jobban megjelenítve reprodukálta. Az eredeti állapotában is jó hangú eszköz a Red, de az új képességével olyan szintre emeli a zenei minőséget, amely ilyen méretű eszköz esetén meglepő, és váratlan.

Összehasonlítottam ugyanezekkel az eszközökkel a TIDAL HIFI minőséget is (16bit/44kHz, 1400 kb/s bitráta) ugyanezzel az albummal, és jól érzékelhető, hogy habár a CD minőségű HIFI távzene is kellemes, hallgatható, de jobban összemossa a hangszereket, a hangszerek hangja kevésbé természetes, a dinamika jóval kisebb, mint a Masters felvétel esetén. A Masters minőségű felvételen (megnéztem a HDtracks oldalán, ott az album 24bit/192kHz-es felbontásban tölthető le, feltételezhető, hogy ez a TIDAL-en elérhető felbontás is) lényegesen jobb a térérzet, a hangszerek hangja sokkal jobban felidézi a valódi koncertélményt, a mély hangok visszaadása sokkal természetesebb.

Amióta több ezer album elérhető a TIDAL Masters-en az audiofil fórumokon állandó téma, hogy érdemes-e MQA képes DAC-ot (digitális analóg átalakítót) vásárolni, vagy a "mag" szintre való kibontás után is élvezhetővé válnak az MQA technológia előnyei egy nem MQA képes, de kiváló minőségű DAC révén? 

A témában eddig megjelent egyik legérthetőbb cikk azt állítja, hogy a "mag" szintre történő szoftveres kibontás már az MQA technológia előnyeinek 90%-át magában hordozza.

Nagyon érdekes hozzászólás a témához John H. Darko nemrég megjelent cikke.

Ő egy olyan összeállítással tesztelte az MQA zenéket, amelyben egy MacBook Air-en futó Audirvana Plus 3 szoftver végezte el ez első kibontást a "mag" szintre, majd ehhez csatolt egy Meridian Explorer 2 MQA képes DAC-ot, és végül ehhez egy analóg kábellel egy iFi Micro IDSD Black Label-t, amelyben szintén van DAC, de az nem MQA képes, így annak csak a fejhallgató erősítőjét használta Audioquest NightOwl Carbon és Audeze Sine fejhallgatókkal.

Az ismert szakíró először a HDtracksről letöltött David Bowie 24 bit/192kHz-es felbontású nagy felbontású felvételt hasonlította össze az MQA verzióval, és egyértelműen megállapította, hogy az MQA változat a jobb. Úgy fogalmazott, hogy mind a gitár, mind a dob hangok hihetőbbek az MQA változatban, de a különbség azért nem jelentős. Mindkét zenei reprodukció önmagában élvezhető.

Ami a cikk legérdekesebb megállapítása:

Amikor John kivette az MQA képes Meridian DAC-ot és közvetlenül az iFi Micro iDSD Black Label-t csatlakoztatta a MacBook Airhez, akkor annak ellenére, hogy az utolsó kibontásra már nem került sor, és "csak" a "mag" szintű felbontású zenét hallgathatta, mégis jobban szólt így a rendszer, mint amikor az Explorer 2 is részét képezte.  Nyilvánvalóan ennek az lehetett az oka, hogy az iFi készülékben lévő DAC jobb minőségű, mint az Explorer2 DAC-ja.

Ebből következően John H. Darko nagyon érdekes, és a digitális zenék hétköznapi hallgatása szempontjából meghatározó jelentőségű megállapítást tesz:

Amikor egy DAC-ot megvásárolunk válasszuk ki a nekünk legjobban tetsző hangú készüléket, tekintet nélkül arra, hogy MQA képes-e, vagy nem, mert a szoftveres "mag" szintű kibontás után az MQA technológia előnyeinek többsége élvezhetővé válik egy nem MQA képes DAC-al átalakítva a digitális zenéket analóggá. Ez a megállapítás összecseng a korábban említett Computer Audiophile fórumon megjelent cikk állításaival is.

Ez mindenképpen jó hír, hisz jelentősen január óta sem növekedett az MQA képes DAC-ok száma, habár a Müncheni rendezvényen sok új és érdekes bejelentést tettek MQA témában. A Sony Music és a független albumokat megjelentető Merlin is csatlakozott az MQA-val szerződő lemezcégeket tömörítő csoportokhoz, így ma már szinte minden meghatározó lemezcég vállalta, hogy elkészítik albumaik MQA változatát is. Számíthatunk tehát arra, hogy 1-1,5 éven belül jelentős számú album lesz elérhető a TIDAL Mastersen, és korántsem zárhatjuk ki azt, hogy más távzene szolgáltatóknál is.

Szintén új hír az is, hogy olyan jelentős cégek is csatlakoztak az MQA családhoz, mint a Krell, a Mark Levinson, a Lumin, a dCS és a Moon by SIMAUDIO. Mivel ezek a cégek inkább a felső árkategóriába sorolható termékeket állítanak elő, így kijelenthetjük az MQA térhódításához sokkal inkább hozzájárulhatnak az MQA képessé tett, megfizethető árú szitakötők, mint a fenti gyártók kiváló minőségű, de nagyon drága készülékei.

Ahogy John H. Darko is fogalmazott, kissé cikizve a kezdeti MQA szkeptikusokat, akik szerint az új formátum már az elején látványosan fog kimúlni az MQA jövője ma sokkal biztosabb, mint tavaly és úgy tűnik, hogy az új digitális zene térhódítása megállathatatlan.

Egy biztos, időközben meghallgatva a Dragonfly Black-et is megállapítható, hogy ezek a kisméretű audio eszközök digitális zenék esetében korábban  nem létező hangminőségre képesek egy ingzsebbe helyezhető méretben.

Mindenkinek ajánlom a kipróbálásukat, aki még nem hallotta meg fog lepődni 😊

Windows 10 notebook - AQ Jitterbug USB szűrő -

 AQ Dragonfly Red DAC/fejhallgató erősítő - MEZE 99 Classics fejhallgató

A legújabb (MQA) digitális zenék kicsomagolásának vizuális bemutatása

2017. január 5. a digitális zene történetében kiemelkedő fontosságú nap volt. Ezen a napon jelentette be a TIDAL az MQA technológia felhasználásával a világ első nagy felbontású távzene szolgáltatásának, a TIDAL Mastersnek az elindítását.

Mi audiofilek izgalommal vegyes örömmel fogadtuk a hírt. Ma már több, mint 1500 zenei album található a TIDAL Masters-en. Egy naponta a Roon (évi kb. 35 ezer forintos díjért elérhető, megszállott zenebarátok számára fejlesztett szuper szoftver, rengeteg információval és szolgáltatással) közösség tagjai által frissített lista található az MQA albumokról .

