Arcam rHead fejhallgató erősítő: Black Friday egész évben? Elképesztő áron kimelkedő hangminőség

Az Arcam cég az elmúlt évtizedekben Anglia minőségi készülékgyártói között is előkelő helyet harcolt ki magának a szaksajtóban.
Az Arcam név a 70-es évek második felében lett világhírű, miután bemutatták később ikonikussá vált A60-as integrált erősítőjüket:

Arcam A60 erősítő

Az én ismeretségem az Arcam-al 2012 nyarán kezdődött, amikor rendeltem egy rCube vezeték nélküli hangsugárzót elsősorban olyan céllal, hogy nyáron a kertben is megszólaljon a zene, illetve akár a fürdőkádban is lehessen élvezetes szinten zenét hallgatni.

A készülék nagyon minőségi volt, és meglepően szépen besugározta a teret. Nem bluetooth rendszerű hanem saját "dongle"-t (USB-s jeladó eszköz), illetve a régi Ipad-ek 30 tűs csatlakozójához illeszthető jeladót fejlesztettek ki hozzá, ami kicsit megnövelte a hatótávolságot is. Még ma is élvezettel hallgatjuk ezt a kütyüt, de ma már kicsit zavaró, hogy nem lehet rá zenét küldeni egy mobil eszközről, csak a jeladót közbeiktatva.

Arcam rCube ma már csak ebay-en kapható 80 ezer Ft. körüli áron

Amikor 2015 tavaszán lelkileg elég mélyen otthon feküdtem kettős lábtöréssel, és amikor az ágyamban olvasva a híreket jöttem rá, hogy a már előző évben is nagyon kívánt TIDAL (az első CD minőségben sugárzó távzene szolgáltató) az akkor már az angyalok társaságát élvező édesapám születésnapján (március 10-én) bejött Magyarországra, megkértem a lányomat, hozza be az rCube-ot a betegszobámba. És attól a pillanattól a hangulatom jelentősen megváltozott, mert az Arcam hangszóróján olyan minőségben szólalt meg a zene, amit addig ilyen hordozható eszközön még nem hallottam. Az mp3 alapú zenékről alig lehetett mély hangokat hallani, de az rCube-on a TIDAL segítségével végre gyönyörű basszus hangok szólaltak meg.

Mindenesetre ez a hang jó érzéseket váltott ki belőlem az Arcam cég irányába.

2016 őszén jelentette be az Arcam az rHead fejhallgató erősítőt, amely az Arcam-ra jellemző egyszerű, letisztult formavilággal érkezett:

Arcam rHead fejhallgató erősítő

A bevezetésének idején 400 Fontért kínálták, ami kb. 140 ezer Ft.

Akkor sem volt kétségem, hogy Cambridge egyetemi városban az Arcam mérnökei kitűnő készüléket alkottak, de érdekes módon egy audio készülék iránti érdeklődés azért erősen függ annak árától is.

Nyilván nagyon kíváncsi lennék pl. egy Chord Dave DAC/fejhallgató erősítő hangjára is, de a készülék iránti lelkesedésemet erősen lehűtötte annak 3 millió Ft. körüli ára (!)

Az Arcam cég termékeinek ára, mint a neves angol HIFI gyártók többségénél nem szokott jelentősen csökkenni idővel, kivéve, ha használtan árulják.

Az Arcam rHead ára viszont csodák csodájára előbb 300 Fontra, majd 2017 nyarán 199 Fontra (!!!) mérséklődött és ekkor azért már elgondolkodtam azon, hogy tesztelni kéne ezt az akkor szállítással együtt kb. 70 ezer Ft-ért beszerezhető eszközt, hiszen ugye az ár alig több, mint fél év alatt a felére esett. Ráadásul egyre több pozitív teszt jelent meg a készülékről, sőt volt olyan szakíró, aki szerint az rHead az 1000 Font feletti készülékek minőségével vetekszik.

Persze azt tudni kell, hogy Angliát akár Audiofiliára is átkeresztelhetnénk, hiszen ez az audiofil gyártók és újságírók őshazája, és ezek a szakírók bizony néha igencsak elfogultak az angol termékek irányában. A közelmúltban például összehasonlították az Arcam egyik legújabb készülékét a DTS Play-Fi rendszerét használó rPlay távzene lejátszót a Bluesound Node 2-vel, amelyről a blogomon sokat írtam, hiszen több, mint egy éve nagy megelégedéssel használom. Az angol tesztelő (What HIFI magazin) ugyan elismerte, hogy a Bluesound BluOS rendszere sokkal inkább felhasználó barát, mint a Play-Fi de hangminőségben egyértelműen az Arcam-ot jelölte meg győztesnek és a korábban 5*-ra értékelt (kanadai) Node 2-től 2*-ot is elvettek (!)

Anélkül, hogy elfogultsággal vádolnám meg a tesztelőt meg kell állapítsam, hogy az angol készülékek "némi" helyzeti előnnyel indulnak minden ilyen csatába. Erről Sándor György örökbecsű mondása jutott eszembe: "Egyenlő pályák, egyenlő esélyek, én kerékpárral megyek".

Szóval kellő visszafogottsággal kell kezelni, ha egy angol szakíró egy angol audio készüléket istenít.

Azért ekkor már erősen kíváncsi voltam az rHead-re, amelyet a tesztek és a jelentősen megnyirbált ára alapján ajánlottam is a korábban tesztelt Meze 99 Neo párjaként.

Néha az Amazon webáruházban előfordul, hogy egy egy termék ára ideig óráig hihetetlenül kedvező.

Nos amikor 2017 novemberében Thaiföldön nyaraltam, egyik este arra lettem figyelmes, hogy 174 Fontért kínálják az rHead-et, és amikor kiszámoltam, hogy ez hazaszállítással együtt 63 ezer Ft-ba kerül nekem, azonnal megrendeltem egyet. A rossz hírem az, hogy azóta sem árulták ennyiért, de a 70 ezres ár sem tűnik rossznak egy ilyen minőségi gyártó készülékéért.

Az Arcam rHead egy A osztályú erősítő, amelynek a teljesítménye 32 Ohm-on 1,1 W, amely jóval nagyobb, mint a Vorzüge vonatkozó 0,1 W értéke. Ennek ellenére még sehol sem olvastam olyat, hogy a Vorzüge ne tudott volna valamilyen fejhallgatót meghajtani, és ez nyilvánvalóan vonatkozik az rHead-re is.

