10 év után megújult a világ (egyik) kedvenc fejhallgatója! Meze 99 Classics V2 teszt

 Azok a szakírók, akik nosztalgiával gondolnak vissza arra az audió kiállításra, amelyen 2015 őszén Antonio Meze Nagybányai (Baia Mare) dizájner és vállalkozó egy kollégájával megjelent a kezében egy különlegesen szép, ám ismeretlen, viszonylag nem nagy méretű fejhallgatóval megemlítik, hogy már a kiállításon milyen érdeklődés övezte a Meze cég első igazán figyelemre méltó termékét, amely a következő évben egyfajta szenzációként lett ismert az egész világon.

A "mindössze" 300 €-ért kínált formatervezési remekmű minden túlzás nélkül meghódította a világot.

A szépség örök és ezt nem csak a Hölgyekre lehet értelmezni 😍

Az eredeti Meze 99 Classics

Amikor anélkül, hogy meghallgattam volna 2016 májusában Magyarországon az elsők között megrendeltem az új fejhallgatómat, akkor már sok-sok nagyon lelkes teszt jelent meg róla és úgy gondoltam, hogy azok után, hogy éveket töltöttem a zeneszobám hangrendszerének kiépítésével és az már elég jól szólt itt az ideje, hogy kipróbáljam a fejhallgatóval való zenehallgatást.

Lelkesedésem akkora volt, hogy akkor kezdtem el írni ezt a blogot, mert annyira élveztem a zenehallgatást az új román (!) fejhallgatómmal és kanadai távzene lejátszómmal (streamer - Buesound Node 2).

Soha nem felejtem el, amikor 2016 nyarán Brüsszelben bementem egy audió kereskedőhöz, akivel megbeszéltem, hogy kedvezményesen megveszem tőle a Node 2 demó készüléket.

Amikor ezt a készüléket elkezdtem hallgatni a 99 Classics-al, az amúgy nagyon komoly márkákat (pl. Chord és HEED készülékek) áruló kereskedő nagyon nézte, hogy mi van a fejemen. Amikor levettem azt kérdezte, ez milyen fejhallgató, mondtam neki, hogy egy új és nagyon igéretes román fejhallgató.

Megkérte, hogy hagy hallgassa meg. Azt mondta remekül szól és kérdezte mibe kerül, mondtam neki, hogy 300 €, mire csak ennyit mondott: "What??? This headphones is crazy for the price!!!
.......azaz ez a fejhallgató őrült jó ezért az árért! Én csak elmosolyodtam ezen és egyáltalán nem lepődtem meg, hogy amikor fél év múlva visszamentem a boltba, akkor már ők is árulták a Meze fejhallgatót.

A 99 Classics-ot sok éven át a legkülönfélébb audió termékek teszteléséhez használták, mindegy volt, hogy alapárú, vagy szuperdrága terméket teszteltek, egyszerűen menő volt ezzel a gyönyörű fejhallgatóval együtt lefotózni és persze remekül is szólt.

2023-ig élvezettel használtam a 99 Classics-ot, majd belevágtam egy új kalandba és vettem egy Meze 109 Pro nyitott rendszerű (dinamikus) fejhallgatót, amely a régi kedvencemnél is magasabb osztályban játszik, ennek ellenére néha vidékre, vagy külföldre elviszem a régi fejhallgatómat, amely kisebb méretű és van egy nagy előnye: mivel ez egy zárt rendszerű fejhallgató, így a helyiségben lévők nem hallják, milyen zenét hallgatok épp, azaz senkit nem zavarok közben.

Már 2023-ban olvastam, hogy Antonio Meze "panaszkodott", hogy már nincs nyereségük a 99 Classics akkor 309 €-s árán, de nem akarják azt drágábban adni, mivel ez a cég ikonikus terméke, amelyből világszerte nagyon sokat eladtak, így más, drágább modellek árából próbálják meg majd a kieső bevételt pótolni.

Ezek után meglepetéssel vegyes örömmel olvastam, hogy idén ősszel megjelent a Meze
99 Classics V2, amelyért mindössze 40 €-val kérnek többet!

Első ránézésre szinte ugyanúgy néz ki, mint az eredeti,

(nem a fotómodell!) mégis többet tud és különlegesebb annál (V1)

Nézzük, hogy mi változott a V2-nél. A Meze 10 pontban foglalta össze a változtatásokat:

1. A készülék hangolásán finomítottak, a mély tartomány kicsit kevésbé hangsúlyos, mint a V1-nél, amely több részletet képes megjeleníteni a közép és magas tartományban (treble). A hangzás ezáltal neutrálisabb lett, mint a V1-nél volt, ahol az erőteljes mélyek kissé "összemosták" a mély és középtartományt.
Az új hangzás muzikálisabb, életszerűbb lett,

2. Továbbfejlesztett hangszóró-párosítás, amely például javítja a sztereó képalkotást,

3. Megnövelt fülkagylók, amelyek csökkentik a rezonanciákat és javítják az alacsony frekvenciájú tartomány kontrollját,

Jól látható a fából készített kagylók méret növekedése, amely

révén a fent leírt előnyökön túlmenően a V2 fejen viselése is 
komfortosabbá válik a nagyobb méretű fülpárnák által.
A jobb oldali (V2) képen látható a "basszus-port" szellőző nyílás,
amelynek elhelyezését a V2 sokkal jobb szigetelése teszi lehetővé 

4. A kulcsfontosságú csatlakozásoknál (beleértve az új fülpárnákat is) sokkal jobb a tömítés, amely lehetővé teszi a bal és jobb csatorna közötti konzisztenciát és a jobb gyártási reprodukálhatóságot,

5. Újratervezett hangszóróelválasztó szerkezet, amelynek az áramvonalasított tartóbordái csökkentik a hangvisszaverődéseket és a magas frekvenciás torzításokat,

 

6. Új fülpárna rögzítési rendszer, amely bepattintható,

könnyen cserélhető, finomítva a középtartomány egyensúlyát

7. A kiegyensúlyozottabb hangolás révén sikerült a sztereó képet és a hangszerek szétválasztását javítani és megnövelni a térérzetet,

8. A 3,5 mm-es szabványú bemeneti aljzatot megnagyobbították, ezáltal lehetővé téve vastagabb külső forrásból, vagy Meze-től külön vásárolt (prémium) kábelek használhatóságát,

9. A V1-hez adott nagyon alapszintű kábelek helyett egy 1,8 m hoszú, kettős sodrású, Kevlár borítású, oxigénmentes, minőségibb kábelt adnak a V2-höz,

10. A gyári csomag ma már tartalmaz egy USB C DAC / fejhallgató erősítő (kábelt), amely 3,5 mm-es kimenettel rendelkezik és adnak még egy 6,3 mm - es jack-re átalakítót is.

A fenti gyári információhoz még annyit tennék hozzá, hogy a V2-t valóban kényelmesebb hosszú ideig hallgatni, mint a V1-et, mert nagyobb a fülpárnája, ideális az az erő, ami a fejhallgatót a fülre "szorítja".

Ennek ellenére azt elmondhatom, hogy a saját Meze 109 Pro fejhallgatómat hosszú ideig azért kényelmesebb használni, mint a V2-t.

A szigetelés valóban elképesztően jó lett. Ezt azzal is alá tudom támasztani, hogy amikor 4 - 5 napig bejárattam az új fejhallgatót, akkor azt egy fejhallgató állványra tettem fel, ahol még nagyobb hangerőt alkalmazva sem hallatszott ki semmi zene a V2-ből (!)

A vezetékes fejhallgatóknál nem alkalmaznak elekronikus zajcsökkentést (Active Noise Cancellation), mint a Bluetooth (vezeték nélküli) fejhallgatóknál, vagy belső fülesek-nél (TWS), de a V2 változattal például egy eléggé hangos (nyekergő) elliptikus fittnessgépet használva is alig hallottam valamit a külső hangokból. Ez előny lehet egy hosszabb repülőúton is...

A nagyobb kábel aljzatok végre lehetővé tették, hogy használhassam a Meze PCUHD prémium minőségű (és árú) asszimetrikus (single ended) réz anyagú kábelét, amelyet a V1 (eredeti) 99 Classics-ba még nem tudtam bedugni.

Az új fülpárna nagyon kényelmes és jobb minőségűnek tűnik, mint az eredeti.

Eddig tehát minden szép és jó, egy dolgot kivéve: Az eredeti (V1) verzió fa része nagyon kellemes, dió és cseresznyefa közötti színű volt, míg az új modell kicsit sötétebb, diófa színű és erezetű fa borítást kapott. Ez egyéni ízlés kérdése, de nekem a korábbi jobban tetszett.

