A 2024. év végi összefoglalómban díjaztam és írtam a Nagybánya-i Meze cég 2024-ben megjelent 399 €-s árú nyitott rendszerű dinamikus fejhallgatójáról, amely a tavalyi év egyik szenzációja volt. Ennek alapvető oka az volt, hogy az első - világsikert aratott - "olcsó" (309 €-ba kerülő) Meze (zárt) dinamikus fejhallgatóját (amelyet 2016-ban vásároltam meg, amelyet követően kezdtem el első lelkesedésemet követően írni a blogomat) a 99 Classics-ot követően a Meze cég elment a high end kategória irányába, sorra piacra dobva kiváló, de nagyon drága síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatókat (Empyrean, Elite, Lyric), majd 2022 őszén meglepte a világot, bemutatva a dinamikus, nyitott rendszerű és gyönyörű formatervű és az év végi díjak jelentős részét begyűjtő 109 Pro fejhallgatóját, amely árban azért jelentős ugrás volt a 99 Classics-hoz képest (799 €), tehát a 99 Classics-ot követően a Meze cég nem dobott piacra kiemelkedő hangminőségű és a tömegek számára is elérhető árú fejhallgatót. De közben nyilván már tervezték, hogy meglepik a rajongókat egy megfizethető készülékkel. Nos ez lett a 105 AER, amely mindössze 90 €-val kerül többe, a híres "elődjénél".
A Meze fejhallgató kínálata itt tekinthető meg.
Tekintetbe véve, hogy időközben volt egy COVID világjárvány, és kirobbant az Ukrajnai háború elég nagy meglepetést okozott, hogy a Meze mégis piacra tudott dobni egy a 99 Classics-nál alig drágább készüléket, amely ráadásul formavilágában képes volt megidézni a 109 Pro elegáns megjelenését, mégha valódi fát nem is használtak a 105 AER esetében.
Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében
A 105 AER formatervezése révén a Meze egy évtizedes tervezési tapasztalatát
felhasználva olyan "műalkotást" ad a vevők kezébe, amely a 150 ezer forint környéki
árkategóriában egyedülálló és öröm nemcsak a tulajdonosnak, de bárkinek ránézni.
felhasználva olyan "műalkotást" ad a vevők kezébe, amely a 150 ezer forint környéki
árkategóriában egyedülálló és öröm nemcsak a tulajdonosnak, de bárkinek ránézni.
A Meze minden fejhallgatóját részegységekre lehet szétszerelni,
ezáltal sokkal könnyebben javítható, mint más fejhallgatók
Ahogy tudomást szereztem az új fejhallgató megjelenéséről rögtön rákérdeztem az egyik hazai forgalmazóra, aki épp akkor szerzett be egy demo példányt, amit szerettem volna összehasonlítani a 2023. év elején beszerzett, saját 109 Pro fejhallgatómmal, amelyet a mai napig óriási lelkesedéssel használok, mint a valódi (értsd élő) zene hű tolmácsolásának egyik legjobb eszközét, különösen azóta, hogy beszereztem hozzá a Meze PCUHD prémium minőségű kábelét, amellyel a 109 Pro egy jó forrásról túlzás nélkül szenzációsan muzsikál.
A Meze 109 Pro nyitott rendszerű dinamikus fejhallgatóm,
nemcsak különlegesen szép, de fantasztikusan is szól.
nemcsak különlegesen szép, de fantasztikusan is szól.
A prémium minőségű Furukawa rézvezetővel szerelt,
Meze gyártmányú PCUHD kábel, de az enyém 6,3 mm-es asszimetrikus.
Ez a kábel képes megmutatni a 109 PRO igazi képességeit.
Hálás köszönetemet fejezem ki a fent említett kereskedőnek, hogy megkaphattam a Meze 105 AER fejhallgatót kipróbálásra és tesztelésre.
Épp azon gondolkodtam, hogy milyen lejátszóval fogom összehasonlítani az új 105 AER-t a saját 109 Pro fejhallgatómmal, amikor a gondolkodást félbeszakította egy Ázsiai utazás, amelynek során felkerestünk egy nagyon érdekes helyet (Szingapúr) és a világ egyik legszebb trópusi szigetét (Palawan - Fülöp-Szigetek). Amikor az ember ilyen csodás helyeken jár, érthető módon fel van dobva, de néha a sűrű programok elfárasztják a nap végére.
Én is így jártam és egyik este az iPad-emen ránéztem John F. Darko weboldalára. Ott már sok érdekes készülékről szereztem tudomást. Tágra nyílt szemmel olvastam, hogy a kínai iBasso cég piacra dobott 299 $-ért egy olyan kisméretű USB-s lejátszót (DAC/fejhallgató erősítőt - dongle), amely kétféle üzemmódot tud: az úgynevezett AB mód a "hagyományos" szilárdtest alkatrészek használatával előállított mód, míg a másik két darab Raytheon gyártmányú, csövekkel szerelt erősítőt tartalmaz.
Bevallom amióta 2019-ben az otthoni rendszerembe beillesztettem egy lengyel gyártmányú Feliks Echo csöves asztali erősítőt teljesen a hatása alá kerültem, mivel a csöves erősítő a digitális lejátszó rendszer hangzását közelebb vitte az analóg hangzáshoz (hanglemez - vinyl) és azóta eléggé "rákattantam" a csöves hangzásra.
