Akik nem rendszeresen olvassák a blogomat, azok számára a cikkben szereplő néhány általam megalkotott elnevezést előre leírok, hogy senkinek ne kelljen azon gondolkodnia, hogy vajon ezek az új kifejezések milyen típust, vagy szolgáltatást takarhatnak:
1. "Fülbejátszó" = Vezeték nélküli hallójárati fülhallgató (angolul: TWS )
2. "Légzene játszó" = Hordozható vezeték nélküli (Bluetooth) zenelejátszó
(angolul Bluetooth player)
3. "Belső füles" = Vezetékes hallójárati fülhallgató (angolul: IEM )
4. "Távzene" = Internetről elérhető zenei ( angolul: streaming) szolgáltatás
5. "MOZEL" - Mobil zenelejátszó (angolul DAP)
6. "Tapigomb" = a fülbejátszó érintő felülete, amelyet egyszer, kétszer, vagy háromszor
megérintve más más funkciót tudunk aktiválni (angolul Touch Control)
A zeneőrült aidiofilek néhány éve még teljesen külön kezelték az audiofil (értsd vezetékes) és a Bluetooth (vezeték nélküli) fejhallgatókat és belső füleseket, a vezeték nélküli eszközöket "enyhén" lesajnálva és azokat maximum a futópályán, vagy fitnesz klubokban használták, de igazán minőségi zenehallgatás igény esetén kizárták azokat.
Ez a helyzet 2022-re úgy tűnik gyökeresen megváltozott! Egyre több prémium gyártó dob piacra audiofileknek szánt egyre drágább fejhallgatókat.
Az egész az Apple AirPods Max-al kezdődött, amely ma negyed millió forinttól érhető el. Nemrég az idei HIFI Show keretében bemutatkozott a My Reel Club nevű nagyon jó kezdeményezés, amelynek keretében hangfelvételeket lehet élőben meghallgatni és zenei albumokba befektetni. Ők említették, hogy az Apple egyedül az AirPods Max-ból 10 milliárd $ (!!!) bevételt realizált. Azt ugye tudjuk, hogy az Apple nem hajlandó olyan technológiákat beengedni a készülékeibe, mint az LDAC (a ma elérhető legjobb Bluetooth kodek), csak a saját AAC kodekjét használja és tavaly elindította a veszteségmentes (Losless - 24 bit / 48 khz) és nagy felbontású veszteségmentes (Hi-Res Lossless 24 bit / 192 kHz) szolgáltatását, amelyeket azonban veszteségmentesen csak vezetékes eszközökön keresztül tudunk élvezni, még az Apple saját gyártmányú fej-, és fülhallgatói sem tudják azt vezeték nélkül továbbítani.
Egy tipp: Aki Android-os mobiltelefonon telepíti az Apple Music alkalmazást, majd előfizet a szolgáltatásra (1790 Ft./hó) LDAC Bluetooth kodekkel is élvezheti a szolgáltatást, amit az iPhone/iPad tulajdonosok gyengébb minőségben érnek csak el. 👀
Idén több nagy nevű audió gyártó is piacra dobott igen drága vezeték nélküli fejhallgatót (például az 1000 €-os Mark Levinson, az 1600 €-s T+A és a közelmúltban az Audio-Technika 3000 €-s fejhallgatója). Ezek szerint a High End gyártók sem tartják rangon alulinak a Bluetooth fejhallgatókat?
Azt azért ne veszítsük szem elől, hogy a legjobb hangminőséget (990 kB/s vezeték nélkül) csak az Android telefonok tulajdonosai élvezhetik, az Apple hívők 256 kB/s-os bitrátára vannak "kárhoztatva".
Apropó hívők, terveztem a TIDAL és az Apple Music távzene szolgáltatások hangminőségének összehasonlítását, el is kezdtem a zeneszámok meghallgatását, de azután úgy döntöttem, hogy nem indítok vallásháborút, Hogy miért nevezem annak? Nos azért mert miközben eléggé hasonlóan szólalnak meg a TIDAL Masters és az Apple Hi-Res Lossless, úgysem a valós hangminőség dönti el, hogy ki melyik valláshoz akar tartozni, sokkal inkább a hit, amit egyrészt a formatervezés, másrészt az dönt el, hogy valami mennyire trendi. Hiába írtam én, hogy az Apple fülhallgatóknál és fülbejátszók-nál jobban szólnak olcsó kínai eszközök, ha beszállok a metróba 10 utasból 8-an Airpods-t hordanak a fülükben, mert most az a trendi.
Azért én nem adom fel, most is és a jövőben is meg fogom írni, ha van egy jó árú és nagyon jó hangú eszköz, amely ugyan nem trendi, de remek.
A teljes igazsághoz azért el kell mondjam, hogy előfizettem az Apple TV+ film és TV streaming szolgáltatásra és ott bizony az Apple nagyon komolyan fejlesztett, minden film 4K minőségben és Dolby Atmos hangminőségben elérhető, amihez őszintén gratulálok a mérnökeiknek. 👍
Ami a Dolby Atmos zenehallgatást illeti ahhoz is speciális eszközök kellenek, a mai fejhallgatók többsége nem igazán tudja kezelni.
Ami a vezeték nélküli zenehallgatást lehetővé tevő úgynevezett kodekeket illeti, néhány éve a SONY bejelentette a maximum 990 kB/másodperc bitrátát vezeték nélkül átvinni képes LDAC Bluetooth kodeket, amely már minőségi zenehallgatást tett lehetővé, annak ellenére, hogy a Bluetooth technológia egészen 2021-ig nem volt képes veszteségmentes (lossless) fájl átvitelre.
Előbb a Qualcomm mutatta be az aptX Lossless technológiáját, amellyel elméletben már CD minőségű digitális zenei fájlok veszteségmentes (lossless) átvitelére is van mód, igaz azóta sem hallottunk olyan zenelejátszókról - de még mobiltelefonokról sem nagyon - amelyek képesek ennek a Bluetooth technológiának a vételére.
Röviddel ezelőtt azután nagy jelentőségű bejelentést tett a TIDAL Masters távzenei szolgáltatás keretében elérhető MQA technológiát megalkotó brit MQA cég:
A nemzetközileg elismert és nagyra tartott Japán Audió Társaság kiadta az MQAir technológiára a HI-RES Wireless minősítést. Kérdezheti valaki, hogy ehhez nekem meg mi közöm van? 😉
Nos ez a bejelentés azért jelentős, mert az MQAir technológia és azon belül az MQA Ltd. által megalkotott SCL6 Bluetooth kodek révén maximum 24 bit / 384 kHz zenei fájlok vezeték nélküli átvitelére nyílik lehetőség (a SONY LDAC kodekje maximálisan 24 bit / 96 kHz-et képes átvinni, azt is csak veszteséges módon).
