Meze 99 Neo: Kényelem, letisztult formavilág, nagyszerű minőség

Aki olvassa a blogomat már biztosan kialakított egy képet rólam. Ez a kép azt mutathatja, hogy habár mérnökként elég racionálisan gondolkodom, de néha elragadnak az érzelmek, főleg ha nekem nagyon tetsző hangokat hallok. A Meze 99 Classics fejhallgató 2016-ban néhány hónap leforgása alatt világsiker lett, ma már az audiofil zenekedvelők többsége hallott róla. Én voltam a Meze 99 Classics első hivatalos (hazai kereskedőtől) vásárlója. Nos a Meze 99 Classics szerelem lett első hallásra. A ma 95 ezer Ft-ért megvehető fejhallgató olyan értékeket hordoz magában, amely még egy sok eszközt hallgató, sokat tapasztalt brüsszeli audio kereskedőből is ezt a mondatot váltotta ki: "This headphones is crazy for this price!!!" (ez a fejhallgató hihetetlenül szól az árához képest). Nos ez valóban így van. A Classics hangja tele van érzelmekkel, hihetetlenül muzikális, nagyon szépen szólaltatja meg a hangszerek hangját és az emberi énekhangot. Elég dús a basszus amit én nagyon szeretek, de nem mindenki ízlésvilágával találkozik, volt aki emiatt visszaadta a kipróbálás után, mert számára túl sok volt a mély hang a hangzásában. Én már egy éve hallgatom és a vonzalmam mit sem csökkent iránta.

Néhány hete a Meze kihozta a fabetétes Classics kistestvérét a 99 Neo-t, amelynél a fabetéteket (kompozit) műanyag betétek váltották fel, és amely kb. 20%-kal olcsóbb a világhírűvé vált testvérénél.

A Neo nagyon könnyen meghajtható (impedancia: 26 Ohm, érzékenység: 103 dB) bármilyen hordozható eszközről (mobiltelefon, USB DAC, digitális audió lejátszó - DAP) megszólaltatva.

Íme a két füles:

Balra a Neo jobbra a Classics

Az új Neo-t ehhez a teszthez a Nomono tulajdonosától kaptam kölcsön, akit nagyon korrekt kereskedőként ismertem meg, köszönet a lehetőségért. Olyannyira korrekt, hogy az itt található linken olvasható árhoz képest a blogom olvasóit is megjutalmazza egy kedvezőbb árral. A teendő csak annyi, hogy a kosárban a kedvezménykódhoz be kell írni: "audiofil" és az ár 70 ezer Ft-ra mérséklődik.

Design, komfort

Amikor a Neot először a kezembe vettem azonnal láttam, hogy a Classics kicsit hivalkodó, eklektikus formavilágával szemben a Neo letisztultabb, fiatalosabb, puritánabb. Önmagában a Neo - a Classicsot nem ismerők számára - egy tökéletesen szép, újszerű designnal rendelkező füles.

Meze 99 Neo

Amikor először feltettem a fejemre azonnal megállapítottam, hogy ez a legkényelmesebb fejhallgató, ami valaha a fejemen volt, pedig párat már próbáltam. A műanyag betét nyilván könnyebb a fánál, és ezen túlmenően is nagyon jó a fejhallgató súlyelosztása, kisebb erővel nyomódik a fejre, és picit nagyobb a párnája, mint a Classicshoz ajánlott nagyobb párna, teljesen körülvéve a fülemet, zárt fejhallgatóként szinte teljesen kizárva a külvilág zajait.

Amikor a Classicsot használom néhányszor meg kell azt mozgatnom, mire eltalálom a tökéletes helyzetet. A Neot ha felraktam órákig tudtam zenét hallgatni rajta, anélkül, hogy hozzányúlnék.

Tehát design és komfort szempontjából a Neo szinte tökéletes, le a kalappal a tervezői előtt.

Megcélzott közönség

Az a tény, hogy a Neot egy rövid kábellel adják (amely a Classics-hoz hasonlóan mikrofonos, tehát telefonálni is tudunk vele anélkül, hogy levennénk a fülünkről) arra utal, hogy ezt bizony mobil eszközökhöz szánják, nem adnak hozzá 3 m-es, otthoni berendezésről zenehallgatást lehetővé tévő hosszú kábelt (mint a Classics esetében). A Neo-t a román cég szerintem a fiatalabb korosztálynak szánta, akik nem elégszenek meg a mobiljukhoz adott fülhallgató hangminőségével, de akiknek a Classics picit drága és a fa - arany kombinációjú fülessel nem biztos, hogy nyilvános helyen megjelennének, mert kevésbé tudnak azonosulni azzal a designnal.

Ez persze nem zárja ki azt, hogy idősebbek is használják, de ők talán kevésbé a design-ja miatt, hanem a visszafogott, neutrális hangkaraktere miatt választják majd.

Érzelmi viszonyulás a Neo-hoz

Addig amíg a Classics, ahogy említettem szerelem volt első hallásra, a Neo első meghallgatásakor volt egy kis hiányérzetem. A Classics ugyanis a neutrális hangzástól kismértékben az élénk hangzás felé húz, és nagyon markánsak a mély hangjai. Ez után a nagyon érzelmes, lelkesítő hang után a Neo picit sótlannak, kicsit szégyenlősnek tűnt, mint egy rák jegyű egy skorpió után.

Vannak olyan emberek akik azt vallják, hogy akit azonnal, első látásra megszeretünk, vele a kapcsolat nem lesz tartós, csak azzal, akit fokozatosan, egyre jobban megismerve megkedvelünk, majd megszeretünk. Nos a Neo-val pont így voltam, a kezdeti hiányérzetem minél többet hallgattam, annál inkább eltűnt és egy idő után nagyon is képes voltam azonosulni a tervezők filozófiájával.

Ők ugyanis azokat célozták meg a Neo-val akik a teljesen neutrális, a zenét eredeti állapotában kedvelő zenehallgatók, akiket előző bejegyzésemben "puristának" neveztem.

Minél többet hallgattam, annál jobban megtetszett a Neo hangja. Ez őszintén szólva nem jelenti azt, hogy a Classics fejhallgatómat most le fogom cserélni egy Neo-ra, mert nekem a Classics karaktere közelebb áll a személyiségemhez (hisz skorpió vagyok 😏), nagyobb érzelmeket vált ki belőlem, mint a Neo. Ettől függetlenül sokan lesznek olyanok, akik a Neo visszafogott karakterét részesítik majd előnyben.

Talán ellentmondásnak tűnhet, hogy szerintem a gyártó a Neo-val a fiatalabb fogyasztókat célozta meg, miközben ők több elektronikus és sok-sok csitt-csat, züm-züm-el megáldott popzenét (például DJ-k) hallgatnak, amire talán a fent vázoltak alapján a Classics tűnik alkalmasnak, de ha jobban belegondolunk mégsem, hisz a nagyon élénk zenék egy élénk karakterű fejhallgatón hallgatva már fárasztóak lehetnek, míg a Neo hosszabb távon is elviselhetőbben közvetíti ezeket a zenei műfajokat.

A Neo-hoz jár egy minőségi hordozó táska, tartozék tartóval,

1,2 m mikrofonos kábel, 3,5" - 6,3 " átalakító

Meze 99 Neo - az első igazi MQA fejhallgató?

Na érzem, hogy ezzel az alcímmel sokaknál kiverem a biztosítékot.