Kipróbáltam a TIDAL asztali alkalmazás szoftveres dekódolását (Lenovo Yoga 3 Pro notebook + Audioquest Jitterbug szűrő + Dragonfly Red DAC/fejhallgató erősítő, amely maximálisan 24bit/96kHz felbontásra képes + Meze 99 Classics fejhallgató), és a teljes MQA dekódolást a Bluesound Node 2 távzene/hálózati lejátszóm segítségével és nagy lelkesedéssel kijelenthetem, hogy az MQA technológia révén az eddigi legjobb digitális zenehallgatási élményben volt részem.

Amikor egy új technológia megjelenik, természetesen az audiofilek azonnal összehasonlítják annak hangminőségét a korábbi formátumokkal. Ezt én is megtettem, összehasonlítva a Gary Clark Jr. Live albumot a TIDAL HIFI (CD minőség), TIDAL Masters (nagy felbontású, High-Res minőség) és hanglemez formátumban.

Mérnökként amikor szinteket hasonlítok össze gyakran számokban gondolkodom. Ezért most is pontoztam az egyes formátumok minőségét, de figyelem a végeredmény teljesen szubjektív lett!

1. Hanglemez = 100 pont

2. TIDAL Masters = 80 pont

3. TIDAL HIFI = 60 pont

Ez annyit jelent(het), hogy az MQA technológia felhasználásával a TIDAL Masters megfelezte a CD minőségű távzene és a hanglemez között hallható különbséget, ami eléggé figyelemre méltó eredmény. Ennél is fontosabb, hogy az MQA révén a digitális zenei formátumok közül az eddigi legtermészetesebb hangzás és az analóghoz legjobban hasonlító zenei élmény figyelhető meg.
Ez a szint egy évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Érdemes belenézni egy a 2006-os évről készített digitális zenei összefoglalóba. Ma már kissé megmosolyogtatók az ott leírt szuper zenei reprodukcióra képes telefonok, vagy az ahogy a csengőhangok hatását elemzik a digitális zene fejlődésének szempontjából 😏. Szerencsére ettől a szinttől fényévnyire jutottunk.

Manapság elég sok diskurzus folyik az egyes fórumokon az MQA-ről és a TIDAL Masters-ről, de ezek közül én ezt a cikket találtam a leginkább érthetően megfogalmazottnak arról, hogyan történik az MQA zenei "origámi" módon "becsomagolt" (nem tömörített!) és interneten Flac formátumban továbbított zenék "kicsomagolása".

Egy mérnök mindig megpróbálja vizuálisan elképzelni ezeket a folyamatokat, így elhatároztam, készítek néhány folyamatábrát azok számára akiknek ilyen formán könnyebb megérteni hogyan élvezhetik a zene szerelmesei az új lehetőségeket.

Kezdjük azzal az esettel, amikor nincsen semmilyen MQA dekódolásra alkalmas eszközünk: 

Ilyen a helyzet a legtöbb média lejátszó és AV (rádió)erősítő használatakor,amelyekbe integrálták a TIDAL-t, de nem képesek az MQA által becsomagolt fájlok teljes kicsomagolására. Kivételt képeznek az újabb Pioneer, Onkyo és NAD AV erősítők, amelyek már képesek dekódolni az új formátumot. Ettől függetlenül még ebben a formában is a CD-nél jobb minőséget élvezhetünk, de valljuk meg ez a minőség nagyon messze van a technológia felső határától.

Mi történik, ha van egy PC-nk/notebookunk, vagy egy MAC-ünk és rendelkezünk egy Audioquest Dragonfly hordozható DAC/fejhallgató erősítővel (Black 30 ezerért, vagy Red a duplájáért), amelyek heteken belül képesek lesznek MQA "kibontó"-ként működni:

Jó eséllyel fogunk látni más "kibontó" készülékeket is a piacon a közeljövőben.
Egyes fórumokon a tagok hangot adtak a félelmüknek, hogy a "kibontás" által nem tudják majd elérni azt a hangminőséget, amelyet reméltek és amelyre a teljes dekódolók képesek, de elméletben ez nem így van. Az idő és a a fórumtagok majd választ adnak arra a kérdésre, hogy a gyakorlatban is azonos minőséget ad-e a két készülék általi kibontás összevetve az egy készülékben történő kibontással, ami valójában nem egy ütemben történik, mert pl. a Bluesound Node 2 is először szoftveresen állítja elő a "mag"-nak nevezett felbontást, majd hardveresen "kibont"-ja a mester felvétel felbontásával egyező mértékre.

Ami ténynek tekinthető, hogy a legjobb hangminőséget egy teljes dekódolásra képes eszközzel tudjuk elérni:

Az MQA dekódolásra képes eszközök száma ma még limitált, de valószínűsíthető, hogy egyre gyorsabban nő majd a számuk.
Egy MQA képes készülékkel a teljes "kicsomagolás" a gépen belül történik, és a hallgató a technológia által nyújtott legjobb minőséget élvezheti.

Mielőtt az MQA formátumú zenék nagy számban elérhetővé váltak (amikor a nagylelkű norvég 2L lemezcég ingyenes letöltése jelentette az MQA-val való ismerkedés lehetőségét)  a fórumokon többen azt fejtegették, hogy vennének egy DAC-ot, de nem tudják milyet vegyenek, és bosszantó lenne ha olyan készülékre költenének sok pénzt, amelyikkel később nem élvezhetik a legújabb fejlesztések eredményét. Vannak cégek akik elsőrangú DAC-okat gyártanak, és akik kifejezetten kinyilvánították korábban, hogy nem kívánnak csatlakozni az MQA családhoz (pl. Schiit és közvetve az iFi).
Szerencsére az alábbi ábra alapján az ilyen DAC-al rendelkezők is élvezhetik a "mag" minőséget, de nem a teljes felbontást.

Nem sokkal azután, hogy  a TIDAL megkezdte a világ első nagy felbontású távzene szolgáltatását TIDAL Masters néven Brüsszelben a kedvenc HIFI kereskedőmnél kipróbáltam a Chord Mojo-t, amely még nem képes dekódolni az MQA "csomag" fájlokat, forráskészülékként egy Bluesound Node 2-t használva és meglepődtem azon, hogy a Mojon lévő gömb hol sárga (88kHz) hol zöld (96kHz) színre váltott, jelezvén, hogy a Node 2 valamilyen szintre már kibontja az MQA "csomagot".

Kapcsolatba léptem a Bluesound támogatással, akik kérdésemre, hogy ez meg hogy lehetséges az alábbiakat válaszolták:

"A Node 2 kitömöríti és dekódolja az MQA jelet, és a készülék minden kimenetére kiadja azt, de a hivatalos MQA álláspont az, ha ezt a jelet egy MQA minősítéssel nem rendelkező készülékre visszük át, akkor amit hallunk az hivatalosan nem MQA."

