2024. legjobb audiofil készülékei

 Kedves olvasóm.

Mindenekelőtt szeretném kifejezni, hogy a szeretet ünnepén én is szeretettel gondolok minden kedves zenehallgató olvasómra, akik a korábban megjelent cikkeimet olvasták.

Lehet, hogy már az elején egyértelműen tisztáznom kellett volna, hogy nálam a blog írás egy hobbi és nem a hivatásom. Nem is kerestem vele egyetlen fillért sem, hisz nem ezzel a céllal kezdtem el írni a blogomat, hanem annak idején (2016. őszén) szerettem volna másokkal megosztani az örömömet, amelyet a fejhallgatós zenehallgatás és a távzene (streaming) szolgáltatók hazai megjelenése együttesen okozott nekem. Később a pozitív visszajezések hatására nagyon belelkesedtem és elkezdtem a számomra legérdekesebb készülékeket tesztelni és a tapasztalataimat a blogomon megosztani, évi 8-9 bejegyzést írva.
Nyilván aki rendszeres olvasóm volt, közülük sokan - megbízva az értékítéletemben - vásároltak is az általam javasolt készülékekből és visszacsatolták az elégedettségüket.

Ilyen előzmények után talán meglepő lehetett, hogy a februárban közzétett Fiio Q15 tesztem után már nem jelent meg új írásom/tesztem idén. Ennek oka az volt, hogy tavasszal nagyon sok munkát kellett elvégeznem (szerződéses tanácsadóként hazai és külföldi projektek előkészítésén és megvalósításán fáradozok), így nem jutott energiám a blogomon teszteket közzétenni.

Ezután jött a nyár, ami munka szempontjából kicsit lazább volt, de ekkor meg eljött egy fekete betűs nap az audiofil zenekedvelők életében, a TIDAL július 24-én megpróbálta a szervereiről letörölni az összes (!) MQA technológiával rögzített zenei fájlt, ami szerencsére azért teljeskörűen nem sikerült, így még vannak fellelhető ritkaságok...

Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de az elmúlt évtized általam legjobbnak tartott digitális zenei technológiájának "tömegsírba rakása", mégha ez így kicsit túl drámaian is hangzik, bevallom őszintén kicsit depressziós időszakot okozott számomra és hiszitek, vagy nem hetekig sokkal kevesebbszer hallgattam zenét...

Számomra hihetetlen volt, hogy a világ legjelentősebb lemezcégei hatalmas munkával, időt és pénzt nem spórolva előállítottak több millió zeneszámot az angol szakemberek által szabadalmaztatott MQA technológiával, majd a TIDAL távzene (streaming) szolgáltató ezek mindegyikét közzé is tette, mi audiofil zenemegszállottak pedig nagy élvezettel hallgattuk meg az analóg zenére (hanglemezek) legjobban emlékeztető, a digitális zenei reprodukció eddigi csúcsát jelentő felvételeket.

Igaz, hogy a TIDAL előfizetési díja magasabb volt a legtöbb távzene szolgáltató havi díjánál (kb. 2-szeres árra gondoljunk), na de ezért sokkal többet is nyújtottak, mint a többiek (leszámítva a szintén kiváló hangminőségű QOBUZ-t, ami viszont itthon nem elérhető).

Tény, hogy az, hogy zseniális hangtechnikai szakemberek megalkotnak egy új technológiát az nem jelenti automatikusan azt, hogy az a pénzügyi modell, amit a technológia mellé tesznek (licensz díjak formájában) az életképes lesz hosszú távon. Ezért történhetett meg, hogy bármennyire is kiváló minőségűek voltak az MQA technológiával átalakított zenék - amit a leghíresebb hangmérnökök is lelkesen támasztottak alá - sajnos az MQA cég csődvédelmet kért maga ellen, majd a céget felvásárolta a kanadai Lenbrook csoport, amelyhez tartoznak a Bluesound, NAD, PSB és DALI márkák és ezt követően (2024. júniusában) bejelentették, hogy a HD Tracks-el (amelyik zeneletöltő weboldalként működik) létrehoznak egy új távzene (streaming) szolgáltatást az első hírek szerint még 2024. év végéig.

Számomra nyilvánvaló, hogy a kitűnő BluOS szoftver rendszer birtokában olyan távzene szolgáltatást kívánnak majd ajánlani, amelybe be tudják integrálni az eddig elkészült és a jövőben elkészítendő sok millió MQA technológiával rögzített zeneszámot. Azt már sejtjük/tudjuk, hogy 2024-ben nem érkezik ilyen szolgáltatás, de a többi zenei streaming szolgáltatónak is több időre volt szüksége egy ilyen szolgáltatás előkészítésére.

Legújabb információk 2025. január elején:

Egy szakíró interjút készített a korábbi MQA Ltd.-t vezető és az új tulajdonos által alapított Lenbrook Media Group vezetőjével Mike Jbara-val, aki nem tért ki a kérdések elől, hanem elég őszintén válaszolt.

A leglényegesebb információk:

- Lenbrook nem a HD Tracks-el közösen, hanem saját maga, egy külső partner segítségével hozza létre új streaming szolgáltatását, amelynek elnevezésére még a jövőben kerül sor,

- Ennél a szolgáltatásnál, amely várhatóan a májusi Müncheni High End Show-n kerül bemutatásra és az első naptól elérhető lesz a BluOS platformon (a NAD és Bluesound készülékek ezt az operációs rendszert használják) nem a mennyiségre, hanem a minőségre fókuszálnak, tehát ne várjunk 100 millió zeneszámot, mint más, már bejáratott streaming szolgáltatásnál. Azt a döntést hozták, hogy az új szolgáltatás csak MQA formátumú zenéket fog interneten lesugározni, tehát nem lesz egy zeneszámnak, vagy albumnak két verziója. Azt már én teszem hozzá, hogy ez azt jelenti, hogy az új streaming szolgáltatáshoz MQA kompatibilis hardverrel kell majd rendelkeznie az előfizetőknek. Ílymódon a szolgáltatás ára versenyképes maradhat majd.

Az MQA tehát tovább él és új technológiákkal is kiegészítik azt, amelyek egy szoftver frissítéssel a meglévő (nem MQA kompatibilis) eszközeinken a PCM zenei felvételek minőségének javításához használhatók majd!

Nagy várakozással tekintettem az MQA technológiát megalkotó team másik innovációja a korábban MQAir-nek elnevezett, az SCL6 többféle vezeték nélküli technológiával lesugározható max. 24 bit / 384 kHz-es felbontásra képes kodek megjelenésére. Voltak olyan hangok, hogy a LENBROOK cég elsősorban az SCL6 miatt vásárolta meg az MQA Ltd. céget és be is jelentették, hogy hamarosan piacra dobnak ilyen technológiával felszerelt fejhallgatókat, de ma még erre is várni kell, reméljük már nem sokáig...

A Jbara interjú szerint a Lenbrook által Airia-ra átkeresztelt kodek felhasználásával jó néhány új készülék lát majd napvilágot, amely nem csak vezeték nélküli fül-, és fejhallgatót jelent, hanem vezeték nélküli sztereó hangsugárzókat is.

Annyit még elmondanék a TIDAL szolgáltatásról, hogy az MQA fromátumú zeneszámokat MAX megjelölésű nagyfelbontású formátumra cserélték ki, amelyek meghallgatásához nincs szükség speciális (MQA kompatibilis) zenelejátszóra. Személyes tapasztalatom az, hogy habár a TIDAL MAX formátumú zeneszámai jobban szólnak a Spotify zenéinél, de egyértelműen gyengébb minőségűek, mint az MQA formátumú zenék. A TIDAL idén jelentősen csökkentette a díjait, az én esetemben a 6 személy zenehallgatását lehetővé tevő családi csomag árát 4500 forintról 2700 forintra, megpróbálva ezzel versenyképesnek maradni a konkurrenciával szemben, csakhogy a TIDAL már a kezdetek óta elsősorban az audiofilek, azaz a hangminőségre érzékeny zenekedvelők kedvenc szolgáltatója volt, és arra is büszkék lehettünk, hogy amikor a sok-sok híres zenész (Jay Z-vel az élén) megvásárolta a svéd-norvég tulajdonú céget, akkor azt ígérték, hogy a zenészek magasabb jogdíjban részesülhetnek, mint például a "híresen" keveset fizető Spotify-tól.

A TIDAL életében történt egy szerény véleményem szerint tragikus fejlemény, amikor a Twitter alapító amerikai milliárdos Jack Dorsay 2 évvel ezelőtt megvásárolta a TIDAL többségi tulajdonrészét.

Dorsay a TIDAL-t mindig is csak egy befektetésnek kezelte, és nem törődött azzal, hogy mit gondolnak az audiofilek, akik többsége levelet írt a TIDAL-nek kérve, hogy a jövőben is meghallgathassák az MQA formátumú zenéket és sokáig úgy tűnt, hogy kérésük meghallgatásra is talál, de végül az MQA zenék többségét letörölték nem kis szomorúságot okozva ezzel a technológia csodálóinak.

Az előfizetési díj felére csökkentése egy a korábbinál gyengébb minőségű szolgáltatásért hasonlóan botor cselekedet, mintha a NETFLIX-től kapnánk egy e-mailt, hogy nagyszerű hírünk van az Ön számára: 2025. januártól a korábbi előfizetési díj felét kell csak fizetnie, amiért a korábbi (4K felbontású HDR, térhangzású) tartalom helyett 720p felbontású képminőséget és sztereó hangot kapnak majd, de higgyék el az bőven élvezhető lesz az Önök számára 😌

Ez év vége felé Dorsay már arról beszélt, hogy a TIDAL-nél úgy kellene majd dolgozni, mintha egy stratup (kezdő cég) lenne. Egy ilyen nyilatkozat már előre vetíti annak lehetőségét is, hogy a TIDAL a csőd szélére kerül majd, ami tekintetbe véve, hogy az MQA "hosszú kések éjszakáját" követően elég sokan felmondták az előfizetést annyira nem meglepő, de bevallom őszintén nagyon sajnálnám, ha ez a korszakos szolgáltatás megszűnne egy érthetetlen koncepció következtében...

Ami engem illet az első döbbenetet követően azért fokozatosan visszatértem a jó zenékhez és a rendszeres zenehallgatáshoz, de ősszel négy képzést kellett megtartanunk cégtársammal, ami 16 előadást jelentett és sok-sok új előadás megírását, tehát megint nem maradt időm a készülékek tesztelésére.

Azért végül úgy döntöttem, hogy a szokásos év végi legjobb készülékek bejegyzésemet idén is megírom, legyen ez egy új kezdet és remélem, hogy vissza tudok majd térni a kedvenc hobbimhoz és be tudok számolni a zenehallgatási szokások, lehetőségek és a készülékek ajánlásához....

2024. sok szempontból nem volt ideális az audio készülékgyártók szempontjából. Ennek sokrétű okai vannak, ezek közé tartozik a legnagyobb európai országok gazdaságainak gyengébb szereplése, amelynek okai az ukrajnai háború következményei, a húzó ágazatok (például autógyártás) nehézségei, az emberek gondolkodásának megváltozása, amely abba az irányba mutat, hogy még a zenei eszközökre sokat költő audiofilek is inkább abban gondolkodnak, hogy a pénzüket megújuló energia eszközök (napelem, hőszivattyú) vásárlására költsék és nem feltétlenül egy sokadik audio eszközre.