Amikor hazai fórumon (AVX) először jelentettem ki, hogy az MQA technológiával előállított zenei fájlok jobban szólnak a veszteségmentes CD minőségű felvételeknél, akkor tücsköt-bogarat szórtak a fejemre. Volt aki egyszerűen közölte, hogy ő kazettás magnón hallgat zenét, hagyjuk őt békén ezekkel az új marhaságokkal, másoknál éreztem egyfajta ős kövületet, azaz a fejükben kialakított Status Quo-n semmi esetre sem akartak változtatni, nem elfogadva azt, hogy a technikák, így a digitális zenét átalakító technológiák és a távzene sugárzás is fejlődik, átalakul. Mára már kicsit csitultak az indulatok, talán azért, mert a néha akcióban 24 ezerért kapható Audioquest Dragonfly Black (továbbiakban fekete szitakötő), és nagyobb, néha 50 ezerért kínált testvére a Red (továbbiakban piros szitakötő) révén ma már elérhető áron tudjuk élvezni a TIDAL Masters távzene szolgáltatás által lesugárzott mára már kb. 3 ezer albumra bővült nagy felbontású zenekínálatot, és egyre többen megállapíthatják, hogy ezek az albumok bizony piszok jól szólnak! Kivéve azok, amelyeknél a hangmérnöki munka pocsékul sikerült, de ez a nyilvánvaló kisebbség.

Hogy mi köze a Neo-nak az MQA-hoz? Nézzük csak: a notebookomról a piros szitakötő segítségével, amely TIDAL asztali applikáció (Windows, MAC), vagy az Audirvana szoftver (MAC) segítségével az úgynevezett "mag" szintre (24 bit / 88.2, vagy 96 kHz) kibontott fájlokat, mint "kibontó" (angol nevén renderer) képes az eredeti mesterszalag felbontásáig tovább bontani (akár 24 bit / 384 kHz-ig).

Emlékeztetőül egy korábban már közzétett ábra:

Namármost ha én csatlakoztatom a Neo kábelét a piros szitakötőhöz, akkor a TIDAL Masters-ről nagy felbontású albumokat élvezhetek.

Az MQA technológia segítségével a felvételek sokkal természetesebben, analógosabban szólnak, és a hangszerek hangjának sok-sok rétege is megfigyelhető, nem beszélve a zene dinamikájában mutatkozó jelentős javulásról (jó példa erre Sir Simon Rattle Pictures at an Exhibition: II: Gnomus felvétel Masters változatának hatalmas dinamikája, amelyhez közelit sem tud produkálni a CD változat). 

Ha valaki egy MP3 zenén, vagy egy CD minőségű (például FLAC formátumú) felvételen kicsit hiányolta a fűszereket a Neo hangjából, sótlannak ítélve azt, a TIDAL Masters-ről érkező zenék esetében (amikor a Red-en a szitakötőt lila színben látva tudjuk, hogy az MQA változatot halljuk) a Neo szinte megtáltosodik, pontosan azokat a színeket, érzelmi töltetet megkapva, amelyek a korábbi technikai szintet tükröző fájlokat hallgatva nem jöttek elő ezen a szinten.

Ezért mondom azt, hogy a Neo igazán az MQA technológia felhasználásával lesugárzott, vagy letöltött (egyre több MQA album vásárolható meg a neten) zenék megszólaltatásakor hozza a legjobb formáját és nyújt olyan zenei élményt, amely megkockáztatom a 70 ezer Forintos fejhallgató kategóriában példátlan.

Ugyanakkor meg kell említenem, hogy ez a fejhallgató nagyon érzékeny a fájl minőségére. Kisebb bitrátájú MP3 felvételek elég érdektelenül szólnak rajta, viszont a legjobb minőséget nagyságrendekkel jobban adja vissza. A Classics ilyen szempontból megbocsátóbb a gyengébb minőségű formátumokkal.

Az alábbi értékelés még jobban érzékelteti hogyan teljesít a Neo és a Classics a különböző digitális zenei formátumok esetén (a minősítést jó minőségű felvételek piros szitakötő beiktatásával történő meghallgatása után adtam):

                    MP3                  WAV / FLAC                    Hi-Res                  TIDAL Masters (MQA)
                                            (CD minőség)
                (320kbps)          (16 bit / 44 kHz)      (24 bit / 44 - 384 kHz)       (24 bit / 44 - 384 kHz)

Neo            sótlan                  nagyon jó                      nagyon jó                        tökéletes

Classics  megfelelő              nagyon jó                       tökéletes                   tökéletes, de néha
                                                                                                                  túláradó a lelkesedése

Hangminőség

Ahogy említettem a gyártó a rövidebb kábellel már jelezte, hogy ezt a fejhallgatót elsősorban mobil eszközökhöz tervezték. Természetesen kipróbáltam a Neo-t a korábbi bejegyzésemben magasztalt Vorzüge hordozható fejhallgató erősítővel is, de a tesztszámok többségénél a Neo-t egyszerűen bedugtam a HTC 10 mobilom 3,5"-os csatlakozójába (milyen jó, hogy ezen még van ilyen), vagy a piros szitakötőbe. Ez a közvetlen csatlakoztatás még jót is tett neki, hiszen a kisméretű USB DAC-ok és a mobilok fejhallgató erősítői nem olyan kifinomultak, mint a Vorzüge, és adnak a hanghoz egy kis sót, borsot, hogy a korábbi hasonlatnál maradjunk. Ez jót tesz a hangzásnak, mert a Neo nagyon neutrális hangkarakterét kicsit színesíti, de nem annyira, hogy színezett hangzásról beszéljünk.

Nézzük hogyan boldogult a Neo a különböző műfajú és minőségű zenékkel:

 

Charles Lloyd: How Can I tell You

(24 bit / 44 kHz)

Kellemesen szól, tiszta zenei hangzás, a mély hangok kevésbé természetesek és a szaxofon hangja kevésbé csillogó, mint a Classics-on. Általában megállapítható, hogy a Neo-n kevésbé zengenek a hangszerek, mint a Classics-on.

Robert Len - Brazilia

TIDAL HIFI (16 bit / 44 kHz)

Az egyik kedvenc smooth jazz felvételem a Neo-n remekül szólalt meg. Aki a kevésbé zengő, visszafogottabb hangzást kedveli, a Neo-t nagyon fogja élvezni. Nagyszerű hangszer leképezés és tér jellemzi a hangzást.

 

Herbie Hancock - River: the Joni Letters

TIDAL Masters (24 bit / 96 kHz)

Az album utolsó felvételén (The Jungle Line) Leonard Cohen hangja hátborzongatóan élethű, az egész felvétel olyan, mintha a koncerten ülnénk.

 A Meze 99 Neo az MQA felvételek élethű visszaadására termett.

Getz / Gilberto

TIDAL HIFI (16 bit / 44 kHz)

Ennél az albumnál teljesen kiestem a szerepemből, nem a tesztelésre gondoltam, hanem élveztem a zenét végighallgatva az albumot. A brazil zene nagyjai emlékezeteset alkottak ezzel az albummal, és nehéz elképzelni, hogy ezt a zenét sokkal tökéletesebben lehet közvetíteni, mint a Neo által. Na jó, elfogadom, hogy egy félmilliós, vagy még drágább Sennheiser,  Audeze, vagy MrSpeakers fejhallgatón ez az album sokkal jobban fog szólni, mint a Neo-n, de nem hiszem, hogy a Neo árkategóriájában találunk olyan fülest amelyik felülmúlja ezt a hangzást.