Évek óta gondolkodtam azon, hogy beszerzek egy csöves rendszerű, hordozható zenelejátszót, de a korábbi években még csak közepes, vagy nagyméretű, kevésbé hordozható készülékeket árultak, mint például az amerikai Woo Audio termékei, amelyek ára jellemzően 1000 $ felett volt.
Úgy tűnik, hogy 2025-ben áttörésnek lehetünk szemtanúi, hiszen két ismert cég is idén dobta piacra hordozható csöves funkciót is tudó készülékét:
A szerb EarMen L-Amp csöves lejátszó-
jában is a Nunchaku-ba szerelt csövek
találhatók. A készülék állítólag eléggé
érzékeny és könnyen felszed zajokat.
Az L-Amp-ben ESS DAC és
Burr-Brown erősítő is üzemel, amelyekkel
a tesztek szerint a készülék nagyon szépen szól.
Ára: 399 $
Az iBasso Nunchaku kétféle színben kapható.
A készülék mérete nagyon hasonló a tavalyi
hordozható csúcsmodel a DC-Elite méretéhez,
de az a lejátszó 450 $-ért nem kínál csöves módot.
Furcsa, hogy a kínai gyártó miért választotta ezt a nevet,
hiszen az eredeti Nunchaku egy cséphadaróhoz hasonlatos
védekező-támadó fegyver, amellyel nagyot lehet ütni.
Lehet, hogy az iBasso arra gondolt, hogy ezzel a relatíve
olcsó készülékkel nagyot ütnek majd a konkurrens gyártókra? 😄
Amikor 2019-ben megvettem a mindössze 16 ezer forintos árú iBasso DC01 kábeles zenelejátszót, akkor annak árához képest megmagyarázhatatlan kíválóságáról lelkes bejegyzésben számoltam be.
2022 nyarán Gábor barátom kölcsönadta az iBasso DX240-es MOZEL-jét (DAP), amely szintén kiváló volt, szóval mára már kialakult bennem egy tisztelet és egyben kíváncsiság az iBasso kínai cég termékei iránt.
Annyira megtetszett a Nunchaku (a készülék 😆) nekem, hogy mivel komolyan elgondolkodtam, hogy veszek egy ilyet, ezért elolvastam minden megjelent tesztet és beszámolót, és megnéztem minden You Tube videót.
Mivel kívétel nélkül mindenki áradozott a készülék hangminőségéről és stabilitásáról, úgy döntöttem, hogy rendelek egy ilyet magamnak. Figyelem az amerikai vámok bejelentését követően is kapható a készülék (magyar ÁFA figyelembevételével) 323 €-ért az iBasso európai webáruházában!
Rendszeres olvasóim, akik utánanéznek most a készülék specifikációjának meglepődhetnek azon, hogy ezúttal nem egy MQA kibontó/dekóder funkcióval kiegészített készüléket szerzek be, de egyrészt jelenleg még nem érhető el MQA felvételeket sugárzó távzene (streaming) szolgáltatás, habár a TIDAL-en elég sok felvétel még ma is MQA technológiával előállított, és a Lenbrook csoport (NAD, Bluesound, PSB, Dali) májusban tervezi bemutatni az új, MQA streaming platformját, de ezúttal elsősorban az vonzott a készülékben, hogy segítségével analóg hangtónusú, az élő zenét idéző hangzást tudok majd élvezni az utazások során, vagyis pont azt az előnyt, amit az MQA technológia is kínált a kompatibilis készülékek hallgatásakor.
Függetlenül attól, hogy hányan hányfélét írtak a lejátszóról ezúttal is igyekszem elfogulatlanul, korrekt módon tesztelni a készüléket, annak ellenére, hogy ezúttal - meghallgatás nélkül - sok év után először belevágtam az új kalandba és megvettem életem első hordozható csöves készülékét.
A tartozékok is korrektek, a nagyon elegáns csomagban
a lejátszó mellett található még egy sárga színű bőrtok,
egy USB C - USB C és egy USB C - Lightning kábel,
valamint egy kézikönyv és egy USB C - USB A átalakító is.
A Nunchaku-ba nem szereltek akkumulátort, így az csak akkor működik, amikor egy mobiltelefonhoz, notebook-hoz, vagy PC-hez csatlakoztatjuk. A készülék fogyasztása nem magas, így kíméletesen csökkenti mobil készülékünk akkumulátorának töltöttségét.
A Nunchaku-ba 2 darab Cirrus Logic CS43198 DAC-ot építettek be. A készülék maximum
32 bit / 768 kHz PCM felbontást és DSD 512-t tud.
A készülék két oldala fényes fekete, amikor azt csatlakoztatjuk az áram/zenei forráshoz, akkor az egyik oldalán a két cső piros színnel megvilágítva látható, míg a másik oldalon van egy OLED kijelző, amelyen a hangerő, az üzemmód (Tube/AB), az aktuálisan alkalmazott szűrő a lejátszott zeneszám PCM/DSD felbontása jelenik meg. Nagyon ötletes, hogy mivel ki-ki másképp szeret az asztalra helyezni egy ilyen kis készüléket, a szokáshoz igazítva lehet elforgatni a képernyőn a kijelző tartalmát.