Érdekes...nyilván nekik hivatalból ezt kell mondaniuk, de mindenkit biztosíthatok afelől, hogy a Chord Mojo-n a 24bit/88.1kHz és a 24bit/96kHz felbontású zenék szuperül szóltak, mégha a füleimnek nem is volt szabad azt MQA zenének feltételezni 😌

Nézzük meg, hogy milyen felbontást tudunk elérni ezen a módon:

Ha figyelembe vesszük a fent említett Computer Audiophile által közölt cikk megállapítását, miszerint az ún. "mag" szintre való kibontás már az MQA technológia előnyeinek 90%-át magában foglalja, azoknak, akik egy nem MQA képes DAC-al rendelkeznek nem feltétlenül kell egy új DAC vásárlásban gondolkodniuk.
De ha valaki az MQA technológia által elérhető legjobb minőséget kívánja élvezni, akkor fenti állításomtól függetlenül bátran vegyen meg egy teljes MQA kibontásra képes készüléket/DAC-ot (Egy elérhető árú megoldást kínál a második negyedévben piacra kerülő Mytek Clef kitűnő specifikációval, és remélhetőleg majd kitűnő hanggal is).

Remélem ez a kis vizuális túra segített megérteni az MQA technológiával "becsomagolt" zenei fájlok kicsomagolásának rendszerét és azt, hogy mely módszerekkel milyen felbontás, illetve zenei minőség érhető el.

További magyarázat található a bejegyzéseimben többször hivatkozott John H. Darko cikkében.

Bizonyára olvasóim már tudják, hogy a TIDAL és az MQA nagy kedvelője vagyok, és e bejegyzés írása közben nagyon vártam, hogy más lemezcégek is csatlakoznak majd az MQA családhoz. Nos jól szurkoltam, mert 2017. február 16-án bejelentették, hogy együttműködési megállapodást írt alá az MQA cég és a Universal Music Group!
Az UMG csoporthoz tartozó lemezcégek itt találhatók.

A vájt fülűek máris dörzsölhetik a tenyerüket az olyan kiadók láttán, mint:

Jazz: Blue Note, ECM;

Komolyzene: EMI, DECCA, Deutsche Grammophone.

A rock és pop előadók sora igen hosszú, a Beatles-től Drake-ig sok műfaj található, köztük nagy kedvencem Melody Gardot is.
Hamarosan meghallgathatjuk őket a TIDAL Masters-en ...

Hatalmas elismerés Bob Stuartnak, az MQA technológia megalkotójának és a TIDAL-nek, amiért ezt az új audio mennyországot leszállítja nekünk...

TIDAL Masters a sorozatgyilkos (?)

Hazai fórumokon már vádoltak azzal, hogy a blogomon bulvárt írok HIFI témában, nos ezzel a címmel erre ráerősítettem 😃

Csakhogy a cím korántsem véletlen! Az elmúlt napokban sokat olvastam audiofil fórumokat, hazait és külföldit egyaránt. Ami érdekes, itthon a többség elméleti síkon elutasítja az MQA "formátumot", mert az veszteséges formátum. Akik meghallgatták, azok is vegyes tapasztalatokról számoltak be. A többségük úgy nyilatkozott, hogy nem fog az új formátumra váltani, mert ők a veszteségmentes (lossless) formátumú zenéken kívül semmi mást nem akarnak meghallgatni.

Most nem is mennék bele miért ez a hazai szkepticizmus, az élet egyéb területein is elég szkeptikusak vagyunk mi magyarok...

Ezzel szemben a külföldi fórumok bejegyzéseinek döntő többsége a legnagyobb elragadtatás hangján beszél a TIDAL Masters révén már széles körben elérhető zenékről. Azt is leírják kicsit szomorkás hangnemben, hogy az elmúlt években sok ezer dollárt/eurót költöttek nagy felbontású zenék letöltésére (egy ilyen album ára kb. azonos egy havi TIDAL előfizetéssel), és most úgy érzik, hogy mindez kidobott pénz volt, mint ahogy a CD-k megvásárlása is az elmúlt három évtizedben.

Természetesen egy fizikailag kézbe vehető zenei albumot amikor megvettünk mondjuk 1996-ban, akkor még senki nem gondolt arra, hogy 2017-ben már nem fogjuk leemelni azt a CD-t a polcról soha többé.

Hogy miért nevezem a TIDAL Masters-t sorozatgyilkosnak? Nos azért mert aki hallotta az új minőségben elérhető zenéket, talán egyet ért velem abban (de lehet, hogy ezzel a véleményemmel is egyedül maradok 😉), hogy ez a hangminőség szépen sorban meg fogja ölni a korábban egyeduralkodó zenei formátumokat. Nem vagyok Agatha Christie, de meg merem kockáztatni az áldozatok sorrendjét:

1. Először a CD fog kimúlni, amire számtalan jel utal. Ki ad ma ki több ezer forintot egy CD lemezre, amelyet a reggeli kávénk és croissant-unk mellett a mobilunkról elindíthatunk a megjelenés napján, ugyanolyan minőségben,

2. Másodszor a nagy felbontású (High-Res) zenéket kínáló letöltő oldalak egy része fog bezárni, mert ha az MQA minőség elterjed (értsd: a Warner Music mellett a többi lemezcég is fantáziát lát a zenekedvelők többsége számára nagyon élvezetes új formátumban), akkor ki fog egyetlen albumot egy havi TIDAL előfizetés áráért letölteni?

3. Most jön a legeslegszomorúbb része a jóslatomnak: a hanglemezre is megrendítő ütést mérhet a TIDAL Masters. A hanglemez minőségét mindig is imádtam, és egyértelműen az analóg hang volt a kedvencem. Az elmúlt években egy új hanglemez vásárlási őrület tört ki a világban, aminek nagyon örültem. De ahogy arra a neves audio szakíró John H. Darko 2016-os trendeket összefoglaló írásában is felhívja a figyelmet, a fiatal zenehallgató közönség nagyon olcsó (értsd: 30 ezer Ft. alatti ) lemezjátszókat vásárolva akarja élvezni a hanglemezek minőségét, de ezekkel képtelenség! Szerinte még egy közepes DAC vásárlása esetén is jobb hangot hallunk, mint egy olcsó lemezjátszóról. Természetesen az igazi audiofilek, akik imádják a hanglemezeket, nem 100 dolláros, hallgathatatlan lemezjátszókon hallgatnak zenét, hanem legalább egy Project, vagy (olcsóbb) Rega minőséget választanak, és onnan határ a csillagos ég (pl. a csodálatos hangú Roksan Xerxes lemezjátszó millió felett kapható). Ha a fenti trend, azaz az olcsó lemezjátszók térnyerése nem változik meg, akkor bizony a hanglemezkiadások száma is csökken majd. Azért abban reménykedem, hogy a hanglemez, mint formátum nem tűnik majd el, mert annak is megvan a varázsa, amikor letisztítunk egy lemezt, majd ráemeljük a hangkart és a hangszedőt, és sercegve ugyan, de megszólal a zene 💓

Ezt a blog bejegyzést azok számára írom, akik nem kívánnak elmerülni az új technológia technikai és egyéb részleteibe, összefoglalva mit is kell tudnunk erről a zenehallgatást forradalmasító új szolgáltatásról, a 2 hete elérhető TIDAL Mastersről:

Az előfizetésről:

Általában azt tapasztaltam, hogy valahogy velünk magyarokkal zenei vonalon cudarul bánnak a világban (pl. a nagy felbontású zenéket kínáló letöltő oldalak egyike sem használható itthon), mégis a TIDAL előfizetés ára az egyik legkedvezőbb (!), összehasonlítva más országokkal: 1 forint híján havi 3000-t kell fizetnünk érte, Angliában ugyanezért 7100 Ft., Dániában 8200 Ft.-nak megfelelő helyi pénzt kell fizetni az előfizetőknek, úgyhogy mondhatom ritka szerencsések vagyunk! (jó tudom, ott magasabb az életszínvonal)

Akik ma még nem előfizetők, azoknak most a TIDAL 2 hónapig ingyen teszi lehetővé a kipróbálást (praktikusan meg kell adnunk a hitelkártya adatokat, és 2 hónapon beül lemondhatjuk a szolgáltatást). Rokonaim, barátaim, ismerőseim körében még senkivel nem találkoztam aki kipróbálta, majd lemondta volna. Általában többségük imádja.