Led Zeppelin - Babe I'm Gonna Leave You

TIDAL Masters (24bit / 96 KHZ)

A szám kezdő, lassú részénél Plant hangja tökéletes, ahogy a kísérő gitár is. A gyors részeknél egy picit hiányzik a Classics kiterjesztett szubbasszus képessége, de a felvétel maga sem nagyon erős a mély hangok tekintetében. Abszolút élvezhető minőség a Neo-n, nagyon természetes hangzás, jó dinamikai váltásokkal. A Classics-on meghallgatva kicsit minden csengőbb, melegebb hangzású, de a Neo teljesítménye itt közel kerül a Classics-al hallottakhoz.

Bartók - A kékszakállú herceg vára

TIDAL Masters (24 bit / 96 kHz)

Ez a zene távol áll attól, hogy populárisnak nevezzük, de ezen a DECCA által rögzített felvételen az énekhangok, a beszéd példaértékűen tisztán és természetesen szólal meg, öregbítve a Budapesti Fesztiválzenekar és opera énekeseink nemzetközi hírét.

Martha Argerich & Friends - Live from Lugano 2016

TIDAL Masters (24 bit / 44 kHz)

Ez a nemrég megjelent album számomra az új komolyzenei etalon. Argerich nagyszerű zongorajátéka elképesztő minőségben szólal meg, és az albumon nagyzenekari művek is találhatók, amelyeknél kiváló a térérzet, minden nagyon természetesen szól. Ha a hallgató behunyja a szemét teljes mértékben a koncerten érezheti magát.

A Neo a zongora szinte minden leütésénél más és más hangszínű hangot nagyszerű természetességgel szólaltatja meg. Ez a felvétel is bizonyítja, hogy a Neo nem hogy nem sótlan, hanem a jó minőségű felvételeken igazi szárnyalásra képes. Az MQA felvételen néhány éve még digitális zenei formában elképzelhetetlen dinamikával szólal meg a zongora és a zenekar hangja.

Amennyiben valaki még ebben a pillanatban is kételkedik a Neo képességeiben, akkor azt ajánlom, hogy hallgassa meg az egyik szitakötő közbeiktatásával ezt a zeneszámot:

If I Should Lose You - Milt Jacksonnal

TIDAL Masters 24 bit / 48 kHz

Már a felkonferálásnál is azt érezzük te jó ég, mintha a szobánkban lenne a műsorvezető, majd megszólal a zene és minden részletét tökéletesen természetesnek és életszerűnek érezzük a Neo tolmácsolásában. Rendkívüli zenei élmény!

Ami tetszett

Tökéletes komfort

Ritmika és dinamika

Nagyszerű transzparencia

A hangszerek térbeli elhelyezése

Nem emeli ki egyik frekvenciát sem

MQA felvételeknél kiemelkedő minőség

Minőségi élő felvételen remek ottlét érzet

Komolyzenén nagyon jó tér és természetesség

A hangszerek és az emberi énekhang minőségi tolmácsolása

Ami nem tetszett

A Classics-nál érzékenyebb a zenei fájl minőségére

Szubbasszus visszafogott

(lesznek olyanok, akiknél ez inkább előny)

Összefoglaló vélemény

A Neo-val a Meze újfent nagyszerű fejhallgatót alkotott. Gyártási minőségben és kényelemben ebben az árkategóriában nehéz találni hasonlót. Hangkaraktere érthető módon erősen hasonlít a világsikert aratott Meze 99 Classics-hoz, de mégis kicsit más. Lehet, hogy a fa és műanyag betétek közötti különbség, de lehet, hogy a finomhangolás miatt a Neo visszafogottabb, kevésbé élénk és érzelmes hangot produkál, mint a Classics, de minél jobb minőségű felvételt hallgatunk annál nyilvánvalóbbá válik, hogy ha nem is első hallásra, de bele lehet szeretni ebbe az ár-érték arányban a legjobbak között lévő fülesbe. A legnagyobb előnyének a tökéletes transzparenciát érzem (a zenét rendkívül precíz részletekkel, nagy térrel és remek hangszer leképezéssel szólaltatja meg), a mély hang visszaadása is nagyon jó. Élő felvételeken a nézői füttyöket, bekiabálásokat, sikolyokat szinte egyenként képes megjeleníteni, és a zene levegősen szól, nagyszerű ottlét érzést keltve a hallgatóban.

Volt olyan komolyzenei felvétel (Berlioz Fantasztikus szimfónia), ahol bizony a Neo hangzása jobban tetszett, mint a Classics-é! Ugyanakkor a Green Day American Idiot felvételén az elementáris rockzenét a Classics sokkal hatékonyabban juttatja a véráramba, mint a Neo.

Csak ezt a tesztet olvastam el nem sokkal a Neo meghallgatása előtt (vigyázat, Amerikában több tartozék jár!), tehát nem befolyásolt mások értékítélete. Amikor viszont befejeztem a Neo tesztelését megnéztem néhány tesztet, és megállapítottam, hogy egy 10-es skálán a Neo-t 8-9 pontosra értékelik, ami figyelemre méltó siker.
Érdekes Neo tesztek: itt, és ott. Az előbbi szerint a Neo szubbasszusa jobb a Classics-énál, de a közép tartományt a Classics sokkal jobban adja vissza. Úgy tűnik mintha mi nem azonos tesztkészülékeket hallgattunk volna meg 😮. Ebből látszik, hogy a zenei eszközök tesztelése mennyire szubjektív műfaj. A második tesztben a tesztelő kijelenti, hogy a Bowers & Wilkins P7 és a Bang & Olufsen H6 fejhallgatók hosszabb meghallgatást követően alulmaradtak a Meze 99 Neo-val szemben!
A szakírók egy része tehát azt állította, hogy a Neo hangja inkább mélyhang orientált. Lehet, hogy ez a kategória más fejhallgatóihoz képest (például Oppo PM3, vagy Denon AH-MM400) igaz, de a Meze 99 Classics-al összevetve biztosan nem.

Akinek 100 ezer forintos kerete van fejhallgató vásárlásra, annak azt javaslom, hogy mindenképpen próbálja ki - más opciók mellett - a saját zenelejátszó eszközeivel mind a Neo-t, mind a Classics-ot. 

Jó esély van rá, hogy a végén e kettő közül választ majd és az esztétikára, a kedvenc zenei műfajok hangzására alapozva hozza meg döntését, de biztosan lesznek olyanok, akik az áruk közötti különbséget is figyelembe veszik majd.

És még valami....

A négy digitális forráskészüléket összehasonlító tesztem végén ajánlottam egy elérhető árú fejhallgatós összeállítást: Yamaha WXAD-10 (digitális vevő/lejátszó) - ARCAM rHead asztali fejhallgató erősítő - Meze 99 Neo fejhallgató. Akkor a háromból még csak a Yamaha-t tudtam meghallgatni.

Most már szerencsére módom volt meghallgatni a háromból kettőt, és az ARCAM hiányában a Vorzüge hordozható fejhallgató erősítőt kötöttem be a rendszerbe.

Yamaha WXAD-10 (45-50 ezer Ft.) - 

Vorzüge VorzAMPpure II + (160 ezer Ft.) -

 Meze 99 Neo (70 ezer Ft.)

Érdekes módon a nagyon neutrális hangú piros szitakötővel visszafogott hangzást produkáló Neo a kifejezetten élénk hangzásvilágú Yamaha-val hallgatva érzelmes, élénk hangzást produkált, tehát a Yamaha kissé a Classics hangzásvilágának irányába tolja a Neo-t. 