Azért a gyártók idén is elég sok érdekes készüléket dobtak piacra és egyre jellemzőbb, hogy még a prémium gyártók is a tömegigények felé mozdultak el. Ez megfigyelhető volt a MOZEL-ek (az általam korábban audió készülék kategóriákra kreált elnevezések meghatározásait egyrészt itt, másrészt pedig itt olvashatjátok), angol elnevezése DAP piacán, például a Shanling M0 Pro, vagy Hiby R4, vagy a hordozható USB-s lejátszó-k között a csak 109 $-ba kerülő ONIX Apha X1I, de a tendenciát jelezte az is, hogy a korábban a drágább árkategóriában "játszó" Nagybányai Meze cég is piacra dobott egy (kitűnőnek mondott) - belső füles-t, a "mindössze" 159 €-ba kerülő Alba-t.

Azért jó néhány nagynevű gyártó továbbra is kínál drága audió készülékeket, de ahogy korábban is, most is igyekszem a megfizethető árú és magas minőségű zenehallgatást lehetővé tévő készülékeket bemutatni, néha azért megemlítve azokat is, amelyek megvásárlásához komolyabb anyagi források kellenek.

Nyilván ahogy bennem is, úgy másokban is felvetődött már, hogy ha elutazunk valahova, miért kell egy audiofilnek magával vinnie a szokásos mobil telefonját és ha kiemelkedő minőségben akar zenét hallgatni, akkor ezen felül egy MOZEL-t (DAP), vagy egy másik hordozható készüléket?
Miért nem dobnak piacra egy olyan mobiltelefont, amelyik képes minden ma használt funkcióra (mint telefonálás, fotó készítés, internet böngészés, vezeték nélküli zenelejátszás, stb.) plusz ezek felett még szükségtelenné teszi a hordozható zenelejátszónkat, mivel magába a mobiltelefonba beépítették azt a digitális technológiát (DAC-ok, és egyéb hangminőségjavító elektonikák), amellyel akár vezeték nélkül, akár vezetékesen olyan minőségben tudunk hallgatni zenét, amely vetekszik a jobb MOZEL-ek (DAPs) hangminőségével.

Ilyen készüléket akár a "végtelen" források felett rendelkező Apple, vagy Google, de akár a Xiaomi, vagy a Huawei is készíthetett volna, de - talán nem véletlenül - egy feltörekvő kínai audió cég a Moondrop dobott piacra egy ilyen készüléket:

Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében

Moondrop Miad One készülék, amely dupla Cirrus Logic DAC-ot,
3,5 és 4,4 mm-es kimeneteket kínál 399 $-os áron,
tehát egy középkategóriás MOZEL (DAP) áráért.

Kár, hogy mint telefon (gyenge kamera és Google Maps hiánya miatt)
nem vetekszik a jobb mobilok képességeivel, zenelejátszónak viszont kiváló!

Pont az ilyenfajta innovatív megoldásokat hiányoltam az idei évben. Azért még egy innovatív készüléket meg kell említenem, a Fiio BT11 kisméretű, a legújabb 5.4-es Bluetooth szabványt tudó eszközt, amelyet szinte mindenki tud használni egy WINDOWS PC / laptop USB C aljzatához csatlakoztatva, és ami a legérdekesebb, hogy akik megvették az újabb iPhone-okat (iPhone 15 és 16), amelyeknek már USB C csatlakozójuk van, ők is élvezhetik a BT11 meglepően jó hangminőségét (LDAC kodek használatával!).

A BT11 a legújabb iPhonokat és a WINDOWS PC-ket audió lejátszókká

képes varázsolni. Az iPhone-oknál egyedül használható AAC kodek
hangzása egyértelműen gyengébb, mint a SONY által kifejlesztett LDAC,
de mostantól a kis kütyüt csatlakoztatva remek hangminőséget élvezhetünk

Annak ellenére, hogy a FIIO a rájuk nagyon nem jellemző módon kvázi félkész állapotban dobta piacra ezt a készüléket idén októberben, ami azt jelenti, hogy a hardver kész és elképesztően sokat tud, az LDAC mellett több más nagyobb bitrátájú Bluetooth kodeket, köztük a Qualcomm aptX Lossless (veszteségmentes, CD minőségű) vezeték nélküli technológiáját is magában foglalja, de a szoftverfejlesztéssel még nem voltak készen. Azt igérik, hogy nagyon hamarosan (várhatóan 2025. januárban) egy program frissítés révén a készülék teljes funkcionalitása elérhető lesz. Meglátjuk. 😘

Amúgy ez az aptX Lossless technológia ma még elég kevés zenekedvelő számára elérhető, mivel a technológiával nem kompatibilisek (még?) az Apple, Google, Samsung, Xiaomi, Huawei, LG, Motorola, tehát a legismertebb mobiltelefon gyártók készülékei (!)

Mindenesetre a fiamnak vettem egy 20 ezer forintba kerülő ilyen készüléket, mert ő elsősorban a notebookján dolgozik és van egy 1More Sonoflow LDAC képes vezetéknélküli fejhallgatója, amelyen a notebookról alapból hallható hangnál lényegesen jobb minőségre képes a BT11.
Erről magam is meggyőződtem a saját 1More Evo fülbejátszóm segítségével. Azt azért mindenkinek tudnia kell, hogy a WINDOWS alapból képtelen lejátszani az LDAC kodeket (a WINDOWS 10 SBC és aptX, míg a WINDOWS 11 SBC, aptX és AAC kodekek lejátszására képes.

Ahhoz, hogy élvezni tudjuk egy WINDOWS alapú számítógépen a legjobb hangminőséget biztosító LDAC-ot, meg kell vásárolnunk egy Alternative A2DP Driver-t 5,99 $-ért, amelyet a gépünkre telepítve és a BT11-t bedugva az egyik USB (A, vagy C) csatlakozóba (USB C - USB A átalakítót ad a Fiio a csomagban), majd a fülbejátszó-nkat, vagy vezeték nélküli fejhallgatónkat (miután kikapcsoltuk a szobában minden készülék Bluetooth funkcióját) a BT11-hez közelítve azon a párosítás üzemmód kék-piros színei helyett hirtelen megjelent egy a trópusi tengerek türkizkék színére emlékeztető szín (a FIIO hivatalos tájékoztatójában ezt fehérnek mondják, de nem az), amely az LDAC kodeket jelzi. Ezt követően néhány napig bejárattam a BT11-et, majd mind a 1More EVO-val, mind az általam használt iFi Go blu vezetéknélküli lejátszó + Vorzüge "Püré" hordozható erősítő + Meze 109 Pro nyitott, dinamikus fejhallgató hordozható zenelejátszó rendszerrel meghallgattam a TIDAL WINDOWS alkalmazásáról jövő hangot (a megvásárolt A2DP-t LDAC-ra állítva) és lássunk csodát számítógépről még nem hallott kiváló hangminőségben élvezhettem a zenéket. Egy Kaleo felvételt még YouTube-on is meghallgattam és a zene és annak meglepően jó minősége mosolyt csalt az arcomra 😍.
A BT11 tehát már ma is nagyszerű hangminőséget produkál és ha szoftveresen is továbbfejlesztik majd, akkor ezért az árért mindenkinek nagyon ajánlom...

Most pedig annak ellenére, hogy ahogy azt már említettem idén elég kevés készüléket tudtam tesztelni/meghallgatni mégis közzéteszem az általam idén legjobbnak tartott készülékek listáját, kategóriánként bemutatva a dobogósokat.

A Fiio idén valósággal ontotta a jobbnál jobb készülékeket mind a hordozhatókat, mind az asztaliakat.

A Fiio minden évben konkurenciát teremt saját magának, legjobb példa erre az M23 MOZEL, 750 $-os (itthon 330 ezer forint) jóval kedvezőbb ára ellenére több területen is jobban teljesít, mint a jóval drágább M15S (420 ezer forint). Az M23 mellett a Fiio jónéhány bátran ikonikusnak nevezhető készüléket dobott piacra idén, például a BTR 17 légzene játszót, (Bluetooth player), vagy a K19 asztali DAC / fejhallgató erősítőt és az R9 streamer - DAC - fejhallgató erősítőt. 
Szerintem idén vitathatatlanul a Fiio tette le a legtöbbet az asztalra.

Az iBasso kínálata ugyan korlátozottabb a Fiio-énál, de amire koncentrál (kis-, és nagyméretű DAC/fejhallgató erősítők és MOZEL-ek), abban kiváló készülékeket alkotott, mint a nálam is dobogós DC Elite, vagy D16 TAIPAN, vagy MOZEL (DAP) vonalon a DX 170 és DX 320.

A Topping - mint az elmúlt években mindig - ezúttal is sok díjat zsebelt be az asztali DAC-okért (digitális - analóg átalakító) és fejhallgató erősítőiért, mint a D90 III és a D50 III DAC-ok és az A50 III erősítő.

Az iFi-t idén azért nem tettem be a legjobb három készülékgyártó közé, mert a korábbi éveknél jóval kevesebb készüléket dobott piacra, amiket viszont bemutatott, azok minősége továbbra is kiemelkedő, mint a Go bar Kensei, amelyiknek a hangminősége egy néhány évvel ezelőtti asztali készülék hangminőségével vetekszik.

A 450 $-os iBasso Elite nagyon hasonló szintet hoz zenei minőségben, mint a Go bar Kensei, de ez utóbbit azért tettem az első helyre, mert korábban teszteltem az eredeti Go bar-t, amely már kiváló hangminőségre volt képes, a 450 $-os Kensei változat pedig ezen még csak javított.

A Fiio KA17 hangminősége kismértékben elmarad ugyan az első két helyezettétől, de nagyon jó teret jelenít meg és sok funkciót tud. Azért azt mindenképpen meg kell említenem, hogy a KA 17 ára jóval kedvezőbb a két vetélytársánál (150 $!), úgyhogy ár-érték arányban kiválóan teljesít.

Tavaly a Shanling H7-est választottam az év legjobbjának, azóta a Shanling piacra dobta a H5-t, majd a még kisebb H2-es készüléket is. Ez utóbbi idén a bronzérmes pozícióba került, mivel 170  $-os elképesztően jó áráért (itthon 80 ezer forintba kerül) nagyon komoly funkcionalitást és kifejezetten szép és kisméretű formát kínál, amely valóban hordozhatóvá teszi.

Idén is második pozícióba tettem a Fiio nagyszerű Q15-ös készülékét, amely ha összehasonlítanánk egy 10 évvel ezelőtti asztali készülék hangjával, minden túlzás nélkül kenterbe verné azt. Mivel a Q15 tavaly év végén jelent meg és a vevők többsége 2024-ben juthatott hozzá, jogos, hogy az idei dobogóra is felférjen. A Q15 különösen a vezeték nélküli hangzásával lépett szintet a korábbi "közép kategóriás" készülékekhez képest és ha ehhez hozzávesszük, hogy a Fiio új készülékeinek egy része már tudja a legújabb 5.4-es Bluetooth szabványt és a Snapdragon Sound (Qualcomm által kifejlesztett) specifikációt, amely lehetővé teszi az aptX Lossless zenelejátszást, először kínálva CD minőségű, veszteségmentes lejátszást vezeték nélkül (!), akkor el lehet képzelni, hogy a vezeték nélküli hangzás még a tavalyi modellekhez képest is javult.