Az új modellt (egyelőre ?) kizárólag fa - arany kivitelben gyártja a Meze, míg a régebbi (V1) verzió még kapható fa - ezüst és fa - arany kivitelben.

A tisztelt olvasó ezen a ponton joggal kérdezheti meg, hogy ha a V1 és V2 verziók lényegében ugyanúgy néznek ki, árban is alíg különböznek, és az első modell világsikert aratott, akkor mi szükség volt egy újabb (V2) változat kifejlesztésére?

Nos amikor néhány éve úgy döntöttem, hogy veszek egy 109 Pro fejhallgatót, akkor a fő érv az volt, hogy egy nyitott fejhallgatónál sokkal jobb a térérzet, neutrálisabb, kiegyensúlyozottabb a hangzás, és még kényelmesebb is volt, mint az eredeti 99 Classics (V1) fejhallgatóm.

Aki viszont nem akar, vagy nem tud 800 €-t költeni egy fejhallgatóra, viszont 350 €-t szívesen kifizetne, de lehetőség szerint hasonló elvárásokat támasztana az olcsóbb fejhallgató felé is, mint az aki megveszi a drágábbat, neki nagyon jó hír, ha van egy kiegyensúlyozott, neutrális hangzással bíró, de megfizethető dinamikus fejhallgató a piacon, amelyik jobb teret, a hangszerek jobb szétválasztását, több finom részletet, jobb közép-, és magas hang visszaadást, neutrális, de mégis természetes hangzást ígér.

Az alábbi teszt során elsősorban a Meze 99 Classics V1 verzióját hasonlítom össze a V2 verzióval, de meg fogom hallgatni a teszt felvételeket a saját 109 Pro fejhallgatómmal is, azért hogy meg tudjam állapítani, hogy a V2 vajon mennyivel marad el a 109 Pro hangzásától és kényelmétől.

Meze 109 Pro nyitott rendszerű dinamikus fejhallgató

Van egy gyári tartozék, amely nem fogja a teszt részét képezni, a DAC / fejhallgató erősítő kábel, amely nagyon hasznos lehet azoknak, akik a kényelmet előnyben részesítik a hangzáshűséggel szemben és akik például a legújabb (USB C) Apple telefonjukkal akarnak zenét hallgatni a Meze csomagban található USB-C - 3,5 mm-es jack aljzat átalakító kábellel. Hogy miért nem, nos azért, mert kipróbáltam és az első jó minőségű felvétel meghallgatása után megállapítottam, hogy ez a hangminőség bizony méltatlan egy ilyen szintű fejhallgatóhoz. Nyilván gazdaságosság szempontjából nem fért bele, hogy a csomagba betegyenek egy neves cég (például Zorloo) által gyártott kisméretű kábeles adaptert, mert az kb. 100 €-val megnövelte volna a fejhallgató árát.

A tesztekhez a Meze ezüstözött "upgrade" kábelét használtam, amely szimmetrikus kábel 2,5 mm-es csatlakozóval, amelyet egy 2,5 mm - 4,4 mm-es (Fiio) átalakítóval csatlakoztattam az iFi ZEN DAC - ZEN CAN irodai fejhallgatós rendszeremhez. Azért ezt használtam és nem a zeneszobámban lévő Felix Echo csöves erősítőmet, mert a 99 Classics (V1) - hez nem használható a prémium minőségű PCUHD kábel és így egyetlen kábel használatával meg lehet állapítani, hogy mi a lényegi különbség két fejhallgató között.

Forráskészülékként egy Fiio D2 dokkolóhoz USB-C csatlakozóval összekapcsolt Xiaomi MI12 Android-os mobiltelefon szolgált, amelyet egy USB kábellel csatlakoztattam a ZEN DAC-hoz.

Tesztfelvételek meghallgatása

Chrissie Hynde és Rufus Wainwright duettje 

kiváló felvétel, amely elsősorban a közép tartomány

minőségének megállapítására alkalmas

99 Classics (V1):

A férfi énekhang nagyon kellemesen szólal meg, de az énekesnő belépésével együtt meghatározóvá vállnak a mélyhangok, amelyek kissé elnyomják az énekhangot, és átveszik az irányítást.

Alapvetően meleg hangzás, amelyre tipikusan elmondható, hogy a mélyekből kicsivel kevesebb több lett volna.

A szerkezet kicsit erősebben nyomja rá a fejhallgatót a hallgató fejére, mint a V2.

99 Classics (V2):

Kényelmi szempontból egyértelműen jobb, kevesebb a nyomóerő a fejre, nagyobb a fülpárna, amely körülöleli a fület.

A férfi énekhang tisztább, mint a V1-nél, már ahogy belép az ének életszerűbb a hangzás. 

Amikor a női énekes belép, sokkal kiegyensúlyozottabb, mint a V1. A női énekhang és a hangszerek is jobban követhetők, jobb a térleképezés, kellemesebb az összhatás, tisztább, transzparensebb.

A mély hangok nem olyan markánsak, mint a V1-nél, és nem nyomják el a középtartományt. Az a kicsit búgó mélyhang, amely a V1-et jellemzi nem hiányzik, jobb és természetesebb a V2.

109 Pro

A három tesztelt fejhallgató közül egyértelműen a legkényelmesebb, részben a nagyobb méret és fülkagylók miatt, részben a nagyon kellemes alcantara borítású fülkagylók miatt.

Karakterében ez a hangzás közelebb áll a V2 hangzásához (neutrális), mint a V1-hez (kissé színezett).

Az énekhangok nagyon természetesek, a női ének belépésekor is tisztán és térben jól elhelyezve halljuk a hangszerek hangjait. 

Egyértelműen a legjobb hangzás, de lesznek még olyan zeneszámok, amelyek meghallgatásakor még több különbséget meg lehet majd állapítani...

A Diablo Swing Orchestra mai divatos szóval élve
fúziós zenét játszik, elvileg metál zenekar, de
felhasználnak klasszikus, rock és jazz elemeket is.
Ez a rövid instrumentális felvétel a térhatásnak,
a zene dinamikájának és a hangszer hangok
természetességének megvizsgálására remek.

109 Pro

A hangzás különleges, nagyon jó térhatás, jó dinamika jellemzi és a hangzás végig egyenletesen magas szintű. A hangszerek hangja természetes.

99 Classics (V2):

A felvétel eleje megdöbbentően jól szól, lényegében a 109 Pro szintjén, de az elektronikus "szintetizált" részt követően, amikor a valós hangszerek belépnek, azok már kevésbé természetesen szólnak, mint a 109 Pro-nál, de ettől függetlenül a hangzás egész jó.

99 Classics (V1):

Az elektronikus eszközzel létrehozott kezdő rész egészen másképp szólal meg, mint a V2, vagy a 109 Pro esetében, kevésbé magával ragadó, kevésbé tiszta a hangzás.

A hangzás ugyan végig dinamikus, de kissé összemossa a hangszereket, messze nem olyan jó a térhatás, mint a másik két fejhallgatónál és a hangszerek térbeli elhelyezkedése sem állapítható meg egyszerűen. 

 

Két kíváló hangú énekesnő (Sara Bareilles és Brandi Carlile)

nagyszerű (új) stúdió felvétele, amely szintén a középtartomány

minőségének megállapítására szolgál

99 Classics (V2):

Elejétől a végéig gyönyörűen szól ez a felvétel, nincs egyetlen tolakodó magashang sem és az énekesnők hangja végig életszerű, a koncertek hangzását idézően szép.

Mivel ezen a felvételen kevés a mély hang, ezért azok természetességét majd másik teszt felvétellel fogjuk tudni megállapítani.

99 Classics (V1):

Nagyon kellemes a hangzás, de ... az énekhangok kicsit közelebbről szólalnak meg, kisebb a tér, jobban összemosódnak a hangszerhangok. Látszólag dinamikusabb hangzás, de inkább a mélyhangok meghatározó kiemelése okozza ezt a "dinamikusnak" ható hangzást.

Picit minden összemosottabb, a V2 tisztább, neutrálisabb, de egyáltalán nem unalmas!