A TIDAL-ről:

Ma már bátran kijelenthetem, hogy ebben a pillanatban a legjobb minőségű távzene szolgáltatás. Valahol a világban van egy szerver, ahol jelenleg kb. 50 millió zeneszámot tárolnak, amelyeket számítógépünk, és bármilyen mobil eszközünk segítségével bárhol és bármikor elérhetünk CD minőségben!

Január 5. óta naponta növekvő számban elérhetők a TIDAL Masters szolgáltatás keretében sugárzott albumok, amely az angol Meridian cég tulajdonos, Bob Stuart és egy kollégája által kifejlesztett MQA technológiát alkalmazva képes a stúdiófelvétel minőségével összemérhető zenei fájlokat interneten sugározni (ehhez elegendő egy 1,5 Mb/s internet elérés!). Ma már közel 1200 (!) zenei album érhető el az eddigi legjobb minőségű digitális zenei formában. Elérhető a TIDAL Masters albumok listája, amelyet naponta frissít a Roon (a mai legjobb zenelejátszó szoftver) közössége.

Hogyan hallgassuk a TIDAL Masterst:

Ma még csak PC-n, MAC-en, és az MQA dekódolással ellátott eszközökön érhető el ez a szolgáltatás, de reményeink szerint hamarosan akár a mobilunkról is élvezhetjük majd.

PC beállítás:

Először is le kell töltenünk egy asztali alkalmazást innen (ma még csak ezzel működik).

A What's New menüben az Albums menüpont alatt találunk egy Masters fület. Ott is jelentős számú szuper minőségben hallgatható album található, de messze nem az összes! Sajnos az egyes előadóknál kell keresgélnünk, és ahol két ugyanolyan lemezborítót látunk, jó esély van rá, hogy az egyik a Masters minőség lesz. Indítsuk el a zenét, és ha az asztali alkalmazás jobb alsó sarkában HIFI felirat látható, akkor a minőség CD, ha pedig Masters, akkor nagy felbontású (High-Res) minőségben élvezhetjük az adott albumot.

A képen látható, hogy a beállítások menüben, a Streaming menüpontban felül a HIFI/Master menüpontot kell kijelölnünk (ehhez TIDAL HIFI előfizetésünknek kell lennie), a Sound Outputnál pedig a System Default-ot jelöljük be. Ekkor a TIDAL asztali alkalmazás dekódolja az interneten átküldött fájlt és abból 24bit / 96 kHz-es nagy felbontású zenei fájlt készít, amely a CD minőségnél sokkal jobb minőségben élvezhető. 

A hírek szerint kb. 30 ezer zeneszám már elérhető!

Egy PC, vagy notebook hangkártyája sajnos nem elég jó (tisztelet a kivételeknek) egy ilyen minőség zavartalan élvezetéhez, úgyhogy javaslom, hogy érdemes beszerezni vagy egy digitális analóg átalakítót (DAC), vagy egy olyan készüléket, amely képes az MQA fájlok kibontására.

Javasolt DAC, és egyéb készülék:

Aki a legkevesebbet akarja erre költeni, annak ajánlom az Audioquest Dragonfly Black USB-s DAC/fejhallgató erősítő megvásárlását, kicsivel 30 ezer Ft. alatt (néha akcióban ennél jóval olcsóbb), amelyik heteken belül képes lesz az elérhető legjobb minőségben lejátszani az új formátumot:

Asztali alkalmazás beállítása USB-s DAC csatlakoztatása esetén:

Ha van a birtokunkban MQA dekódolásra képes eszköz, amit USB-n keresztül csatlakoztatunk a számítógéphez, akkor a beállítások menüben a Streaming menüpont alatt a kurzort vigyük a csatlakoztatott audio eszköz (DAC) neve fölé, ekkor a név mellett, jobbra megjelenik egy beállítási kerék. A kerékre kattintva a képen látható menü jön fel. Mindhárom opciót jelöljük meg a menüben és ekkor a csatlakoztatott eszköz teljesen átveszi az asztali alkalmazástól a dekódolási feladatot. Azért fontos ezeket mind bejelölni, mert az MQA képes eszközök több menetben "csomagolják ki" az MQA technológiával "becsomagolt" és Flac formátumban az interneten továbbított fájlokat és ellentétben a szoftveres dekódolás limitált 24bit / 96 kHz-es felbontásával, az eredeti mesterfelvétel felbontása is elérhetővé válik, akár 32bit / 384kHz felbontásban is, amennyiben az eszközünk képes ilyen felbontásra!

Aki nem akar bíbelődni a beállításokkal, és a számítógépével, hanem egy teljes távzene vevő/DAC/felhallgató erősítő/otthoni digitális zenelejátszó megoldásra vágyik, azok számára pedig a Bluesound Node 2-t ajánlom (mai ára kb. 170 ezer Ft.), amelyet nap mint nap hallgatva állíthatom, hogy kiváló készülék, amelybe alapból integrálták a TIDAL-t és az MQA fájlok teljes dekódolását:

            

Elérhető zenék:

Ma elsősorban a TIDAL tulajdonosainak (pl. Jay Z, Beyonce, Madonna, Coldplay), a norvég 2L lemezcégnek (az MQA technológia legfőbb támogatói) és a Warner Music-nak (cégeik elképesztően sok sztár lemezét adták ki, és pár éve megvették a komolyzenei lemezek egyik legjobb kiadóját, az EMI-t) albumai találhatóak meg. A teljesség igénye nélkül pár előadó:

Pop/rock: Alanis Morissette, Eric Clapton, Björk, Black Sabbath, Bruno Mars, David Bowie, Deep Purple, Emmylou Harris, Enya, Fleetwood Mac, Gary Clark, Jr., Glen Hansard, Green Day, Iron Maiden, Jason Mraz, Jethro Tull, Joni Mitchell, Katie Melua, Led Zeppelin, Linkin Park, Michael Bublé, Mick Jagger, Muse, Nirvana, Phil Collins, Pink Floyd, R.E.M., Red Hot Chili Peppers, Seal, Steely Dan, Talking Heads, The Black Keys, The Corrs, The Doors, Tom Petty, Van Halen, Van Morrison, Wilco, Willie Nelson, Yes, ZZ Top, Lou Reed.