Az idei év egyértelműen legjobbnak tartott nagyméretű USB-s lejátszója az iBasso D16 TAIPEN, amelynek ára ugyan 1500 $ (itthon 660 ezer forint), ami azért már nem nevezhető olcsó készüléknek, mégis ez a hordozható készülék hangminőségben egyértelműen egy jobb asztali készülék minőségét hozza, tűpontos (holografikus) térleképezéssel, sok életszerű részlettel, méretéhez képest elképesztő hangminőséggel. Amire vigyázni kell az az, hogy a D16 a legnehezebben meghajtható fejhallgatók által igényeltnél kisebb kimeneti jelszintet kínál.

 A Fiio évek óta magának állít konkurrenciát, ami egyértelműen azt jelenti, hogy egy drágább korábbi készülékét egy évvel később a régebbi modellnél jobb hangminőségű és annál olcsóbb készülékkel egészítenek ki. Nem kérdés, hogy a vásárló melyiket fogja megvenni...

Az M23 kiemelkedően jó hangminőségű készülék, fantasztikus specifikációval. Hiába a Fiio az elmúlt évtizedben megtanulta hogyan kell megalkotni egyre jobb és később ikonikussá váló készülékeket. 

Ami igaz, hogy a 330 ezer forintos vételár egyesek számára már manapság túl sok(k), de nekik is kínál alternatívát a 250 $-ba kerülő Hiby R4, amelynek hátlapja futurisztikus, de egy manapság szerénynek mondható árért nagyon komoly funkcionalitást kínál, és nagyon jó távzene (streaming) lehetőséget.

Hangminősége vetekszik a sokkal drágább készülékekkel.

Listám harmadik helyére a jóval drágább (2000 $-os) Hiby R8 II készüléket tettem, amely olyan zenebarátoknak készült, akik mélyebben a zsebükbe tudnak nyúlni és akik nem akarnak semmilyen kompromisszumot felvállalni. Az R8 II a Hiby saját DARWIN-MPA DAC technológiáját használja, közel egy teljes napig működik feltöltött akkumulátorral és még MQA kibontásra is képes (amúgy érdekes, hogy a Hiby R4 is MQA kibontó, míg az M23 teljes MQA dekódolásra képes, vagyis a nagy gyártók nem gondolják úgy, hogy az MQA technológiára a jövőben már nem lesz szükség...)

Hangminősége állítólag szenzációs, de ugye ezt ma már ebben az árkategóriában el is lehet várni (?) 😋

Kétség nem fér hozzá, hogy ennek a kategóriának a győztese az idei év egyik legjobb audió készüléke a Fiio BTR17, amelynek megalkotásakor a Fiio lehet, hogy elgondolkodott a saját korábbi koncepcióján (Q7), vagyis azon, hogy a vevők nem biztos, hogy hajlandók egy féltégla méretű, 60 dkg súlyú készüléket cipelni magukkal, ha a legújabb technikákat be lehet építeni egy 16 x 41 x 87 mm-es, kicsit több, mint 7 dkg súlyú kisméretű készülékbe. Mindezt két új fejlesztésű ES9069Q DAC chippel, és olyan 16 magos XMOS technológiával, amely teljes MQA dekóderként (is) funkcionál.

A készülék 130 dB-es jel/zaj viszonyra képes, amelyet még sokkal nagyobb és drágább készülékek egy része sem tud.

A BTR17-be beépítettek két db. a KA17-ben és az M23-ban is használt THXAAA 78+ továbbfejlesztett erősítőt is. Akik korábban olvasták a blogomat tudják mennyire szeretem a THX erősítők hangját, amelyre rendesen "rá lehet kattanni". 😍

A kimeneti jelszint a 3,5 mm-es asszimetrikus (single ended) kimeneten 32 Ohm-on 280 mW, míg a 4,4 mm-es szimmetrikus (balanced) kimeneten 650 mW (!) csatornánként, akkor, amikor egy USB (áram)forráshoz csatlakoztatjuk a készüléket (ez lehet egy notebook USB csatlakozója is)!
Ilyen jelszint bőségesen elegendő a legnehezebben meghajtható fejhallgatók és belső füles-ek használata esetén is.

Ezeket az elképesztően fejlett technológiai elemeket nem öncélúan alkalmazta a Fiio, hanem azok - mint a jelenlegi Liverpooli focicsapat - csapatként is remekül együttműködnek és egy 200 $-os (itthon 100 ezer forintba kerülő) készülékről olyan hangminőséget hallhatunk, amely néhány éve elképzelhetetlen volt egy ilyen kis méretű audió lejátszó esetében.

Második helyre az iFi asztali Bluetooth lejátszóját a ZEN Blue 3-at tettem, amely egy nagyon korszerű Bluetooth chipet és egy DAC-ot is tartalmaz, és amelyhez már csak egy otthoni erősítőt és hangfalakat, vagy egy fejhallgató erősítőt (pélrául iFi ZEN CAN 3) kell csatlakoztatni és máris meglepően tiszta és élvezetes zenei minőséget hallgathatunk. A ZEN Blue 3 a Fiio BTR17-hez hasonlóan szinte minden Bluetooth kodeket képes lejátszani (beleértve az LDAC-ot és az aptX Lossless-t is).

Ezért a kitűnő készülékért 300 €-t (itthon 157 ezer forintot) kell kifizetni.

A fejhallgatós fórumokon komoly vita alakult ki arról, hogy vajon tekinthető-e kész terméknek a Fiio BT11, ezért én is hetekig hezitáltam azon, hogy megvegyem-e azt karácsonyra. Mások kevésbé hezitáltak, mivel az importőrtől végül az utolsó elérhető darabot sikerült megszereznem karácsony előtt. 😀 A Head-Fi fórumon december közepén 2 héten belül ígérték a firmware frissítést, amely a problémák (például Android telefonhoz való csatlakozás hibái) többségét megoldaná és később a készülék egy újabb szoftver verziója majd képes lesz az aptX Lossless kodek lejátszására is, feltéve hogy van olyan forrásunk, amelyről ilyen fájlok lejátszhatók.

Bevallom én ha tehetem elsősorban a saját fülemnek hiszek és ami tény, néhány napos bejáratás után a BT11 notebook-ról, vagy PC-ről korábban általam soha nem hallott remek hangminőséget produkált LDAC használatával, úgyhogy aki az életének egy jelentős részét egy Notebook társaságában tölti, (néha azért javaslom, hogy élő emberekkel is kommunikáljunk 😄) ők nagyon fogják élvezni, hogy az Android rendszerű telefonjuk és vezeték nélküli fejhallgatójuk / fülbejátszó-juk együttműködéséhez nagyon hasonló hangminőséget élvezhetnek a számítógépükről is, akár egy videó lejátszásakor, akár egy játék során, vagy egy távzene (streaming) szolgáltatás igénybevételekor.

Mivel ilyen méretű kütyüről ilyen hangminőség vezeték nélkül példátlan, ezért a hibái ellenére is dobogós helyet érdemel nálam a BT11.

Idén megpróbáltam kiválasztani a legjobb minőségű fülbejátszó-kat (TWSs). Minden relatív, hogy mit jelent az, hogy megfizethető, hiszen 370 $ nem kevés pénz egy ilyen készülékért (a saját 1More EVO fülbejátszó-mat 99 $-ért vásároltam 2 éve, de figyelem ha valaki most akar ilyet venni, akcióban az eddigi legalacsonyabb árért veheti meg!), de az amerikai Noble cég egészen különleges meghajtókat kínál ezért a pénzért, egy 6,5 mm-es dinamikus és egy úgynevezett xMEMS piezo szilikon meghajtóval szerelt hibrid rendszert, amelynek részleteibe most nem mennék bele, akiket a részletek érdekelnek elolvashatja itt. Ami a lényeg, hogy a Triumph nevéhez hűen legyőzi a konkurrens termékek hangminőségét és a strandon, vagy a szálloda medencéje mellett is audiofil hangzásra vágyóknak kb. 150 ezer forintért megadja azt, amire annyira vágytak. Ki ki döntse el, hogy hajlandó-e ennyit áldozni a zenei minőségre...

Mindenképpen meg kell említenem, hogy több tesztoldal is a 650 $-ért kínált Noble Fokus Apollo-t választotta az év legjobb vezeték nélküli fejhallgatójának.

A japán - elsősorban nagyszerű fejhallgatóiról ismert - Final cég legújabb terméke szintén kiváló hangminőségre képes, igaz ezért már 400 $-t kell leszurkolnunk. Ezért a korábbi modellnél jobb zajcsökkentésre képes, több finom részletet megjelenítő igazi high end készüléket élvezhetünk.
Nem tudom megállni, hogy be ne idézzem a ZE8000 MK2-t a nemzetközi árnál olcsóbban (!) kínáló hazai forgalmazó ismertetőjének egy mondatát:
"Ahogy a Final többi szériájában is a 8000-es szám a csúcsot jelképezi, ez a szám a ZE sorozatban is az innovációnak, a határok megkérdőjelezésének, a lehetetlen megvalósításának, a végső mérföldkövek szinonímájává vált." Lám-lám a marketingesek költői vénája hogy előtört... 😊

Azért ez a filozófia jellemző a japánokra, gondoljunk csak arra, hogy a 2. világháborút és az atombombák ledobását követően két évtizeddel a háborúban vesztes Japán már tranzisztoros rádiókat állított elő a világon először...

Nem is az a lényeg, hogy hogyan akarják eladni a készüléket, hanem annak a tesztelők által visszaigazolt remek hangminősége.

A 300 $-os Sennheiser Momentum True Wireless 4 kényelmes viselet a fülben, miközben nagyszerű hangminőséget hallhatunk és a működése teljesen hibamantes. Fentieken túlmenően nagy kapacitású akkumulátorával hosszú ideig élvezhetjük a zenét kiválóan működő zajcsökkentő rendszerrel, vagy anélkül.

A dinamikus fejhallgatók kedvelői számára nem mondhatjuk, hogy igazi készülék esővel kedveskedtek a gyártók, de a kisebb kínálat egyben megkönnyíti a legjobb készülékek kiválasztását is.

Szinte minden tesztoldal egyetértett abban, hogy az év legjobb dinamikus fejhallgatója az Austrian Audio the Composer volt. Ránézve a készülékre nem állítom, hogy ez a valaha volt legszebb formatervű készülék. Nekem személy szerint a román Meze Audio fejhallgatóinak formaterve tetszik a legjobban, de ez egyéni és szubjektív vélemény. Aki erről a fejhallgatóról többet szeretne megtudni itt olvashat róla.

A nemzetközi ára 2500 $, amely közel 1 millió forint. Lehet, hogy meglepő, hogy egy ilyen drága készüléket jelöltem meg az év legjobbjának, de ebben szinte minden szakember egyetértett.

A tesztelők szerint nagyon természetes mélyhangok jellemzik és nagyon kényelmes viselet is.

A már említett MEZE Audio Nagybányai cég idén elég kevés új fejhallgatóval jelentkezett (Liric II és 105 AER), viszont ezek nagyszerűen sikerültek. Az első MEZE fejhallgatóm a blogomon sokat emlegetett - 100 ezer forintért vásárolt - 99 Classics volt, amelynek mind a formatervezése, mind a hangzása messze kiemelkedett a kategóriájából. Néhány éve már a cégalapító Antonio Meze is beismerte, hogy a cég ráfizet a 99 Classics 300 €-s árára, de mivel ez a modell alapozta meg a cég világsikerét, ezért mind a mai napig nem változtattak az árán (!). Amikor megvettem a zseniális hangzású 109 Pro fejhallgatómat, akkor tudtam, hogy annak árába beépítették a 99 Classics veszteségét, de a 800 €-s áráért még így is egy olyan fejhallgatót kaptam, amelynek 1000 € alatt nincs igazi versenytársa.