Már hónapok óta hallgatom az rHead-et mégis elég nehezen kezdtem hozzá a teszt megírásához. Ennek oka nem a csalódás volt, hanem az a tény, hogy tavaly nyáron vettem egy igazán tökéletes hordozható fejhallgató erősítőt, amelyet ebben az igen lelkes bejegyzésemben az egyszerűség kedvéért Pürének neveztem el (Vorzüge VorzAMPpure II+) és természetesen Püréhez hasonlítottam az új jövevényt. Meg voltam ugyanis győződve arról, hogy a jóval méretesebb rHead, a nyilvánvalóan igen komoly tápegységével és minőségi megépítésével elbizonytalanít majd abban, hogy érdemes volt-e 170 ezer Ft-ot költenem erre a hordozható eszközre, amikor kicsivel többért, mint Püré árának harmadáért hasonló minőségű, vagy akár nála jobb erősítőt lehet kapni.

És ekkor kezdődtek a sorozatos összehasonlítások.

A tesztberendezés:

Forráskészülék: Yamaha WXAD-10 távzene vevő / DAC (elöl, szürke),

Arcam rHead fejhallgató erősítő, 70 ezer Ft. (fekete, balra),

Vorzüge VorzAMPpure II + hordozható fejhallgató erősítő, 155 ezer Ft. (fehér, jobbra)

Fejhallgató: MEZE 99 Classics

 Sok sok zeneszámot meghallgattam mindkét fejhallgató erősítőn és a végére meg kellett, hogy állapítsam a készülékek ára elég jó támpont a hangminőségük tekintetében. Vannak ugyan kivételek, ahol egy viszonylag kedvező készülék "óriásölővé" válik, de ez bizony igen ritka.

Egy szó, mint száz a legtöbb zene meghallgatásakor a cigis doboz méretű Vorzüge Püré jobbnak bizonyult az rHead-nél, igaz a különbség sok esetben nem volt akkora, mint a két készülék ára közötti (2,7 - szeres). 

Arcam rHead hátlap, RCA és XLR csatlakozók,

amelyek között egy kapcsolóval lehet választani

Eleinte zavart, hogy az Arcam terheletlenül egy halk sistergést produkált. Azután egy kábelcserével (Supra RCA-RCA összekötő kábel) ez a sistergés minimálissá vált, de Püré szinte süketszobát idéző csendjét nem tudta felidézni.

Tesztzenék:
(a képre kattintva előtűnik a jól olvasható változat)

  

Az első fordulóban a Vorzüge jobban szerepelt, de önmagában az Arcam hangzása is nagyon kellemes, zenei volt.

A második fordulóban is jobbnak bizonyult a Vorzüge, de hangminőségük közötti különbség korántsem tükrözte a két fejhallgató erősítő közötti árkülönbözetet. 

A harmadik fordulóban az Arcam remekelt és most először fordult elő, hogy egy felvétel egyértelműen az Arcam-on szólt jobban.

Püré ára mára már 500 euróra (kb. 155 ezer Ft.) esett, néha akcióban ennél is kedvezőbb áron megkapható, és ugye ne feledjük, hogy a hordozhatóság és a kis méret óriási előny        (11 óra üzemidő).

Ezt figyelembe véve már nyilvánvalóan nem olyan durva az árkülönbség a két készülék között, és mint azt korábban már hangsúlyoztam az akkumulátoros táplálás sokkal kisebb zajjal megoldható, mint a hálózati megoldás, amit érzékelni is lehet a gyakorlatban.

Az Arcam rHead a legtöbb zeneszám hallgatása közben közel került a hordozható fejhallgató erősítők egyik legjobbjának számító Vorzüge-hez. Önmagában abszolút élvezetes, zenei hangot produkál, és ár - érték tekintetében szinte verhetetlen a piacon. Nem ismerek olyan fejhallgató erősítőt, amely ilyen élvezetes hangot produkál kb. 70 ezer Ft-ért.

Az rHead olyan, mint Yohan Blake a 100 m-es síkfutásban.....amikor nem volt a pályán Usain Bolt.

Mindenképpen meg kell említeni a Yamaha ma már (külföldön) 40 ezer Ft-ért kapható lejátszóját.

Az AVX fórumon elsősorban a nagyságrendileg drágább készülékek eladásában érdekelt kereskedők hangsúlyozták, hogy a Yamaha körül kialakult "hype" nem tükrözi a készülék valós helyét, amely a belépő szintű készülékek között jó hangot produkál, de abszolút értelemben nagyon messze van a legjobbaktól.

Nyilván egy 800 ezer Ft-os Lumin D1 valóban sokkal jobban szól, de a több hetes fejhallgatós zenehallgatás közben meg kellett állapítanom, hogy ez a hang bizony a legtöbb "átlag" zenehallgató számára igenis nagyon élvezhető, minőségi hang.

Érdekes megfigyelés: ha a 3,5 mm-es jack aljzatát használjuk a Yamaha-nak a fejhallgató erősítő összekötéséhez, akkor a MusicCast applikációban állítható a hangerő, ha az RCA csatlakozóját használjuk, akkor viszont nem!

Egyszer ugyan kicsit lefagyott a Yamaha, de szerencsére a leírásában megtaláltam a megoldást (fél percre ki kellett húzni a hálózati tápegység kábelét), és újra élvezhettem ezt a remek kis készüléket.

Arcam rHead

Ami tetszett

Nagyon kellemes mély hang visszaadás

Jó minőségű felvételeken nagyon jó dinamika

Letisztult, egyszerű kialakítás, nincsen túlbonyolítva

Jó transzparencia, a hangszerek megfelelő térbeli elhelyezése

Ebben az árkategóriában szinte ismeretlenül magas hangminőség

Egyik frekvenciatartományt sem hangsúlyozza túl, neutrális a hangkép

Ami nem tetszett

Amikor nincs jel, akkor néha van egy kis sercegés szerű alapzaja

(a korrektség miatt meg kell említsem, hogy hálózati

zajszűrővel ellátott elosztót nem iktattam be a teszt során)

Összefoglaló vélemény

Nemrég a legjobb fejhallgató erősítőket összefoglaló egyik amerikai weboldalon nagyon dicsérték az Arcam rHead-et és a legjobbak közé választották, negatívumként csak azt említették, hogy a tudásához képest kicsit magas az ára! Ekkor leellenőriztem, és valóban az amerikai Amazon-on 599 dollárért kínálják (kb. 150 ezer Ft.). A magyar hivatalos importőr ára (173 ezer Ft.) sem tükrözi az angol Amazon 199 Fontos árát.

Az Arcam rHead ahhoz az árhoz viszonyítva, amelyért én szereztem be elképesztően zenei produkciót nyújt. Ha nem rendelkeznék egy Vorzüge fejhallgató erősítővel, most valószínűleg áradoznék az Arcam képességeiről.