Ettől függetlenül a V1 kiváló fejhallgató, csak kicsit hozzátesz a hangzáshoz, mint amikor egy száraz húst leöntünk egy kellemes fűszeres szósszal. 😉

A V2 egy olyan "szuvidált" (Sous Vide) hús, amely önmagában is nagyon ízletes, megőrizve a hús jellegzetes ízvilágát, és bár ő is kap némi szószt, de nem a szósz íze fogja meghatározni az összhatást, hanem a hús és a szósz harmónikusan egymáshoz kapcsolódó íze. 😎

109 Pro

A 109 Pro hangzása az ízletes hús és a nagyon finom szósz együtt egy Michelin csillagos szakács által elkészítve. 😍

Több finom részlet jelenik meg itt, amit egyik 99 Classics sem képes megjeleníteni, de ők ugye jóval olcsóbb kategóriában játszanak.

Bach egyik legismertebb orgonaművének nagyszerű felvétele,

amely egyike a TIDAL-en még ma is fellelhető (nem kevés)

MQA technológiával rögzített felvételeknek.

Egy jó berendezésen nagyon jó térhatás, 

elképesztő dinamikai váltások és egy templomban

hallható, életszerű hangzás élvezhető.

109 Pro

A dinamika tényleg elképesztő, néha már kicsit erős is a hangzás, na egy ilyen felvétel teljesen más a PCUHD kábellel, annak ellenére, hogy az csak aszimmetrikus (single ended) kimenetre csatlakoztatható, amelynek a jelszintje elmarad a szimmetrikus (balanced) kimenet jelszintjétől, mégis a PCUHD kábellel hallgatva, szinte soha nem jelenik meg túl harsány hangzás a 109 Pro-n.

A 109 Pro nagy előnye a kiemelkedő térhatás és a finom részletek megjelenítése.
Összességében szépen, de kicsit harsányan szól a szimmetrikus (balanced) upgrade kábel használatával.

99 Classics (V2):

Ezt a felvételt hallgatva a V2 remekel. Kiváló dinamika, nagyon jó térhatás. Megdöbbentő, de hasonló teret hoz a V2, mint a sokkal drágább 109 Pro!

Nem szól harsányan, csak a leghangosabb részek tűnnek egész kicsit soknak. Alapvetően mint egy kötéltáncos, nagyszerűen egyensúlyoz és életszerűen szólaltatja meg a felvételt, nem tolakodó a hangzás.

Úgy tűnik az új 99 Classics nagyon jól fog szólni komolyzenei felvételekkel is. 💕

99 Classics (V1):

Az orgona magas hangjai nagyon szépen szólnak és a térhatás is meglepően jó, habár elmarad a V2-től.
A mély hangok viszont feldúsulva hallhatók. Lehet olyan templomi akusztika, amely hasonlóan szól, de a V2 és a 109 Pro a mély orgonahangokat természetesebben szólaltatja meg. Vannak mély részek, amelyek már már drámai módon szólalnak meg (lehet, hogy Bach szándéka szerint?)

A dinamika kicsit jobb a V2-n.

 

A Tame impala új lemezén található zeneszám
izgalmas "pszichedelikus" rock zene.
Ez a zene kicsit klausztrofób hatású,
de a közepén kinyílik a tér és nagyot üt a basszus 😊

Classics (V1):

Remekül szól ez a zene az eredeti 99 Classics-on, nagyon erős a basszus "ütés", jól adja vissza az egyszemélyes zenekar (az ausztrál Kevin Parker) által kitalált nagyon izgalmas dallamokat és a zenei játékosságot. A második részben szépen kinyílik a tér. Talán az egyes hangokat (itt hangszerekről kevésbé beszélhetünk) nem adja vissza a V1 elég transzparens módon, de összességében azért nagyon élvezetes a hangzás.

Classics (V2):

Nagyon érdekes ahogy megszólal a zene, mintha egy másik zeneszámot hallgatnánk, mint a V1-en.

Kevésbé klausztrofób, több részletet jelenít meg, a férfi énekhang egyértelműbben tisztább, természetesebb, mint a V1-en volt. A legjobb szó erre a hangzásra az, hogy feszes.

A felvétel második részében a magas hangok finomabban, életszerűbben szólalnak meg, mint a V1-en.

A zene komplexitása és a zenész játékos gondolatai jobban lekövethetőek, mint a V1-en.

A basszus hangok belépése erőteljesebb, mint a V1-en és jól harmonizál a magas hangokkal (treble).

Eddig ez a felvétel mutatja meg a legjobban, hogy miért alkották meg a Meze szakemberei a 99 Classics V2-t. Annak ellenére, hogy a V1 kellemesen, élvezhető formában adja vissza ezt a felvételt, a zene komplexitása, a sok finom részlet inkább a V2-ről szólal meg, összességében a V1 olyan, mint egy színházi előadás erős reflektorok nélkül, míg a V2 rávilágít a szinészekre, akiknek a mimikája, játékuk finomságai jobban élvezhetők az erős fényben. Ettől függetlenül biztosan lesz olyan hallgató, aki a V1 hangzását választja majd, mert akkor éppen, abban a lelkiállapotban, nem akar erős fényt látni, hanem jobban esik neki a félhomály. 😏

Meg kell jegyeznem, hogy a V2 annyira hatékony fejhallgató, hogy a ZEN CAN erősítőn a hangerőt lejjebb kellett csavarnom, hogy az ideális szintet megtaláljam.

Meghallgattam ezt a felvételt a V2-höz a PCUHD aszimmetrikus (single ended) kábelt csatlakoztatva is és megállapítottam, hogy ezzel a kábellel szól legjobban a V2. A basszus részeknél erőteljesebb mély hangokat képes megjeleníteni és nagyon jó teret.

109 Pro

Aki ennek a felvételnek minden játékosságát, finom részletét élvezni akarja, ezt a Meze 109 Pro-val teheti meg legjobban. Az első rész még a V2-höz képest is kevésbé klausztrofób, a második részben pedig a tér olyan szinten kitágul, amire még a jó teret megjelenítő V2 sem képes. Ilyen teret bizony elsősorban egy nyitott rendszerű fejhallgató képes megjeleníteni. Az erős mélyhangokat magában foglaló második részben a hangzás feszes, de meglepő módon a V2 kicsit erőteljesebb basszus ütéseket volt képes kiadni.

Meg kell hogy mondjam, hogy habár a 109 Pro nyújtja a legkomplexebb zenei élményt, a
99 Classics V2 ezen a felvételen bizony megközelítően olyan jól szól, mint a 109 Pro!

A Meze 99 Classics V2 gyári dobozának tartalmát bemutató képen
balra lent látható két csillapító betét, amellyel a fejlesztők
az eredeti 99 Classics melegebb, mélydúsabb hangzását 
kívánták az új V2 verzió használatakor rekonstruálni.

A Meze 99 Classics V2 alkotói gondoltak azokra is, akik az eredeti V1 verzió hangzását imádták, megbékéltek még az erőteljesebb mélyhangokkal is és nagyon szerették a V1 melegebb karakterét és a V2 gyári dobozába betettek két vékony szivacs szerű ovális csillapítót, amelyet a fülpárna és fejhallgató szerkezet közé kell behelyezni.

Természetesen kipróbáltam és azt tapasztaltam, hogy ez a betét biztonságos és nincs semmi szivárgás 😎, de nam annyira az eredeti V1 verzió hangzását adja vissza, hanem inkább csak letompítja a hangzást, vagyis ezáltal elvész a V2 legnagyobb előnye, a sokkal drágább modellek szintjét idéző részletezettség, dinamika, transzparencia és a térhatást is "tompítja" a betét.

Egy fent jelzett tesztelőtől átvett frekvenciamenet ábra.
Jól látható, hogy a csillapító betét használatával
a V1 verziónál kevesebb mélyhang kiemelést kapunk és
 a betét a magas hangokat is némileg tompítja

Habár nem szeretnék senki helyett dönteni ilyen kérdésben, de én inkább nem tenném be ezt a csillapító betétet, mert azzal én egy kevésbé jó fejhallgatót kaptam, mint amilyen alapból a V2.

Záró gondolatok:

A Meze fejlesztői a 99 Classics V2 fejlesztésekor úgy tűnik képesek voltak az elmúlt 10 év összes tapasztalatát figyelembe véve olyan megoldásokat alkalmazni, amelyek révén az eredeti V1 verzió sokak által ismert hiányosságait, hibáit (az ideálisnál erőteljesebb mély hang kiemelés, amely néha háttérbe szorította a közép és magas tartományokban (treble) hallható zenei finomságokat, sokszereplős élő koncertek hangzását kicsit összemosta) kiküszöbölték és az újabb fejlesztésű dinamikus fejhallgatókra (mint a 109 Pro, a 105 AER és a 105 Silva) jellemző neutrális, de mégis természetes, és a finom zenei részleteket is megjeleníteni képes hangzást egy manapság olcsónak számító árkategóriába is elhozták. 👍👍👍

V1           99 Classics            V2

Meze Audio 99 Classics V2 (2nd Gen)

Ami tetszett

350 €-ért (hazai ára 140 ezer forint) ízelítőt ad a sokkal drágább
fejhallgatók hangzásából. Olyan, mintha beülnénk egy kifőzdébe (foodcourt)
és ott egy Michelin csillagos séf főztjéből ízelítőket szolgálnának fel 😊,

Neutrális, természetes, nagyon dinamikus hangzás,

Ebben az árkategóriában korábban szinte ismeretlen volt ez a zenei minőség!