Mivel az MQA körül parázs viták vannak, lassan az MQA hívők és ellenzők tábora között egy másik vallásháború kezd kialakulni, DE... az SCL6 kodek nem csak nagy felbontású MQA zenei fájlokat képes vezeték nélkül átvinni, hanem PCM fájlokat is, ez pedig azt jelenti, hogy akár más távzene szolgáltató is használhatja az új kodeket nagy felbontású zenei szolgáltatás céljából.
Az új technológia nem csak Bluetooth-on, hanem más vezeték nélküli módon is használható (például WIFI).
Az MQAir a korábbi kodekeknél jóval kisebb lépcsőkben képes változtatni a vezeték nélküli átvitel bitrátáján 200 kB-től 20 Mb-ig (!). Ha ennek a fele igaz, már az is szenzációsan hangzik, mivel állítólag nem feltétlenül kell új hardvert (értsd zenelejátszót) vennünk, mivel akár egy úgynevezett firmware frissítéssel is megtaníthatjuk a meglévő zenelejátszónkat nagy felbontású zenét lejátszani.
Arról már nem is beszélve, hogy az eddig csak kábeles zenelejátszókon elérhető MQA technológiával előállított zenék elvileg (?) veszteségmentesen, bithelyes (angolul bitperfect) módon élvezhetők lesznek a meglévő eszközünkön vezeték nélkül hallgatva is! Erre mondják azt, hogy túl szép hogy igaz legyen, de ha mégis igaz, akkor ez az új technológia hatalmas lökést ad majd a vezeték nélküli fejhallgatók és fülbejátszók audiofilek körében való elterjedéséhez és a prémium gyártók is egyre több ilyen eszközt dobnak majd piacra.
1More Evo
2022 ősze alapvető szemléletváltást hozott nálam. A korábbi években elég sokat írtam az úgynevezett belső füles-ekről, azaz a vezetékes fülhallgatókról. Egy időben rendesen rá is kattantam a témára, úgyhogy a zenelejátszókat tároló fiókomban most is van 4 db kínai belső füles.
Már 2021-ben is jeleztem, hogy komoly fejlődésen mennek át a fülbejátszók, mint amilyen az általam is használt Hiby WH2 volt. 2022 őszén miután nagyon sok jót olvastam egy új fülbejátszó-ról elhatároztam, hogy rendelek egyet, kihasználva a Black Friday akciós árat (az angol Amazon-on).
Ez a készülék, amelyet átszámítva 55 ezer forintért rendeltem meg Angliából (itthon 73 ezer forintba kerül) rövid idő múlva megérkezett. Nem azért vettem meg, mert nem voltam megelégedve a WH2-vel, sőt nagyon is tetszett a hangja, de a WH2-be nem építettek be zajelnyelő rendszert és sok más extra funkciót is tud az EVO, amit a WH2 nem.
Csak összehasonlításképpen a SONY csúcs fülbejátszója a WF-1000XM4 76 ezer forinttól-, az Apple Airpods 3 pedig 85 ezer forinttól felfelé eső áron kapható (!), mégis egy ismert Youtuber tesztelő azt állította, hogy a 1More Evo jobban szól a SONY-nál (!)
Minden képnél klikk a képre a jobb képminőség érdekében
Az EVO töltőtokját vezeték nélkül is tudjuk tölteni.
A képen az új Xiaomi MI 12 mobilomhoz vett 50W-os (!)
vezeték nélküli töltő látható
Az EVO egyik legfontosabb tulajdonsága - azon túlmenően, hogy le tudja játszani a 990 Kb/mp bitrátájú LDAC kodeket -, hogy úgynevezett hibrid készülék, azaz mind a jobb, mind a balcsatorna hangját két-két hangkeltő eszköz szólaltatja meg, az egyik dinamikus meghajtó a mélyhangokhoz, a másik pedig egy lengőnyelves (balanced armature) meghajtó a közép és magas tartományokhoz. A KZ hibrid
belső füles-einél nagyon jó tapasztalatokat
szereztem a hibrid rendszerű készülékekről.
Az EVO-hoz - akárcsak a WH2-höz is - kipróbáltam az általam legjobbnak tartott
JVC szilikon füldugót, de sajnos az EVO tokjába sem fért bele, úgyhogy a rendeltetésszerű használat érdekében azonnal rendeltem a WH2-vel használt koreai AZLA cég által gyártott szilikon füldugókat, de ezúttal nem a korábban bemutatott Sednaearfit Cristal for TWS típust, hanem a cég legújabb Sednaearfit Max típusát, amely még a korábbi kiváló verziónál is jobbnak bizonyult, mivel remekül szigetel, stabilan helyezkedik el a fülben, és a füldugó lekerekítése még kényelmesebb használatot tesz lehetővé akár órákon át, mint az egyébként nagyon kényelmes Cristal esetében.
Látható a képen, hogy az Azla Cristal szilikon füldugó áttetsző,
míg az új Max (jobb oldalon) színe a tejüvegre emlékeztet,
és a fülbe kerülő rész szűkebb a nagyobb kényelem érdekében
Már az első héten megdöbbentem milyen jól szól az EVO, de nagyon örültem, amikor felfedeztem, hogy a készülékhez a Google Play áruházból letölthető 1 More Music alkalmazás egyik menüpontjában megtaláltam a készülék bejáratására (running in) szolgáló funkciót. Nos nagy türelem kell ehhez a bejáratáshoz, mert az 4 részben történik, az első kettő 12-12 órás, a harmadik 72 órás, a negyedik pedig 24 órás, tehát összesen 5 nap (!) kell a teljes bejáratáshoz a gyártó szerint. Becsülettel végigcsináltam az ajánlott bejáratást, néha belehallgatva, hogy épp akkor mit hallani. Néha különböző frekvenciájú sziszegő hangokat, néha monoton módon ismétlődő zenéket hallottam, de egy biztos, az 5 nap bejáratás után a 1More Evo olyan zenei minőséget produkált, amely megváltoztatta a légzene játszókkal kapcsolatos elvárásaimat. Korábban ugyanis légzene játszó - belső füles kombinációval hallgattam zenét sportolás közben, de mára a fülbejátszók (TWS) fejlődése olyan szintre jutott, hogy teljesen külön kell választani a két kategóriát.
Ennek megfelelően ebben a tesztben a fülbejátszó-kat (TWS) és a belső füles-eket (IEM) nem úgy hasonlítottam össze, mint korábban, azaz a légzene játszók-hoz belső fülest használva, hanem ma már nálam alapvetés az, hogy sportoláshoz a jövőben csak és kizárólag fülbejátszót (TWS) fogok használni, és a légzene játszó egy önálló kategória lesz, amely készülékeket fejhallgatóval fogok használni, és nem belső füles-sel (IEM).