Ahogy ígértem kipróbáltam a több bejegyzésemben ajánlott készülékhármast:

 

  

Meze 99 Neo

Ára itthon: 60 ezer Ft.-ra

 csökkent!

  

             Yamaha WXAD-10                                                                 Arcam rHead
    Ára: 137 EUR (Amazon.de)                                 Ára: 199 Font (!) + szállítás (Amazon.co.uk)
          Ára itthon: 50 ezer Ft.                                                     Ára itthon: 173 ezer Ft. (!!!) 

                             

Néhány hónapja meggyőztem egy barátomat, és vett egy Meze 99 Neo-t. Köszönet az elégedett Neo tulajdonos D. Ferencnek, aki elhozta a Neo-t hozzám. Nos amit hallottam az nagyon meggyőző volt, kiválóan szólt az ajánlott hármas együtt, és ha belegondolunk, hogy ez a hangminőség már 170 ezer Ft. (!!!) ráfordítással élvezhető, akkor e mellé az összeállítás mellé is kitehetjük a legjobb vétel címkét.

Azért hosszabb távon hallgatva különböző műfajú zenéket kicsit revideálnom kell korábbi álláspontomat, vagyis, hogy a Yamaha, a Vorzüge és a Meze 99 Classics együtt kicsit a neutrálistól az élénk hangzás irányába mutat. Az tény, hogy az Arcam rHead nagyon neutrális hangzású készülék, nem színezi a hangot, nem tesz hozzá semmilyen árnyalatot, hanem egyszerűen reprodukálja a zenét. Ugyanakkor ez elmondható Püré-ről is, csak éppen Pürének van egy különleges képessége, képes közel vinni a zene lelkéhez, amely képességet egy magamfajta maximalista audiofil nagyon tud értékelni.

Aki nem kíván 100 ezer Ft.-nál többet kiadni egy fejhallgató erősítőre, annak jó szívvel ajánlom az Arcam rHead megvásárlását, aligha fog csalódni benne.

Az egyik neves angol audiofil magazin a HIFI News & Record Reviews, amelyik jellemzően inkább drágább (5-15 ezer Font közötti) készülékeket szokott tesztelni, a 2017. év végi legjobb készülékek válogatásba beválasztotta az Arcam rHead-et, ami nagy elismerés, mint ahogy az a tény is, hogy ha mostanság megnézzük más magazinok legjobb fejhallgató erősítőket ajánló listáját, szinte mindegyik feltünteti az Arcam kitűnőségét.

Végül pedig készítettem egy általam legjobbnak tartott fejhallgató erősítőket feltüntető ábrát, amely a hangminőségük közötti különbségekre is utal. Természetesen egy ilyen összeállítás a szubjektív véleményemet tükrözi. Vannak a feltüntetett készülékeken kívül más kiváló erősítőket gyártó márkák is (pl. Audeze, Cavalli, Lake People, Sony, Vioelectric). Az ábrán igyekeztem azokat a készülékeket feltüntetni, amelyek kiválóságában konszenzus alakult ki a szaksajtóban. Ajánlott vétel ("Best Buy") címkét azokhoz az eszközökhöz tettem, amelyek személyes meghallgatás alapján meggyőztek, kivéve a Schiit Magni 3-at, amelyet még nem hallottam, de elképesztő, 99 dolláros árához képest állítólag hihetetlen hangminőséget produkál. 

Az összeállításomban egy olyan készülék is található, amelynél ez a konszenzus még nem alakulhatott ki, hiszen néhány hete árulják, de az első tesztek szerint nagyszerűen sikerült az új Mytek Liberty. 2017-ben több szaklap is az év készülékének választotta a Mytek Brooklyn-t (DAC + fejhallgató erősítő + fonó - lemezjátszó - erősítő + előerősítő). A Brooklyn-ban létrehozott cég feje a lengyel származású Michal Jurewicz, aki korábban professzionális hangmérnökként dolgozott. Az új Liberty az első hírek szerint a 2017. őszén bemutatott új Brooklyn + készülék feljavított erősítő részét megkapta, míg a DAC része az eredeti (általánosan elismert) Brooklynban található ESS Sabre 9018K2M, a Brooklyn-nál jóval alacsonyabb árért, miközben elhagyták a sejtszerkezetű dobozt, a színes kijelzőt, és a fonó erősítő részt. Ez a teszt azt állítja, hogy a Liberty mentes minden olyan "ragyogás"-tól, amely más ESS Sabre alapú készülékekre jellemző (amely a tesztelő szerint sajnos igaz az OPPO UDP-205 univerzális lejátszóra is, amelynek jelenlegi ára 569 ezer Ft.!)

A Liberty jelenleg 945 euróért megvásárolható, amely kevesebb, mint 300 ezer Ft. Jó esély van rá, hogy ez a Lengyelországban gyártott (!) készülék a 2018-as év egyik sláger terméke legyen. Amint lehetőségem nyílik rá tesztelni fogom.

Audiofil Bluetooth? 1. rész 2018-tól a kompromisszum kész audiofilek minőségi vezeték nélküli zenehallgatást élvezhetnek

Tavaly ősszel az Ázsia-i utazásra ezt a "hordozható" rendszert vittem magammal:

HTC 10 mobiltelefon (Brodit asztali tartó) -

Vorzüge VorzAMP Pure II+ fejhallgató erősítő -

Meze 99 Classics fejhallgató

Habár nem volt nagyon bonyolult a kabintáskából kivenni ezeket az eszközöket, és különleges élmény volt a hosszú repülőúton ilyen minőségben élvezni a TIDAL-ről letöltött ("offline") albumokat, azért eszembe jutott, ha létezne hasonló minőségű vezeték nélküli megoldás, akkor lehet, hogy inkább azt választanám.

Amióta a fenti szuper mobil zenehallgató rendszerem van, azóta a Sennheiser PCX310BT típusú kisméretű, összecsukható Bluetooth fejhallgatómat már csak edzés és fűnyírás során használom, mert bizony teljesen más szintű hangot ad, mint a fenti, vezetékes rendszer.

Azt korábban is tudtam, és megtapasztaltam, hogy az aptX codec (kódolás) használatával a "sima" Bluetooth hangminőségnél lényegesen jobbat érhetünk el (az én Sennheiser fejhallgatóm is tudja ezt), de még ezzel együtt sem képes megközelíteni a képen látható rendszer hangminőségét.

Nem is nagyon foglalkoztam a Bluetooth fejhallgatók híreivel, egészen addig, amíg a Berlinben élő kiváló szakíró John H. Darko cikkét el nem olvastam.