Jazz: Charles Mingus, Ella Fitzgerald, Herbie Hancock, John Coltrane, Joshua Redman, Miles Davies, Ray Charles.

Komolyzene: Itzhak Perlman, Herbert Von Karajan, Engegard Quartet, Sir Simon Rattle.

Az albumok többségénél a hangminőség egészen lenyűgöző, korábban elképzelhetetlen volt, hogy digitális zenei forrásról ilyen minőséget halljunk. Természetesen akadnak gyengébb minőségű albumok, de véleményem szerint ott nem az új technológia a hibás, hanem az eredeti felvétel hangmérnöki munkája nem eredményezett kiemelkedő minőséget. Jó példa erre K.D Lang két lemeze (MQA formátumban): az Invincible Summer hangminősége finoman szólva közepes, míg a Hymns of the 49th Parallel lemezé kiemelkedően jó.

A mérnökök fejlesztései és a tudomány révén eljutottunk tehát az mp3 borzalmától az MQA gyönyörűségéig. 😍

Ajánlott zenék:

2 hetes próbálkozásaim során az alábbi albumokat találtam kiemelkedőnek, mind zenei, mind hangminőség szempontjából:

Sir Simon Rattle: Mussorgsky - Pictures at an Exhibition,

Avishai Cohen Trio: From Darkness, 

Edgar Meyer, Chris Thile: Bass & Mandolin,

Andra Day: Cheers To The Fall,

Herb Alpert: Human Nature,

Trondheimsolistene: Tchakovsky SRENADE for strings op. 48,

Eric Clapton, B.B. King: Riding With The King,

Joni Mitchell: Blue,

Herbert von Karajan: Sibelius: Symphony No. 2,

Gary Clark, Jr.: Gary Clark Jr. Live,

Duke Ellington & His Orchestra: Afro Bossa,

Katie Melua: In Winter
Emerson, Lake & Palmer: Pictures At An Exhibition (Live)

Mindenkinek nagyon jó zenehallgatást kívánok 👂

Kipróbáltam a Chord Mojo-t + 2017-ben érkező igazi sláger termékek (Chord Poly, Mytek Clef)

Komoly minőségű fejhallgatóhoz aki DAC/fejhallgató erősítő kombinációt keres, azok számára érdekes lehet:

Múlt héten Brüsszelben jártam és elmentem abba a boltba, ahol a Bluesound Node 2-met vettem, és végre meg tudtam hallgatni egy Chord Mojo-t, először a Meze 99 Classics fejhallgatómmal, utána pedig egy Rega Elex erősítő és Harbeth hangfalak segítségével.

Balról jobbra: Bluesound Node 2, Chord Mojo, Chord 2Qute,

és alattuk a Meze 99 Classics fejhallgató

Nos röviden és velősen szenzációs hangja van. Összehasonlítottam a Bluesound Node 2-vel, mind TIDAL HIFI-n (CD minőség), mind TIDAL Masters-en (High-Res minőség). A Mojo-val még a CD minőségű zenék is mosolyt csaltak az arcomra, de érdekes módon az MQA zenéken nagyobb különbség volt a Node 2 és a Mojo hangja között a Mojo javára. A Node 2 volt mindkét esetben a távzene vevő, és a két készüléket a kereskedő egy spéci optikai kábellel kötötte össze. A Node 2 hangja inkább visszafogottabb, de nagyon kellemes, míg a Mojo inkább élénk, aki az ilyen hangkaraktert keresi, az könnyen rá tud kattanni, mert hihetetlenül zenei élményt nyújt.

Ami számomra és a kereskedő számára is furcsa és nehezen magyarázható volt, az az, hogy eddig mindketten úgy tudtuk, hogy az MQA fájlok "kicsomagolását" az MQA kompatibilis DAC végzi, Amíg a Node 2 DAC-ja már MQA kompatibilis, addig a MOJO-é nem az. Mégis a Mojon lévő szines gömb szinte minden MQA számnál más színre váltott. Láttunk sárga színt (88kHz), zöldet (96 kHz), és a CD minőségű számoknál pedig pirosat (44 kHz). Néhány napja jelent meg az általam nagyon kedvelt stílusú szakíró John H. Darko vonatkozó cikke. 

Ebből megtudhatjuk, hogy az MQA fájlok kicsomagolása több lépcsőben történik, és úgy tűnik, hogy a Bluesound Node 2 az első kicsomagolást elvégezve adja tovább a már High-Res formátumú zenét a Mojo-nak. Ezt a Bluesound támogatás is megerősítette, jelezvén, hogy a Node 2 minden kimenetre kiadja a dekódolt (első "kicsomagolás") nagy felbontású zenei fáljt, így az optikai kimenetre is. Ez azért jó hír, mert mindenki attól félt, hogy csak MQA képes DAC-kal lehet majd ezt a minőséget hallgatni. Ez ugyan nem áll fenn, de az igaz, hogy a teljes "kicsomagolást" csak egy MQA képes DAC tudja elvégezni. Ekkor akár 32bit/384kHz-es fájlokat is élvezhetünk.

Egy biztos óriási élvezet volt hallgatni ezt a hangminőséget már a CD minőségű tesztszámoknál is (Dire Straits Private investigation, Nigel Kennedy New four seasons Autumn 11), nem beszélve az MQA minőségről (Engegard Quartett Haydn vonósnégyes, Eric Clapton - BB King Come rain or come shine, Avishai Cohen trio Abie, Edgar Meyer, Chris Thile Tarnation, hogy csak a legszenzációsabbakat említsem)

A kereskedő elmondta és meg is hallgattuk, hogy sajnos a Chord Mojo ilyen szenzációsan csak a fejhallgatókkal szól, mert ugyan tud vonali szintű kimenetet is, de csak a fejhallgató kimenetről és egyszerűen nem tudja azt a minőséget hozni az erősítő-hangfal rendszeren, mint fejhallgatóval.

Összehasonlítottuk a Mojo hangját a hangfalakra kiadva a 2Qute hangjával szintén a hangfalakkal. A kereskedő szerint a 2Qute klasszissal jobban szól így, de én azért ekkora különbséget nem hallottam. Ha választanom kéne a kettő közül, nem biztos, hogy a kétszeres árú 2Qute-ra szavaznék, hisz az se nem hordozható, se nincs benne akkumulátor, se nincs benne fejhallgató erősítő és bemenet. De tény a hangfalakon a legszebb hangot a Bluesound Node 2-ről jövő TIDAL zene szolgáltatta a 2Qute DAC-al.