A 1More egy Amerikában bejegyzett, de alapvetően Kínában tervező és gyártó cég, amely már korábban is sok dicséretet kapott, például az ikonikussá vált Triple Driver szintén hibrid belső füles készülékéért. A 1More már korábban is gyártott fülbejátszót (TWSs), de ilyen világsikert eddig csak az Evo-val ért el.
Az Evo nagy sikeréhez hozzájárult a sok-sok elérhető funkció, mint az alkalmazásban beállítható tapigomb funkciók (touch control), amelyek között a hangerő állítás is ott van (ellentétben a WH2-vel), valamint a nagyon fejlett zajelnyelő (ANC) funkció, amelyet kipróbáltam például a Hajdúszoboszlói uszodában, ahol egy általános iskolás úszásoktatás elképesztő zaja mellett az ANC Strong funkció bekapcsolásával tökéletesen élvezhetővé tette a zenét, a háttérzajt szinte teljesen kiszűrve és a zenei minőséget is csak nagyon kicsit rontva. Amikor pedig a lányom szólt hozzám, akkor 1,5 másodpercig a tapigomb-on tartva az ujjamat üzembe lépett a Transparency, szabad fordításban az "áthalló" mód, ahol minden szót hallottam és értettem is. Ehhez tegyük hozzá, hogy a mobil hívások is remek hangminőségben hallhatók az Evo-n, köszönhetően a 3 + 3 beépített mikrofonnak.
A 1More Evo egyik legkülönlegesebb funkciója az úgynevezett Sound ID. Erről a programról már fejhallgatók kapcsán is hallottam, a lényege, hogy ez a szoftver egy zenei hanganyag esetében felkínál A és B hangzást (általában az egyik dinamikussbb, több méllyel) és a hallgató választ a saját zenei ízlésvilága alapján. Az Evo-hoz mellékelt alkalmazásban én is végigcsináltam a Sound ID beállítást, körülbelül 5 zeneszám esetében. Kezdetben szkeptikus voltam a módszerrel, mert nem igazán szeretem az úgynevezett EQ-t, azaz egyes frekvenciasávok kiemelését, és azt gondoltam, hogy a Sound ID is ezt csinálja, de azért be kell valljam a Sound ID egy kicsit összetettebb módszer, mivel a gyakorlatban zenehallgatás közben választhatok, hogy az alkalmazásban bekapcsolt, vagy kikapcsolt állapotban hagyom a Sound ID-t, de egy idő után szinte mindig a bekapcsolt állapotban hagytam a rendszert és lássunk csodát, az Evo szenzációsan zenélt 😍
Az Evo nagyon hasznos funkciója, hogy beleépítettek egy mozgásérzékelőt, amely révén ha a fülbejátszót kikapjuk a fülünkből, akkor a zene lejátszása megáll és ha visszatesszük, akkor újraindul.
Ez például nagy segítséget nyújt egy párkapcsolat harmonikusan tartása érdekében, amikor a kedvesünk a tengerparton egyre feszültebb arccal szól hozzánk, és a készülék fülünkből való kivételével jelezzük, milyen fontos az ő személye, akit nem akarunk megsérteni azzal, hogy a mondandóját "áthallásos" (transparency) módban hallgatjuk meg. 😉
A tapigomb vezérlés a mobil alkalmazásban állítható. Sajnos az egy érintéses vezérlés kimaradt a lehetőségek közül. Tudom, hogy amikor a fülbejátszót kivesszük a tokjából nem nagyon kerülhetjük el, hogy hozzá ne érjünk a tapigombhoz, de egy ennyire átgondolt funkciókkal rendelkező készüléknél ezt szerintem meg tudták volna kreatívan oldani.
Ami jó hír, hogy a hangerő állítást hozzárendelhetjük a tapigomb-hoz az alkalmazásban.
Látható, hogy még felsorolni sem könnyű a 1More Evo összes funkcióját és amikor úgy döntöttem, hogy megveszem arra is gondoltam, hogy a tervezett távoli utazások során a hosszú repülőúton nagyon is jó lesz a fárasztó repülőgép motor zajt kizárva zenét hallgatni és ellazulni. Sajnos ennyi funkcióval a nagyon jó hangú, de kevés funkciót tudó Hiby WH2 nem igazán tud konkurálni.
Balra a 1More Evo jobbra a Hiby WH2,
mindkettő nagyon kényelmes a fülben,
de a WH2 kicsit kisebb súlyú és fém tokot
adnak hozzá, nem műanyagot, mint az Evo-hoz.
A WH2 ma már 79 $-ért (30 ezer forint) kapható (!)
Az Evo 8 órát tud játszani kikapcsolt zajelnyelő (ANC) funkcióval és 5,5 órát ha bekapcsoljuk, illetve a használt Bluetooth kodek típusa is számít, például LDAC-al kb. 5-6 órát bír. A készülék gyorstöltés funkciója is szenzációs, negyed óra alatt 4 óra (!) üzemidőt tudunk beletölteni.
1More Evo-ról további információ
itt.
A Hiby WH2-ről részletesen
itt írtam.
Fiio BTR7
Épp akkor, amikor az Evo-t már bejárattam kaptam kölcsön a magyar Fiio képviselettől a legújabb BTR7
légzene játszó-t, amely lényegesen nagyobb, mint elődei az általam korábban tesztelt
BTR3,
BTR5 és
BTR5-2021, de az új, fent említett gondolkodásommal már nem azon agyaltam, hogy hogyan fogok ezzel egy elliptikus gépen zenét hallgatni, hanem inkább azon, hogy a BTR7 mennyivel kisebb, mint a
Q5S TC DAC/fejhallgató erősítő és azon, hogy vajon szól-e megközelítően olyan jól a zene, mint a Q5S TC-n, vagy a nemrég tesztelt M11 Plus ESS
MOZEL-en? Hálás köszönet a magyar Fiio képviseletnek a támogatásért.
A Fiio BTR7 nyilvánvalóan a pandémia miatt éveket késett, de megérte a várakozás! A gyártási minősége mint a Fiio készülékek többségének esetében kiváló.
A kezelőgombok többsége több funkciót is ellát, fontos, hogy
USB kábeles módban a Charging (töltés) funkciót a BTR7 feltöltött állapotában
érdemes kikapcsolni, különben ott állhatunk egy lemerült telefonnal a kezünkben
A készülékről minden lényeges adat elérhető a gyártó
weboldalán.