Külföldi útjaimra én is tervezek venni egy két SIM kártya hellyel rendelkező telefont (a csodás hangú HTC 10 mellé), mivel a legolcsóbb módja a kinti telefonálásnak és netezésnek, ha ott veszünk egy helyi SIM kártyát. Barátaim és ismerőseim is ajánlották a kínai XIAOMI cég (ejtsd: Sáómi) egyre minőségibb mobiltelefonjait, de bevallom eddig visszatartott a megvételüktől a gyengébb hangi adottságuk.

Épp ezért nyíltak tágra a szemeim, amikor azt olvastam, hogy az egyik legjobb audiofil weboldal szakírója egy XIAOMI MI A1 típusú telefonról úgy ír, mint egy audiofil ékszerről (???)

XIAOMI MI A1 mobiltelefon (fehér előlap),

 B & W PX Bluetooth fejhallgató (balra)

A cikket elolvasva rájöttem, hogy a MI A1 nem azáltal lett audiofil ékszer, mert a XIAOMI egy elképesztően zenei hangú DAC-ot épített belé (ezt a telefont a cég a "fejlődő" világnak szánta, az USA-ban még nem is kapható), hanem:

• a MI A1-re szilveszter éjjelén megérkezett az Android Oreo frissítés, amely már tudja az összes létező Bluetooth codec-et, amelyekkel egy új tárház nyílik meg a zenehallgatók előtt,
• a második SIM kártya helyre betehető egy max. 128 Gb-os microSD kártya, amelyre nagy számú, akár nagy felbontású zenei fájl is átvihető,
• az Android az IOS-nél sokkal egyszerűbben teszi lehetővé a zenei fájlok átvitelét a telefonunkra (pl. az ilyen appok segítségével),
• A MI A1 operációs rendszere az Android One rendszerre épül, azaz nem a XIAOMI egyéb telefonjain található MIUI, hanem egy egyszerű, és mindenféle csilli-villi nélküli Google által kifejlesztett rendszer.

Az Android Oreo frissítés fogadására képes készülékeknél az alábbi Bluetooth codec-eket kapjuk meg, természetesen akkor, ha egy ilyen codec-et fogadni képes fejhallgatóval rendelkezünk (klikk a képre a jobb képminőség érdekében):

Bluetooth codec-ek maximális átviteli bitrátái

Az LDAC 24 bit / 96 kHz-es, míg az aptX (HD) 24 bit / 48 kHz felbontásra képes.

Az Oreo frissítést követően ebben a menüben választhatunk a codec-ek közül:

Az Apple telefon tulajdonosoknak rossz hír, hogy ők csak az AAC codec-et tudják használni, amely jól láthatóan a legalacsonyabb bitrátájú Bluetooth codec. Ezen nagyon ne is lepődjünk meg, hiszen, ahogy korábbi bejegyzéseimben már jeleztem az Apple Music bitrátája is a legalacsonyabb a mára teret nyert távzene szolgáltatók között. Az Apple a videofilek felé már nyitott (az új Apple TV 4k kompatibilis, és az iTunes-on egyre kedvezőbb árért érhetők el a 4K felbontású filmek), reméljük hamarosan nyitni fog az audiofilek felé is, de erre egyelőre semmilyen jel nem utal.

Emlékeztetőül az egyes zenei formátumok, beleértve a távzene szolgáltatások
 hangminőségének összehasonlítása:

A SONY által kifejlesztett, vezeték nélküli átvitellel ma a legjobb hangminőségre képes LDAC esetében három értéket tudunk beállítani:

• 330 kb/s  a vezeték nélküli kommunikáció stabilitására optimalizált bitráta,
• 990 kb/s a legjobb hangminőségre optimalizált bitráta,
• 660 kb/s a fenti kettő optimális kombinációja.

Darko is kiemeli mennyivel jobban szól az Oreo frissítést követően a MI A1-en már használható LDAC codec-el a SONY WH1000 M2, mint akár AAC codec-el egy iPhone 6S Plus, vagy a XIAOMI MI A1 az AAC-vel, még az Oreo frissítés előtt.

Új, minőségi zenehallgatást lehetővé tévő Bluetooth codec-et fogadni képes fejhallgatók:

               

SONY WH1000 M2 LDAC képes Bluetooth fejhallgató zajcsökkentő funkcióval

Ára: 299 euró, akkumulátor idő: 30 óra (zajcsökkentő bekapcsolva)

Frekvencia átvitel: 4 - 40 000 Hz (kábellel), 20 - 40 000 Hz (LDAC 96 kHz)

             

 Bowers & Wilkins PX a ma legjobb hangúnak tartott, aptX (HD) képes fejhallgató

Ára: 360 euró, akkumulátor idő: 22 óra (zajcsökkentő bekapcsolva)
Frekvencia átvitel: 10 - 20 000 Hz, minden bejövő digitális jelet felkonvertál 768 kHz-re

Ami némileg meglepő, hogy Darko nem volt képes a B & W PX-et megszólaltatni az aptx (HD) codec használatával a MI A1-ről az Oreo frissítést követően sem. Ez viszont lehetőséget adott számára arra, hogy kipróbálja a PX-et előbb a 3,5 mm-es jack aljzat használatával, majd a PX-hez adott USB C-s kábellel, később pedig egy OTG kábel és egy Audioquest Dragonfly Red ("piros szitakötő") közbeiktatásával, és megállapítsa, hogy egy veszteségmentes zene lejátszásakor a B & W PX lenyűgöző hangminőségre képes. A MI A1 aptX (HD) átviteli problémáját pedig a XIAOMI és a Qualcomm együtt meg fogja oldani.

Egy másik tesztben viszont kiemelték, hogy a PX hangja egy Astell & Kern hordozható zenelejátszóval aptx (HD) codec-et használva megközelíti a vezetékes hangzást.

      Igazából a vezetékes teszt után állapítja meg Darko miért is tartja a MI A1-et ékszernek:                                                                    

       

                 SONY NW-ZX2 DAP                                  XIAOMI MI A1 mobil AQ DFR-el:
                (digitális audió lejátszó):                                  A SONY DAP árának feléért

          Ára kétszerese a MI A1/AQ DFR                           azonos funkcionalitást kínál,  

                      együttes árának.                                      beleértve az LDAC képességet,
                                                                                  jobb kezelőfelülettel, és képernyővel.

Az Android Oreo-ba beépített korszerű audio megoldások a Google egyértelmű elkötelezettségét tükrözik a zenekedvelők minőségi hang iránti elvárásainak teljesítése irányában. Bárcsak Cupertino környékén is így gondolkoznának...