Szűrőként a NOS beállítást használtam a tesztnél, mivel a szakírók ezt ajánlották, amely annyit jelent, hogy a szűrők lényegében ki vannak kapcsolva, állítólag ezzel szól legszebben a Nunchaku.
A csöves erősítésnek van egy "mellékhatása", amikor a készülék házához hozzáérünk, megszólal egy fura víjjogó hang, de szerencsére csak néhány másodpercig hallható. Ezt nevezik mikrofonikus hatásnak. Ezzel nincs mit tenni, ha élvezni akarjuk a csöves erősítés által létrehozott analógos, életszerű zenét, akkor együtt kell élnünk ezzel a kis kellemetlenséggel.
Más készüléknél ez a "mellékhatás" még erősebb (például az EarMan L-Amp-nél).
Azért ha akarjuk és olyan szerencsések vagyunk, hogy Android rendszerű a mobiltelefonunk, akkor el tudjuk kerülni a "vijjogó" hangot azzal, hogy a Google Play áruházból letöltjük az iBasso cég által fejlesztett UAC alkalmazást:
Az UAC app révén állíthatjuk a hangerőt, eltólhatjuk a sztereó hatást
a jobb, vagy bal csatorna irányába, szűrőket kapcsolhatunk ki-be,
a jobb, vagy bal csatorna irányába, szűrőket kapcsolhatunk ki-be,
beállíthatunk alacsony, vagy magas kimeneti jelszintet (magas a javasolt),
illetve kiválaszhatjuk a csöves, vagy az AB módot
Amikor a mobiltelefonomat csatlakoztatva hallgattam zenét, akkor azt tapasztaltam, hogy a csövek oldalán a készülék érzékenyebb volt az érintésre, ezért ha a kijelző volt felül és így érintettem meg, akkor nem volt mikrofonikus hatás.
A tesztzenéknél majd részletesen leírom, de már most érdemes megjegyezni, hogy ez a készülék 4 napos folyamatos bejáratást követően máris megörvendeztetett egy rendkívül természetes hangzással, mind a hangszerek, mind az énekhang az élő zenét idéző, analóg forrásokra emlékeztető hangzást produkál, még akkor is, ha az azért érezhető, hogy ha valaki az angol Chord cég rajongója és minden hangot és apró rezdülést meg akar hallani a hangzásban, akkor máshol kell körülnéznie, mivel a Nunchaku jelzaj viszonya nem kiemelkedő: Tube módban 107 db a szimmetrikus (balanced) kimenetről és 112 dB az asszimetrikus (single ended) kimenetről. Más a helyzet az AB módban, ahol 130 dB a jel/zaj viszony a szimmetrikus kimenetről és 125 dB asszimetrikus kimenetről. Aki tehát technikai értelemben a tökéleteset keresi, vagy AB módba kapcsol, vagy vásárol egy ennél sokkal drágább készüléket.
Viszont aki imádja a természetes hangzású zenei reprodukciót ő nem foglalkozik a puszta számadatokkal, hanem tágra nyílt szemekkel élvezi a csöves mód elképesztően természetes hangzását, a nagyon jó térhatást, az élő zenére emlékeztető hangszínt.
Ez a készülék az első, amely megkérdőjelezi az általam korábban hordozható zenelejátszásra használt iFi Go blu Bluetooth lejátszó + Vorzüge erősítőt, mint számomra legjobb hordozható zenelejátszó rendszert, mert a Nunchaku azért természetes hangzásban annál jobb minőséget produkál. Nyilván egy USB-s lejátszó képes veszteségmentesen (lossless) megszólaltatni a zenét, míg a Bluetooth technológia (ma még?) erre csak elméletben képes, de itt a különbség a két lejátszó között nem csak ez, sokkal inkább a csöves erősítés az, ami korábban nem tapasztalt nagyon jó érzést vált ki az emberből.💋
Szólnom kell arról, hogy jelentős különbség van a 4,4 mm-es szimmetrikus (balanced) kimenet és a 3,5 mm-es asszimetrikus (single ended) kimenet jelszintje között. Előbbi AB módban 450 mW@32 Ohm, Tube módban pedig 525 mW@32 Ohm, utóbbi pedig AB módban 125 mW@32 Ohm, Tube módban pedig 150 mW@32 Ohm.
A Meze 105 AER 42 Ohm impedanciájú, míg a 109 Pro 40 Ohm-os. Nyilvánvalóan ez nem lényeges eltérés, tapasztalatom szerint mindkét fejhallgató viszonylag könnyen meghajtható szinte bármely forráskészülékről. Egy biztos semmilyen gondom nem volt az iBasso Nunchaku használatakor egyik Meze fejhallgató meghajtásával sem szimmetrikus kimenetről.
Ami az asszimetrikus (single ended) kimenetet illeti a PCUHD kedvenc kábelem használatakor ugyan a hangerőt nem kellett jelentősen növelnem az alacsony kimeneti szint ellenére, de a szimmetrikus kimenetről az ezüstözött kábellel valamivel szebben szólt a zene, mint az asszimetrikus kimenetről a PCUHD kábellel, nyilvánvalóan az alcsonyabb jelszint miatt.