A legfontosabb, amit tudni kell a BTR7-ről, hogy 2 db ES9219C DAC (digitális - analóg átalakító) található benne, és szintén 2 db THX AAA-28 erősítő. Ez az első Fiio Bluetooth alapú lejátszó, amely megkapta az általam nagyon kedvelt THX cég által kifejlesztett erősítőt.
Az 5.1 rendszerű Bluetooth chip is egy újabb Qualcomm gyártmányú QCC5124 típuszámú és a készülék fémháza szolgál antennaként, amely állítólag jelentősen csökkenti a zavarokat.
Csak emlékeztetőül az iFi Go blu műanyag házat kapott.
Balra az iFi Go blu, jobbra a Fiio BTR7,
mintha más kategóriájú készülékek lennének, pedig nem...
A BTR7 QI vezeték nélküli töltésre is képes, a fenti képen látható Xiaomi töltőmmel simán tudtam tölteni. Az akkumulátora olyan komoly, hogy egy hosszabb repülőutat is simán kibír, sokáig élvezhetjük egy töltéssel a zenét.
Ami fejhallgatós, vagy belső füles-sel történő használatnál az eddigieknél is lényegesebb, az a korábbi modellekhez képest nagymértékben megnövelt kimenő teljesítmény. Természetesen a ma kapható kisméretű, hordozható audió lejátszók döntő többségéhez hasonlóan a BTR7-en is két kimenet található, egy 3,5 mm-es asszimetrikus (single ended) és egy 4,4 mm-es szimmetrikus (balanced).
Tapasztalatom szerint a szimmetrikus kimenetről szinte mindig alacsonyabb a zaj, a felvétel több részlete hallható, tehát aki teheti használja ezt a kimenetet.
A BTR7 8-szoros MQA kibontást tud, de csak vezetékes (USB) módban. Az MQA technológiáról
itt írtam részletesen. Az iFi Go blu is csatlakoztatható kábelesen egy mobil eszközhöz, vagy egy számítógéphez, de az a készülék nem tudja az MQA kibontást. Ez azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy később esetleg vezeték nélkül az MQAir technológia alkalmazásával ne lehetne "megtanítani" a készüléket a nagy felbontású MQA zenei fájlok vezeték nélküli vételére.
Fontos megjegyezni, hogy a BTR7 gyári csomagjában található tok ugyan nem túl esztétikus, de nagyon jól használható, mivel tapintással meg lehet állapítani az egyes vezérlő gombok helyét, és a hangerőt is könnyebb így szabályozni. 👍
Az alábbi tesztszámok meghallgatásakor elsősorban a vezeték nélküli hangzásra voltam kíváncsi, de azért meghallgattam a BTR7-et egy USB C- USB-C kábellel a mobiltelefonomhoz csatlakoztatva is, és már most előre jelzem, hogy ez az üzemmód jelenti a lényeges különbséget a Go blu és a BTR7 között, vezetékes módban, főleg TIDAL Master (MQA technológiával átalakított) zenei fájlok esetében, ugyanis ezeknél a felvételeknél remekelt igazán a BTR7 és USB módban hallgatva a készüléket olyan jól szólt, hogy bizony a leendő vevőknek érdemes elgondolkodniuk azon, hogy utazáshoz vajon melyik készüléket vásárolják meg. Ma már ugyanis nem kapható az egészen kiváló hangminőségű Fiio Q5S TC amelyik a
tesztem megírásakor, azaz 2 évvel ezelőtt még 135 ezer forintba került, csak annak high end (értsd asztali készülékek technikai szintje hordozható kivitelben) utóda a
Q7, de annak a mai ára 330 ezer forint (!), ami valljuk meg tekintettel napjaink súlyos problémáira csak keveseknek lesz reális opció.
A nagyobb méretű DAC/fejhallgató erősítő kategória a Q7 mellett (vagy alatt? 😉) legjobb készülékei közül az xDSD Gryphon mai legalacsonyabb ára 237 ezer forint, míg a Chord Mojo2 235 ezer forintba kerül, tehát a 100 ezer forintos BTR7 árának közelében sincs ma olyan készülék, amely komoly színvonalú vezetékes lejátszást lehetővé tevő hordozható audió lejátszó lenne! Talán mégis akad egy ilyen lejátszó az állítólag kitűnő hangminőségre képes (erről én is igyekszem meggyőződni) iFi Go bar, amelyik 130 ezer forintért kapható, de az nem tud vezeték nélküli lejátszást.
A két légzene játszó-t a BTR7-et és a Go blu-t egyaránt az új fejhallgatómmal hallgattam meg végig a teszt során. Most sokan kíváncsiak rá, hogy vajon melyik az új fejhallgatóm? 😙
Nem csigázom tovább az érdeklődéseteket nemrég vásároltam egy Meze 109 Pro fejhallgatót.
Az idei év egyik legnagyobb sikere a Nagybányán tervezett és gyártott
799 $-os (itthon a legolcsóbb ár 300 ezer forint) dinamikus fejhallgató,
amelynek formavilága az eddig használt 99 Classics fejhallgatómra hasonlít,
de csak a formavilága. A 109 Pro nyitott rendszerű (open back) és magasabb
minőségi kategóriába tartozik, mint a 99 Classics. Minden tekintetben jobban szól annál.
Természetesen - várhatóan jövő év elején - részletes teszt fog megjelenni róla,
de előzetesen annyit elárulok, hogy otthoni használatra vettem meg, és azért döntöttem így,
mert az idén tesztelt Liric 800 ezres árát túl soknak tartottam és miután mértékadó tesztelők (reviewers) azt írták a 109 Pro-ról, hogy az 1000 $ alatti árkategóriában egyik fejhallgató sem
szól olyan jól, mint ez, sőt több ezer $-os készülékek hangminőségét is megközelíti.
Most csak annyit mondhatok (vigyázat Spoiler!), hogy a 109 Pro egyesíti magában
a 99 Classics és az Empyrean legjobb tulajdonságait, hangminősége közelebb áll az
1 milliós Empyrean-hez, mint a ma 125 ezerért kapható 99 Classics-hoz, 😍
azonban vásárlás előtt mindenképpen hallgassátok meg a saját berendezésetekkel,
mert amíg a 99 Classics nem volt érzékeny arra, hogy mivel hallgatunk rajta zenét,
addig a 109 Pro esetében nagyon is számít a lejátszó berendezés és a fejhallgató szinergiája.
Zenehallgatás vezetékes módban
Mielőtt a négy vezeték nélküli lejátszót meghallgattam volna Bluetooth LDAC módban (más kodekkel nem is nagyon érdemes őket használni) kipróbáltam a két vezetékkel is használható készüléket a Xiaomi MI 12 mobiltelefonommal egy DDHIFI TC 05 USB-C - USB-C kiváló minőségű kábellel összekötve vezetékes módban. Mindenkinek aki így hallgat zenét azt ajánlom, hogy az USB Audio Player Pro (UAPP) Androidos (bocs Apple hívők 😔) alkalmazással tegye, mert sokkal jobban szól majd a zene, mintha egy távzene szolgáltató (streaming provider) saját alkalmazását használnánk.