A 109 Pro nyitott rendszerű, míg a 99 Classics zárt rendszerű fejhallgató.
2024-ben a Meze kedvezni akart azoknak a vevőknek, akik szeretnének egy megfizethető nyitott rendszerű fejhallgatót vásárolni és piacra dobta a 105 AER típust 400 €-ért (!!!).
2024-ben egy MEZE nyitott rendszerű, dinamikus fejhallgató 400 €-s áron, na erre minden fejhallgatós zenehallgatást kedvelő felkapja a fejét. A készülék formaterve - mégha a színe fekete is - elképesztően szép, bárkinek a fején meglátja ezt valaki tágra nyílt szemekkel néz majd rá. Engem Gaudi Sagrada Familia templomának belső szerkezetére emlékeztet, amelyet mindenkinek (aki teheti) látnia kell!

Ennél is lényegesebb, hogy állítólag a hagminősége nem áll messze a kétszeres áron kínált 109 Pro hangzásától, ami mindent elmond róla. Azt azért mindenkinek tudnia kell, hogy egy nyitott rendszerű fejhallgatóval egy repülőn, vagy vonaton nem igazán lehet zenét hallgatni, mert azt mások is hallják, és nem biztos, hogy nekik is ugyanolyan a zenei ízlésük. 😘

A szemeket ugyan nem vonzza olyannyira, mint a 105 AER, de hangzásában igencsak kitűnő a Sennheiser új HD620S típusmegnevezésű dinamikus fejhallgatója, amely a sokak által kedvelt 600-as széria legújabb tagja. Ennek a zárt rendszerű fejhallgatónak a nagy előnye, hogy lényegében bármely hordozható, vagy asztali forráskészülékkel párosítható, azaz nem túl érzékeny a kimeneti jelszintre.

A tesztelők még kiemelik a kiváló szub-basszus hangzását is.

Idén a szakírók többségénél a Dan Clark Audio (korábban Mr. Speakers) fejhallgatói számos díjat érdemeltek ki, köztük az 1000 $-os árú Noire X zárt rendszerű síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatóról is ódákat zengtek, de a legtöbb elismerést a 2000 $-ért kínált E3 kapta. Azt emelték ki az E3 kapcsán, hogy sokkal nagyobb teret képes megjeleníteni, mint a zárt rendszerű fejhallgatók többsége és a dinamikus hangolása révén rendkívüli élményt nyújt vele a zenehallgatás.

Szerencsés embernek gondolom magam, mivel kedvenc fejhallgató gyártóm a Nagybányai Meze Audio összes fejhallgatóját módom volt meghallgatni. Nem tagadom, hogy a legnagyobb kedvencem a legdrágább modelljük a ma már sajnos 1,5 millió forintba kerülő Elite.

2016 és 2022 között a Meze 99 Classics zárt rendszerű, dinamikus fejhallgatóval hallgattam zenét és nagyon szerettem. 2022-ben vásároltam meg a jelenleg is használt Meze 109 Pro nyitott rendszerű, dinamikus fejhallgatót, amelyre nem túlzás a szenzációs jelző, különösen amióta a Meze PCUHD réz prémium kábellel hallgatok vele zenét.

2022 júliusában teszteltem az eredeti Meze Liric síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatót és habár nagyon kellemesen szólt, mégis ez volt az egyetlen olyan Meze termék, amellyel kapcsolatban voltak fenntartásaim, mivel a formatervezése nem volt olyan szép, mint a többi készüléké és ha levettem a fejemről, furán oldalra bicsaklott a szerkezet.

A Meze nemrég jelentette meg a Liric II modelljét, amelynél már egy sokkal szebb, fabetétes kivitelt terveztek. A 2000 $-os készülék a szakírók szerint jelentős minőségjavításon ment át, az egyik legkényelmesebb fejhallgatónak írták le és nagyon magas pontszámot adtak neki. Tudom, hogy 700 ezer forint nem kevés pénz egy fejhallgatóért, de aki nem tudja / nem akarja megfizetni az Empyrean II 1,2 milliós árát, vagy az Elite 1,5 milliós árát, az ő számára a Liric II bizonyára nagy élményt jelenthet, feltéve, hogy szereti a sík mágneses fejhallgatók természetes hangzását.

Az első két helyezett árához képest szinte "nevetséges" 400 $-ért adják az Audeze MM-100-as nyitott rendszerű fejhallgatóját, amelynél a tesztelők azt emelték ki, hogy kiválóan képes közvetíteni a lejátszó berendezés minőségét, különösen akkor, ha szimmetrikus (balanced) kábellel használjuk.
Ezért a pénzért jó minőségű síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatóból nem sok kapható manapság.

Általánosan elterjedt szakírói vélekedés alapján már sok éve a világ legjobb fejhallgatójának a HIFIMAN SUSVARA-t emlegetik, amelyet 6000 $-ért lehetett megkapni. Ehhez képest a HIFIMAN mind árban (8000 $), mind minőségben még képes volt rátenni egy lapáttal.

Ez a készülék még a gazdag audiofilek számára is a plafont jelenti, állítólag lélegzetelállító felbontást, hihetetlen sok finom részletet megjelenítve és talán ez a készülék képes a hallgatót a legközelebb vinni az élő zene varázsához, megérintve a lelkünket.

A fent díjazott Meze Liric II 2000 $-os árához már csak 300 $-t kell hozzáadni és máris megvásárolhatjuk (erősítővel együtt!) az elektrosztatikus HIFIMAN Mini Shangri-La fejhallgatós rendszert, igaz mire a készülékek Magyarországra érnek, már 1.150.000 forintot kell fizetnünk érte. 😌

Aki meghallgatta ezt a rendszert azt mondta, hogy a hangzása lineáris, gyors, dinamikus, zenei, részletező, miközben a készülék könnyű és nagyon kényelmes. Állítólag a high end készülékek között ez ma a legjobb ár-érték arányú fejhallgató rendszer!

Végül nálam a harmadik helyezett a 4000 $-ért megvásárolható Abyss Diana DZ. A Diana fejhallgatókat a gyártó kvázi hordozható modelleknek szánta és minden évben kijön egy újabb modellel. A DZ-re jellemző tulajdonságok: az életszerű hangszíne, a kiváló térleképezés, a markáns mélyhangok és élő magashangok, és a rendkívüli kényelem, amikor a fejünkre helyezzük. Azért azt tudnunk kell, hogy egy ilyen szuper prémium fejhalgatóhoz kell szereznünk egy komolyabb forráskészüléket és fejhallgató erősítőt is, hogy megmutassa tudása legjavát.

A WIIM cégről, mint a legjobb feltörekvő audió készülékgyártóról a tavaly év végi bejegyzésemben írtam. Előfizetek az iPad-emen az angol HI-FI News szaklapra, amely ez év végén (is) közzétette az év szerintük legjobb HI-FI készülékeit. Ez az újság inkább a drágább kategóriájú készülékeket teszteli, ritkábban de előfordulnak azért a tesztek között megfizethetőbb készülékek is.

Az év legjobbjai között - nem meglepő módon - ott volt a Wiim Pro Plus készülék is, amely jelenleg 219 Ł-ba kerül (figyelem, itthon nagyon jó áron kapható 80 ezer forintért!). Korábban elolvastam a készülék tesztjét is és bizony tágra nyílt szemmel láttam, hogy ennek a készüléknek a tesztelők olyan pontszámot adtak, amelyet csak a 10 ezer Ł feletti készülékek szoktak kapni. Az amerikai székhellyel rendelkező, Kínában a Linkplay cég által gyártott WIIM készülékek árukat meghazuttoló minőségű zenei élvezetet okoznak. A Pro Plus egy hálózati lejátszó (WIFI és Ethernet kapcsolattal), valamennyi távzene (streaming) szolgáltató elérhető rajta, ahogy a helyi hálózaton tárolt zenéink is és Roon kompatibilis (ez a ma elérhető egyik legjobb zenei szoftver). Mivel magán a készüléken elég kevés dolgot lehet szabályozni, azt egy WIIM Home mobil alkalmazás segítségével irányíthatjuk, amely állítólag az egyik legjobb a piacon. Ez a funkcionalitás önmagában is meglepő ilyen alacsony árért, de a készülék ennél sokkal többet tud, állítólag kifejezetten szépen zenél messze felülmúlva a saját árkategóriáját. Számomra nem kérdés, hogy ennyi pénzért ilyen tudású és hangú készüléket kínáló cég sikerre van ítélve és ezt én a kategória első helyével díjazom.

109 $-ért az ONIX Aplha X1I meglepően jó hangminőségre képes, miközben egy kisméretű USB lejátszóhoz képest még a kimeneti jelszintje is nagyon jó, lehetővé téve elég sok fejhallgató és belső füles csatlakoztatását.

Habár sokan azok közül, akik már megvásárolták vitatni fogják a döntésemet, hogy díjaztam a nagyon kis méretű Fiio BT11 Bluetooth adaptert, mivel az ma még nem képes a gyártó által ígért teljes funkcionalitásra, de amit a saját fülemmel hallottam egy számítógépről, az nagyon meggyőző volt, amikor a BT11-et összekötöttem a saját hordozható zenelejátszó rendszeremmel, amelynek forráskészüléke az iFi Go blu az MQA zeneszámok TIDAL-ről történt eltávolítása óta először élveztem igazán a zenehallgatást, annyira szépen, természetesen szólaltak meg kedvenc zenéim, szóval ne becsüljük alá ezt a kis kütyüt, elképesztő amilyen technikát ebbe belepakolt a Fiio és nagyon bízom abban, hogy néhány héten belül az ígéreteknek megfelelően megjön rá a firmware frissítés, amivel a teljes funkcionalitás elérhetővé válik és a hibák megszűnnek. Na akkor jó eséllyel magamnak is fogok venni egy BT11-et.😉

A lengyel HEM cég által gyártott DAC-ok és fejhallgató erősítők az utóbbi években világszerte óriási elismerést vívtak ki maguknak kezdve az OOR erősítővel, kiegészítve a HYPSOS tápegységgel. Később piacra dobták a WANDLA DAC-ot és az ERCO DAC/fejhallgató erősítőt amelynek továbbfejlesztett változatát díjazom most. Az új változat ára 1800 $, amely alapján akár a high end kategóriába is sorolhatnánk, de sokak szerint ilyen hangminőséget nyújtó, az emberi énekhangokat ennyire természetesen megszólaltató és ennyi érzelmet kiváltani képes készülék, amelyhez akár a legdrágább fejhallgatók is játszva csatlakoztathatók csak az ERCO 2 árának többszöröséért kapható manapság, így ár-érték arányban ez ma az egyik legjobb készülék.