Zárt rendszerű fejhallgatóhoz képest nagyon jó teret jelenít meg.

Korrekt, életszerű mélyhangok, de senki ne várjon olyan dús mélyeket, mint a V1-nél,

Az énekhangok és a teljes közép tartomány lényegesen jobb, tisztább, mint a V1-nél,

A magas tartomány (treble) élvezetes, természetes, minőségi,

A megnövelt kábel aljzat méret miatt külön vásárolt Meze gyártmányú,
vagy más gyártó által kínált prémium kábelekkel is hallgathatunk zenét a V2-n,

A megnövelt fülkagylók eredményeképpen adódott nagyobb fülpárnákkal,
és a V1-hez képest csökkentett fejre ható erő miatt sokkal kényelmesebb, mint a V1,

Nagyon jó szigetelés, amely révén a hallgató és a zene
a külvilágról teljesen leválasztható.

Ami nem tetszett

Az eredeti 99 Classics fa részének színe nekem jobban tetszett,
kicsit melegebb, kicsit vidámabb volt, de ugye az 2016-ban volt...😌

Amennyiben mostanság, 2025-ben kellene választanom a 99 Classics V1 és V2 között bizony nem sokat kellene gondolkoznom azon, hogy a V2-t választom. Számomra egyértelmű, hogy a V2 egy magasabb árkategória hangzását hozza el számunkra, rendkívül kedvező áron. 💘

Meze Audio 99 Classics V2 (2nd Gen)

90 %

iBasso Nunchaku kisméretű DAC/ csöves (!) fejhallgató erősítő és Meze 105 AER nyitott rendszerű, dinamikus fejhallgató: a megfizethető luxus + élelem a léleknek

 A 2024. év végi összefoglalómban díjaztam és írtam a Nagybánya-i Meze cég 2024-ben megjelent 399 €-s árú nyitott rendszerű dinamikus fejhallgatójáról, amely a tavalyi év egyik szenzációja volt. Ennek alapvető oka az volt, hogy az első - világsikert aratott - "olcsó" (309 €-ba kerülő) Meze (zárt) dinamikus fejhallgatóját (amelyet 2016-ban vásároltam meg, amelyet követően kezdtem el első lelkesedésemet követően írni a blogomat) a 99 Classics-ot követően a Meze cég elment a high end kategória irányába, sorra piacra dobva kiváló, de nagyon drága síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatókat (Empyrean, Elite, Lyric), majd 2022 őszén meglepte a világot, bemutatva a dinamikus, nyitott rendszerű és gyönyörű formatervű és az év végi díjak jelentős részét begyűjtő 109 Pro fejhallgatóját, amely árban azért jelentős ugrás volt a 99 Classics-hoz képest (799 €), tehát a 99 Classics-ot követően a Meze cég nem dobott piacra kiemelkedő hangminőségű és a tömegek számára is elérhető árú fejhallgatót. De közben nyilván már tervezték, hogy meglepik a rajongókat egy megfizethető készülékkel. Nos ez lett a 105 AER, amely mindössze 90 €-val kerül többe, a híres "elődjénél". 

A Meze fejhallgató kínálata itt tekinthető meg.

Tekintetbe véve, hogy időközben volt egy COVID világjárvány, és kirobbant az Ukrajnai háború elég nagy meglepetést okozott, hogy a Meze mégis piacra tudott dobni egy a 99 Classics-nál alig drágább készüléket, amely ráadásul formavilágában képes volt megidézni a 109 Pro elegáns megjelenését, mégha valódi fát nem is használtak a 105 AER esetében.

Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében

A 105 AER formatervezése révén a Meze egy évtizedes tervezési tapasztalatát
felhasználva olyan "műalkotást" ad a vevők kezébe, amely a 150 ezer forint környéki 
árkategóriában egyedülálló és öröm nemcsak a tulajdonosnak, de bárkinek ránézni.

A Meze minden fejhallgatóját részegységekre lehet szétszerelni,
ezáltal sokkal könnyebben javítható, mint más fejhallgatók

Ahogy tudomást szereztem az új fejhallgató megjelenéséről rögtön rákérdeztem az egyik hazai forgalmazóra, aki épp akkor szerzett be egy demo példányt, amit szerettem volna összehasonlítani a 2023. év elején beszerzett, saját 109 Pro fejhallgatómmal, amelyet a mai napig óriási lelkesedéssel használok, mint a valódi (értsd élő) zene hű tolmácsolásának egyik legjobb eszközét, különösen azóta, hogy beszereztem hozzá a Meze PCUHD prémium minőségű kábelét, amellyel a 109 Pro egy jó forrásról túlzás nélkül szenzációsan muzsikál.

A Meze 109 Pro nyitott rendszerű dinamikus fejhallgatóm,
nemcsak különlegesen szép, de fantasztikusan is szól.

A prémium minőségű Furukawa rézvezetővel szerelt,
 Meze gyártmányú PCUHD kábel, de az enyém 6,3 mm-es asszimetrikus.
Ez a kábel képes megmutatni a 109 PRO igazi képességeit.

Hálás köszönetemet fejezem ki a fent említett kereskedőnek, hogy megkaphattam a Meze 105 AER fejhallgatót kipróbálásra és tesztelésre.

Épp azon gondolkodtam, hogy milyen lejátszóval fogom összehasonlítani az új 105 AER-t a saját 109 Pro fejhallgatómmal, amikor a gondolkodást félbeszakította egy Ázsiai utazás, amelynek során felkerestünk egy nagyon érdekes helyet (Szingapúr) és a világ egyik legszebb trópusi szigetét (Palawan - Fülöp-Szigetek). Amikor az ember ilyen csodás helyeken jár, érthető módon fel van dobva, de néha a sűrű programok elfárasztják a nap végére.

Én is így jártam és egyik este az iPad-emen ránéztem John F. Darko weboldalára. Ott már sok érdekes készülékről szereztem tudomást. Tágra nyílt szemmel olvastam, hogy a kínai iBasso cég piacra dobott 299 $-ért egy olyan kisméretű USB-s lejátszót (DAC/fejhallgató erősítőt - dongle), amely kétféle üzemmódot tud: az úgynevezett AB mód a "hagyományos" szilárdtest alkatrészek használatával előállított mód, míg a másik két darab Raytheon gyártmányú, csövekkel szerelt erősítőt tartalmaz.

Bevallom amióta 2019-ben az otthoni rendszerembe beillesztettem egy lengyel gyártmányú Feliks Echo  csöves asztali erősítőt teljesen a hatása alá kerültem, mivel a csöves erősítő a digitális lejátszó rendszer hangzását közelebb vitte az analóg hangzáshoz (hanglemez - vinyl) és azóta eléggé "rákattantam" a csöves hangzásra.

Évek óta gondolkodtam azon, hogy beszerzek egy csöves rendszerű, hordozható zenelejátszót, de a korábbi években még csak közepes, vagy nagyméretű, kevésbé hordozható készülékeket árultak, mint például az amerikai Woo Audio termékei, amelyek ára jellemzően 1000 $ felett volt.

Úgy tűnik, hogy 2025-ben áttörésnek lehetünk szemtanúi,  hiszen két ismert cég is idén dobta piacra hordozható csöves funkciót is tudó készülékét:

                           

          

        A szerb EarMen L-Amp csöves lejátszó-          

          jában is a Nunchaku-ba szerelt csövek              

          találhatók. A készülék állítólag eléggé              

 érzékeny és könnyen felszed zajokat.

Az L-Amp-ben ESS DAC és 

Burr-Brown erősítő is üzemel, amelyekkel

a tesztek szerint a készülék nagyon szépen szól.

Ára: 399 $

Az iBasso Nunchaku kétféle színben kapható.

A készülék mérete nagyon hasonló a tavalyi

hordozható csúcsmodel a DC-Elite méretéhez,

    de az a lejátszó 450 $-ért nem kínál csöves módot.

Furcsa, hogy a kínai gyártó miért választotta ezt a nevet,

hiszen az eredeti Nunchaku egy cséphadaróhoz hasonlatos

védekező-támadó fegyver, amellyel nagyot lehet ütni.