A BTR7 képes MQA kibontásra, míg a Go blu nem. A két készülék hangminőségét a saját, elsőrangú hangot adó EarMen Sparrow nagyon kisméretű USB-s lejátszómmal hasonlítottam össze.
A három tesztkészülék: Fiio BTR7, iFi Go blu, EarMen Sparrow
Nagy Presser rajongóként ezt a nagyon érzelmes és nagyon szép dalt
választottam, a kevés hazai MQA formátumban elérhető
zenei felvétel egyikét, amely példa értékű minőségű
EarMen Sparrow
A Sparrow gyönyörűen tolmácsolja ezt a remek felvételt, nagyon alacsony a zaja, Presser hangja élettel teli, és a háttérben éneklő hölgy hangja is különlegesen szépen szólal meg. Ez a megszólalás kicsit érzelmesebb, melegebb hangzás, mint a BTR7 nagyon neutrális hangzása.
A felvételt a Meze 109 Pro fejhallgatóval a Meze ezüstözött prémium (2 x mono 3,5 mm-es csatlakozó, másik végén 2,5 mm-es szimmetrikus - balanced csatlakozó) kábellel, egy Fiio 2,5 mm - 4,4 mm átalakító kábellel csatlakoztatva a Go blu-hoz hallgattam meg.
Szépen szól a zene, tiszta és kellemes, de az a varázslat, amit a Sparrow hozzátesz itt nem hallható.
Az MQA kibontás funkció a Go blu-nál hiányzik és ez bizony sokat javítana a hangzáson.
A Go Blu-t a tervezői elsősorban vezeték nélküli készülékként tervezték meg, a vezetékes mód csak egy kis ráadás. Azért nagy baj nincs ezzel a hangzással. 😊
Fiio BTR7
A fejhallgató és a kábelezés ugyanaz volt, mint a Go blu-nál leírtak.
A Go blu-nál ha biztos akartam lenni abban, hogy az USB bemenet szól és nem a Bluetooth kapcsolat, akkor egyszerűen kikapcsoltam a telefonon a Bluetootht. A BTR7 ennél intelligensebb, amikor bedugtam a kábelt automatikusan átváltott USB módra, mivel a kijelzőn megjelent a PCM felirat, ami a dal elindítását követően MQA-ra váltott.
A BTR7 hangja neutrális és nagyon természetes. A BTR7-en a Sparrow-nál finomabb részletek hallhatók, és a sztereó tér szélesebb. A dal végén amikor a női énekhang hallható nagyszerű a két hang összhangja, szinte tökéletesen életszerűvé teszi az előadást. Egyértelműen ez a hangzás az, amely a BTR7-et kategóriája fölé helyezi, más Bluetooth lejátszó vezetékes módban nem képes egy jóval drágább DAC/fejhallgató erősítő hangminőségét megközelíteni.
Vezeték nélküli zenehallgatás
Teszt zenék
Tudatosan minden egyes felvételnél a négy teszt készüléket más-más sorrendben hallgattam meg, hogy a sorrend ne befolyásoljon az értékítéletemben.
A 70-es években felvett élő felvétel. Egy jó berendezésen az ottlét érzet remek.
Egy olyan klubban vették fel, ahol valószínűleg alkoholos italokat is árultak,
mivel elég sokan beszóltak a dal előtt 😀
A felvétel egy szöveges résszel kezdődik, amely már magában is sokat mond
egy lejátszó hanghűségéről. Később az énekesnő megénekelteti a jelenlévőket,
és akkor szépen feltárul a tér a kiváló felvételen.
Hiby WH2
Kellemesen szólal meg a felvétel a WH2-n. A zene élvezhető, de ott van a hallgatónak hiányérzete, amikor elkezdődik a közös éneklés. Ott a sztereó tér elég széles, de nem igazán van mélysége. Összességében egész kellemes hangzás.
1More Evo
(igen jól látjátok fehérben is kapható!)👀
Teljesen más szintű élvezet az EVO-val, mint a WH2-vel. Már az első gitárhangok természetesebbek voltak, mély hangszínek is megszólaltak. Olyan érzésem volt, mintha én is a klubban ülnék. Az énekesnő hangjában több hangszínt fedezhettem fel, mint a WH2-n. A 1More Evo átlépi az audiofil zenelejátszás határvonalát. 💖 Ez a hangzás közel van a néhány évvel ezelőtt piacra dobott Fiio BTR5-höz! Transzparencia a kulcsszó, sokkal több részletet képes megjeleníteni, mint a WH2. A tér sokkal életszerűbb és nagyobb. A halk és hangos részletek is szépen, tisztán szólalnak meg.
Amikor az énekesnő az elején beszél, akkor kevésbé volt természetes, mint a BTR7. A tér egy kicsit nagyobb volt, mint a BTR7-el hallgatva, de a Go blu kevesebb finom részletet jelenített meg.
Összességében nagyon jó színvonalú hang, kis különbség van a két lejátszó között.
Fiio BTR7
A THX erősítő egy nagyon kellemes, neutrális hangszínt jelenít meg, amit bevallom nagyon szeretek.
Az összehasonlítás alapján úgy tűnik, hogy a BTR7-ben található THX erősítő kicsivel jobb, mint a Go blu erősítője, mert jobb a transzparencia, több részletet képes megjeleníteni, mint a vetélytársa. Amikor Joni Mitchell gitározik, a BTR7-el a gitár több hangszíne hallható, mint a Go blu-val.
Kiváló hangminőség, hogy a Dancing with the stars zsűrijét idézzem: Így kell elkezdeni egy varázslatos estét! 😎
Az énekesnőt először egy Angliai HIFI Show-n hallottam, és ott tudtam meg,
hogy a Bowers & Wilkins hangfal és fejhallgató gyártó szponzorálta a lemezeit.
Ezt a felvételt a Stockfisch Records nevű német lemezcég rögzítette
és egy válogatás albumon található (Closer to the Music).
Öt ilyen albumot jelentettek meg, közülük hármat megvettem CD-n
és bizony a legjobb minőségű lemezeim közé tartoznak.
Szerencsére ma már a TIDAL-en is elérhetők a Stockfisch lemezei.