Mivel a Yamaha még nem csatlakozott az MQA táborba, így a tesztszámokat TIDAL HIFI

(16 bit / 44 kHz),  TIDAL Masters (24 bit / 44 kHz), otthoni WAV, illetve FLAC formátumban beolvasott CD-k, valamint nagy felbontású, otthoni NAS szerveren tárolt zenék képezték.

Szinte minden zeneszám mosolyt csalt az arcomra a Yamaha - Vorzüge - Neo hármas tolmácsolásában, de ezek közül is kiemelkedtek az alábbi, szinte tökéletesen megszólaló zenék:

 

                                                                                                  Bennie Wallace

                                       So What                                     It's The Talk Of The Town

                                  David Axelrod
                             Song Of Innocence                        Short Tales of the Black Forest



                
                                   Dire Straits                                           Presser Gábor
                             Private Investigation                              Valaki mondja meg

Egyre izgatottabban várom annak lehetőségét, hogy a korábban ajánlott (Yamaha - Arcam - Meze 99 Neo) hármast végre együtt meghallgathassam. Az ajánlásomat továbbra is fenntartom, mivel a Yamaha - Vorzüge - Neo hármas ugyan nagyszerűen zenélt, de néha kicsit a kelleténél több fűszert tett az "ételek"-be. Meggyőződésem, hogy a Vorzüge-nél visszafogottabb, neutrálisabb hangzásvilágú Arcam rHead beiktatásával a hármas még tökéletesebb zenei élményt nyújt aktuálisan 190 ezer forintos áron (a Vorzüge maga 160 ezer forint).

A még hiányzó láncszem:

Arcam rHead fejhallgató erősítő

aktuális ára: 73 ezer Ft. 

(angol Amazon-ról)

Friss infó: 2017 év végén megjelent a HIFI News Ultimate HIFI 2017 című kiadványa, amely az év legjobb készülékeit mutatja be. Ebben az összeállításban az Arcam rHead mint "Outstanding Product" szerepel, azaz kiemelkedő termék. Azt írják, hogy egy korrekt áron egy High End szintet, és "csodálatra méltó" hangminőséget nyújt. A korrekt árnak a 395 Font-ot tüntetik fel, pedig ma már az ára 199 Font! Véleményem szerint ez az idei ősz legkedvezőbb ár/érték arányú audiofil készüléke.

Vorzüge hordozható fejhallgató erősítő: az új szerelem

Évek óta figyelemmel kísérem a fejhallgató erősítő piac sztárjait, de általában az asztali készülékeket követtem, mert azt gondoltam, hogy kis, hordozható méretben aligha lehet előállítani olyan hangú készüléket, amelyik vetekszik egy asztali készülék hangminőségével.

Azért kíváncsiságból megnéztem mely hordozható erősítőket tartják a legjobbnak, és kutatásaim során ráleltem erre az oldalra.

Innen kiindulva elolvastam a német Vorzüge által gyártott hordozható fejhallgató erősítőkről írt teszteket, és bizony megdöbbentem. Többen is azt állították, hogy a legjobb kis méretű eszközök hangja vetekszik az asztali készülékek hangjával.

Hogy milyen készülékről beszélünk? Nézzük csak:

Vorzüge VorZAMPpure II+ hordozható fejhallgató erősítő

Ára: 520 euró (gyártó weboldaláról rendelhető)

A német tervezésű, és Szingapúrban gyártott készülékekre a gyártó ad egy 7 napos kipróbálási időszakot, tehát ha nem tetszik visszaküldjük, és visszakapjuk a teljes vételárat.

A Vorzüge két családot gyárt, a Duo és a Pure családot. A Duo-t azoknak szánják, akik szeretnék a saját ízlésvilágukhoz hangolni a készülék hangját. Ennek érdekében a Duo család tartalmaz egy EQDuo funkciót, amelynek segítségével a mély és magas kiemelést jelentős tartományban állíthatjuk.

A Pure családot az igazi "puristáknak", azaz mindent az eredeti állapotában, változtatás nélkül hallgatni szeretőknek alkották meg, de ún. Gain állítási funkciót az is tartalmaz, azért, hogy minden fül-, és fejhallgató gond nélkül csatlakoztatható legyen hozzá.

Mivel szinte csak nagyon jót írtak róluk, gondoltam egyet és írtam a gyártónak megkérdezve, hogy a Meze 99 Classics fejhallgatómhoz melyik típust ajánlják. Azonnal jött a válasz, hogy a Pure II+-t, aminek örültem, mert én nem szeretek equalizátorral szórakozni, olyankor ugyanis a zene élvezete helyett állandóan arra koncentrálnék, hogy milyen beállítással szól a legjobban a rendszer.

Megrendeltem a készüléket. Bár nem vagyok egy becézős típus, de az egyszerűség kedvéért a Vorzüge VorZAMPpure II+ név helyett a sokkal egyszerűbb Püré-t fogom használni. 😊

2 héten belül megérkezett Püré. Már a kicsomagolásnál meglepett milyen kicsi ez a kissé retró kinézetű, de elképesztő minőségben legyártott dobozka.

Nos hogy valójában mekkora, íme két kép:

HTC 10 mobiltelefon (Brodit asztali tartón) - 

Vorzüge VorzAMP Pure II+ - Meze 99 Classics

Lenovo Yoga 3 Pro Windows 10 Notebook - AQ Jitterbug USB zajszűrő - 

AQ Dragonfly Red USB DAC - Vorzüge VorzAMP Pure II+ fejhallgató erősítő -

 Meze 99 Classics fejhallgató

Már az első bekapcsolásnál meglepett a hangja, de hosszabban csak a 3 napos állandó bejáratás után kezdtem hallgatni. Nos ha azt mondom ez a kis doboz minden várakozásomat felülmúlta, nem túlzok.

Ezt a készüléket azért vásároltam, mert sokat utazom, néha a világ másik felére, és utazás közben és a távoli vidékeken is szeretnék minőségi zenehallgatást élvezni.

Azt gondoltam, hogy egy ilyen eszköz sokat javít az olyan készülékek hangján, mint a HTC 10 mobiltelefonom, vagy a notebookomhoz csatlakoztatott AQ Dragonfly Red, amelyre innentől piros szitakötőként hivatkozok majd, de a gyakorlatban kiderült, hogy egy jó DAC-ból származó hangot Püré arra a minőségi szintre emel fel, amelyet eddig csak olyan, sem méretben sem árban Pürével nem összemérhető készülékről hallottam, mint a HEED Elixir.

Azt eddig is sejtettem, hogy egy mobiltelefonba, vagy egy pendrive méretű DAC/fejhallgató erősítőbe aligha lehet kiemelkedő minőségű fejhallgató erősítőt belezsúfolni, de úgy gondoltam, hogy már csak a korrekt tápegység miatt is kell egy bizonyos méret ahhoz, hogy egy fejhallgató erősítő nagyon jól szóljon. Bevallom tévedtem...

Egy tényezőt például figyelmen kívül hagytam, és ez az akkumulátor. Neves tervezők, mint például Rob Watts (Chord) is azt állítják, hogy az akkumulátoros tápellátásnak jelentős előnye van a hálózatról történő táppal szemben (például jóval alacsonyabb a zajszint).
Püré ugyan használható az USB-s töltővel való töltés alatt is, de a gyártó nem ajánlja.