Ezért a jelen teszt nagy részénél a másik Meze gyártmányú ezüstözött prémium szimmetrikus kábelt használtam, amelynek használatával nagyon kellemes zenei hangzást produkáltak a fejhallgatók.
A tesztfelvételek kiválasztásánál természetesen azt terveztem, hogy a Xiaomi 12 Androidos telefonomra korábban (még a tavaly júliusi TIDAL "tisztogatás" előtt) a TIDAL applikációban letöltött még ma is MQA-ben hallgatható (mivel nem frissítettem azóta az app-ot) kedvenc felvételeimből tudok válogatni.
Korábban a TIDAL applikációt használva ha csatlakoztattam egy audió lejátszót a telefon
USB C aljzatához nem működött a zenehallgatás. Azóta már ezt megoldották, de messze nem tökéletesen.
Ezért amikor a Nunchaku-t csatlakoztattam a telefonomhoz, akkor olyan jelenséggel szembesültem, mintha a Nunchaku kimeneti jelszintjét alacsonyra állítottam volna át, jelentősen meg kellett növelni a hangerőt és bizony MQA technológia ide, vagy oda a hangzás közel nem volt olyan jó, mint amikor a telefonom USB Audio Player Pro (UAPP) zenelejátszó alkalmazását használtam, amely viszont ma már nem írja ki, hogy melyik felvétel maradt a TIDAL-en MQA és melyik lett nagyfelbontású (high-res) FLAC fájl.
Így tehát viszonylag gyors döntést hoztam, hogy az UAPP alkalmazást használva fogok tesztelni, mert az - ellentétben a TIDAL app-al - audiofil zenekedvelőknek készült és kiváló hangminőséget produkált.
Tesztfelvételek meghallgatása
Elég sok zeneszámot meghallgattam, hogy eldöntsem melyiket
fogom használni a térhatás és a koncert ottlét érzés megállapítására,
amikor (újra) ráleltem a Jurassic Parc sztárja Jeff Goldblum - aki
egyben kiváló jazz zongorista is - felvételére, amely remek próbája
az élő nagyzenekari hangzásnak és egészen elsőrangú felvétel
Kipróbáltam mind a 105 AER-t, mind a 109 Pro-t a szimmetrikus és a PCUHD kábellel is.
Ami meglepő volt, hogy a jelentősen alacsonyabb kimeneti jelszint ellenére nem kellett sokat emelnem a hangerőn. Mégis meg kellett állapítanom, hogy a csöves varázslat egyértelműen jobban átjön a szimmetrikus (balanced) kimenet használatakor, annak ellenére hogy akkor egy árban félárú kábelt használtam, mint amivel (PCUHD) a 109 Pro fejhallgatómmal szoktam zenét hallgatni.
Ez a varázslat mindkét fejhallgatón átjött, jobb dinamika, jobb ottlét érzet, zeneibb hangzás, mint az asszimetrikus kimenetről. Persze tudnotok kell, hogy a Meze dinamikus fejhallgatóira jellemző, hogy meghálálják a magasabb kimeneti jelszintet és akkor szebben szólnak. Elképzelhető, hogy egy más gyártmányú fejhallgató az asszimetrikus (single ended) kimenetről szólhat jobban, de valljuk meg ennek kisebb esélyt adnék.
Ugyanakkor a fenti megállapítás jó hír is lehet, mert így kevésbé mélyen kell a zsebünkbe nyúlni, amikor kábelt vásárolunk az új fejhallgatónkhoz. Gondolom ezen a ponton sok olvasóm felteszi a kérdést, hogy ha egy világhírű cég új fejhallgatóját 150-170 ezer forint vételár megfizetését követően valaki hazaviszi (vagy hazaviszik neki), akkor miért kellene új kábelt venni hozzá, mikor a dobozban ott a gyári kábel.
Ahogy itt a blogomon már sokszor leírtam a gyári kábel bizony nem képes kihozni egy fejhallgatóból a legjobb hagminőséget és ez a megállapítás még egy egy millió forint feletti Meze síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatóra (Meze Elite) is igaz. Amennyiben a Meze berakna egy ezüstözött szimmetrikus kábelt a gyári dobozba, akkor a 105 AER-t 399 € helyett 518 €-ért kellene adnia, amely ár már durván fogalmazva egy másik kategóriába tenné a terméket.
Egyik fejhallgató gyártó sem ad kiemelkedően jó, prémium minőségű kábelt a gyári dobozban, arról nem is beszélve, hogy a prémium kábelek elkészítése komoly már-már tudományos fejlesztéseket igényel és annak is megvan az önálló piaca. Különben is a kábelek hangzása és szinergiája a fejhallgatóval nagyon egyéni ízlés kérdése, ami az egyik audiofil zenehallgatónak nagyon tetszik, az a másiknak már magasba húz és hosszú távon azt nem tudná elviselni.