Először az otthoni fejhallgatós rendszeremen (Bluesound Node2 távzene játszó + Feliks Echo csöves erősítő) hallgattam meg a felvételt, amely nagyon kellemes, transzparens volt, sok finom részletet megjelenítve, annak ellenére, hogy a 109 Pro új fejhallgatóm még bejáratás alatt volt. Remekül adta vissza ez a rendszer a hangmérnökök koncepcióját. Régen az ilyen fejhallgatót stúdió fejhallgató-nak nevezték.
Az otthoni fejhallgatós rendszerem értéke,
kábelekkel együtt fél millió forint
Szenzációsan szólalt meg ez a felvétel a Go blu-n. A magas és mély hangok az otthoni rendszeremen értelemszerűen természetesebben, életszerűbben szólaltak meg. Tény, hogy ma még a Bluetooth alapú zenelejátszás veszteséges (lossy), ezért ahogy egy barátom fogalmazott egyfajta "köd ül a zenére". Itt viszont ez a köd hirtelen felszállt 😍. Ez a felvétel egy Bluetooth lejátszóhoz képest elképesztően szépen szólalt meg.
Fiio BTR7
Ha a készülékek technikai képességeit hasonlítjuk össze akkor kijelenthetjük, hogy Sara K. hangja elképesztően tiszta, nagyon jók a dinamikai váltások, a mély hangok valamivel szebben szólalnak meg a BTR7-n, mint a Go blu-n és jobb a transzparencia is. Mégis ez a felvétel nekem valamivel jobban tetszett a Go blu-n. Ennek oka talán az lehet, hogy a neutrálisnál kissé a melegebb irányba tolódó hangzásvilágú 109 Pro és a hasonló hangzású Go blu szinergiája ennél a felvételnél jobb volt, mint a BTR7-el hallgatva, annak ellenére, hogy más felvételeken a 109 Pro nagyon szépen zenélt együtt a BTR7-el. Ami a lényeg: 5-10 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy vezeték nélküli zenelejátszást ilyen hangminőségben élvezzünk! Ez az állítás mindkét légzene játszó-ra elmondható.
Hiby WH2
A légzene játszó-kon hallgatva az énekesnő hangjának volt egyfajta testessége, ami a fülbejátszó-kon (TWSs) nem jelent meg. Ezen a felvételen nagyobb különbség volt a légzene játszó-k javára.
A WH2 ennek ellenére kellemesen szólalt meg, de teljesen más szint, mint a Go blu és a BTR7.
1More Evo
Az a fajta testesség, ami az otthoni rendszeremen és a piacon kapható talán két legjobb légzene játszó-n hallható volt, az itt sem jelent meg, de ettől függetlenül az EVO nagyon természetesen, szépen szólalt meg, jók voltak a dinamikai váltások is. A transzparencia és a mély hangok jobbak voltak, mint a WH2-n és a gitár is természetesebb hangon szólalt meg. Az EVO-t természetesen kikapcsolt zajelnyelő funkcióval (ANC) hallgattam meg, mert ez a mód nyújtotta a legjobb elérhető minőséget.
Ezen a felvételen tehát volt egy elég jelentős minőségi különbség a légzene játszók (Bluetooth players) és a fülbejátszók (TWSs) között, miközben az EVO és a WH2 között kisebb volt ez a különbség.
Nagyszerű minőségű olasz felvétel, az akusztikája alapján
valószínűleg egy templomban vették fel.
Jobbról egy gyönyörű hangú énekesnőt, balról egy nagyon
természetesen megszólaló nagybőgőt hallunk,
majd hátul egy gyermekkórus lép be nagyon jó térhatással.
Annak ellenőrzését teszi lehetővé, hogy mennyire
természetesen szólal meg a zene, és jó-e a térhatás
Ezen a felvételen az Evo csillogott. Rendkívül természetes volt a hangzás, a térleképezés, a nagybőgő hangja sokszoros árú készülékek mélyhangjait idézte. Néhány éve elképzelhetetlen volt, hogy egy fülbejátszó (TWS) ilyen audiofil hangzást produkáljon, nagy öröm az, hogy ez megtörténhet 2022-ben. Erre a hangzásba egyszerűen nem lehet rosszat mondani😍
Hiby WH2
Le a kalappal a kínai fejlesztők előtt! Csatornánkként egy dinamikus meghajtóval meglepően élvezhető volt ez a felvétel, a mély és közép tartomány egyaránt. Azért az Evo hibrid meghajtóival több természetességet vitt a hangzásba, a női énekhang és a nagybőgő hangja is életszerűbben szólalt meg az Evo-n. A háttérkórus viszont meglepően szép teret jelenített meg a WH2-n, viszont az énekesnő és a nagybőgős közötti távolság az Evo-n nagyobb volt, tehát a sztereó tér szélesebb.
Fiio BTR7
Egy zenei hangvisszaadás akkor jó, ha a hangzás "levegős". Ma még a legjobb légzene játszók levegősebb megszólalást tesznek lehetővé, mint az egyik legjobb fülbejátszó, a 1More Evo.
A BTR7 nagyon természetesen, nagyon szépen adta vissza a felvétel csodás atmoszféráját. A tér is nagy volt oldal irányban is és hátrafelé is.
Annyira élő volt a megszólalás, hogy úgy éreztem magam, mintha a felvétel során én is a templomban hallgatnám a zenét. Ez az ottlét érzet lényegesen jobb, volt az Evo-nál, de ennél a felvételnél az Evo és a BTR7 között nem volt nagyon nagy különbség.
A felvétel csodálatosan szólalt meg, nagyon hasonló volt, mint a BTR7, de nekem a Go blu tetszett jobban. Ahogy a kórus betöltötte a teret és ahogy összeállt az egész produkció, az a Go blu-n volt szinte tökéletes. Amiben a BTR7 jobb volt, az a nagybőgő mélyhangjainak megszólaltatása.
Ennél a felvételnél az otthoni rendszeren hallgatva nem volt annyira nagy a különbség az otthoni rendszer javára, mint a Sara K. felvételen. Azért az nagyon sokat mond napjaink technikai színvonaláról, hogy a legjobb 80-100 ezer forintos ár kategóriájú hordozható és vezeték nélkül megszólaló zenelejátszók ennyire meg tudnak közelíteni hangminőségben egy fél millióba kerülő otthoni rendszert.
Az ír zene szerelmeseként választottam a nagyon szép hangú
folk énekesnő kiváló minőségű felvételét. Ez a dal korunk nyugtalanító
időszakában karácsony ünnepén (vagy máskor) igazi megnyugvást hoz.
Az otthoni rendszeremen csodálatosan szólalt meg ez a felvétel. A dobos által megszólaltatott sokféle hangot tökéletesen adta vissza. A komplex hangzás egy csöves erősítőn szebben szólal meg, mint egy "tranzisztoros"-on.