Lehet, hogy az iBasso arra gondolt, hogy ezzel a relatíve

olcsó készülékkel nagyot ütnek majd a konkurrens gyártókra? 😄

Amikor 2019-ben megvettem a mindössze 16 ezer forintos árú iBasso DC01 kábeles zenelejátszót, akkor annak árához képest megmagyarázhatatlan kíválóságáról lelkes bejegyzésben számoltam be.

2022 nyarán Gábor barátom kölcsönadta az iBasso DX240-es MOZEL-jét (DAP), amely szintén kiváló volt, szóval mára már kialakult bennem egy tisztelet és egyben kíváncsiság az iBasso kínai cég termékei iránt.

Annyira megtetszett a Nunchaku (a készülék 😆) nekem, hogy mivel komolyan elgondolkodtam, hogy veszek egy ilyet, ezért elolvastam minden megjelent tesztet és beszámolót, és megnéztem minden You Tube videót.

Mivel kívétel nélkül mindenki áradozott a készülék hangminőségéről és stabilitásáról, úgy döntöttem, hogy rendelek egy ilyet magamnak. Figyelem az amerikai vámok bejelentését követően is kapható a készülék (magyar ÁFA figyelembevételével) 323 €-ért az iBasso európai webáruházában!

Rendszeres olvasóim, akik utánanéznek most a készülék specifikációjának meglepődhetnek azon, hogy ezúttal nem egy MQA kibontó/dekóder funkcióval kiegészített készüléket szerzek be, de egyrészt jelenleg még nem érhető el MQA felvételeket sugárzó távzene (streaming) szolgáltatás, habár a TIDAL-en elég sok felvétel még ma is MQA technológiával előállított, és a Lenbrook csoport (NAD, Bluesound, PSB, Dali) májusban tervezi bemutatni az új, MQA streaming platformját, de ezúttal elsősorban az vonzott a készülékben, hogy segítségével analóg hangtónusú, az élő zenét idéző hangzást tudok majd élvezni az utazások során, vagyis pont azt az előnyt, amit az MQA technológia is kínált a kompatibilis készülékek hallgatásakor.

Függetlenül attól, hogy hányan hányfélét írtak a lejátszóról ezúttal is igyekszem elfogulatlanul, korrekt módon tesztelni a készüléket, annak ellenére, hogy ezúttal - meghallgatás nélkül - sok év után először belevágtam az új kalandba és megvettem életem első hordozható csöves készülékét.

A tartozékok is korrektek, a nagyon elegáns csomagban

a lejátszó mellett található még egy sárga színű bőrtok,

egy USB C - USB C és egy USB C - Lightning kábel,

valamint egy kézikönyv és egy USB C - USB A átalakító is.

A Nunchaku-ba nem szereltek akkumulátort, így az csak akkor működik, amikor egy mobiltelefonhoz, notebook-hoz, vagy PC-hez csatlakoztatjuk. A készülék fogyasztása nem magas, így kíméletesen csökkenti mobil készülékünk akkumulátorának töltöttségét.

A Nunchaku-ba 2 darab Cirrus Logic CS43198 DAC-ot építettek be. A készülék maximum

32 bit / 768 kHz PCM felbontást és DSD 512-t tud.

A készülék két oldala fényes fekete, amikor azt csatlakoztatjuk az áram/zenei forráshoz, akkor az egyik oldalán a két cső piros színnel megvilágítva látható, míg a másik oldalon van egy OLED kijelző, amelyen a hangerő, az üzemmód (Tube/AB), az aktuálisan alkalmazott szűrő a lejátszott zeneszám PCM/DSD felbontása jelenik meg. Nagyon ötletes, hogy mivel ki-ki másképp szeret az asztalra helyezni egy ilyen kis készüléket, a szokáshoz igazítva lehet elforgatni a képernyőn a kijelző tartalmát.

Szűrőként a NOS beállítást használtam a tesztnél, mivel a szakírók ezt ajánlották, amely annyit jelent, hogy a szűrők lényegében ki vannak kapcsolva, állítólag ezzel szól legszebben a Nunchaku.

A csöves erősítésnek van egy "mellékhatása", amikor a készülék házához hozzáérünk, megszólal egy fura víjjogó hang, de szerencsére csak néhány másodpercig hallható. Ezt nevezik mikrofonikus hatásnak. Ezzel nincs mit tenni, ha élvezni akarjuk a csöves erősítés által létrehozott analógos, életszerű zenét, akkor együtt kell élnünk ezzel a kis kellemetlenséggel.

Más készüléknél ez a "mellékhatás" még erősebb (például az EarMan L-Amp-nél).

Azért ha akarjuk és olyan szerencsések vagyunk, hogy Android rendszerű a mobiltelefonunk, akkor el tudjuk kerülni a "vijjogó" hangot azzal, hogy a Google Play áruházból letöltjük az iBasso cég által fejlesztett UAC alkalmazást:

Az UAC app révén állíthatjuk a hangerőt, eltólhatjuk a sztereó hatást
a jobb, vagy bal csatorna irányába, szűrőket kapcsolhatunk ki-be,

beállíthatunk alacsony, vagy magas kimeneti jelszintet (magas a javasolt),

illetve kiválaszhatjuk a csöves, vagy az AB módot

Amikor a mobiltelefonomat csatlakoztatva hallgattam zenét, akkor azt tapasztaltam, hogy a csövek oldalán a készülék érzékenyebb volt az érintésre, ezért ha a kijelző volt felül és így érintettem meg, akkor nem volt mikrofonikus hatás.

A tesztzenéknél majd részletesen leírom, de már most érdemes megjegyezni, hogy ez a készülék 4 napos folyamatos bejáratást követően máris megörvendeztetett egy rendkívül természetes hangzással, mind a hangszerek, mind az énekhang az élő zenét idéző, analóg forrásokra emlékeztető hangzást produkál, még akkor is, ha az azért érezhető, hogy ha valaki az angol Chord cég rajongója és minden hangot és apró rezdülést meg akar hallani a hangzásban, akkor máshol kell körülnéznie, mivel a Nunchaku jelzaj viszonya nem kiemelkedő: Tube módban 107 db a szimmetrikus (balanced) kimenetről és 112 dB az asszimetrikus (single ended) kimenetről. Más a helyzet az AB módban, ahol 130 dB a jel/zaj viszony a szimmetrikus kimenetről és 125 dB asszimetrikus kimenetről. Aki tehát technikai értelemben a tökéleteset keresi, vagy AB módba kapcsol, vagy vásárol egy ennél sokkal drágább készüléket.

Viszont aki imádja a természetes hangzású zenei reprodukciót ő nem foglalkozik a puszta számadatokkal, hanem tágra nyílt szemekkel élvezi a csöves mód elképesztően természetes hangzását, a nagyon jó térhatást, az élő zenére emlékeztető hangszínt.

Ez a készülék az első, amely megkérdőjelezi az általam korábban hordozható zenelejátszásra használt iFi Go blu Bluetooth lejátszó + Vorzüge erősítőt, mint számomra legjobb hordozható zenelejátszó rendszert, mert a Nunchaku azért természetes hangzásban annál jobb minőséget produkál. Nyilván egy USB-s lejátszó képes veszteségmentesen (lossless) megszólaltatni a zenét, míg a Bluetooth technológia (ma még?) erre csak elméletben képes, de itt a különbség a két lejátszó között nem csak ez, sokkal inkább a csöves erősítés az, ami korábban nem tapasztalt nagyon jó érzést vált ki az emberből.💋

Szólnom kell arról, hogy jelentős különbség van a 4,4 mm-es szimmetrikus (balanced) kimenet és a 3,5 mm-es asszimetrikus (single ended) kimenet jelszintje között. Előbbi AB módban 450 mW@32 Ohm, Tube módban pedig 525 mW@32 Ohm, utóbbi pedig AB módban 125 mW@32 Ohm, Tube módban pedig 150 mW@32 Ohm.

A Meze 105 AER 42 Ohm impedanciájú, míg a 109 Pro 40 Ohm-os. Nyilvánvalóan ez nem lényeges eltérés, tapasztalatom szerint mindkét fejhallgató viszonylag könnyen meghajtható szinte bármely forráskészülékről. Egy biztos semmilyen gondom nem volt az iBasso Nunchaku használatakor egyik Meze fejhallgató meghajtásával sem szimmetrikus kimenetről.