Ha a Fiio BTR17-re azt mondtuk, hogy csúcstechnikát építettek a viszonylag kis dobozba, akkor mit mondjunk a K19 műszaki tartalmáról. Nos mindenből a csúcs került bele, mint a 8 csatornás ESS gyártmányú DAC, a szintén 8 csatornás THX AAA 788+ erősítő, amelynek 32 Ohm-on a csatornánkénti kimenő teljesítménye 8000 mW, amelyre bátran kijelenthetjük, hogy ember még nem gyártott olyan fejhallgatót, amit ez a "szörnyeteg" nem tud meghajtani. A teljes MQA dekóder és az LDAC képes Bluetooth chip már csak hab a tortán. Ezek alapján egy még dollárban is ötszámjegyű árcédulára számíthatnánk, de a valóságban ez az elképesztő tudású és kiváló hangú készülék "mindössze" 1.350 $-ba kerül (itthoni ára 550 ezer forint), szóval aki nem elégszik meg az átlagossal, hanem egy korábban csak zenei stúdiókban használt szintű készülékre vágyik ő bátran vegye meg a K19-et.

Az iFi cég ebben az évben kicsit visszavett a korábban megcsodált (néha nem is igazán értett) tempóból és kevesebb készüléket jelentetett meg, viszont az általam is használt és nagyra tartott irodai, vagy otthoni használatra tervezett ZEN széria 3.verziója során kibocsátott minden készülék nagyon nagy elismerést kapott a szakíróktól, beleértve a ZEN DAC 3 digitális - analóg átalakítót és a ZEN CAN 3 fejhallgató erősítőt is (mindkét készülék ára 229 €!). A ZEN CAN 3-at ellátták a jóval drágább Diablo-X nagyméretű USB lejátszóba épített xMEMS jövőbe mutató technológiával, amely révén az alap ZEN CAN-nél is sokkal alacsonyabb zajszint érhető el és tovább javult a korábban is kiváló hangminőség.

A tavalyi dobogós gyártók maradtak, de a készülékek és a sorrend is változott.

A Fiio nemrég piacra dobta előbb az R7, majd az R9 típusjelű készülékeket előbbi 280 ezer forintba utóbbi 600 ezer forintba kerül itthon), amelyek első ránézésre inkább egy kisméretű számítógépre emlékeztettek, azzal a különbséggel, hogy előlapjukra szereltek egy nagyméretű (R9 esetében 15 cm átmérőjű) színes kijelzőt. Mivel az R9 Android 10 operációs rendszert futtat, így a kijelző egy nagyméretű mobiltelefonnak felel meg és hasonló funkcionalitást is tud. (mindenkit megnyugtatok, hogy kamerát nem szereltek bele 😘) Az R9 a fent bemutatott K19-hez nagyon hasonló műszaki tartalmat kapott, a csatornánkénti kimenő teljesítmény 7200 mW (tehát hatalmas, konkrétan az R7 teljesítményének kétszerese), ebben a gépben is megtalálható a 8 csatornás THX erősítő és más fejlett digitális hangminőségjavító techológia is. 

Ami miatt az R9-et tettem az első helyre az az a tény, hogy az Eversolo DMP-A8 készülékhez, ha azt fejhallgató forráskészülékeként szeretnénk használni még kell vennünk egy fejhallgató erősítőt és a mobiltelefonhoz teljesen hasonló (álló) képernyő is megkönnyíti az R9 használatát.

Tavaly óriási sikere volt a kínai (korábban videó lejátszóiról ismert Zidoo cég által gyártott) Eversolo DMP-A6 készüléknek, amelynek mai ára 390 ezer forint. Ahhoz képest, hogy ilyen márkanév alatt komolyabb audiofil hangminőségű készüléket korábban nem forgalmaztak minden szakíró egészen kiemelkedőnek ítélte a DMP-A6 hangminőségét.

Az idei - továbbfejlesztett - modell  a DMP-A8 a high end műszaki megoldások felé mozdult el, amit a 900 ezer forintos ára is jól tükröz. Viccesen hangozna, ha csak azt emelném ki, hogy a DMP-A8 dobozába távirányítót is tettek, amiért a DMP-A6 esetében még külön kellett fizetni, de ennél sokkal többről van szó. Az egyik alapvető változás egy kiemelkedő minőségű tápegység alapfelszereltségként való biztosítása. Akik belementek már ebbe az utcába, jól tudják mibe kerül egy igazán jó HIFI tápegység. A DMP-A8 esetében a DMP-A6 ESS gyártmányú DAC chipjét az AKM a Fiio Q15 tesztje során már általam is bemutatott dupla DAC chipje váltotta fel, de sok más az A6 műszaki tartalmánál jobb minőségű megoldást is kapott az A8. Az előerősítő minőségét is javították az új készülékben.

Összefoglalva ebben az árkategóriában egészen kivételes hangminőséget kényelmi funkciókat és felhasználói élményt nyújt az Eversolo-DMPA8 és ez a minőség képes alátámasztani a DMP-A6-hoz képesti jelentős árkülönbözetet is.

A harmadik helyezett iFi Neo iDSD 2 egy kiváló asztali készülék, ahol nem kell törődni az egyes készülékek közötti kábelek, vagy a tápegység minőségével, mivel mindent egy készülékbe építettek bele.

Talán ez a készülék volt az első a piacon, amelyikben egy 5.4-es legújabb szabványú Bluetooth chip  (QCC518x) található, amely már képes a Qualcomm aptX Lossless kodekjét lesugározni. Nyilván felvetődhet a kérdés, hogy mivel egy ekkora készüléket csak egy lakásban (vagy irodában) tudunk használni, így ez a megoldás helyettesítheti-e a mobiltelefonról sugárzott aptX Lossless jelet. A válasz nyilvánvalóan a nem, csak otthon élvezhetünk az iDSD 2 segítségével vezeték nélküli kiváló hangminőséget a veszteségmentes jel vételével.

Végezetül az általam teljesen szubjektíven választott legjobb három készülék idén:

Idén keveset hezitáltam azon, hogy melyiket nevezzem meg az év legjobb mobil zenelejátszójának.

A Fiio BTR 17 tervezésekor a jóval korábbi előd BTR3-nál még elvárt funkció, azaz, hogy a futó trikónkra csíptethető kisméretű, könnyű Bluetooth lejátszót hozzon ki a Fiio az időközben sokat fejlődött fülbejátszó-k (TWSs) révén már a múltté. Ma már sokkal inkább arra vágyik egy igényes zenehallgató, hogy egy könnyen hordozható méretben bárhol használható és az asztali készülékek teljesítményével és hangminőségével összemérhető, a legújabb vezeték nélküli funkciókat is magában foglaló, de akár USB-s DAC-ként is használható készülékünk legyen. A most folyó DARTS világbajnokság alapján elmondhatom, hogy a Fiio a BTR 17-el eltalálta a Bullt. Hogy egy sajnos a családok egy részében gyakran elhangzó kérdést idézzek: "Mondd te mindent jobban tudsz???". Amennyiben ezt a kérdést a Fiio-nak tennénk fel egyértelmű IGEN lenne a válasz. 😃

Az itthon 80 ezer forintért kínált Shanling H2 egy nagyon gondosan megtervezett és kivitelezett készülék, amely azoknak is képes komoly zenei élményt nyújtani, akik nem engedhetik meg maguknak egy sok százezer forintos készülék megvásárlását.

Az iFi Go bar Kensei japán neve nem véletlen. A Victor Studio által kifejlesztett K2 technológiai eljárást alkalmazó készülék a digitális zenei reprodukció egyik csúcskészüléke, amelynek hangminősége vetekszik a legjobb asztali készülékek minőségével. Amit ezután el kell dönteni, az az, hogy valaki kiad-e egy ilyen "remekmű"-ért 180 ezer forintot. Aki ad érte ennyit ő - feltéve hogy rendelkezik egy igazán jó minőségű fejhallgatóval, vagy belső füles-el - kiemelkedő hangminőséget élvezhet a kisméretű, könnyen hordozható készülékről.

Egy előzetes tipp 2025-re:

A napokkal ezelőtt bejelentett Fiio S15 streamer - DAC - előerősítő 
az 1000 $-ért kínált készülék az Eversolo DMP-A8-hoz hasonló

funkciókat kínál, állítólag egészen kíváló hangminőséggel.

Minden kedves olvasómnak Áldott Boldog és Békés Új esztendőt
és sok sok zenehallgatást kívánok

Fiio Q15 nagyméretű USB-s zenelejátszó. A sötét oldal ellenállhatatlan csábítása...

2023-ban az általam tesztelt készülékek közül a a Fiio Q7 hangzása állt a legközelebb ahhoz a szinthez, amit én egy hordozható audió lejátszótól várok, de kár, hogy a Q7 a maga 623 gramm súlyával és féltégla méretével csak nagy jóindulattal mondható hordozható készüléknek.

Ezért is fordultam különös érdeklődéssel a Q7-nél lényegesen kisebb méretű és súlyú (305 gramm) új Q15-s készülék felé és kíváncsi voltam, hogyan teljesít.

Nagy köszönet a hazai Fiio képviselet most már sok év óta tartó együttműködéséért, amely révén a ma kapható audió készülékek élvonalában lévő kínai cég termékeit újra és újra tesztelhetem, ráadásul hozzám jutott a hazánkba érkezett első Q15 készülék. 👍

A Fiio Q15-t a gyártó a MOZEL-ekre (DAP) jellemző nagy képernyőt + Android operációs rendszert leszámítva szinte minden földi jóval ellátta:

• Legújabb fejlesztésű dupla AKM DAC chip,
• A létező legjobb hangminőségjavító digitális komponensek,
• 32 bit / 768 kHz PCM felbontás, DSD512,
• Asztali készülékekre jellemző kimeneti jelszint, asztali üzemmóddal,
• Teljes MQA dekódolás funkció,
• Korszerű Qualcomm Bluetooth chip (QCC5125), LDAC képességgel,
• Bluetooth módban is működő PEQ hangszínszabályozási (equalizer) lehetőség,
• Asszimetrikus (single ended), szimmetrikus (balanced) és digitális (COAX) kimenetek,
• és mind fölött a legfontosabb: a Fiio mérnökeinek több évtizedes tapasztalata!

Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében

Gumi szallagokkal akár a telefonunkhoz is rögzíthetjük a Q15-t

Felhívom a figyelmet arra, hogy a készülék használata előtt mindig ellenőrizzük, hogy az alján a bal oldalon található két állású kapcsolót melyik állásban használjuk. A felső (ON) állásban ugyanis a Q15 saját beépített akkumulátorát (3,5 órás töltést követően 8 órán keresztül működik) használjuk és a készülékhez egy USB kábellel csatlakoztatott mobiltelefonunk akkumulátorát ilyenkor nem szívja le a készülék. Amennyiben viszont az alsó Phone Mode (OFF) állásban van a kapcsoló, akkor az áramellátást a telefonunk akkujáról kapja a Q15 és ilyenkor váratlanul le is merítheti a mobilunkat.

A készüléket ha úgy vesszük a kezünkbe, hogy a hangerőszabályzó felül van, akkor annak bal oldalán felül találunk egy bekapcsoló gombot, alatta pedig három gombot, amelyekkel Bluetooth módban indíthatunk, megállathatunk (start/stop), vagy előre-hátra léptethetünk egy zenei felvételt.

Fura módon a készülék jobb oldalán csak egy más Fiio készülékeket idéző dizájn elem található, oda semmilyen szabályzót nem szereltek, pedig milyen jó lett volna ott látni a Fiio M11S-nél megcsodált billenő típusú hangerőszabályzót.