Szóval van egy rossz hírem, aki magas minőségű, egyértelműen audiofil hangzású fejhallgatót vásárol magának, annak célszerű beruháznia egy azt kiegészítő, prémium minőségű kábelre is. Ez a beruházás nagyon megéri, ahogy korábban ezt leírtam aki a gyári kábellel hallgatja a 109 Pro-t kürölbelül a fejhallgató valós tudásának a 70%-át élvezheti csak, mivel annak valós tudása a prémium kábellel mutatkozik meg.
A fenti tapasztalatom miatt a 105 AER gyári kábelét a teszt során nem használtam, csak a már fent említett kábeleket.
A fent bemutatott tesztfelvételt a szimmetrikus kábellel meghallgattam mindkét fejhallgatóval és ami nagyon jó hír azoknak, akik gondolkodnak egy 105 AER megvásárlásában az az, hogy a két fejhallgató hangkaraktere nagyon hasonló egymáshoz. Bevallom néha le kellett vennem a fejemről az épp hallgatott fejhallgatót, hogy megézzem melyik szól, annyira hasonló volt a hangzásuk.
Azért a 109 Pro tulajdonosoknak sem kell elszontyolodniuk, hogy sok pénzt feleslegesen dobtak ki zenehallgatásra, mert a 109 Pro kifinomultabb fejhallgató, a felvétel több finom részletét képes megjeleníteni, jobb dinamikára képes, mint a 105 AER, amelyre jellemző, hogy kicsit magasba húz a hangzása, a magas hangokat kicsit az optimálisnál erőteljesebben jeleníti meg.
Ezen a felvételen ez a szaxofon szólóknál érzékelhető, de azért ez a hangzás még nem bántó, csak kevésbé kifinomult, mint a 109 Pro-nál.
Térhatás tekintetében a két fejhallgató nagyon hasonló szintet hoz és az ottlét érzet is mindkettőnél kiváló. 😍
Meghallgattam a 109 Pro fejhallgatómmal a Nunchaku AB módjával ezt a felvételt, amely érzékelhetően kisebb zajjal tolmácsolta a zenét, tulajdonképpen nem igazán lehet belekötni ebbe a hangzásba.
A hangszerek hangja szép tiszta, jó a térleképezés és a transzparencia.
Pusztán az a fajta varázslat hiányzik a hangzásból, amit a csöves (tube) módban hallhattunk. Itt az analitikus hangzás, a finom részletek megjelenítése, a jó dinamika a transzparencia kerül előtérbe.
Akik nem érzik magukat meghatottnak, áldottnak, ha egy jó berendezésen meghallgatnak egy hanglemezt, amely egy jó minőségű felvétel, nekik az AB mód talán még jobban is tetszhet, de én nem tartozok ebbe a csoportba. Számomra az élő zene varázsa az analóg hangzás csodája révén valósul meg, ezért amikor visszakapcsoltam a Tube módra, nos éreztem, hogy ezt a lejátszót nem fogom sűrűn AB módban hallgatni. 😊
Szerintem azok többsége aki ilyen lejátszót vesz inkább a csöves hangzást részesíti előnyben.
Meghallgattam a felvételt a Meze 99 Classics zárt rendszerű fejhallgatómmal is a Nunchaku szimmetrikus (balanced) kimenetéről. Ilyenkor újra és újra mosolygok, hogy nem véletlen, hogy én olyan sokáig imádtam ezt a fejhallgatót. A Nunchaku csöves módját használva nagyszerűen szólalt meg a felvétel. Kétségtelen, hogy kicsit intimebb módon (kisebb térrel) szólt a koncerten rögzített felvétel, de a fúvósok hangja, a dobok természetessége, az összhatás nagyszerű volt. Lám lám a csövek még a jó "öreg" 99 Classics-ból is kihozták a legjobb formát. 😘
Azért a 105 AER több finom részletet, szebb hangszer hangokat, jóval jobb térérzetet eredményez, akinek fontos a jó térhangzás, a jó dinamika és a hangszerek megfelelő szétválasztása mindenképpen ezt válassza.
Az utóbbi időben ez a kedvenc felvételem, talán azért, mert
a tunéziai oud művész zenéje élelem a léleknek.
Néha bizony szükség van rá, hogy egy zenét ne az eszünkkel hallgassunk,
hanem az a lelkünkig hatoljon és amikor ez a csodálatos zene megszólal,
mindig mosolyt csal az arcomra. Az már csak ráadás, hogy a stúdiófelvétel is tökéletes.
A 105 AER-el hallgatva a felvételt a Nunchaku szimmetrikus kimenetéről Tube módban a zene áradása magával ragadó, gyönyörűen szól, tisztán, szeplőtelenül. A hangszerek és az énekhang teljes összhangban szólal meg, kifogástalan minőségben. Ez a felvétel kicsit intimebb, hiszen a hangmérnök is így akarta ezt, de ez semmit nem von le a művészi értékéből és a zsenialitásából.
Itt kevés a mély és magas hang, alapvetően a középtartományban szólal meg a zene, de ettől még amit hallunk, az teljes, semmi hiányérzetünk nincs.
Átváltva a 109 Pro-ra azonnal érezni, hogy nem kell nagyon komplex, sok frekvenciatartományt magában foglaló felvétel ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani a különbségeket két fejhallgató között.
A 109 Pro plasztikusabban szólaltatja meg a felvételt, jobb dinamikával, kristálytisztán.