Az igazi áttörést azonban szerintem az jelentheti, ha a fejlesztők képesek lesznek a távzene ("streaming") vevő funkciót egy apró chip-re integrálni. Már csak ez a lépés hiányzik ahhoz, hogy a fejhallgató gyártók olyan, a maiaknál nem lényegesen súlyosabb fejhallgatókat dobjanak piacra, amelyekbe képesek lesznek beépíteni a távzene vevő - DAC - fejhallgató erősítő funkciókat, és a mobilunkról elindíthatjuk a zenelejátszást, és WIFI, vagy mobil hotspot jelenléte esetén a bejegyzésem elején bemutatott mobil zenehallgató rendszeremhez nagyon hasonló hangminőséget hallunk majd a távzene fejhallgató használatával. Egy ilyen eszköz az aptX (HD) és LDAC codec-eknél is nagyobb felbontásra (pl. 32 bit / 768 kHz), és akár DSD fájlok lejátszására lehet majd képes.

Ami a távzene fejhallgató egyéb komponenseit illeti a HTC 10 bebizonyította, hogy ma már kis méretben is képesek nagyszerű hangú DAC-ot előállítani, míg a Vorzüge fejhallgató erősítők egy cigarettás doboz méretben megdöbbentő teljesítményre képesek.

A hangsugárzóknál már érezhető ez a vezeték nélküli, mobil eszközökről irányítható lejátszási trend, amelynek egyik legjobb készüléke a KEF LS50, amely nagyszerű hangot és funkcionalitást kínál, igaz egyelőre igen magas áron.

KEF LS50 vezeték nélküli hangszóró (sztereo pár)

2 x 230 W teljesítmény

24 bit / 192 kHz nagy felbontású zenék vezeték nélküli lejátszása

digitális jelfolyam a teljes jelúton

802.11 ac WIFI, Bluetooth 4.0 aptX 

Következik: ARCAM rHead fejhallgató erősítő teszt...

Meze 99 Neo: Kényelem, letisztult formavilág, nagyszerű minőség

Aki olvassa a blogomat már biztosan kialakított egy képet rólam. Ez a kép azt mutathatja, hogy habár mérnökként elég racionálisan gondolkodom, de néha elragadnak az érzelmek, főleg ha nekem nagyon tetsző hangokat hallok. A Meze 99 Classics fejhallgató 2016-ban néhány hónap leforgása alatt világsiker lett, ma már az audiofil zenekedvelők többsége hallott róla. Én voltam a Meze 99 Classics első hivatalos (hazai kereskedőtől) vásárlója. Nos a Meze 99 Classics szerelem lett első hallásra. A ma 95 ezer Ft-ért megvehető fejhallgató olyan értékeket hordoz magában, amely még egy sok eszközt hallgató, sokat tapasztalt brüsszeli audio kereskedőből is ezt a mondatot váltotta ki: "This headphones is crazy for this price!!!" (ez a fejhallgató hihetetlenül szól az árához képest). Nos ez valóban így van. A Classics hangja tele van érzelmekkel, hihetetlenül muzikális, nagyon szépen szólaltatja meg a hangszerek hangját és az emberi énekhangot. Elég dús a basszus amit én nagyon szeretek, de nem mindenki ízlésvilágával találkozik, volt aki emiatt visszaadta a kipróbálás után, mert számára túl sok volt a mély hang a hangzásában. Én már egy éve hallgatom és a vonzalmam mit sem csökkent iránta.

Néhány hete a Meze kihozta a fabetétes Classics kistestvérét a 99 Neo-t, amelynél a fabetéteket (kompozit) műanyag betétek váltották fel, és amely kb. 20%-kal olcsóbb a világhírűvé vált testvérénél.

A Neo nagyon könnyen meghajtható (impedancia: 26 Ohm, érzékenység: 103 dB) bármilyen hordozható eszközről (mobiltelefon, USB DAC, digitális audió lejátszó - DAP) megszólaltatva.

Íme a két füles:

Balra a Neo jobbra a Classics

Az új Neo-t ehhez a teszthez a Nomono tulajdonosától kaptam kölcsön, akit nagyon korrekt kereskedőként ismertem meg, köszönet a lehetőségért. Olyannyira korrekt, hogy az itt található linken olvasható árhoz képest a blogom olvasóit is megjutalmazza egy kedvezőbb árral. A teendő csak annyi, hogy a kosárban a kedvezménykódhoz be kell írni: "audiofil" és az ár 70 ezer Ft-ra mérséklődik.

Design, komfort

Amikor a Neot először a kezembe vettem azonnal láttam, hogy a Classics kicsit hivalkodó, eklektikus formavilágával szemben a Neo letisztultabb, fiatalosabb, puritánabb. Önmagában a Neo - a Classicsot nem ismerők számára - egy tökéletesen szép, újszerű designnal rendelkező füles.

Meze 99 Neo

Amikor először feltettem a fejemre azonnal megállapítottam, hogy ez a legkényelmesebb fejhallgató, ami valaha a fejemen volt, pedig párat már próbáltam. A műanyag betét nyilván könnyebb a fánál, és ezen túlmenően is nagyon jó a fejhallgató súlyelosztása, kisebb erővel nyomódik a fejre, és picit nagyobb a párnája, mint a Classicshoz ajánlott nagyobb párna, teljesen körülvéve a fülemet, zárt fejhallgatóként szinte teljesen kizárva a külvilág zajait.

Amikor a Classicsot használom néhányszor meg kell azt mozgatnom, mire eltalálom a tökéletes helyzetet. A Neot ha felraktam órákig tudtam zenét hallgatni rajta, anélkül, hogy hozzányúlnék.

Tehát design és komfort szempontjából a Neo szinte tökéletes, le a kalappal a tervezői előtt.

Megcélzott közönség

Az a tény, hogy a Neot egy rövid kábellel adják (amely a Classics-hoz hasonlóan mikrofonos, tehát telefonálni is tudunk vele anélkül, hogy levennénk a fülünkről) arra utal, hogy ezt bizony mobil eszközökhöz szánják, nem adnak hozzá 3 m-es, otthoni berendezésről zenehallgatást lehetővé tévő hosszú kábelt (mint a Classics esetében). A Neo-t a román cég szerintem a fiatalabb korosztálynak szánta, akik nem elégszenek meg a mobiljukhoz adott fülhallgató hangminőségével, de akiknek a Classics picit drága és a fa - arany kombinációjú fülessel nem biztos, hogy nyilvános helyen megjelennének, mert kevésbé tudnak azonosulni azzal a designnal.

Ez persze nem zárja ki azt, hogy idősebbek is használják, de ők talán kevésbé a design-ja miatt, hanem a visszafogott, neutrális hangkaraktere miatt választják majd.