A készülék aljáról később írok részletesebben, a felső részén található az elég kicsi nagyon elrejtett kerek hangerőszabályzó, amellyel a menüben is navigálhatunk és funkciókat választhatunk ki és a két fejhallgató kimenet (3,5 mm-es és 4,4 mm-es). Jó lett volna ott látni egy 6,3 mm-es asszimetrikus (single ended) kimenetet is, amelybe remekül illeszkedett volna a PCHUD kábelem csatlakozója. 😎

Amennyiben engem megkérdeztek volna a fejlesztés során, akkor én a készülék felső síkjába egy 6,3 mm-es, egy 3,5 mm-es és egy 4,4 mm-es kimenetet javasoltam volna, a készülék jobb oldalának tetejére egy menü gombot, alá pedig egy fel-le billenő hangerő/menü fel le szabályozó kapcsolót. Ezúttal sajnos engem nem kérdeztek meg. 😘

 Tesztfelvételek meghallgatása

A Q15 lejátszót egy kínai DD HIFI TC05 USB-C - USB C kábellel kötöttem össze a Xiaomi MI12 mobiltelefonommal, a USB Audio Player Pro (UAPP) Androidos alkalmazást használva. Az MQA kedvelők Facebook oldalán (MQA Experience) kapott ajánlás alapján a Google Play áruházban kikapcsoltam az UAPP alkalmazás automatikus frissítését annak érdekében, hogy továbbra is lássam az alkalmazásban az MQA dalokat és albumokat és ne a TIDAL-nél lassan általánossá váló MAX felirat jelenjen meg, amely esetén nem tudom eldönteni, hogy egy nagy felbontású FLAC fájlt hallgatok, vagy egy MQA technológiával előállított zenei fájlt. Szerencsére ezzel a módszerrel elkerültem az UAPP alkalmazás frissülését. Ami érdekes, hogy egy alkalommal az UAPP megnyitásakor megjelent egy felirat, hogy legyek szívesek frissíteni az alkalmazást, mert ha nem teszem meg, akkor nem tudják garantálni, hogy a TIDAL alkalmazást használni fogom tudni később, de a jó hír, hogy egyelőre minden működik. 😍 Hogy miért olyan fontos, hogy lássam az MQA formátumú zenéket? Nos azért, mert általános vélemény szerint azok jobban szólnak, mint ugyanannak az albumnak a nem MQA FLAC változata. Azért írom így, mert az MQA technológiával előállított albumokat is FLAC formátumban továbbítja az interneten a TIDAL, de azok nem tévesztendők össze az MQA "összecsomagolás" nélkül FLAC formátumban átküldött albumokkal. Amikor egy albumot megjelentető lemezcég a TIDAL-nek megküldi az albumot mind MQA, mind nem MQA nagy felbontású FLAC formátumban, akkor a TIDAL felületére automatikusan a nem MQA formátumú album kerül fel.

Fura tehát kimondani, de akik nem frissítik az UAPP, illetve az Androidos TIDAL alkalmazást, ők továbbra is egyértelműen tudják, hogy melyek a jobb minőségben meghallgatható MQA albumok és azokat kiválaszthatják és meghallgathatják.

Most, hogy már rendeződött az MQA formátum jövője azáltal, hogy a kanadai audió cégcsoport a LENBROOK megvásárolta az MQA jogokat számomra érthetetlen a TIDAL döntéshozóinak bocsánat a kifejezésért "fafejűsége" (tree-headedness). Remélem hamarosan visszaállítják az eredeti állapotot és ki-ki azt a formátumot hallgathatja, amelyiket szeretné...

A Fiio Q15-t az irodámban használt iFi ZEN DAC V1 + ZEN CAN párossal hasonlítottam össze, egy Wireworld Ultrviolet 7 USB B - USB A kábelhez csatlakoztatott Audioquest Dragontail USB-A anya - USB C kábellel összekötve a Xiaomi MI12 mobiltelefonommal. A Wireworld kábel USB B végéhez mielőtt azt csatlakoztattam volna a ZEN DAC-hoz még közéjük iktattam egy iFi iPurifier 3 USB jel-javító eszközt is.

Minden tesztfelvételt a román Meze 109 Pro nyitott, dinamikus fejhallgatómmal

hallgattam meg, amely a felvételek minden rezdülését életszerűen tolmácsolja.
Fontos megemlíteni, hogy a fejhallgatót a Q15 Super High Gain módjával
használtam a teszt során (kivéve az asztali mód kipróbálását,
amikor a még magasabb Ultra High Gain mód volt bekapcsolva)
azért, mert a Meze 109 Pro meghálálja a magasabb
kimeneti jelszintet és a magasabb jelszinttel hallgatva sokkal szebben muzsikál.

A Meze 109 Pro-hoz a Meze által gyártott prémium minőségű és árú
réz PCUHD kábelt használtam, amely tapasztalatom szerint
jelentősen javít a transzparencián, a hangzás természetességén,
csökkenti a zajszintet és levegőssé, azaz életszerűvé teszi a hangzást.
Mivel a PCUHD kábel végén egy 6,3 mm-es asszimetrikus (single ended)
csatlakozó van ezért - mivel ilyen bemenet nincs a Q15-n - egy
Furutech 6,3 mm "anya" - 3,5 mm "apa" átalakítót használtam.

Az irodai összeállításom ahogy korábbi teszjeimben már arról számos esetben írtam nagyon szépen muzsikál, a páros ára Európa nyugati felén 400 €, sajnos nálunk több, 200 ezer forint. Ehhez még hozzá kell vennünk a Wireworld USB kábel ma kapható változatának mintegy 22 ezer forintos, a Dragontail 8 ezer forintos és az Ipurifier 3 eszköz 60 ezer forintos árát, így együtt beszerzési helytől függően 250 - 290 ezer forint közötti árral kell számolnunk, ehhez képest a Q15 itthoni 170 ezer forintos ára egészen "baráti"-nak mondható.

Ez a felvétel "csak" CD minőségű, nem MQA mégis a templomban felvett
 kórusművet nagyon szépen, természetesen adja vissza,
jó térleképezéssel, életszerű énekhangokkal, jó dinamikával

Fiio Q15 

Nagyon jól adja vissza a templomi hangzás ünnepélyességét, meghittségét. A távoli énekhangok kicsit halkabban, a közeli hangok hangosabban szólalnak meg, de a hangzás életszerű és szép. Nagyszerűek a dinamikai váltások. Kifejezetten szépen szólnak az énekhangok, ami jelzi, hogy nagyon jó a Q15 közép tartomány visszaadása.

ZEN rendszer

A zajszint hasonlóan alacson, mint a Q15-ön. A távoli énekesek hangjából a ZEN rendszer kicsit többet közvetít, mint a Q15, de nem jelentős a különbség. A dinamikai váltások kicsit jobbak, természetesebben adják vissza egy templomi zene hangulatát a Q15-t hallgatva. Összességében a ZEN rendszer egy kicsit kevésbé izgalmasan szólaltatja meg ezt a felvételt, mint a Q15, kicsit sterilebb a hangzás, kevésbé meleg tónusú és kevésbé idézi egy templomi koncert hangulatát.

Fiio Q15 LDAC Bluetooth

Jelentősen lejjebb kellett venni a hangerőt ebben a módban. Attól függetlenül, hogy ma még nem létezik veszteségmentes (lossless) Bluetooth vezeték nélküli hangátvitel ez a minőség elsőrangú. A templomi felvétel halk, hátulról hallatszó hangjai is szépen tisztán hallhatók, tehát az LDAC kodek használata nem visz a rendszerbe zavaró zajt. Nagyon jók a halkabb és hangosabb részek közötti dinamikai váltások.
Ez a hangminőség 10 éve egy vezetékes rendszeren is kifogástalan lett volna. Ez a hangzás nálam a 4 legjobb vezeték nélküli lejátszó között van! (a másik három a Fiio Q7, az iFi ZEN One Signature és az iFi Go blu). 

A Steely Dan (Peter Fagen és zenésztársai) zenei stílusa bevallom

nem tartozik a kedvenceim közé, mégis el kell ismernem, hogy
a felvételeik hangminősége a legjobbak közé tartozik

Fiio Q15

Kifogástalan zenei minőséget szólaltat meg, a hangszerek hangzása nagyon életszerű, ugyan ez egy stúdió album, de olyan, mintha egy koncerten hallgatnánk a zenészeket. A felvétel nem jelenít meg nagy teret, a hangzás intim, de nagyon kellemes, a hangszereket jól szétválasztja. A hangzást nevezhetjük nagyon finomnak. A dobos által keltett magashangok is nagyon jók, az egész hangzás nagyon egységes, összeáll a zenekar egy egységes egésszé, ami alatt nem egy masszát kell érteni. 😉

ZEN rendszer

Kicsit "hűvösebb", nem olyan mozgalmas hangzás, mint a Q15-n hallgatva a felvételt. 

Kicsit jobb dinamika a ZEN rendszeren és jobban szétválasztja a hangszerek hangját egymástól, mint a Q15. Abszolút egyéni izlés kérdése, hogy melyiket preferálja az ember, mindkettő élvezhető.

A fúvós hangszer hangja egyértelműen jobb a ZEN rendszeren, mint a Q15-ön.

Összességében valamivel jobban szól a ZEN rendszer, mint a Q15, de mind a kettő a maga módján élvezetes hangzást nyújt.

Fiio Q15 LDAC Bluetooth

Alig van különbség a vezetékes és a vezeték nélküli hangzás között. Amikor ilyen minőségben hallgatok vezeték nélküli lejátszót, akkor elgondolkodom, vajon milyen lesz 2024-től a Qualcomm aptX Lossless CD minőségű technológiájával, vagy a nemrég tulajdonost cserélt MQA Ltd. által szabadalmaztatott SCL6 nagy felbontású kodek segítségével zenét hallgatni? Alig várom. 😘

Azért vezetékes üzemmódban több finom részlet hallható, jobb a transzparencia és az egész hangzás kicsit kifinomultabb.

Az 1989-ben megjelent Bob Dylan albumon található
ez a hangminőség szempontjából etalonnak számító
felvétel, amely kiválóan alkalmas egy lejátszó berendezés

tesztelésére, a hangzás egy jó rendszeren olyan, mintha

ott lennénk az album stúdió felvételén, magával ragadó. 💖

ZEN rendszer

Lenyűgözően tiszta, dinamikus, életszerű hangzás. Hiába egy kiváló hangmérnöki munka egy jó berendezésen hallgatva megsüvegelendő. A szájharmonika hangzása is remek, életszerű, de Dylan hangja is igazi "füstös" megszólalás, olyan mintha az énekes előttünk énekelne. A mély hangok is már-már szub-basszusi mélységeket szólaltatnak meg, de nagyon természetesen.

Fiio Q15

A ZEN rendszeren hallgatva ezt a felvételt bizony nagyon fel van adva a lecke, azt a tökéletes hangzást nem lesz egyszerű felűlmúlni. Lássuk sikerül-e?

Már ahogy megszólal lenyűgöz a hangzás, elképesztően dinamikus, transzparens és ami meglepő, kicsit jobb a Q15-ön hallgatva a térhangzás, mint a ZEN rendszeren! Kevésbé füstös Dylan hangja, mint a ZEN rendszeren, kicsit fiatalosabb hang hallatszik. 😊 Mondjuk ki a verdiktet: a Q15 megfiatalít! Na jó nem, csak vicceltem 😄 Melegebb és magával ragadóbb hangzás, mint a ZEN rendszeren. Na ezt nem hittem volna...Azért azt el kell mondanom, hogy a mély hangok (bass) a ZEN rendszeren mélyebb regiszterekben szólalnak meg, kicsit természetesebbek, mint a Q15-t hallgatva.