Ami az asszimetrikus (single ended) kimenetet illeti a PCUHD kedvenc kábelem használatakor ugyan a hangerőt nem kellett jelentősen növelnem az alacsony kimeneti szint ellenére, de a szimmetrikus kimenetről az ezüstözött kábellel valamivel szebben szólt a zene, mint az asszimetrikus kimenetről a PCUHD kábellel, nyilvánvalóan az alcsonyabb jelszint miatt.

Ezért a jelen teszt nagy részénél a másik Meze gyártmányú ezüstözött prémium szimmetrikus kábelt használtam, amelynek használatával nagyon kellemes zenei hangzást produkáltak a fejhallgatók.

A tesztfelvételek kiválasztásánál természetesen azt terveztem, hogy a Xiaomi 12 Androidos telefonomra korábban (még a tavaly júliusi TIDAL "tisztogatás" előtt) a TIDAL applikációban letöltött még ma is MQA-ben hallgatható (mivel nem frissítettem azóta az app-ot) kedvenc felvételeimből tudok válogatni.

Korábban a TIDAL applikációt használva ha csatlakoztattam egy audió lejátszót a telefon 

USB C aljzatához nem működött a zenehallgatás. Azóta már ezt megoldották, de messze nem tökéletesen.

Ezért amikor a Nunchaku-t csatlakoztattam a telefonomhoz, akkor olyan jelenséggel szembesültem, mintha a Nunchaku kimeneti jelszintjét alacsonyra állítottam volna át, jelentősen meg kellett növelni a hangerőt és bizony MQA technológia ide, vagy oda a hangzás közel nem volt olyan jó, mint amikor a telefonom USB Audio Player Pro (UAPP) zenelejátszó alkalmazását használtam, amely viszont ma már nem írja ki, hogy melyik felvétel maradt a TIDAL-en MQA és melyik lett nagyfelbontású (high-res) FLAC fájl.

Így tehát viszonylag gyors döntést hoztam, hogy az UAPP alkalmazást használva fogok tesztelni, mert az - ellentétben a TIDAL app-al - audiofil zenekedvelőknek készült és kiváló hangminőséget produkált.

Tesztfelvételek meghallgatása

Elég sok zeneszámot meghallgattam, hogy eldöntsem melyiket

fogom használni a térhatás és a koncert ottlét érzés megállapítására,

amikor (újra) ráleltem a Jurassic Parc sztárja Jeff Goldblum - aki

egyben kiváló jazz zongorista is - felvételére, amely remek próbája

az élő nagyzenekari hangzásnak és egészen elsőrangú felvétel

Kipróbáltam mind a 105 AER-t, mind a 109 Pro-t a szimmetrikus és a PCUHD kábellel is. 

Ami meglepő volt, hogy a jelentősen alacsonyabb kimeneti jelszint ellenére nem kellett sokat emelnem a hangerőn. Mégis meg kellett állapítanom, hogy a csöves varázslat egyértelműen jobban átjön a szimmetrikus (balanced) kimenet használatakor, annak ellenére hogy akkor egy árban félárú kábelt használtam, mint amivel (PCUHD) a 109 Pro fejhallgatómmal szoktam zenét hallgatni.

Ez a varázslat mindkét fejhallgatón átjött, jobb dinamika, jobb ottlét érzet, zeneibb hangzás, mint az asszimetrikus kimenetről. Persze tudnotok kell, hogy a Meze dinamikus fejhallgatóira jellemző, hogy meghálálják a magasabb kimeneti jelszintet és akkor szebben szólnak. Elképzelhető, hogy egy más gyártmányú fejhallgató az asszimetrikus (single ended) kimenetről szólhat jobban, de valljuk meg ennek kisebb esélyt adnék.

Ugyanakkor a fenti megállapítás jó hír is lehet, mert így kevésbé mélyen kell a zsebünkbe nyúlni, amikor kábelt vásárolunk az új fejhallgatónkhoz. Gondolom ezen a ponton sok olvasóm felteszi a kérdést, hogy ha egy világhírű cég új fejhallgatóját 150-170 ezer forint vételár megfizetését követően valaki hazaviszi (vagy hazaviszik neki), akkor miért kellene új kábelt venni hozzá, mikor a dobozban ott a gyári kábel.

Ahogy itt a blogomon már sokszor leírtam a gyári kábel bizony nem képes kihozni egy fejhallgatóból a legjobb hagminőséget és ez a megállapítás még egy egy millió forint feletti Meze síkmágneses (planar magnetic) fejhallgatóra (Meze Elite) is igaz. Amennyiben a Meze berakna egy ezüstözött szimmetrikus kábelt a gyári dobozba, akkor a 105 AER-t 399 € helyett 518 €-ért kellene adnia, amely ár már durván fogalmazva egy másik kategóriába tenné a terméket.

Egyik fejhallgató gyártó sem ad kiemelkedően jó, prémium minőségű kábelt a gyári dobozban, arról nem is beszélve, hogy a prémium kábelek elkészítése komoly már-már tudományos fejlesztéseket igényel és annak is megvan az önálló piaca. Különben is a kábelek hangzása és szinergiája a fejhallgatóval nagyon egyéni ízlés kérdése, ami az egyik audiofil zenehallgatónak nagyon tetszik, az a másiknak már magasba húz és hosszú távon azt nem tudná elviselni.

Szóval van egy rossz hírem, aki magas minőségű, egyértelműen audiofil hangzású fejhallgatót vásárol magának, annak célszerű beruháznia egy azt kiegészítő, prémium minőségű kábelre is. Ez a beruházás nagyon megéri, ahogy korábban ezt leírtam aki a gyári kábellel hallgatja a 109 Pro-t kürölbelül a fejhallgató valós tudásának a 70%-át élvezheti csak, mivel annak valós tudása a prémium kábellel mutatkozik meg.

A fenti tapasztalatom miatt a 105 AER gyári kábelét a teszt során nem használtam, csak a már fent említett kábeleket.

A fent bemutatott tesztfelvételt a szimmetrikus kábellel meghallgattam mindkét fejhallgatóval és ami nagyon jó hír azoknak, akik gondolkodnak egy 105 AER megvásárlásában az az, hogy a két fejhallgató hangkaraktere nagyon hasonló egymáshoz. Bevallom néha le kellett vennem a fejemről az épp hallgatott fejhallgatót, hogy megézzem melyik szól, annyira hasonló volt a hangzásuk.

Azért a 109 Pro tulajdonosoknak sem kell elszontyolodniuk, hogy sok pénzt feleslegesen dobtak ki zenehallgatásra, mert a 109 Pro kifinomultabb fejhallgató, a felvétel több finom részletét képes megjeleníteni, jobb dinamikára képes, mint a 105 AER, amelyre jellemző, hogy kicsit magasba húz a hangzása, a magas hangokat kicsit az optimálisnál erőteljesebben jeleníti meg. 

Ezen a felvételen ez a szaxofon szólóknál érzékelhető, de azért ez a hangzás még nem bántó, csak kevésbé kifinomult, mint a 109 Pro-nál.

Térhatás tekintetében a két fejhallgató nagyon hasonló szintet hoz és az ottlét érzet is mindkettőnél kiváló. 😍

Meghallgattam a 109 Pro fejhallgatómmal a Nunchaku AB módjával ezt a felvételt, amely érzékelhetően kisebb zajjal tolmácsolta a zenét, tulajdonképpen nem igazán lehet belekötni ebbe a hangzásba.

A hangszerek hangja szép tiszta, jó a térleképezés és a transzparencia.

Pusztán az a fajta varázslat hiányzik a hangzásból, amit a csöves (tube) módban hallhattunk. Itt az analitikus hangzás, a finom részletek megjelenítése, a jó dinamika a transzparencia kerül előtérbe.

Akik nem érzik magukat meghatottnak, áldottnak, ha egy jó berendezésen meghallgatnak egy hanglemezt, amely egy jó minőségű felvétel, nekik az AB mód talán még jobban is tetszhet, de én nem tartozok ebbe a csoportba. Számomra az élő zene varázsa az analóg hangzás csodája révén valósul meg, ezért amikor visszakapcsoltam a Tube módra, nos éreztem, hogy ezt a lejátszót nem fogom sűrűn AB módban hallgatni. 😊

Szerintem azok többsége aki ilyen lejátszót vesz inkább a csöves hangzást részesíti előnyben.