2,5 órás töltéssel 11 órán át használható (60%-os töltöttségnél egy, 15%-os töltöttségnél egy második piros led is kigyullad az előlapon), amely akár egy London - San Francisco repülőútra is elég lehet. Úgy tűnik, hogy a német tervezőknek sikerült az, amit nem is reméltem, vagyis egy igazi High End hangminőséget kihoztak egy cigis doboz méretből.

Persze mindenki mást ért High End alatt, évekkel ezelőtt egy ún. High End rendezvényen hallottam én 10 millió forintos berendezést is pocsékul szólni. Én a High End alatt azt értem, hogy olyan minőségű hangot hallok, amelyet a korábban hallott legjobb készülékek tudtak csak produkálni. Csak tájékoztatásul, Burmester-t, Dan D'Agostino-t, vagy Mark Levinsont nem szoktam hallgatni.

Arról viszont beszámolhatok, hogy pár napig volt nálam egy Chord 2Qute, az egyik legnépszerűbb DAC, és legnagyobb megdöbbenésemre a minden apró zenei részletet kihozó 2Qute után ugyanazt a felvételt meghallgatva (Nigel Kennedy - Vivaldi: The New Four Seasons: Autumn) a HTC 10 mobilomra kötve (egy "sima" jack - jack kábellel) Püré a felvétel minden részletét ugyanolyan részletezettséggel hozta, mint a közel 400 ezer forintos árú Chord DAC az otthoni rendszeremen hallgatva!

Néhány elképesztő műszaki adat a gyártó specifikációjából:

Súly: 130 g

Méret: 83 x 66 x 18 mm

Frekvencia átvitel: 15 - 100 kHz ± 0,2 dB

Jel-zaj viszony: > 110 dB

Teljes harmonikus torzítás: 0,0008 %

Ez a készülék számomra elég hamar bebizonyította, hogy minőségi DAC-ot lehet ugyan kis méretben gyártani, de a kis méretű, hordozható eszközöknek a gyenge pontja a fejhallgató erősítő.

Hónapok óta hallgatva ezt a kis műszaki csodát a szerelem első (látásra) hallásra érzés mit sem csökkent bennem. Azért természetesen kipróbáltam azt is, hogy meghallgassam Pürével egy notebook hangját, jó DAC közbeiktatása nélkül.  Csodák természetesen nincsenek, a piros szitakötőt kiiktatva Pürével is pocsékul szólt a Lenovo notebookom. Épp a napokban beszélgettem egy ismerősömmel, aki azt gondolta, hogy ha vesz egy minőségi fejhallgatót, akkor a számítógépről is jó hangot hallhat majd, de ki kellett ábrándítsam ebből a tévhitéből, jelezve, hogy kell egy jó DAC és kell egy jó fejhallgató erősítő is. Vannak persze olyan kütyük, amelyek ezeket együtt tartalmazzák, például Chord Mojo, vagy iFi micro iDSD Black Label, de állítólag Püré azokkal összekötve is képes javítani a hangminőségükön.

Íme ilyen amikor Pürét társítjuk egy Chord Mojoval:

Lássunk most egy összehasonlító tesztet a mobil eszközök saját hangja és Püré áldásos közreműködésével előállított hang között:

Látható, hogy minden felvételen lényeges minőségjavulást eredményez Püré közbeiktatása.
Ezen az erősítőn a zaj fogalmát kiiktathatjuk, szinte semmilyen zaj nem érzékelhető rajta.

Már annak a gondolata is kellően lelkesítő, hogy valahol a világ nálunk melegebb szegletében egy szálloda medencéjének partján is ezt a hangminőséget élvezhetem, és nem kell ehhez magammal vinnem súlyos eszközöket (mint a régi viccben az orosz kisrádió mellé a csak egy nagy bőröndben elférő tápegységet).

A Vorzüge fejhallgató erősítők kisebbfajta műszaki csodák. Ebből a méretből kihozni egy olyan hangot, amelyet csak a drága asztali fejhallgató erősítők képesek produkálni, ez művészi teljesítmény, igazi mestermunka.

Bizton állathatom, hogy Püré megvásárlása az eddigi egyik legjobb vételemnek bizonyult, olyannyira, hogy mióta Püré nálam van, sokkal többet hallgatok fejhallgatóval zenét, mint a zenehallgató szobámban a hangsugárzós rendszeremen.

Mindenképpen szót kell ejteni a nagy felbontású (MQA) és a CD minőségű felvételek Püré általi tolmácsolásáról. Nos Püré a jó minőségű CD felbontású felvételeket is képes nagyszerűen reprodukálni, de a piros szitakötő segítségével a TIDAL Masters albumok immáron teljes MQA kibontásban, az eredeti mesterszalag felbontásán olyan természetességgel szólalnak meg Püré által, hogy aki teheti hallgassa meg ezek egy részét (sajnos ma még a mobiltelefonok közül csak a nemrég bejelentett LG V30-as tud MQA zenéket dekódolni). Azért csak egy részét, mert ennek a weboldalnak a tanúsága szerint ma már több, mint 3 ezer album érhető el a TIDAL Masters-n az új formátumban.

Aki eddig azt állította, hogy a piros szitakötő bizony gyengécske, hallgasson meg néhány TIDAL Masters albumot egy Vorzüge erősítővel, és biztos vagyok benne, hogy megváltozik a véleménye.

Az új formátumban minden természetesebb, analógosabb, jobban hasonlít arra a hangra, amit a hanglemez kedvelők, az analóg zene szerelmesei megszoktak.

Ajánlott tesztlemez az MQA előnyeinek megismeréséhez:

Melody Gardot - Currency of Man

(néhány hete elérhető MQA verzióban is
a TIDAL Masters-n, ahol egy családi előfizetés
4500 Ft./6 fő, azaz 750 Ft./fő havonta)

Úgy tűnhet, hogy a fenti zenehallgatási teszt a mobilom és a kisméretű szitakötő összehasonlítása. Persze fel lehet fogni így is, de valójában azt mutatja meg, hogy nincs szükség sok százezres DAC-ot vásárolnia annak, aki igazán lenyűgöző hangminőségre törekszik, ennek eléréséhez tökéletesen elegendő egy a mobilok között kiemelkedő DAC-al szerelt okostelefon és/vagy egy kisméretű USB DAC megvásárlása, és Püré előcsalja belőlük a legjobb formájukat.

A mobiltelefont részletre 128 ezer Forintért vásároltam meg az egyik hazai szolgáltatótól, míg a piros szitakötőt 50 ezerért akciósan, de a néha akciósan 24 ezerért kapható fekete szitakötő sem marad el sokkal hangminőségben a piros testvérétől.

A mobilt természetesen nem csak zenehallgatásra használom, hanem sok minden más hasznos funkcióját is élvezem. Hogy az ebbe épített DAC mennyibe került, ezt homály fedi, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy egy jó minőségű asztali DAC áránál kevesebb pénzből megdöbbentő hangminőséget kapunk. A teszt tanulsága azonban az is, hogy egy Vorzüge erősítő nem elégséges egy minőségi DAC hiányában, viszont a kisméretű, hordozható eszközökbe (mobilok, szitakötők) épített fejhallgató erősítők szerepét átvéve libabőrössé tevő zenei élményben lehet részünk általa.

Hogy kiknek ajánlom?