Kipróbáltam egy épp ott lévő Aurelic Vega-t is, amelyről a blogomban már írtam. Nos ez a gép ugyan mindent tud (távzene vevő/DAC/fejhallgató erősítő), és meg kell hagyni, hogy kellemes, kulturált hangja van, de a Bluesound, mint távzene vevő és a Chord Mojo, mint DAC/fejhallgató erősítő együtt sokkal nagyobb durranás! Ami az árakat illeti, az Aurelic Vega 2000 euróba kerül, a Node 2 és a Mojo együtt "csak" 1000 euró.

Felül a 8000 eurós Chord DSX 1000 távzene/hálózati vevő/DAC, fejhallgató erősítő

középen a 2000 eurós Aurelic Vega távzene/hálózati vevő/DAC, fejhallgató erősítő

Szóval a nagyon élvezetes szeánsz tanulsága ez volt: a kb. 300 ezerért beszerezhető korszerű zenelejátszó(k) hangja megveri a 600 ezres készülékét.

Ez azért nem rossz hír 😊

Jó tudom, sokan nem tudnak kifizetni egy digitális zenelejátszóra 300 ezret, de sokan rászánnának ennyit, de eszükbe sem jut egy Bluesound - Chord kombináció, pedig ennél jobbat eddig csak ugyanebben a boltban hallottam egy Bluesound - Chord 2Qute - HEED Elixir rendszeren, de az így együtt kb. 750 ezer forint. 

A legújabb hírek szerint a Chord bejelentette, hogy hamarosan piacra dobja a Poly nevű készülékét:

A Chord Mojo már így is a piac egyik sztár készüléke, de a Poly hozzáadásával egy távzene és bármely saját zenénk (beleértve bármely Apple készülékről történő lejátszást Airplay segítségével, WIFI és Bluetooth kapcsolatot) lejátszására alkalmas, hordozható készülék, amely a Mojo-val együtt 8 órán keresztül használható (önmagában 9 óra). Specifikációja lenyűgöző, különösen a nagyon kis méretét tekintve:

• SD kártya olvasó, végtelen kapacitású (!) micro SD kártya fogadására,
• PCM (zenei) fájlok fogadása 768 kHz-ig,
• DSD64 - DSD512 fájlok fogadása (ez utóbbiak már olyan nagy méretűek, hogy kell is hozzájuk a nagy kapacitású micro SD kártya)
• Nincs szükség többé semmilyen vezeték csatlakoztatására a Mojohoz.

Arról még nincsenek hírek, hogy alapból integrálják-e a távzene szolgáltatókat (elsősorban a TIDAL integráció lesz izgalmas), vagy pedig valamilyen tükrözéses módszerrel küldhetjük át a zenéket a Poly-n keresztül, hogy azután a Mojo végezze el a digitális - analóg átalakítást, és annak fejhallgató erősítőjével, vagy vonali szintű kimenetével élvezzük a zenét.
Állítólag a Chord tulajdonosa kijelentette, hogy semmi sem gátolja meg őket abban, hogy a készülékeiket MQA képessé tegyék. Ha ez megtörténik, akkor a konkurenciának fel lesz adva a feladat, hogy ennél jobb hangot produkáljanak, és ne csak olajsejkek számára, hanem a "tömegeknek" is.

A Mojo-Poly kettős véleményem szerint a digitális zenéket kiemelkedő minőségben lejátszani vágyók számára, mind hordozható, mind otthoni rendszerbe illeszthető, teljes funkcionalitást adó készülékpár lesz, és nem nehéz megjósolni, hogy nagy számban fogják eladni.

Majdnem ugyanezt a funkcionalitást tudja a Bluesound Node 2 is (DSD, Airplay kivételével), ma kb. 170 ezerért, míg a Mojo ára ma 400 Ł (az angol Font mélyrepülésének idején) kb. 140 ezer Ft., míg a Poly 500 Ł lesz (mai árfolyamon 175 ezer Ft.), tehát együtt kb. 315 ezer Ft.

Meggyőződésem, hogy ennyiért ilyen tudású, és ilyen hangminőségű teljes funkcionalitást kínáló megoldás nincs ma a piacon. Szerintem a Mojo - Poly kettős az audiofilek, főleg a fejhallgatóval zenét hallgatók leginkább vágyott készülékei lesznek idén.

Persze a helyzet gyorsan változik, hisz a DAC gyártók az MQA megjelenésével (TIDAL Masters) bizonyára elérkezettnek látják az időt, hogy új készülékeket dobjanak piacra.

Ugyancsak sláger termék lehet idén a New York-i Mytek cég Clef hordozható készüléke, amely alapból tudja az MQA dekódolást, a 24bit/192kHz-es nagy felbontású zenei fájlok és DSD128 fájlok fogadását ESS Sabre 9018 chip (amely a korábbi több bejegyzésemben említett kiváló asztali DAC-okban is megtalálható), és mindezt 300 dollárért (!). Az általam csak "butykos"-nak nevezett készülék az idei év második negyedévében érkezik a piacra:

Úgy tűnik 2017 nagyon izgalmas év lesz az audiofilek számára 😃

MQA: veszteséggel tömörített hangformátum, vagy a digitális zene forradalma?

Nemrég fedeztem fel a The absolute sound Észak-Amerikai HIFI magazin idén nyári különszámát, amely az MQA-t népszerűsítő weblapról érhető el.

Mint azt korábban már megírtam az egyik neves ausztrál szakíró John H. Darko is kifejtette véleményét a témában. Cikkének címe: Egy kellemetlen igazság: az MQA jobban szól!

Az MQA-ról először akkor hallottam, amikor az megkapta a Stars of CES díjat (a CES a világ egyik legnagyobb szórakoztató elektronikai kiállítása Las Vegasban) 2015-ben.

Nagyon izgalmasan hangzott az az állítás, miszerint interneten keresztül lehet majd hallgatni egy a CD minőségnél sokkal jobb új hangformátumot, amelyet majd a TIDAL fog sugározni.

Azután Jay Z és művésztársai megvették a TIDAL-t, és habár sikeres teszteken bemutatták, hogy képesek MQA formátumú fájlokat átküldeni a neten, mégsem indult el a formátum terjedése. 

A fórumokon már azt latolgatták, vajon ez is a korábbi ígéretes formátumok sorsára jut majd? (DSD, DVD-Audio). Még ma sem nyilvánvaló, hogy el fog-e terjedni ez a nagy reményű formátum, de az elmúlt év szakcikkei és a Bluesound Node 2-ről MQA formátumban meghallgatott zenék alapján ma már nagyon drukkolok, hogy ez megtörténjen.