Meghallgattam a felvételt a Meze 99 Classics zárt rendszerű fejhallgatómmal is a Nunchaku szimmetrikus (balanced) kimenetéről. Ilyenkor újra és újra mosolygok, hogy nem véletlen, hogy én olyan sokáig imádtam ezt a fejhallgatót. A Nunchaku csöves módját használva nagyszerűen szólalt meg a felvétel. Kétségtelen, hogy kicsit intimebb módon (kisebb térrel) szólt a koncerten rögzített felvétel, de a fúvósok hangja, a dobok természetessége, az összhatás nagyszerű volt. Lám lám a csövek még a jó "öreg" 99 Classics-ból is kihozták a legjobb formát. 😘

Azért a 105 AER több finom részletet, szebb hangszer hangokat, jóval jobb térérzetet eredményez, akinek fontos a jó térhangzás, a jó dinamika és a hangszerek megfelelő szétválasztása mindenképpen ezt válassza.

Az utóbbi időben ez a kedvenc felvételem, talán azért, mert

a tunéziai oud művész zenéje élelem a léleknek.

Néha bizony szükség van rá, hogy egy zenét ne az eszünkkel hallgassunk,

hanem az a lelkünkig hatoljon és amikor ez a csodálatos zene megszólal,

mindig mosolyt csal az arcomra. Az már csak ráadás, hogy a stúdiófelvétel is tökéletes.

A 105 AER-el hallgatva a felvételt a Nunchaku szimmetrikus kimenetéről Tube módban a zene áradása magával ragadó, gyönyörűen szól, tisztán, szeplőtelenül. A hangszerek és az énekhang teljes összhangban szólal meg, kifogástalan minőségben. Ez a felvétel kicsit intimebb, hiszen a hangmérnök is így akarta ezt, de ez semmit nem von le a művészi értékéből és a zsenialitásából.

Itt kevés a mély és magas hang, alapvetően a középtartományban szólal meg a zene, de ettől még amit hallunk, az teljes, semmi hiányérzetünk nincs.

Átváltva a 109 Pro-ra azonnal érezni, hogy nem kell nagyon komplex, sok frekvenciatartományt magában foglaló felvétel ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani a különbségeket két fejhallgató között.

A 109 Pro plasztikusabban szólaltatja meg a felvételt, jobb dinamikával, kristálytisztán.

Különösen mesésen szólalnak meg a halk részek, amelyekből az átmenet a hangosabb részekbe az élő kocertek varázsát idézi. 💘

Az arab oud hangszer (lanthoz hasonló) hangja a 109 pro-n tökéletesebb, természetesebb, életszerűbb.

Azért akkor vagyunk korrektek, ha figyelembe vesszük, hogy a 109 Pro kétszer annyiba kerül, mint a 105 AER és habár a zenei minőségnél nem nagyon lehet szorzókban gondolkodni, számokkal nem, csak szavakkal tudjuk kifejezni a különbséget, de be kell vallani, hogy az árkülönbség nagyobb a két fejhallgató között, mint ennél a felvételnél a hangminőség különbség!

A Columbia lemezcég 1951-es (!) felvételét hallgatva az ember arra gondol, hogy 

nem volt és nem is lesz szükség a zenei felvételeknél a mesterséges intelligenciára (AI)

Elképesztő hangminőség 74 év távlatából. Még a hangmérnök is belevitt
egy kis játékosságot, öblös hangzást, dinamikai váltásokat.

A 109 PRO-val hallgatva ez a felvétel kifogástalanul szól! A zongorajáték és az emberi énekhang is természetes, nagyon élvezhető. Annyira jól szól, hogy itt abszolút nem érezni azt, hogy a csöves (tube) módnál általában kicsit magasabb az alapzaj. Itt a legfinomabb részletek is kijönnek, a zenei játékosság tökéletes élményt nyújt szerintem még azoknak is, akik nem kedvelik a jazz zenét.

Zsenális felvétel, zseniális tolmácsolásban!

Ahogy megszólal a felvétel máris érezni a 105 AER egyik jellegzetességét, a zongora hangok kicsit magasba húznak, nem szólnak olyan természetességgel, mint a 109 Pro-n.

A fúvós hangok viszont nagyon jók, úgy szólalnak meg, mintha épp a MÜPA-ban ülnénk egy koncerten.

A nagyon dinamikus részeknél a fúvósok hangja egy kicsit tolakodó, megint kicsit magasabb az ideálisnál.

A női énekhang szép, de kicsit "vékonyabb"-ban szólal meg, mint a 109 Pro-n, ahol tökéletes a hangzás.

Félreértés ne essék ez a minőségi szint nagyon is magas, csak éppen a 109 Pro-n tapasztalt varázslatot nem képes megismételni.

Kíváncsiságból kipróbáltam a 105 AER-t a PCUHD asszimetrikus (single ended) kábellel is.

Nos a réz anyagú kábellel használva a 105 AER kicsit kevésbé húzott a magas hangok irányába, kicsit kiegyensúlyozottabb volt a hangzás, 

A női énekhang sokkal szebb a PCUHD kábellel, mint a jóval olcsóbb ezüstözött kábellel, de nyilván kevés az olyan vásárló, aki egy 399 €-s fejhallgatóhoz vásárolni akarna egy 250 €-s kábelt.

Azért mindenkit megnyugtatok, hogy az ezüstözött kábellel is szépen szól a 105 AER, de tény, hogy ennél a felvételnél elég nagy a különbség a két Meze fejhallgató között.

Fontos tudni, hogy azok, akik tökéletességre törekednek, számukra drágább, de jobb megoldás lehet az ezüstözött kábelnél a szimmetrikus (balanced), 4,4 mm-es csatlakozóval szerelt PCUHD réz kábel, amelyet a Nunchakuhoz csatlakoztatva valószínűleg a legjobb hangzást tudják elérni.

Nagyszerű stúdiófelvétel négy világhírű zenész

fantasztikus játékával. Én Chris Thile koncertjén

voltam a Magyar Zene Házában, amely szenzációs volt.
Ez alapvetően egy kamarazenei felvétel, tehát nincs nagy tér

intim, de mégis magával ragadó a zenészek virtuozitása

A 105 AER-el szimmetrikus kimenetről hallgatva nagyon tisztán, szépen szól a zene. A halk részek is finoman, a hangszereket térben jól megjelenítve szólalnak meg és a dinamikával sem lenne baj, ha az erőteljes részek nem szólnának kicsit túl erőteljesen. A halk részeknél úgy érzi a hallgató, hogy fel kellene tekerni a hangerőt, míg a hangos részeknél visszavenne belőle. Hogy ennek pontosan mi az oka, azt nehéz megmondani, de a 109 Pro-val meghallgatva meg fogjuk látni, hogy mennyi tulajdonítható ebből a "problémából" a Nunchaku-nak és mennyi a 105 AER-nek.

A 105 AER súlya 336 gramm, a 109 PRO-é 375 gramm, ami nem nagy különbség, mégis kijelenthető, hogy a 105 AER az egyik legkényelmesebb fejhallgató, ami valaha a fejemen volt, igaz, hogy a 109 PRO sem marad el kényelemben sokkal tőle.

A 109 PRO-n a nagybőgő hangja határozottabb, életszerűbb, a zene összhatása még élményszerűbb, mint a 105 AER-en, amely már alapból nagyon jól szólt. A legjobb szó erre a hangzásra a kifinomultság.

Minden hangszert külön külön is élvezni lehet, mégis az összhatás is tökéletes.

A 109 Pro-t hallgatva nem érzem szükségét, hogy a hangerőt állítsam a Nunchaku-n.

Komolyzene kedvelőknek nagyon jó hír, hogy a Nunchaku Tube módja bizony a koncertek élményét hozza el akár egy távoli szállodába is! 😍

Biztos ami biztos belehallgattam a nagyszerű norvég lemezcég a 2L Villanelle című felvételébe is, amelyet egy templomban rögzítettek és nagyszerű térhatást élvezhetünk általa.

A Nunchaku minden műfajon nagyszerűen szól, de sokat utazó komolyzene kedvelőknek különösen ajánlott eszköz. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen kisméretű (65 x 34,6 x 15 mm, 

50 gramm) audió lejátszóról ilyen természetes komolyzenei konertélményt idéző hangzást és térhatást élvezhetünk.

Remek élő felvétel, komplex zene és sok hangszer szólal meg,

nagyon jó térhatással és ottlét érzettel, ha jó berendezésen hallgatjuk.

A nemzetközi etno-jazz csapat zenéje nagyon sajátos, de nagyon jó.

Ennél a felvételnél volt talán a legkisebb a különbség a két fejhallgató között! 

Először a 105 AER-el hallgattam meg, amely kiválóan tolmácsolta ezt az élő felvételt.