Különösen mesésen szólalnak meg a halk részek, amelyekből az átmenet a hangosabb részekbe az élő kocertek varázsát idézi. 💘
Az arab oud hangszer (lanthoz hasonló) hangja a 109 pro-n tökéletesebb, természetesebb, életszerűbb.
Azért akkor vagyunk korrektek, ha figyelembe vesszük, hogy a 109 Pro kétszer annyiba kerül, mint a 105 AER és habár a zenei minőségnél nem nagyon lehet szorzókban gondolkodni, számokkal nem, csak szavakkal tudjuk kifejezni a különbséget, de be kell vallani, hogy az árkülönbség nagyobb a két fejhallgató között, mint ennél a felvételnél a hangminőség különbség!
A Columbia lemezcég 1951-es (!) felvételét hallgatva az ember arra gondol, hogy
nem volt és nem is lesz szükség a zenei felvételeknél a mesterséges intelligenciára (AI)
Elképesztő hangminőség 74 év távlatából. Még a hangmérnök is belevitt
egy kis játékosságot, öblös hangzást, dinamikai váltásokat.
egy kis játékosságot, öblös hangzást, dinamikai váltásokat.
A 109 PRO-val hallgatva ez a felvétel kifogástalanul szól! A zongorajáték és az emberi énekhang is természetes, nagyon élvezhető. Annyira jól szól, hogy itt abszolút nem érezni azt, hogy a csöves (tube) módnál általában kicsit magasabb az alapzaj. Itt a legfinomabb részletek is kijönnek, a zenei játékosság tökéletes élményt nyújt szerintem még azoknak is, akik nem kedvelik a jazz zenét.
Zsenális felvétel, zseniális tolmácsolásban!
Ahogy megszólal a felvétel máris érezni a 105 AER egyik jellegzetességét, a zongora hangok kicsit magasba húznak, nem szólnak olyan természetességgel, mint a 109 Pro-n.
A fúvós hangok viszont nagyon jók, úgy szólalnak meg, mintha épp a MÜPA-ban ülnénk egy koncerten.
A nagyon dinamikus részeknél a fúvósok hangja egy kicsit tolakodó, megint kicsit magasabb az ideálisnál.
A női énekhang szép, de kicsit "vékonyabb"-ban szólal meg, mint a 109 Pro-n, ahol tökéletes a hangzás.
Félreértés ne essék ez a minőségi szint nagyon is magas, csak éppen a 109 Pro-n tapasztalt varázslatot nem képes megismételni.
Kíváncsiságból kipróbáltam a 105 AER-t a PCUHD asszimetrikus (single ended) kábellel is.
Nos a réz anyagú kábellel használva a 105 AER kicsit kevésbé húzott a magas hangok irányába, kicsit kiegyensúlyozottabb volt a hangzás,
A női énekhang sokkal szebb a PCUHD kábellel, mint a jóval olcsóbb ezüstözött kábellel, de nyilván kevés az olyan vásárló, aki egy 399 €-s fejhallgatóhoz vásárolni akarna egy 250 €-s kábelt.
Azért mindenkit megnyugtatok, hogy az ezüstözött kábellel is szépen szól a 105 AER, de tény, hogy ennél a felvételnél elég nagy a különbség a két Meze fejhallgató között.
Fontos tudni, hogy azok, akik tökéletességre törekednek, számukra drágább, de jobb megoldás lehet az ezüstözött kábelnél a szimmetrikus (balanced), 4,4 mm-es csatlakozóval szerelt PCUHD réz kábel, amelyet a Nunchakuhoz csatlakoztatva valószínűleg a legjobb hangzást tudják elérni.
Nagyszerű stúdiófelvétel négy világhírű zenész
fantasztikus játékával. Én Chris Thile koncertjén
voltam a Magyar Zene Házában, amely szenzációs volt.
Ez alapvetően egy kamarazenei felvétel, tehát nincs nagy tér
Ez alapvetően egy kamarazenei felvétel, tehát nincs nagy tér
intim, de mégis magával ragadó a zenészek virtuozitása
A 105 AER-el szimmetrikus kimenetről hallgatva nagyon tisztán, szépen szól a zene. A halk részek is finoman, a hangszereket térben jól megjelenítve szólalnak meg és a dinamikával sem lenne baj, ha az erőteljes részek nem szólnának kicsit túl erőteljesen. A halk részeknél úgy érzi a hallgató, hogy fel kellene tekerni a hangerőt, míg a hangos részeknél visszavenne belőle. Hogy ennek pontosan mi az oka, azt nehéz megmondani, de a 109 Pro-val meghallgatva meg fogjuk látni, hogy mennyi tulajdonítható ebből a "problémából" a Nunchaku-nak és mennyi a 105 AER-nek.
A 105 AER súlya 336 gramm, a 109 PRO-é 375 gramm, ami nem nagy különbség, mégis kijelenthető, hogy a 105 AER az egyik legkényelmesebb fejhallgató, ami valaha a fejemen volt, igaz, hogy a 109 PRO sem marad el kényelemben sokkal tőle.