Fiio BTR7
Ennél a felvételnél a BTR7 nem tudja annyira megközelíteni az otthoni rendszeremet, mint az olasz templomi felvételnél. A cselló hangja szenzációsan szólal meg a csöves erősítőről. A közreműködők térbeli elhelyezése nagyon jó a BTR7-en. Ugyanakkor a BTR7 kicsit hangsúlyosabban szólaltatja meg a dob hangokat, mint azt a hangmérnök elképzelte (ahogy az otthoni rendszeren megszólal).
A Go blu nagyon szépen tolmácsolja ezt a felvételt, különösen a cselló megszólalása természetes, és levegős. Az énekesnő hangja egy kicsivel jobb a Go blu-n, mint a BTR7-n. A Go blu megszólalása jobban követi a hangmérnök koncepcióját, azaz, hogy a dob háttérben maradjon.
Fülbejátszó-hoz képest nagyon szépen szólalt meg a zene, mégis itt hallottam először a fent említett Bluetooth "köd"-öt, azaz nem volt annyira tiszta a hangzás, mint egy vezetékes lejátszó esetében. Az Evo a hibrid meghajtóinak köszönhetően nagyon szépen térben helyezi el a hangszereket.
A 1More Evo 55 ezres ára közel tizede az otthoni rendszernek, tehát aligha várhatjuk el, hogy annak közelében zenéljen. Nem is tette. 😅
Viszont ha arra gondolok, hogy egy edzőteremben ilyen minőségben tudok zenét hallgatni, akkor ez nagyon jó érzés.
Hiby WH2
Amennyiben csak ezt a hangot hallottam volna, akkor azt mondanám, hogy ez egészen jól szól.
Viszont a négy tesztkészülék közül ez szólt a legkevésbé jól.
Itt meg kell említenem több, mint egy órás tesztelés után, hogy az Evo-hoz használt Azla Sednaearfit Max mennyivel kényelmesebb volt a fülben, mindenféle nyomás nélkül, mint az Azla Sednaearfit Cristal. Mindenkinek ezt ajánlom fülbejátszó-hoz (for TWSs). Persze egy 5 ezer forintos készülékhez értelmetlen megvenni egy ilyen minőségű 12 €/pár szilikon füldugót, de a 1More Evo-hoz mindenképpen megéri.
Az Evo-val egyébként a gyári szilikon füldugókat ki sem tudtam próbálni, mivel a legnagyobb is kisebb volt, mint az a méret, amelyet én használok (Az Azla-nál L méret).
Egy jól ismert dallam, mivel Nigel Kennedy is feldolgozta a Négy Évszakot.
Azért választottam ezt a felvételt, mert elképesztően gyors, virtuóz hegedű
játék és komoly dinamikai váltások vannak rajta
A különleges szépségű hegedű szólót a különleges szépségű
amerikai hegedűvirtuóz Elena Urioste szólaltatta meg
A felvétel kicsit "túlvezérelt", azaz a szokásosnál élénkebb a hangzás. Pontosan ez volt a gond a Go blu esetében, hogy az erősebb részek már helyenként zavaróak voltak, de a hegedű hangja így is szép volt.
Fiio BTR7
A nagyon élénk hangzás itt nem volt zavaró, a hegedű hangja természetesebb volt, a zenekarral való összhang is jobb volt, mint a Go blu-n. Ezen a felvételen vezeték nélküli módban a BTR7 jobb összhatást produkált.
Hiby WH2
Ezen a felvételen bizonyította a WH2 a tavalyi dobogós helyezését a legjobb hordozható zenelejátszók között. Egy percig nem volt tolakodó. Mondhatjuk, hogy a készülék gyengesége volt itt az erőssége. Ezt úgy értem, hogy a WH2 nem képes a tesztben szereplő két légzene játszó (Bluetooth players) szintjén kihozni a komplex felvétel minden részletét, ami itt előnyt jelentett.
Az Evo megmutatta, hogy mennyire jó egy komolyzenei felvételnél a hibrid rendszer. Az Evo-n baloldalról hallhatók voltak a kellemes mély hangok, lényegesen nagyobb teret jelenített meg az Evo, mint a WH2. Egy koncertteremben éreztem magam. Nem érte el az Evo a BTR7 szintjét, de abszolút élvezhető volt. Nagyon jó dolog, hogy manapság a fülbejátszók (TWSs) ilyen hangminőségre képesek.
Az élő felvételek gyöngyszeme, fantasztikus minőségű és a zene is kiváló.
Mindenféle hangszer megszólal a szintetizátortól a zongorán, a dobon,
a hegedőn át a trombitáig és ezek összhatása is különlegesen szép.
Az Evo egyik legjobb megszólalása volt, egészen szenzációs volt a hangzás. A zenekari összkép kiválóan betöltötte a teret. Bevallom őszintén egy fülbejátszó-ról (from a TWS) ilyen hangminőséget még soha nem hallottam. 😍
Hiby WH2
Nagyon kellemes volt a hangzás, nincsen sok hibája, de a transzparencia az, amiben a 1More Evo sokkal jobb, mint a WH2. Az Evo sokkal több részletet képes megjeleníteni, különösen akkor, ha bekapcsolom a Sound ID funkciót, amely a hangzást az én zenei ízlésvilágomra hangolja. A WH2 áráért nagyon jó minőséget kapunk.
Fiio BTR7
Egészen fantasztikusan szólaltatta meg ezt a felvételt a BTR7. A hegedű és a trombita életszerű volt. A mély hangok nagyon szépek voltak. Az összhatás remek volt. Ez a hangzás még egy jó minőségű Mozel (DAP) dicséretére is vált volna. Egy ilyen méretű és árú légzene játszó-ból ilyen hangminőséget még nem hallottam korábban, le a kalappal a Fiio mérnökei előtt.
Nagyon kellemes volt az összhatás, abszolút rendben volt, de a BTR7 az egyes hangszereket jobban el tudta helyezni, mégis a koncert hangulatát kicsit jobban adta vissza a Go blu.
Aki a részletező, már-már analitikus megszólalást kedveli, annak viszont biztosan a BTR7 hangja jön majd be jobban.
Összefoglalva mind a négy készüléknek volt számos erénye. Aki egy LDAC képességéhez, kényelméhez képest nagyon jó árú vezeték nélküli fülbejátszó-t keres, bátran válassza a Hiby WH2-t nem fog benne csalódni.
Aki egy futópályán, egy edzőteremben, vagy a Balaton partján is el akar mélyedni a zene élvezetében, anélkül, hogy izzadt testén kábelek kúsznának végig 😄 a ma kapható egyik legjobb készülék a 1More Evo, amelyik számos alkalommal meglepett, hiszen elképesztő szintre emeli a zenei élvezetet, miközben nagyon kényelmes, a megfelelő szilikon füldugó kiválasztásával órákig használható a legkisebb zavaró hatás nélkül és teljes joggal kiérdemli az első audiofil fülbejátszó (TWS) minősítést.