Különösen szép hangszínekkel adta vissza az egyes hangszereket az alapvetően fúvósokra épülő felvételen. Talán a mélyhangok kicsit lehettek volna hangsúlyosabbak, de ezt leszámítva abszolút élvezhető volt a produkció. 😀

Amikor ez a felvétel megszólalt a 109 PRO-val hallgatva, azon gondolkodtam, hogy ez a hangminőség néhány éve még a jóval drágább és nagyobb asztali/irodai lejátszók között is kiemelkedően jó lenne, nemhogy egy öngyújtó méretű készülékről. 👀

A 109 PRO mélyhangjai hangsúlyosabbak, de ezzel együtt természetesek. A hangszerek szétválasztása kicsit jobb a 109 PRO-n, mint a 105 AER-en, de nagy különbség nincs.

Adam Ben Ezra izraeli zenész, zeneszerző. Ez a nagyszerű felvétele

egyszemélyes performansz nagybőgőre és ütőhangszerekre 😎

Valójában a saját hangszerét püföli, de azt zseniális tehetséggel.

Aki vizuális típus, a stúdió felvételt itt megnézheti.

Ez a felvétel a mély hangok és a természetes hangzás remek tesztje.

A 109 PRO-val hallgatva kifogástalan a minőség, nagyon szép, abszolút az élő zenét idéző nagybőgő mélyhangokat hallunk és nagyon ritmusos, erőteljes (nagybőgő) dob hangokat. Tökéletes zenei reprodukció!

Ugyanez a felvétel a 105 AER-rel meghallgatva nagyon hasonló dinamikával, nagyon szépen szól, de ahogy már korábban is említettem a magasabb (ütős) hangok háttérbe szorítják a nagybőgő mély hangjait, nincs meg az a tökéletes összhang, amely a 109 PRO esetében megvan.

Nagy kár ezért, mert amúgy ez a hangzás is az élő zenét idézően természetes, csak az arányok tolódnak kicsit el az ütős hangok irányába (és a kész felvételt már nem tudja egy hangmérnök kiegyensúlyozni, de erre valójában nincs is szükség).

Összeségében nagyon jó élmény volt ez a teszt, elsősorban az iBasso Nunchaku jóvoltából, amelyiket órákig lehet hallgatni nagy élvezettel, különösen a 109 PRO-val semmilyen fárasztó, tolakodó hangzást nem tapasztaltam, tökéletes volt a harmónia a két készülék között. 

Igaz ezért a harmóniáért és ilyen szintű élvezetért már mélyen zsebbe kell nyúlnunk (Nunchaku 130 ezer + 109 PRO 300 ezer = 430 ezer forint).

Ennél sokkal kedvezőbb árú a 105 AER és a Nunchaku kettőse (105 AER 157 ezer + Nunchaku 130 ezer = 287 ezer forint). Ennyi pénzért már egy nagyon szépen szóló hordozható fejhallgatós rendszert kapunk, amelyik úgy minden 10. felvételnél túlhangsúlyozza a magas hangokat, de az esetek döntő többségénél abszolút élvezetesen muzsikál.

iBasso Nunchaku

Ami tetszett

Amikor Steve Jobs a szinpadon felmutatta az első iPhone-t

az egy korszakhatárhoz való megérkezés pillanata volt.

Lehet, hogy pár év múlva az iBasso Nunchaku-ról is 

úgy beszélnek majd, mint egy új korszak eljövetelének

első eszközéről, hiszen ugyan már 5 éve is kapható volt 

1000 - 2000 $ közötti áron nagyméretű, csöves audió lejátszó,

de a Nunchaku a manapság kialakult dongle méretnél

alig nagyobb és nem nehezebb méretbe képes volt

belesűríteni egy csöves és egy szilárdtest alkatrészekkel

szerelt üzemmódot, amelyek közül a csöves ami forradalmi.

Ilyen kisméretű készülékből jómagam még nem hallottam

ennyire életszerű, természetes hangzást, amely ugyan

nyilvánvalóan nem képes az asztali csöves erősítők 

beszippantó hangminőségére, de méretéhez képest

valósággal csodát tesz! A beépített DAC elsőrangú!

Viszonylag alacsony a fogyasztása, így nem szívja le

gyorsan egy mobiltelfon akkuját.

A Nunchaku tiszta, természetes, analógos hangzású,

nagyon szép énekhangokat produkál, mindegy,

hogy az illető hangtartománya bariton, vagy szoprán.

Technikailag lehet, hogy kicsit magasabb az alapzaj, de ebből

a zene hallgatása közben szinte semmit nem érzékelünk, 

annyira természetes a zene megszólalása.

Nagyon jó dinamika, remek térhangzás és térleképezés jellemzi.

Ez az a hangzás, amire az audifil zenebarátok képesek rendesen rákattanni...

A Nunchaku még órák után sem válik forróvá, remek a szigetelése.

Még az AB mód hangzásáért is meg kell dícsérni a kínai mérnököket, 

mivel nagyon korrekt minőséget hoztak létre, de gondoljunk a párválasztásra:

Ott sem a paramétereiben tökéletes, de a mindennapokban kicsit szürke, 

néha unalmas bombázó hölgyet választja az intelligens férfiember,
hanem azt aki a szívéhez közelebb áll és lelki társa tud lenni....

Ami nem tetszett

Nagyon keveset lehet ide írni, mivel az a bizonyos "vijjogó" hang 

a lejátszó testének érintésekor elkerülhetetlen mellékhatása 

egy csöves erősítőnek, de a gyakorlatban a zenehallgatást

ez semmiben nem befolyásolta,

Az asszimetrikus (single ended) kimenet jelszintje nem minden

fejhallgató meghajtásához elegendő.

100%

130 ezer forint körüli áron az iBasso kínál egy árkategóriájában

egyedülállóan természetes, analógos, életszerű hangzást kínáló

DAC + csöves erősítőt, egészen kiváló műszaki paraméterekkel.

Azért forradalmi ez a készülék, mert ebben a méret-, és ár kategóriában

nem volt még a piacon az audiofil zenehallgatók igényeit

ennyire tökéletesen eltaláló zenelejátszó.

Még akkor is, ha nem tud MQA kibontást, vagy dekódolást,

hibátlan készülék! Nehéz abbahagyni vele a zenehallgatást. 😍

Meze 105 AER

Ami tetszett

Fél áron nagyon hasonló hangkaraktert kínál, mint az egészen elképesztően 

muzikális Meze 109 PRO! A Nunchaku-val hallgatva a 105 AER

analógosan természetesen zenél, nagyon szépek mind a hangszer hangok,

mind az énekhangok, kiváló a térleképezés, jó a hangszerek térbeli elhelyezése.

A középtartomány megközelíti a 109 PRO középtartomány megjelenítését!

A mélyhangok tolmácsolása kellemes, de nem éri el a 109 PRO szintjét.

A magas hangok a felvételek többségénél szépen tisztán szólnak.

Ebben az árkategóriában igaz, hogy messze nem hallottam az összes 

fejhallgatót, de azok közül amelyeket módom volt kipróbálni

a 105 AER szerintem kiemelkedően jó teljesítményt nyújt.

Remek, a 109 PRO szintjét megközelítő dinamika.

Szimplán és egyszerűen megfogalmazva a legkényelmesebb

és az egyik legszebb fejhallgató, amely eddig a fejemen volt!

Az Alcantara fülpárnához sokkal jobb anyag, mint a bőr, 

főleg nyáron, amikor a melegben az ember feje a párna alatt izzad és

az élettartama is várhatóan hosszabb, mint a bőré,

amit jellemzően a 99 Classics-on 3 évente cserélnem kell.

Ami nem tetszett

Hiányoltam egy kicsivel több mélyhang energiát, például szebb nagybőgő hangokat.

Nem túl sűrűn, de előfordul, hogy a magas hangok túlhangsúlyozottá válnak

és kissé háttérbe szorítják a mélyebb hangokat.

A gyári kábelt szerintem lehet, hogy nem kéne a csomagba tenni, én inkább

azt csinálnám, hogy az internetes vásárlásnál ki lehessen választani

hogy milyen kábellel kérjük a fejhallgatót. Ez azért is jó lenne,

mert sok "megszállott" fejhallgatósnak már van 4 -5 darab prémium

fejhallgatója, amelyekhez már vásárolt prémium kábel(eke)t,

így egy új fejhallgató vásárlásakor a kábel árát a vevő megtakaríthatná.

90%

A Meze 105 AER a 99 Classics óta a legjobb, megfizethető,

mégis audiofil minőségű fejhallgató, amely jó eséllyel

jobbnak bizonyulna a hasonló árkategóriában induló versenytársaknál.