Érzelmi viszonyulás a Neo-hoz

Addig amíg a Classics, ahogy említettem szerelem volt első hallásra, a Neo első meghallgatásakor volt egy kis hiányérzetem. A Classics ugyanis a neutrális hangzástól kismértékben az élénk hangzás felé húz, és nagyon markánsak a mély hangjai. Ez után a nagyon érzelmes, lelkesítő hang után a Neo picit sótlannak, kicsit szégyenlősnek tűnt, mint egy rák jegyű egy skorpió után.

Vannak olyan emberek akik azt vallják, hogy akit azonnal, első látásra megszeretünk, vele a kapcsolat nem lesz tartós, csak azzal, akit fokozatosan, egyre jobban megismerve megkedvelünk, majd megszeretünk. Nos a Neo-val pont így voltam, a kezdeti hiányérzetem minél többet hallgattam, annál inkább eltűnt és egy idő után nagyon is képes voltam azonosulni a tervezők filozófiájával.

Ők ugyanis azokat célozták meg a Neo-val akik a teljesen neutrális, a zenét eredeti állapotában kedvelő zenehallgatók, akiket előző bejegyzésemben "puristának" neveztem.

Minél többet hallgattam, annál jobban megtetszett a Neo hangja. Ez őszintén szólva nem jelenti azt, hogy a Classics fejhallgatómat most le fogom cserélni egy Neo-ra, mert nekem a Classics karaktere közelebb áll a személyiségemhez (hisz skorpió vagyok 😏), nagyobb érzelmeket vált ki belőlem, mint a Neo. Ettől függetlenül sokan lesznek olyanok, akik a Neo visszafogott karakterét részesítik majd előnyben.

Talán ellentmondásnak tűnhet, hogy szerintem a gyártó a Neo-val a fiatalabb fogyasztókat célozta meg, miközben ők több elektronikus és sok-sok csitt-csat, züm-züm-el megáldott popzenét (például DJ-k) hallgatnak, amire talán a fent vázoltak alapján a Classics tűnik alkalmasnak, de ha jobban belegondolunk mégsem, hisz a nagyon élénk zenék egy élénk karakterű fejhallgatón hallgatva már fárasztóak lehetnek, míg a Neo hosszabb távon is elviselhetőbben közvetíti ezeket a zenei műfajokat.

A Neo-hoz jár egy minőségi hordozó táska, tartozék tartóval,

1,2 m mikrofonos kábel, 3,5" - 6,3 " átalakító

Meze 99 Neo - az első igazi MQA fejhallgató?

Na érzem, hogy ezzel az alcímmel sokaknál kiverem a biztosítékot.

Amikor hazai fórumon (AVX) először jelentettem ki, hogy az MQA technológiával előállított zenei fájlok jobban szólnak a veszteségmentes CD minőségű felvételeknél, akkor tücsköt-bogarat szórtak a fejemre. Volt aki egyszerűen közölte, hogy ő kazettás magnón hallgat zenét, hagyjuk őt békén ezekkel az új marhaságokkal, másoknál éreztem egyfajta ős kövületet, azaz a fejükben kialakított Status Quo-n semmi esetre sem akartak változtatni, nem elfogadva azt, hogy a technikák, így a digitális zenét átalakító technológiák és a távzene sugárzás is fejlődik, átalakul. Mára már kicsit csitultak az indulatok, talán azért, mert a néha akcióban 24 ezerért kapható Audioquest Dragonfly Black (továbbiakban fekete szitakötő), és nagyobb, néha 50 ezerért kínált testvére a Red (továbbiakban piros szitakötő) révén ma már elérhető áron tudjuk élvezni a TIDAL Masters távzene szolgáltatás által lesugárzott mára már kb. 3 ezer albumra bővült nagy felbontású zenekínálatot, és egyre többen megállapíthatják, hogy ezek az albumok bizony piszok jól szólnak! Kivéve azok, amelyeknél a hangmérnöki munka pocsékul sikerült, de ez a nyilvánvaló kisebbség.

Hogy mi köze a Neo-nak az MQA-hoz? Nézzük csak: a notebookomról a piros szitakötő segítségével, amely TIDAL asztali applikáció (Windows, MAC), vagy az Audirvana szoftver (MAC) segítségével az úgynevezett "mag" szintre (24 bit / 88.2, vagy 96 kHz) kibontott fájlokat, mint "kibontó" (angol nevén renderer) képes az eredeti mesterszalag felbontásáig tovább bontani (akár 24 bit / 384 kHz-ig).

Emlékeztetőül egy korábban már közzétett ábra:

Namármost ha én csatlakoztatom a Neo kábelét a piros szitakötőhöz, akkor a TIDAL Masters-ről nagy felbontású albumokat élvezhetek.

Az MQA technológia segítségével a felvételek sokkal természetesebben, analógosabban szólnak, és a hangszerek hangjának sok-sok rétege is megfigyelhető, nem beszélve a zene dinamikájában mutatkozó jelentős javulásról (jó példa erre Sir Simon Rattle Pictures at an Exhibition: II: Gnomus felvétel Masters változatának hatalmas dinamikája, amelyhez közelit sem tud produkálni a CD változat). 

Ha valaki egy MP3 zenén, vagy egy CD minőségű (például FLAC formátumú) felvételen kicsit hiányolta a fűszereket a Neo hangjából, sótlannak ítélve azt, a TIDAL Masters-ről érkező zenék esetében (amikor a Red-en a szitakötőt lila színben látva tudjuk, hogy az MQA változatot halljuk) a Neo szinte megtáltosodik, pontosan azokat a színeket, érzelmi töltetet megkapva, amelyek a korábbi technikai szintet tükröző fájlokat hallgatva nem jöttek elő ezen a szinten.

Ezért mondom azt, hogy a Neo igazán az MQA technológia felhasználásával lesugárzott, vagy letöltött (egyre több MQA album vásárolható meg a neten) zenék megszólaltatásakor hozza a legjobb formáját és nyújt olyan zenei élményt, amely megkockáztatom a 70 ezer Forintos fejhallgató kategóriában példátlan.

Ugyanakkor meg kell említenem, hogy ez a fejhallgató nagyon érzékeny a fájl minőségére. Kisebb bitrátájú MP3 felvételek elég érdektelenül szólnak rajta, viszont a legjobb minőséget nagyságrendekkel jobban adja vissza. A Classics ilyen szempontból megbocsátóbb a gyengébb minőségű formátumokkal.