Akik egy utazás, nyaralás, repülés, hétvégi kiruccanás alatt is a legjobb
asztali készülékekkel vetekedő minőségben kívánnak zenét hallgatni,

Akik nem fogadják el a mobil eszközök kis méretéből fakadó kompromisszumokat,

Akik a zenei felvételek minden részletét ki akarják élvezni,

Akik nem akarnak sok százezret költeni egy MQA képes DAC/fejhallgató erősítőre
(pl. Mytek Brooklyn), de kiváló minőségben akarják élvezni
a legújabb innováció által kínált digitális zenei forradalmat.
(ezt a már említett fekete, vagy piros szitakötő segítségével tehetik meg)

Következő bejegyzés: Meze 99 Neo fejhallgató teszt...

Digitális forráskészülékek összehasonlítása: Chromecast Audio, Squeezebox Classic SB3, YAMAHA WXAD-10, Bluesound Node 2

A legismertebb hazai audiofil fórumon az AVX-en gyakran felteszik a kérdést: Milyen elérhető árú hálózati digitális lejátszót vegyek? Van akinek a rendelkezésre álló kerete 50 ezer forint, mások akár 200 ezret is költenének rá. Vannak akik a Lumin készülékeire esküsznek, mások a Linn-t emlegetik, de vannak olyanok is akik a régi jó Squeezebox-ukat akarják egy külső DAC-al feljavítani.
A fent említett L betűvel kezdődő készülékek jóval 500 ezer forint feletti árukkal csak egy bizonyos célközönséget céloznak meg, a többség számára ezek elérhetetlenek.
Ahogy már korábbi bejegyzéseimben is jeleztem évek óta kutatom a legjobb ár/érték arányú digitális zenei fájlok lejátszására alkalmas készülékeket. Közülük néhányat meg is vásároltam az elmúlt évek során. Most láttam elérkezettnek a pillanatot, hogy megosszam kutatásaim és személyes tapasztalataim eredményét.

Ebben az elemzésben négy készüléket hasonlítottam össze: 

Yamaha WXAD-10 (balra világosszürke készülék), Squeezebox Classic (kijelzőjén 7:58 AM), Bluesound Node 2 (balra fent sötétszürke készülék), 

Chromecast Audio (jobbra fent fekete kerek, mobil akkumulátor táppal) 

Lássuk először is a négy készülék legfontosabb jellemzőit 

(a képre kattintva előtűnik a jól olvasható változat):

Hogy miért éppen ezt a négy készüléket hasonlítottam össze? Nos a legutóbbi bejegyzésem végén található egy ábra, amelyen feltüntettem a vevők számára talán legérdekesebb hálózati/távzene vevő/lejátszó készülékeket. Az ábrán látható, 200 ezer forint alatti árkategóriájú készülékek közül három van a birtokomban (időrendben: Squeezebox Classic, Chromecast Audio, Bluesound Node 2), és nemrég kölcsönkaptam egy új készüléket (YAMAHA WXAD-10), amelynek részletes tesztje a fent linkelt bejegyzésemben olvasható.

Sajnos nem dúskálunk a 200 ezer forint alatti árkategóriában audiofil minőségű készülékekben, így szerettem volna adni egy átfogó képet, hogy a fenti négy készülék hogyan szerepel egy összehasonlító tesztben és vajon melyik nyújtja a legjobb hangminőséget az árához képest.

Először önálló készülékként teszteltem őket, azaz a saját hálózati/távzene vevőjüket és a beépített DAC-ot, majd pedig csak a hálózati/távzene vevő képességüket vizsgáltam egy épp nálam lévő HEED Abacus DAC segítségével (köszönet érte Huszti Zsoltnak, a HEED Audio motorjának).

Akkor nézzük a meghallgatás eredményét.

Az otthoni zenelejátszó rendszerem: HEED Obelisk erősítő, külön táppal és végfokkal, bi-amp üzemmódban, Spendor S5e álló hangfalak (kábelek: Nordost Heimdall analóg, Chord Epic Twin hangfalkábel).

Egy kifejezést szeretnék előre megmagyarázni: amikor a tesztben azt írom digitális hangzás az alatt azt értem, hogy amikor egy hanglemezen hallgatunk egy analóg felvételt, akkor az jól visszaadja a zene eredeti hangzását. Sajnos pár évvel ezelőtt a digitális felvételek többsége csak az eredeti zene imitációja volt, mintha köd lepte volna be az eredeti felvételt, a hangszerek hangja nem volt természetes, ezt nevezem én digitális hangzásnak.

1. Készülékek összehasonlítása saját DAC-ot használva:

(a képre kattintva előtűnik a jól olvasható változat)

A négy tesztkészülék közül három (kivétel a Yamaha) továbbfejleszthető, azaz külső DAC csatlakoztatható hozzá. Természetesen kíváncsi voltam rá hogyan szólnak ezek a készülékek egy külső, minőségi DAC-al, azaz hogyan teljesítenek, mint hálózati/távzene vevő.

A nemrég piacra került HEED Abacus mind külső design-ban, mind belső tartalomban az Elixir integrált erősítő méltó társa.

HEED Abacus, ára 295.000 Ft.

Az Abacus-ban lévő DAC chip egy AKM4490 típusú, az elérhető felbontás USB-n keresztül 

32bit / 384 kHz, míg a többi bemeneten 24bit / 192 kHz. Az Abacus már képes DSD64 és DSD128 fájlok lejátszására is (a DA ezt még nem tudta). Ahogy azt a HEED korábbi termékeinél is megszokhattuk nem a paraméterekben kell keresnünk a HEED termékek sikerének az okát, hanem a hangminőségükben. Az Abacus később továbbfejleszthető, van benne egy kártyahely (előlapon a 6-os gomb), amely révén további szolgáltatások adhatók az alapból is komoly tudású készülékhez.

Mindenképpen szeretném megemlíteni az Abacus szellemi atyját Oláh Attilát, aki már a DA-val is nagyot alkotott, és reméljük az Abacus üzletileg még a DA-nál is sikeresebb lesz.

A Chromecast Audio-t egy Audioquest Evergreen Toslink - mini Toslink kábellel, a Squeezebox Classic-ot egy Chord Coax digitális kábellel, míg a Bluesound Node 2-t egy Ixos Coax digitális kábellel kötöttem rá az Abacusra.

2. Lássuk tehát, hogy hogyan szerepeltek az egyes készülékek az Abacus DAC-ra kötve 

    hálózati/távzene vevőként (a képre kattintva előtűnik a jól olvasható változat):

Ami a fentiekből egyértelműen kitűnik:

• Akinek van egy Squeezebox készüléke, és szereti, nem kell feltétlenül túladni rajta, mert egy jó minőségű külső DAC segítségével kiváló digitális zenei lejátszó varázsolható belőle. Ugyanakkor azért ne hallgassuk el a tényt, hogy egy ilyen szintű minőségjavítást közel 300 ezer Forint kifizetése esetén tudunk biztosítani. Amennyiben ezt megtesszük, akkor valamivel jobb minőséget kapunk a Yamaha-nál, de ugye azért itthon "mindössze" 50 ezret, külföldön pedig 46 ezret kell kifizetnünk.
  Mindenki döntse el melyik számára a jobb megoldás.
• A Yamaha 100 ezer Forint alatti árkategóriában egyértelműen a legjobb vétel, rock, jazz, pop műfajokra fenntartás nélkül ajánlható, viszont komolyzenén kicsit kevésbé visszafogott, néha túl élénk hangzás jellemző rá. Nem lehet feljavítani külső DAC-al, de összességében nem is kell, mert a benne lévő Burr-Brown DAC meglepően jó, főleg ezért az árért. Itt meg kell említeni, hogy a MusicCast vezérlés sokkal stabilabb, mint a Chromecast ún. cast ikonos rendszere, és egy applikációból tudjuk elérni pl. a TIDAL-en lévő zenéket és az otthoni tárolónkon lévő digitális zenei fájlokat, míg ehhez a Chromecast-ot használva két app. szükséges (pl. TIDAL és BubbleUPnP).
• A Chromecast Audio a kevéssel 10 ezer Forint feletti árához képest meglepően sok szolgáltatást nyújt, de csak egyes felvételek esetében és egy nálánál nagyságrendekkel drágább készülékkel feljavítva nevezhető audiofil terméknek, az esetek többségében minden téren alulmarad a másik három tesztkészülékkel szemben. A Chromecast Audio háttérzenére nagyon megfelel, de aki minőségi zenehallgatást szeretne hangsugárzóról, annak nem igazán ajánlható.
• A Bluesound Node 2 a 200 ezer Forint alatti árkategória királya. Már a saját DAC-al hallgatva is nagyszerű élményt nyújt. Sokat gondolkodtam azon, vajon az Abacus jelent-e a Node 2 számára ugrásszerű javulást. Egy tény, a Node 2 az Abacus-al hallgatva természetes, már már analógos hangzást varázsol a szobánkba, nagyszerű zenei élmény. Itt azt kell eldönteni, hogy valakinek megéri-e a fenti összeget beinvesztálnia akkor, amikor a Node 2 már alapból is zenei, és nem igazán hiányzik a hangjából semmi, illetve, hogy mi hiányzik belőle, azt csak az Abacussal  együtt hallgatva érezzük: a hangszerek hangjának sokszínűsége, az énekhang elképesztő természetessége, a koncertélményre emlékeztető dinamika.

Egy biztos ez a teszt számomra megnyugtató volt abban a tekintetben, hogy a Bluesound Node 2 megvásárlása az egyik legjobb invesztíció volt a digitális zenék minőségi hallgatása érdekében.

A Bluesound által kifejlesztett BluOS operációs rendszer kisebb hibái ellenére a legjobb a piacon, ma már minden egyes zeneszámnál található egy jelzés, hogy az CD, vagy Masters (MQA), vagy HR (High-Res = nagyfelbontású) minőségű. 

Egy lejátszási listába helyezhető egy távzene szolgáltatónál elérhető-, és az otthoni tárolónkon lévő zeneszám, ami nagyon praktikus.

A Yamaha Musiccast rendszere is kiforrott, jól használható, de találtam benne hibákat:

• elég lassú a működése,
• korábban elmentett lejátszási lista később nem volt megtalálható,
• nem lehet a számba "beletekerni",
• nem lehet hangerőt szabályozni az applikáció segítségével, csak az erősítőn (egy kedves blog olvasó szerint a jack aljzatot használva lehet hangerőt szabályozni az applikációból is),
• szerencsétlen helyre tették a "mute" (némítás) gombot, sokszor a telefont felkapva véletlenszerűen megnyomja az ember és a lejátszás elhallgat.

Ettől függetlenül az áráért a Yamaha abszolút zenei, sőt audiofil készüléknek tekinthető, és akiknek régi rendszere van otthon, amiben még nincsenek digitális zenei fájlok lejátszását lehetővé tevő elemek, azok számára jó szívvel ajánlható.

És akkor most azok számára jönnek érdekes hírek, akik fejhallgatón szeretnek zenét hallgatni.

Évek óta "agyalok" azon, hogy egy jó DAC megvásárlásával javítható fel a meglévő digitális lejátszó minősége, vagy egy minőségi fejhallgató erősítő beillesztésével.

Nyilván lehet erre egy olyan válasz is, hogy mindkettőt meg kell venni, de miután az ilyen válasszal szemben voltak kételyeim, ezért úgy döntöttem veszek egy felső kategóriás fejhallgató erősítőt, pont akkor, amikor nálam van a HEED Abacus, és így a fenti kérdésre választ kaphatok.

Ezen az oldalon olvastam először a Vorzüge fejhallgató erősítőiről. Erről a kis audiofil csoda készülékről egy külön bejegyzésben tervezek írni, ahol minden fontos információt megadok majd.

Egyelőre elég annyi, hogy 535 Euróért a német gyártó weboldaláról megrendeltem a Vorzamp Pure II + hordozható fejhallgató erősítőt. A méretét legjobban az Audioquest Dragonfly Red ("piros szitakötő") és a HTC 10 telefonom mellett lehet érzékeltetni:

Lenovo Yoga 3 Pro Windows 10 Notebook - AQ Jitterbug - 

AQ Dragonfly Red - Vorzüge VorzAMP Pure II+

HTC 10 mobiltelefon (Brodit asztali tartón) - Vorzüge VorzAMP Pure II+ - Meze 99 Classics

Hogy miért pont ezt a típust vettem meg? Egyrészt sokat utazom és szeretek a távolban is minőségi zenehallgatást élvezni, másrészt erről a készülékről a tesztek ódákat zengtek és ahhoz képest, hogy a hangját összemérhetőnek ítélték olyan ikonikus fejhallgató erősítőkkel, mint pl. a Cavalli Liquid Carbon a 170 ezer Ft-os ára még megfizethető (tudom, hogy ennek megítélése persze nagyon szubjektív, és pénztárca méret függő).
A német tervezésű és Szingapúrban gyártott kis készülék néhány nap múlva megérkezett, és 2 napos bejáratást követően máris bizonyította miért tartják olyan sokra a szakírók.
Ezután nem volt nehéz úgy döntenem, hogy az épp tesztelt négy készülékkel is összekötöm a Vorzüge erősítőt, és megnézem mire képesek ezek a kütyük egy igazán minőségi erősítő használatával a Meze 99 Classics fejhallgatómon.
Korábban is terveztem, hogy a teszt részeként fejhallgatóval is értékelem a négy készüléket, de sajnos a 10 éves Squeezebox Classic-omon a fejhallgató kimenet már nem működik, a Yamaha-n pedig nincs fejhallgató kimenet, ezért is jól jött a Vorzüge a korrekt összehasonlítás érdekében.
Fontos megemlíteni, hogy a Node 2-nél kipróbáltam mind a fejhallgató kimeneten (3,5"-os, az előlapon), mind az RCA kimeneten kiadni a jelet a Vorzüge-re, de egyértelműen a vonali szintű (RCA) kimenetről hallottam a jobb minőségű zenét, így később már csak azt használtam. Squeezeboxnál kényszerből mindenképpen az RCA kimenetet kellett használnom, míg Chromecastnál nincs választási lehetőség. A Yamaha-nál ugyanakkor van egy RCA és egy 3,5"-os analóg kimenet, miután nem éreztem nagy különbséget a kettő között, így az egyszerűség miatt a Vorzüge-hez adott jack - jack kábelt használtam a teszt során.

Akkor lássuk hogyan szerepeltek a digitális zenei lejátszók 

az egyik legjobb hordozható fejhallgató erősítővel hallgatva 

(a képre kattintva előtűnik a jól olvasható változat):

Röviden úgy lehet összefoglalni, hogy nincsenek csodák. A Bluesound Node 2 magasan kiemelkedett a mezőnyből, annyira, hogy a saját fejhallgató erősítőjét összehasonlítva a Vorzüge-vel, habár a Vorzüge egyértelműen szebben szólt, azért a különbség nem volt túl nagy, azaz a Node 2 önmagában is felső kategóriás hangot ad fejhallgatóval is.