A 109 PRO-n a nagybőgő hangja határozottabb, életszerűbb, a zene összhatása még élményszerűbb, mint a 105 AER-en, amely már alapból nagyon jól szólt. A legjobb szó erre a hangzásra a kifinomultság.
Minden hangszert külön külön is élvezni lehet, mégis az összhatás is tökéletes.
A 109 Pro-t hallgatva nem érzem szükségét, hogy a hangerőt állítsam a Nunchaku-n.
Komolyzene kedvelőknek nagyon jó hír, hogy a Nunchaku Tube módja bizony a koncertek élményét hozza el akár egy távoli szállodába is! 😍
Biztos ami biztos belehallgattam a nagyszerű norvég lemezcég a 2L Villanelle című felvételébe is, amelyet egy templomban rögzítettek és nagyszerű térhatást élvezhetünk általa.
A Nunchaku minden műfajon nagyszerűen szól, de sokat utazó komolyzene kedvelőknek különösen ajánlott eszköz. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen kisméretű (65 x 34,6 x 15 mm,
50 gramm) audió lejátszóról ilyen természetes komolyzenei konertélményt idéző hangzást és térhatást élvezhetünk.
Remek élő felvétel, komplex zene és sok hangszer szólal meg,
nagyon jó térhatással és ottlét érzettel, ha jó berendezésen hallgatjuk.
A nemzetközi etno-jazz csapat zenéje nagyon sajátos, de nagyon jó.
Ennél a felvételnél volt talán a legkisebb a különbség a két fejhallgató között!
Először a 105 AER-el hallgattam meg, amely kiválóan tolmácsolta ezt az élő felvételt.
Különösen szép hangszínekkel adta vissza az egyes hangszereket az alapvetően fúvósokra épülő felvételen. Talán a mélyhangok kicsit lehettek volna hangsúlyosabbak, de ezt leszámítva abszolút élvezhető volt a produkció. 😀
Amikor ez a felvétel megszólalt a 109 PRO-val hallgatva, azon gondolkodtam, hogy ez a hangminőség néhány éve még a jóval drágább és nagyobb asztali/irodai lejátszók között is kiemelkedően jó lenne, nemhogy egy öngyújtó méretű készülékről. 👀
A 109 PRO mélyhangjai hangsúlyosabbak, de ezzel együtt természetesek. A hangszerek szétválasztása kicsit jobb a 109 PRO-n, mint a 105 AER-en, de nagy különbség nincs.
Adam Ben Ezra izraeli zenész, zeneszerző. Ez a nagyszerű felvétele
egyszemélyes performansz nagybőgőre és ütőhangszerekre 😎
Valójában a saját hangszerét püföli, de azt zseniális tehetséggel.
Aki vizuális típus, a stúdió felvételt itt megnézheti.
Ez a felvétel a mély hangok és a természetes hangzás remek tesztje.
A 109 PRO-val hallgatva kifogástalan a minőség, nagyon szép, abszolút az élő zenét idéző nagybőgő mélyhangokat hallunk és nagyon ritmusos, erőteljes (nagybőgő) dob hangokat. Tökéletes zenei reprodukció!
Ugyanez a felvétel a 105 AER-rel meghallgatva nagyon hasonló dinamikával, nagyon szépen szól, de ahogy már korábban is említettem a magasabb (ütős) hangok háttérbe szorítják a nagybőgő mély hangjait, nincs meg az a tökéletes összhang, amely a 109 PRO esetében megvan.
Nagy kár ezért, mert amúgy ez a hangzás is az élő zenét idézően természetes, csak az arányok tolódnak kicsit el az ütős hangok irányába (és a kész felvételt már nem tudja egy hangmérnök kiegyensúlyozni, de erre valójában nincs is szükség).
Összeségében nagyon jó élmény volt ez a teszt, elsősorban az iBasso Nunchaku jóvoltából, amelyiket órákig lehet hallgatni nagy élvezettel, különösen a 109 PRO-val semmilyen fárasztó, tolakodó hangzást nem tapasztaltam, tökéletes volt a harmónia a két készülék között.
Igaz ezért a harmóniáért és ilyen szintű élvezetért már mélyen zsebbe kell nyúlnunk (Nunchaku 130 ezer + 109 PRO 300 ezer = 430 ezer forint).
Ennél sokkal kedvezőbb árú a 105 AER és a Nunchaku kettőse (105 AER 157 ezer + Nunchaku 130 ezer = 287 ezer forint). Ennyi pénzért már egy nagyon szépen szóló hordozható fejhallgatós rendszert kapunk, amelyik úgy minden 10. felvételnél túlhangsúlyozza a magas hangokat, de az esetek döntő többségénél abszolút élvezetesen muzsikál.
iBasso Nunchaku
Ami tetszett
Amikor Steve Jobs a szinpadon felmutatta az első iPhone-t
az egy korszakhatárhoz való megérkezés pillanata volt.
Lehet, hogy pár év múlva az iBasso Nunchaku-ról is
úgy beszélnek majd, mint egy új korszak eljövetelének
első eszközéről, hiszen ugyan már 5 éve is kapható volt
1000 - 2000 $ közötti áron nagyméretű, csöves audió lejátszó,
de a Nunchaku a manapság kialakult dongle méretnél
alig nagyobb és nem nehezebb méretbe képes volt
belesűríteni egy csöves és egy szilárdtest alkatrészekkel
szerelt üzemmódot, amelyek közül a csöves ami forradalmi.