Az alábbi értékelés még jobban érzékelteti hogyan teljesít a Neo és a Classics a különböző digitális zenei formátumok esetén (a minősítést jó minőségű felvételek piros szitakötő beiktatásával történő meghallgatása után adtam):

                    MP3                  WAV / FLAC                    Hi-Res                  TIDAL Masters (MQA)
                                            (CD minőség)
                (320kbps)          (16 bit / 44 kHz)      (24 bit / 44 - 384 kHz)       (24 bit / 44 - 384 kHz)

Neo            sótlan                  nagyon jó                      nagyon jó                        tökéletes

Classics  megfelelő              nagyon jó                       tökéletes                   tökéletes, de néha
                                                                                                                  túláradó a lelkesedése

Hangminőség

Ahogy említettem a gyártó a rövidebb kábellel már jelezte, hogy ezt a fejhallgatót elsősorban mobil eszközökhöz tervezték. Természetesen kipróbáltam a Neo-t a korábbi bejegyzésemben magasztalt Vorzüge hordozható fejhallgató erősítővel is, de a tesztszámok többségénél a Neo-t egyszerűen bedugtam a HTC 10 mobilom 3,5"-os csatlakozójába (milyen jó, hogy ezen még van ilyen), vagy a piros szitakötőbe. Ez a közvetlen csatlakoztatás még jót is tett neki, hiszen a kisméretű USB DAC-ok és a mobilok fejhallgató erősítői nem olyan kifinomultak, mint a Vorzüge, és adnak a hanghoz egy kis sót, borsot, hogy a korábbi hasonlatnál maradjunk. Ez jót tesz a hangzásnak, mert a Neo nagyon neutrális hangkarakterét kicsit színesíti, de nem annyira, hogy színezett hangzásról beszéljünk.

Nézzük hogyan boldogult a Neo a különböző műfajú és minőségű zenékkel:

 

Charles Lloyd: How Can I tell You

(24 bit / 44 kHz)

Kellemesen szól, tiszta zenei hangzás, a mély hangok kevésbé természetesek és a szaxofon hangja kevésbé csillogó, mint a Classics-on. Általában megállapítható, hogy a Neo-n kevésbé zengenek a hangszerek, mint a Classics-on.

Robert Len - Brazilia

TIDAL HIFI (16 bit / 44 kHz)

Az egyik kedvenc smooth jazz felvételem a Neo-n remekül szólalt meg. Aki a kevésbé zengő, visszafogottabb hangzást kedveli, a Neo-t nagyon fogja élvezni. Nagyszerű hangszer leképezés és tér jellemzi a hangzást.

 

Herbie Hancock - River: the Joni Letters

TIDAL Masters (24 bit / 96 kHz)

Az album utolsó felvételén (The Jungle Line) Leonard Cohen hangja hátborzongatóan élethű, az egész felvétel olyan, mintha a koncerten ülnénk.

 A Meze 99 Neo az MQA felvételek élethű visszaadására termett.

Getz / Gilberto

TIDAL HIFI (16 bit / 44 kHz)

Ennél az albumnál teljesen kiestem a szerepemből, nem a tesztelésre gondoltam, hanem élveztem a zenét végighallgatva az albumot. A brazil zene nagyjai emlékezeteset alkottak ezzel az albummal, és nehéz elképzelni, hogy ezt a zenét sokkal tökéletesebben lehet közvetíteni, mint a Neo által. Na jó, elfogadom, hogy egy félmilliós, vagy még drágább Sennheiser,  Audeze, vagy MrSpeakers fejhallgatón ez az album sokkal jobban fog szólni, mint a Neo-n, de nem hiszem, hogy a Neo árkategóriájában találunk olyan fülest amelyik felülmúlja ezt a hangzást.

Led Zeppelin - Babe I'm Gonna Leave You

TIDAL Masters (24bit / 96 KHZ)

A szám kezdő, lassú részénél Plant hangja tökéletes, ahogy a kísérő gitár is. A gyors részeknél egy picit hiányzik a Classics kiterjesztett szubbasszus képessége, de a felvétel maga sem nagyon erős a mély hangok tekintetében. Abszolút élvezhető minőség a Neo-n, nagyon természetes hangzás, jó dinamikai váltásokkal. A Classics-on meghallgatva kicsit minden csengőbb, melegebb hangzású, de a Neo teljesítménye itt közel kerül a Classics-al hallottakhoz.

Bartók - A kékszakállú herceg vára

TIDAL Masters (24 bit / 96 kHz)

Ez a zene távol áll attól, hogy populárisnak nevezzük, de ezen a DECCA által rögzített felvételen az énekhangok, a beszéd példaértékűen tisztán és természetesen szólal meg, öregbítve a Budapesti Fesztiválzenekar és opera énekeseink nemzetközi hírét.

Martha Argerich & Friends - Live from Lugano 2016

TIDAL Masters (24 bit / 44 kHz)

Ez a nemrég megjelent album számomra az új komolyzenei etalon. Argerich nagyszerű zongorajátéka elképesztő minőségben szólal meg, és az albumon nagyzenekari művek is találhatók, amelyeknél kiváló a térérzet, minden nagyon természetesen szól. Ha a hallgató behunyja a szemét teljes mértékben a koncerten érezheti magát.

A Neo a zongora szinte minden leütésénél más és más hangszínű hangot nagyszerű természetességgel szólaltatja meg. Ez a felvétel is bizonyítja, hogy a Neo nem hogy nem sótlan, hanem a jó minőségű felvételeken igazi szárnyalásra képes. Az MQA felvételen néhány éve még digitális zenei formában elképzelhetetlen dinamikával szólal meg a zongora és a zenekar hangja.

Amennyiben valaki még ebben a pillanatban is kételkedik a Neo képességeiben, akkor azt ajánlom, hogy hallgassa meg az egyik szitakötő közbeiktatásával ezt a zeneszámot:

If I Should Lose You - Milt Jacksonnal

TIDAL Masters 24 bit / 48 kHz

Már a felkonferálásnál is azt érezzük te jó ég, mintha a szobánkban lenne a műsorvezető, majd megszólal a zene és minden részletét tökéletesen természetesnek és életszerűnek érezzük a Neo tolmácsolásában. Rendkívüli zenei élmény!