Fiio Q15 LDAC Bluetooth

Ez a felvétel kábellel annyira tökéletes és hibátlan, hogy ez mostantól nálam egyfajta etalonnak számít.

Habár élvezetesen szólt vezeték nélküli módban is, de azért az a bizsergetően jó érzés, amit vezetékes módban a dal meghallgatása kiváltott belőlem itt nem volt megfigyelhető. A mély hangok vezetékes módban egy koncert életszerűségét idézték fel, itt csak jól szóltak. Az egész önmagában ha valaki nem hallgat sokféle zenelejátszót és mondjuk ahhoz szokott, hogy a mobiltelefonjában lévő (többnyire szerény tudású) DAC-kal a fülhallgató kimeneten (már amelyiknél még van ilyen) hallgat zenét, na ahhoz képest ez fényévekkel jobb, de azért van még ennél is feljebb...

Olivia Rodrigo még csak februárban lesz 21 éves, mégis
ha a világban felmérés készülne arról, hányan hallottak róla,
nem túlzás azt állítani, hogy több milliárd ember felelne igennel.
A High School Musical TV sorozat sztárja már első slágerével,
a Driving Licence-el "megvett" engem. Nem véletlen, hogy 
a fiatal amerikai (már amennyire egy filippínó apa
és egy német-ír származású mama esetén amerikairól beszélhetünk)
 szinész/énekesnő már 3 Grammy díjjal
büszkélkedhet és azzal, hogy egyetlen napon 17 millióan
hallgatták meg az első slágerét. Bevallom imádom a különleges

hangot, és hangzásmódot, amit még csak fokozott a Vampire
című tavaly megjelent dal, amely mindig lenyűgöz. 😍

ZEN rendszer

Egy kicsit az én izlésvilágomnál élénkebb hangzás, de ettől függetlenül élvezetes.

Alapból a Meze 109 Pro fejhallgatómhoz a ZEN CAN Gain (kimeneti jelszint) szabályozóját
6 dB állásban szoktam használni, de amikor ebben az állásban hallgattam meg a vampire-t, akkor ahogy említettem túl élénk volt a hangzás. Ekkor átállítottam a Gain kapcsolót a 0 dB állásba, ahol Rodrigo hangjában kevesebb volt a sziszegő hang, de ebből a hangzásból pedig a tökéletes transzparenciát és a jobb dinamikát hiányoltam. Itt persze ne gondoljunk durva hiányosságokra, itt csak nüanszok hallhatók, de azért érzékelhetőek ezek a különbségek. Tudni kell, hogy a zenék többségén a 109 Pro érzékelhetően  jobban szól, ha magasabb kimeneti jelszinttel hallgatjuk, lehet, hogy a vampire egyike a ritka kivételeknek.

Fiio Q15

Szerencsére a Q15-nél nem kellett a kimeneti jelszinten agyalni, azt mindig a maximum szinten használtam a teszt során. Nem volt itt egyetlen sziszegő hang sem, tökéletes volt a transzparencia. Rodrigó gyönyörű hangja tündökölt. 😍 Itt még a háttérénekesek is térben háttrébról szóllaltak meg.

Ez a felvétel rávilágít a Fiio Q15 egyik legnagyobb pozitívumára a szenzációs közép tartományra, amely révén a legszebb hangú énekesek/énekesnők hangja az élő zene varázsát idéző módon képesek igazán magas szinten szórakoztatni. Ez volt a Q15 eddigi legragyogóbb megszólalása. 💘 Ez bizony felidézte a Fiio Q7 szenzációs minőségét.

Fiio Q15 LDAC Bluetooth

Na tessék az előbb ecseteltem, hogy van az a felvétel, ahol a szenzációs hangmérnöki munkát a vezetékes módban jobban lehet élvezni, erre ez a dal megint elképesztően szól vezeték nélkül. 😀

Azért ez a felvétel is jó minőségű, és napjaink popzenéjének alapjaihoz elég jó az LDAC kodek, és Rodrigo csodás hangja is érvényesül vezeték nélkül. 

Azért amikor vezetékesre váltok Rodrigo hangjának finom rétegei sokkal jobban élvezhetők.

Azért itt nem olyan nagy a különbség, mint Dylan-nél.

Chris Botti a világhírű trombitaművész már Sting csapatának

tagjaként is sok örömet okozott, de róla mindig a 2009-ben

megjelent Live in Boston koncert Blu-ray változata jut eszembe,

amely az általam valaha hallott egyik legjobb szimfonikus

zenekarral megtámogatott "könnyűzenei" koncertfelvétel,

világhírű művészek (például Yo Yo Ma) közreműködésével.
Chris Botti új albumán található Chet Baker pályafutásának

egyik legszebb melódiája a My Funny Valentine.
Amikor ezt a csodás zenét hallgattam Botti és az egyik legjobb
hegedűművész Joshua Bell előadásában olyan kifejezések
jutottak szembe, hogy művészi elhivatottság, alázat.

Fiio Q15

Ezt a mind művészileg, mind hangmérnöki szempontból csodálatos felvételt a Q15 ihletett formában tolmácsolta. Ebben a hangzásban szinte semmi kifogásolni valót nem találtam, ez egyszerűen tökéletes volt. ✌ Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy 2024-re hova jutott az audió lejátszók fejlődése. Akinek még megvan otthon az első iPod vegye elő és hasonlítsa össze egy mai jó lejátszó hangzásával, csodálkoznék ha nem nevetne a próba közben. Bizony az iPod és az Mp3 a múlt ködébe vesztek...Nyugodjanak békében (RIP). Akinek valaha volt problémája az MQA technológia hangzásával, tegye meg, hogy meghallgatja ezt a felvételt a Q15-el és egy jó minőségű fejhallgatóval és szerintem meggyőzhető lesz arról, hogy ez az eddigi legjobb innováció amit az audió ipar valaha kitalált.

ZEN rendszer

Egyre inkább az az érzésem, hogy az új AKM DAC chipek, amelyeket a Q15-be építettek bizony lelkesítőbben szólnak, mint a ZEN DAC-ba épített az iFi által sok év óta preferált Burr Brown DAC chip. Mit jelent az, hogy lelkesítőbben? Azt, hogy jobban magával ragad, jobban beszippant a hangzás.

Amit a ZEN párosról hallunk azzal semmi gond nincs, szép tiszta, neutrális hangzás, de talán pont az a baj, hogy túl neutrális. A Q15 melegebb tónusú, kicsit természetesebb, a MÜPA élő koncertjein hallott hangszerhangokat jobban megidéző hangzása kicsit jobban megérinti a lelkünket, kicsit közelebb van az általunk óhajtott tökéletességhez, mint a Zen páros amúgy nagyon jó megszólalása.

Fiio Q15 LDAC Bluetooth

Ez a felvétel annyira lenyűgözött a vezetékes módban, hogy nagyon kíváncsi voltam hogy szólhat vezeték nélkül, LDAC használatával. Különösen kíváncsi voltam a Joshua Bell által "keltett" magas hangokra, amelyek bizony elmentek az élvezhetőség felső határáig, de jó hír, hogy azon belül maradtak.

Chris Botti trombitajátéka nagyon szép és nagyon tiszta, mégha minden finomságot nem is ad vissza az LDAC. Ez a felvétel nagyon hasonló szinten szólal meg vezeték nélkül, mint a Fiio Q7-en egy hasonló szintű zenei felvétel (sajnos ez az album a Q7 tesztelésekor még nem jelent meg). Tekintve a két lejátszó közötti nem csekély (170 ezer forintos, azaz kétszeres) különbséget ez azért a Q15 nagy dicsérete.

Bell hegedűje itt is élvezhető és nem fájdalmasak a magas hangok sem.

Mindig is szerettem Piazzola zenéjét. Azt az esetek többségében
harmonikán szokták megszólaltatni, de a japán, többségében
fiatal zenészekből álló UNAMAS Piazzola Septet
3 hegedűsből, 2 csellistából egy oboásból
és egy nagybőgősből áll és épp ezért különlegesek.
Ez az album eddig az egyik kedvencem a 2024-es esztendőben.

Az UNAMAS Piazzola Septet tagjai.
Az UNAMAS egy japán lemezcég, viszonylag ritka, hogy
egy lemezcég szervez egy kamarazenekart, méghozzá
egyetlen zeneszerző műveinek megszólaltatására,
de ha valaki, akkor Piazzola megérdemli ezt a figyelmet, bizonyítva,
hogy Argentina nem csak világbajnok focicsapata miatt különleges.

Nem szép szójátékkal élve ez a zene minden csak nem UNAMAS.
(the Hungarian meaning of UNA(L)MAS is boring) 😎 

ZEN rendszer

Elképesztően komplex zene, gyönyörű előadásmóddal lejátszva. Abszolút élvezetes amit hallunk. A hangszer hangok szépek, természetesek. Van a felvételnek egy hegedű szóló része, amely határon van a még élvezhető és a már fájóan magas megszólalás között, de a ZEN páros még éppen az élvezhetőség határán belül mozog.

Fiio Q15

Kétségtelen, hogy emlékeim szerint a Fiio Q7 egy ilyen típusú kamarazenénél kicsit a Q15-nél is jobban képes volt szétválasztani az egyes hangszerek hangját egymástól, miközben az összhatás is nagyon élvezhető volt, de ezt az egyet leszámítva a Q15 szenzáziósan szólaltatja meg a kiváló minőségű felvételt. Magával ragad a zene ritmusa, lendületessége, mindez nem korlátoktól mentes, szertelen, hanem a japánokra annyira jellemző fegyelmezettséggel párosuló előadásmódban. 

Nem csak elfogulatlannak igyekszem mutatkozni a saját berendezésemmel való összevetésben, hanem tényleg úgy gondolom, hogy a Q15 habár nem fényévekkel jobb a ZEN párosnál, mégis képes közelebb vinni a hallgatót a zene lényegéhez, hogy az képes legyen megérinteni a lelkünket.

Fiio Q15 LDAC Bluetooth

Félelmetesen jól szól ez a magával ragadó felvétel vezeték nélkül is. A hegedűk hangjai élvezetesek és még a nagybőgő sem szól rosszul, de az vezetékes módban igazán hátszőr felállító. 😘

Az úgynevezett ottlét érzet az, amiben ma még nem tudja utolérni a vezeték nélküli mód a vezetékes módot.

Érdekes, hogy amikor LDAC után kábellel hallgatom meg a felvételt, akkor több finomságot tudok felfedezni benne, mint LDAC-al, de azért valljuk meg hogy a Q15 nem igazán hordozható zenelejátszó, inkább olyan, amit az ember elvisz magával a világ másik végére is, hogy ott is magas minőségben hallgathasson zenét, de nem biztos, hogy a parkba is szívesen leviszi magával az ember főleg nem nyáron egy szál rövid nadrágban futás közben. 😃

A SONY Music kiadó által 1982-ben (!) megjelentetett, Francis Ford Coppola
a Keresztapánál egész biztosan kevésbé ismert 😎 filmjéhez Tom Waits által készített
filmzenei album óriási meglepetés volt számomra. Köszönet a tippért az említett
MQA Experience Facebook csoport egyik tagjának.
Azt, hogy már régen is tudtak kiváló minőségű hangfelvételt készíteni nem új számomra,
de ezen a felvételen minden, a hangszerek a férfi és női énekhang tökéletesen szólal meg.