A Yamaha itt is nagyszerűen szerepelt, nagyon kellemes a hangja. Vannak ugyan olyan zeneszámok, amelyekkel kicsit túl élénk, de a legtöbb zenén nagyon jól szól.

A Squeezebox a legérdekesebb résztvevő. Saját DAC-ját már túlhaladta az idő és a technológiai fejlődés, mégis kellemes, élvezetes zenélésre képes főleg egy jó fejhallgató erősítővel feljavítva.

Ma már azonban a Yamaha egyértelműen jobb vétel a Squeezebox-nál.

A Chromecast Audio az árához képest hallgatható, de semmiképpen nem nevezhető audiofil terméknek. 

Mindenképpen beszélnem kell az ún. szinergiáról. Fontos ugyanis, hogy az egyes készülékek hogyan működnek együtt. Nagyon jó szinergia volt megfigyelhető a Squeezebox és az Abacus DAC között, és ez utóbbi nagyszerűen működött együtt a Node 2-vel is, kiemelkedően a legszebb zenei hangot produkálva.

Nézzük a teszt végeredményét 

(a képre kattintva előtűnik a jól olvasható változat):

Színkód:

Zöld = kiváló

Sárga = jó

Szürke = közepes

Piros = gyenge

A fenti táblázatban 10 pontos etalonnak vettem a Node 2 - Abacus (hangsugárzós), és a Node 2 - Abacus - Vorzüge (fejhallgatós) összeállítások hangminőségét és ehhez hasonlítottam a többi készüléket.

A Chromecast a gyenge DAC és erősítő miatt maradt le a versenyben, de egy jó fejhallgató erősítővel élvezhető zenei produkciót nyújtott.

A Squeezebox legjobb része a hálózati/távzene vevője, amely egy jó DAC-al, illetve fejhallgató erősítővel abszolút élvezhető teljesítményre képes. A DAC-ja az, aminél az újabb és drágább készülékek egyértelműen jobb szintet hoznak ma már.

A Yamaha 45-50 ezer Ft-ért csak kevéssel maradt el a Squeezebox - Abacus páros hangjától, amelynek az ára (ha az eredeti vételárat számolom): 40 ezer + 295 ezer = 335 ezer Ft.

A jó hír azoknak, akik ragaszkodnak a Squeezebox-ukhoz az, hogy fel lehet egy külső DAC-al javítani a hangminőséget, csak éppen nem érdemes, mert a Yamaha sokkal kisebb pénzbefektetéssel megteszi nekünk ugyanezt.

Nézzük a fejhallgatós zenehallgatóknak milyen összeállítás ajánlható:

  

Meze 99 Neo    Ára: 250 USD  

    Ára itthon:         75 ezer Ft., DE erre     a blogra hivatkozva csak   70 ezer az ár!     (a kosárban kedvezménykód:                                                                 "audiofil")

             Yamaha WXAD-10                                                                 Arcam rHead 

   Ára: 149 EUR (Amazon.de)                                   Ára: 199 Font (!)+szállítás (ebay, Amazon)            Ára itthon: 50 ezer Ft.                                                       Ára itthon: 173 ezer Ft. (!!!)

A kedves olvasó nyilván megkérdezi majd, miért nem a szenzációs Vorzüge erősítőt ajánlom a Yamaha-hoz: Nos erre több indokom is van:

• A Yamaha csak hálózati tápról működik, nem hordozható, tehát értelmetlen hozzá hordozható erősítőt venni,
• Célszerű hasonló kategóriájú készülékekből összeállítani egy nagyon jó hangú rendszert, ha ez egyébként lehetséges,
• A másik két ajánlott készülék ár/érték arányban elképesztően sokat nyújt, akárcsak a Yamaha,
• A Yamaha, a Vorzüge és a Meze 99 Classics is egész picit a neutrálistól az élénk hangzás irányába mutat, a három együtt felerősíti ezt a hatást.

Az Arcam rHead szintén hálózati tápról működő fejhallgató erősítőről eddig nagyon sok jót írtak a szakírók, például ezt. Volt aki a hangját fantasztikusnak nevezte, mások kiemelték mennyire neutrális a hangja, azaz semmit nem tesz hozzá és nem vesz el az eredeti hangfelvételből. Volt olyan tesztelő aki szerint az rHead hangja az 1000 Font feletti készülékek minőségével vetekszik.

Amikor tavaly piacra dobta az Arcam ezt a készüléket az ára közel 400 Font volt. Idén tavasszal ezt 300 Fontra mérsékelték, majd pár napja, amikor megnéztem az angol Amazon-on az aktuális árát, alig hittem a szememnek, amikor megláttam a 199 Font-os árat (a mai Font árfolyamot figyelembe véve) kb. 67 ezer Ft.! Ez példátlan a nagy nevű angol HIFI készülékgyártók gyakorlatában, de ne bánkódjunk, hanem örüljünk ennek. Az Amazon-ról sajnos egyik kereskedő sem szállítja ezt az erősítőt hazánkba már van olyan kereskedő, aki szállítja, és ott az ára 70 ezer Ft. szállítással együtt!!! Az ebay-en megvehető szállítással együtt 80 ezer Ft-ért! 

Ennek fényében különösen érthetetlen a hazai 173 ezer Ft-os ár.

Arról már sokat írtam mennyire élvezem a román Meze 99 Classics hangját, nos ez a cég nemrég dobta piacra a 99 Neo modelljét, amely szinte azonos a Classics-al, csak az igazi fa betétek helyett műanyag betétek vannak benne és az ára 309 USD helyett 250 USD.

A tesztek kiemelik, hogy alig van különbség a két Meze hangminősége között, sőt van aki a szubbasszus hangokban kevésbé dús Neo-t tartja jobbnak.

Fenti indokok alapján úgy gondolom (bár nem volt módom a rendszert kipróbálni, de amint tudom pótolom), hogy ez a három készülék nagyságrendileg 200 ezer forintos áron nagyszerű minőségű hangot produkál fejhallgatón. Értelemszerűen akiknek már van fejhallgatójuk, aligha fognak csalódni a Yamaha és az Arcam megvételét követően, hisz a két készülék együtt 120-130 ezer Forint, és ennyiért másik ilyen sokoldalú és jó hangú digitális zenei lejátszót és ennyire minőségi fejhallgató erősítőt ma nem lehet kapni a piacon.

Felmerül a kérdés, hogy mit ajánlok a Bluesound Node 2 mellé kiegészítőnek (DAC, fejhallgató erősítő). Nos a válaszom lehet, hogy meglepő lesz, de egyelőre semmit!

A Node 2 hangját ugyan kétségtelenül feljavította a 170 ezer Ft-os Vorzüge és a 295 ezer Ft-os Abacus is, de a javulás nem feltétlenül olyan mértékű, ami megérné ilyen árú készülékek megvásárlását. Amint találok egy a Node 2 árával összemérhető, az Abacus-hoz hasonlóan a Bluesound-al tökéletesen harmonizáló  DAC-ot, vagy egy olyan fejhallgató erősítőt, amely jelentős minőségjavulást eredményez a Node 2 saját fejhallgató erősítőjéhez képest és kedvező árú, azonnal jelezni fogom, addig pedig a boldog Node 2 tulajdonosok élvezzék ezt a nagyszerű készüléket, amely ezen a teszten is csillagos 5-re vizsgázott.