Ami tetszett

Tökéletes komfort

Ritmika és dinamika

Nagyszerű transzparencia

A hangszerek térbeli elhelyezése

Nem emeli ki egyik frekvenciát sem

MQA felvételeknél kiemelkedő minőség

Minőségi élő felvételen remek ottlét érzet

Komolyzenén nagyon jó tér és természetesség

A hangszerek és az emberi énekhang minőségi tolmácsolása

Ami nem tetszett

A Classics-nál érzékenyebb a zenei fájl minőségére

Szubbasszus visszafogott

(lesznek olyanok, akiknél ez inkább előny)

Összefoglaló vélemény

A Neo-val a Meze újfent nagyszerű fejhallgatót alkotott. Gyártási minőségben és kényelemben ebben az árkategóriában nehéz találni hasonlót. Hangkaraktere érthető módon erősen hasonlít a világsikert aratott Meze 99 Classics-hoz, de mégis kicsit más. Lehet, hogy a fa és műanyag betétek közötti különbség, de lehet, hogy a finomhangolás miatt a Neo visszafogottabb, kevésbé élénk és érzelmes hangot produkál, mint a Classics, de minél jobb minőségű felvételt hallgatunk annál nyilvánvalóbbá válik, hogy ha nem is első hallásra, de bele lehet szeretni ebbe az ár-érték arányban a legjobbak között lévő fülesbe. A legnagyobb előnyének a tökéletes transzparenciát érzem (a zenét rendkívül precíz részletekkel, nagy térrel és remek hangszer leképezéssel szólaltatja meg), a mély hang visszaadása is nagyon jó. Élő felvételeken a nézői füttyöket, bekiabálásokat, sikolyokat szinte egyenként képes megjeleníteni, és a zene levegősen szól, nagyszerű ottlét érzést keltve a hallgatóban.

Volt olyan komolyzenei felvétel (Berlioz Fantasztikus szimfónia), ahol bizony a Neo hangzása jobban tetszett, mint a Classics-é! Ugyanakkor a Green Day American Idiot felvételén az elementáris rockzenét a Classics sokkal hatékonyabban juttatja a véráramba, mint a Neo.

Csak ezt a tesztet olvastam el nem sokkal a Neo meghallgatása előtt (vigyázat, Amerikában több tartozék jár!), tehát nem befolyásolt mások értékítélete. Amikor viszont befejeztem a Neo tesztelését megnéztem néhány tesztet, és megállapítottam, hogy egy 10-es skálán a Neo-t 8-9 pontosra értékelik, ami figyelemre méltó siker.
Érdekes Neo tesztek: itt, és ott. Az előbbi szerint a Neo szubbasszusa jobb a Classics-énál, de a közép tartományt a Classics sokkal jobban adja vissza. Úgy tűnik mintha mi nem azonos tesztkészülékeket hallgattunk volna meg 😮. Ebből látszik, hogy a zenei eszközök tesztelése mennyire szubjektív műfaj. A második tesztben a tesztelő kijelenti, hogy a Bowers & Wilkins P7 és a Bang & Olufsen H6 fejhallgatók hosszabb meghallgatást követően alulmaradtak a Meze 99 Neo-val szemben!
A szakírók egy része tehát azt állította, hogy a Neo hangja inkább mélyhang orientált. Lehet, hogy ez a kategória más fejhallgatóihoz képest (például Oppo PM3, vagy Denon AH-MM400) igaz, de a Meze 99 Classics-al összevetve biztosan nem.

Akinek 100 ezer forintos kerete van fejhallgató vásárlásra, annak azt javaslom, hogy mindenképpen próbálja ki - más opciók mellett - a saját zenelejátszó eszközeivel mind a Neo-t, mind a Classics-ot. 

Jó esély van rá, hogy a végén e kettő közül választ majd és az esztétikára, a kedvenc zenei műfajok hangzására alapozva hozza meg döntését, de biztosan lesznek olyanok, akik az áruk közötti különbséget is figyelembe veszik majd.

És még valami....

A négy digitális forráskészüléket összehasonlító tesztem végén ajánlottam egy elérhető árú fejhallgatós összeállítást: Yamaha WXAD-10 (digitális vevő/lejátszó) - ARCAM rHead asztali fejhallgató erősítő - Meze 99 Neo fejhallgató. Akkor a háromból még csak a Yamaha-t tudtam meghallgatni.

Most már szerencsére módom volt meghallgatni a háromból kettőt, és az ARCAM hiányában a Vorzüge hordozható fejhallgató erősítőt kötöttem be a rendszerbe.

Yamaha WXAD-10 (45-50 ezer Ft.) - 

Vorzüge VorzAMPpure II + (160 ezer Ft.) -

 Meze 99 Neo (70 ezer Ft.)

Érdekes módon a nagyon neutrális hangú piros szitakötővel visszafogott hangzást produkáló Neo a kifejezetten élénk hangzásvilágú Yamaha-val hallgatva érzelmes, élénk hangzást produkált, tehát a Yamaha kissé a Classics hangzásvilágának irányába tolja a Neo-t. 

Mivel a Yamaha még nem csatlakozott az MQA táborba, így a tesztszámokat TIDAL HIFI

(16 bit / 44 kHz),  TIDAL Masters (24 bit / 44 kHz), otthoni WAV, illetve FLAC formátumban beolvasott CD-k, valamint nagy felbontású, otthoni NAS szerveren tárolt zenék képezték.

Szinte minden zeneszám mosolyt csalt az arcomra a Yamaha - Vorzüge - Neo hármas tolmácsolásában, de ezek közül is kiemelkedtek az alábbi, szinte tökéletesen megszólaló zenék:

 

                                                                                                  Bennie Wallace

                                       So What                                     It's The Talk Of The Town

                                  David Axelrod
                             Song Of Innocence                        Short Tales of the Black Forest



                
                                   Dire Straits                                           Presser Gábor
                             Private Investigation                              Valaki mondja meg

Egyre izgatottabban várom annak lehetőségét, hogy a korábban ajánlott (Yamaha - Arcam - Meze 99 Neo) hármast végre együtt meghallgathassam. Az ajánlásomat továbbra is fenntartom, mivel a Yamaha - Vorzüge - Neo hármas ugyan nagyszerűen zenélt, de néha kicsit a kelleténél több fűszert tett az "ételek"-be. Meggyőződésem, hogy a Vorzüge-nél visszafogottabb, neutrálisabb hangzásvilágú Arcam rHead beiktatásával a hármas még tökéletesebb zenei élményt nyújt aktuálisan 190 ezer forintos áron (a Vorzüge maga 160 ezer forint).

A még hiányzó láncszem:

Arcam rHead fejhallgató erősítő

aktuális ára: 73 ezer Ft. 

(angol Amazon-ról)

Friss infó: 2017 év végén megjelent a HIFI News Ultimate HIFI 2017 című kiadványa, amely az év legjobb készülékeit mutatja be. Ebben az összeállításban az Arcam rHead mint "Outstanding Product" szerepel, azaz kiemelkedő termék. Azt írják, hogy egy korrekt áron egy High End szintet, és "csodálatra méltó" hangminőséget nyújt. A korrekt árnak a 395 Font-ot tüntetik fel, pedig ma már az ára 199 Font! Véleményem szerint ez az idei ősz legkedvezőbb ár/érték arányú audiofil készüléke.