Az iFi Go blu és a BTR7 nagyon hasonló színvonalat képvisel, a teszt felvételektől függött melyik tetszett jobban, vagy kevésbé. Közöttük a választás az elvárások alapján történhet meg. Aki az analitikus, nagyon jó transzparenciával rendelkező, alacsony zajú, a zene sok finom részletét megmutató hangzást részesíti előnyben, ő válassza a Fiio BTR7-et, aki pedig a kicsit melegebb, érzelmesebb, muzikálisabb hangzás szerelmese, és akinek számít a készülék kis mérete is, ő válassza az iFi Go blu-t.
Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a BTR7 a ma kapható legjobb ár-érték arányú "mindenes" hordozható audió lejátszó, amelynek hangminősége vezetékes üzemmódban a jóval drágább készülékekkel vetekszik, és vezeték nélküli módban is a legjobbak szintjén van.
Ami tetszett
Kis súlyú, nagyon kényelmes, órákig használható eszköz;
30 ezer forintért remek hangminőségre képes, sokkal jobban szól, mint a korábbi
(csak SBC, aptX és AAC Bluetooth kodekek fogadására képes) generáció készülékei;
Szép mélyhangok, nagyon kellemes énekhang, meglepően jó térleképezés,
kellemes hangszín; A telefonhívások minősége kiváló;
Sportoláshoz, tóparti, vagy tengerparti pihenéshez az egyik legjobb eszköz.
Ami nem tetszett
A hangerő tapigomb-bal nem állítható;
Zajos környezetben nem zavartalan a zene élvezete,
mivel a készülékbe nem építettek be zajelnyelő funkciót
1More Evo
Ami tetszett
Az első olyan készülék, amely teljes joggal kiérdemli az audiofil fülbejátszó (TWS) minősítést;
Angolul úgy mondják State of the Art, azaz művészi teljesítmény volt egy ilyen kis méretű
eszközből ilyen szenzációs hangminőséget kihozni, amely megközelíti a légzene játszók
(Bluetooth players) között a korábbi években etalonnak számító Fiio BTR5 hangminőségét!
A hibrid meghajtók révén a legkomplexebb zeneszámok is élvezetesen szólnak rajta;
Kerékpározáskor nehogy ezt használjuk, mert annyira jól szól, hogy nem alkalmas
háttérzenét megszólaltató eszköznek, hiszen oda kell figyelni a hangjára 😄;
Voltak olyan teszt felvételek, amelyek meghallgatásakor az Evo hangminősége
megközelítette a 400 ezer forintos (!) BTR7 - 109Pro páros hangminőségét!
Nagyon átgondolt, rengeteg funkcióval ellátott készülék, remek mobil alkalmazással;
Elképesztő hangminősége azt eredményezi, hogy a légzene játszó-val összekapcsolt
belső füles sportoláshoz, medence mellett való használatát szükségtelenné teszi.
Ami nem tetszett
Kicsit nehezen lehet kivenni a tokjából;
A tapigomb egy-érintéses funkciója hiányzik;
A gyári szilikon füldugókat gyorsan el kell felejteni.
Fiio BTR7
Ami tetszett
Kiváló gyártási minőség, sok tartozékkal, köztük egy jól használható tokkal;
Nagyon stabil, kiesés mentes vezeték nélküli működés;
Nagyon komoly funkcionalitás, különböző szűrők használatának lehetősége;
Nagyszerű hangminőség vezeték nélküli módban, lenyűgöző hangminőség USB módban;
Kiváló transzparencia, sok finom részlet, remek összhatás, a zene jó térbeli elhelyezése;
A THX erősítők beépítése ellentétben a Q3-al itt nagyszerűen sikerült;
Hangminősége elsősorban USB vezetékes módban felülmúlja a saját kategóriáját,
és vetekszik a nagyobb méretű DAC/fejhallgató erősítők hangminőségével;
Nagyon alacsony zaj, egy jó fejhallgatóval a zene minden rezdülését képes visszaadni;
Magas kimeneti jelszintje révén képes a nehezen meghajtható fejhallgatók kiszolgálására is;
Ami nem tetszett
Vezeték nélküli lejátszóhoz képest eléggé nagyméretű készülék,
igaz teljes mértékben kiváltja azt az igényt, hogy magunkkal vigyünk egy
vezeték nélküli és egy másik, kábeles USB-s lejátszót, mivel mindkét funkcióra kiváló;
A kijelzőt fordítva kellett volna a készüléken elhelyezni, mert főleg mobiltelefonnal
való vezetékes használat esetén azt mindig fejjel lefelé láttam.
iFi Go blu
Ami tetszett
Az egyik legjobb vezeték nélküli zenelejátszó a nagyon kis mérete ellenére;
Nagyszerűen végig gondolták a készülék kezelőszerveit, azok logikusak és jól használhatók;
Az iFi S-Balanced technológiája majdnem olyan mértékben csökkenti a zajt,
mint a szimmetrikus (Balanced) kimenet, így a Go blu-t a
Vorzüge "Püré" erősítővel összekötve csodás-, közel "vezetékes" hangminőséget produkál a rendszer
3,5 mm-es kimeneten;
Az XBass (mélyhangkiemelő) és az XSpace (térhatás növelő) funkciók kiválóak;
Nem lényegtelen, hogy 20%-al kevesebbe kerül, mint a Fiio BTR7,
igaz nem tud annyi funkciót;
A készülékbe épített Cirrus Logic gyártmányú DAC chip hangja elképesztően muzikális;
Egy olyan korban, ahol már a klímánkat is a mobiltelefonról irányítjuk, nagyon nagy élmény
egy svájci óra beállítógombjával megegyező minőségű hagyományos hangerőszabályzóval
beállítani az adott zeneszámhoz az ideális hangerőt.
Ami nem tetszett
A vezetékes módban való "high end" zenehallgatás a fejlesztők szeme előtt nem volt cél,
talán épp ezért, vagy az ár kedvező szinten tartása miatt MQA kibontás funkciót nem tud.
A
tavalyi teszten még hiányoltam, hogy a Go blu-hoz nem kapható
a készülékre felpattintható csiptető, nos a gyártó úgy látszik olvassa a blogomat: 😘
Hamarosan jön: 2022. legjobb audió készülékei...
Addig is....
Minden Kedves Olvasómnak Boldog Karácsonyt és
Békét, Nyugalmat és sok zenehallgatást hozó
Boldog Új Esztendőt kívánok