Az MQA formátum előnyei:

• Kisméretű hordozó fájlokban (Flac) sugározható a neten (kb. 0,8 - 1,3 Mb/s), bárki egy nem túl acélos internet eléréssel is élvezheti, ha van olyan eszköze, amely dekódolja (a nagy felbontású zenei fájlok bitrátája ennek a 7-szerese, praktikusan nem lehet azokat távzene formájában sugározni!),
• Elképesztően természetes, már már analóg hangzás, egyértelműen a legközelebb áll az analóg zenéhez,
• Ha valaki meg akar venni MQA formátumú albumokat (tőlünk nyugatra ezt már megtehetik a 7 digital, Highresaudio és Onkyo Music zenei letöltő oldalakon, de mi magyarok valahogy ebből kimaradtunk...), akkor sokkal kisebb tárhely kell a tároláshoz, mint egy High-Res zene esetében,
• Az MQA felülről kompatibilis formátum, ami azt jelenti, hogy ha egy olyan eszközön hallgatjuk meg, amelyikbe nincs beépítve MQA dekóder, akkor idézem a cikkírót: "a hang a CD-nél kicsit jobb minőségben fog megszólalni"
• A szakírók szerint az MQA jobban szól, mint az eredeti digitális (!) mesterfelvétel (!!!!), erre a hihetetlen megállapításra majd még visszatérek.

Az MQA-ról szóló elmélkedésemet a the absolute sound szakírójának konklúziójával kezdem:

Az eredeti szöveg egy részének fordítása:

"Ha az MQA a cikkemben említett hangzásbeli előnyöket nem praktikus, nagyon nagyméretű fájlokkal érte volna el, amelyeket csak audiofilek tudnak elérni, nem kis küzdelmek árán, akkor is diadalról számolnék be. De csodálatos módon az MQA ezt a korábban még soha nem tapasztalt hangminőséget a CD-nél kisebb 0.8 - 1,3 Mb/s-os bitrátával éri el. MINDENKI könnyen, hozzáférhet majd ehhez a forrásminőséghez, nem csak az audiofilek. Ez véleményem szerint egy sorsfordító mérföldkő a zenei és hangtechnikai iparban. Továbbá az a tény, hogy a dekóder képes eltávolítani az MQA fálj készítésekor használt A/D átalakító által "hozzáadott" torzításokat, ez egy példa nélküli fejlődés/fejlesztés a hangtechnika történetében.

Én alaposan megvizsgáltam az MQA hangminőségét különös tekintettel arra, hogy az hogyan javít a meglévő technológiákon. Hisz ez a dolga egy tesztelőnek. De egy ilyen analízis nem tud kitérni a zenei kommunikáció elmélyült szintjére, a meghittségre és a kifejezés gazdagságára, amelyet az MQA megvalósít. A zene egyszerűen "jól" szól az MQA formátumban, könnyeden, természetesen, olyan elkötelezettséggel, amely a hagyományos digitális hangot a zene halvány utánzatává teszi. Ez (MQA) sokkal többet közvetít a zeneművészek önkifejezéséből és művészi értékeiből.

Az MQA az én életem legfontosabb hangtechnikai fejlesztése. Az egyetlen nyitott kérdés, hogy mikor fogják a lemezcégek a katalógusaikat MQA formátumban megjelentetni annak érdekében, hogy a zenehallgatók végre olyan szinten élvezhessék a zenét, ahogy azt az alkotók szerették volna eljuttatni a közönséghez."

A különszám legmeglepőbb cikkének címe:

"Hogyan képes az MQA feljavítani az eredeti mesterfelvétel hangját?"

A cikkről nem szó szerinti fordítást teszek közzé, hanem a lényegét emelem ki, 

mert a szerző néha elveszik a szakmai részletekben.

A cikkíró (Robert Harley) azzal kezdi, hogy internetes fórumozók között komoly ellenségeskedés volt az MQA azon állításával szemben, hogy a technológia jobb hangot képes előállítani, mint az eredeti mester felvétel.

A fórumozók azt állították, hogy ez lehetetlen, sőt odáig merészkedtek, hogy az MQA egy csalás!

"Azok, akik a fotelükből kritizálták az MQA-t valószínűleg nem olvasták a Hangtechnikai Mérnökök Társaságának ide vonatkozó véleményét, és saját maguk még nem hallgatták meg az MQA formátumú zenéket".

Az alapkérdés, hogyan lehetséges az amit az MQA állít? Az eredeti mester felvétel nem a high end szent grálját nyújtja a hallgatóságnak?

Ezután a cikk szerzője azt elemzi mi tekinthető mester felvételnek, és arra jut, hogy az lehet egy mesterszalag, vagy egy eredeti digitális felvétel, amely valóban tökéletes minőségű, de akkor már nem az, ha egy tárolón tároljuk. Egy az eredeti digitális mesterfelvételről készített MQA fájl kiterjedt meta-adatokat tartalmaz, és használja az MQA fájl készítésekor használt analóg-digitális (továbbiakban A/D) átalakító adatait is. Az MQA dekóder eltávolítja azokat a felvételkor a szűrő miatt keletkezett torzításokat, amelyek homályossá teszik a hangzást. Ez az egyik oka, hogy az MQA képes közelebb vinni a hallgatót a digitális mester felvétel elkészítése előtti ponthoz, jobb minőséget előállítva, mint a digitális mester felvétel.

Ezután visszaemlékszik, hogy a legutóbbi CES-en összehasonlított egy 24bit / 88kHz-es eredeti digitális opera mesterfelvételt egy MQA-val. Az eredeti bitrátája 4,23 Mb/s, az MQA felvételé 1,3 Mb/s volt. Az MQA minden szempontból sokkal jobban szólt, a hangszerek megszólalása, a térérzet, a taps valósághűsége, és mindenek előtt a zenei kommunikáció. Az összehasonlító teszteket egy Meridian 808v6 CD játszó/DAC és egy Aurender W 20 hálózati lejátszó segítségével végezte el, CD és TIDAL-ről sugárzott CD minőségű felvételeket összehasonlítva az MQA-val és minden alkalommal, néha jelentős mértékben az MQA fájl szólt szebben. Itt a korrektség érdekében megemlíti, hogy lehet, hogy az MQA fájlt egy másik mesterfelvételről készítették, mint azokat, amelyekkel összehasonlította azt.

Tesztkészülékek:

Aurender W20 szerver, hálózati lejátszó, ára 13 ezer Font

Meridian 808v6 CD játszó/DAC, ára: 22 ezer Font

Ezután elküldött egy DAT "magnó"-val általa készített jazz felvételt, kérve, hogy arról készítsenek egy MQA változatot, megadva a felvételnél használt A/D konverter adatait. Kíváncsi volt az eredményre, mert ezt a felvételt nagyon sokszor hallotta már az elmúlt 28 évben. Az MQA felvétel szerinte sokkal jobban szólt, nagyobb térérzet, levegősség, a hangszerek helyének pontosabb leképezése. Az eredeti laposabban, és sokkal kisebb teret alkotva szólalt meg. Azt állítja, most először szólalt meg a zene úgy, hogy képes volt reprodukálni a zenészek eredeti "szándékait". 

Ezt a megfigyelést igazolta vissza két neves hangmérnök is, akikkel együtt végezték az összehasonlító elemzést. A norvég 2L lemezcég Grammy díjra jelölt hangmérnöke is megerősítette saját Magnificat felvételének MQA változatáról, hogy az nagyszerűen szól, természetesebb hangzást eredményezve.