Fiio Q15

Amit a Chris Botti felvételnél elmondtam, az erre a dalra is érvényes, ennél tökéletesebb hangzást még álmunkban sem szoktunk magunknak kívánni. A Q15 felteszi a koronát eddigi teljesítményére. A női és férfi énekhang is életszerű, magával ragadó, nem beszélve a hangszer hangokról, amelyek közül is kimelkedik a fúvós hangszer csodás megszólalása. Egyszerűen tökéletes! Ami egészen félelmetes, hogy ezt a hangminőséget ma már 170 ezer forintért megkapjuk. Mielőtt visszasírnánk a Fiio Q5S TC 140 ezer forintos árát, egyrészt gondoljunk az azóta az életünket keserítő inflációra és ami még ennél is fontosabb, gondoljunk arra, hogy mennyivel jobban szól a Q15 korábbi elődjénél, még akkor is, ha a Q5S TC-be építettek THX erősítőket, a Q15-be pedig nem, de egy kiváló másik típusú erősítőt igen.

ZEN rendszer

A fúvós hang jobb a Q15-ön, a mély hangok viszont élvezetesebbek a ZEN pároson. A két énekhang nagyon szép, tiszta és nagyon neutrális a ZEN pároson, abszolút izlés kérdése, hogy melyik hangzás tetszik jobban a hallgatónak, nekem az énekhangok vonatkozásában kicsit élvezetesebb a Q15 megszólalása. Ennek ellenére nem fogom lecserélni az irodai rendszeremet, mert épp ez a zeneszám bizonyítja, hogy ez a rendszer kiválóan muzsikál. 💓

Fiio Q15 LDAC Bluetooth

Ezt a dalt hallgatva mosollyal az arcomon rögzítettem magamban, hogy tavaly év végén jól döntöttem, amikor a Fiio Q15-t jelöltem az év hordozható zenelejátszójának. Bevallom a döntés alatt már hallgattam vele néhány kiváló zenét és már akkor lenyűgözött a beszippantó hangkarakterével és már akkor sűrűn jutott eszembe a HIFI szó eredetei jelentése: High Fidelity = nagy hűség.

Ezt a felvételt a Q15 vezeték nélküli módban szenzációsan szólaltatja meg! Csak a megszállott audiofilek találhatnak ebben a hangzásban hibákat. Az emberi énekhangok karakteressége is remekül szólal meg, a női hang különösen gyönyörű. A trombita is csodásan szól. Félelmetes. 👀

Asztali mód

Q15 meghallgatása asztali módban:
A bal oldalon lévő USB kábelt csatlakoztattam a Notebook-om
USB kimenetéhez, míg a DD HIFI audió kábelt a mobiltelefonomhoz.
Ebben az üzemmódban lehet a Q15-ből kinyerni a legmagasabb
kimeneti jelszintet, az asszimetrikus (single ended) kimenetről
a 32 Ohm-os 109 Pro csatornánként 625 mW-al hajtható meg.
A képen a hangerőszabályzó alatt látható bíbor (magenta) szín arra utal,
hogy az épp játszott zenei fájlt MQA technológiával állították elő.

A Q15 alján található két kapcsoló, a bal oldalit asztali módban
ON-ra kell állítani (saját akkumulátoros üzemmód), a jobb oldalit
pedig OFF-ra, azaz Desktop Mode-ba. Ekkor a készülék a külső
erőforrásról kapja az áramellátást az úgynevezett Ultra High Gain módban.

Természetesen összehasonlítottam az Ultra High Gain Mode-ot (külső táplálás) a Super High Gain Mode-al, ahol a Q15 saját akkumulátorról működik. A kimeneti jelszintek közötti különbség a két módban igen jelentős. A saját áramforrásról történő működés közben 65%-át adja le a készülék az asztali módban nyerhető kimeneti jelszintnek.

Minden tesztszámot meghallgattam mindkét módban és megállapítottam, hogy a Meze 109 Pro-nál ugyan valóban igaz az a tesztelők (reviewers) többsége által megállapított tény, hogy minél magasabb a kimeneti jelszint, annál jobban muzsikál a 109 Pro, de azért van egy optimum szint, ami felett a tapasztalható minőségjavulás azért már minimális.

Amennyiben egy görbével akarjuk leírni a Meze 109 Pro hangminőségének viszonyát a kimeneti jelszinthez, egy az alábbiakban bemutatott görbéhez hasonlót kell elképzelni:

Látható, hogy egy bizonyos jelszint felett (vízszintes kék vonal)

a hangminőség már nem javul annyira látványosan a 109 Pro esetében.
Figyelem: ez szubjektív megfigyelés/vélemény,
nem tudományosan alátámasztható tény!

A fenti görbének megfelelően az akkumulátoros módban az asszimetrikus (single ended) kimenetről elérhető 400 mW (32 Ohm) kimeneti jelszintet az asztali mód használata 625 mW-ra emeli meg, amely ugyan érzékelhető hangminőségjavulást eredményez, de ez már nem annyira számottevő, hogy azt javasoljam, hogy a Fiio Q15-t mindenki csak és kizárólag asztali módban használja, hiszen az akkumulátoros mód (Super High Gain Mode) kimeneti jelszintje a ma kapható fejhallgatók 95%-a használata esetén bőségesen elegendő a kiemelkedően jó hangminőség eléréséhez, amely hangminőség a "közép" kategóriában eddig szinte elérhetetlen volt.

Elérkezett a pillanat, amikor meg kell magyaráznom a bejegyzés címét. Mit jelent az, hogy a sötét oldal ellenálhatatlan csábítása? Nos már több bejegyzésben jeleztem, hogy nekem sokkal jobban tetszett a Q5S TC dizájnja. 

Habár létezik a Q15-ből is ezüst ("titánium") színű, azért ez már 
nem az a kifnomult, a kezünkben is kellemes érzést keltő
dizájn, amit annyira kedveltem a Q5S TC-nél.
Még a készülék alsó-felső élei is lehetnének
lekerekítettebbek és finomabbak.
Ez a dizájn engem a Star Wars filmek
birodalmi katonáinak egyenruhájára,
azaz a sötét oldalra emlékeztet...

A Q15 méretével nincs bajom, gondolom egy ilyen komoly technikát, amivel ilyen magas szinten lehet zenét hallgatni nem lehetett volna sokkal könyebb formában kivitelezni. A praktikummal viszont voltak problémáim. Kezdem azzal, ami nagyon tetszett, a képernyőn lévő feliratok tetszőlegesen forgathatók és mivel elég rövid a DD HIFI kábelem, így a készülék alján lévő USB C csatlakozó mindig távolabb volt tőlem, mint a tetején lévő kerek hangerő szabályozó gomb.

Mivel egy ilyen méretű készüléket a hallgató nem igazán tart a kezében órákig, így azzal szembesültem, hogy a készülék fekvő helyzetében nagyon nem egyszerű a hangerőn módosítani, ezért tesztelés közben a készüléket az oldalára fordítottam és így tudtam szabályozni a hangerőt. Egy általában fekvő helyzetben használt készüléknél a kicsi és kerek hangerőszabályozónál sokkal jobbnak tartanék egy a Fiio M11S-nél megcsodált, a készülék oldalán lévő "billenő" hangerőszabályzót. Amúgy is a kijelző, habár éles a képe, olyan kicsi, hogy nem olyan egyszerű elolvasni a hangerő aktuális értékét...

Amikor viszont megszólal a zene a Q15 tolmácsolásában, hajlamosak vagyunk minden mást elfelejteni. 😊

Összeségében a Fiio Q15 egy az árához képest mind vezetékes, mind vezeték nélküli módban elképesztő hangminőségre képes, mondjuk ki zseniális zenelejátszó, amit minden kedves olvasómnak jó szívvel ajánlok figyelmébe, főleg azoknak akik nem szabadban végzett sport, vagy rekreációs tevékenységhez keresnek hordozható lejátszót. Nekik inkább az iFi Go blu-t, vagy a Fiio BTR7-et ajánlom.

A Q7 nekem túl nagy és nehéz volt, és ha az ember egy asztali készüléket keres, akkor viszont nem ilyen formára gondol, mégis a Q7 az év egyik legjobb zenelejátszója volt 2023-ban.

Namármost ha kapható olyan készülék, amely sokkal kisebb, sokkal könnyebb, fele annyiba kerül, mégis hangminőségben a Q7-hez képest alig különbözik és még épp hordozhatónak nevezhető, amely ilyen érzelmeket képes kiváltani a hallgatóból, akkor nem kérdés, hogy a kettő közül melyiket fogom ajánlani.

Azért azt meg kell említeni, hogy a Meze 109 Pro nagyon hálás a magas kimeneti jelszintért, és a Q15 ilyen szempontból nagyon is kényezteti a fejhallgatót, ami meg is hallatszik a zenei minőségen.

Fiio Q15

Ami tetszett

Ár-érték arányban ma negyed millió forint alatt
a legjobb hangminőségre képes zenelejátszó;
Az új AKM DAC chipek félelmetesen jól sikerültek,
és kimondhatjuk, hogy ebben a kategóriában új etalonnak számítanak;
A lejátszó legnagyobb erénye, hogy úgy természetes és muzikális,
hogy egy pillanatig nem unalmas az amit hallunk rajta;
Félelmetesen jó transzparencia és ottlét érzés, 
élő felvételeken csodás térhangzás jó térleképezéssel;
A Q15 mély hangjai (bass) ahogy mondani szokták 
bizsergetőek, abszolút egy asztali lejátszó szintje;
A közép tartomány a lejátszó egyik nagy erőssége,
szinte minden finom hangszínt kihoz a szép emberi énekhangokból;
Az ilyen "középkategóriás készülékeken" az asszimetrikus (single ended)
kimenet sokkal alacsonyabb jelszintű, a Q15 viszont akkumulátoros módban
csatornánként 400mW-al (32 Ohm), asztali módban 625mW-al (32 ohm)
kényezteti a fejhallgatót, a legjobbat kihozva a 109 Pro-ból,
és akkor még meg sem említettük a szimmetrikus (balanced) kimenet
akkumulátoros módban 1060 mW (32 Ohm) és asztali módban félelmetes,
csatornánként 1610mW (!) jelszintjét, ami szinte mindent meg tud hajtani;
Ritkán mondok ilyet, de kicsit nehéz szívvel adom vissza a Q15-t
a magyar Fiio képviseletnek, annyira imádtam a hangját. 😍

Ami nem tetszett

Az a már többször említett dizájn nekem túl komor, bizony
visszasírom a Q5S TC nagyon elegáns, finom formatervezését;
A hangerőszabályozó elhelyezése és mérete
 nem a legnagyobb erőssége a készüléknek;
Kicsit haza beszélek, de szerintem egy ekkora készülékre már talán
ráfért volna egy 6,3 mm-es, asszimetrikus (single ended) bemenet is;

100%

Aki sokat utazik a világban bátran vegye meg 
a Fiio Q15-öt, mert akár a repülőn, akár
egy szálloda medencéje mellett
egyszerűen használhatja ezt a fél kilónál
könnyebb készüléket és még el is lehet
büszkélkedni azzal, hogy magával hozta
az otthoni berendezés hangminőségét.

A fent említett kisebb tervezési hibákat
abban a pillanatban elfelejtjük, amint
meghalljuk a Fiio Q15 szenzációs hangját.