Ilyen kisméretű készülékből jómagam még nem hallottam
ennyire életszerű, természetes hangzást, amely ugyan
nyilvánvalóan nem képes az asztali csöves erősítők
beszippantó hangminőségére, de méretéhez képest
valósággal csodát tesz! A beépített DAC elsőrangú!
Viszonylag alacsony a fogyasztása, így nem szívja le
gyorsan egy mobiltelfon akkuját.
A Nunchaku tiszta, természetes, analógos hangzású,
nagyon szép énekhangokat produkál, mindegy,
hogy az illető hangtartománya bariton, vagy szoprán.
Technikailag lehet, hogy kicsit magasabb az alapzaj, de ebből
a zene hallgatása közben szinte semmit nem érzékelünk,
annyira természetes a zene megszólalása.
Nagyon jó dinamika, remek térhangzás és térleképezés jellemzi.
Ez az a hangzás, amire az audifil zenebarátok képesek rendesen rákattanni...
A Nunchaku még órák után sem válik forróvá, remek a szigetelése.
Még az AB mód hangzásáért is meg kell dícsérni a kínai mérnököket,
mivel nagyon korrekt minőséget hoztak létre, de gondoljunk a párválasztásra:
Ott sem a paramétereiben tökéletes, de a mindennapokban kicsit szürke,
néha unalmas bombázó hölgyet választja az intelligens férfiember,
hanem azt aki a szívéhez közelebb áll és lelki társa tud lenni....
hanem azt aki a szívéhez közelebb áll és lelki társa tud lenni....
Ami nem tetszett
Nagyon keveset lehet ide írni, mivel az a bizonyos "vijjogó" hang
a lejátszó testének érintésekor elkerülhetetlen mellékhatása
egy csöves erősítőnek, de a gyakorlatban a zenehallgatást
ez semmiben nem befolyásolta,
Az asszimetrikus (single ended) kimenet jelszintje nem minden
fejhallgató meghajtásához elegendő.
100%
130 ezer forint körüli áron az iBasso kínál egy árkategóriájában
egyedülállóan természetes, analógos, életszerű hangzást kínáló
DAC + csöves erősítőt, egészen kiváló műszaki paraméterekkel.
Azért forradalmi ez a készülék, mert ebben a méret-, és ár kategóriában
nem volt még a piacon az audiofil zenehallgatók igényeit
ennyire tökéletesen eltaláló zenelejátszó.
Még akkor is, ha nem tud MQA kibontást, vagy dekódolást,
hibátlan készülék! Nehéz abbahagyni vele a zenehallgatást. 😍
Meze 105 AER
Ami tetszett
Fél áron nagyon hasonló hangkaraktert kínál, mint az egészen elképesztően
muzikális Meze 109 PRO! A Nunchaku-val hallgatva a 105 AER
analógosan természetesen zenél, nagyon szépek mind a hangszer hangok,
mind az énekhangok, kiváló a térleképezés, jó a hangszerek térbeli elhelyezése.
A középtartomány megközelíti a 109 PRO középtartomány megjelenítését!
A mélyhangok tolmácsolása kellemes, de nem éri el a 109 PRO szintjét.
A magas hangok a felvételek többségénél szépen tisztán szólnak.
Ebben az árkategóriában igaz, hogy messze nem hallottam az összes
fejhallgatót, de azok közül amelyeket módom volt kipróbálni
a 105 AER szerintem kiemelkedően jó teljesítményt nyújt.
Remek, a 109 PRO szintjét megközelítő dinamika.
Szimplán és egyszerűen megfogalmazva a legkényelmesebb
és az egyik legszebb fejhallgató, amely eddig a fejemen volt!
Az Alcantara fülpárnához sokkal jobb anyag, mint a bőr,
főleg nyáron, amikor a melegben az ember feje a párna alatt izzad és
az élettartama is várhatóan hosszabb, mint a bőré,
amit jellemzően a 99 Classics-on 3 évente cserélnem kell.
Ami nem tetszett
Hiányoltam egy kicsivel több mélyhang energiát, például szebb nagybőgő hangokat.
Nem túl sűrűn, de előfordul, hogy a magas hangok túlhangsúlyozottá válnak
és kissé háttérbe szorítják a mélyebb hangokat.
A gyári kábelt szerintem lehet, hogy nem kéne a csomagba tenni, én inkább
azt csinálnám, hogy az internetes vásárlásnál ki lehessen választani
hogy milyen kábellel kérjük a fejhallgatót. Ez azért is jó lenne,
mert sok "megszállott" fejhallgatósnak már van 4 -5 darab prémium
fejhallgatója, amelyekhez már vásárolt prémium kábel(eke)t,
így egy új fejhallgató vásárlásakor a kábel árát a vevő megtakaríthatná.
.png)
90%
A Meze 105 AER a 99 Classics óta a legjobb, megfizethető,
mégis audiofil minőségű fejhallgató, amely jó eséllyel
jobbnak bizonyulna a hasonló árkategóriában induló versenytársaknál.