"Az MQA azon képessége, hogy visszahozza az eredeti hangszínt, teret, dinamikai csúcsokat, az egyes hangszerek elválasztását csodálatra méltó." Már nem is hitt abban, hogy egy 16bit/44 kHz-es felvétel (amely jellemző a 80-as, 90-es évekre) feljavítható.

A kritikusok szerint azok a felvételek, amelyek csak analóg mesterszalagon találhatók meg nem is tekinthetők "nagy felbontású" zenéknek, de a cikkíró szerint ez az állítás nyilvánvalóan hamis.

Az 50-es 60-as években analóg mesterszalagra felvett zenékből készített MQA felvételek véleménye szerint ugyanolyan nagy felbontásúnak tekinthetők, mint a korszerű digitális technológiával készítettek. Példaként  Frank Sinatra With Every Breath I Take című felvételét említi, amely szerinte semmilyen tekintetben sem tekinthető "alacsony felbontásúnak".

Látható tehát, hogy egy eredetileg képtelennek tűnő állításnak nagyon is megvan a műszaki alapja.

Még néhány gondolat a cikkek szerzőjétől:

• 27 év óta hasonlítok össze készülékeket, de az MQA annyival jobb minden más digitális zenei formátumnál, hogy a korábbi tesztjeimben a formátumok, illetve a készülékek közötti különbségek eltörpülnek ahhoz képest, amennyivel az MQA jobban szól minden másnál,
• Az MQA a térérzet terén mutatja a legjelentősebb javulást (színpadkép, mélységérzet, levegős hangzás), továbbá a hangszín, a finom részletek megjelenítése, és a tökéletes tranziensek terén, amelyek felülmúlják még a 192kHz / 24bit nagy felbontású zenék minőségét is,
•  A Reference Recordings Tűzmadár felvételén a szoba falai szinte eltűntek (MQA-ban hallgatva), a tér kitágult, a zenekar hátsó sora lényegesen hátrébbről szólt és a falak helyét a hangversenyterem tág terű akusztikája váltotta fel,
• Az MQA-t hallgatva a hangzásbeli hűség összehasonlíthatatlanul jobb, mint más digitális formátumok esetén, amelyek laposnak és kétdimenziósnak hatnak az MQA 3D térhatása mellett,
• A korábbi digitális formátumok hangzása egy olyan több száz éves festményre emlékeztetett, amely az idők folyamán, mivel nem restaurálták elfeketedett, míg az MQA ennek a képnek a restaurált változata,
• Kiemel három "hangszert", amelyeknek a hangja különösen természetesen, magával ragadóan szólt az MQA felvételen: a zongora, az emberi énekhang és a dobok, elsősorban a cintányérok hangja. Azért ezeket emeli ki, mert a korábbi digitális formátumoknál pont ezek szoktak leggyakrabban elszíneződni.

Nyilvánvalóan látszik, hogy a szerző lelkesedése a szokásosnál jóval nagyobb. Biztosan lesznek olyanok, akik elfogultsággal vádolják majd őt, pedig szerintem csak az történt vele, ami sokáig velem is, hogy nem bízott abban, hogy egyszer valaki kitalál egy olyan technológiát, amellyel a digitális zenék minősége közel olyan élményt nyújthat, mint egy jó minőségű lemezjátszón hallgatva egy hanglemezt. Úgy tűnik az MQA révén mégis létrejött (létrejöhet) ez a váratlan csoda.

Csak a jövő dönti el, hogy az egyre szélesebb körben elismert, sőt ünnepelt technológia képes lesz-e elterjedni. Egy tény, az MQA elterjedésének irányába mutat, hogy nemrég csatlakozott a formátum támogatóihoz a Warner Music Group, amelynek része a Parlophone, amelyhez tartozó művészek közül csak párat említenék meg: Radiohead, Pink Floyd, Edith Piaf, Iron Maiden, David Bowie, Coldplay, Tina Turner, Kate Bush és új kedvencem Gabrielle Aplin.

Állítólag a Warner Music Group-hoz tartozó cégek 2017 közepéig előállítják az eredeti mester felvételek felhasználásával az MQA formátumú fájlokat, és reményeim szerint akár már idén elindulhat a TIDAL, vagy más távzene szolgáltató révén az MQA fájlok sugárzása.

Korrekció: 2017. január 5-én a TIDAL elindította a világ első nagy felbontású (High-Res) távzene szolgáltatását!

Ahogy a fenti képen is látszik a What's new menüpontban jobb oldalon található egy Masters fül, ahonnan elérhető a ma (2017.01.14-én) kb. 800 zenei album (forrás a Roon közösség által naponta frissített táblázat szerint), de nem csak ezek vannak fent MQA formátumban, hanem jóval több, egyes hírek szerint 30 ezer zeneszám. Ha egy művész oldalára belépünk, és azt látjuk, hogy ugyanaz az albumborító kétszer látható, jó esély van rá, hogy az egyik az MQA verzió. Amikor valamelyiket lejátsszuk, akkor a lejátszó jobb alsó sarkában ha HIFI felirat látható, akkor CD minőségben élvezhetjük a felvételt, ha pedig MASTERS feliratot látunk, akkor nagy felbontású zeneként hallgathatjuk meg. pl. a Pink Floyd Division bell albumánál oda is írták, hogy HD 24bit/96 kHz.

Egyenlőre ezt a hangminőséget PC-n, vagy MAC-en, ott is csak az innen letölthető asztali alkalmazással, illetve MQA dekódolási képességekkel rendelkező más eszközökön élvezhetjük. Reméljük hamarosan mobil eszközökön is elérhető lesz a digitális zene eddigi legjobb minőségű változata.

A TIDAL saját asztali alkalmazása szoftveresen dekódolja az MQA technológiával "becsomagolt", de Flac fájlként interneten továbbított zenei fájlokat! Egyenlőre az elérhető maximális felbontás 24bit/96kHz. Amerikai fórumokon már láttam képeket egy Mytek lejátszóról, amint az előlapján kijelezte, hogy a TIDAL Masters szolgáltatás révén sugárzott jel 24bit/384kHz felbontásban élvezhető a lejátszón! A Bluesound Node 2-n már meg tudom hallgatni az eredeti felbontásban az MQA technológiával készített zenéket. Az első benyomásom nagyon kedvező. Digitálisan kódolt zenék meghallgatása során ilyen természetes hangzást, ilyen dinamikát még soha nem hallottam. 

Jó példa erre az alábbi album:

Érdemes meghallgatni, és egy jó fejhallgatóval, vagy otthoni berendezéssel óriási élményben lesz részünk!

Ahogy korábbi bejegyzésemben már említettem jelenleg csak néhány DAC képes dekódolni az MQA formátumot (pl. Meridian, Pioneer, Onkyo, NAD, Bluesound, Mytek), de várhatóan ezek száma idővel jelentősen nőni fog.

Korrekció: az Audioquest 2017. január 5-én bejelentette, hogy még januárban egy firmware frissítés révén MQA képessé teszik a Dragonfly Black és Dragonfly Red USB-s DAC/fejhallgató erősítőiket!